Emlékszel még a Született feleségek című sorozatból Gabrielle Solis karakterére? Megjelenésben nagyon hasonlót kell elképzelni, amikor Amelia-ról van szó. Imádja a csinos, nőies ruhákat, amikből előnyben részesíti a színesebbeket a feketénél és szürkénél. Nem ért egyet azzal, aki azt mondja, a színes ruhák csak a fiatalabbaknak való. Ő 40 évesen, de még majd 50 évesen is ugyanolyan magabiztosan fogja felvenni a barackszínű szoknyát, mint 20 évvel ezelőtt. Többet látni szoknyában és magassarkúban, mint farmerban és tornacipőben, de ezekben is komfortosan érzi magát, illetve természetesen otthon előkerül a kényelmes jeggings, amit néha a férjétől lenyúlt pólóval kombinál.
163 centijével kábé átlagos női magasságot mondhat magáénak. Alkata nőies, nem túl lapos, nem túl kerek, de öltözködéssel kihangsúlyozza amit kell. Haja eredetileg középbarna, de volt már vörös is, most az utóbbi 10 évben már szőke. Jelenleg vállig érő, hullámos tincsei vannak, de ha olyanja van, megnöveszti akár a háta közepéig is. Szinte mindig mosolygó, kék szemét és finom arcvonásait sminkkel szokta kiemelni, és szereti a különféle rúzsokat is. Egész arzenálja van sminkből és pipere holmiból - egy részét el is rejtette otthon, hogy elkerülje Silas esetleges rosszalló tekintetét.
Séta közben tempója egészen gyorsnak mondható, mivel nincsenek hosszú lábai, hozzászokott, hogy szednie kellett a virgácsokat ha tartani akarta a lépést másokkal. Az édes, gyümölcsös illatú parfümöket és testpermeteket kedveli, így a közelében mindig kellemes illat van - túlzásba egyiket se szokta vinni.  Ritkán látni familiárisa nélkül, Luna a sziámi macska az esetek 99%-ában ott sertepertél a lábainál.
Hangszíne beszéd közben kellemesen cseng, ám nevetését a szomszéd utcában is hallják - megjelenésével teljesen ellentétes módon képes szinte visítva, nem túl elegánsan nevetni. De hát úgy szép az élet, ha élvezzük, nem?


Jó tulajdonságok:
- közvetlen: Nagyon könnyen köt új ismeretségeket, barátságokat, és még azokkal szemben is képes jó arcot vágni, akiket annyira nem kedvel.
- nyitott: Nyitott új emberekre, élményekre, ételekre, tanulásra - és hát persze a pletykára! Szeret mindent kipróbálni, mindenbe kicsit belekóstolni, élvezni az életet.
- gondoskodó: Nem egy tyúkanyó típus, ettől függetlenül a házat rendben tartja, a családnak is mindig van tiszta ruhája, tele a hűtő és van mit enni. Szeret gondoskodni a férjéről és a gyerekekről, bár utóbbi két delikvens egyre kevésbé igényli már a tutujgatást az elmúlt években. Szereti meglepni apróságokkal a családját, barátait, kifejezetten jól tud ajándékozni és szeret is ilyenekkel foglalkozni.
- vidám: Szereti a nevetést, a humort, megviccelni a másikat - az esetek többségében életvidám nő, akinek legalább a szeme szinte mindig mosolyog. Nem ő a társaság bohóca, viccmesélésben sem ő a legjobb, de hallgatni nagyon szereti azokat, akik ebben nála tehetségesebbek.
- gyakorlatias: Nem az a típus, aki túlságosan elveszne a részletekben. Mivel sok mindenbe bele szokott kapni egyszerre, és van, hogy egy időben több problémát kell megoldania, így igyekszik a gyakorlati oldalról megközelíteni a feladatot, és a legegyszerűbb módot választani. Emiatt is specializálódott bűbájokra, hogy a különböző apró idézésekkel megkönnyítse az életét.

