Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Az életben a szörnyek győznek EmptyTamara Mason
Ma 15:38-kor


Daniella Cartier

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Ma 9:12-kor


Caleb Donovan

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Ma 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


One hungry wolf

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


Speak of the devil

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Stroke it, don’t poke it.

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Rookie mistake

Az életben a szörnyek győznek EmptyAdmin
Tegnap 16:31-kor

Megosztás
 
Az életben a szörnyek győznek
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyPént. 25 Aug. 2023 - 11:06

Befejezetlen játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Az életben a szörnyek győznek Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Az életben a szörnyek győznek B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyHétf. 24 Júl. 2023 - 10:58

Egy kidőlt fa törzsén, térdeimen könyökölve, kezeimet morzsolva hallgatom unokatestvérem szavait, miközben lófarokba kötött hajamból kiszabadult tincseimet lágyan fújdogálja a csípős, december éjszakai szél. Rám nem jellemző módon van bennem egy kis düh, és nem amiatt, mert itt kint kell lennem ahelyett, hogy a szilveszter éjjelt a családommal, barátokkal vagy akár Victorral tölteném, hiszen számomra mindig a falkával járó feladatok állnak a prioritási lista élén.
Nem, ami miatt ez az érzés bennem van, hogy nem feltétlen értek egyet Alfánk döntésével, hogy Cameronra bízta Emily ügyét. Félreértés ne essék, én is elítélem, amiért omegaként ennyire nyilvánosan szembe megy a falkával, viszont pont Cam-re és Pepperre bízni az ügyet...nem tudom mi üthetett Duncan-be, no meg Alec-be, aki mint Béta, valószínűleg támogatta az ötletet, ám nyíltan természetesen elégedetlenségemnek nem fogok hangot adni. Nekem kiskatonaként kutya kötelességem azt tenni, amiről a vezetőink úgy döntenek, hogy a falka érdekeit képviselik, így néma, beletörődő bólintással egyeztem be, hogy ma Alec-el tartok.
-Erik...tudta mit vállal, mikor a lány mellé állt... De azért örülök, hogy a falkából nem száműzték...- megköszörülöm a torkomat, nehéz teljesen objektíven szemlélni Erik ügyét, nem csak azért, mert alapjáraton kedvelem őt, mint ember, de amiatt is, hogy még anno, gimis koromban néhány hónap erejéig gyengéd szálak is fűztek hozzá, amire minden bizonnyal Alec is emlékszik, hiszen gyerekkorunk óta szoros a viszonyunk, nem igazán voltak előtte titkaim sosem.
Ami a jelenlegi szituációt illeti, érzem a férfiból áradó idegességet. Nem vagyok benne biztos, hogy megbízik a testvérében, és ezt elhangzó szavai is alátámasztják. -Biztos, hogy jó döntés volt rábízni ezt az ügyet?- kérdezem óvatos hangnemben, mert Alec jelenleg mint Bétám van jelen, nem mint unokatestvér, és mint olyan, sokkal előttem áll a falkarangsorban, én pedig nem megyek szembe a hierarchiával, még akkor sem, ha ahogy említettem, nem mindenben értek egyet mindig.
-Megvagyok. Fázom, de jól vagyok. - válaszolok kérdésére, és jobban belebújok a sálamba. Belső farkasom Alec-éra reagálva szintén nyugtalanul járkál fel-alá, de kontrol alatt tartom, ettől függetlenül bármikor ugrásra kész.
A köztünk beálló rövid csendben mély levegőt veszek, beszívva a fák és a természet illatát, amik mindig megnyugtatnak, nincs ez másképp most sem, ám a következő pillanatban farkasom a bordaketrecem mögött hátracsapja a fülét, és én magam is felállok az eddigi helyemről. Megfordult a szélirány, így a raktár felől most felénk fúj némi hangot, amik egyáltalán nem nyugtatnak meg, sőt. Pont elér fülemig Pepper agressziótól kéjes hangja, amitől feláll az összes szőr a karomon. Nem kedvelem a nőt, de ennek nem adok hangot. -Alec...mikor lépünk közbe? - nem teljesen így akartam feltenni a kérdést, mert így kicsit számonkérőnek hangzik, de nem korrigálok, hátha unokatestvérem mégsem annak veszi, viszont rossz érzésem van az odabent történekkel kapcsolatban. Úgy érzem, ha nem teszünk hamarosan valamit, az eddigieknél is jobban feje tetejére állnak a dolgok.
cactus
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
You and me belong together ♡︎
Az életben a szörnyek győznek B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Az életben a szörnyek győznek 296245
༄ ༄ ༄
Az életben a szörnyek győznek Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptySzomb. 22 Júl. 2023 - 6:46

Alec
Az igazságért mindent meg lehet bocsátani, még a rabláncot és a mérget is.
A fiatal férfi feszülten figyelte az eseményeket. Körmei a tenyere bőrébe vájtak, amikor látta megérkezni a kisteherautót, amelyből a megtermett alakváltók rángatták ki a lányt. Lába önkénytelenül mozdulat előre, miközben a benne lakó farkas dobbantott egyet. A legszívesebben már akkor közbelépett volna, de nem tehette… Megígérte az idősebb testvérének, hogy figyel, és kivár, megadva a lehetőséget a másik fivérüknek. Cselekedj helyesen, Cam -, szusszanva húzódott vissza a fák takarásába, de testtartása továbbra is feszült maradt.

