Stacey & Elizabeth

Egy icipicit hűvősnek tűnik nekem Elizabeth viselkedése, és nem tudom, hogy ez nála alap beállítás, vagy csak én nem vagyok neki szimpatikus. Nem is én lennék, ha az agyam nem kezdene el máris kattogni ezen. Vajon túl lelkes voltam? Túl közvetlen? Esetleg késtem vagy túl korán jöttem? Nem, pont időben voltam. Jaj nem tudom, jobb ha odafigyelek, mert ha nem vállalja a felkérést, akkor tényleg meg leszek lőve, mit adjak Taryn szülinapjára, márpedig én már annyira beleéltem magam ebbe a képbe!
A bennem lévő feszültség némileg kienged, amikor kapok egy félmosolyt, amit én is viszonzok, bár szinte arcomra is fagy a sok lehetőség hallatán. Fejemet enyhén félrebillentve figyelem, mit varázsol a gépen. Nem vagyok egy óriási műszaki zseni, a művészethez sem igazán értek, így lenyűgöz mindez. Rámutatok néhányra, és a monitoron meg is jelenik a kép háttereként. Bár jól néznek ki, egyiknél sem volt meg a "wow-faktor", mígnem úgy a negyedik-ötödik környékén felcsillan a szemem. -Ez az! Ez tökéletes! - kezeimet az arcomhoz kapom, ahogy nézem a képet, és érzem, hogy a szívem hevesebben kezd el verni. Egy barackszínű színátmenetes háttér virít most a nővérkémmel közös képünk mögött, eltüntetve ezzel az eredeti karácsonyit. Ez olyan jól fog mutatni Taryn-nál! 
Kérdő tekintettel nézek Elizabeth-re, hogy ez így megoldható-e, majd rátérünk magára a technikára, aminél szintén olyan bő a tárház, hogy az információk úgy pattognak az agyamban, mint a rugóval kilőtt flippergolyó a pályáján. -Rendben, te vagy a szakértő, tökéletes nekem az akril. A keret pedig... hmm. - néhány pillanatra elgondolkodom. Nem tudom még, hova fogja kitenni Taryn a képet (ha egyáltalán örül majd neki, de hát ebben azért nagyon nagyon bízom), és nem mindegy a keret, mert függ attól is, milyen a környezet. Legyen ez a jövő zenéje, ezt már majd rábízom. - Legyen csak a vászon. - bököm ki épp csak pár pillanatnyi agyalás után, csak amíg végigfuttattam a fejemben a lehetséges forgatókönyveket. 
Az ölembe tett táskámon dobolgatok éppen csak halkan, míg ő a papírmunkát intézi, közben tekintetemet körbehordozom a kis stúdión, főleg, ha kint vannak korábbi munkái, azokon legeltetem a szemem egészen addig, míg el nem kéri az irataimat. - Persze, egy pillanat...- előtúrom púderrózsaszín pénztárcámat, majd előveszem a kis kártyákat és elé tolom. Nem csinálok belőle problémát, annyit már tudok az üzleti életről, hogy ha szabályosan akar működni valaki, akkor még egyéni vállalkozóként is ki kell állítani számlákat, akkor is, ha a másik magánszemély. Nem félek attól, hogy visszaélne az adataimmal, elvégre egy jó értékeléseket kapott művész ül velem szemben, nem valamilyen kókler.
- Foglalót kell fizetni, vagy esetleg előre az egészet? - kérdezem enyhén az ajkamba harapva. Nem akarok túlságosan nyomulósnak tűnni, hogy egyből terelem az anyagiakra, de hát az idő pénz, én pedig nem kevés munkaórát igénylő feladat elé állítottam szegényt, a világért sem szeretném feltartani, biztos nélkülem is totál el van havazva.