Rossz tulajdonságok:
- pletykás: Kis túlzással élteti a pletyka és az, hogy mindenről az elsők között értesüljön. Ez már gyerekkorában is jellemző volt rá, rendszeresen kihallgatta a felnőttek beszélgetéseit, a húga telefonálásait, és mikor rájött, tud beszélni az állatokkal, őket is felhasználta az információgyűjtésre. A fodrász szakma tökéletes, hogy begyűjtse a legszaftosabb és legfrissebb pletykákat, hiszen hajvágás- és festés közben mindenki fecseg ugyebár…
- kapkodó: A csillagjegye jellemzése szinte tökéletesen illik rá. Kissé hebrencs, mindenbe belekap, mindent ki akar próbálni - amivel nem lenne baj, ha be is fejezné az egyik dolgot mielőtt belekezd egy másikba. Sokszor el is késik a találkozókról, mert rosszul osztja be az idejét.
- kissé naiv: Nem ő a leghiszékenyebb ember a világon, de a városban sem, viszont relatíve könnyű őt becsapni, megtéveszteni, esetleg manipulálni. A nagyobb kaliberű dolgokat és a teljesen egyértelmű dolgokat észreveszi, de sajnos nem nehéz őt az orránál fogva vezetni.
- pazarló: Néha bizony megszalad a keze a költéseket illetően, az előbbi tulajdonságából fakadóan is könnyű vele elhitetni, hogy erre a cipőre vagy arra a turmixgépre feltétlenül szüksége van. Hajlamos stresszvásárlásra is, ez főleg akkor jellemző, amikor férje random időpontokban eltűnik. Olyankor mindig aggódik érte, nem tudja mikor jön vissza és shoppinggal vezeti le.
- ingerlékeny: Ha olyan napja van, ingerlékeny és morcos tud lenni. Igyekszik erre odafigyelni és nem másokon levezetni a feszültségét, de nem mindig sikerül. Nem haragtartó, inkább impulzív személyiség, aki amilyen hamar felhúzza magát, olyan hamar le is tud nyugodni.


Amelia egy barátságos, vidám, cserfes nő akit a pletyka éltet - ezek a jellemzők már ráhúzhatók voltak kislánykorában is. Sok barátja, még több ismerőse van, hiszen fodrászként hozzá jár legalább a fél város, illetve a közeli településekről is felkeresik igénybe venni a szolgáltatásait - na meg értesülni a legújabb hírekről.
Ames mellett ritkán unatkozik az ember, főleg mert szereti megviccelni a másikat. Némi művér, és egy kellék ujj segítségével néhány éve elhitette a gyerekeivel, hogy főzés közben levágta az ujját. A váratlan, sötét helyről való előugrás és a másik megijesztése szintén egy guilty pleasure számára. Anno ezt az ikertestvére, Elena kezdte el, később az évek alatt pedig tökélyre fejlesztették, és sokat gyakorolták - a környezetük legnagyobb bosszúságára. Őket azonban nagyon jól szórakoztatta.
Lia legjobb barátnője a testvére, akinél pontosan 5 perc 55 másodperccel idősebb. Az iker-telepátia abszolút működik közöttük, ehhez még csak boszorkánynak sem kell lenni. Nagyon szoros a kapcsolatuk még úgy is, hogy mostanában ritkábban találkoznak, mert Elena férjét Colorado-ba szólította a munkája így elköltöztek, illetve jelenleg terhes is - két kislányt vár (szerencsére neki jutottak az ikergének).
Amelia szülei már nyugdíjasok, de egyáltalán nem hagyták el magukat, sőt! Amint édesanyja is elérte a szükséges kort, eladták a házukat, a kocsijukat, vettek egy lakóautót és most az országot járják - ebből kifolyólag sajnos velük is ritkán találkozik, de telefonon és skype-on tartják a kapcsolatot rendszeresen.
Ami “saját” családját illeti, talán a “rendezett káosz” lehetne egy jó leírás rá. Adott egy több, mint 20 éves házasság, ahol a férj időről időre - hála a képességének - eltűnik, ráadásul lutri, mikor jön vissza. Adott egy kamasz fiú, akit magyaráznom se kell: kamasz, így egyet jelent a bajjal. A nővérével talán egy fokkal már kevesebb probléma van, de azért a gyerekek mindig meg tudják lepni a szüleiket. Ha idillinek nem is lehet nevezni, de egy jókedélyű és összetartó négyesfogatot alkotnak, ahol ritkán teljesen csendes a ház.


