Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


Patience is not my best virtue

Te itt? - Mara & Archie EmptyAdmin
Tegnap 9:09-kor


When in New York

Te itt? - Mara & Archie EmptyVeronica Duke
Kedd 12 Nov. 2024 - 18:20


Uborkaszezon uborka nélkül

Te itt? - Mara & Archie EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Te itt? - Mara & Archie EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Te itt? - Mara & Archie EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Te itt? - Mara & Archie EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Te itt? - Mara & Archie EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54


Daniella Cartier

Te itt? - Mara & Archie EmptyDaniella Cartier
Pént. 8 Nov. 2024 - 22:10

Megosztás
 
Te itt? - Mara & Archie
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptyCsüt. 11 Ápr. 2024 - 15:22

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Te itt? - Mara & Archie Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptyCsüt. 11 Ápr. 2024 - 15:12



Te itt?
Mara & Archie
- Ám legyen, nem vagyunk egyformák. Ha nekem valaha is úgy adódna az életben, hogy valaki előtt példát kellene mutatnom, akkor letennék a kevésbé példás szokásaimról.
Ha eddig azt számláltam magamban, mi mindenben nem változott a helyzet közöttünk, akkor lassan ideje volt elengednem ezt a tendenciát és a mérleg mindkét oldalát nézni. Ugyanis lassan szaporodni kezdtek azon tulajdonságok is, amelyeket eddig még nem tapasztaltam Marával. Hogy ez most jó vagy sem, az nem az én dolgom volt, hiszen ha innét kilépünk, nagyon jó kérdés összefutunk-e még akár egy kávéra vagy csak futólag fogunk köszönni egymásnak. Sosem voltam az a típus, aki hátat fordított csak hogy ne kelljen tudomást se vennie a másikról. Én inkább az a fajta voltam, aki ha olyannal találkozott ráadásul akit nem szívlelt, még a képébe is erőltette magát. Hogy mi hányadán álltunk egymással amikor mindkettőnk útja más irányt vett, azt azóta sem tudtam teljesen elszámolni magamban. Inkább csak nem akartam. Ha a véleménye és a hozzáállása nem is változott semmit a családjával kapcsolatban, azt konstatálhattam magamban, hogy talán csípősebben válaszol ha nem habozik.
- Ezt remekül látod. Mindjárt háborút is indítok valamelyik góréval, hogy megállja a helyét az állításod. - bosszúsan ráncoltam egy pillanat alatt össze a szemöldököm, nagyon is helytelennek tartottam a kijelentését, minekután ide raktak megrohadni az eseménytelenség közepére. De persze ő majd teszi tovább a dolgát, én pedig igyekeztem inkáb lassú és mély levegőt venni, hogy visszanyerjem a türelmemet. Francba az egész ösztönszerű viselkedésemmel, hogy nem tudom még mindig irányítani annyira, amennyire szeretném.
Örültem neki, hogy ezzel nem hagytam annyira maradandó nyomokat, nem tetszett volna ha most kifejezetten megharagudva távozik innét. Bár ha ő világ életében szokta ezt, akkor talán nem veszi zokon. Az kevésbé tetszett, hogy még mindig nem állt olyan határozottan ki magáért. Hiába a viccelődés, a félmosoly tőlem, a visszanyelt vélemény, attól még úgy gondoltam, egy kicsit gondolhatott volna tényleg magára is. Csak egy napra.
Lepillantottam a kezemre, ahogy behúztam magam után azu ajtót. Miért kellett feltétlenül megérintenem?
Ha ő nem szólt semmit, akkor én is csak csöndben tettem meg azt a pár perc távot. Hallgattam ahogy levegőt vesz, a lépteit, figyeltem a mozdulatait, jeleket kerestem. Nem tudtam, hogy örülnék-e nekik, de kerestem. Végül meg is kaptam őket, ahogy a kocsinál felém fordult. Vajon tényleg őszintén örül? Egy pillanatig csak fürkésztem a tekintetét, de a félmosoly meggyőzött. Egy picit felengedtem, ahogy az érintése elől sem húzódtam el. Hogy ezt a jelet kerestem vagy az ellentettjét? Igen. Valamiféle megnyugvást hozott, amit végül ő tört meg. Azt mondják egy ilyen minél tovább tart, annál fontosabb lehet valakinek az illető. Erre sosem figyeltem igazán, amíg a fókuszom nem lett ennyire ösztönös és kifinomult. Sok minden változott, én sem mindig mindenkivel voltam végtelenül beszédes. Már kevésbé. Lehet kicsit besavanyodtam, de ez a kis találka most azt is megmutatta, nem feltétlenül vesztettem el azt a másik oldalamat.
- Pedig itt leszek. Valahol a közelben majd. - nem akartam feltartóztatni. De azt megvártam, amíg elindul, mielőtt még a saját kocsikulcsomért nyúltam volna a zsebembe.
Majd kitöltöm valamivel itt is
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptyCsüt. 11 Ápr. 2024 - 13:42

Ghost from the past
ft. Archibald Collins
Ingatni kezdem a fejem, tényleg nem kellett volna az a fajta felhajtás. Valahol abszurd hogy erről beszélünk, de egy ilyen kis nonszensz kitekintés az egyébként cseppet sem egyszerű - mégis teljesen gördülékenyen alakuló - szituációból pont jól jön. Utána úgyis jön a nehezebb téma, de nem akarok túl sokat rajta lovagolni. Hiába változtak meg valamelyest a vonásai az elmúlt évek alatt, annyival nem lett másabb, hogy ne lássam azt az Archie-t, akit régen ismertem. És arcáról, szeméből de még a gesztusaiból is látom, kényelmetlenül érinti a téma. Zavarja, és talán utálja is, hogy ez történt vele. Nem akarok tehát belepiszkálni olyan dologba, amihez nincs közöm.

Nem hozom fel azt sem, hogy a falkának biztosan fel fog tűnni - ha nem tűnt már fel, hogy itt van. Zane talán személyesen keresi majd fel, mert Emily esete óta a helyi falkában sokan szkeptikusak az omegákkal szemben. Saját magamat lepem meg azzal a hirtelen agyamat ellepő gondolattal, hogy ha arról van szó, gondolkodás nélkül kiállnék Archie mellett, pedig számomra a falka érdekei voltak az első helyen mindig is. Furcsa tehát ez a néhány pillanatra megrohamozó érzés, nem is baj, hogy Rick-re terelődik a szó. Ez az egész egy érzelmi hullámvasút, de tényleg.

