Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Kedd 18 Júl. 2023 - 9:49
Leyla & Leon
Időnként nem volna rossz, ha tudnék parancsolni a testemnek és a vágyaimnak, de hát valahogy ezt a képességet igencsak kispórolták belőlem a teremtésnél. Ha valami vagy valaki megtetszik, akkor azt szeretném megkapni, márpedig most Mr. Szexi Fényképész keltette fel az érdeklődésemet, szinte a nyálamat csorgatom rá, de azért igyekszem nem egyből letámadni. Elsősorban fotókra van szükségem, mert a rövid határidő miatt nem biztos, hogy találnék új, tehetséges fotóst, de ha egyéb területeken is profitálok a mai találkozóból...hát az csak jó. Invitálására bólintok egyet, majd belibbenek mellette az ajtón, édeskés parfümillatot húzva magam után, ami még az ő emberi orrát is valószínűleg megtelíti - nem kellemetlen módon, nem megfürödtem a parfümben, de pontosan tudom mennyit és hova kell magamra fújnom, hogy a hatás tökéletes legyen. Körbenézek a stúdióban, magamban elégedetten nyugtázom, hogy professzionális környezetnek tűnik. Az előző porftóliómat a csávó egy lepukkant raktárépületben csinálta, és hát...igen, ez meg is látszódott a minőségen. -Ó vigyázz, mit kívánsz, Leonel, ha otthon érzem magam, akkor ledobom a textilt, és bugyiban meg pólóban, vagy jobb esetben anélkül fogok flangálni. - huncut kacsintással és egy mosollyal az arcomon fordulok felé, kíváncsian várva, hogy vajon mit reagál egy ilyen szándékosan provokatív megjegyzésre. Hazudni természetesen nem hazudtam, otthon tényleg általában lengén öltözködöm, nem vagyok egy szégyenlős valaki, az önuralmon kívül ezt is sikeresen kispórolták belőlem. -Hmm, mindenképp nézzek ki rajta dögösen, akadjon meg az ember szeme ha ránéz, és fusson át a fején a gondolat, hogy "igen, meg akarom hallgatni ezt az albumot." A jókislány imidzs nem nekem való, de majd meglátod, a ruhák amiket hoztam ezt alá is fogják támasztani. - van benne miniruha, farmersort ami épp csak takarja a fenekemet, magassarkú, dekoltált felső...senki nem vádolhat, hogy nem készültem fel. -Aztán ha ezekkel végeztünk, és még van idő, akkor talán... - közelítek felé egy lépést, így épp csak olyan 10-15 centire kerülve hozzá, így pislogok fel barna szemeimmel rá. -Talán saját felhasználásra is csináltatnék néhány képet...csak úgy a móka kedvéért. - a mondat második felénél végighúzom ujjaimat a hasától egészen a kulcscsontjáig, majd burkolt (vagy épp annyira mégsem burkolt) kacsintással végül kezem a hajamban köt ki, amibe beletúrok, és ártatlanul teszek egy fél fordulatot a táskámhoz lépve, hogy kipakoljam belőle amiket hoztam. - Csináltál már hasonló képeket? Mármint zenészekről, albumhoz, hasonlókhoz? - Jobb ha lehűtöm magam, legalább amíg az albumfotók elkészülnek, ezért is dobok be egy lightosabb témát, amivel talán kicsit csitítom forrongó véremet. Mondanám, hogy jobb lett volna női fotóst választani, de mivel én két kapura játszom, ott is ugyanúgy előfordulhatott volna ez a szituáció.
Amikor arcot fotózol... a mögötte lévő lelket fényképezed
A legutóbbi találkozásom Genesisel igen kellemes időtöltéssel telt el. Nem is láttam azóta az étterem megnyitása óta. Hogy őszinte legyek örültem, hogy újra láthatok egy ismerős arcot. Nem mindig futok össze régi ügyfeleimmel mondjuk nem is csoda ha az ember leginkább a munkájára összpontosít. És ez most sem volt másképp. Egy új ügyfél jelentkezett nálam még tegnap kora délután egy hölgy személyében. Természetesen elvállaltam, meg is beszéltük a dolgokat. És most a stúdiómban vagyok, hogy minden cuccot előkészítsek ami kellhet a mai napra és ne akkor kapkodjam össze azt a sok vackot amikor már betoppan, átlépi a küszöböt és csalódottság terülne ki arcán, hogy szinte semmi sincs előkészítve, várnia kell ami miatt még több időt pocsékol az életéből. A háttérben a rádióban lévő zenék törték meg a csendet. Nem voltam válogatós zenék terén bármit szívesen meghallgattam kivétel nálam az opera de ugye ahány ember annyi szokás. Éppen az utolsó munkálatokat végeztem - felállítottam az állványokat, lámpákat - mikor kopogásra lettem figyelmes. Felkapva rá a fejemet rögtön az ajtó irányába pillantottam pár másodperc múlva pedig már a falon lévő órára meredt tekintettem. Hihetetlen milyen gyorsan haladnak a percek, ha az ember elfoglalja magát kellőképpen. Még