Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 50 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 49 vendég

Veronica Duke


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


Elysian FRPG

Fordul a kocka EmptyAdmin
Ma 16:34-kor


When in New York

Fordul a kocka EmptyBrian Duke
Ma 10:34-kor


Patience is not my best virtue

Fordul a kocka EmptyAdmin
Tegnap 9:09-kor


Uborkaszezon uborka nélkül

Fordul a kocka EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Fordul a kocka EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Fordul a kocka EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Fordul a kocka EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Fordul a kocka EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
Fordul a kocka
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásFordul a kocka EmptyCsüt. 2 Május 2024 - 12:46

We all have weak moments
ft. Charles T. Manx
Sosem okozott számomra az problémát, hogy ismerősök, barátok vagy más családtagok otthonában házimunkát végezzek. Ha valahova mondjuk vacsorázni hívtak, elsők között pattantam fel a végén, hogy mosogassak, vagy épp törölgessek. Ha azt látom, hogy tele a szemetes, akkor kiviszem a nagy kukába. Vagy ha épp mosást kell indítani - pláne ha az én ruháim is valami okból belekerülnek -, hát ezt fogom tenni. Számomra ez természetes, hogy ott segítek, ahol tudok.

Büszke tartásán elmosolyodom - talán nem kellett volna, hogy meglepjen, tudja melyik konyha a kedvencem. Nem lehetek elég hálás, hogy ilyen figyelmes emberekkel vagyok körülvéve. -Muszáj lesz valamit. Majd szépen lassan. Már ha nem tartalak fel. - ösztönösen teszem hozzá az utolsó mondatot. Ha tudok is enni, akkor lehet, hogy csak apró részletekben, ezáltal ez az egész hosszúra nyúlhat. Nem akarom viszont, hogy zavarjam őt bármiben is. Biztosan lenne jobb dolga, minthogy a nyűglődésemhez asszisztáljon.

-Ha csak ezen múlik, jövök gyakrabban. - humorizálni próbálok - azt hiszem ez is egy olyan védekezési mechanizmus, amihez jó, hogy hozzá tud nyúlni az ember szükség esetén. Ha az ember nevet vagy mosolyog, amögé könnyebb elbújni, elrejteni a rossz érzéseket. Ezzel próbálkozom tehát, kérdéses sikerrel. De tényleg igyekszem. Nevetni Charlie reakcióján mikor megemlítem a randi szót, azonban egyáltalán nem esik nehezemre, sőt. -Tudom, de randizhatnál. Szívesen segítek találni egy megfelelő jelöltet. - egy cinkos mosoly kerül az arcomra - előre sejtem mi lesz a válasza, mégsem tudom ezt kihagyni. Időnként felvetem neki, hogy összehozom valakivel, de eddig mindig falakba ütköztem. No sebaj, biztosan vár az igazira, aki majd nekikoccan a bevásárlókocsijával az üzletben.

Csak bólogatok - tudom melyik helyre gondol, de szerintem ezer éve nem voltam arra. -Figyelmesebb? De hát egyből jöttél, és maradtál vigasztalni. Jó barát vagy, Charlie. - hálás tekintettel nézek rá. Ha ő nem jelenik meg, talán még mindig ott lennék. Vagy rám talált volna valaki más, ami nemhogy javított volna a kedvemen, hanem talán rontott volna. Jól esik most itt ülni és borozni - amiből ismét kortyolok egyet, ám mikor meghallom a kérdését egy pillanatra megtorpanok, majd egy korty helyett teljesen kiiszom a poharamat, majd előredőlök, hogy az asztalon lévő üvegből újratöltsek - ha kell, Charlie-nak is, bár lehet csak én voltam ilyen mohó.

Megköszörülöm a torkom - el is felejtettem, hogy a raktárban a siránkozásom közben elejtettem egy ilyen információt, a férfi viszont figyelt. Vacilálok, akarok-e róla beszélni, szórakozottan tartva ajkaim között a poharat, bámulva magam elé. Végül sóhajtok - ha valakivel, hát jobb, ha egy baráttal beszéli ezt meg az ember. -Archie. - gombóc kerül a torkomba már csak attól is, hogy a nevét kiejtem. Sosem beszéltem róla senkinek. Se az idő alatt míg Atlantában voltam, sem utána. Hogy az alatt a fél év alatt miért nem meséltem róla, nem tudom, utána viszont túlontúl fájdalmas lett volna. Egyszerűbb volt magamba temetni. Újabb korty borral próbálom leküzdeni a gombócot, majd újabb sóhaj.

-Még... Atlantában történt, mikor ott voltam gyakorlaton. - talán emlékszik rá, bár abban az időben még mindig csak néhány hónapos vérfarkas volt, amikor rövid időre eltűntem emiatt a lehetőség miatt. Volt akkor más egyéb baja is. -Ott nos... közel kerültünk egymáshoz. - micsoda felszínes megfogalmazás. Tudod, hogy sokkal több volt az, mint egy apró kis összemelegedés! -Azt hittem túl vagyok rajta. Túl akartam lenni rajta. Már 3,5 év eltelt, de most megjelent, és kiderült, hogy megharapták, és most nem tudom mit csináljak! Rohadtul fáj ez az egész, Charlie! - ritkán káromkodom, nagyon ritkán. De egyszerűen kiszakadt belőlem ez most, és érzem, ahogy a szememet szúrni kezdik a könnyek, de nem hagyom őket kibuggyanni. A nyelvemre kell harapni, és hogy valamivel lefoglaljam magam, megiszom a poharam felét. Üres gyomorral még egy farkas szervezetnek is megterhelő lehet ilyen rövid időn belül megivott bormennyiség. Le kellene lassítanom. Össze kell szednem magam. Nem eshetek szét. Megint.




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Fordul a kocka B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka 296245
༄ ༄ ༄
Fordul a kocka Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptyCsüt. 2 Május 2024 - 10:27

- Sejtem, hogy eléggel - vigyorgom, mikor megvillogtatja veterán mivoltát fehérnemű kérdésben. - Illetve, ezek szerint mégsem.
Rég tudom, hogy Mara nem prűd és nem is kislány. Egyfelől túlságosan érett az ilyesmihez, másfelől... egszségügyi dolgozó. Hovatovább még a szakmához képest is irigylésre méltóan diszkrét. A tulajdon bőrömön tapasztaltam, hogy a legkellemetlenebb helyzetben is profin képes oldani a feszültséget. Amúgy pedig nem hoztam volna haza, ha lenne a lakásnak olyan szeglete, ami zárva marad előtte. Úgyhogy csak hagyom, hogy a géppel szöszmötöljön, és közben előkészítem a pihenését.

