Külsõ megjelenés
Egyenes hát, kecsesen nőies léptek, minden érzelmet elfedő mosoly. Ezekkel a jellemzőkkel lehetne a legjobban leírni a fiatalabbik Decker lány megjelenését. Csak kevesen veszik észre, hogy a mosolya fénye csak ritka alkalmakkor jut el őzikebarna szeméig.
Talán bosszantó, de
Caprice az a fajta nő, aki még az edzőteremből kilépve is olyan, mint akit a skatulyából húztak ki. Ahogy mindenhol az életben, a külsőségekben is tökéletességre törekszik; már kamaszkorában sem engedte meg, hogy valaki csapzottan lássa, ez a tulajdonsága pedig szinte a védjegyévé vált az évek alatt. A nugátbarna haja mindig tökéletesen bodorítva keretezi szívalakú arcát, ami még legnagyobb szélnek is ellenáll… Ha pedig mégsem, az is remekül áll neki. Merne bárki mást mondani!
Számára az elegancia mindennél fontosabb, a klasszikus, időt álló divat elkötelezett híve. Kerüli ugyan a feltűnést, de mégsem lehet őt, és persze mindenkor tökéletes szettjét nem észrevenni. Pontosan tudja, hogy melyik színek állnak neki jól, és melyek azok, amik kiemelik bőrének tónusait. A sminkelést nem viszi túlzásba, ebben inkább a természetességre szavaz, és csak ritka alkalmakkor hajlandó valami merészebbet kipróbálni.
Százhatvanöt centi magas, inkább vékony, mint formás, ennek ellenére nem hagyja, hogy bárki megkérdőjelezze a nőiességét. Első ránézésre sokan gondolják azt, hogy
Caprice Decker törékeny, és apró, de ez tévedés. Cap a középiskolás éveiben az gimnázium íjászcsapatának tagja volt, s bár ma már nem űzi rendszeresen a sportot, még mindig képes eltalálni a céltábla közepét. Heti háromszor jár el edzeni, és kéthetente egyszer részt vesz egy önvédelmi csoportfoglalkozáson az Egészségügyi Központban. Elvégre,
Caprice Decker tudja, hogy mi rejtőzhet a sötétben.
Személyiség
Jó tulajdonságok:-
önmegvalósító:
Caprice Decker az a fajta ember, aki folyamatosan az első helyért és az aranyérmekért küzd, függetlenül attól, mit próbál elérni, mert mindig a legjobbakat akarja – nem másoknak, hanem saját magának. Folyamatosan új kihívásokat és lehetőségeket keres, amelyek szükségesek a szervezettséghez és a tökéletességhez.
-
maximalista: Boldogan vállal felelősséget tetteiért, mert tudja, hogy mindent a lehető legjobb tudása szerint tesz. Nagyon büszke az általa végzett munkára, és az elért eredményekre. Bármilyen cél érdekében cselekszik, időt és energiát nem kímélve végzi azt. Pontosan, keményen és nagy türelemmel dolgozik az élet minden területén.
-
udvarias, és elegáns: Megjelenése mindig tökéletes, remekül kommunikál, és nagyon intelligens. Soha sem udvariatlan! Szolid, ápolt, illatos és visszafogott. Ő még akkor is tiszta és finom illatú, amikor kilép az edzőteremből. Számára az elegancia mindennél fontosabb, a klasszikus, időt álló divat elkötelezett híve. Kerüli ugyan a feltűnést, de még sem lehet őt, és persze mindenkor tökéletes szettjét nem észrevenni.
-
racionális: A legtöbb esetben az eszére és nem a szívére hallgat, mivel az életét a racionalitásra építette fel. Realista, mindig két lábbal áll a földön, csak azt hiszi el, amit lát. A fantáziavilág, a képzelgések, szépen kiszínezett történetekkel szemben érzéketlen, lehetetlen meggyőzni, hogy fogadjon el olyat, amit nem lát, nem tapasztal meg.
Rossz tulajdonságok:-
merev: Képtelen elengedni magát vagy önfeledten ünnepeli a sikereit, mindazt, amit elért az életben. Mondhatni lelkiismeret-furdalása van azért, ha nem fegyelmezi meg magát és koncentrál a folyamatos fejlődésre. Született hagyománytisztelő, hisz a tradíciókban és tiszteletben tartja azt, hogy azok úgy jók, ahogy vannak. Nem bír spontán lenni, mindennek úgy kell történnie, ahogy szokott vagy ahogy meg volt beszélve.