-De amúgy jó apa ám, sokat foglalkozik Lily-vel, csak...még nem nőtt be a feje lágya még így 35 évesen sem. - szükségét érzem most, hogy kicsit megvédjem a bátyámat, talán túl felelőtlen képet festettem róla, és nem szeretném, hogy Archie így ismeretlenül is túlságosan is rosszat feltételezzen róla. Érdekes belegondolni, hogy közte és Rick között alig van korkülönbség, mégis mennyire különböznek - Archie sokszor sokkal felelősségteljesebbnek tűnik annak ellenére, hogy ő a fiatalabb kettejük közül. 

Régen sem értettünk teljesen egyet a háborúval és annak eszméivel. Nem voltak parázsviták ebből, felesleges lett volna megpróbálni meggyőzni a másikat a saját igazunkról és véleményünkről. De tény, a nézeteim nem sokat változtak az elmúlt 3 évben. -Van benne valami. Te teszed a dolgod, én is az enyémet. - Aucs. Ezt nem akartam ennyire sarkosan megfogalmazni, főleg nem esetleges múltbéli sebeket feltépni - elvégre ez volt a legfőbb indoka annak, hogy ami köztünk volt, véget ért. Nem gondoltam át ezt a mondatot előre, szóval még valahogy hálás is vagyok Rick kitartó hívásainak, hogy kizökkent ebből egy kicsit.

Ideje menni, így amíg Archie visszaviszi a poharakat, én is felállok, és magamra kanyarintom az érkezéskor levetett farmerkabátomat, végül az ajtónál várom be őt. -Ó, természetesen. Szoktam aludni is. -röviden felnevetek - valójában tényleg kevés időm van magamra, de hát ha annyi minden a tennivaló, akkor nincs mit tenni. Amúgy meg múlt pénteken elmentem egy bárba pár órára, az számít, nem? Mondjuk valahol utána rosszul éreztem magam, hogy nem a családommal töltöttem a szabadidőmet.

Tekintetem önkéntelenül ugrik a kezünk felé amikor a másodperc törtrészéig összeér, már magát az érintést nem is látom, csak az ajtónyílást, amin pillanatnyi fáziskéséssel ki is lépek. Csak egy véletlen mozdulat volt az egész, beleütközött a keze az enyémbe, bárkivel megeshet. Viszont akkor miért érzem úgy még mindig, hogy azon a ponton ég a bőröm? Szedd össze magad Mara! rá kell szólnom magamra, a kinti kicsit hűvösebb levegő szerencsére segít egy kicsit kiszellőztetni az agyam, amíg visszaérünk az eü központ parkolójába. 

Gyorsabbnak tűnik az út, mint a kávézó felé, hamarosan ott állunk a szürke Opel Astrám mellett. Egy csippanással nyitom ki a központi zárat, majd a sofőrülés ajtaját, ezzel kis friss oxigént juttatva az utastérbe. -Én...örülök, hogy összefutottunk. - pillantok fel rá, szám szélén félmosoly bujkál. Jelenléte és az elmúlt kábé fél óra összezavart ugyan, de amit mondtam, tényleg őszinte volt. -Hihetetlen, hogy tényleg itt vagy, Archie. - ez viszont már csak gondolataim kihangosítása volt, amit nem fogtam vissza időben - ahogyan azt sem, hogy tenyeremet egy pillanatra a válla-kulcscsontja környékére teszem, majdnem hasonlóan ahhoz, mint mikor nem olyan régen a bejáratnál azért értem hozzá, lássam, tényleg nem szellem. Foghatnám most is erre, de tényleg nem tudnám megmondani, ez-e az ok. 

Zavartan húzom vissza a kezemet egy másodperc után (ami lehet van 2-3 is, fogalmam sincs), majd néhány sűrű pislogás után picit megrázom a fejem. Vissza a jelenbe. Búcsúzóul intek neki, majd bepattanok a kocsiba, és a kelleténél kicsit talán hangosabban csapom be az ajtót. Kell pár mély levegő, miután harmadjára betalálok a kulccsal az indítóba, mielőtt kihajtok a parkolóból. A menetszél ellenére le kell húznom az ablakot. Ki kell tisztítanom a fejem még mielőtt hazaérek. Apáék nem láthatják, hogy egy kicsit szétestem. Még ha így is van kicsit. 



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Te itt? - Mara & Archie B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie 296245
༄ ༄ ༄
Te itt? - Mara & Archie Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptyCsüt. 11 Ápr. 2024 - 12:01



Te itt?
Mara & Archie
Mindig úgy álltam az élethez, ha tovább léptem valahol, akkor többé nem tekintettem vissza és lezártnak vettem a történtet. Változtatni egy ponton úgysem tudtam volna semmin. Csak azt ígérhettem meg magamnak, hogy aztán egész életemben emlékezni fogok rá. Akárcsak a viharokra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.
- Azt a rivaldafényt egyikünk sem szerette volna. - elismerésre ugyan mindig vágytam, de nem arra, hogy mindenütt szerepeljek aztán. Ennyire még én sem voltam mohó, ráadásul fogalmam sem lett volna hogy rejtőzzek el az állapotommal bárki szeme elől. Egyáltalán mennyien dolgozhatnak olyan körülmények között, ahol veszi őket a kamera?
Mennyi idő kell ahhoz, hogy valami igazán megszépüljön?
Még mindig csak figyeltem, mosolyogva csóváltam meg a fejem a viccelődésén. Nyitottá vált, pedig nem is olyan rég egy szempillantásnyi idővel ezelőtt még úgy kaaszkodott abba a kávéba. Az emlékek akaratlanul a felszínre törnek és régi ismerősként köszönnek vissza az arácról. Kicsit olyan volt a pillanat, mintha el sem mentem volna. De már rég nem ott voltunk. ahol csak egymásnak voltunk. Egy egész város állt a háta mögött, amelynek tagjaii nem feltétlenül szívleltek engem.
Öngól.
Csupán hümmögni tudtam a kifejtésére. Én is pont erre gondoltam, amikor szóba hozta. Más felépíteni rá egy életet, mint elfogadni a változást és a teljes elfordulást. Én ezt nem tudtam volna ilyen könnyen elfogadni, pedig voltak pillanataim amikor nagy erő kellett ahhoz is, hogy felkeljek. A fásultság nagy tizedelő, amikor még javában az aktív fiatal éveimet taposom.
- A bátyád mindig is túl sokat akart markolni. - már a nőkkel. Félreértés ne essék, nem róhattam én fel senkinek semmit, de amikor az életben változnak a prioritások, akkor szerintem ideje lenne felnőni is hozzá. Kétlem, hogy annak a kislánynak arra lenne szüksége, hogy hétről hétre más nőt lásson, ha majd nagyobb lesz. De Mara úgy fest ura a helyzetnek eddig. Ez becsülendő.
Vonásaim egy kicsit megkeményedtek, ahogy a háborúról fogalmazott. Még mindig nem változott arról a véleménye, pedig sokszor tényleg szükséges volt olykor rendet tartani. Mégsem róhattam fel neki, hogy ezt mondja annak a civilnek, akit ellenkező esetben lemészároltak volna, megerőszakoltak volna és gúzsba kötötték volna. Ezeket a borzalmakat csak az tudta átérezni, aki a két szemével látta. Az Államok mindig tette a dolgát, hogy a saját polgárait véletlenül se érje ilyen. Ez nem azt jelentette, hogy mindegyik fronttal egyet is értettem.
- Néha szükséges. Néha szerintem sem. - jelentőségteljesen vontam fel a szemöldökömet, hogy lássa tényleg komolyan is gondolom.
- De ez a két nézet már csak foglalkozásból kiindulva sem fog nagyon közelíteni, pedig ugyanaz a cél, más eszközökkel, rend és jólét. - él is hallottam, hogy megszólalt a telefonja, másodszorra már kérdőn pillantottam el a hang irányába, majd vissza rá. Nem akartam én hallgatózni, de akaratlanul is figyeltem a szavaira. A bátyja hangja így is élesen szűrődött ki a hangszóróból.
- Hát jó. Én nem vagyok semmi jó elrontója. - az utolsó korty kávét én is kiittam a csészéből. Egy valami viszont megragadt a fejemben. Még mindig másokat helyezett maga elé, ez minden megnyilvánulásából sütött, különösen ebből a mostaniból.
Nem az én dolgom.
Felkeltem a kijelentéssel egyidőben és felemeltem mindkettőnk poharát,m hogy visszavigyem a pulthoz, addig is lesz ideje egy kicsit összekészülni. Meglepő mennyire nem éreztem feszengést, pedig ilyenkor ez akaratlan velejárója volt a találkozóknak, ha valaki kilépett a múltból. Mégsem tudtam megállni, hogy ne mondjam el a véleményem, mint ahogy a legtöbbször amúgy sem tudtam csomót kötni a nyelvemre.
- Azért remélem magaddal is törődsz annyit, mint másokkal most már. - egy pillanatra akaratlanul is megérintettem a kézfejét, de végül csak nyitottam neki az ajtót.
Majd kitöltöm valamivel itt is
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptyCsüt. 11 Ápr. 2024 - 9:46