  kredit

-Engem nem zavar.-mondtam közönyös hangszínnel, ha neki így felel meg akkor oké. Ahogy észre vettem, nem csak a kérései miatt, de a viselkedésem miatt is kicsit zavarba ejtettem. Gondolom azt hitte, hogy kis mosolygós vagyok. Persze néha az is, attól függ milyen kedvem van. Mikor a hátteret beszéltük, előre hajoltam a géphez, de eszembe jutott, hogy a kezembe van a kép, így beraktam a scennerbe.
-Mindjárt megnézzük, mit tudunk tenni az ügyben.-mondtam, majd azért egy félszeg bíztató mosolyt elengedtem felé. Miközben a gép dolgozott, nem tartott 1-2 percnél tovább, mire be is töltötte a képet, félig meddig megint felé fordítottam.
-Nézd, vannak ilyen háttereim. Egyszerűek, hamar kész vannak.-mondtam, majd át engedtem a terepet neki, hogy nézzen köztük szét. Ha esetleg rá nyom a háttérre, akkor a képüket azzal fogja betölteni, szeretem a technikát és, hogy azért értek is hozzá. Néha lenyűgöz, hogy milyen alkalmazásokat hoznak a piacra. Mikor a határidőt említette, kissé meghőköltem. Egy hét alatt, akkor szűkösre kell vennem a dolgokat. Még az se nagyon segít, hogy vastag a tárcája, mert akkor így egy jó pár dolgot elkell halasztanom, ami megint csak e-mailek hadát jelenti a reklám cégekkel. Maximum olyan halasztok picit, amire van még 1 hónapom. Abból meg van egy pár.
-Megoldható, mind a kettő fajta szépen mutat, viszont a részletessége miatt az akrill mellett szavazok. Erősebb színek.-mondtam, és ha esetleg elmondta melyik háttér lesz, akkor vissza fordítom a gépet magam felé. Majd elkezdem megírni a számlát, amíg hallgatom Stacey-t.
-És milyen keret legyen? Vagy csak vászonra?-tettem fel újabb kérdést, miközben gépeltem be a kéréseket.-Bocsánat, ha szavadba vágok. De a számlához elkérhetném a szeméylid és a lakcím kártyád?!-tettem még hozzá, kissé zavarban. Ez a fajta dolog nem esik annyira ínyemre, oké szeretem tudni, hogy kik az emberek, de személlyes iratokkal másabb. Cégeknél nem hat meg annyira,de magánszeméllyeknél kicsit zavar.

words ? youtube ? note: xx

?

Stacey & Elizabeth

Izgatottal vegyes kíváncsisággal léptem be Elizabeth Clark stúdiójába. Sosem jártam még ilyen helyen, a művészet ezen ága inkább Taryn asztala, de épp ettől lesz remélhetőleg igazán különleges ajándék ez a nővéremnek.
Egy kicsit zavarban vagyok attól, hogy magáz, tudom, hogy ez az udvariasság része, de 17 évesen még abban a korban vagyok, amikor ez még inkább zavar, épp ezért tegeztem le én is kapásból mikor beléptem.
- Ömm… tudom fordítva kellene ezt mert te vagy az időseb, de… esetleg tegeződhetnénk? - zavartan tűröm a fülem mögé az egyik rakoncátlan, hullámos barna tincsemet, és hirtelen nagyon melegem lesz, szóval kiololdom szövetkabátom kötőjét, és kigombolom a felső két gombot, így kicsit kivillan halványrózsaszín blézerem, alatta a fehér blúzzal. Ezután leülök, majd röviden felvázolom, mire is lenne szükségem.
- Hmm nem muszáj ugyanolyanra, sőt, ha esetleg a karácsonyi háttér helyett tudnál festeni valami semlegeset, az lenne a legjobb, a lényeg, hogy mi látszódjunk rajta a tesómmal. - az ajkamba harapok, nem tudom mennyire bonyolult a kérésem, de így laikusként azt mondom, talán még egyszerűbb is, hiszen a fával meg az ajándékokkal elég komplex a kép.
- Huhh… ömm… - ide-oda pattognak a fejemben a kifejezések. Ilyen festés, olyan technika… nagyjából van elképzelésem, ragadt rám valami Taryn miatt, de ennyire nem gondoltam át a dolgokat. - Vászonra szeretném, A/3-as méretben és mondjuk… akril festék? Vagy akvarell? Melyikkel nézne ki jobban szerinted? - ismét a fülem mögé tűröm az előrehajolástól újfent arcomba hulló hajamat, majd szemeimet még egyszer végigfuttatom a lehetőségeken, aztán az átadott fényképen, majd pedig a művésznőn állapodik meg a tekintetem.
- Ami a határidőt illeti… hát, kicsit szoros, egy hét múlva már szükségem lenne rá. Megoldható? Hajlandó vagyok felárat is fizetni, van zsebpénzem! - gyorsan hozzáteszem, nehogy úgy érezze, pusztán jó szándékból kérem gyorsabb munkára, mert gyanítom, azért egy ilyen kérés nem két perc. Kissé el is pirulok, de továbbra is remélem, mindez nem lehetetlen.

szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Március első napja. Ki gondolta volna, hogy így telik az idő.Viszont a mai napom, azért jól indul. Eddig se szenvedtem munka hiányban, viszont a mai nap meg keresett egy nő, akinek sürgősen szüksége lenne egy szülinapi ajándék megtervezésére. Úgy voltam vele miért ne?! Ilyen munkát ritkán kérnek tőlem, szóval bele mentem. Írta, hogy a mai nap tudna is jönni, amire szintén csak bólintottam. Persze írásban és közöltem, hogy a cím a honlapon rajta is van. Örültem, hogy félre tettem annyit, hogy ki tudjam bérelni ezt a kis stúdiót. Nem volt nagy, max 20 négyzetméter, de elfért benne egy két munkám, amit élőben is meg lehetett tekinteni, plusz az ügyfelekkel is kényelmesen elfértem.
Kis idő után....
Éppen egy frappáns logón dolgoztam, mikor a kis csengettyü jelezte, hogy valaki bejött az ajtón. Nem néztem fel, lepillantottam a gépen lévő órára és tudtam, hogy a hölgy aki ma keresett csak ő lehet az. A mai napra csak ő volt, szóval mire oda ért hozzám, mentettem a sablont és letettem kicsire, hogy ne zavarjon a munkámban. Fel álltam az asztal mögött.
-Jónapot!-mondtam, miközben végig mértem alig észre vehető pillantásokkal. Inkább nem szólok most még semmit, de lenne még mit mutatnom neki, hogy hogyan is öltözködjön.
-Elizabeth Clark.-mondtam ismét, miközben én is oda nyújtottam a kezem, de amint lehetőségem lett rá el is vettem. Én magam vissza ültem a székemre, mire bele kezdett a mondókájába. Na jó, ez most vagy túl egyszerű lesz számomra vagy túl bonyolult, de egyenlőre türelmesnek kell lennem. Hiszen ebből van a pénzem.
-Először is, foglaljon helyet kérem. Nem egy 5 perc alatt fogjuk ezt megbeszélni.-mutattam a tenyeremmel az asztalom előtt magányosan levő székre, ha ezt megteszi Stacey akkor utána folytatom, ha pedig állna akkor is folytatni fogom.
-Akkor....térjünk a lényegre. Szeretnéd, ha az alapján a kép alapján, ami nálad van lefesteném pontosan ugyan olyanra és egy idézetet is írjak rá.-állapítottam meg, majd rá pillantottam a képre. Elég részletes a háttér, hiszen bele lóg a fenyő, na meg az ajándék dobozok is ott vannak, de legalább a két főhősöm látszódik rajta. Egy kis ideig vizslattam még a képet, járt rajta a szemem, hogy felmérjem a terepet. Lehet a nőnek ezek ideg őrlő percek, de talán ha van némi sütni valója, akkor rájön, hogy feleslegesen semmilyen festő nem nézegeti.
-Rendben.-mondtam, majd kinyújtottam a képért a kezem.-Lefestem. Viszont akkor kérném a részleteket,már mint....-kezdtem volna bele, de inkább a géphez hajoltam és elő halásztam a különféle festhetőségek választékát. Majd a nő felé fordítottam és ahogy soroltam, úgy lapoztam lefelé.
-Olajfestés.....akrill festés.....akvarell festés......ezeket vászonra lehet festeni, de ennek is több formájára. Vagy esetleg van lehetőség selyem festésre, ami annyit takar, hogy selyem anyagra is rá lehet festeni. Illetve dekupázs festés is van, ami pedig annyit tesz, hogy valamilyen textil anyagú szalvétát is tudok belőle csinálni. Persze minden attól függ, hogy mennyiért szeretnéd csinálni és, hogy mennyi időm van rá.-fejeztem be a mondandómat, majd vissza fordítottam a gépet és hátra dőltem a székemben, a kezeimet magam előtt össze kulcsolva. Remélem azért valamennyire érthető voltam a számára. Ha nem, akkor sajnos muszáj leszek elmagyarázni neki. Hiába érheti hideg zuhanyként a nőt, hogy a pénz beszél, de sajnos mi művészek sem ingyen élünk. És én sem fogok kertelni, hiszen nem azért pazaroljuk egymás idejét, hanem hogy neki meg legyen az ajándék, nekem pedig a munka.

