Férfiak közt átlagosnak számít a maga 187 centijével és sem nem túl edzett, se nem puhány testalkatával. Ő tényleg maga az "átlag" megtestesítője. Arcszőrzetét már jó pár éve csak fazonra igazítja, arra sem emlékszik, milyen volt teljesen leborotválva, de nincs is terven, hogy felelevenítse az emléket, maximum borostás méretekig csökkenti e sötétbarna száltengert. Haja szintén barna, ám szeme egészen mély kék, amiből süt a barátságos kisugárzás, ha már maga a megjelenése nem lenne elég.
 Öltözködésére az egyszerűség jellemző, nem kedveli a nagy mintákat, a rendelőben azonban csak fehérben lehet látni, ott ez az uniformis (amit egyébként kollégájától is megkövetel).
 Gyerekkori balesetből következő beavatkozás nyomát viseli a hátán mintegy negyven-negyvenöt centiméter hosszan közvetlenül a gerince mentén heg formában. Nem túl büszke a figyelmetlenségéből következett balesetre, meg egyébként is, mit mutasson rajta? Könnyebb eltakarni, mint magyarázkodni.


Jó tulajdonságok:
- megértő: Nem tudna hirtelen olyat mondani, amit ne lehetne vele megbeszélni. Na, jó, talán mégis akadna, de amúgy, egészen nyitottan, bizalommal van azok iránt, akik tisztelettel fordulnak felé.
- segítőkész: Ez egyértelműen az állatokkal kapcsolatosan igaz rá, de az emberek is bátran fordulhatnak hozzá, nem az a visszautasítós fajta, ha tud, segít.
- állatbarát: Alap dolog nála. Mérettől, színtől, fajtól függetlenül minden állatot szeret, nem hiába az lett a hivatása és egyben hobbija, ami. Nincs z az állat, akin ne segítene, ha módjában áll, éppen ezért alakulhatott ki otthonában is az a káosz, hogy már a fürdőkádban is ideiglenesen befogadott kutya lakik.
- csöndes, nyugodt: Nincs nagy hangja, nem szeret a középpontban lenni. Hagyják, hogy végezze a dolgát, vagy elvegyüljön. Jó hallgatóság, nem sűrűn hallani tőle, belefojtaná a szót bárkibe, vagy felemelné a hangját. A béketűrésből sem egyszerű kihozni, képes higgadtan kezelni bizonyos helyzeteket.

Rossz tulajdonságok:
- maga feje után megy: Hajlamos bizonyos esetekben nem hallgatni másokra, helyette saját megérzéseit helyezi előtérbe, ami mellett makacsul kitart. Túlzással élve: "se lát, se hall" ilyenkor.
- kritikus: Ki kell hozni a legjobbat, bármiről is legyen szó. Nem maximalista, sokkal inkább figyelmes, értékeli az egyediséget, az önállóságot, azonban nem fél kifejteni a véleményét, ha valami nem a sajátjával megegyezőről van szó. Nem bánt, pusztán véleményt nyilvánít. Idegenekkel ez ritka eset, ismerősökkel gyakrabban esik meg vele.
- magányos farkas: Nem igényel nagy társaságot, kivéve ha azok állatok képében jelennek meg az életében. Az emberek világát sokkal bonyolultabbnak érzi, szívesebben vonul el másoktól, legyen ez rövidebb vagy hosszabb távra értve.


  Már csak a munkája miatt is, könnyen teremt kapcsolatot másokkal, ám az otthoni "szennyest" nem szívesen teregeti ki, magánélete emiatt kész rejtély.
 Ha állatokról van szó, nem ismer lehetetlent, alkalmatlan időpontot vagy helyszínt. Nincs az a helyzet, amiből ne ugrana azonnal, ha róluk van szó.
Az emberekkel ezzel szemben, pláne romantikus értelemben a sutaság jellemző rá, eléggé alábecsüli magát ezen a téren.
A legtöbb türelmet, pozitivitását a hivatásában és az állatok iránti szeretetében éli ki. Ha nő lenne, nagyjából illene rá idősebb korában a "húsz macskás nő" titulus, bár azért ennyire talán nem vészes a helyzete.


