Esme egészen kicsi volt, amikor egyedülálló - és különc - édesapjával a városba költöztek. Bár az anyjáról sosem beszél, idővel szárnyakeltek bizonyos pletykák egy csúnya balesetről, ami az asszony halálát okozta, és amit a kislány is csak szerencsés körülmények között vészelt át.

Szülei mindketten boszorkányok, így Esme is örökölt ezt-azt a képességeikből. A lány egy trükkös. Képes az illúziókeltésre, és ezáltal becsapni mások érzékeit, hogy olyasmit is lássanak, halljanak és érzékeljenek, ami valójában ott sincs. Egyelőre még nem túl erős, hatalma kiforratlan, hála viharos természetének, mélyben gyökeredző makacsságának.

Akár a homloka közepére is írhatnánk, hogy lázadó. Ha szóbakerül a tanáriban, mindig akad valaki, aki ráncolódó homlokkal ejti ki a nevét, mert biztos, hogy megint csinált valamit... Vagy éppen az, hogy nem csinált semmit. Esme ugyanis nem igazán értékeli a társadalmi konvenciókat, a kötelezően előírt szabályokat. Nem verekszik, nem rongál, de előszeretettel nyitja ki a száját, olyan dolgokat is kimondva, melyek súrolják a tiszteletlenség határát.

Élvezi az életet, és még inkább élvezi azt, ha valmivel kihozhatja halvérű, nyugodt édesapját a sodrából, részben ezért is csatlakozott a tinédzserekből álló kovenhez. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy az édesapja végre figyeljen rá. Nos. Megkapta.

Ennek történetnek aztán sajnálatos kimenetele lett:  2021. májusában a kamaszbanda véletlenül megölt, és feltámasztott egy pompomlányt, ami miatt nemcsak saját családjuk, de az Alapítók előtt is felelniük kellett. És ha mindez nem lenne elég, olyasmit is a városra szabadítottak, amiről sejtelmük sincs.

Mivel bűntetés egyik része az volt, hogy a fiataloknak családon kívül kellett oktatót találniuk  (az igénylő saját elképzelései szerint formálhatja, írhatja ki keresettnek), Esme apja is arra kényszerült, hogy keressen számára egyet.

Nincs sok megkötés a karakterrel kapcsolatban, pusztán az előélet történései nem írhatóak át, a többi - bizonyos keretek között - szabadon formálható.