– A vének ragaszkodtak hozzá, hogy megbüntessük Eriket – hangja beletörődő, és csendes volt, de tudta, hogy az unokatestvére hallja. - Most újra a fiatalok között kulloghat a hátsósorban, amíg meg nem enyhülnek – tette hozzá, és megcsóválva a fejét. Hazugság lenne azt mondani, hogy Alec Ward nem értett egyet a büntetés fontosságával, de a maga bőrén tapasztalta meg, hogy mit hoz ki egy farkasból a szerelem. Nem éppen ő volt az, aki évekig hazudott a menyasszonyának, csak azért, hogy megvédje? Erik talán hibázott, de nem tett olyasmit, amit más férfi ne tett volna meg a helyében. Talán Emily nem lopta a szívébe magát, de Erik ellen nem voltak kifogásai.

– Ha Cameron terve nem vállik be, akkor csak még jobban elvadítja a lányt… – fülelt. Az alakváltók egy ideje már elhagyták a raktárt, melynek vastag falai némileg tompították az odabentről kiszűrődő zajokat. Szerette volna tudni, hogy mi hangzik el odabent, és hasznosabbnak érezte volna magát, ha nem idekint kellene kuksolnia. Hiszen ő a Béta, az istenért! Úgy érezte magát, mint egy gyerek, akit a kispadra ültettek állítottak, miközben a nagyok mindent elrendeznek helyette. Sértette az önérzetét.

– Utálom ezt – Alec Ward bosszúsan morranva dőlt neki egy fa oldalának. Farkasénje egyre kíméletlenebbül karistolta a bordái oldalát, követelve, hogy engedje szabadon. Világos íriszei nyugtalanul lángoltak, kegyetlen emlékeztetőjéül annak, hogy mennyire közel van a belső bestiája a felbukkanáshoz. - Te hogy bírod? – kérdezte a lánytól, és a levegőbe szimatolva, a Mara pórusaiból áradó illatok alapján próbált rájönni, hogy mit is érezhet.
Alec Ward
A rose harbori falka Bétája
Alec Ward
Elõtörténet :
Titulus :
Kertészmérnök, a Rose Harbori Falka Bétája
Kapcsolatban :
broken

Az életben a szörnyek győznek 9390892cb89a3e30bff10276fbcf2435
Karakter idézet :
"Ha egyszer te vagy az a személy, aki híd lehetne, miért ne legyél híd?"
Play by :
Keegan Allen
༄ ༄ ༄ :
Az életben a szörnyek győznek Tumblr_inline_o25phgu0TB1tae3h3_250
༄ ༄ ༄
Az életben a szörnyek győznek Gray-wolf-black-and-white-lucie-bilodeau
User :

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyCsüt. 11 Május 2023 - 10:29






Egyszerre idegesítőek és keltenek bennem akkora fokú félelmet, amit még sosem éreztem. Még akkor sem, mikor anno Elsmere buszpályaudvarán a boszorkányok fogadtak cseppet sem barátságos üdvözléssel. Olyan keveset sem töltöttem egyetlen városban sem, mint akkor ott, mert mire feleszméltem, már egy másik buszon ültem. De most... most nincs másik busz, nincs újabb esély és az, hogy a helyi falka ennyire fittyet hány egy megállapodásra annyira megdöbbentő és egyben fájó, hogy nem tudok másként reagálni, mint az ösztöneim súgják. Amúgyis általában eszerint cselekszem, most viszont méginkább érzem, itt ma nem csevegni fogunk és alighanem valaki csúnyán megsérül, a másik kettő is kapni fog rendesen, ha a sérült, szőke félen múlik. Ketten egy ellen ez sehol sem fair, na, de azért megteszem, ami tőlem telik, hogy megtaláljam a módját, hogy a lehető legsértetlenebbül jussak ki ebből a kutyaszorítóból.
A rúgás eredménye, fájdalmasan nyögve kötök ki a padlón és kell egy-két perc, hogy összeszedjem magam. Hagynak is némi időt, hogy kezem ökölbe szoruljon, majd kiengedjem és ezt folytassam, miközben érzem, végem van, itt emberségből elbuktam, ami a külsőt illeti. A ruháim kicsit sem érdekelnek, mindössze a kabátom igyekszem lehámozni magamról, ha van rá lehetőségem és a belső énem már kezd átbújni a kis résen, amit hagytam neki. Gyere ki és vessünk véget ennek az egésznek.
Egész testemben megremegek, ahogy talpra állnélk, a térdem azonban csődöt mond, így visszanyekkenek. Kézfejemmel folytatom a kinyitós-becsukós mozdulatsort, állkapcsomban, egész testemben érzem a változás jeleit. Nem viselne meg különösebben, ha nem lennék ennyire szétesve, ámde cserébe a farkas énem remekül ki tudja használni a bizonytalanságom, hogy fakó bőrömön fehér bundát villantson. Az egész pár perc, a fájdalom szinte eltörpül annyira arra fókuszálok, minél előbb túlessek rajta, mert egy farkas egészen addig a legvédtelenebb, míg a két állapot közt időzik.
Ha valóban lehetőségem nyílik a farkasalakom elérésére, vicsorogva hátrálok néhány lépést, fejem egyikükről a másikuk felé fordítom, mindkettejüket szemmel tartva. Hirtelen, nem tudom, kivel kellene kezdenem, a férfi erősebb nálam ez tény, a nő... még mindig őt látom a gyengébbik pontnak, hát őt veszem célba szélesebes mozdulatokkal, ugrásra készen, amennyiben lehetőségem nyílik rá.