- Az bizony. - Büszke vagyok rá, hogy ismerem őt, úgyhogy nem restellem a mellemet kidülleszteni kissé. A tiltakozására sóhajtok. Ismerem az érzést. Nekem is mindig az étvágyam megy el először. És nem szeretem, ha ilyenkor erőltetik a dolgot, úgyhogy megfogadom a saját tanácsomat, és rábízom. - Ha nem esik jól, nem kell enned. De ha van rá esély, hogy segít, próbáld meg. - A bortól hátha kedvet kap pár falathoz. Ha nem, nem a világ vége - nekem valószínűleg nehezebb nézni, ahogy koplal, mint neki átélni. Azt kevésbé szeretném, hogy visszajöjjön, amit unszolásra lenyom a torkán.
- Köszönöm - villantok rá egy önfényező vigyort megint, mert megdicséri a tálalást. - Általában lusta vagyok ilyesmihez vendég nélkül, de téged nem akartalak dobozból kínálni. Ha már felhasználhattalak indoknak, hogy rendeljek.

Pár perc csend, amíg megkapja a poharát a beígért borral. Én is magamhoz veszek egyet, és egy fényűző pillanatig csak hátradőlünk a kanapén, mély levegőket véve. Somolygok, mert kötelességtudóan a kezébe vesz egy sajtot, mielőtt beszélni kezdene. Aztán lesből lecsap rám, és zavart tiltakozásra kényszerít.
- Mi, nem. Nem! Nem. Tudod, hogy én nem randizom - csóválom a fejemet, egy pillanatra gyáván beletemetkezve a pohárba. De azért ott bujkál a képemen a vigyor. - Igazából ebédelni mentem volna. A kikötőbe, ahova csak sétálni lehet. Tudod, ráklábak citromos vajjal. Ha nem tudod, legközelebb elviszlek. - Kis szünet, én is felveszek egy darabka sajtot, az illatából ítélve Beaufort lehet. - De örülök, hogy nekivágtam, mert pont útba estél. - Ellágyuló tekintettel méregetem. Nem telt még el elég idő, hogy a szívem, ami úgy megfájdult a láttán, magához térjen. - Figyelmesebb is lehettem volna veled.

Nem kérek bocsánatot, mert bánom ugyan, de őt aligha sérti. Rá nem kell figyelni, ő figyel másokra. Nem értek egyet, mégsincs itt az ideje, hogy ezen huzakodjunk. Most csak itt akarok lenni neki. Csibész mosolyomat meg sem próbálom visszafogni, ahogy eltelik egy-két lélegzetvételnyi idő. Megvan rá az esély, hogy darazsakkal teli üvegbe nyúlok, de a korábbiak inkább azt súgják, megéri oldalba bökni őt egy kicsit.
- Szóval... van neve is? - iszom bele a pohárba, az üvegperem fölött őt figyelve. A hangom csupa megjátszott ártatlanság, mintha arra lennék kíváncsi, mit szól ehhez az időjáráshoz. - A zavaró tényezőnek. Akiről nem mondtál semmit a munka és az unokahúgod mellett.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka UjObPmH
User :
hellebore

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptySzer. 1 Május 2024 - 15:31

We all have weak moments
ft. Charles T. Manx
Azok közé tartozom, akik nehezen fogadnak el segítséget, arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyit rágódok azon, hogy merjek kérni segítséget. Én inkább az a személy szeretek lenni, aki támogat, nem pedig az, aki saját maga szorul támogatásra. Azonban azt is be tudom ismerni, ha csatát vesztettem. Márpedig ma több ütközetnél is én kerültem ki vesztesen, és akkor ez még csak a jéghegy csúcsa. Charlie-nak viszont azt hiszem, valahol mégiscsak örömmel engedem át a győzelmet kettőnk kis "csatájában". Tudom, hogy jót akar, valahol pedig egy aprócska, önző énem azt szajkózza, hogy engedjem, hogy most az egyszer mások gondoskodjanak rólam. Csak egy kicsit. Csak egy rövid ideig. Ebbe próbálok kapaszkodni tehát.

Érzem rajta, hogy nem ki-, hanem velem nevet odabent, és ez sokat könnyít a szívemen. Szükségem volt erre - nem csak a nevetésre, hanem az egész közegre, amit ez a lakás, és annak lakója biztosít nekem. Érzem, ahogyan a lelkem fokozatosan talán megnyugszik, és ezen a zuhany is sokat segít. Ritkán engedek meg magamnak ennyi időt a vízsugár alatt, de most annyira jó. Még úgy is, hogy megkockáztatom, Charlie majd behajtja rajtam a vízszámla díját. Úgysem fogja. De akkor is. Majd meghálálom neki.

Elnevetem magam azon, amit mond. Őszintén és könnyedén. -Tudod te hány alsónadrággal találkozom napi szinten otthon? Ne felejtsd el, két férfival élek egy háztartásban. - plusz ezen felül ott van Alec, akihez gyakran átnéztem az utóbbi hónapokban, mert össze volt zuhanva Becca miatt. Nem jövök hát zavarba se attól ha rózsaszín alsót találok, se akkor, ha Batman mintásat. Bedobálom a szennyestartóból ami van - nem keverve a színeket -, majd behajítom saját koszos cuccaimat is, és a mosószer adagolása után néhány csippanással kíséretében kiválasztom a megfelelő programot, majd mezítláb visszacsattogok Charlie-hoz a nappaliba. 

-A kedvencem. - mosolygok rá, amiért így eltaláta, melyik konyha számomra a favorit. Kár, hogy a jó illatok ellenére még mindig úgy érzem, nem vagyok éhes. -Nem jó tanács. Ha a gyomromra hallgatok, akkor csak a bor kerül bele. - félig viccelődős, félig keserű a hangnem, ahogyan megkerülve a kanapét törökülésben elhelyezkedem az egyik szélén, ölembe fektetve egy párnát. Úgy nézhetek ki mint valami remete így a kanapén kuksolva, méretes köntösben, kapucnival a fejemen. De nem zavar. Most így kényelmes. -Nagyon szép a terítés. Nincs is szívem megbolygatni. - pillantok rá, majd vissza a dohányzóasztalra - tényleg nagyon pofás lett. Mintha valami gasztronómiai lapból lenne egy illusztráció.

