Elnevetem magam Silas játékos felháborodását a rendelni való pizzát illetően. Azon nem csodálkozom, hogy azt már nem veti fel, milyen alapon feltételezem, hogy mi fogunk nyerni Lizzie-vel, talán ha a játékokat illeti, ő a legnyugodtabb ilyen szempontból. Az okát - bár ki nem mondja - sejtem, mégpedig az, hogy relatíve sokat van távol, kimarad dolgokból, ilyenkor pedig szimplán csak élvezi, hogy velünk lehet.
- Amit csak szeretnél, Liz, apádék fizetik. - nézek rá lánykámra, akivel nem kérdés, hogy agyonverjük a családunk másik két tagját a kvízben. Jó csapatot alkotunk, jól egymásra tudunk hangolódni annak ellenére, hogy sok mindenben különbözik a személyiségünk - például abban, hogy hogyan reagálunk arra, ha megkörnyékeznek minket helyes fiúcskák. Én fiatalabb koromban, mikor még nem köteleztem el magam a férjem mellett, simán ugrottam volna velük játszani, de visszafogottságát Lizzie inkább az apjától örökölte. Azért megvonogatom a szemöldökömet, amikor csak-csak beismeri, hogy egészen szép példányok a srácok.
- Vagy csak mi nem értünk hozzá, Silas. Mit is szoktak ilyenkor mondani a fiatalok, mi most a menő szleng? Boomer? Azt hiszem azok vagyunk. - én tényleg követem a divatot, de azért a kamaszok néha úgy tudnak felöltözni, hogy az szerintem vállalhatatlan. Kezd elterjedni a slamposabb öltözet, ám én mindig is inkább a csinos vonalat képviseltem, sokkal jobban érzem magam ezekben a darabokban, és a magazinok amiket olvasgatni szoktam is hangsúlyozzák ezeket. De hogy is keveredtem ehhez a gondolatmenethez? Ja igen, a röpis fiúk, akiket egy szem lányom kikosarazott. Na majd megnoszogatom én, persze csak finoman, mielőtt jön még egy "jajj anya ne csináld már", a szokásos hangsúlyozással, mely a lánygyermekekre oly' jellemző.
-Nem, otthon mindenkinek elterelődik a figyelme. Tévé, könyvek, videojáték, familiárisok... nem-nem, a játék direkt strand-program most. A kaját pedig megrendelhetitek majd otthonra estére. - rákacsintok Silas-ra. Szeretem ezt a játékos, vicceskedő énjét, amikor kicsit elengedi magát, és nem annyira a gondolatai szippantják be. A bikinis kérdésen hangosan nevetek fel, amivel fel is hívom magamra a körülöttünk lévők figyelmét, mert kis termetemhez képest nem túl elegáns kacajjal áldott meg az anyatermészet. Szám elé teszem a kezem. -Nem, Elena ismer téged is, hiába a testvérem, pártatlan és mindenféle témából csemegézett. Még az is lehet, hogy engem fog szivatni, mert a múltkor viccelődtem a méreteivel, de hát csak úgy szeretetből, meg hát tényleg egyre hatalmasabb szegényem. - csacsogok kicsit, kis családom már megszokhatta, hogy pillanatok alatt el tudok kalandozni, a kvízről egészen odáig, hogy milyen nagy ütemben nő Ellie pocakja a két baba miatt.
- Hmm, ahogy nézem úgy készülek el a kérdések, hogy 5-5 van egy kis lapokon, a hátoldalon a válaszokkal, így a másik csapat tud kérdezni és ellenőrizni a válaszokat. Az idő nem számít, bár ha akarjuk, megcifrázhatjuk ezzel is, de a fő szempont, hogy minél több helyes válaszunk legyen. Akartok kezdeni, fiúk? - kérdezem tőlük, középre téve a kérdéseket tartamazó kis pakkot.
The secret of a happy marriage is finding the right person.
Karakter idézet :
"A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van."