words ❖ youtube ❖ note: xx


Emily Slora
Omega, falka nélküli farkas
Emily Slora
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Abigail Kasyanyuk
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyKedd 2 Május 2023 - 9:29




Pepper & Emily & Cam




 Ha kettesben lennék az omega k*rvával, biztos, hogy nem finomkodnék ennyire, mert igen, hölgyeim és uraim, tessék elhinni, hogy mindaz ami eddig itt elhangzott és megtörtént, az egy igazán visszafogott Pepper Brandt volt. Azonban itt van Cameron, akit mint vezér elfogadok és tisztelek, meg hát csak ott van az Alfa is, akinek ha szájhúzva is, de kötelességem engedelmeskedni, így nem ereszthetem ki sajnos úgy a karmaimat, mint szeretném. Na de sebaj, a kis szöszivel így is el tudunk szórakozni. Szétszabdalnám azt a bájosnak titulált kis pofikáját a tőrömmel, de természetesen egy vágás után már pofázik, bennem pedig még jobban felmegy a pumpa.
- Én meg azt a felvágott nyelvedet fogom kitépni te vakarék! - sziszegek a fogaim között, aztán csak rámorgok Cameron-ra, mikor nyugalomra int, és ebben a hangban a farkasom is benne van, aki eszeveszetten ugrál bordám alkotta ketrecének, hogy ő is jönne ki játszani. Csak az önuralmamnak és négylábú énemmel való tökéletes összhangnak köszönhetően nem robban ki belőlem máris.Következőnek Emily Cam-re támad, vagyis hát próbál úgy, hogy belerúg. Nem ugrok neki, mellkasom előtt keresztbe fűzött karral, tőrömet ujjaim között pörgetve hagyom, hogy a férfi kezelje az őt ért sérelmeket. Ahogy ő is hagyott nekem is kis időt játszadozni, úgy én is meghagyom neki a saját idejét, ahogy az jó barátoktól és tettestársaktól elvárható. 
Amikor Cam elengedi, tőröm visszakerül combomra erősített bőrtokjába, majd megropogtatom a nyakam és kettőt körözök a vállammal hátra. Érzem a szőke szukában, hogy egy hajszál választja el attól, hogy négy lábon vonyítson itt nekünk, így felkészülök erre, ám ekkor közeledő autó hangja üti meg érzékeny fülemet. Mivel én vagyok közelebb az ajtóhoz, picit felemelem a kezem Cameron felé, jelezve hogy intézem. Háttal kezdek el sétálni a bejárat melleti ablakhoz, de aztán megfordulok. Megbízom társamban, tudom, hogy ha az omega megpróbálna hátha támadni míg nem rá figyelek, akkor elkapná, mielőtt annyit mondhatna "telihold". Egy autó lámpáit szúrom ki, amint a raktár felé közelítenek.
-Társaságunk akadt. Gyorsan intézzük el ezt a k*rvát.- fordulok vissza a férfi felé, majd még egy pillantást vetek az éjszakai sötétbe, és elindulok a páros felé.

Vendég
Vendég
Anonymous

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptySzomb. 29 Ápr. 2023 - 8:22

  Figyelmeztetés: durva nyelvezet, minimális erőszak







  Egy Omega puszta látványa is undorít, különösen ezé a szukáé. Még legtöbben meghúzzák magukat, ez itt parádézik; illegeti-billegeti magát, és úgy mond ellen a legfőbb törvényeinknek, mintha sosem léteztek volna. Fiatalság, vagy dac? Kit érdekel? Rálépett a falka farkára, és most bűnhődnie kell. Elég nagy szégyen, hogy eddig eltűrtük. Gyengének tűnteti fel minket. A szájalása különösen bosszant. Túl sokat képzel magáról.

  - Egyedül is feltudnám tépni a torkod, picim, de nem érsz annyit. Senki vagy. Egy bosszantó kis tüske a mancsomban – röhögök magabiztosan a füle mellett, miközben a torkát szorítom a karommal. A vergődése incselkedik a bennem lakó ében farkas érzékeivel. Érzem, ahogy a bestia várakozón karmol végig bordáim ketrecén, de szemem végül Pepperre villan, amikor előkerül a penge.