Végül ha a bor kitöltésre kerül, magamhoz veszem a poharat, és egy apró koccintás után belekortyolok egyet. Majd még egyet. Mielőtt túlontúl csúnya nézéseket kapnék Charlie-tól, felkapok egy sajtot a tálról. -Mit csináltál a raktárnál egyébként? Tudod, mikor...megtaláltál. Gondolom nem az volt a célpont, nem? Remélem nem rúgtam fel semmi programodat. Tudod, randit vagy ilyesmit. - sejtelmes mosoly kerül az arcomra, de közben tényleg bízom abban, nem erről volt szó, inkább jókor volt jó helyen. Míg hagyom válaszolni, nyammogni kezdek a sajton. Finom, de nehezen csúszik - tudom azonban, muszáj leszek néhány falatot leerőltetni. De addig is - még egy kis bor. Csak az íze végett.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Fordul a kocka B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka 296245
༄ ༄ ༄
Fordul a kocka Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptySzer. 1 Május 2024 - 13:22


'Én is ennyire bosszantóan makacs vagyok fordított esetben?'
'Hogy te? Te ennél sokkal rosszabb vagy.'


Nem nevettük végig a hazavezető út utolsó egyötödét, de akár meg is tehettük volna. A nevetés az ajtón belül ér utol; Mara veszíti el az önuralmát ahogy már-már hisztérikus kacagásban tör ki és jókedvűen csatlakozom hozzá, mintha az abszurd megjegyzés a világ legjobb vicce lenne. Egy kicsit az is. De leginkább a megkönnyebbülés ráz mindkettőnket, amiért túlvagyunk a nehezén - vagy legalább lélegzetvételnyi pihenő jutott közben.
- Köszönöm, Don Juan - somolygok a dicséret hallatán, mert mulattat és jólesik a szeme mosolygós csillogása. Csipkelődés persze, közöttünk soha nem volt meg a testi vonzalomhoz szükséges szikra. Pedig csinos, én is tudom; és okos is, és kedves és bátor és humoros. Mégis leginkább a húgomként tekintek rá, az első napok óta egyszer sem hozott zavarba és én talán már akkor sem hoztam őt. - Kő esett le a szívemről.
Megcirógatom aztán a keze fejét, ahogy megérinti az enyémet a ruhákon. Aprólékos féltéssel méregetem az arcát, óvatos, gyanakvó félelemmel nehogy eltitkolja a fájdalmait, amire pontosan tudom, mennyire hajlamos. Végül csak szusszanok, bár az arcomról leolvashatja, hogy megtanultam a leckét. Mostantól nehezebb lesz leráznia.
- Szívesen.

Hosszan folyatja a forró vizet, ami inkább jó, semmint rossz hír. Én is ilyen vagyok, és ehhez még rossz nap sem kell. Meg aztán, így van ideje kiérkezni a pestós panininek, az alfredónak és a tésztabundás csirkefalatoknak meg a sajttálnak, ami a borospoharak közé kerül. Csupa olyasmi, amiből egy keveset is elég ennie, hogy helyrehozza a gyomrát. Legalábbis remélem. Dietetikus aligha helyeselne a felsorolás hallatán.
- Érezd otthon magad - lesek be a jókora kapucni takarásába, ahonnét ismerős kék szempár villog elő. - Van, a kosárban. De ha tudom, hogy a koszos alsónadrágjaim közt fogsz kikötni, előre elgondolkodtam volna valami kifogáson. Most már késő. Egyszerre tudod a gépen beállítani a mosó- meg a szárítóprogramot.
Tudom én, mikor kell kitűzni a fehér zászlót. Valószínűleg jól fog esni neki, hogy elvégezhet egy házimunkát, még akkor is, ha ilyen apróságról van szó. Úgyhogy ráhagyom. Ha piszkálni akar a piperkőc mintás gatyák miatt, legyen a vendégem. Legalább szórakozik egy kicsit.
- Olasz kaja - válaszolom fennhangon, amikor ismét közeledni hallom a lépteit. A kanapén összehajtogatott plédek meg párnák várják, hogy válasszon, ha akar. Szerénytelenül vigyorgok, mert a megterített dohányzóasztal még amatőr szemmel is jól néz ki. - Mindegy, mit választasz. A bor valószínűleg egyikhez sem megy, úgyhogy vezessen csak a gyomrod.
Nem sürgetem, hogy meséljen. Az az első, hogy egy kicsit helyrejöjjön, és ehhez szusszannia kell, ha túlesett néhány falaton. Én pedig tudok hallgatni, hogyne tudnék. Ameddig csak jólesik.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka UjObPmH
User :
hellebore

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptyKedd 30 Ápr. 2024 - 12:01

We all have weak moments
ft. Charles T. Manx
Nagyot sóhajtok. Majd még egyet - utóbbi már beletörődő. Halovány, de mégiscsak mosoly ami az arcomra kerül, ahogyan felnézek rá, mielőtt átmennék a zebrán a zöld jelzésen. -Én is ennyire bosszantóan makacs vagyok fordított esetben? - viccelődni próbálok. Talán az már jó jel, ha lassan is, de talán sikerül felülkerekedni azon a rosszkedven, ami egy rövid időre átvette felettem a hatalmat. Ideje már, elég volt a saját magam sajnáltatásából - én nem ilyen vagyok. Ha valami rossz, akkor csak megrázom magam, és megyek tovább. Nem kiborulok...szörnyű. Nem tudom mi ütött belém. Mindenesetre most átadom Charlie-nak az irányítást, akinek belső bestiája az én farkasomat is valahogy kontroll alá vonta, mert vakon követi az iránymutatását. Talán a másik énem is érzi, hogy itt ez most egy olyan határ volt, amit jobb, ha nem lépünk át. Tehát részben legyőzötten, részben viszont hálásan hagyom, hogy vezessenek.

