...szóval támaszkodom a mosdókagylón, és zihálva meredek a tükörbe.
Kicsit lejjebb kellett tennem, mert nem láttam benne magamat kényelmesen - 190 centi igazán egy szálfatermet. Tehát most látom magam.
De ilyenkor bár ne látnám.
Sötétbarna hajam még nem ritkul, hála istennek. Bár sötét tincseim közé már derűsen vegyülnek ősz szálak. Most azonban kicsit hosszabbra hagyott, mindig ápolt tincseim csapzottan hullanak sápadt homlokomra, halántékomon a vacak sebhely, ott fröccsent az arcomra a bájital, ott érintkezett a bőrömmel legtovább. És bár az arcom meggyógyult, a sebhely megmaradt. Sötétbarna szemem véreres, a könnycsatornáim megdagadtak az erőlködéstől, ahogy az előbb próbáltam egy kis határozottságot magamra ertőltetni. De csak megfáradt pillantásom sandított vissza rám.
Az orrom se nem egyenes, se nem görbe, valahol a kettő között van, az arcom beesett, az ajkam cserepes. Markáns arcvonásaimat borosta keretezi, van egy sajátos kisugárzásom, ebből pedig bárkinek is a tisztes, jó állampolgár jut eszébe róla.
A vállam erős - két gyerek mellett ne is csodálkozzatok, és bár most csak egy fehér atlétát, és egy nadrágot viselek, mint éjszaka mindig, öltözködés terén igen egyszerű, általában farmer és valamilyen ing van rajtam, de nem az az elegáns fajta, sokkal inkább a laza irányvonalat követem, nem szeretem az olyan ruhákat, amik akadályoznak a mozgásban. Nincsenek ékszereim, sem tetoválásaim.
Szedd össze magad, Silas.
Szedd össze...
kopogás.
Gyorsan megnyitom a csapot és megmosom az arcomat.
- Apa...
- Tessék, kicsim?
- Rosszat álmodtam!
- Megyek, angyalom.
Megtörlöm az arcom, egy futó pillantás a tükörbe - és megyek a lányomhoz.
Ha úgy élsz, mint egy haldokló - akkor mi értelme az életednek egyáltalán?


Jó tulajdonságok:
Éleslátó ~ Nem ítél a külsőségek alapján, akárkivel találkozik, igyekszik nem foglalkozni azzal, hogy hogyan néz ki az, aki ott áll előtte. Persze levonja a megfelelő következtetéseket, de mindezt igyekszik tárgyilagosan, ítéletmentesen kezelni.

Szenvedélyes ~ Az életében fontos tényezők, így a munkája, a családja és bizonyos hobbijai iránt nagyon erős érzelmeket táplál. Mindig igyekszik a legtöbbet kihozni belőlük és felmerülő gondok esetén nagy odaadással védelmezi őket, még akkor is, ha nem feltétlenül van igaza.

Altruisztikus és nagylelkű ~ Fontosak számára az emberek, mindenki jóléte, és ez nem csak a közvetlen környezetére terjed ki. Szívesen veszi minden vele kapcsolatos érdek elé a gyerekeit vagy azokat, akik fontosak számára.

Figyelmes és türelmes ~ Gyerekekkel való munkában és családapaként ezek elég lényeges jellemvonások, amikre ha megkérdeznék, egész biztosan azt mondaná, hogy büszke erre. Nagyon óvatosan bánik a lurkókkal, otthon pedig a legnagyobb gyengédségben neveli a sajátjait és törődik a feleségével.

Megbízható ~ Bármit rá lehet bízni, legyen az egy feladat, titok, vagy bármi egyéb, egész biztosan diszkrét lesz és pontos. A feladatait elvégzi, a titkokat megőrzi, a kéréseket teljesíti, mert másképp nem tudna élni a saját bűntudatával.

Jó megfigyelő ~ Könnyen kiismeri az embereket, akár néhány perc beszélgetésből is. Ez különösen igaz a gyerekekre, akikkel kifejezetten jól szót ért, de felnőttekkel sem sokszor akad problémája. Mindig tudja, kivel hogyan kell bánni, mit szabad és mit nem szabad a közvetlen közelükben, ehhez pedig nincsen szüksége többre egy rövid találkozásnál.