Ghost from the past
ft. Archibald Collins

Zsigerből jön, hogy vicceljem meg Archie-t azzal, hogy van egy közös gyerekünk. Azelőtt történik minden, minthogy átgondolhatnám, mennyire okos ötlet kb 20 perccel az újra-találkozásunk után pont egy ilyennel fogadni a másikat. Vele viszont mindig könnyű volt elengedni magam, és önmagamnak lenni, én pedig az a fajta vagyok, aki szeret heccelni másokat. Természetesen az egyik legnagyobb "elszenvedője" ennek a bátyám, illetve a közelebbi barátaim, de anno Archie is találkozhatott ezzel.

Abba nem gondolok bele, hogy mi lenne ha ez az egész nem csak hecc lenne, hanem tényleg lenne egy gyerekem tőle - az teljesen borította volna az elmúlt három évet, és nagyon sok minden máshogy alakult volna. El is hessegetem a kósza gondolatot, ne is gondolkodjak ilyenen. Elég zavaros ez az egész anélkül is, hogy "mi lett volna ha" forgatókönyveken kattog az agyam. A szivatás működött, ez a lényeg. Jót derülök reakcióján.

-Mit szóltam volna ha te közlöd be, hogy szültél egy gyereket? Minden bizonnyal hívnám a sajtót hogy csoda történt. - elnevetem magam ismét, szándékosan csavarva egyet a válaszon, közben pedig öntudatlanul tükrözve le az ő mozdulatait, ahogyan kihúzza magát és a vigyorgást próbálja visszafogni. Ez az egész találkozó azonban egy kisebb érzelmi hullámvasút, ahogy a mókáról átnyargalunk kicsit komolyabb témákra.

-Igen, a családom és a környezetem is sokat tudott segíteni. Egészen más, ha születésétől fogva készül rá az ember, mint amikor...az élet szól közbe. -kevés harapott farkassal volt dolgom az elmúlt 4 évben, Charlie volt az első, azóta talán 1-2 esettel találkoztam, viszont Charlie volt az, akinek köszönhetően sokat tanultam arról, hogy hogy éli meg az ember, amikor már van egy kialakított élete, aztán az fenekestül felfordul. Nem tartozom azok közé, akik kevesebbre tartják a harapott farkasokat mint a született vérfarkasoknak. Sőt, van egy részem ami jobban tiszteli őket - hiszen nekik sokkal nagyobb harcot kell megvívni, mint másoknak. Sajnálom, hogy Archie-nak valószínűleg egyedül kellett és kell ezzel megküzdenie, de nem erőltethetem rá a segítséget. Amíg az ember nem kéri, nem nagyon lehet rajta segíteni még a legnagyobb jó szándékkal sem.

-Igen, neki is meglepetés volt, Lily már néhány hónapos volt, mikor egyáltalán megtudta, hogy van egy lánya. Az édesanyja sajnos...meghalt. - szomorúan sóhajtok, hogy ez a tündéri kislány sosem ismerheti már meg az anyukáját. Viszont ha rajtam múlik, nem fog hiányt szenvedni semmiben, mert úgy figyelek rá, és úgy szeretem, mintha saját gyermekem lenne. -De tiszta haszon neki hogy ott vagyok, így annyira azért nem kellett megjavulnia, hogy ne másszon azóta is a hölgyek bugyijába a szabad estéin. - elmosolyodom, hogy elűzzem a Lily anyukája alkotta felhőket a fejemből. Nem tartok attól hogy túl rossz fényt vetek a bátyámra - ő is tudja magáról, hogy ilyen javíthatatlan. Azt azonban el kell ismerni, hogy jó apja a kislánynak, és azért szorult belé felelősség is. 

Felteszek egy kérdést, nem törődve azzal, hogy hallom a mobilomat rezegni a táskámban. Úgyis sejtem, ki keres. Igyekszem megregulázni az érzéseket és emlékeket amik megrohannak - azonban az előbb is kiderült, hogy nem vagyok a legjobb színésznő. Ha azonban Archie észre is vett bármit, nem ad neki hangot, amiért azt hiszem, hálás vagyok. Elég bonyolult ez anélkül is. -Adj magadnak időt. Könnyebb lesz. - semmitmondó vigasznak tűnhet, de tényleg teliholdról teliholdra egyszerűbb lesz majd kontroll alatt tartania a benne élő fenevadat. Nagyon érdekelne, hogy az utóbbi fél évet hogy élte meg, ráadásul egyedül. Valószínűleg a katonai képzés erősítette meg testét és szellemét annyira. Ez azonban nem fog kiderülni számomra - talán sosem. 