Lakáson belül egy igen abszurd mondat csúszik ki a számon - ha Charlie hülyének is nézhetne, de ha így is van, csatlakozik nevetésemhez, melytől még a könnyeim is kifolynak. Tényleg mint valami eszelősnek. -Ne is hozza ki semmi. Én szeretem, olyan...megnyugtató, vagy nem is tudom. - már értelmesen fogalmazni sem tudok. A farkasok érzékeny orra nem mindent tud ugyanúgy tolerálni, de itt sosem éreztem semmilyen téren magam kényelmetlenül. Valószínűleg a több éves barátság és bizalom okozza. Tényleg kellemes most itt, sokkal jobb, mint az áporodott szagú raktárban. 

Hálás biccentéssel és mosollyal köszönöm meg a vizet, amit egy húzásra kiiszom, sőt, mire Charlie visszaér a tiszta ruhákkal, én már egy második pohárral is megittam. Tudnék harmadikat is, de nem lenne célravezető - nem szeretnék rosszul sem lenni. Majd kicsit később. -Köszönöm. Mindent. Tényleg. - ahogy átveszem tőle a ruhákat - hiszen dehogy zavar, hogy az ő cuccaiba öltözöm át -, pár pillanatra kezem a kézfejére teszem, tekintetemből már sokadjára láthatja a hálát. 

A kaját illető kérdésre megvonom a vállam. -Nem tudom, válassz te. Nem igazán vagyok éhes. - pedig ma talán összesen két darab kekszet ettem. Egyszerűen nincs étvágyam, hiába toporzékol az egészségügyis énem az agyamban, hogy ez nagyon nincs így jól. Egyszerűen túl sok most a minden az életemben, és én nem a stresszevő típus vagyok. Lehet akkor Charlie-nak úgy kellett volna gurítania a rakártól idáig. Nem, én az vagyok aki ilyenkor képtelen ilyenekre - úgy kell megerőszakolnom a tudatomat, hogy egyek, igyak, aludjak. 

A zuhany jól esik, talán kicsit tovább is állok alatta, mint amennyit vendégségben illene, de nagyon jól esik. Hosszú percekig csak folyatom magamra még akkor is, mikor a lefolyóban már rég eltűnt a koszos-véres víz, sőt már a tusfürdő és a sampon habja is talán rég odaért a csöveken keresztül a helyi víztisztítóba. Azt gondoltam, majd itt megrohannak ismét a gondolatok és az érzelmek, de furcsán üresnek érzem magam helyette. De talán nem is baj, mert így egyszerűbb összeszednem magam. Végül elzárom a csapot, majd egy törölközés után felhúzom Charlie pólóját és a nadrágját is. Bár nem fázom, de jól esne bekuckózni, így végül magamra kanyarintom a köntöst is, ha már felajánlotta. 

Bal kezemben a koszos ruháimmal, vizes hajamra húzott kapucnival lépek ki végül a fürdőből, ahonnan a pára aljas árulóként suhan ki, jelezvén, mennyire visszaéltem a házigazda vendégszeretetével. -Köszönöm a lehetőséget. - nézek rá a nálam néhány számmal nagyobb fürdőköpeny alól. -Van neked is valami amit a gépbe kéne dobni? - kérdezem, hiszen nem akarom az energiát pazarolni egy zokni-nadrág-póló-pulcsi kombóért. Akárhogy is, nem várom el, hogy ő intézze ezt, így én magam indítom be - még ha valahol udvariatlan is, nem akartam, hogy neki kelljen a szennyesemmel bíbelődnie. -Jó illat van. Mit eszünk? -



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Fordul a kocka B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka 296245
༄ ༄ ༄
Fordul a kocka Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 22:00

Békés és barátságos, feszültségmentes csend vesz körül bennünket, amíg a belváros felé vezető utcákon lépkedünk, én a szokottnál valamivel lassabban, hogy ne húzzam magam után, ő meg a gondolataiba mélyedve, amíg szinte hallom a feje belsejében dolgozó fogaskerekek zaját. A kulcs a kabátom zsebében, a bal kezem a nadrágoméban, Mara balja pedig a jobbomban: ha akarná, elengedhetné bármikor, de tapasztalataim szerint mikor az ember nincs csevegő hangulatban, az ilyesmi megkönnyíti a szavak nélküli társalgást. Márpedig köztünk az úton javarészt csak rezdülések közvetítenek bármit is. Érzem, ahogy megrezzen, de végül mégsem húzódik el, az apró impulzus okára pedig nem jövök rá - mire igazándiból ránézek, mert megtörtem a csendet, már a forgalmas főút átkelőjénél várakozunk, és csak tompa elfogódottság látszik rajta.
'Lehet, haza kéne mennem.' Még mit nem!
Megszorítom a kezét, éppenhogy csak. És hunyorítok is, megjátszott szigorral.
- Boldogulnak egyedül is egy kicsit - búgom a korábbi, csábítóan mély hangomon, hogy kizökkentsem a rágódásból. Szó szerint. A lelkét is kisírta, de amíg nem érünk fel, nem tudom megitatni. Játékosan meghúzom a karjánál fogva az átkelő amavége felé, ellenirányba a kertvárossal, amely jelenleg épp a hátunk mögött van. Mosolygok hozzá, de azért igenis komolyan gondolom. - Mára vége az ügyeletnek.

Felérve kénytelen vagyok rávigyorogni: vendégem úgy ereszt le az ajtónak dőlve, mint aki hazaért. Ez jólesik, aztán csak bámulok, ahogy folytatja, bizarr és kedves a megjegyzés egyszerre, a rekeszizmom önkéntelenül rándul egyet tőle. Aztán rándul még egyet, az arcára kiülő tanácstalan 'tényleg hangosan kimondtam?' kifejezés láttán, és legvégül Mara nevetni kezd, magával rántva engem is az egészbe.
- Semmi sem hozza ki a bútorokból - mentegetőzöm félkomoly arccal, mint aki már mindent megpróbált. - De ennél rosszabb már nem lesz. Ígérem.
A konyhapulthoz megyek, poharakat veszek elő és töltök az egyikbe, legelsősorban vizet. Odakínálom neki, majd átvágok a nagy nappalin, be a nagy hálóba. Puha kék pamutpólóval térek vissza, meg egy hasonló rövidnadrággal.
- Zuhanyozz le, ha akarsz, a ruháid majd beteszem a gépbe. Bent találsz tiszta törölközőt, meg fürdőköpenyt is, ha nem akarsz a cuccaimban mutatkozni. De attól tartok, csak ez van.
A holmim persze nem passzol rá, de azért nem is számít hatalmasnak sem; attól távolról sem kell tartania, hogy elvész benne vagy leesik róla. A másik kezemmel a telefont nyomkodom, pontosabban a Doordash appet.
- Mit ennél? Ha azt mondod, hogy semmit, én választok. Mire kimászol a zuhanyból, itt is lesz.
És ott lesz a dohányzóasztalon megterítve is hozzá. Meg a bor.
De ezt csak akkor fogja látni, ha túlesett a többin.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka UjObPmH
User :
hellebore