-
érzelmetlen: Vagy legalábbis annak tűnik, de valójában csak azzal van gondban, hogy a benne lévő szeretet és érzéseket jól tudja átadni másoknak. Hajlamos rá, hogy valódi érzéseit a háttérbe szorítsa, mert az úgy helyes; céljai elérése érdekében még arra is hajlandó, hogy lemondjon a valódi boldogságról, és megelégedjen a jól működő, de tökéletesen semleges kapcsolatokkal.
-
irányításmániás:
Caprice legszívesebben mindent és mindenkit kontroll alatt tarta. Rettenetesen frusztrálja, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt korábban elképzelte. Szüksége van arra, hogy mindig irányítása alatt tudja tartani a helyzeteket, mert enélkül úgy érzi, hogy elvesztette a talajt a lába alól. Saját életével kapcsolatban hajlamos a kényszeres szabálykövetésre, ami miatt el sem tudja képzelni, hogy a problémáira létezhet más megoldás, és nem az ő napirendje az egyetlen, amely alapján élni lehet.
Kapcsolati jellemzők
A környezetében élőknek ugyanolyan magasra teszi a mércét, mint önmagának, és csak azt tudja elfogadni, aki ennek a sajátos érzelmi mértékrendszernek megfelel. Mindenkit bizalmatlanul méreget, alaposan próbára tesz, s csak azt engedi közel magához, akiben abszolút megbízik. Legközelebbi barátja, aki ismeri valódi arcát egy másik alapító család leszármazottja, akivel együtt fedezték fel a családi titkokat, Oliver Crepsley. Hozzá fűzik a legmélyebb, leggondtalanabb szálak.
Igaz, hogy a külső szemlélők számára
Caprice néha ridegnek és érzelemmentesnek tűnhet, a látszat azonban esetében csal. A nő nagyon is mély érzésű, szenvedélyes típus, akit ráadásul a megérzései ritkán hagynak cserben, de csak nagyon nehezen tudja kimutatni valódi érzelmeit.
Caprice Decker tökéletes úrihölgy, aki nem engedheti meg magának azt, hogy bárkivel is udvariatlanul viselkedjen. A társasági élet lelkes résztvevője, így csak ritka alkalommal eshet meg nála az, hogy ne ismerjen valakit. Általában a társaság krémjében mozog, közülük választva ki azt a kört, akikkel szívesen mutatkozik. Rendkívül fontos számára a látszat, és az udvariasság. Legyen családi rendezvény, vagy egy hivatalos esemény, egészen biztos, hogy mindenkihez lesz egy-két kedves szava; az illedelem, és modorosság élő mintaképe, aki egy teljesen üres társalgást is képes mosolyogva végigkövetni.
Utálja, ha valaki nem őszinte, a kétszínűség pedig egyenesen gyűlöletet kelt benne. A megbízhatatlan embereket nem viseli el maga körül; az adott szó megszegésénél, mások cserbenhagyásánál nem igen ismer nagyobb árulást – ennélfogva örök harcban áll tulajdon fivérével, Gabriel Deckerrel.
A logikus kapcsolatok híve, mind a barátságban, mint a párkapcsolatokban, így a racionalitás mentén maradt akkor is, amikor igent mondott Nicholas Baimaan házassági ajánlatára.
Kapcsolatukat jó ideig nem a szerelem határozta meg, hanem a logika, de a nő érzelmei fokozatosan megváltoztak.
Caprice egy napon azon kapta magát, hogy esténként tűkön ülve várja, hogy vőlegénye hazaérjen, és mennyire kellemes megnyugvást jelent hajnalonként befészkelni magát az erős karok közé. Talán nehezen fejezi ki az érzelmeit, de szép lassan be kellett vallania magának: Él-hal Nicholasért. Nem csoda hát, hogy féltékenyen, és félve tekint minden nőre, aki csak karnyújtásnyira megközelíti szerelmét. Fél, hogy valaki többet, és jobban tudna nyújtani nála. Elvégre vannak olyan játszmák, amit sem a logika, sem a racionalizmus nem képes irányítani, és a szerelem éppen ilyen.