-Nem arról van szó, hogy nem szívlelem, inkább...- a mondatomat ismét félbeszakítja a telefonom rezgése. Belenyúlok a táskámba, és megnyomom az oldalsó gombot, hogy némán csörögjön tovább. -Inkább arról van szó, hogy nem értem. Én ápolónőként a gyógyításra és mások segítésére tettem fel az életemet. A háborúk pedig... - nem fejezem be. Nem akarnám megbántani feleslegesen, de nem tudom elfelejteni, hogy talán soha addig és azóta annyi szenvedést nem láttam még, mint akkor a katonai kórházban. Láttam mit művelnek a fegyverek, mennyire tud fájni egy lőtt seb vagy egy gránát okozta hallásvesztés. Néha rémálmaimban még mindig kísértenek a fájdalmas kiáltások. 

A telefonom újból csörög, most már előveszem és megnyomom a zöld telefont. -Rick, igen, minden oké. Mindjárt indulok haza. Igen, viszek pelenkát. Szia! - sóhajtva dobom vissza a mobilt a táskámba. -Bocsánat, de nekem lassan indulni kell. Ilyenkor már otthon szoktam lenni, és Rick menne meccset nézni a haverokkal, kell neki az ingyen bébicsősz. - nézek rá kissé talán bűnbánóan, amiért ilyen hirtelen kell véget vetnem ennek a beszélgetésnek. De talán valahol nem is baj, hogy így alakult - azt hiszem lesz mint gondolkodnom. Meg voltam róla győződve, hogy teljesen lezártam életem Archie-ról szóló fejezetét, most azonban össze vagyok zavarodva. Az arcát fürkészem, mintha onnan próbálnám leolvasni, legalább egy kicsit is átérzi-e a dolgot, vagy neki ez semleges terep. Közben viszont muszáj vagyok az utolsó korty kávét is meginni a csészéből, és induláshoz készülődni. 


 



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Te itt? - Mara & Archie B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie 296245
༄ ༄ ༄
Te itt? - Mara & Archie Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptyCsüt. 11 Ápr. 2024 - 7:56



Te itt?
Mara & Archie
Nem szerettem gyengének mutatni magam. Lehet ez a sereg sajátossága volt, hiszen ott az erősebb általában eltiporta a gyengébbeket, de alapvetően is egy elég eltökélt személyiség voltam kész elképzelésekkel. Hogy valami változás közbelépjen? Az maga volt a teljes káosz. Ezért sem találtam most annyira a helyem, mert lényegében kibillentették alólam a talajt, amikor új életet kaptam a harapással. Emlékszem, akkor azt hittem éjjel beledöglök a lázba. Soha ennyire cudarul nem voltam, pedig egyáltalán nem olyan helyről szalasztottak, ahol egy egyszerű nátha már jótékony hatását fejtené ki az egész férfilétemre. Nem, ez mélyebbről gyökeredzett és szentül hittem, hogy csak én tudom megoldani. Ez nem olyan volt, mint egy betegség, de igazából behatárolni sem tudtam. Senki nem adott hozzá kézikönyvet, nekem kellett írnom hozzá folyamatában.
De értékeltem, hogy nem akart közbeszólni csak elfogadta.
Azt már kevésbé értékeltem, hogy ennyire belehúzott a csőbe. Nem az a fajta ember voltam, aki nem vállal felelősséget, így aztán én tényleg kész lettem volna elfogadni is a tényeket. Lehet rettentően utáltam volna, hogy ennyi idő után szól csak, de tényleg vállaltam volna a kötelezőt. Valahogy annyira nem ez illett volna ránk, nem voltunk annyira szertelenek és felelőtlenek, őt sem olyannak ismertem. Persze nem mondom, hogy nem lettek volna tényleg gondtalan percek… furcsa volt eltűnődni, hogy ennyi év távlatából is intenzíven törtek elő az emlékek.
- Persze, az arcom. Te a helyemben mit szóltál volna? – csípőre tettem a kezem, alaposan kihúztam magam és beharaptam az alsó ajkam, csak hogy ne kezdjek el még ennél is jobban vigyorogni. Mara tényleg nem sokat változott. Egy pillanatra elhittem, sőt láttam jeleit annak, hogy komolyodott, de olyan volt az egész beszélgetés, mint egy időutazás. Mintha sosem mentem volna el. Olyan érzés volt mintha megállítottuk volna az idő kerekét ott.
Visszarántott hamar a jelenbe, hogy olyan témát boncolgattunk, ami fél éve volt az átkom immár. Egy olyan átok, amit szívem szerint hátra hagytam volna minden előnyével szemben. Nem mondom, hogy már nem fáj a fejem a túl sok impulzív hatástól ami ér engem, mert néha alig várom, hogy inkább aludjak. De olykor egészen hasznos. Ő mégis hogy csinálja? Ekkora előny lenne, hogy kezdetektől…?
- Szerencsés vagy. Neked minden adott volt. – összegeztem végül egy halovány mosollyal. Hiszen úgy alakította az életét ennek tudatában, ahogy neki az kényelmes volt. Most már egészen értettem, hogy néha miért viselkedett furán telihold környékén. Hiszen legalább ennyit végig asszisztáltam mellette, amennyin én magam keresztül mentem. Nem szerettem volna, ha megneszeli, hogy én nem vagyok ennyire kibékülve a helyzetemmel. Most semmiképp nem.
- Szóval a bátyád valakitől kapott egy ajándékot. – nekem nem volt semmi bajom a kölykökkel, három fiút láttam felnőni a családban, hogy ezt biztosan is állíthassam. De talán az élet iróniája lehetett ez, hogy a bátyjával így kibabráltak, hiszen nem vetette meg a nőket Mara elmondása alapján. De ha besegít, akkor az azt is jelenti, hogy az anyja nincs jelen. Persze csak ha jók a következtetéseim.
Mara kérdése hirtelen ért. Igazából valahol számíthattam volna rá, mégsem az keltette fel a figyelmemet, hogy szóba hozta, hanem az, hogy közben a szemei cseppet sem tükrözték azt a gondtalanságot, amit eddig láttam. Ezen sokat gondolkoztam akkor, amikor visszamentem. Nem voltak tányértörő vitáink, de megtanultam felfigyelni a jelekre, hogy mikor esett neki valami rosszul. Ez is egy ilyen volt, most pedig hirtelen olyan visszafogottá vált.
- Szeretnék. De most nem tudok. Annál jobban kell magam fegyelmezni. Gyanítom mg mindig nem szívleled a sereget.
Majd kitöltöm valamivel itt is

Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptySzer. 10 Ápr. 2024 - 21:27

Ghost from the past
ft. Archibald Collins
Abban a néhány hónapban, amit együtt töltöttünk meséltem neki a családomról. Arról, hogy a bátyám mekkora nőcsábász, de közben tök jó testvér. Hogy anya sok évvel ezelőtt meghalt, amibe apa majdnem belerokkant, így sosem költöztem el a családi házból. Megosztottam vele pár gyerekkori sztorit - eleinte főleg azért, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalmáról, mikor még lábadozott. A felettesemtől volt, hogy meg is kaptam, túl sok időt töltök egy bizonyos beteg mellett. Valahol jogos volt, de emlékszem, akkor valahol egy kicsit jól esett lázadni a rendszer ellen. Persze elláttam mindenkit, aki rám volt bízva, de amikor volt egy kis időm, valahogy mindig Archie-nál kötöttem ki.