Lojális és keményen dolgozik ~ Rendkívül hűséges, mind személyekhez, mindpedig szervezetekhez. Ő tipikusan az az ember, akinek egész életében maximum kettő munkahelye lehet, ha egyáltalán egyszer is vált, mert annyira szoros kötődést érez az elsőhöz, hogy nehezen tudna elválni tőle. Ez igaz a magánéleti kapcsolataira is, nehezen engedi el azokat, akiket egyszer megszeretett, még akkor sem, ha tudja, hogy ez lenne a helyes lépés.

Rossz tulajdonságok:
Érzékeny a kritikára ~ Mivel nagyon lelkiismeretes és perfekcionista, nehezen viseli el, ha valami miatt mégis kritika éri, még az építő jellegű is nagyon a földhöz vágja, pláne ha igazán váratlanul éri. Sokat képes ezeken rágódni.

Nehezen nyílik meg ~ Ez talán nem is a neveltetéséből és a szüleiből is fakadhat, de egészen jól tudja, hogyan tartsa meg magának az érzelmeit és a legérzékenyebb gondolatait. Ehhez köthető az is, hogy mivel fél a csalódástól, ezért ennek elkerülése végett nem enged igazán közel magához akárkit, hogy elkerülje az esetleges bukásokat.

Perfekcionista ~ Néha túlontúl is maximalista, olyan szinten, hogy álmatlan éjszakái fakadhatnak egy-egy bizonytalanságból. Ez egyszerre áldás és átok. Néha nagyon nyomasztja, hogy mindent jól csinált-e.

Túlzottan idealista ~ Általában mindentől és mindenkitől a legjobbat várja és a legjobbat is feltételezi róluk. Szeret hinni abban, hogy a világ és az emberek alapvetően jó, ez a rousseau-i filozófia vezérli és ez által fordul mindenkihez. Ez sokszor vezet pofáraeséshez, amikor az élet bebizonyítja, hogy igenis létezik a rossz és a gonosz.

Érzelmek által vezérelt ~ Akármilyen nehezen nyílik meg és önti szavakba az érzéseit, belül nagyon erős örvényként tudnak felgyülemleni benne az érzelmek, negatív és pozitív egyaránt. Kihatással van a napjára, hogy reggel hogyan ébredt, mit álmodott, mekkora ölelést kapott a gyerekeitől, látta-e a feleségét mosolyogni. Minden apróság képes befolyásolni a hangulatát és a közérzetét.

Konfliktuskerülő ~ Nem bírja a veszekedéseket, ez már kisgyerekként is így volt, amikor az esetleges családi összeszólalkozások alkalmával inkább elvonult, hogy hallania se kelljen semmit. Az életében előkerülő, érzelmileg fűtött vitáknál is inkább meghunyászkodik és vállalja a vereséget, hogy minél hamarabb vége legyen.

Túlterheli magát ~ Rengeteg extra munkát vállal magára, emellett pedig a családdal való törődése is meglehetősen lefárasztja. Nem zavarja mindez különösebben, de amikor plusz külföldi utakat is beszervez magának a szabadnapjaira, hogy másoknak segíthessen, nem mindig tudja megfelelően kipihenni magát.

Túl önzetlen ~ Az altruizmusához tartozik, hogy sokkal előrébb teszi mások érdekeit a sajátjainál, akkor is, ha éppen nagyon nagy szüksége lenne arra, hogy egy kicsit önző legyen és magára is gondoljon. Ezért képes lehetőségeket úszni hagyni, ha arról van szó, hogy más "jobban szeretné mint ő".

Nagy családban nőtt fel harmadik testvérként. Mindig fontos volt számára az összetartás és az egység, de vezetőnek sosem tartotta magát. Komoly, és intelligens, kissé bogaras fickó, de hamar oldódik, és akkor nagyon bohókás és kedves tud lenni. A gyermekeitől elolvad, a felesége pedig a legfőbb bizalmasa - de mivel őt is kímélni próbálja a saját hülyeségeitől és az instabilitástól, sosem tudta igazán kiadni a félelmeit magából. A szorongását inkább elfojtja, mert úgyse tud senkivel sem beszélni erről teljesen őszintén, ez azonban egy csomó kényszercselekvést ad neki, aminek jobban örülne, ha nem birtokolná. Pedig ha tudná, hogy már az arca rezdüléséből mennyire kiismerhető.
Idegennek általában távolságtartó, szótlan, leginkább csak annyit oszt meg másokkal, amennyit feltétlenül szükséges. Nagyon óvja a családját és a magánéletét, ügyel arra, hogy senkit ne keverjen bajba maga miatt. Bizalmatlansága azonban csak átmeneti állapot, ha valakineki sikerül az első védfal mögé jutnia, az végtelen ragaszkodást és lojalitást tapasztalhat meg.