Aktív erő: Állatokkal való kommunikáció
Specializáció: Bűbájok
Familiáris: Luna, egy sziámi macska

Amelia szülei sosem voltak egy kovennek a tagjai sem - úgy gondolták, hogy családjuk elég erős és összetartó egy külön mágikus kötés és csoportosulás nélkül is, és ehhez tartják magukat a mai napig. Ebből kifolyólag Amelia nem csatlakozott a Redwine kovenhez még azután sem, hogy Silas felesége lett. Bár felmerült, mint opció, Lia egyetértett szülei "hitvallásával" a kovenekkel kapcsolatban, így végül úgy döntött, nem válik taggá. Gyermekeitől természetesen nem várta el sosem ugyanezt, elmondta nekik a lehetőségeiket, de mindkettőjüknek meghagyta a választás szabadságát.

Fehér mágia párti, ha a szükség úgy hozná akkor a szürke zónába még hajlandó lenne átlépni, ám a fekete mágiát nem kedveli.  Ams aktív ereje, mely már fiatal korában megmutatkozott az álatokkal való kommunikáció. Az ő segítségükkel még egyszerűbben hozzájuthat a város pletykáihoz, ráadásul csemetéit is könnyebben szemmel tarthatta mindig is, hiszen elég volt megkérnie egy-két állatot, hogy legyenek a "kémjei". Mára teljesen kontroll alatt tudja tartani, ki-be tudja kapcsolni az erejét, gyerekkorában minden állatot hallott maga körül, emiatt fejfájós gyerek volt. Édesanyja - kinek ugyanez a képessége - viszont meg tudta tanítani, hogyan uralja a képességét, ezek pedig egészségügyi panaszait is megszüntették.

Speclalizációjának a bűbájokat választotta, amivel például a háztartás vezetését könnyíti meg legtöbbször. Automatikus mosogatás, takarítás, vagy épp ágyazás - órákat spórol magának, amit inkább a családjával, barátaival, munkával vagy épp pletykálással tölthet.

A többi természetfeletti lénnyel az égvilágon semmi problémája nincs - bár a démonoktól tart egy kicsit. Nem szeretne részt venni egyik fajnak sem a politikai harcaiban, ő legfeljebb begyűjti (és tovább adja) a pletykákat, de igyekszik nem belekeveredni. A férje családja (főként unokahúga, Hailey) körüli botrányból is amennyire lehetett, kimaradt. Valahol sajnálta a lányt, hogy erre a sorsra jutott, de titkon úgy gondolja, magának keresték a bajt. A gyerekeit kicsit félti, hogy rossz példát vesznek, de közben bízik abban, hogy jól nevelték őket, és nem keverednek túl nagy bajba.

Familiárisa Luna, egy sziámi macska, ki apai nagymamájának halála után csapódott mellé 12 éves korában. Amelia nagyon megszenvedte imádott nagyija halálát, Luna azonban segített neki a gyászban azzal, hogy történeteket mesélt a nőről, a kalandjaikról. Luna egyébként tipikus macska. Liához bújik és dorombol, de amúgy egy igazi rohadék tud lenni. A legtöbb emberre fúj, néha karmol, szerencsésebb esetben semmibe veszi őket. A gyerekeket, Lizzie-t és Shawn-t eltűri, Silas-al viszont furcsa viszonya van. Amikor Ames valami miatt haragszik a férjére, akkor Luna barátságos a férfival és megy hízelegni, amikor pedig szent a béke, akkor szinte levegőnek nézi. Valahol mélyen egyébként biztosan kedveli Silas-t, elvégre többek között a familiárisnak köszönhető, hogy immár több, mint 20 éve együtt vannak.