Bólintok - pontosan olyan választ adott, mint amire számítottam. Nem sértődök meg rajta, nem veszem magamra. Tudom, hogy büszke férfi, emellett pedig elég jól fel is tudja találni magát, szóval ha azt mondja boldogulni fog, akkor bizonyára így lesz. Ettől függetlenül tartom, hogy segítek neki, ha arra lesz szüksége. Mert ezt érzem helyesnek.

Meg azt, hogy játszak egy kicsit az idegeivel. Szinte látom a hajszálait az égnek meredezni, és bár a kávézó nyüzsgésében valószínűleg csak bemagyarázom magamnak, de mintha még azt is hallottam volna, hogy a szíve kihagy egy-két ütemet. Nagyon nehéz visszafogni még kortyolás közben is a nevetést. Cseppet sem lenne elegáns jelenet ha beleprüszkölnék a cappuccino-ba, és teljesen beteríteném az asztalt és valószínűleg Archie-t is.

Tartottam vele a szemkontaktust amikor fixírozni kezdett, igyekezve megőrizni a hidegvéremet. Azonban előbb látom meg rajta, hogy csatàt vesztettem, minthogy ezt szavakba is öntené, belőlem pedig ekkor robban ki a kacagás - mindezt persze csak azután, hogy az italomat biztonságba helyeztem a kistányéron. -Látnod kellett volna a reakciódat. Így csináltál…- ezzel eltúlzó színészi játékkal prezentálom iménti rövid ideig tartó sokkos állapotát.

Széles mosollyal hallgatom, mi buktatott le. Egy részem meglepődik, egy másik részem pedig kissé zavarba jön amiatt, hogy nemhogy régen megfigyelte ezeket, de még emlékszik is rá. -Hát igen, lebuktam. Sajnos nem vagyok jó színésznő. De egy próbát megért. - egyszerre furcsa, és mégis természetesnek ható, ismerős közeg és szituáció ez. Nevetni és viccelődni a másikkal. Azt hiszem az agyam teljesen össze fog zavarodni a nap végére.

-Igen. Születésem óta ide tartozom. - bólintok feltevésére, amit gondolom gyanított azóta, hogy rájött, immár egy fajhoz tartozunk. Ez nem az a hely azonban, ahol erről nyíltan tudnánk beszélni. Elég a levegőbe szippantani, hogy a szakavatott orr felismerje, nem mi vagyunk itt az egyetlen képviselői a természetfelettinek ezen a délutánon. Meg talán egyébként sem ez az alkalom a legmegfelelőbb ennek kitárgyalására. Talán egy másik alkalommal. Ha lesz másik. Egyáltalán akarom, hogy legyen másik?

-És csak a tisztánlátás végett, Lily 1 éves, és  nem az én lányom, hanem Rick-é, én csak besegítek. - nem tudom miért tartom fontosnak ezt külön kiemelni. A kezemre nézve egyértelmű, hogy nem vagyok férjnél, de még csak menyasszony se vagyok. Ebből nem következik egyenesen arányosan, hogy gyerekem se lehetne, de valamiért inkább tisztába tettem a dolgokat. Iszom egy kortyot, majd a széken kicsit jobban előredőlve jobb könyökömre támaszkodom.

- Visszamész még? A frontra? - kérdezem, inkább csevegő, mint faggató hangszínen, és elhessegetem a feltolulni kívánó emléket arról, amikor cirka 3 évvel ezelőtt hasonló kérdést tettem fel. Viszont ahogy akkor sem tudtam pontosan, milyen választ várok, most sem vagyok benne biztos. Inkább ismét a számhoz emelem a poharat, hogy lekössem az agyam.

 



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Te itt? - Mara & Archie B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie 296245
༄ ༄ ༄
Te itt? - Mara & Archie Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptySzer. 10 Ápr. 2024 - 20:18



Te itt?
Mara & Archie
Elégtétel volt kicsit azt hallani, hogy volt egy széthullott rajtaütés. Nem biztos, hogy sikertelen volt, de megtartom magamnak az információt a későbbiekre. Másokat fegyelmezni általában a saját hibáik szembesítésével lehet a legtökéletesebben, legalábbis ezt a saját berkeinkben tejlesen biztosra futtatta a felsővezetőség. Genyóság? Lehet, de nem én kértem ezt a helyzetet, csak ezt az apróságot éppenséggel mindenki más leszarja.
- Való igaz, a bátyád igazi jó testvéred. - eszembe jutott, hogy az enyém mennyire nem az. Félig egy vérből vagyunk, mégis fontosabb neki az, hogy elhatárolódjon tőlem, mert őkelme nem ösztönlény, hanem annál sokkal különbb.
Nem volt faggatózó, sem tolakodó, amit speciel most értékeltem. Sosem volt az. Volt valami a szavaiban, ami egyfajta megbizonyosodással is felérhetett volna. Én őszintén elhittem, hogy ez így volt. De annál makacsabb fából faragtak, hogy engedjek ennek a fránya kísértésnek. Az én démonaimmal nekem kellett megküzdenem. Nem neki. Ő biztos már megbarátkozott a saját lelke mélyén lapuló bestiával. Hat holdtölte után nálam még közel sem volt békesség.
- Boldogulok. - biztosítottam ezt egy magabiztos mosollyal felé. Bár nem célom volt kábítani, inkább a magam megnyugtatása végett mondtam ezt így ki.
Ledöbbentem.
Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, de éreztem, ahogy a tétlenség végigszáguld a gerincem mentén és zsigeri stresszt von magával. Millió gondolat futott végig a fejemen a kislány említésére. Először a kora, aztán a neve, aztán ahogy ezen tovább lendültem, inkább Mara arcvonásaira meredtem csak. De hogy megtörjem a blokkot, egészen előre görnyedtem. Szemeimet összeszűkítettem, elgondolkodva préseltem össze az ajkaimat és úgy fixíroztam. Ahogy a pillanatnyi átvertség érzete elsuhant a fejem fölött, már tudtam egészen ép gondolatokat is felvázolni magamnak. Például nem így fogadott volna. Ha nem akarja, hogy tudjam, nem mondja el, vagyis nem így. Szóval egyszerűen csak szemen szedett hazugság volt. Rosszallóan csücsörítettem féloldalasan és magam elé emeltem a karom, ujjaimat ökölbe fűztem és csak mutatóujjamat emeltem felé.
- Te játszol velem. Majdnem bevettem. De had gratuláljak, majdnem. - intőn meg is mozgattam az ujjam, mielőtt még hátradőltem volna.
- Tudod mi árult el? A mosolyod. A szemedben lakozó huncut fény. Van ami nem változik soha. De akkor is már más voltál, igaz? Ide tartozol a helyiekhez. - Nem emberi. Nem tudtam, mennyire van itt bárminek is füle, így inkább óvatosan fogalmaztam, na és persze halkan.
Majd kitöltöm valamivel itt is
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptySzer. 10 Ápr. 2024 - 16:32