- Nekem mindegy, hogy mit eszünk, amíg eszünk valamit majd. – válaszoltam még arra az esetre, hogy mi történne, ha választani kellene. Hogy hamburgert vagy pizzát, mindegy volt. Bármikor, bármelyiket meg tudtam volna enni. Na jó, azért voltak olyan napok, amikor sok lett volna, de az anyukám főztjét jobban szeretem, szóval, ha ők veszítenének én nem fogok sírni érte. Valójában akkor sem, ha mi apával. De a kvíz előtt mindenképpen meg kellett tennem néhány intézkedést, ami a strandolás elengedhetetlen része. Úszni egy gyorsat. Azt nem mondom, hogy olyan vagyok a vízben, mint Flash, a villám, vagy Cápasrác, de nem apróztam el. Le kellett vezetnem a felesleges feszkót és ez volt a legjobb megoldás rá. Tudom, hogy még lesz időnk úszni, de ezek a hullámok nem biztos, hogy itt lesznek! Ki kell használni őket minél többször, annál jobb. Csak, amikor képen csap a hullám, az nem olyan vicces, főleg, amikor nem készülök fel rá és levegőt vennék kis bután. Na a harmadik ilyennél döntöttem úgy, hogy most még nem játszom el a hattyú halálát a vízben és inkább kimegyek a családomhoz. Jó lesz újra neki kezdeni valami értelmesnek. Noha nem tudom pontosan mire térek vissza, az határozottan itt lebeg közöttük, hogy a nővérem gyáva kukac és nem akar ismerkedni. Ezt persze nem teszem hozzá hangosan, elég, ha rá pillantok és érzem, hogy milyen nagy rajta most a nyomás emiatt. Persze magamban tervet eszelek ki, amit egyikükkel sem osztok még meg. Abban biztosak lehetünk, hogy a röplabdások egy darabig itt lesznek, vagy legalábbis nem most terveznek elmenni. Kis ravasz vigyor jelenik meg az arcomon, amikor anya megszólal, hogy a nagynénénk nyári kérdéseket állított össze, nem a téma miatt, hanem mert rosszaságon törtem a fejem. Milyen szerencse, hogy most nem fordított helyzetben vagyunk, hogy mindenki olvas a gondolataimban, csak én nem az övékében. Az a világ, nagyon borzalmas lenne úgy. - Külön-külön! – vigyorgok lelkesen, mert még nem is láttam a kvízkérdéseket és össze is súrolom a tenyeremet, hogy milyen jó lesz ez. - Mire hasonlít? Valamelyik Time’s up-os játékhoz vagy… – csak egy egyszerű kvíz, semmi túlgondolás, folytathattam volna.
-Nem lehetne inkább hamburger?... – Azt most jobban kívánja a szervezetem. Persze a többség szava dönt, de tudom, hogy szerencsére anya is szereti a hambit. A családdal jöttünk a strandra. Egy közös programot választottunk. Persze elmehetnék azokkal az idegenekkel is röpizni, de… De az nem én vagyok és ezt anya nagyon is jól tudhatná. Tudhatja, hogy nem olyan könnyen nyitom az idegenek felé. Hogy nem az a bájolgós csaj vagyok. Sóhajtok egyet a szavaira, majd az idegenek felé pillantok és vissza rá. -Anya az te vagy. Nem fogok csak azért oda menni, mert helyes az arca… és jó a teste… -Na jó igen, azt valóban be kell vallani magamnak, hogy nem rossz látvány a srác, de ez nekem bőven nem elég. Mindig van bennem egy félsz. A félelem attól, hogy előbukkan egy és úgy reagálok rá, hogy egy „tudatlan” számára úgy jön le az egész, mintha megbolondultam volna. Most a családommal vagyok itt, akik tudják, hogy mi a helyzet velem és akik nem fognak bolondnak nézni, ha ledermedek, vagy esetleg „magamban” beszélek. -Kérlek anya!-Nézek rá nagy szemekkel. Imádom, szeretem őt, de el kell fogadnia, hogy nem vagyok olyan, mint ő. Vanna dolgok, amiben hasonlítunk, de a szociális életünk nagyon nem ugyanolyan. Én nem tudok olyan nyíltan állni az emberekhez, ahogyan ő. Shawn hamar vissza is tér a vízből. Valóban hívogató, később biztos bemegyek majd, de még jó itt kint. Mondjuk azt hittem többet tudok haladni a könyvemmel, de a családi kvíz sem hangzik rosszul. -Oké én is benne vagyok.-Legalább még egy jó ok, hogy miért is nem megyek játszani az idegenekkel. A kvízt semmiért nem hagynám ki, főleg akkor, mikor apát és Shawnt kell a földbe tiporni. Mondjuk azt is bírom, mikor öcsivel a szülők ellen vagyunk, de a lányok ereje mindig is verhetetlen…. Na jó… kivéve a fizikai versenyeknél… Elteszem a könyvet a táskámban, majd úgy fordulok, hogy mindenkit jól láthassak, de leginkább anyát. Megvannak már a jól bevált trükkjeink. -Apa, Shawn… Remélem elég pénzt hoztatok magatokkal. Amúgy hogy legyen? Felváltva olvassuk fel a kérdéseket, vagy mind két csapatnak külön-külön vannak összeállítva és aki a legtöbbre tudja a választ az nyer?-Több féle kvízt is tartottunk már, így jobb ha az elején megbeszéljük a szabályokat.