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 14:48

We all have weak moments
ft. Charles T. Manx
Megrázom a fejem. -Bízom benned.- meg sem fordul a fejemben, hogy megnézzem az üzenetet, amit Charlie írt Ricknek. Sosem nézném meg senkinek sem a telefonját - még engedéllyel sem kutakodnék senki üzeneteiben. Valahogy így érzem helyesnek, az ő esetében pedig aztán pláne igaz. Nem élne vissza a helyzettel, nekem pedig elég egyelőre, hogy a családom tudja, hol vagyok.

Nem az a típus vagyok, aki felhúzná magát azon, ha nem tud egy lakatot bezárni. Elkeseredni amiatt pedig pláne - most mégis épp ez történik. Ismét csak Charlie menti meg a helyzetet - ha ő nincs, a következő idegösszeroppanás talán épp emiatt ér. -Köszönöm. És ne haragudj. Szánalmas vagyok. - az utolsó két szót szinte már csak lehelem magam elé. Nem szoktam ilyen negatívan látni magam, de most mégis ez az érzés uralja az elmémet. Pedig egyszerű a megoldás - tisztább fejjel valószínűleg nekem is eszembe jut. -Rád bízhatom? - nyújtom felé a kulcsot. Nem bízom magamban ezek után, hogy nem hagynám el. 

Hálás mosollyal fogadom el a felém nyújtott kezét - azt hiszem mára muszáj leszek elengedni a büszkeséget. Szeretjük azt hangoztatni, hogy a farkas ereje a falka - nekem azonban ez a kapocs ennél többet jelent ebben a gyenge pillanatomban. Mert nem minden falkatársra bíznám rá magam. Sőt, nem szép ilyet mondani, de van olyan személy, akinél inkább választottam volna hogy nyeljen el a föld, mintsem így lásson. Nem sokan, de vannak. Nem is gondolok inkább rájuk - egy falka sem tökéletes.

Hogy a nagy adag sírás, a friss levegő vagy egy jó barát közelsége okozza, nem tudom, de közérzetem minden megtett perccel javul, bár amikor forgalmasabb részhez érünk, önkéntelenül húzom magam össze kisebbre, szívem szerint inkább összezsugorodnék és beugranék Charlie zsebébe, csak hogy ne lásson így senki. Van néhány kifejezetten pletykaéhes lakója szeretett városunknak, és nem szeretném, ha rólam, sőt rólunk beszélne fél Rose Harbor már holnap reggelre. Nem szólok csak ha kérdez - kicsit jól esett a csend, az agyamban leborult polcokat szép lassan elkezdem helyrerakni. -Inkább rendeljünk. És...köszönöm. Jól hangzik. - ráemelem a tekintetemet a korábbi zokogástól feldagad szemeimben őszinte hála csillan meg. Valószínűleg annyiszor hallja még a "köszönöm" szót, hogy a végére teljesen elcsépeltnek fog tűnni.

-Bár...lehet haza kéne mennem, mi van, ha szükség van rám? - rágcsálni kezdem kiszáradt alsó ajkamat - csak most döbbenek rá, mennyire kiszáradtam. A felelősségtudat angyala az egyik vállamon, a kisördög viszont nekiállt sutyorogni a másikon. Ő azt mondja, megérdemlek egy kis pihenést. De amit Charlie felvázolt, önzőségnek hangzik. Közben meg mégis csábító...na mindegy. Egy zuhany és egy pohár bor után talán tisztábban gondolkodom majd. Az ő lakása úgyis közelebb van mint a mi házunk a külvárosban - adja tehát magát, hogy ha csak egy időre is, de hozzá menjünk fel.

Ha beérünk a lakásba, megkönnyebbült sóhajjal dőlök neki belülről az ajtónak, mintegy biztonságos közegben, a kíváncsi tekintetektől elrejtve. Mély levegőt veszek. -Milyen Charlie illat van itt! - csúszik ki a számon az első gondolat ami eszembe jut - teljesen nonszensz módon, hiszen milyen illat lenne ott, ahol a férfi éli a mindennapjait? Roppant elmés megszólalásom után először az ajkamba harapva próbálom visszafogni, de aztán kirobban belőlem egy nevetés. Pedig az egész nem is vicces, de...azt hiszem ez már a fáradtságnak egy olyan szintje lehet, ahol már nem is számít. Vagy kezdek megőrülni.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Fordul a kocka B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka 296245
༄ ༄ ༄
Fordul a kocka Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 13:16

Menjünk, mondja, én meg biccentek.
- Menjünk.
Magam elé engedem. Képes vagyok apróságokon is megsértődni - akár hosszú időre, ha úgy találom jónak -, Mara beleegyező sóhaja azonban túlságosan is jólesik ahhoz, hogy kelletlen hangnemét magamra vegyem. Hatodik érzékem mindenestül tiltakozik az ellen, hogy csak úgy továbbálljak; ráadás megkönnyebbülés, hogy nem kell külön erőpróbába bocsátkoznom vele ezen.
- Persze - egyezek bele és már írok is, fél szemem a kijelzőn tartva, amíg rövid, de barátságos hangvételben tájékoztatom Ricket a testvére hollétéről. Ha valami életbevágó merül fel, majd felhívnak engem. Holnap délelőttnél tovább úgysem tudom elzárni tőlük Marát. - Elolvashatod, ha akarod.
Úgysem fogja, de így illik. Akárhogyan is, a szöveg két percen belül elküldve, mi kiérünk, a telefon pedig ismét a zsebemben lapul, felszabadítva mindkét kezemet. Épp jókor, Mara a lakatot rázza, mint aki szabadulni próbál és nem maga mögött zár ajtót. Hallom a nedves szusszanásban feszülő frusztrációt.
- - mondom szelíden, a feje felett megnyomva befelé az ajtót, hogy a horganyzott szem, melybe a lakatot fűzte, ne feszüljön annyira. - Nincs megkenve rendesen. A sós víz kikezdi a zsanérokat és pántokat. Feszítsd meg a kulcsot ellenirányba először. Utána könnyebben a helyére megy a zárás felé.
Remélem. Olyan jól azért nem értek a lakatosmunkához, mint ahogy ez hangzott, és épp elég túlzsírzott alkatrészt is láttam már életemben, de itt és most nem is az ajtó a lényeg. Csak az, hogy ne magát okolja, mert épp elég jól ismerem ehhez. Akár magától, akár egy kis segítséggel, a lakat valószínűleg egy perc alatt a helyére kerül, a kulcs meg Mara zsebébe... vagy az enyémbe. Lefogadom, hogy nekem több zsebem van.