Érdekesnek tartja a természetfeletti világot, nem fél tőle különösebben, de egy biztonságos pár lépésnyi távolságot megtart, mert tisztában van vele, mégiscsak ember, aki labdába se rúghat mondjuk egy boszorkánnyal szemben.
Ismeri a helyi falkát, több alakváltóhoz is volt már szerencséje, akiket el kellett látnia, míg be nem indult a természetes gyógyulási folyamat. Nála ezek a titkok jó kezekben vannak, esze ágában sincs kiadni egy harmadik félnek.
Barátoknak nevezett körében egyaránt van ember és természetfeletti lény, példának okáért tt az a kis kíváncsi lány, akiről senki sem mondaná meg, hogy nem csupán angyali a modora, vagy épp a külseje, hanem ő maga is úgy pottyant le a Mennyből.


  Egyetlen gyerekként látta meg a napvilágot, félig-meddig tervezett gyerek volt, akinek a családban mindenki örült. Aranyos kisfiúnak szerető szülök, nagyszülők és nagybácsi dukált. Nem voltak gazdagok, de mindene megvolt, amire gyerekként vágyhatott.
 Tizenöt éves lehetett, mikor szülei bejelentették, elválnak, megromlott a kapcsolatuk, és igen hamar meg is történt a papírmunka, valamint a külön költözés.
Apja új párjától lett egy vérrokonságbeli értelemben nem, de amúgy mostoha húga, akivel valamelyest tartja a kapcsolatot, de nem különösebben folynak bele egymás életébe.

  Ami azonban fix és állandó az életében: Az állatok iránti rajongása. Mióta az eszét tudja odavan értük, legyen kicsi, nagy, csúszómászó, négylábú, soklábú, nincs kivétel.
A hetedik születésnapjára kapta az első hörcsögét, Svent, ám a kisfickó másfél évvel később elhunyt. Akkor megfogadta, hogy állatorvos lesz, mert szerinte, megmenthette volna. Azóta persze már rájött, nem lehet minden ilyen egyszerű, nem ezen múlt a dolog.
Elhatározását viszont nem adta fel, tanult, küzdött tovább.

  Élete szerelmét az egyetemen ismerte meg, akárcsak a természetfeletti világot, de valahogy nem rázta meg a dolog, talán legbelül mindig is sejtette, sokkal több minden lapul a felszín alatt, mint sokan hinnék. Kíváncsi volt rá, meg akarta érteni, nem érzett kifejezetten félelmet emiatt.
Az egyetem vége után nem sokkal, a lány lelépett, véget ért ez a korszak.

  Néhány évnek kellett ezután eltelnie, mikor is jött a telefonhívás. Egy régi egyetemi barátja, szaktársa hívta, hogy lenne egy "visszautasíthatatlan" állásajánlata, a bibi csak annyi, nagyjából a fél világot át kellene utaznia érte.
Egy hétig gondolkodott, számolt, tervezett, holott tudat alatt már körülbelül akkor eldöntötte, mit fog mondani, amikor lenyomta a hívást. Anyja és Lizbeth (mostoha húg) csak ráerősített erre, szóval elindult Rose Harbor nevű városkába, hogy a barátja helyét átvegye, aki világot látni vágyott a "nyugodt" élet helyett. Plusz, tisztában volt vele, mit tud John, és ezzel két legyet ütött egy csapásra, nem kellett félnie a titkok kitudódásától.
 A helybeliek tudják, ha nem mondjuk boszorkány, akkor a sérült alakváltó, aki macska képében kért segítséget tőle, ám mindegyiket biztosította, nem fog mindenkinek fecsegni. Nem mondaná, hogy nem döbbent meg a gyógyulási folyamattól vagy a hirtelen emberi lány látványától a vizsgálóasztalon, de azóta már egészen hozzászokott az efféle váratlan helyzetekhez.


Mr. Weaver NJK - ember -  édesapa
Mrs. Weaver NJK - ember -  mostoha anya
Nora Harris NJK - ember -  édesanya
Elizabeth Clarke - ember -  mostoha húg
?? Harris KERESETT - ember -  unokatestvér