  - Szépen játssz vele, Pep! Nem akarjuk, hogy túl hamar elvérezzen, ugye? – fogaim elővillannak a veszedelmes vigyorban, amit hű társamra vetek. Még magam sem tudom, hogy mennyire gondolom komolyan a szavakat… Csak ijesztgetjük, vagy valóban meg fogjuk ölni, hogy aztán a testét átadjuk a mocsárnak, ahol békében elrohadhat? Duncan szabadkezet adott, de nyilván nem erre gondolt.

  Talán hagynom kellett volna, hogy Marco Domínguez fogdmegjei intézzék el úgy, ahogy akarták; téglát kötözve a lábaira, és bedobva a folyó legmélyebb részére. Az én kezem tiszta marad, és Duncan sem vádolhatott volna azzal, hogy benne voltam.

  - Az egész lány uncsi, ne várj tőle sokat, Pep – húzom el a számat társam incselkedésére. - Csak egy játékbaba, agy nélkül.

  Érzem az Emilyben feszülő farkast. A szaga a erőszakosan pöffen a levegőbe, ahogy a lány egyre harciasabb, egyre kétségbeesettebb lesz. Élvezem. Alig várom, hogy az elméje gátja átszakadjon, és szabadon engedje a másik oldalát, mert akkor már nem lesz okom finomkodni. Bokán rúg, bakancsos lába az apró test erejével csattan neki a csontnak, amit azzal köszönök meg, hogy egy utolsót rántok rajta, mielőtt teljes erővel a földre lökném. Ha mégis sikerülne megtartania az egyensúlyát – elvégre van benne egy cseppnyi farkasvér -, még dühösebben acsargok rá. - Ezt megbánod – elhátrálok, de csak annyira, hogy legyen helyem átváltozni, ha elérkezik az idő.

  Kibújok a kabátomból, és oldalra dobom.

  Akárhogy is. Ma éjjel elérem, hogy a szuka behódoljon.



Vendég
Vendég
Anonymous

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyCsüt. 20 Ápr. 2023 - 14:11






Mégis... milyen beteg állatok ezek már?!
Nem értettem, miről szól ez az egész, azt hittem, megegyeztünk az alfával és nem kell efféle szankcióktól tartanom, de a falka ajjas húzása, hogy hátbaszúr, ez őket minősíti. Persze, meg nem ölhetnek, mert egy gyilkosságot azért nem olyan könnyű eltussolni, viszont elég sok más opciójuk van.
Miközben a székkel hátraesem és próbálom felismerni a változó helyzetem, mindenféle összefüggéstelen dolgok jutnak az eszembe, ami viszont biztos, nem fogom hagyni magam.
Menekülés helyett, ami amúgy eléggé kizártnak tűnik, úgy döntök, megpróbálom a szukát ledönteni a lábáról és legalább a haja egy részét kitépni a helyéből, de esélyem sincs. Az a nyomorult alak egyszerűen közbelép, keze lendül és elkap engem, kiszolgáltatva az ütnivaló képű nő elmebeteg ötleteinek. Sziszegek, morgok, annyi féle állat keveredik össze bennem, ha emberi nyelvre váltanék, amit a torkomra fonódó ujjak aligha hagynának, szitkozódnék, mint Keyaan egy pocsékabb napján. Keyaan... Keresni fog bárki is? Erik meg fogja találni azt az átkozott levelet és azt hiszi, leléptem. Eszébe sem fog jutni, hogy ezek a rohadékok mi mindent művelnek itt velem!
Felszisszenek, ahogy a penge végigszánt a bőrömön. Csípő és égő érzést hagy maga után. Hamar be fog gyógyulni, tuti, hogy nem mély, maradandó heget sem fogok szerezni, de...
- Kitépem az összes hajad te ribanc! - köpöm a szavakat valahonnan mélyről bátorságot találva. - Egyedül el sem bírtok velem, vagy mi van? Gyáva banda! - bátorság, hülyeség... kéz a kézben jár a kettő. Megtörlöm az arcom a kézfejemmel, már, ha van rá lehetőségem és a szabadulásra tett próbálkozásom eredményes lett. Elég kitartó vagyok benne, sok esélyét látom ennek az apró sikernek.
Megrázom magam, szememben a farkas éles fényének villanása köszön vissza. Annyira dübörög a bordáimnak feszülve, remegés fut át rajtam, ahogy próbálok nem utat engedni neki. Valami gátat emelt az elmémben neki, pedig az lenne a természetes, hogy most kiengedem és széttépek mindenkit a francba! Ennél jobban már úgyse tilthatnak ki innen. Oké, erős túlzás, hogy "puszta kézzel" legyűrném őket, a pasas elmenne megtermett bivalynak, gondolom farkasként is, az egyetlen esélyem tényleg a csaj lenne, ha, ismétlem, ha(!) a pasi nem védené be, mint a lefoglalózott szukát. Ritka idegesítő!
Úgy gondolják, jó poén szivatni, én hülye meg, menekülnék, csak azt nem tudom, hova, vagy hogyan, vagy... Össze vagyok zavarodva, s ezt ők pontosan tudják. A nagy pofám, amivel csak úgy lököm nekik a szavakat, ahogy esik úgy puffan alapon, kicsit sem segíthetnek szorult helyzetemen, de legalább ennyi megmaradt a magabiztosságomból. Még az se érdekel, ha tízszer elmondom ugyanazt.
Hátrarúgok a pasira, legalább a lábát szeretném eltalálni, mondjuk a sípcsontját, mert a magasságbeli különbségeink találóbb pontot nem nagyon tesznek lehetővé, viszont ebbe beleadok egy nagy adag erőt, mert olyan nincs, hogy ne legyen legalább egy kis sikerélményem. Kapja csak meg, ami jár, minimum az egyhuszadát!
Ha végre elengednek, hátra húzódom, felgyűröm a ruhám ujját, kisöpröm az izzadtságtól arcomra tapadt hajamat és felkészülök a második körre. Ezek hülyék, mégis hova a búbánatba futhatnék el? A bensőmet feszítő farkas az utolsó cérnaszálat ostromolja, talán már nem is félek a kis gátammal együtt, mi lenne, ha itt és most átadnám neki az irányítást. Ez lesz, kezdjenek csak a második körbe és les*arok mindent, utat engedek a fehér bundájú másik énemnek.