A kezemet kínálom neki, hogy sétáljunk összefogódzva, ha akarja. Ha nem... akkor zsebre vágom majd. Megindulunk, a belváros gyalog is közel van: tizenöt perc valószínűleg elég hozzá, hogy megérkezzünk az utcámba. Közben minden érzékemet feléje fordítom, hátha beszélgetni szeretne, vagy hátha érzékelek egy kis változást a hangulatában: ha így van, megkockáztatok felé egy cinkos somolygást.
- Akarsz menet közben felszedni valami kaját, vagy rendeljünk? Amíg lezuhanyzol, kimosom és megszárítom a cuccaid, aztán felbontok egy üveg Chablis-t és nem nyitunk ajtót holnapig már senkinek. A katasztrófavédelemnek se.
Nem teszem hozzá, hogy a pohár fölött mesélhet arról a bizonyos fejösszezavaró valakiről is. Még korai lenne. Egyébként is, a végső cél, hogy aludjon egy nagyot, és nem is kételkedem a saját képességeimben ezen a téren. A hálószobám illatos és tiszta, a termosztát tökéletes pihenéshez csavarva, arról nem is beszélve, hogy ő maga rég holtfáradt már. Csak a zaklatottságtól még nem érzi.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka UjObPmH
User :
hellebore

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 10:15

We all have weak moments
ft. Charles T. Manx
Azt hiszem, ha ebben a pillanatban bárkit kívánhatnék ide magam mellé, hogy átsegítsen ezen a lelki mélyponton, az Charlie lenne. Mármint az élők közül, mert egyébként ha hatalmamban állna, édesanyámat választanám. Viszont nem csak "beérem" Charlie-val, de tényleg örülök neki, hogy végül ő talált rám. Azt hiszem az elmúlt négy év, de főleg az első hónapok megalapoztak egy olyan mély barátságot és bizalmat, ami relatíve ritka - pedig én egészen könnyen tudok barátkozni és közös hangot találni szinte bárkivel. 

Ez a kapocs segít, hogy talán gyorsabban összeszedjem magam - hacsak részben is -, mint ahogyan arra egyedül képes lettem volna. Ezért pedig nem lehetek neki elég hálás. Nem szól, csak összehangolódik a légzésünk - a farkasával együtt mintha ösztönösen éreznék, mire is van szükségem. Látom rajta, hogy nem hisz nekem, mikor azt mondom jól vagyok. A szám hazudhat, de a tekintetemet és gesztusaimat jelenleg nem tudom uralni megfelelő mértékben.

Úgy-ahogy rendbe hozom az arcomat, lemosom kezemről a vért és a raktár mocskát. Egy alapos fürdés lenne most a legjobb, de lehetőségeim korlátozottak. Majd ha hazaértem, és meggyőződtem róla, hogy mindenkivel minden rendben van. Meg félbe hagytam néhány apróságot, azokat is be kellene fejeznem. Velem kellene, hogy gyere. Mintha Charlie a fejembe látna - kit álltatok, valószínűleg tényleg tudta, miken kattoghatok. Rápillantok, arcomon halvány mosoly dereng fel. -Nem ér a saját fegyveremet használni ellenem. - közelebb sétálok hozzá, hangomban finom szurkálódás van csak, amiért ezt vetette fel - egyéként igaza van, fordított esetben én is pontosan ezt tettem és javasoltam volna.

-Nincs erőm ellenkezni, szóval...menjünk. - sóhajtok egyet. Félreértés ne essék - nem annak szól, hogy Charlie-val kell töltenem az időt, hiszen mindig szívesen vagyok vele. Csak ott zsizseg a fülemben a kötelesség- és felelősségtudatom, hogy ezer a dolog, haza kéne mennem. A férfinak azonban igaza van - nem biztos, hogy jó ötlet így hazaállítani. Otthon nem tudnak az egészségügyi központban történtekről. Túl sok kérdést vetne fel, ha így most megjelennék. -A telefonomat otthon hagytam. Dobnál egy üzenetet légyszi Rick-nek, hogy veled vagyok és ne aggódjanak? - pulcsizsebembe nyúlva realizáltam, hogy a mobil az ott marad a kanapén, valószínűleg az egyik párna alá becsúszva. Nem szeretném azonban, ha a szükségesnél jobban aggódnának értem odahaza.

A raktárból kilépve mélyet szippantok a friss levegőből - odabent eléggé híja volt. Behúzom magam után az ajtót, majd a lakattal kezdek szöszölni. Kezem egy kicsit még mindig remeg, így nem találok bele elsőre a zárba. Érzem, hogy a torkomban megint egy gombóc kezd formálódni. Már egy lakatot se tudok bezárni. Veszek azonban egy kissé talán remegős levegőt, majd néhány erőteljes nyeléssel megpróbálom a gombócot is eltüntetni a torkomból. Szedd össze magad Mara!



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Fordul a kocka B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka 296245
༄ ༄ ༄
Fordul a kocka Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptyKedd 23 Ápr. 2024 - 18:39

Egyszerre lélegzünk fel. Bajban lettem volna, ha Mara elküld: bár felvágósan büszke vagyok rá, hogy soha életemben nem erőltettem rá magam senkire, most minden porcikám maradni akart. Olyannyira, hogy még az ember és a farkas is csontja velejéig egyetértett ebben; olyannyira, hogy belül egy lélegzetvételnyi időre komolyan féltem tőle, ha megkér, hagyjam magára, egyszerűen csak ellenszegülök majd. Ami azt illeti, az egyik ilyen napon fel is vághatom majd hosszában a hátam - ezeknél a jellempróbáknál biztosan egyszerűbb lenne szemmel meggyőződni arról, hogy egyáltalán nincs is gerincem. De az nem ma lesz. Ma Mara felsóhajt, mert nem akarta, hogy itt hagyjam egyedül. Ma megúsztam.
És ha rajtam múlik, akkor ő is.

