Chi shugra. Szép cigány nő. Ez volt az első gondolatom, mikor a nyugati partra érve először pillantottam meg Shimzát. Tarotkártyákat festett kézzel, majd árulta őket. Tenyérből is jósolt, ám egyből láttam apámra gondolva, hogy csupán olcsó szemfényvesztés. Beletelt néhány hétbe, míg megfestette az általam kért kártyákat a választott figurákkal, ez idő alatt pedig megosztottuk egymással vagonjainkat, ágyunkat és minden tudásunkat. Shimza fehér boszorkány volt, s míg én otthonosabban mozogtam a sötétséget használva, úgy számára hirtelen kísértést jelentett minden rontás és ármány, melyről beszámoltam neki. Nem haboztam sokat, mikor egyik reggel a vagon elé fogtam Shalaye-t és a kártyákat magamhoz véve hátrahagytam a bájitallal elbódított nőt. A sötétség az én otthonom volt, magánya berendezett biztonságot nyújtott, Shimza pedig sátrat vert ennek a sötétségnek szebbik sarkában. Nyomot sem hagyva magam után keletnek fordítottam Shalaye-t és Rose Harborig nem álltam meg huzamosabb ideig. Eliza. Nem volt más kapaszkodóm, mint a név, mely különös ómenként lógott az Államok boszorkánytársadalma felett, s melyre a tarot kártyákból a végzet lapját húztam a megérkezésemet megelőző este. Shimza egy hosszú, barna hajú nőt festette a lapra - ám az alak arca nem adta vissza a cigány nő vonásait. A lapon valaki más szerepelt, s lángokkal körülölelt teste félre nem érthető sugalmazás volt. Őt kellett meglelnem.
Kiegészítés: Lendar nem volt szerelmes Shimzába, így ezzel a céllal nem érdemes igényelni. Bonyodalomra, a karakterek színesítésére hirdetem meg, szeretném ha Shimzának nem Lendar lenne élete egyetlen lényeges pontja. Nem zárkózom el a romantikus száltól ha az természetesen alakul és Lendar addig nem kerül kapcsolatba mással, de nem ez lenne a fő cél.
"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."