Caprice, az ember
Caprice egyik legelső emléke az, amikor egyik éjjel a konyhában ülve találta az anyját, ahogy kezeit tördelve az órát lesi. Ez valamiért megtorpanásra késztette a kislányt, aki az ajtófélfa mögé húzódva figyelte, ahogy az anyukája – a legerősebb asszony, akit ismert, törékeny világának origója – egy csésze tea felett várakozik. Még most is fel tudja idézni a gondterhelt ráncok okozta barázdákat, az elrévedő tekintetet, és az óra mutatójának monoton kattogását. Akkor még nem tudta, de aznap este az édesapja, Anthony küldetésben járt, és Lisnek, az édesanyjának fogalma sem volt arról, hogy látja-e még valaha férjét. A kép örökre a nő fejébe égett, de csak akkor értette meg igazán a jelenet mélységét, amikor ő is belelépett az anyja cipőjébe, és egy Első társává vált.
A Decker família az egyik legelső család volt, ami letelepedett Rose Harbor vidékékén. Talán őseik nem voltak előkelőek, de bátorságukat és keménységüket nem vitathatja el tőlük senki. Generációról-generációra öröklődött az Elsők áldása férfiágon, amit
Caprice talán soha sem vallana be, de mindig is irigyeltea fivérétől. Már a hivatalos beavatásakor világos volt számára, hogy a bátyja alkalmatlan a feladatai ellátására, így eltökélte, hogy ő lesz az, aki elsimítja a csúnya csorbát, és bebizonyítja, hogy a Deckerek még mindig érnek valamit.
Keményen dolgozott, hogy az idősebb körtagok is elfogadják, komolyan vegyék, de viszonylag hosszabb időt vett igénybe, mire törekvéseit siker koronázta. Christopher Flanagan egyik bizalmasa lett, és egy évvel ezelőtt a férfi formálisan is kinevezte a helyettesévé.
Caprice nemcsak az Alapítók Körében, de az álcaként felállított alapítványban is tevékenyen közreműködik.
Már a pozíciójából is nyilvánvaló, hogy a nő tud a természetfeletti létezéséről, és régivágású alapítósarjként mindentől idegenkedik, ami „nem normális”. A legtöbb ellenérzése a boszorkányokkal szemben van, hiszen úgy érzi, hogy ők nyomorították meg leginkább a családját, nemcsak az Avával történtek, hanem a múltban elkövetett bűneik miatt is.
Elõtörténet
Caprice kamaszként
Kedves emlék tizenhét éves korából
Oliver köhögése csillapodott, de a tizenhét éves
Caprice Decker homlokáról nem tűntek el az aggodalom barázdái. Hogy lehet nyáron megfázni? -, dohogott magában a lány, majd leeresztette az íját, és úgy bámult legjobb barátjára, mintha attól tartana, hacsak egyetlen pillanata is másfelé tekintene, a fiatalember éppen azt választaná arra, hogy meghaljon. Természetesen azért, hogy ezzel is bosszantsa.
A délután nagyobb részét – mint mindig, amikor a szüleik az Alapítók körének ülésén gyűltek össze – a szabadban töltötték; A fiú olvasott, a lány pedig anélkül gyakorolhatta a célba lövést, hogy újabb rosszalló tekintettől kellett volna tartania. Oliver teljesen a könyvébe temetkezett. Ajkai szegletében csaknem mindig kissé fanyar, ironikus mosoly játszott, kigúnyolva ezzel az egész világot.
- Mondd csak, Cap…– szólalt meg a fiú hirtelen, kisebb rándulásra késztetve a Decker lány, akit ettől elvétette a lövést. -…mit akart Montgomary tőled ma reggel? Olyan sürgősen távozott, mintha egyenesen egy vérfarkassal futott volna össze a könyvtárban.
- Arra kért, hogy menjek vele a jótékonysági bálba – felelte a lány könnyednek szánt hangon, de már most elöntötte a pulykaméreg, hacsak rágondolt, hogy mire vetemedett az a pimasz frátert. Montgomary már tavaly is csapta neki a szelet, de Cap egy-két pofonnal lehűtötte a lelkesedését. Egészen ma reggelig, amikor is a fiatal férfi úgy döntött, hogy egy csókkal bebizonyítja a lánynak, hogy az igenis szerelmes belé, csak nem meri bevallani. Még most is megborzongott, ha rágondolt.
- Ez nem igaz, ezt csak azért találtad ki, hogy ugrass – Oliver nevetve csapta össze a könyvét, és úgy bámult a lányra, mintha azt várná, hogy április bolondját kiáltson, és nyelvet öltsön rá a tréfa megkoronázásaként. Mivel
Caprice nem tett ilyet, a fiú elkomolyodott, és szemébe fájdalmas fény költözött. -Tréfálsz, ugye?