A családi nyaralás az átszellemülésről szólt, magával hordozta annak a lehetőségét, hogy teljesen feltöltődve érjünk haza. Igen, az én kis családommal. Mert bármennyire is voltak a gyerekek akár izgágák, akár fáradtak, minden ingerre vevők az új helyen, mindig szorítottunk időt a pihenésnek és a feltöltődésnek is. Ahogy pedig felnőttek a gyerekek is, ez a nyugodt időszak egyre csak kitolódott. Shawn ugyan még mindig alig bír magával ilyenkor, de csekély ár ez azért a sok együtt töltött pillanatért. Nekem csak ezek voltak fontosak, hiszen rengeteget vesztegettem el az eltűnésemmel belőlük. Mindegy volt hol és mennyi időt töltök el velük, az volt a fontos, hogy minőségi idő volt, hiába igyekezett a fiam általában menekülőre fogni az első adandó alkalommal. Megértettem őt is. Egy kis csönd másoktól aranyat ért neki. Ha szerencséje volt, én nem gondoltam olykor semmire csak gyönyörködtem bennük. Csak amíg megtehettem, hiszen nap mint nap hálát adtam azért, hogy még mindig volt kihez haza mennem. Amelia erős nő volt, akit csak csodálni tudtam, hogy ha egyedül maradt a gyerekekkel is tette a dolgát és nem rontották meg a rosszalló pillantások, a bosszantó szóbeszédek. A gyerekek tudom már kevésbé tudták figyelmen kívül hagyni mindezt, de igyekeztem kárpótolni őket mindenért. - Hé, ne becsüld alá a főzési képességeinket. Remek ízléssel választunk pizzériát, ahonnét nem odaégetett meg tocsogós förmedvényekez hoznak ki. – ennyire ismertem magam, többre a főzőtudományomból nem is tellett. De sosem szorultam rá, ha épp más időkben jártam, akkor pedig feltaláltam magam, hogy ne kelljen több energiát veszítenem, mint amennyire szükségem van. De az egy bonyolult dolog, olyankor minden kicsit másképp is érződik. Miután Ams beken mindenkit tetőtől talpig, rajtam a sor, hogy segítsek. Na nem mintha nehezemre esne, talán kicsit tovább is simítom végig a hátán és a vállain a kezeimet miután a krémnek nyoma sincs már. Nekem ez a kikapcsolódás, ki is használom az alkalmat. Miután Shawn úgy dönt gyorsan offolja a lányok gondolatait, csak csöndben követem az eseményeket. Azért igyekszem hasznossá tenni magam és meginterjúvolom a lányom, de a nemleges válaszra valahogy számítok. Még mindig haragszik rám, tudom én. Nem is akarok közbeszólni a csevegésére, ha nem akar menni én aztán nem kezdem el noszogatni. Megteszi helyettem az anyja, amin csak mosolygok. Őszintén, minek ide az, hogy feltegyem a kérdést, ha megteszik helyettem? - Akkor meglepődnék, hogy megváltozott az ízlésed. A feszülős farmernadrág és a térdig felhúzott zokni húsz évvel ezelőtt is vállalhatatlan volt. – nem beszélve arról, hogy feleennyire lenne izgalmas az élete, mint velem. Vagyis nélkülem. Mindegy. Nem mintha egy percig is kételkednék benne, hiszen amikor hosszú hónapokra lőttem ki magam az idő kifükészhetetlen fonalán akkor sem követett el semmi megbánandót. Shawn olyan hamar végez vagy én feledkezek el magamról, hogy mire felkelnék, hogy csatlakozzak hozzá a vízbe, már kint is van. Na erről szépen lemaradtam. A kis szalmakalapommal a fejemen vissza is dőlök kényelmesen a pokrócra. Könnyű itt felejtenem magam egy-egy gyengéd érintésért vagy cirógatásért cserébe, nagyszerű alku. Azért én is felhunyorgok a gyerekre, mert a kvízt emlegeti. Vajon ide is lehoztuk? - Nem úgy volt, hogy azt majd a szálláson? Vagy ide rendeljük a pizzát? – kötekedő vigyort villantottam a lányok felé, jelezve ezzel azért azt, hogy én készen állok a megméretetésre legyen bármi is a listán. - Remélem nem olyan kérdései lesznek, mint megmondani három évvel ezelőtt ugyan milyen színárnyalatú bikini volt divatban, mert akkor sem találnám el, ha elém lengetnék.
2022. augusztus
Egy
" napba belefér az ember egész múltja, és egy ember élete évszázadokig tart néha.
“Time is priceless, but it’s Free. You can't own it, you can use it. You can spend it. But you can't keep it. Once you've lost it you can never get it back.”