Utolsó látogatásom az  elhagyatott birtokra igencsak borús körülmények közt történt; a szó szoros értelmében lefordítva utalnék itt a gomolygó, sötétszürke felhőkre, az eső előtti jellegzetes, fullasztó illatra, a kókadt virágok gyűrött szirmaira, s a fák száraz leveleinek csörgésére, melyeket innen-onnan magával ragadt a szél, s csak sodorta őket esztelenül a földön, s bárhol, ahol tehette. Ha pedig nem a szó szoros értelmét nézzük, hát utolsó látogatásomat a vészjósló időjáráson kívül más kellemetlenségek is körbe keringték, de az évjárat is más volt. 1865. Még csak tizennégy voltam, amikor egy tűzharc kellős közepére csöppentem. Szó szerint éreztem, ahogy testem több ponton átjárta a golyó, meglehet az agyam is becsapott és a pillanatnyi fájdalmát is megéltem. De az ég adta világon nem történt semmi. Végigtapintottam a golyó ütötte seben, de még egy vércsepp annyi sem távozott belőlem. A lövések nem halkultak el és kisvártatva rá kellett jönnöm, hogy nem látnak engem. Egy szuronyos rohant rajtam keresztül, aki egy pillanatra mintha lassított és hátra nézett volna, meg mertem volna győződni róla, hogy megérezte a jelenlétem. Majd a következő pillanatban lelőtték. Egy ideje jártam a múltban. Az érzést leginkább ahhoz tudtam volna hasonlítani, mintha ekkor én magam is elhagytam volna a porhüvelyem. Hogy miért ezt kaptam örökül? Jómagam sem értettem. De segítettek a kirándulásaim megérteni a családom múltját, mások életének miértjeit. Áldás volt egyszerre és átok. Bepillantást nyerhettem bárki életébe, miközben az enyémből percek, napok, hónapok veszhettek el ilyenkor.

Ott is hasonlóan éreztem, a hotelszoba kékes ablakának párkányán ücsörögve, ugyanazt az üres semmit nevelgettem elmém még ébren lévő szegletében, hallgatva a fiú alvásának elenyésző hangulatzenéjét, ahogy fordult, mozdult, sóhajtott, az ágynemű pedig susogva követte testének helyezkedését. Bezzeg az öreg… Ő nem alkotott zajt emlékeim közt, nem vett mély levegőt, hogy tüdejének szomját enyhítse, csak lehunyt szemekkel, keresztbe tett karokkal, elegáns öltözetben feküdt és várt. Várta, hogy hátrahagyott porhüvelyét az anyaföldnek ajándékozzák, s így lelke megtérhetett egy sokkalta békésebb, s kevésbé sötét helyen. Megeshet ám, hogy más irányba indult, ki tudja? Talán nem fogadták maguk közé a Mennyekben, a keresztény Istenség nem tárta ki karjait, hogy üdvözölhesse őt, talán, talán van rá esély, azaz volt rá esély, hogy egy valamivel kellemetlenebb helyre került végül. Lángok és kín, így képzelte a keresztény a Pokol egészét, minél nagyobb a bűn, annál mélyebben és annál fájóbban kell átélniük cselekedeteik következményét, de én nem hittem az ilyesféle büntetésekben. A Pokol hideg. A Pokol egy megváltás ahhoz képest, mit maga az Élet ajánlott nekem. Szerződés a képességeimért cserébe én voltam egy idő után az informátor. Bárki informátora, aki tudomást szerzett arról, hogy mire voltam képes. Az időt birtokolni nem eggyszerű. Megértéssel, alázattal kell iránta viseltetni, mert ha kérek, adnom is kell. Egy idő után rájöttem, hogy mi volt az a pont, amit még kibírtam. Ha valami túlmutatott az akaratomon, a szívósságomon, kíméletlenül büntetett, lökött távol a szeretteimtől kínzó magányomba valahol a múlt hullámain a familiárisommal Dióval, egy aprócska mogyorós pelével aki ha kellett, úgy kapaszkodott rá az ujjamra is, mint inda a kies sziklákra.