- Ez a színigazság. Nagyon erőszakos volt – a lány dacosan felszegte a fejét, és újabb nyilat eresztett a szalmabábba, amit sebtiben állítottak fel a mezőn a gyakorláshoz. - Annyira felbosszantott, hogy felkaptam egy lexikont és azzal vertem fejbe - Cap szavaiból kiérezhető volt a büszkeség, és mintha a legjobb barátja is megkönnyebbülten fújta volna ki a levegőt a történet végének hallatán.
- Minden részvétem azé a férfié, aki egyszer beléd szeret, Cap – nevetett Oliver.
*
Caprice a munkában
Néhány éve, amikor Dr. Austen átvette az EÜ. központ vezetését
Caprice magabiztosan osztogatta a parancsokat. Már a nyitás óta dolgozott az Egészségügyi Központban, s bár csak azért jelentkezett az állásra, mert Flanagan saját kémet akart az intézmény falai között, a nő végül egészen megszerette a munkáját. Egy PR-esemény leszervezése pedig egyenesen olyasmi volt, amelynek feladatát örömmel vállalta magára.
- Nem, nem, és nem! Azok a virágok nem illenek oda… Oda sem, Blanca! – korholta asszisztensét, aki két centivel arrébb húzta a vázát, amelyben a kókadozó rózsacsokor volt. Ráadásul sárga rózsa. Utálta a sárgarózsát. – A sárga a betegség színe – mondta. – Mi itt az egészséget próbáljuk eladni – tette hozzá, fanyar mosollyal pillantva az asszisztensére, miközben elrejtette a virágot a pult mögé, ahol a kamerák már nem érhetik el. Ki volt olyan amatőr, hogy sárga rózsát rendelt?
A gondosan kiválasztott stáb – a sajtó képviselői – már a bejárat előtt várta, hogy beléphessen az intézménybe, ahol maga az igazgató vezeti majd körbe őket, felhívva a figyelmet az intézmény tökéletes renoméjára. Cap a lehető legkörültekintőbben előre elkérte a kérdéseket, amelyeket fel szeretnének tenni a főnökének, és a kidolgozott válaszokkal együtt a férfi asztalára is tette őket aznap reggel, hogy legyen ideje átfutni a kritikus pontokat. Mert minden interjúban vannak kritikus pontok, és mint kommunikációs– és marketing menedzser,
Caprice feladata volt ezekre felkészülni.
Mindenféle szívbaj nélkül igazította meg Dr. Austen öltönyének hajtókáját, és rendezte el a ráncokat a nyakkendőjén, hogy amikor az új igazgató a kamera elé áll, a lehető legjobb arcát mutathassa a közönségnek. A nő a háttérből figyelte a beszélgetést, és a laza körutat, amit a stábtagok az épületben tettek, és közben mosolyogva arra gondolt, hogy piszkosul jó munkát végzett.
*
Caprice a magánéletben
Még tavaly tavasszal
Caprice Decker a tükörképére mosolygott, majd újra áthúzta a hajkefét barna hajzuhatagán. Nem, ez így nem lesz jó, gondolta, miközben újabb mosolyt erőltetett az arcára, ezúttal sokkal lágyabb, kedvesebb görbületet varázsolva az ajkaira. Csak a szeméből hiányzott az a fény, amelyet a friss menyasszonytól joggal elvárhatnak.
Kevelte Nicholast – örökké csak Nicholas, soha nem szólította Nicknek, mert a Nick nem volt elég előkelő ahhoz, hogy a szájára vegye -, és a maga módján tisztelte is. A férfi éles esze, kivételes modora minden egyes alkalommal elvarázsolta, de egyik sem olyasmi volt, amivel le lehetett volna írni a szerelmet. Nem, nem volt szerelmes a vőlegényébe. És a szíve mélyén sejtette, hogy a férfi sem táplál iránta rózsaszínfelhős érzelmeket. Mégis úgy gondolta, hogy a házasságuk tökéletes lesz. Mert tökéletesnek kell lennie. Mint mindennek az életében.
Újabb fésülés, újabb próbamosoly. Ezúttal sokkal hitelesebb, sokkal magabiztosabb, és jobban is illett
Caprice-hez. Ahhoz a
Caprice-hez, akit a világgal látatni akart. A füle mögé igazított egy tincset, és újra elpróbálta a mosolyt. Mert ma este mosolyogni fog. Mert minden menyasszony mosolyog az eljegyzési vacsoráján.