Play by :
Eric Bana
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Csüt. 11 Júl. 2024 - 9:39
The riddle of the sands
Futószalag szerűen kenem be kis családom hátát, majd a férjemtől kérek segítséget a saját bőrömet illetően, de csak azután, hogy meggyőződtem, mindenki becsülettel "megfürdött" a naptejben. Meleg van, pedig még csak délelőtt van, később csak még nagyobb kánikula várható - nem is tölthetnénk jobban a napot, mint a strandon. Otthon sem kellene aszalódni, mert van klíma, de azért itt csak jobb kint, nem? Meg töltünk elég időt a négy fal között, jó néha szabadtéri programokat is tervezni. Mondjuk szerencsére ezekkel nem szokott probléma lenni, úgy vettem észre, mindenki szereti ezeket.
-Na jó, igazad van Liz. Akkor a srácok főzhetnek egy rendelt pizzát. - nevetek fel, játékosan kinyújtva a nyelvemet Silas-ra és Shawn-ra, mert hát fel se merül bennem, hogy nem mi nyerünk a lányommal. Nem lehet ez másképp. Nem vagyok vérmesen kompetitív jellem, de azért szeretek én lenni a győztes. Shawn-t hamar elveszítjük, mert a tengerbe megy, a család másik két tagja pedig egyelőre mellettem heverészik a pokrócon. Hanyatt fekve, lehunyt szemekkel élvezem, ahogyan a nap sugarai cirógatják a bőrömet, időnként gyengéden végigsimítva Silas karján, vagy épp csak megfogva a kezét. Olyan jó, hogy most itt van, de ilyenkor szinte már csak megszokásból is olykor ellenőrzöm, nem tűnt-e el.
Amikor férfihangot hallok, kinyitom a szemem, és a fejem fölül elvéve a napszemüvegemet hogy lássak is valamit, megszemlélem, ki az, aki Lizzie-hez szól. A nyelvemre kell harapnom, hogy ne szóljak közbe egyből, amikor a lányom nem fogadja el az invitálást, megvárom, míg a srác hallótávolságon kívülre ér, utána ülök csak fel, és rázom meg finoman a vállát. -Lizzie, ne már! Nézd már meg milyen jól néz ki ő is, meg a haverjai is, miért nem mész röpizni velük egy kicsit? - Liz egy szép, fiatal hölgy, de valahogy nem látom azt, hogy nyitott lenne a fiúzásra. Néha muszáj kicsit noszogatnom. - Olyan kis cukik. Ha 20 évvel fiatalabb lennék...- sóhajtok, még egyszer végignézve a fiúk csapatán akik a gyerekeim is lehetnének, de aztán felnevetek, főleg ha Silas-nak is van ehhez valami hozzáfűznivalója. Nem mintha komolyan gondolnám amit mondtam, elvégre 16 éves korom óta szerelmes vagyok a férjembe, szóval az ilyen suhancoknak már 20 évvel ezelőtt se lett volna esélye, de na. Valamivel meg kell győznöm a lányomat, hogy legyen kicsit nyitottabb.
Shawn hamarabb visszatér, mint gondoltam, némi víz a bőréről és hajáról rám csöpög, ami még mondjuk jól is esik, kellemesen hűsít. -Aha, felőlem elkezdhetjük, ha mindenki benne van. Azt hiszem Ellie most stílusosan nyár témakörben állította össze a kérdéseket. - válaszolok a feltett kérdésre, és ha mindenki benne van, a táskából előveszem az előrelátóan lelaminált lapokat, majd a hűtőtáskából előveszek egy palack vizet, hiszen ilyenkor nagyon fontos a hidratálás, mikor ilyen meleg van, így körbe kínálom a kis családnak is. Rutin meg az évek, hogy figyelek mindenki jólétére, és ezt nagyon szeretem csinálni.
The secret of a happy marriage is finding the right person.
Karakter idézet :
"A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van."