Apám szavaival élve, “minden felhő fölött vár egy szivárvány”, ám az én felhőim fölött csak újabb felhők gyűltek, feketék és dühösek. Sokszor éreztem úgy magányos kivert vándorként csak cserben hagyom a szeretteimet. Ha szükséges, most már csak akkor vállalkozok valami nagyra. Mára megértettem, hogy képességeimmel melyekkel másokon segítek nem oldhatok meg mindent. A megannyi kósza eltávnak mostanra érett meg a gyümölcse. Nem csak bölcsességet, tudást és türelmet szedtem általa magamra, de mostanság úgy érzem én is tudok ujjaim között egy kicsit játszadozni az idővel. Mintha a pillanatot megzavarnám egy pillanatra, de lehet csak a szemem káprázik.



- Apa, de jó, hogy itthon vagy! - ugrik a nyakamba a lányom, mikor hazajövök a munkahelyemről, ahol dolgozom. Fél kezemből leejtem a táskámat, hogy kényelmesebben tarthassam. Arcocskáját az enyém mellé nyomja, és felnevet. - Jaj de szúrsz, papa, tessék megborotválkozni!
- Milyen kritikus vagy, Lizzie. - mondom, és megcsókolom puha kis arcát. - Nekem is hiányoztál.
- Hoztál valamit, hoztál valamit? - rohan ki Shawn is a szobából, és átöleli a derekamat. - Hoztál valamit?
- Magamat, bajnok! - nevetek rá - Nem elég?
Csalódottan elbiggyeszti a száját, durcás-dacosan, de pontosan tudja, hogy mindig hozok valamit, ha elmegyek otthonról. Ez most sincs másként, de régi bevett játékunk, hogy a párnájuk alá dugom lefekvéskor.
- Na nem morcoskodunk! Anya hol van?
- Kint az erkélyen - mutatja Lizzie, de már érkezik is életem párja, biztonságot sugalló és gyönyörú, mindig úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak elő. Kedves mosolyából ki sem nézed, milyen szeretetteljes eréllyel küldi fürdeni a két kicsit, majd átkarolja a nyakamat, és megcsókol.
- Hogy vagy ma? - kérdezi lehelletfinom suttogással, közelhajolva a fülemhez, összeborzolva a nyakamon a pihés szőrt, amibe beleborzongok.
- Kiválóan. Képzeld, Mrs. Leister már sokkal jobban érzi magát. Az amnéziája még mindig elég súlyos, de már vannak dolgok, amikre spontán emlékszik, ez pedig generálja a többi emlékét. Csodálatos látni, hogy...
- Cssss. - illeszti az ujját az ajkamra, és fürkészőn néz végig az arcomon. - Tudod, hogy nem azt kérdezem.
Torkomra forr a szó, szemébe nézek, és lassú, finom mozdulattal húzom el az ujját a számról.
- Befejeztem. Elküldtek. Azt mondták, túl sokáig voltam távol.




