Végigsimítok a vékonyszálú, szöszi tincseken, amikben virágos csatok tömkelege virít - az aktuális mánia.-Légy jó kislány Emma, és fogadj szót a papának, jó? Este megyek érted! Szeretlek titeket! - a házunk bejárati ajtajánál még egyszer megölelem a hat évesemet, majd apa arcára is nyomok egy cuppanós puszit, átadom neki Emma kis táskáját benne az aktuális kedvenc játékaival, és integetek nekik egészen addig, amíg el nem tűnnek a kanyarban az autóval. Ma papa-Emma nap van, apu legtöbbször egyesével viszi el a lányokat, ketten együtt túl megterhelők lennének neki, és most nagyobbik unokáján van a sor.
Visszatérve a házba a konyhába megyek, hogy ránézzek a csirkére ami a sütőben sül, és ahogy kinyitom, mennyei illatok lepik el az orromat, és telítik be a teret. Belesek Josie szobájába, aki éppen délelőtti pihenőjét tartja már egy órája. Továbbra is alszik, édesen szorongatva a plüssmackóját. Szívem túlcsordul szeretettel, ahogy a kétéves kislányomat nézem, és nem lehetek elég hálás Robnak, hogy megajándékozott vele. Visszahajtom résnyire az ajtaját, majd a nappaliba megyek összeszedni a délelőtt folyamán használt játékokat.
Éppen a színes karikákat helyezgetem vissza a kis állványukra, mikor kopogtatnak, én pedig enyhén félrebillentett fejjel nézek a hang irányába. Nem vártam vendégeket, a férjem is dolgozni van, Lyssa is, talán falaki a falkából? Vagy valaki eltévedt? Felegyenesedek, megigazítom a kissé foltos pólómat (Josie jó ötletnek találta a lekváros kenyeret nekem dobni reggelinél), és a fekete leggingsemet, majd a bejárathoz megyek és kinyitom az ajtót.
-Jé, szia Nikko. Mi járatban vagy? Robert dolgozik, ha esetleg őt keresnéd, az irodában megtalálod. - meglep, hogy a fiatalabb Colby fiú áll a küszöb túloldalán, szerintem még sosem járt nálunk. Párszor beszéltünk, aranyos srácnak tartom, de nem szoktunk összefutni a falkagyűléseken kívül. Nem tudom, a férjem mennyire ápol vele szoros viszonyt, de hamarosan úgyis kiderül, mi a látogatásának oka.