- Elena! Amelia! - ikerhúgommal szinkronban húzzuk be a nyakunkat és torpanunk meg a ház emeletre vezető lépcsőjén, ahol hasztalanul próbáltunk meg titokban felosonni. Anya azt a tipikus hangját vette elő, amit olyankor szokott, mikor rossz fát teszünk a tűzre. Néha fogalmunk sincs róla mi az, ám most tudjuk, épp ezért is igyekeztünk észrevétlenül eltűnni a szobánkban.
- Igen anya?- kérdezünk vissza kórusban, amin mindketten jót kuncogunk. Rendszeresen szoktunk egyszerre mondani dolgokat, ezzel néha bosszantva másokat. Nekünk viszont tetszik.
-Most hívott az osztályfőnökötök. Megmondtam, hogy ne cseréljetek szerepet. Nem szép dolog átverni a tanító néniket rögtön az első héten. Az egyikőtök haját le fogom vágatni, és akkor majd apátokon meg rajtam kívül más is meg fog tudni különböztetni titeket! - hangja fenyegetőn cseng, már nem először veti ezt fel, és csak reménykedni tudunk abban, hogy ezek megmaradnak üres szavaknak. Alapelv nálunk, hogy teljesen egyformán kell kinéznünk. Mindig. Ezt megfogadtuk már az oviban
-Neeeee! - sikítjuk ismét csak egyszerre, majd orrszarvúkat megszégyenítő trappolással fejeztük be a maradék hat lépcsőfokot, majd rohantunk be a közös szobánkba, majd bebújunk a székekből, párnákból és takarókból épített bunkerünk rejtekébe.
-Nem tudom, szeretem-e az új iskolát. A wilmingtoni osztályfőnök aranyosabb volt. - sóhajtok egy nagyot, majd magamhoz ölelem a rózsaszín plüssmacimat. Lassan meg kellene válnom tőle, hiszen már 10 éves vagyok, de a nagyitól kaptam.
-Biztos jó lesz, én hiszek anyáéknak. Higgy nekik te is, Lia. - jelenti ki határozottan az örök optimista Ellie. Két hete költöztünk Wilmingtonból Rose Harbor-ba, mert apát ide helyezte át a posta. Anya a gimiben talált állást, matekot tanít. Nem szeretem a matekot.
-Oké. De azért még megviccelünk majd másokat, ugye? - vigyorgok rá cinkosan. Többnyire én vagyok az, aki beleviszem magunkat a “rosszba.
-Naná! És majd ha egyszer férjhez megyünk, akkor a férjeinket is megvicceljük! - jót kacagunk mindketten, akkor még nem is sejtve, hogy tényleg ezt fogjuk tenni. Számtalan tréfát követtünk el mind Silas mind pedig Austin “kárára”.


Ellie-vel ma van a 16. szülinapunk, anyáék pedig ma végre hosszabb kimenőt engedélyeztek nekünk a barátnőinkkel - már csak éjfélre kell hazaérnünk! Mennyire menő a korábbi 10 órához képest! Nem is volt kérdés hova megyünk: a városban majálist rendeztek mindenféle büféskocsival, játékstanddal és vidámparkos játékkal.
Elfelezek egy hamburgert Elenával, felülünk a körhintára, de aztán a többiek fel akarnak ülni arra a hullámvasútra, ami fejjel lefelé is átfordul - én ezt inkább kihagynám, de az ő szórakozásukat nem akarom elrontani. Amíg ők a sorukra várnak, én elindulok körbenézni, felmérni mit próbálhatnánk még ki, közben pedig nem tudok ellenállni a hatalmas rózsaszín vattacukornak.
Sosem voltam túl ügyes célba dobásban vagy célba lövésben, épp ezért meg sem kísérelem a zsebpénzemet erre költeni, de jól szórakozom, ahogy a nálam tehetségesebbeket nézem. Az egyik srácon a kelleténél talán jobban megakad a szemem, az is lehet, megérezte, hogy bámulom, mert rám néz, összeakad a tekintetünk, épp mikor eldobja a labdát, ami így szinte teljes erővel eltalálja a pult mögött álló srácot.
Olyan szintű nevetés tör ki belőlem, hogy szerintem a több tíz méterrel messzebb álló barátaim is hallják nem túl elegáns kacajomat. Térdemre támaszkodva nevetek, az édességemet tartó hurkapálca pedig kicsúszik a kezemből bele a porba. -Jössz nekem egy vattacukorral. - mosolygok rá, hangom önkéntelenül is flörtölőbb az átlagosnál. -Amelia vagyok. - mutatkozok be, miután nagyjából összeszedem magam a nevetőgörcs után, és bár nem szoktam kezdeményezni a fiúknál, benne van valami, ami miatt mégis megteszem.
Kiderül, hogy az ő neve Silas, és ő is a városban lakik. Kicsit később összefutunk a sövénylabirintusban, kapok tőle vattacukrot ha már az előző az ő akciója miatt ment a kukába, sőt még a becsületét is visszanyeri, mikor egy másik standnál nyer nekem egy plüsst. Nem azt az óriásit mint a filmekben, hanem egy kulcstartót, de azóta is az fityeg a kulcscsomómon - bár az idő már megviselte, én ragaszkodom hozzá. Az este végén randira hív - nem volt kérdés, hogy igent mondok. Akár tündérmesébe illő is lehetne, de azért a mi történetünk még tartogatott meglepetéseket.