Csöndben elveszem a naptejes tubust anyától, nem kell a gondolataiban olvasnom ahhoz, hogy tudjam úgysem engedne be a vízbe szó nélkül, amíg el nem intézem magam legalábbis, amíg nem a hátamat illette, mert hátra nem értem. Először szó nélkül kértem őt, csak a nézésemmel, hogy sajnáljon meg és kenje be a hátamat, mert ő már ismert, szavak nélkül is megértett engem, végül is, mégiscsak az ő fia voltam. Ha pedig kisegített akkor nem felejtettem el hízelegni neki és egy puszit nyomni az arcára, majd gondolkodás nélkül elhúzni a vízbe még mielőtt felfoghatta volna, hogy ezt miért kapta vagy miért így köszöntem meg. - Majd jövök! – azzal neki a hullámoknak. Először gondolkodás nélkül vetettem bele magamat a vízbe, én nem finomkodtam, nem vártam meg amíg a testem hozzászokik a vízhez, egyből plutty bele és kész, aztán ha sikerült úszótávolságba kerülni a parttól akkor a vízbe is belevetettem magam jobban. Egyedül persze unalmas volt. Rá kellett volna vennem valahogy a többieket, hogy jöjjenek ők is be, de rájuk pillantva egyből sejtettem, hogyha Lizzie olvasni fog, akkor nem most akar majd úszni. Megvártam pár hullámot, ráfeküdtem háttal a víznek, dobott egy kicsit, volt, ami el is nyelt reméltem, hogy anya nem éppen engem néz és nem hiszi azt, hogy belefulladok a vízbe éppen, mert nem állt szándékomban azt tenni. Tudtam úszni. Ezt ő is tudta, hogy apa is-e az más kérdés. Mindenesetre, ha nem tudtam volna úszni, akkor nem tudnám megtartani magam háttal a vízen. Ezt hamar meguntam, amikor is úgy pofán kapok az egyik hullám, hogy csak na. Az volt az a pillanat, amikor a háton fekvést abba hagytam és nem menőztem, hogy mire vagyok képes. Felesleges volt. Visszaúsztam szépen a partra a családhoz, kivéve akkor, ha mégis bejöttek a vízbe, amit persze kétlek, mert még gondolom szívesen napoznának, tehát nekem meg kell győznőm őket, hogy a víz isteni és csak azért jöttem ki, hogy ezt elmondjam nekik. Izgatottan odasétáltam a családhoz. - Isteni a víz és a hullámok, azok minden pénzt megérnének… - ha fizetős volna a strand, még jó, hogy nem az. A bódék irányába néztem el, még nem voltam éhes csak már azzal szemeztem, hogy mégis mit lehetne kikunyerálni apától, én idehozom, meg is veszem, csak adjanak rá pénzt nekem. - Kvízezni akartok? – elvettem a nekem elő készített törölközőt és a hátamra húztam, majd leültem, vigyázva, hogy az olvasó Lizziet ne zavarjam meg, mert a végén nem csak szúrós pillantást kapok tőle, hanem mást is.
A családi nyaralás mindig kellemesen szokott telni. Szeretek velük lenni, még ha sokszor Shawnnal össze is veszünk. Ők az egyetlenek, akik előtt teljesen önmagam lehetek, akik elől nem kell titkolnom a képességem. Úgy hiszem Shawn is örül az ilyeneknek, bár neki sem lehet egyszerű… Nem tudom milyen lehet minden gondolatot hallani. Egy idő után biztosan hozzá szokok az ember, bár így pihenni? Így nem is lepődőm meg azon, hogy azonnal a fejére húzza a fejhallgatót. Anya meg már bele is kezd a pletykálkodásba. Egy mosoly kúszik az arcomra, majd enyhén megrázom a fejem. Én a könyvem mögé bújok. Próbálom a gondolataimat elterelni a tegnapi napról. Nem akarom, hogy a szarul sikerült buli elrontsa a pihenésünket. Az út békésen telik. Csak néha emelem fel a fejem anya történeteire. Vajon, ha mindenkiről elmond mindent rólunk mit mesél a vendégeinek? Talán jobb is, ha nem tudjuk… Végül csak megérkezünk a strandra. Én is besegítek a cipekedésben, pakolásban, bár a pihenőhely felállításában apa a profi. Neki pillanatok alatt sikerül felállítani a napernyőt és berendezni a kis bázisunkat. Nem vagyunk egy ostoba család és én speciel nem is szeretek a strandon öltözködni, így magam is felvettem a bikinimet a ruhám alá. Engem aztán egyáltalán nem érdekel, hogy mi az idei trendi szín, így ciki vagy sem, de a tavalyi fürdőruhámat vettem fel, ami éppen narancsszínben pompázik. Mielőtt anya még rám szólhatna bekenem magam azzal a naptejjel, amit hozott. Viszont a hátamnál segítséget kérek tőle. -A vesztes főz? Anya biztos vagy te abban, hogy meg akarod enni, amit a fiúk készítenek?-Anya remekül főz és sok mindent én is eltanultam tőle, de ha lehet apáék főztjéből inkább nem ennék. Akkor inkább csak rendeljünk, amit ők állnak. -De én benne vagyok. Úgy is rég aláztuk már le őket.-Szélesedik ki a mosolyom. Anyuval erősek vagyunk, nagyon erősek. Szóval igen elég magabiztos vagyok abban, hogy ez a kvízt mi nyerjük meg ellenük. Amíg Shawn víz felé indul én szépen letelepszem, hogy folytassam az olvasást. Egyelőre még nincs kedvem bemenni a vízbe. -Én még olvasok egy kicsit.-Emelem meg kicsit a könyvet apának válaszkén. Gondolom nem egy órán belül akarunk elhúzni innen. Alig telik el tíz perc és valami idegen srác sétál oda hozzám egy labdával a kezében. Először az árnyékára leszek figyelmes, de csak akkor pillantok fel rá a könyvemből, mikor már megszólal. -Szia! Nincs kedved egyet röpizni velünk?-El is kezd mutogatni a baráti társasága felé, akik minket figyelnek. Egy pillanatig őket nézem, majd visszapillantok a srácra és megrázom a fejem. -Köszönöm, de nem. Jó így nekem.-Sosem voltam az a fajta, aki csak úgy idegenekkel elkezd barátkozni. Anya biztosan azonnal igent mondana neki. Érzem is a pillantását rajtam, de direkt nem fordulok felé. Mivel a srác látja, hogy nem igazán fog tudni meggyőzni engem, fel is adja a dolgot, majd csalódottan sétál vissza a többiekhez, akiktől nevetés hallatszódik. Még egyszer feléjük pislogok, majd ismét inkább a könyvem társaságát választom.