words ❖ youtube ❖ note: xx


Emily Slora
Omega, falka nélküli farkas
Emily Slora
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Abigail Kasyanyuk
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyCsüt. 20 Ápr. 2023 - 13:34




Pepper & Emily & Cam




Bólintok szavaira, nincs kétségem afelől, hogy megfelelő vezetés mellett (ami egyértelműen Cameron lenne) a falka kigyomlálása után minden sokkal jobb lenne, megszabadulnánk az ilyen Emily féle korcsoktól, és a gyenge láncszemektől. Semmi szükség rájuk, csak gyengítik a falkát, és amint odaérünk, örömmel leszek Cam segítségére, és ugyanezt az elvet fogja vallani a triumvirátusunk harmadik tagja, Dax is. Már alig várom!
- Áh, ahhoz túl ostoba. Nézz csak rá. - csóválom meg rosszallóan a fejemet, és szavaimra csak további bizonyíték minden, ami a kis omega szuka száját elhagyja a következő percben. Élvezettel nézem ahogy csattan a képén a pofon, és ahogyan vergődik. Érezd csak a veszted, te korcs!

A szék a lánnyal együtt felmerül, feje a lábamon koppan végül, de szinte meg se érzem, egyrészt a vastag anyag miatt, másrészt pedig tombol a véremben az adrenalin, más érzékeim élesednek ki, meg hát alapból elég magasan van a fájdalomküszöböm. Sok bunyóban volt részem, meg hát azért anno a szülés sem volt piskóta, de ez most más téma. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy Emily csak akkor hagyja el ezt a raktárépületet, ha mi megengedjük neki, ideje eloldozni. ]i]Kezdődjön hát a móka![/i] Tisztelt jelenlévők...azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk...egy idióta k*rva elp*csázásának. Juppi, végre!

Fel voltam rá készülve, hogy nem futni fog (ahhoz, mint tudjuk, teljesen ostoba), helyette inkább próbálja rám vetni magát. Mintha lenne esélye... Ha Cameron fogása elől ki is tér, kettőnkkel már nem fog tudni elbánni, szóval így vagy úgy, de jobb karom a torka köré szorul, majd ballal egy határozottat ütök a hasába.

- Te tényleg meg akarsz halni... - ördögi mosollyal ciccegek és rázom meg lassan a fejem jobbra és balra, ha időközben ütni vagy rúgni próbálna, akkor a rutinnal köszönhetően kivédem. Bal kezemmel az övemből előhúzok egy kis tőrt, és meglengedetm a szeme előtt.

- Olyan szívesen beléd mártanám ezt... megérdemelnéd, viszont... - a hideg pengét az arcához érintem, és aprót karcolok rajta, némi vér serken a helyén, de azért nem mély a kb két centis vágás, elvérezni nem fog. Egyelőre. - Mi lenne, ha elölről kezdenénk? Az első kör így uncsi volt. - elhúzom a pengét, és hátrálok egy lépést.

- Mi lenne, ha megint adnánk neki öt másodpercet, hátha másodjára bölcsebben dönt? Bár vannak kétségeim. - ezeket a szavakat már Cameron felé intézem, mégiscsak ő a főnök, de én határozottan jobban élvezem a macska-egér játékokat, amikor a prédát le kell vadászni, abban nincs sok kihívás, ha az ember ölébe hullik a zsákmány, márpedig most tök könnyű volt elkapni.  

Vendég
Vendég
Anonymous

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyCsüt. 20 Ápr. 2023 - 13:13









  - Ha majd végre elfoglalom az engem megillető helyet, az összes gyenge magot kiírtjuk a falkában  – bólogatok Pepper szavaira. A nézeteink hasonlók voltak, és társulásunk sokkal mélyebben gyökeredzett az átlagos barátságnál. Tettestársak vagyunk. Cimborák. A nő ismerte a titkaimat, ahogyan én is ismertem az övéit; kölcsönösen függtünk egymástól, éppen olyan könnyedén tehettük volna tönkre egymást, mint ahogyan erősítettük a másikat.