'Bármikor újra megtenném.'
Nyelnem kell. Ha sokat sír még, előbb-utóbb én is rákezdem.
- Tudom.
Összemosolygunk, törötten és mégis melegen a kezeink fölött és én nagyra nyitom a szemem mintha úgy mélyebbre látna és közben mélyre nézek az övébe. Szeretem a szemét: kevés dologra emlékszem a coloradói Sziklás-hegység fűrészfogas dolomitmeredélyeiből, de ugyanerre a szürkével szegett világoskékre igen. A szánalmas szülővárosomat évi tíz hónapon át szorongató jég mindig olvadásnak indult, ha erőre kapott a tavasz, de azt a vizet látva sosem akart meghasadni a szívem. Talán a só teszi. Mert a Maráé még a neki jutott medert is vörösre marta mostanra.
Mintha a fejembe látna, elfordítja a tekintetét. Lefelé, arra a bizonyos cementpadlóra. A farkas és én is kushadunk, csendes behódolással a nagy fájdalom előtt amelyet hordoz. Hosszú lélegzetvételeim halkra fogom, de gondom van rá, hogy belefogódzhasson a tempóba, amelyet diktálnak. Amelynél fogva megnyugodhat a zaklatott szívverése is. Néhány pillanatig csak beszívjuk a levegőt és kifújjuk, a kezem a kezén moccanatlan, fenevadam idebent a mellét meg az állát a földhöz nyomva lapít. Véknya horpadt, fülei lesunyva, csak súlyos szemhéjai közt pislákol némi fény sötét pofájában. Még a rá oly' jellemző nyafka szűköléssel is felhagyott.
Mara pedig fölemeli a fejét.
'Jól vagyok.'
Mosolyba rendeződő vonásaimról képtelen vagyok leköszörülni a szelíd korholás érdes szögleteit.
'Vagy a nyavalyát.'

De csak viszonzom a kézszorítást. Meg sem próbálom elmondani neki, hogy szíven talált, amikor közel engedett magához az imént. Pár percig értem valamit. Rég éreztem ilyet. Elgémberedett térdekkel egyenesedem fel, és zsebre vágom a kezemet, lemaradva tőle, hogy megmosakodhasson. Egyáltalán nem néz ki szörnyen, bár tudom, hogy ezt hiába is említeném, inkább bölcsen hallgatok, amíg megfelelőnek ítéli a külsejét. Akkor aztán végigmérem, és néhány szívdobbanásnyi időre összehúzom a szememet.
Végül mégse tudom megállni, hogy ne mosolyogjak.
- Velem kellene, hogy gyere - dorombolom csalogatón. - Ne menj haza ilyen állapotban. Majd én elintézem, hogy egyél egy falatot és aludj pár órát. Muszáj; alig állsz a lábadon. Nincs apelláta. Te is ezt teszed velem ilyenkor.
A lehető legrosszabb ötlet lenne egyből hazaállítania, ahol csak megpróbálná megfogni a munka végét, hogy aztán újból összeomoljon. Az egyetlen dolog, amit a felügyeletem alatt megfoghat ma, az a borospohár lesz és az ennivaló. Egyébként is, legalább fél éve nem járt nálam.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka UjObPmH
User :
hellebore

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptyVas. 21 Ápr. 2024 - 10:25

We all have weak moments
ft. Charles T. Manx
Veled maradok.
A határozott szavak hallatán megkönnyebbült sóhaj szakad ki a tüdőmből, amivel testem áruló módjára adja Charlie tudtára, hogy szavaim ellenére a lelkem mélyén azt szeretném, hogy maradjon. Még úgy is hogy tudom, emiatt később (túl késő, most kéne!), ha összeszedtem magam valószínűleg bűntudatom lesz. Próbálom elengedni és nem ezen gondolkodni, ezen ráérek majd még aggódni.

Reakcióját a történetre csak a perifériámból látom - egyszerűen úgy érzem, nem tudok ránézni. Szégyellem magam, ráadásul a kosztól, sírástól és vértől valószínűleg úgy nézek ki, mint valami ZS kategóriás horrofilm szereplője. Annyi különbséggel, hogy hozzám nem jön a baltás gyilkos. Talán. Honnan jönnek ezek a gondolatok? Nem vagyok önmagam. Én nem ilyen vagyok.

Sosem lopnék gyógyszert. Sosem loptam el semmit, nem rám vall. Azt ugyan kénytelen vagyok bevallani, hogy az utóbbi napokban az életem érzelmi hullámvasút volt, melyre az Archie-val való találkozás ültetett fel. Bármennyire is próbáltam és próbálom magam előtt is tagadni, azt hogy ismét egy városban egyszerűen nem tudom lazán és semlegesen kezelni. Ez azonban egy másik nap aggodalma kell hogy legyen. Amikor már tisztább a fejem. Amikor rájövök, mi történhetett azzal a három üveg gyógyszerrel.

Lily a szemem fénye. Nem én szültem, de amióta Rick betoppant vele, úgy szeretem a kislányt, mintha a sajátom lenne. Bármit megtennék érte, és hogy boldog, egészséges gyermek legyen. Sokat vigyázok rá. Sokat vagyunk kettesben, és ilyenkor mindig rá figyelek. Viszont itt is hibáztam. Ha egy vonat kisiklik, nehéz visszaterelni a kijelölt útra. Márpedig úgy érzem, az én szerelvényem nagyon vágányt tévesztett.

Csak a fejemet ingatom Charlie szavaira. Nem miattam nem lett baja. Biztosan nagyon figyelmes őrangyala van. Talán az édesanyja az, aki ennek a tündéri lánykának a sorsát figyeli odafentről és vigyáz rá. Ha már én elbuktam. Jól esik azonban az, amit mond. Arról, hogy örül, amiért én vigyáztam rá anno, a beharapása után. Lelkileg az is megterhelő volt, de sosem mutattam felé. Nem az ő hibája volt. -Bármikor újra megtenném. - erőtlen, de őszinte szavak, elkeseredett tekintetem összefonódik az övével.  Minden nehézség ellenére nagyon sokat tanultam abból a néhány hónapból.  