Korán reggel csörög a vekker, a fogamat sikálom álmos szemekkel, s mint a villám úgy hasít belém, mindjárt indulunk és én hangosan horkolok még. Tíz perccel később már a reggeli szeánszom tervezem és azon tűnődök, hogy vajon megborotválkozzak-e és ha igen, akkor hányan fognak utálni? Mert ugyanis én már javában a legelején foglalom be a fürdőt és a borotválkozás nálam tradicionálisan lassan zajlik. Ez van, pupákok, keljetek előbb. Azért lelkesen hányom bele a kocsi végtelenített csomagtartójába a holmikat, kezdve a teljesen értelmetlen dolgoktól a tényleg szükségesekig. Jól van, na, minden is jobb, ha kéznél van, mintha itthon hagynánk. De tényleg élem az ilyen készülődéseket, én még pizsamában - igen, még fel nem öltöztem - pakolászok, miközben igazából minden mással is megvagyok már. A készülődéssel vegyített káosz feloldja magát, mire mindenki a kocsiban terpeszt. Ilyenkor éreztem csak igazán, hogy mennyi mindent hagytam ki nélkülük és egyben tett büszkévé az is, hogy mennyire összetartó egy kis családom van. Ugyan Shawn hamar kivonta magát a forgalomból a pletykák ádáz hada ellen, én nem voltam ellenére, hogy végig hallgassam az összes sztorit, ami csak megfordult a fodrásszalonban. Azok után, hogy időnként hónapokra eltűntem, ez volt a legkevesebb, amit vállaltam, ó ha tudnák mennyit tudnék mesélni arról, hogy milyen rossz hosszú hónapokig csak hallgatni és senkihez nem beszélni. Időnként egy hümmögéssel vagy észrevétellel nyugtáztam a pletykát, miszerint "nahát, megint gyarapodott valamelyik család" és konstatáltam, mi mindenről maradtam le. Igazából ha nagyon belehúztunk, két nap alatt tisztában voltam akár egy év fejleményeivel. A emmóriám pedig még nem mondta azt, hogy állj. A kikapcsolódás általában jó, kevés a vita, Amelia nagyrészt rám hagyja a dolgokat, én pedig hol a vízben ázok - égek - a gyerekekkel, hol pedig a parton a napernyő árnyékában hasalok, fejemet egy matracra támasztva vagy épp amikor a két suhanc nincs kint, akkor Ams-t szórakoztatva. Mert nekünk is kijár néhány lopott pillanat, amikor nem azzal kell foglalatoskodni, hogy merre vannak a gyerekek vagy mivel kössük le őket. Bent vannak a vízben és ez teljesen rendben is van. A nap hétágra süt, a kellemes melegben pedig esküszöm egy koktél és a nejem csókjánál nincs is jobb. Persze még csak ott tartottunk, hogy amennyi motyó csak a kezeim közé fért, azzal indultam meg a kiszemelt helyre, hogy felállítsam a tökéletes árnyékolót, alá meg mindent, ami csak oda fért. Hamarjában megváltam én is a ruhámtól, lévén pont úgy hasznosítottam a szettet, mint a fiam. Csak én mindennek a végén gondoltam saját magamra. De rendben volt ez így, mindennek megvan a sorrendje és a maga rendje. Elmosolyodtam, ahogy Shawn kezébe került a tubus és realizáltam, hogy hamarjában rám is fog kerülni, mert amennyire barnulósnak tűntem, az arcom úgy tudott pillanatok alatt leégni. - Majd megyek utánuk. Ha már lefáradtak, akkor jön el az én időm. - sosem volt jellemző rám, hogy nyakig merüljek velük ész nélkül, inkább tanítgattam türelmesen úszni őket, búvárkodni a tengerben, vagy épp hosszasan aludtam a napon. Én az apró pillanatokat