   - Az biztos, hogy nem sok túlélési ösztön szorult belé – felelek Peppernek a szőke nőkre tett megjegyzés után. – Szerinted felfogta, hogy simán kinyírhatjuk?

   Flegmán felmorranok. A szőke szuka hangja olyan a fülemnek, mint az undok bogárciripelés. Persze a tiszteletlensége megérdemel egy pofont, így kezfejem gondolkodás nélkül indul meg az arca felé. Ha nem ficereg nagyon, kezem kellemesen csattan a bőrén. – Azt hiszed, hogy a pofázástól bátrabbnak tűnsz majd? – vicsorgok rá kegyetlenül, megvillantva farkasoldalam borostyán szemeit. – A testvéreimmel ellentétben, nekem nincs lelkiismeretem, korcs! – billentek egyet a széken, de még nem döntöm fel. – Senki nem mondta, hogy tisztességes küzdelmet kapsz! Azt már akkor eljátszottad, amikor nem húztál el az első figyelmeztetésre! – a lány válla felett Pepperre vigyorgok. Ismerem annyira a társamat, hogy tudjam, nagy valószínűséggel őt sem hatja meg a szuka vergődése. Picsogjon csak, ha úgy tetszik.

   - Az alakváltók szívességet tettek, de egyedül magadnak köszönheted, hogy itt végezted – ha azt hiszi, hogy az önérzetembe gázol a szavaival, nagyon fordítva ül azon a bilin. Sosem esett nehezemre kihasználni a lehetőségeimet, ha volt rá alkalom: A kis ribanc vérig sértette a Perezeket, szóval a haragjuk kapóra jött a terveimhez. Ettől még nem leszek gyenge, sem pedig alacsonyabb rendű.

   Felröhögök, amikor a szék végül elborul a lánnyal együtt. Peppernek eszébe se jutott, hogy elkapja. Hagyjuk a földön pihenni addig, amíg ellenőrizzük az összes bejáratot. Komótosan, nyugodtan. Egyikünk sem siet sehova. Én legalábbis azon vagyok, hogy kiélvezzek minden percet.

   Várakozón fordul a lányok felé, úgy várom, hogy a társam eloldozza a foglyunkat. Az Alfa utasítása szerint nem ölhetjük meg, de még így is okozhatunk neki olyan sebeket, amiket jó ideig megemleget. A szuka kiszabadul, és Pep visszaszámlálását kihasználva megmozgatja a csuklóit. Minden mozdulatát árgusan figyelem, így nem ér váratlanul, amikor előre veti magát.

   Pepperre.

   Egyetlen hosszú ugrással vetem magam utána, jobb kezemmel a hajába markolok, míg bal karommal igyekszem átfogni a nyakát, hogy hátra rántva az apró, de ruganyos testet, helyet hagyhassak a társam első ütéseinek. Ha azt hitte, hogy egyszerre csak egyikünkkel kell szembenéznie, hát tévedett. A fair játszmáknak ezen az estén nem volt helye.



Vendég
Vendég
Anonymous

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptyCsüt. 20 Ápr. 2023 - 8:15





Ó, hogy az a... Belém hasít a felismerés, nem is értem, hogy nem jöttem rá előbb, ki ez a barom. Elmebeteg, már mindent értek. Késő bánat, de jobban oda kellett volna figyelnem rá, hogy elkerüljem, akárcsak az egész kompániát, de megint nem hallgattam a szép szóra. Pontosabban kivételesen hallgattam, azt hittem, sikerült elérnem, legalább emberszámba vegyenek, ne csak lökdössenek jobbra-balra, erre a nyakamra úszították ezt a kettőt és rohadtul kicsi az esélye annak, egy-két zúzódást leszámítva ezt megússzam.
- Így kell tisztességes játékot játszani, gratulálok. A falkátokat minősíti, hogy magasról tesztek egy megállapodásra. - Ez az Emily, üssed csak a vasat míg meleg, aztán jól hátba vernek vele, akkor meg nézhetsz. Kár, hogy ebbe rohadtul nem tudtam belegondolni annyira lekötött a helyzet elsöprő ereje és a bizonytalanság, ami a félelemmel együtt kavargott bennem.
- Nagyon jó játék lehet megkötözni valakit, és addig szivatni, míg nem könyörög neked, de nem érzed ezt egy kicsit lealacsonyítónak? Csak akkor tudsz elbánni egy lánnyal, ha előtte azt Más, nem te, hanem valaki elkapja és ismétlem, nem te, hanem Más idehozza, megkötözi neked? Ez elég gáz. - A nőt figyelmen kívül hagyom, egyenesen a férfinek beszélek, szemrebbenés nélkül akár a szemébe is nézek, nem érdekel. Persze, hogy provokálom, na, de ő meg el akarja törni az ujjam, meg ki tudja, még mit csinálni szórakozásból? Mondanám, hogy egyáltalán nem félek tőle, a bátorság azonban csak kívülre felvett maszk, belül rohadtul nem bízom abban, kijutok innen akárcsak megcsonkítva is. Ez tuti elmebeteg, a nő meg... Ezeknek nem csak a szája jár, velem ellentétben, de az biztos,ha lehetőséget adnak rá, minden erőmmel azon leszek, megvédjem magam és kiszabaduljak innen.
Fejem a padló helyett egy cipőn koppan, így is megjelenik pár csillag a fejem felett.. Összeszorított szemem azonnal kipattan, mikor rájövök, nem fog kettéhasadni a koponyám a betonon, azért remélem, ő is megérezte a lábán a lendületem, hálát meg ne is várjon ezért. Továbbra is fel-felmordulok, a változó helyzet magabiztosabbá teszi a farkasom, mert, ha elengednek valóban több esélyem lesz... hát, fogalmam sincs mire.
Amint kezeim kiszabadulnak a csuklómhoz kapok és megmozgatom, megmasszírozom, a kötél elég csúnyán belevágott. A következő lépés futás és védelem vagy futás és támadás? Körbenézek a helyiségben, gyenge pontok után kutatok, valami rés vagy bármi, amin keresztül kijuthatnék. Egy törött ablak, vagy... vagy bármi, tényleg. Ezek túl jól felkészültek, erre hamar rájövök, ahogyan arra is, elérte a visszaszámolás végét, tehát mozdulnom kell. Ösztönösen lendülök előre és a már gyakorlott mozdulatokra alapozva vetem magam a nőre teste alsó felére összpontosítva. Feldönteni, felrúgni, bármire vevő vagyok, csak hadd döngölhessem legalább egy kicsit földbe! Persze, ha ő indul vagy reagál, védekezem, hátrébb, netán arrébb ugrom. A férfival egyelőre nem számolok, gondolom a harcot is ránk hagyja össze ne piszkolja a kabátják a majma.