*
Egy másik Caprice
napokkal korábban
A hálószobába érve fáradtan rúgta le a cipőjét, és olyasmit tett, amit csak ritkán engedett meg magának. Ruhástól dőlt le az ágyra, és olyan mélyet sóhajtott, amit fiatal kora talán nem indokolna. Nehéz tárgyaláson volt túl, hiszen még mindig befektetőket keresnek az Egészségügyi Központ újításaihoz. Ráadásul az Alapítók Hetének szervezése is a nyakába szakadt, mert Chris úgy ítélte meg, hogy nőként talán jobbal el tudja dönteni, hogy mit szolgáljanak felvonulást követő fogadáson, mint ő.
Későn ért haza, így leendő anyósa nem várta meg, bár nem is várta el tőle, de azt szomorúan vette tudomásul, hogy Nicholas sincs még otthon.
Talán mondta is, hogy lesz valami elfoglaltsága az egyetemen, tűnődött Cap, de elkínzott fogaskerekei már nem működtek jól. Próbálta felidézni, hogy mit beszéltek meg ezen a sietős reggelen, mielőtt búcsúzásként csókot váltottak volna, de egyszerűen… Az órák, és napok összefolytak. Túl sokat dolgozunk, állapította meg, de aztán el is űzte a gondolatot. Istenkáromlásnak tűnt. Büszkesége véletlenül sem engedte volna meg, hogy megfeledkezzen a kötelességekről.
Kihúzta az egyik párnát a feje alól, és magához ölelte. Az ismerős illat úgy ölelte körbe, mint egy meleg takaró egy hideg nyári estén. A szíve meglódult a mellkasában, ahogy az orrához emelte a huzatot. Ha máshol érezné ezt az illatfoszlányt, akkor sem kellene gondolkodnia rajta, hogy kihez tartozik. Úgy szorította magához a vőlegénye párnáját, mint egy butuska kamaszlány, és kivételesen hagyott időt egy kis álmodozásnak. Ha a nyár… Ha az ősz máshogy alakul, ez a férfi mára már a férje lenne. A saját bőrén tapasztalta meg, hogy a Sors egyszerre elvesz, és ad.
Tekintete a gardrób zárt ajtajára tévedt. A szekrény mélyén, egy ruhászsákba bugyolálva ott várta az esküvőiruhája, gondosan megcímkézve, mint minden
Caprice életében. Nem tudta, hogy párja kíváncsiságtól hajtva belekukkantott-e valaha, de bízott benne, hogy nem tette. Még úgy sem, hogy a nő most már nem volt benne biztos, hogy valaha felveheti-e. Hogy akarja-e.
A saját ruhája mellett egy másik is csüngött. A csukott ajtó miatt nem láthatta, de pontosan tudta, hogy ott van. Egy másik ruha, egy teltebb, de csinos alakra szabva, a fukszia tökéletes árnyalatában, melyhez az anyagot a szabó egyenesen Franciaországból hozatta. Még emlékezett rá, hogy csillant fel az unokahúga szeme, amikor először húzta végig a kezét a selymes matérián. Ava már egészen biztosan nem viselheti.
Hirtelen ült fel, és oldalra dobta az eddig dédelgetett párnát, makacs fejrázással kikergetve a keserű gondolatokat a fejéből. Gyorsan kellett cselekednie, mielőtt a veszteség, és a fájdalom érzése erőt venne rajta, és olyan dolgot hívna életre benne, amit az utóbbi időben a nővére szemében látott. Olyan dolgot, amire még csak gondolni sem akart, nehogy megtörje az erejét, a tökéletes álcáját.
Csak egy forró fürdőre van szüksége, és egy kiadós alvásra. Az majd elűzi a fárasztó nap okozta gondterheltséget, és a keserű gondolatokat. Igen, csak ennyi kell. Hiszen ő
Caprice Decker, aki nem mutathat gyengeséget. Soha.
Közeli rokonság
Anthony Decker: elhunyt - Első - édesapa
Analise Decker: NJK - ember - édesanya
Gabriel Decker:JÁTÉKOS KARAKTER (becks) - Első - idősebb fivér
Margaret-Decker Morris: KERESETT KARAKTER - ember/alapító - nővér
Marcus Decker: JÁTÉKOS KARAKTER (Lyn) - ember - fiatalabb fivér
Nicholas Baimaan: JÁTÉKOS KARAKTER (Mary) - Első - leendő férj, vőlegény