Ghost from the past
ft. Archibald Collins
Oldja a bennem lévő kis feszültséget az, hogy a helyi rendőrfőnökről beszélünk egy rövid ideig. Valamennyire segít rendezni a gondolataimat, hogy egy ilyen mondhatni semleges témáról csevegünk. Kérdésére aprót vonok a vállamon. -Sajnos nem nagyon ismerem a részleteket. Valami rajtaütés ment félre, a gyanúsított random lövöldözni kezdett és az egyik golyó a kulcscsontjába fúródott, műteni is kellett. - nem szegek meg ezzel szerintem semmilyen titoktartást, sem a beteg személyiségi jogait nem sértem - szerintem kevés olyan ember van a városban, aki ne hallott volna Duke balesetéről - főleg, hogy körülbelül 2 hétig felkötött karral mászkált, és a szokásosnál is többet morgott.

Elmosolyodom. -Ó, engem már nem kóstolgat, rájött, hogy ellenem nincs esélye. Ha valaki olyan bátyj mellett nő fel, mint Rick, akkor bizony megedződik az idegrendszere. - ezzel a ténnyel ő is tisztában lehet, elvégre sokszor tette ő is próbára anno. Általában jól kezeltem, de azért volt az a szint, hogy sikerrel forralta fel az agyvizemet. És nagy összegben mernék fogadni rá, hogy legtöbbször élvezte is. Szemtelenségért nem kellett a katonatársaihoz menni. 

Nem akarom, hogy úgy érezze, túlzottan megbámulom, és magamra is rá kell szólni, de szerencsére átmenetileg jó ürügy a kávé, hogy azzal kössem le a figyelmemet. Megjegyzésemre való válaszát hallva egy pillanatra bennem ragad a levegő, amit kicsit később az orromon fújok ki, miközben néhány másodpercig feszült vonallá préselem alsó és felső ajkaimat. Vannak nagyon kemény szakmák és foglalkozások - a hadseregben szolgálni is ilyen. Sokáig nem értettem, miért választaná ezt valaki önként. A háborút, a fegyvereket, az erőszakot. Nem mondom, hogy miután a katonai kórházból visszatértem, már minden világossá vált, de már tisztábban láttam. Csak halkan hümmögök, nem tudom, hogy erre a kissé keserűnek ható megjegyzésére mit reagálhatnék - pedig én általában ritkán fogyok ki a szavakból.

Megégetem a nyelvem, és bár próbáltam leplezni, észrevette. Hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy már neki is fejlettebbek az érzékei. Olyan fura ez az egész. Persze nem hagyja szó nélkül, beszól, sőt vigyorog. Tartva a szemkontaktust, csak játékosan kinyújtom rá a nyelvem, és az én arcomra is mosoly kerül. Egy pillanatra majdnem olyan érzés, mint régen. De csak majdnem, ezután pedig a jókedvet megszakítja a kérdésem, és az, hogy szemmel láthatóan kényelmetlenül érzi magát tőle. Látnia kell azonban rajtam, hogy nem erőltetem a válaszadást, csak annyit és arról beszél, amiről akar. 

-Ha kell valamiben segítség, szólj. - mondhatni ösztönösen hagyják el a szavak az ajkaimat. Ilyen a természetem, szeretek segíteni másoknak, ha úgy érzem, rászorulhatnak. Bár lehet aztán Archie tökéletesen megvan egyedül. Ha pedig mégsem, akkor is közel sem biztos, hogy pont hozzám fordulna. Valószínűleg kicsit el is pirultam, hogy ezt leplezzem, zavartan vakarom meg az orromat, és söpröm ki az arcomba hulló egyik szőke tincsemet. Nem bolygatom tovább a témát, nem szeretném, ha sarokba szorítva érezné magát. Fél éve harapták meg, az még közel sem elég idő, hogy feldolgozza az ember, láttam rá az élő példát. Ráadásul még át is helyezték. Hirtelen sajnálni kezdem Archie-t, de elhessegetem az érzést, mert tudom, hogy az utolsó, amire most szüksége lenne, hogy szánakozzak rajta. Inkább hagyom, had terelje rám a témát.

-Csupa titok? Kvázi nyitott könyv vagyok. - lerázom magamról az előbbi gondolatokat, ahogy oldalra kitárom pár pillanatra a karjaimat, mielőtt visszatenném az asztalra. -Mit szeretnél tudni? Sokat dolgozom, aztán megyek haza, ott a háztartás, meg gyereket nevelek. - sorolom nagyvonalakban, az utolsó két szó után azonban elkezd suttogni a kisördög a fülembe, így még hozzáteszek egy mondatot. -Lily most lesz három éves. - nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne nevessem el magam, azt az apró mosolykezdeményt is ami a szám szélén próbálna előbukkanni, egy korty kávéba folytom, így nem veheti észre. Ellenben én az arcát fürkészem, vajon úgy érti-e a dolgot, ahogy terveim szerint értenie kell. Egyelőre nem világosítom fel, hogy az 1 éves unokahúgomat nevelem, ráadásul nem egyedül, hanem a bátyámmal és apával. Így viccesebb. Már ha összerakja a képet.  