words ❖ youtube ❖ note: xx


Emily Slora
Omega, falka nélküli farkas
Emily Slora
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Abigail Kasyanyuk
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptySzer. 19 Ápr. 2023 - 7:03




Pepper & Emily & Cam




- Borzalmas ami a falkában megy jelenleg... Sokkal tökösebbb vezetésre lenne szükség. -horkantok fel Cameron szavaira, amikor Erikről meg Alecről esik szó, és akkor Duncant még nem is említettük. Pff inkább nem is gondolok erre mert még jobban felhúzom magam, bár ennek a levét jelenleg pont az alakváltók által behurcolt szőke szuka inná meg, érte meg nem kár.
- Hát nem cáfolja meg amit a szőke nőkről mondanak. - ciccegek egy gúnyos vigyorral,  és rosszallóan rázom meg a fejem, majd a következő pillanatban már ujjaim tépnek is bele a csaj tincseibe, mellőzve minden finomkodást. Finomkodtak már vele elegen, én aztán nem állok be a sorba.

Megjegyzésére, miszerint Emily "bájos" lenne csak köpök egyet, ne viccelődjünk, a kis k*rvában az egyetlen bájos a tőröm lenne. De sajnos életben kell hagynunk, pedig ó, mennyi mód jut eszembe amivel el tudnék vele szórakozni.

Mellkasom előtt összefont karokkal figyelem az omega vergődését, de a bevezetést meghagyom Cam-nek.- Az attól függ hogy lassan vagy gyorsan törjük el azokat az ujjacskákat. - arcomra gonosz mosoly kúszik már a gondolatra is. Ha ezekből nem tanul, akkor tényleg egy idióta szuka.

A szék a következő másodpercben megbillent, ám "véletlenül" túl későn mozdulok, hogy megállítsam.- A francba, azok a fránya reflexek cserben hagytak. - nevetek fel gúnyosan horkantva, de azért a fejének koppanását a padlón megakadályozom azzal, hogy jobb lábammal oda lépek, így fekete bakancsomon landol a feje, ami szintén nem lehet kellemes, de nem lenne jó, ha azelőtt törné be a fejét, hogy az igazi móka elkezdődne.

Cameron utasítására biccentek, és körbejárom a terepet. Ablakok beszögelve vagy bedeszkázva, hátsó ajtó bezárva, bereteszelve. Innen aztán nem juthat ki a kis szuka. Visszamegyek, majd a minden bizonnyal még mindig földön vergődő Emily-hez lépek, bakancsom alatt lábamra rögzített tőrt előveszem, majd hacsak Cam máshogy nen rendelkezik, levágom a béklyót először a lábairól majd a kezéről.- Lássuk csak, kapsz mondjuk... öt másodperc előnyt. - közlöm nagy kegyesen, majd szépen visszacsúsztatom a tőrt a helyére, közben visszaszámolok. - Öt... négy...a helyedben futnék... három... kettő... egy - amint ez elhangzik, lendülök is utána, ha viszont úgy döntött, nekem támad, hát kíméletlenül esek neki, nincs esélye ellenem.

