Amint szól a lágy hangú, madárcsicsergős ébresztő a telefonomon szombat reggel 8 órakor, egyből kinyomom, nehogy Taryn meghallja. A fürdőben gyors megfésülöm a hajam, megmosom az arcomat, majd a konyhába lopakodok, és úgy ahogy van, a panda mintás pizsimben nekiállok amilyen csendben csak tudok a reggeli készítésnek. Palacsintát tervezek az a kedvencem, és imádott nővérem is odavan érte, így szépen bekeverem a palacsintatésztát, majd nekiállok a sütésnek. Gyakran pillantok a konyha bejáratának irányába, illetve hallgatózok is, hogy esetleg Taryn felébred-e már, de egyelőre nem hallok semmit, szóval vagy macska léptekkel mocorog, vagy mélyen alszik. Míg a palacsinta süt, készítek kávét, valamint kikészítem a csokisziruput és a juharszirupot az asztalra. Annyira elvagyok a kávéval, hogy majdnem sikeresen odaégetem a palacsintákat, de még épp időben fordítom meg, majd csúsztatom ki a tányérra. Amíg egy picit hűl, kiöntöm színes, virágos bögrékbe a kávékat, beízesítem úgy, ahogy Taryn issza, a sajátomba is teszek két kanál cukrot meg jó sok tejet, és azt is az asztalra helyezem. Ezek után a palacsintákhoz libbenek, és a fejenként 2-2 tenyérnyi méretű palacsintára tejszínhabbal mosolygós arcot rajzolok mindkettőnknek, majd azokat is az asztalra helyezem. Mindennel végzek körülbelül 10-15 perc alatt, de nővéremnek nyoma sincs, így úgy döntök, benézek a szobájába, mielőtt nagyon kihűlne a reggeli.
- Jó reggelt napfény! - simogatom meg szeretetteljesen Taryn arcát, óvatosan leülve ágya szélére. Ha kinyitja a szemét, fülig érő vigyorommal találja szemben magát. - Hasadra süt a nap! Gyere, készítettem neked egy kis meglepetést. - remélem, tetszeni fog neki, nem is bírok az izgalmammal, már ragadom is meg a kezét, és húzom kifelé az ágyból, pedig szegény épp csak felkelt. Hagytam neki vagy 8 másodpercet, hát az nem elég? Muszáj látnom a reakcióját, mit szól a mosolygós palacsintákhoz.