élveztem, nem a harsányakat. - De előbb kenj be, mielőtt úgy néznék ki, mint akit arcon töröltek egy teniszütővel. - azt már nem tettem hozzá, hogy "alig várom" a testvére által összerakott kvízt. Az ilyen kvízes dolgokban változó volt, mennyire remekeltem. Ha egy tudományos cikket kellett volna elemeznem, biztos hibázlanul lehoztam volna, na de ezt... Vélhetően rajtam állt a múltkor is, hogy olyan csúfos kudarcot vallottunk. De még akkor is megérte, a hangulat miatt. Veszíteni tudni kell méltósággal is. Mielőtt azonban még bármit is csináltam volna, nagylányomra függesztettem a tekintetem. Ő mindig nagyobb volt számomra mint az öccse, amiért néha olyan érzésem volt, hogy neheztel rám. Pedig a mi kapcsolatunk különleges volt. - Te mit szeretnél?
2022. augusztus
Egy
" napba belefér az ember egész múltja, és egy ember élete évszázadokig tart néha.
“Time is priceless, but it’s Free. You can't own it, you can use it. You can spend it. But you can't keep it. Once you've lost it you can never get it back.”
Play by :
Eric Bana
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Csüt. 16 Május 2024 - 12:49
The riddle of the sands
Szeretem, mikor együtt van a család, és négyesben csinálunk valami programot közösen. Talán egyik gyereknél sem volt az a nagyon tipikus "ciki a szülőkkel mutatkozni" fázis, talán csak egészséges mértékben. De szerintem elég jófej szülők vagyunk ahhoz Silas-al, hogy se Shawn se Lizzie ne mondjanak nemet arra, hogy menjünk le a strandra. Pakoltam szendvicseket és innivalót egy nagy hűtőtáskába, azok most a csomagtartóban várják, hogy adott pillanatban elfogyasszuk őket.
Nem hosszú az út, lévén Rose Harbor kisváros, ám én addig is a legfrissebb és legropogósabb pletykákkal örvendeztetem meg kis családomat - már aki figyel, és nem teszi a fejhallgatót a fejére. Na mindegy, így elsztorizom mit hallottam tegnap, például hogy kiről suttogják hogy terhes vagy épp csalja a feleségét. Hát nem elképesztő izgalmas? Imádom a szakmámat, hogy első kézből értesülök ezekről. És sokszor még csak kérnem sem kell, a vendégeim szinte még alig ülnek a székbe, máris mintha valami csapot nyitottak volna ki, és árasztanak is el a szaftos infókkal.
A strandra érve felmarkoljuk a cuccokat, és keresünk egy helyet magunknak, ahol kényelmesen elférünk, majd megszabadulok a könnyű, fehér nyári strandruhától, ami alá már felvettem én is otthon a bikinit, mert itt ki tudja milyen az öltözőfülke. Meg hogy mennyire van sor, egyszerűbb volt így. A kétrészes fürdőruha a 2022-es év hivatalos színében tündököl, ami nem más, mint a very peri. Egy olyan nőnek mint én, aki imádja a divatot, nem is lehet ebben a szezonban más színű bikinije, mint ilyen. Teljesen egyértelmű.
Nem hagyom Shawn-t elsunnyogni naptej nélkül, még azelőtt kapom el a karját, hogy túlságosan messzire menne, és tipikus anya-nézéssel nyomom a kezébe a tubust, és ha kéri, a hátával is segítek. Egyedül is megoldhatja de akkor foltos lesz, azt meg gondolom nem szeretné. Mindenesetre igenis gondoskodok arról, hogy szeretett kis családom egyik tagja se kapjon bőrrákot vagy legyen túl hamar túl ráncos, aztán kényelembe helyezem magam a pokrócon.