Ismét lesütöm a szemem. Sokszor, sokaktól megkaptam már, hogy túlságosan feláldozom magam mások miatt. Hogy háttérbe szorítom saját szükségleteimet, de nem tehetek róla. Ezt érzem helyesnek. Másoknak adni, segíteni. Jó érzéssel tölt el, bár valóban néha fárasztó tud lenni. Azt hittem ismerem a határaimat, de a ma történtek bizonyítják, hogy nem így van. Ismét megtörlöm az arcom, bár szerintem már csak szétkenem a dolgokat. Borzalmasan nézhetek ki. Még jó, hogy az épületben van egy csap, így legalább meg tudok legalább egy kicsit mosakodni.  

-Ne haragudj, hogy ezeket rád zúdítottam.- A szemem sarkából nézek csak Charlie arcára, majd újra előre irányítom a tekintetemet. Pár másodpercre lehunyom a szemeimet, és veszek néhány mély lélegzetet a raktárhelyiség kissé állott levegőjéből. Lenyugtatom hevesen dobogó szívemet, és erőt merítek az egyik legjobb barátom kézszorításából. Mire ismét kinyitom a szemem és ránézek, már erősebben érzem magam. Azt hiszem. -Jól vagyok. -jelentem ki megkérdőjelezhető magabiztossággal. Ez a két szó jelenleg még hazugság, de szükségem van rá, hogy kimondjam. Hogy elkezdjem elhinni, tényleg jól vagyok.

-Köszönöm. - most rajtam a sor, hogy egy kicsit megszorítsam Charlie enyémre fonódó kezét. Ebben az egy szóban és felé küldött tekintetben benne van minden. Hogy hálás vagyok amiért itt van. Amiért nem ment el. Amiért meghallgatott, de nem faggatott. Amiért megértő. Mindent köszönök, és az agyam egy szeglete már azon gondolkodik, hogyan fogom ezt neki meghálálni.

Elengedem a kezét, és elmacskásodott tagjaim miatt kevésbé elegánsan tornázom fel magam talpra. Végignézek a ruháimon: csupa piszok. Ezen sima víz nem segít, ellenben az arcomat és a kezemet megpróbálom rendbe hozni a sarokba szerelt csap mellett. Jól vagyok. Jól vagyok. Ezt mantrázom. Előbb-utóbb pedig igaz is lesz.


[/b]


No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Fordul a kocka B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka 296245
༄ ༄ ༄
Fordul a kocka Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka EmptyPént. 19 Ápr. 2024 - 13:13

Nem szólok semmit az ellenkezésére, és ebben csak az iránta érzett gyengédség vezérel. Mert az igazság az, hogy de, igenis széteshet, és a kötelességtudat csak ideig-óráig elég, hogy talpon tartsa a legelszántabb vasakaratot is. Mint amilyen az övé. Tisztelem az erejét, úgyhogy csendben figyelem csupán, bár nem kétséges, hogy az arcomra van írva a szelíd egyet-nem-értés: ott leskelődik a hangsúlyosbodó mosolyráncok takarásában. Szavai ott függenek a levegőben, amikor kézen fogom, a gesztus finom, majdnem átlátszó és érintésszámba megy mindössze. Elég hozzá, hogy ne csak hideg levegő vegye körül.
Mara mentegetőzni merészel. Feltartani! A kezem meg se rezdül az övén.
Lehalkított hangomba acélos határozottság költözik.
Ábrázatomon pedig megátalkodott makacsság az úr.
- Veled maradok.
És szégyelld magad. Igazán. De ezt visszanyelem.
Ő is megtette már a kedvemért néhányszor.

Amit mond, arra csak kitáguló szemmel tudok bámulni: sok mindenre számítottam, de erre nem. Kinyitom a számat, aztán becsukom, mintha az orromon nem jönne elég levegő. Kérdések tömkelege sziporkázik a fejemben. Biztos, hogy voltál bent és nem üres kézzel jöttél ki? Biztos, hogy te hoztad ki, ami eltűnt? Miért lehet ki-be járkálni egy központi raktárba egyes-egyedül? Miért lopna gyógyszert valaki, aki a saját kódjával lépett be? Ostobán festhetek és annak is érzem magam, mert az egésznek semmi értelme. Mara pedig biztosan nem tett ilyet. Ő maga is ezt mondja. Meg aztán, mire kellett volna neki ilyesmi? És ha mégis, hát ennél okosabban járt volna el. A lopáshoz nem kell sok ész. Annak idején még én is kifejezetten jó voltam benne. Ebben nem is igen változtam. Ha ellopta, az sem tud érdekelni. Ő számít, a többi körülmény hidegen hagy. Nézem a zsebkendőt gyürkésző ujjait. És hallgatom a folytatást.
Nem tehetek róla, el kell mosolyodnom a végére.
- Nem tettél semmi rosszat - szögezem le olyan finoman, mintha nem lappangana még mindig ott a beszédemben a korábbi akaratosság. Pedig ott lappang. - Ott voltak a párnák, nem? Jártam már nálatok. Nem a földön tartod őket.
Várok pár pillanatot, hogy az információ eljusson könnyektől iszamós agyáig. Aztán a hülyekujjammal, ami a kéztartásban is szabadon maradt, megcirógatom összeszoruló öklét, amelyen egész hideg a bőr a sok feszültségtől. Kedvem lenne csókot nyomni a feje búbjára.
- Elkaptad azt a gyereket, Mara. Nem úgy, ahogy akartad. De attól még te voltál. Ha választhatnék valakit, aki vigyázott volna rám annak idején, senki más nem jöhetne szóba, csak te. - Kis szünet. Ha fölnéz, állom a tekintetét. - Akkor is, ha néha szétesik minden.
Kötelesség ide vagy oda.

- Odafigyeltem ám a többire is - duruzsolom aztán, ha eltelt pár szívdobbanásnyi idő. - De tudom, hogy neked Lily az első. Aztán mindenki más... meg végül, legutoljára saját magad. És ez itt... ez itt a sor vége, Mara. - Újabb csöndecske. Rászorítok az ujjaira, mintha attól félnék, hogy elzsibbadtak a gyűrögetés közepette. - Most már te jössz.
Nincs más hátra.
Ő jön.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Fordul a kocka UjObPmH
User :
hellebore

Fordul a kocka Empty
TémanyitásFordul a kocka Empty

Ajánlott tartalom

Fordul a kocka Empty
 

Fordul a kocka

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next