-Nem hiszem el, hogy így faképnél hagyott! - hangosan csapom be a szobám ajtaját, csak úgy rezeg a keretben. Egy családi mozizást hagytam ki azért, hogy elmenjek Silas-el randevúra, erre mire visszaérek a mosdóból, a széke üres, és a számlát is nekem kellett kifizetni az étteremben - még jó, hogy nem valami nagyon puccos helyre mentünk, mert minden spórolt pénzem ráment volna.
-Ne ítéld el ilyen hamar. Keresni fog majd, hagyd, hogy megmagyarázza. - elkerekedő szemekkel nézek a familiárisomra. Pont ő védi a srácot? Ki akarta eddig kaparni minden randi partnerem szemét. Miért pont vele tenne kivételt? Elvégre faképnél hagyott, az istenért is!
-Most nagyon haragszom rá, Luna. Olyan rendesnek tűnt pedig. - sóhajtok, ahogy elfekszem az ágyon, magzatpózba húzva magam. Nagyon erőt kell vennem magamon, hogy ne sírjak, elvégre alig ismerem, mégis… azt hittem ő más. Szeretnék olyan optimista lenni, mint Luna, de egyelőre nem megy.
Elalszom - fel sem tűnik, hogy Elena és a szüleim idő közben hazaértek, sőt már le is feküdtek. Talán én magam sem ébredtem volna fel reggelig, ha Luna nem mászik a mellkasomra és pofozgatja meg az arcomat. - Ames! Ébredj! Itt van Silas! - Kipattannak a szemeim. Kinézek az ablakon, amik az utcára néznek, és tényleg ott van. Kicsit gyűröttebben mint néhány órával korábban, de Luna nem hazudott.
Bár először nem akarok lemenni, végül familiárisom nyaggatására mégis megfésülködöm, bedobok egy rágót, majd kisurranok. Mellkasom előtt keresztbe font karral hallgatom végig a magyarázkodását, miközben a sziámi macska ott sündörög a lábaink között. Teljesen hihetetlennek tűnik a sztorija. Időutazás? Tudtam hogy boszorkány ő is, de ilyen képességről még nem is hallottam. Nehezen hiszem el. Talán nem is hinném el, ha Luna nem szólna közbe: ő találkozott már vele sok évvel ezelőtt, még mikor Hart nagyi fiatal volt. Szkeptikus vagyok, időt kérek gondolkodni. Silas-t azonban nem tudom kiverni a fejemből, így pár nap múlva felhívom, és adok neki egy második esélyt. Így kezdődött a kalandunk, ahol a pasim random időpontokban, megjósolhatatlan időkre eltűnt, és ez okozott pár bonyodalmat az életünkben a későbbiekben is.