Nagyon kalandos a hősök élete. Izgalom izgalom hátán, egymást követő utazások, kincskeresések és hercegnőmentések töltik ki a mindennapokat. De a hősöknek nincs is szüksége pihenésre, élteti őket a sok móka és kacagás, amit a történeteik jelentenek másoknak és saját maguknak is.
De egyszer minden hős nyugdíjba vonul.
Én is hős voltam egyszer, még nagyon régen. Azt hiszem, itt kezdődne az egyszer volt, hol nem volt, de egyszerűbb azt mondani, hogy ahetvenes évek végétől élt a világban egy Silas. Elég gagyi név egy hősnek, de nem ő választotta magának, hanem a szülei, akik igazi királyi családként éltek és őt is királyfinak nevelték, harmadik volt bátyjai mellett, a legkisebb királyfi. Hatalmas kastély az otthonuk, ahol a megszámlálhatatlan tagból álló család minden tagja igazi nemesi kényelemben fér el egyenként saját lakosztályokban is akár. Silasnak is megvolt a sajátja, saját szoba, játékok, könyvek, tanítómester és szolgáló egy házimanó képében. Egy valamije nem volt: hozzá való társasága.
Királynak lenni nagyon fárasztó és embertpróbáló munka, ezért csak azok tudják olyan jól végezni, mint akik erre születtek. És általában akik erre születtek, azok nem szuperáltak máshol, így Silas szülei sem a család szerető ölelését adták tovább gyermekeiknek, hanem a vezetés és a hatalom ismeretét, tiszteletét és megtartásának titkát. Kár, hogy Silast jobban érdekelte az előbbi, mint a hatalom.
A Redwine palotában több dajka is dolgozott, akik az elfoglalt királyi pár helyett nevelték és tanították a gyerekeket, így hősünk is tőlük tanult meg mindent, ami fontos az életben - azaz, ami az apja szerint volt nagyon fontos az életben. Kitanulta a királyi viselkedés és gondolkodás minden csínját-bínját, noha utóbbi kevésbé volt hosszútávú hatással rá, mint az előbbi. Hamar rájött, hogy nem tud úgy gondolkodni mint az apja, nem érzi annyira fontosnak az összetartást, a rangot és egyebeket, mint amennyire azt a szülei elvárnák tőle, őt sokkal inkább irányítja a szeretet és az elfogadás. De nem szólt semmit, nem tehette meg, hiszen túlságosan tisztelte ahhoz édesapját, a nagybetűs Királyt, hogy bármit tenni merjen vagy akarjon vele szemben.
Amikor elérkezett az iskolába járás ideje és Silasnak egyik kastélyból a másikba vezetett útja, a hősökre nagyon jellemző izgalom járta át, amit ez az új kaland hozott neki, és némi félelem, amit az eddigi biztonság elhagyása okozott neki. És persze a gondolat: mi lesz akkor, ha apjának nem fog tetszeni a varázslatos elhatározás?  Csillagász szeretett volna lenni, nem királyfi.
A következő sok évét hősi élete csúcsán töltötte. Rengeteg bajtárs segítette útján, eszének és kedvességének híre messzeföldön elterjedt, kalandjai között pedig nem csak a tanulás, de a hercegnők megmentése és a harc a gonosz sárkányokkal is szerepet játszott.
Silas megtanulta, hogyan válhat remek családfővé, aki minden bajbajutott segítségére tud sietni, legyen az hercegnő, királyfi, vagy egyszerű paraszt, de különösen sok időt foglalkozott a gyerekek megsegítésével.
Idő közben Silas megházasodott. Megjelent életében A Királynő, akiről akkor még nem is tudta, mennyire le fogja venni a lábáról és mennyire meg fogja szeretni őt. Mindenesetre az esküvője estéjén véglegesen elrakta a szekrénybe a kalandozók íját, tegezét és ruháját, aztán véglegesen hősi nyugdíjba vonult. Az élete persze továbbra is nagyon aktív és bizonygatja, hogy a kalandok ugyanúgy a részét képezik mint ezelőtt tették, csak más formában, mert egy apának más feladatai vannak, mint egy ifjú hősnek.
Igen, Silas, hősünk mára apa lett, kettő gyönyörű gyermekkel, akikért éppúgy az életét is adná, mint csodálatos feleségéért. De a nyugdíjas hősök élete sem mindig tökéletes. Silast sok érzés kínozza és gyötri, amiket nem tud még szavakba önteni és rengeteg akadály áll előtte, amiket lehetetlenségnek tűnik leküzdeni. De milyen hős is az, akinek minden elsőre sikerül?


Samuel Redwine: NJK  - Született boszorkány -  apa
Ruth Redwine :  NJK - Született boszorkány -  anya
Marcus Redwine: NJK - Született boszorkány -  testvér
Annabella Redwine: NJK  - Tanult boszorkány -  sógornő
Olivia Redwine :  NJK - Született boszorkány -  unokahúg
Adrian Redwine: játékos karakter (Kittina) - Született boszorkány - unokaöcs
Melody Redwine: NJK - Született boszorkány -  unokahúg
Hailey Redwine: játékos karakter (Soleil) - Született boszorkány - unokahúg
Dominic Redwine: NJK - Született boszorkány-  testvér
Connor Redwine: NJK - Született boszorkány -  unokaöcs
Zachary Redwine: játékos karakter (Lyn) - Született boszorkány - unokaöcs
Amelia Redwine: NJK - Született boszorkány-  feleség
Elizabeth Redwine: játékos karakter (Aida) - Született boszorkány -  lány
Shawn Redwine: játékos karakter (Lysander) - Született boszorkány - fiú