Lidérc ütemesen szedte a mancsait a járdán, miközben én zsebredugott kézzel lépkedtem a nyomában. Elég késő volt már, és a délután nagy részét egy aukción töltöttem – na nem olyanon, amin az átlagos emberek túl gyakran megfordulnának. Az antikvitások mellett néhány varázstárgy is gazdát cserélt, amihez meglepő pletyka is társult. Astraeus Kingsley neve nem volt ismeretlen a számomra, bár még személyesen nem volt szerencsém hozzá, mégis… Kissé érzékenyen érintett, hogy a kincsvadász éppen az én városomban húzta meg magát. Ugyan mi késztette erre? Bosszantott, hogy a szóbeszéd erre nem adott hiteles magyarázatot, de úgy gondoltam, hogy nem ma este kell ezt a titkot megfejtenem.

A sofőr az utca végén tett ki, és alighogy elhajtott, hű familiárisom azonnal felbukkant mellettem. Lidérc volt a szemem és a fülem; megvolt az a sajátos tulajdonsága, hogy ott is csendben és észrevétlenül tudott mozogni, ahol az emberek megbuknának. Nem volt szokásom az alkalmazottjaimat vele figyeltetni, sokkal finomabb módszereim voltak erre, de Sydney Slora felbecsülhetetlen értékű kincsé lépett elő, mint munkatársként, mint pedig tanítványként. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy őrizetlenül hagyom, főleg, ha egy Redwine szaglászik körülötte.

Azonban nem csak emiatt tévedtem erre a környékre ma este. A válasz a zsebemben lapult, kis bársonydobozban, egy selyemszalaggal átkötve. Általában nem szeretem az EFFÉLE GICCSET, és Miss Sloráról sem tudtam volna korábban elképzelni, hogy szívesen hordana ilyesmit, de amikor megláttam… Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy meg kell vennem. A nyaklánc közepében lévő kő a galaxist igézte, és finoman derengett. Mielőtt dobozba helyeztem, természetesen minden irányból ellenőriztem, hogy nem tartalmaz-e ártó mágiát, és elláttam a magam védelmével. Talán egy kicsit többel is.

Könnyed léptekkel hagytam magam mögött a lakás ajtajához vezető lépcsőfokokat, majd bekopogtam. Nyilván teljesen udvariatlan dolog volt ilyen későn zavarni a hölgyet, és mindenféle előzetes bejelentés nélkül érkezni, de reméltem, hogy nem veszi majd zokon látogatásomat.