-Persze menj csak. Elena készült nekünk egy családi kvízzel megint, szóval azzal elüthetjük az időt. Mi legyen mára a felállás? Fiúk a lányok ellen? A vesztes főzi a vacsorát? - ránézek a többiekre, vajon mit szólnak hozzá. Ikertestvérem mostanában az ügyeletes játékkészítő. Amióta sokat kell pihennie a terhessége miatt, a felesleges kreatív energiáit azzal vezeti le, hogy kvízeket és egyéb kis versenyeket talál ki, amikkel minket szórakoztat. A legújabb alkotása most az egyik táskában várja kinyomtatva, hogy előkerüljön. Ilyenkor mindig jól szoktunk szórakozni, és mindig más párosításban játszunk. Legutóbb szülők vs. gyerekek voltak, és nagyon csúfosan kikaptunk a férjemmel, és bár jó lenne revansot venni, majd egy következő alkalommal. Most az is jó, ha Lizzel verjük el a srácokat.
-Mentek ti is fürdeni? - kérdezem végül Silas-t és Lizzie-t is, mit terveznek. Én most még biztosan maradok, inkább napoznék, majd ha már nagyon melegem lesz, megyek és lehűtöm magam, egyelőre viszont az a fő fókusz, hogy szépen lebarnuljak, a szalonban meg majd csak ámulnak. Szerencsém van, és jó bőröm van, ritkán égek, könnyen barnulok - ezer köszönet édesanyám génjeinek. Ha olyan lennék még apa, akkor ha csak ránéznék a Napra is egyből rákvörös lennék.
The secret of a happy marriage is finding the right person.
Karakter idézet :
"A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van."
Felvettem a fejhallgatót és úgy néztem, ahogy apa elvezet az úticélunkhoz. Én hátul ültem Lizzievel, egész csendes voltam. Ők meg azért voltak számomra csendesek, mert annyira húztam fel a hangerőt, hogy ne halljam a gondolataikat, de őket se zavarja, ha rádiót hallgatnak vagy éneklik a szokásos autókázni ment a család himnuszt. Na jó nem ez a neve, nyilván gyerekként értékeltem, hogy így akarják viccessé tenni az utazást, akkoriban lehet, hogy élveztem is, sokkal többet nevettem, de most… csak zavarna. Nem kérdeztem, hogy ott vagyunk-e már, nem első alkalom, hogy lejövünk a partra és azzal is tisztában vagyok jó móka lesz, csak nem kell szóvá tennem, mennyire várom az új játékot. El is tervezem, hogy így lesz. Legalábbis fejben már kitaláltam milyen stratégiát fogok alkalmazni. Az más kérdés, hogy sikerülni is fog-e vagy sem. Szörnyű. Úszni viszont szeretek. Ezzel el is tudtak vinni itthonról, nem volt semmiféle kifogásom, hogy miért kellene most otthon maradnom tiltakozolag. Mi ellen tiltakozzak? Apa jelenleg itthon volt és csak az számított, hogy meddig na igen ez olyasmi volt, amit nem firtattam, de addig is jobb volt úgy tenni, mintha én lennék a szent gyerek mintaképe. Megérkeztünk, leparkoltuk az autót és első dolgunk volt strandosba átöltözni. Bár aki előre gondolkodott, mint én, már otthon felvette a fürdőnadrágját és arra húzta rá a simát. Így elsőre egy elég megbotránkoztató mozdulattal vettem le a farmert magamról még ott a kocsi mellett és a pólót is. Fel is vettem a papucsot a lábamra, de aztán ahogy egy kicsit belesétáltam a homokba jöhettem is ki onnan. Kár, hogy nincs valami lebegtető, taszító bűbáj, ami távol tartja a homokot a papucsból és nem telik meg vele folyton, bár ennek a vége mindig az, hogy levetem, levesszük a papucsot és anélkül járjuk a partot. Segítettem kipakolni a cuccokat apának, ha a többiek át akartak még öltözni, akkor legyen rá idejük, egy tökéletes helyet kellett keresni már csak és anélkül bemenni a vízbe, hogy anya észrevenné megint kihagynám a naptejet. Csak annyi a baj, hogy nincs türelmem megkérni őket, hogy a hátamat is bekenjék, nem akarok kisgyereknek tűnni. Persze ha azt látom, hogy apára felkenik a tubus összes tartalmát és úgy néz ki, mint aki borotválkozni készül, nos akkor lehet először nevetni fogok. Az a baj, hogy ezt muszáj jól az emlékeimbe vésnem, ki tudja mikor tapasztalunk, látok hasonlót. Ha most nagyon gonosz lennék akkor fényképet is készítenék a mobilommal, de nem teszem. Láthatja apa is, hogy nem a medvével vagyok, hanem a családdal. - Egy gyors bemelegítő úszás és utána, amit csak szeretnétek? – mert általában úgyis az van, hogy nem a napon süttetjük magunkat és leégünk, hanem lefoglaljuk magunk.
Kezdőlap
:strip_icc()/facts-about-siamese-cats-4173491-hero-5a607df9e57b40a58c803a76859b6694.jpg)