A kedvenc éttermünkbe jöttünk el, ahol imádom az ételeket, most mégis csak turkálom a krumplit. Részben amiatt, mert kicsit rosszul vagyok a terjengő ételszagok kavalkádjától, másrészt pedig ideges vagyok. Azt remélem, Silas nem veszi észre. Igyekszem mosolyogni, csevegni ahogy szoktam, de aggódom. Beszéltünk már a gyerekvállalásról, de meg akartuk várni, hogy Silas befejezze az egyetemet. Engem a fodrász képzés megvár, de ő komolyabb tanulmányokat folytat. Ma reggel azonban 3 különböző márkájú terhességi teszt is pozitívat jelzett. Ahogyan a tegnapi kettő is.
Hallom, hogy Silas valamit mond, talán azt, hogy szeretne mondani valamit? Nem vagyok benne biztos, annyira lekötöttek a saját gondolataim. Feltartom a kezem, ezzel jelezve, hogy előbb én. Nem tudom tovább magamban tartani.
-Kisbabánk lesz.-
-Hozzám jössz feleségül?- egyszerre hangzik el két sorsfordító mondat, majd elkerekedő szemmel pislogunk a másikra. Nem tudom melyikünk lepődik meg jobban, a helyzet abszurditásán, és azon, hogy mennyire illik hozzánk ez a szituáció, nevetnem kell. Természetesen igent mondok, ahogyan az sem kérdés, a babát is megtartjuk, hiába érkezett korábban, mint terveztük.
Az esküvővel sietnünk kellett - nem akartam óriási pocakkal állni az oltár elé, mégis tökéletesre sikerült - annak ellenére is, hogy az utolsó héten Silas megint eltűnt, kis túlzással az utolsó pillanatban jelent meg újra. Nem tudom, hozzá fogok-e ehhez szokni teljesen valaha is, de az biztos, hogy érte megéri, mert vele akarom leélni az életemet.


-Ahh bámulatosan fogsz kinézni Lauren drágám, nem kérdés, hogy te fogod megnyerni a polgármester választást! Annak a Flanagan-nek esélye sincs! - csicsergem széles mosollyal, miközben egyik legjobb barátnőm frizuráját tökéletesítem. Vendégből lett jó barát - sok ilyen van, a fodrász szakmában nagyon könnyű barátkozni.
-Tényleg úgy gondolod? Ő is jó jelölt, bár tény, hogy az előzetes felmérések alapján enyém a szavazatok többsége. - ismerem már őt annyira hogy tudjam, csak szerénykedik. Nálam is sokkal magabiztosabb nő, és ezt nagyon tisztelem benne.
-Természetesen! Már csak önző okokból is kell, hogy nyerj, gondolom a polgármester legjobb barátnőjének is csurran-cseppen majd valami, ugye? - a tükörből játékosan rákacsintok, majd összenevetünk.
-Elena hogy van? Élvezi a házas életet? Baba összejött már esetleg? Lassan kicsúsznak az időből.  - kedvesen érdeklődik az ikerhúgomról, aki fél éve ment férjhez, 3 hónapja pedig Colorado-ba költöztek Austin munkája miatt. Nagyon hiányoznak, főleg Ellie.
-Jaj imádja, de sajnos a baba még várat magára. De hé, ezzel azt állítod, hogy öregek vagyunk? - kérdezem felháborodást színlelve, és finoman meghúzom Lauren haját, mire elvigyorodik.
-Jaj dehogy, nem úgy értettem. De akkor ezek szerint hozzátok is jöhetne akár még egy? - vonogatja a szemöldökét, mintha nem beszéltünk volna már erről korábban.
-Te jó ég, dehogy. Lizzie-vel és Shawn-nal teljes az életünk. Legközelebb akkor babázok majd, ha az az unokám lesz. Ahhoz azonban még tényleg fiatal vagyok. - jókedvűen telik el a következő egy óra, amíg befejezem Lauren haját - ki később aznap tényleg megnyeri a Rose Harbo-i polgármester választást. Jó barátnő, az interjúban megemlít engem is, így a fodrászszalonom forgalma jelentősen fellendül a következő hetekben, amit nem is bánok, hiszen Silas ismét eltűnt, lassan egy hónapja. Mennyi pletyka és újdonság vár rá ha visszatér! Alig várom, hogy elmondhassak neki mindent!


Owen David Hart: njk - született boszorkány - apa
Victoria Ivy Hart (née: Skeets): njk - született boszorkány - anya
Elena Hope Holloway (née: Hart): njk - született boszorkány - ikertestvér
Austin Holloway: njk - született boszorkány - sógor
Silas Redwine: Ner karaktere - született boszorkány - férj
Elizabeth Redwine: Dekkerke karaktere - született boszorkány - lánygyermek
Shawn B. Redwine: Rókariel karaktere - született boszorkány - fiúgyermek
Reagan Skeets: Becks karaktere - született boszorkány - unokatestvér