No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Te itt? - Mara & Archie B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie 296245
༄ ༄ ༄
Te itt? - Mara & Archie Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptySzer. 10 Ápr. 2024 - 15:12



Te itt?
Mara & Archie
Amilyen rosszul indult az ittlétem, most egy pillanatra mintha felderengett volna az, hogy nem feltétlenül kell mindenkivel rosszban lennem. Mara határozottan nem küldött még el a francba két szó után, mi több inkább tálcán szállított le nekem érdekes információkat. Azt láttam, hogy Duke nincs a helyzet magaslatán a napokban, de azt senki nem pusmogta el, hogy miért. Kíváncsian vontam fel az egyik szemöldököm és nem is akartam annyiban hagyni ezt.
- Nocsak, mi történt vele? Darázsfészekbe nyúlt? - nem jött volna rosszul tisztán látni. Elvégre azért rendeltek ide ki, hogy mindent és mindenkit is szemmel tartsak. Kezdhetném akár az elején. Újabb mosoly a megjegyzésére. Milyen jól ismer. Vagy csak azt gondolja, hogy ismer? Nem tűnik soknak az a cirka három év, mégis rengetegnek tűnik. Rengeteget változtam. De ebben nem tévedett, boldogan bárkibe beleállok, ha úgy hozza a helyzet.
- Téged sem féltenélek efelől. - bár elképzelnem nehéz a szituációban, amennyire odatette magát a munkában, azt hiszem az ilyen simán leperegne róla. Egyébként is ki kellett kicsit billentsem a komfortzónájából, ahogy azt korábban is sokszor tettem.
Amíg a kávézó felé tartottunk, volt időm átgondolni azt, mire is lenne ennyire kíváncsi. A nyilvánvalón kívül természetesen. Nem szívesen idéztem fel azokat a pillanatokat, amelyeket emberként utolsónak éltem meg. Rossz érzéssel fogott el folyamatosan. De ezt ő nem tudhatta.
Vajon ő mindig is az volt?
Sosem mesélt erről az életéről, de érthető, hiszen senki előtt nem lenne érdemes felfedni, olyanok előtt pedig főleg nem, akire nem számíthattunk hosszú távon. Nagy bölcsen igyekeztem megválaszolni magamnak az összes feltételezett kérdést.
Persze mindig az fog felmerülni, amire nem számítunk.
Két cukorral és tej nélkül szoktam kikérni a kávét, egyszerű és ehhez könnyen hozzájuthattam. Az olyan luxus, minthogy mostanra bármit bármikor elérek még mindig újdoság számomra, de a régi beidegződéseket nehéz volt kiplántálni. Figyeltem, ahogy összekészíti a sajátját. De még keverte csak, közben pedig folyamatosan magamon éreztem a tekintetét. Az a jó a kifinomult érzékekben, ami rossz is. Mindent észreveszek, azt is amit lehet nem szeretnék.
Eltűnődött...
- Az élet keménységre tanít. - tekintetem végül mélyen az övébe fúrtam. Nem szerettem volna mindent elkendőzni, de nem éreztem szükségét, hogy hazudjak neki. De még mindig szűkszavú voltam. Vajon ő még a szövetségesem lehet vagy már nem?
- Ej, de mohó vagy. - elégedett vigyor kúszott az arcomra, hiszen amíg a válaszon tűnődtem, ő a kávéval babrált. Hogy aztán ezt most a kérdésre érti vagy a kapkodására, rá bízom. Szerettem volna kicsit kezembe venni a beszélgetés irányítását, mert úgy éreztem, kissé saroka szorított egy teljesen egyszerű kérdéssel.
Sosem beszéltem még ezekről senkinek.
- Még a katonaságnál történt, fél éve. Azóta jobbnak láttam kicsit rendezni a soraimat. Emiatt vagyok itt, mert ide helyeztek át rendőrnek. - kíváncsi voltam, hogy mit szól mindehhez. A ruhámból úgyis levágja, hogy nem a helyiek közé. De inkább tekintettem ezt átmeneti kellemetlen helyzetnek, mint véglegesnek. A hadbíróságról nem akartam beszélni most.
- De te is csupa titok vagy, ha már itt tartunk.
Majd kitöltöm valamivel itt is
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptySzer. 10 Ápr. 2024 - 11:42

Ghost from the past
ft. Archibald Collins
Van valami hűvös távolságtartás Archie-ban, legalábbis én úgy érzem. Vagy csak a saját érzéseimmel és gondolataimmal nem tudok dűlőre jutni, ezt még nem döntöttem el. Szerettem azt a néhány hónapot, amit egy kicsit az itteni közegből kimozdulva egy teljesen más helyen és helyzetben tölthettem. Úgy gondolom, hogy az ott megélt szakmai tapasztalat sokat hozzám tett, mint ápolónő, és az ott tanultakat kamatoztatni tudtam az azóta eltelt időben. Azonban míg maga az utazás tervben volt, és felkészültem az esetlegesen azzal járó bonyodalmakra, egy valamire nem számítottam; mégpedig hogy nem csak a karrierem, de a magánéletem is felrázódik abban a rövid időben. Azt is mondhatnám, hogy bonyolódott, bár ez nem lenne túl fair, már csak Archie-ra nézve sem.

Könnyen lehet, hogy tovább bonyolítom az egyébként sem teljesen stresszmentes életemet azzal, hogy kávézni hívom őt, de nem bírom ki. A helyemben szinte mindenki ezt tette volna, vagy nem? Lehet, hogy nem túl normális, hogy valaki önként tölt időt az exével, de mi speciel nem haragban váltunk el. Hogy össze voltam-e zavarodva? Igen. A hazaérkezésem után elgondolkodtam-e azon, hogy jó ötlet volt-e ez az egész. Szintén igen. Változtatni azonban nem tudtam - lehet nem is akartam volna - , így szépen visszarázódtam a Rose Harbor-i életembe, szépen elzárva a fejemben azt a fejezetet.

Mintha vonakodna az ötletre, ám végül elindulunk. Bólintok egyet a válaszára - egy hét valóban nem sok idő. Még az se furcsa, hogy nem futottunk eddig össze hiába kisváros - az elmúlt napokban nagyon sokat dolgoztam. Talán a szokásosnál is többet, de már nem tartom számon. -Duke? Ő valóban érdekes figura. Az elmúlt egy hónapban sokat járt nálunk mert augusztus végén meglőtték. Hogy mennyit tud morogni! - röviden felnevetek, épp a múlt héten járt nálunk kötözésen. Velem mondjuk speciel pont normális, mert én jól kezelem a dühös pácienseket is, de van olyan kolléganőm, akit a pokróc stílusával megsiratott. -Mondjuk téged nem féltelek, simán helyre rakod. - önkéntelenül csúszik ez ki a számon, mindez múltbéli tapasztalatokra alapozva. Lehet, hogy azóta megváltozott - én sem vagyok már ugyanaz. Valamennyivel komolyabb lettem, ha lehet még felelősségteljesebb - többek között az unokahúgom megjelenése nagyban befolyásolt e téren.

A kávézóban megköszönöm a meghívást, és egy sima cappucino mellett döntök, majd ha mindketten megkapjuk a rendelést, akkor egy hátsóbb asztalt választok. Nem azért, mert nem akarom, hogy vele lássanak - ennyire felszínes nem vagyok. A pultos ha akarja úgyis elpletykálja mindenkinek hogy egy férfival voltam itt, mivel közel van az EÜ központhoz, így sokat járok ide, névről ismernek mindannyiunkat. Nem, szimplán nyugodtabban tudunk beszélgetni, ha nem rögtön a bejáratnál ülünk le. 

