Régi ismerős

Fél füllel hallottam, hogy valamiféle delegáció készül összeállni. Csupa vén rókák, akik újabb és újabb feladatokat fognak nekem összerakni. Ellenőrzés, ezt sózták épp most rám. Mint kiderült, engem csaptak a pálcájuk meghosszabbított végére vegzálni, finoman szólva is úgy néztek ki, mint egy szedett-vedett békéltető küldöttség. Bár hogy ez mihez kellett, fogalmam sem volt. Egészen az elején nem avattak be engem a teljes bürökratikus rendszerükbe, csak azzal érveltek, azért kell mennem mert az én dolgom mindent felügyelni. Erősen túlzónak éreztem ezt a célzást, de tény, hogy jóban kellett volna lennem a város egyes tagjaival. A kapcsolatok fontosak, nem?
Olyan volt nekem ez az egész, mint amikor az osztagokat is azok az ezredesek akarták összerakni, akik óvatlan pillanatban lazán becsináltak a gatyájukba, mert olyan veteránok voltak, akik lassan múmiává aszalódtak.
Nem akarta senki a másik határait feszegetni, a katonaság kapcsolata pedig kifejezetten pozitív volt sok szempontból. Egy külső ellenőrző tényező amúgy sem ártott, szerintem a rendőrfőnök is korrupt mint a k*rvaélet.
Kellenek a szövetségesek, különben is egy jó negyed óránál sem tart sokkal tovább az út oda. Addig is volt alkalmam kezembe venni az aktát, ami összefoglalta a leendő teendőimet. Még sosem csináltam ezt, az eddigi ellenőrzéseim nem ilyen jellegűek voltak, ismertem az osztagomat és rutinfeladat volt, hiszen a másik oldalán is álltam már. Az egyetlen, ami itt ismerős volt a név az aktán.
A terv egyszerű volt, mindenki teszi amit hasznosnak lát, majd hazajövök. De nem akartam sokáig ücsörögni már a kocsiban. Még egyszer végigfutottam az aktát, aztán inkább csak kiszálltam. Inkább jobban szerettem a durr bele eseményeket, mint a milliószor végzongorázottakat. Hogy legyek alapos, ha nem a rutinszerzéssel? Átsuhant a fejemen, hogy mi van akkor, ha nem lesz itt senki, de a szórúpróbában pont az volt a lényeg, hogy nem számítottak rá. Fejembe nyomtam a szolgálati kalapot és megindultam a bejárati ajtó felé, majd végig a szerintem irodának kinevezett helyiség felé. Eddig sehol egy lélek, de talán nem érkeztem potyára. Hallottam, ahogy valahol valaki lapozott egyet. Nekem végtére is mindegy ki mutatja meg a menetet.
Vegzálás, mi?
- Van bent valaki? - nem akartam minden egyes helyiségbe bekukkantani, még akkor sem, ha egy kis koncentrálással úgyis megleltem volna a hang forrását.

Majd kitöltöm valamivel itt is