jól is tettem, hogy korábban idejöttem. De nem is akartam várakoztatni a hölgyet a végén még rosszul jönnék ki belőle. Ugyan is nagyon jól tudom milyen lehet egy nő, ha sokáig megvárakoztatnák. Az ajtó felé lépve amint kezem az ajtókilincsre tévedt, kinyitva azt máris szembetaláltam magam két már-már majdnem csillogó szempárral. Akaratlanul elmosolyogtam ahogy a nő álla nemsokára elérné a padlót. Bár sejtésem az nincs mi okozhatta nála ezt a reakciót minden esetre mulatságosnak találtam. Viszont a kijelentése után már minden világos volt. Kaptam már ennél érdekesebb becézést is amire sokszor még reagálni sem tudtam. - Hello Layla. - Húzódott még szélesebb mosoly arcomra. - Ugyan semmi nem történt, éppen most fejeztem be az utolsó munkálatokat. - Hogy őszinte legyek fel sem tűnt számomra, hogy késett volna. - Gyere csak beljebb. - Tessékeltem be a lányt, hogy azért ne ácsorogjon kint az ajtónál annyit és nyitottam szélesebbre az ajtót, hogy gond nélkül átléphesse a küszöböt. Amint lehetőségem is nyílt rá be is csuktam azt, majd könnyed még is gyors léptekkel kicsit lejjebb vettem a rádió hangerejéből, hogy azért halljuk egymás szavait. - Nyugodtan érezd magad otthon. - Szóltam közben egy sarkon fordulással már a lánnyal szemben találtam magam még pár lépést előre léptem, hogy azért megszakítsam egy kicsit a köztünk lévő távolságot. Elmosolyogtam mielőtt még kinyitottam volna a számat. - Van ötleted, hogy milyen képeket szeretnél? Mik az elképzeléseid? - Vetettem fel kérdésemet Layla felé, hogy eltudjunk indulni majd valamilyen alapon. Az Albumra való fotók kiválasztása mindig nagy macerákkal járhat de igyekszem őt segíteni is ebben persze ha elfogadja azt. Ha esetleg még nem alakult ki semmi a fejében az sem gond van időnk bőven. Ha letudtuk az egészet valószínűleg teszek majd egy kis sétát valahol a parkban. Számomra idő mint a tenger.
Végre végre végre! Az egyik wilmingtoni lemezkiadó megkeresett, hogy szeretne kiadni velem egy demó albumot. A kiadó egyik producere épp abban a Rose Harbor-i bárban iszogatott, ahol felléptem, és teljesen oda volt meg vissza az egyik saját szerzeményemtől. Bele szoktam csempészi a repertoáromba a feldolgozások közé, és hát pont ezt szúrta ki a srác, akivel még lefeküdnöm sem kellett, hogy belemenjen abba, hogy elkészítsük az albumot. Na jó, lefeküdtem vele de az csak azután történt, hogy felajánlotta, menjek el egy hét múlva a stúdiójába. Én csak hálás voltam, na (vagyis...így jobban hangzik, de amúgy egy vadállat az ágyban a csávó, tuti megtartom hasonló célokra). Viszont vinnem kell magammal fotókat, amiket a promózáshoz használhatnak majd, az én portfolióm azonban már több hónapos, még Vegas-ban csináltattam, és elég bénácska is volt a fényképész, így nem árt újat készíttetnem. Találtam is egy fotóst a neten, aki ráadásul helyi, ráírtam messengeren, és meg is beszéltük, hogy találkozunk egy kis stúdióban a belvárosban. Hogy saját, vagy bérli vagy mi ez azt nem tudom, nekem csak megmondta a címet, én pedig némi késéssel ugyan, de csak ideértem. Az ajtót zárva találom, így koppintok párat, majd kezemben tartott telefonom kijelzőjén megnézem magam. Hollófekete hajam szinte csillog, ahogy hullámos loknikban hullik a vállaimra és hátamra, sminkem tökéletes, közepesen vad a füstös szemekkel és a vörös rúzzsal. Most épp egy farmer és egy ejtett vállú fehér felső van rajtam, de karomat húzó feneketlen táskám további szetteket rejt, mert hát nem úgy van az, hogy egy féle ruhában katt-katt, aztán mehetek is. Ó nem, ennél ez egy kicsit komplexebb feladat, amit hajlandó is vagyok megfizetni, hiszen ez befektetés a jövőmre nézve. Amikor kinyílik az ajtó, szinte félrenyelem a rágómat amiből eddig önmagam szórakoztatására buborékokat fújtam. Anyám borogass, ez egy félisten, aztamindenit! -Hello szexi. Leyla vagyok, én jöttem hozzád kettőre, bocs, hogy megvárattalak. - villantok felé egy kacér mosolyt, miután államat összeszedem a padlóról. Ha tudom, hogy így néz ki a fotós, tuti hogy nemhogy kések, de még előbb is jövök. Tyűha gyerekek, lehet mindjárt átgondolom a koncepciót és csináltatok néhány fehérneműs képet is...persze nem olyan célból, hogy közben elcsábítsam, neem, az távol álljon tőlem. Haha, ezt még az se hinné el, aki most lát először.
Kezdőlap