Egymással szemben ülünk. Tiszta szürreális érzés, néhány hosszú pillanatig tekintetemmel a vonásait fürkészem, miközben szórakozottan kevergetem a kávémat, amibe még bele se öntöttem a cukrot. Szavai kizökkentenek, lesütöm a szemem, és most már ténylegesen megédesítem a kávémat. Sok kérdés kavarog bennem egyszerre, de nem akarok vallatásba átmenni. Kavarok párat a kávén, lenyalom a kanalat, majd a kistányérra teszem, és hagyom az italt kicsit hűlni, miközben ismét ránézek. -Megváltoztál. Valahogy...keményebbek lettek a vonásaid. - nem szemrehányásként vagy rosszindulatúan mondom, inkább csak...kihangosítottam a gondolataimat. Azt szerencsére még időben lenémítottam és magamban tartottam, hogy amúgy jól áll neki. Nem a gondterhelt barázdák a homlokán vagy épp a szeme sarkában, hanem úgy... ez a kisugárzás.

- Mi történt veled? - nyitva hagyom a kérdésnek azt a részét, ami az időre vonatkozik, rá bízva, mennyit szeretne nekem elmesélni, és miről. Hogy az elmúlt évekről fog beszélni, min ment keresztül katonai szolgálata alatt, hogy mi történt, ami miatt ide került, hogyan vált belőle vérfarkas... A kávémhoz nyúlok, belekortyolok - de túl korán. Megégetem a nyelvem, de visszafogom a grimaszt, inkább szép lassan visszateszem a csészét a tányérra, és két alkaromat a mellkasommal párhuzamosan az asztallapra fektetem, jobb tenyerem a bal kézfejemen pihen. Tényleg annyira fura ez az egész szituáció! Mit hoztam én a fejemre?


No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Te itt? - Mara & Archie B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie 296245
༄ ༄ ༄
Te itt? - Mara & Archie Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie EmptySzer. 10 Ápr. 2024 - 11:06



Te itt?
Mara & Archie
Eltűnődve figyeltem, ahogy Mara a néninek segített. Nem csak, hogy remek passzban volt, de ahogy figyeltem az apró gesztusokat, az évek alatt előnyére változott. Akkor is segítőkész volt, de sokkal elveszettebbnek tűnt, mnt most. Hazai terepen. Kellemetlen érzés kezdett motoszkálni a fejemben, hogy engem esetleg pont ellenkezőleg, elég rossz passzban fog látni. Már ha teszek róla, hogy lásson is ebből valamit. Mivel fogalmam sem volt arról merre jár az útján, így maradt a csöndes megfigyelés mint opció.
Hát persze, akkor kóstolt bele kicsit igazán az életbe. Jobb alanyt keresve sem találhatott volna nálam a képzése alatt, mert ha nem játszottam milliószor a türelmével, akkor egyszer sem. De őt valahogy mindig nehezen lehetett kibillenteni a komfortzónájából. Fogalmam sincs hogy csinálta, de akkor ebben elnyerte a csodálatom.
De most itt léteztünk a jelenben. A körülmények pedig enyhén szólva sem voltak köszönőviszonyban az akkorival. Én is fásultabbá váltam az elmőlt hónapokban. Mégis mintha valami nem változna, a szolgálat sosem tetszett annyira neki, valahogy zavar került az erőbe. Hacsak nem néztem ezt most be, valami úgy tűnik nem változik és egy apró átsuhanó mosolyban bontakozik ki ez.
- Egy kávé?  - nem kellene, hogy meglepjen a felajánlása, de valami úgy fest tényleg nem változott az évek alatt. Nem ígértünk semmit egymásnak, nekem sem volt okom arra, hogy felkeressem. Elpillantottam a távolodó kolléga irányába. - Legyen.
Miért érzem úgy, hogy számít neki mit gondolnak erről a helyzetről a kollégái? Talán még nem jutott el hozzá annak a híre, hogy egyelőre mindenki tartózkodik tőlem. Én sem teszem könnyebbé a megbékélést, hiszen nem szakadok senkihez szántszándékkal ismerkedni.
Segíteni más.
- Körülbelül egy hete. - a vészfékek megint működésbe léptek nálam további fejfájás megkímélése érdekében, de igazábőól nem hazudtam ezzel, a napok annyira egybe folytak a sok újdonság, papírmunka, futkosás miatt. Teljesen olyan érzés, mintha megállt volna az idő a végtelenségig és ez valahol rettentően megbénít.
- Felügyelem a rendőrség tevékenységét. Többségükkel nem jövök ki jól, mert a rendőrfőnök nem a felettesem és nem tartozok elszámolással feléjük. De itt mintha mindenki olyan besavanyodott lenne.
Nemsokára feltűnt előttünk a hely, ahová igyekezett, én csak nyugodt tempóbban nagy lépésekkel haladtam mellette. Mivel nem ismertem még sok jó helyet, hittem neki, hogy azért a kávé iható. Belegondolva nem voltak a legnagyobbak az igényeim, hiszen az évek alatt hozzászoktam a puritán életmódhoz. A víz ízű kávé, a poros löncshús is igazán értékesnek bizonyult. Annyira másik világként tükröződött az most. Nyitottam az ajtót, magam előtt beengedtem őt.
- Válassz valamit, a vendégem vagy. - tapló még nem voltam sosem. Furcsa volt, hogy még nem hánytorgatta fel azokat a dolgokat, amiket évekkel ezelőtt párszor nemtetszéseképpen felemlegetett.
De talán sokat változott.
Kikértük a kávét, csak az asztalhoz sétáltam, amit esetlegesen kiszemelt magának. Ezek számomra annyira jelentéktelen döntéseknek bizonyultak, hogy sosem hezitáltam azon hová üljek, melyik sarok tetszene. Pedig gyanítom, hogy nem csak felszínesen szeretne elcsevegni. Láttam a szemeiben a felismerést. Szemben ültem le vele, szerettem volna telibe látni a reakcióit. Az utóbbi időben hozzászoktam a vallatás-jellegű csevegésekhez, így elsőre el kellett gondolkoznom azon, mivel kezdeményezzek.
- Szerintem van ami jobban érdekel, mint a mikor érkeztem és társai.
Majd kitöltöm valamivel itt is
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Te itt? - Mara & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Te itt? - Mara & Archie Empty
TémanyitásTe itt? - Mara & Archie Empty

Ajánlott tartalom

Te itt? - Mara & Archie Empty
 

Te itt? - Mara & Archie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next