words ? youtube ? note: xx

?

Stacey & Elizabeth

Annyira belefeledkeztem a mindennapos dolgokba, hogy majdnem kiment a fejemből, hogy az én imádott nővérkémnek hamarosan szülinapja van, így az utóbbi pár napomat azzal töltöttem, hogy bogarásztam az internet bugyrait megfelelő ajándék után kutatva. Valami egyedit akarok, valami személyeset, aminek örülne, de jó ötleteket lőttem már el az utóbbi években szülinapra, karácsonyra, vagy épp csak úgy, így nincs könnyű dogom.
Tegnap azonban rám mosolygott a szerencse, valahogy odatévedtem egy festő és grafikus oldalára, ahol végigböngésztem a portfólióját, és rájöttem, hogy heuréka, máris tudom mit adok Taryn-nak. A nő épp online volt, így írtam is neki, így a tanórák végeztével már szaladok is a stúdiójába. Épp csak elérem azt a buszt ami célomhoz visz, fél kézzel kapaszkodva, fél kézzel pedig kissé zilált barna tincseimet és világosbarna kabátomat igazgatva próbálom rendbe szedni magam, ami a következő megállóra már sikerül is, így van időm még egyszer ellenőrizni a címet, tuti jó helyre megyek-e.
Odaérve a stúdióhoz becsengetek, majd ha ajtót nyitnak, bemutatkozom.
- Szia, Stacey Atwood, köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtál fogadni. - mosolygok rá barátságosan, felé nyújtva jobb kezemet, ahogyan azt ilyenkor illik. Igyekszem nem feltűnően megbámulni a másikat, de hű, az a kontraszt a haja meg a bőre között...olyan szép! Na de magamban megrázom a fejem, és inkább a tárgyra térek, nem akarom túlságosan feltartani, biztos van egy csomó dolga, a képei alapján igencsak tehetséges művésznőről van szó, minden bizonnyal tele van megrendeléssel.
- Szóóóóóóval amiatt keresetlek fel, mert a nővéremnek hamarosan szülinapja lesz, és arra gondoltam, hogy ha vállalnál fénykép alapján festeni egy képet, meg ráírni egy idézetet, az egy szuper ajándék lenne neki. - kicsit talán hadarok, de izgatott vagyok már a gondolatra is. Beszéd közben előtúrom a táskámból az egyik könyvem lapjai közül a fényképet, amin Tarynnal vagyunk rajta, épp egy hatalmas cuppanós puszit kap tőlem, karácsonykor lőttük ajándékbontáskor, és annyira aranyos lett, hogy a szobámban is ki van rakva egy példány az öltözőasztalom tükrére, mert jó kedvem lesz már csak ha ránézek is.
Na de ne most nosztalgiázzak, csillogó szemekkel pillantok fel rá, izgatottan még alsó ajkamba is beleharapok. Ha nem vállalja el, akkor bajban leszek, mert annyira elképzeltem már az ajándékot, hogy nem tudom, ki tudok-e találni időben valami hasonló jót.

szószám || zene || megjegyzés ||  kredit