Vendég
Vendég
Anonymous

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek EmptySzer. 19 Ápr. 2023 - 6:49








  - Már régen ki kellett volna zárnunk a falkából – utalok Erikre horkantva. – De mit várhatunk el a tagoktól, amikor a Bétánk eljegyzett egy embert – undorodva köpök oldalra. Sosem értettem az öcsém rajongását Beccáért, és most hogy a lány elment… Úgy gondoltam, hogy csak szívességet tett ezzel, nem szennyezve a korcs kölykeivel a vérvonalunkat. Már csak azt kell megadályoznom, hogy Alec farkát behúzva, vonyítva rohanjon utána. Vagy ami rosszabb; pálfordulással kezdjen érdeklődni Vicky után. A kis afférjuk még mindig basztatta a csőröm.

   Szemem az izgalomtól a farkas borostyánsárgájában izzik, amikor az alakváltók meghozzák a csomagot. Pepperrel ellentétben én nem kételkedtem benne, hogy tartani fogják magukat a megállapodáshoz, hiszen párszor már kisegítettük egymást Marcóval… Illetve, az ő családját is érte már sérelem az omega szuka miatt.

   - A butuska belekötött Domínguez csajába – magyarázom Peppernek, miközben a nehézfiúk elhelyezik a kapálózó foglyot az előkészített székben. – Csoda, hogy nem nyírták ki idefelé jövet – nevetek horkogva, bár az eshetőség valójában nem tűnt ennyire vidámnak. Duncan kikötötte, hogy a szukának élnie kell. Kurva szentimentalizmus.

   Társam nem finomkodik, de pont ezt szeretem benne. Pepper simán beleáll a legbengább falkatagba is, és ritkán foglalkoztatják a következmények. Ezért hoztam őt magammal Dax helyett, sokkal jobban illett ebbe a szerepbe, mint a hím, és jobban is állt nekik a keménykedés, mint a barátomnak.

   Vigyorogva hajolok közelebb a lekötözött, lefogott vendégünkhöz, jobb kezem mutatóujját az arcába nyomva, éppen a füle alatt, mintha csak azt akarnám kideríteni, hogy valóban jó szöszkét szállítottak-e le nekünk.

   - Van benne valami bájos – billentem oldalra a fejem, körmömet végig húzva a szőke szuka arcvonalán. – Akkor is, ha csak egy mocskos kis félvér – az utolsó szó szinte szitokként gördül le az ajkaimról, és erősebben nyomom a körmöm a világos bőrbe, ügyelve rá, hogy ne sebezzem meg. Még. Pepper közelében nincs szükség rá, hogy fékezzem a nyelvemet, hiszen vajmi kevés esély volt rá, hogy visszamondja a hallottakat a félvér Alfánknak. Előtte sosem tagadtam le eszméimet, és őszintén vállaltam, hogy mennyit számít számomra a tiszta vérfarkasvér.

   - Túl sok sértést hagytál magad mögött, Emily… Azt hitted, hogy megtorlás nélkül távozhatsz innen? – kérdezem már-már kedvesen, mintha egy öt éves gyereknek próbálnám megmagyarázni, hogy egyáltalán nem szép dolog belekapaszkodni a húga hajába. – Nem érdekel, hogy a testvéreim milyen ultimátumot adtak neked! – nevetek fel végül, magabiztosan a kiszolgáltatott helyzete miatt. Nem, mintha bármelyikünkkel szemben lenne esélye. Minden vérfarkas ismeri az ősi mantrát; A farkas ereje a falkában van. Nemcsak a védelem miatt, hanem a megfoghatatlan kötelék miatt, amely ott feszül a tagok között. Nem pusztán lélekben leszünk erősebbek tőle, hanem fizikálisabban is. Az omegák ettől vágják el magukat, amikor kiválnak. És ezért retteg – mélyről jövő ösztöneiben – a legtöbb farkas attól, hogy száműzik.

   Emilyben eltörhetett valami, amikor önszántából úgy döntött, hogy nem kér a falkából. Most, hogy itt ült megkötözve, nem is farkast láttam benne, csak egy sérült, magányos kislányt, aki azt hitte, hogy egyedül bármire képes.

   Ideje, hogy bebizonyítsuk a tévedését.

   - Éjfélig kaptál határidőt? – kérdezem, majd a válla fölött vigyorogva Pepperre nézek. – Hány ujját is tudjuk eltörni éjfélig? Kettőt? Esetleg hármat? – tudakolom vidáman. – Csúnyán elment az idő a játszadozással – biggyesztem le az ajkaimat szomorúan, majd lábammal taszítok egyet a széken, hogy az megbillenjen az egyensúlyában, és csak Pepperen múlt, hogy engedi-e szukástul elborulni, vagy sem.

   - Nézd meg, hogy minden ajtót bezártak-e rendesen – adom ki a parancsot, mi egyértelműen Peppernek szólt. – Aztán engedjük el a kis drágát, hogy mókásabb legyen – teszem hozzá, szemeiben álnok, gonosz borostyánvillanással. – Ha megpróbál elfutni, tépd le a fülét – fordítok hátat, hogy a bejárati ajtóhoz lépve a tartógerenda felhelyezésévek, magam reteszeljem el a lehetséges menekülőutat.



Vendég
Vendég
Anonymous

Az életben a szörnyek győznek Empty
TémanyitásAz életben a szörnyek győznek Empty

Ajánlott tartalom

Az életben a szörnyek győznek Empty
 

Az életben a szörnyek győznek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next