Coincidence. That's an explanation used by fools and liars.
Több fronton is dolgozom azon, hogy közelebb férkőzzek az Alapítókhoz. Egyrészt ráállítottam Morgenath-t hogy figyelje Gabriel Decker-t, aki a szerencsejáték szeretetének köszönhetően csak idő kérdése, mikor keveredik olyan helyzetbe, amit én ki tudok használni.
Ott vannak a DeVries lányok, akik közül az idősebb felpiszkálta az alvó oroszlánt szemtelenkedésével, de Yarában van potenciál. Két legyet ütnék vele egy csapásra, hisz egyrészt visszavágnék Yasemin-nek, másrészt pedig ha meghódítom a fiatalabbik DeVries-t, a tűzhöz is közelebb kerülnék.
Duke szinte az elejétől kezdve a zsebemben van. Hamar elért hozzám korruptságának híre, és tudtam, hogy egy ilyen alak, mint ő, biztosan rejteget a múltjában néhány mocskos dolgot. Nem mondom, szépen eltussolta, akárki nem bukkanhatott volna rá, nem rakhatta volna össze a kirakós darabjait, de én nem vagyok akárki.
Végül pedig ott van Caprice Decker. Bár volt olyan tervem eredetileg, hogy őt próbálom meg elcsábítani a vőlegényétől, ám a tárgyalásunkon illetve utána a vacsorán egyértelművé vált számomra, hogy túl sok időbe és energiába telt volna, hogy szétrobbantsam Nicholas Baaiman-től. Roppant kíváncsi voltam a férfira, aki elcsavarta egy ilyen kaliberű nő fejét, mint Miss Decker, így őszinte érdeklődéssel vártam, hogy a ház ura ajtót nyisson.
Meg kell mondjam, a látványban csalódnom kellett. Komolyan ezért a férfiért epedezik a nő? Hibátlan külsővel és kifogástalan modorral jelent meg minden találkozónkon, Nicholas viszont még az ingjét sem tudta begombolni rendesen. Talán szánalomból van vele. Valami miatt bűnhődnie kell, büntetése pedig az, hogy egy ilyen szerencsétlenhez kell hozzámennie. Micsoda pazarlás egy ilyen gyönyörű nőt ilyen ember mellé adni…Talán mégsem kellene elvetnem az ötletet, hogy meghiúsítsam az esküvőt. Még nincs késő, hiszen Caprice említette, hogy eltolták nyárra.
Mindenesetre arcomra nem ül ki a szánalom, ami Baaiman külsejét illeti, továbbra is professzionális üzletember benyomását keltem. Ketten együtt most úgy nézhetünk ki, mint valami zs-kategóriás komédia szereplői. Mindegy, abból főzünk ami van, ugyebár. Ő maga mókásnak tartja szerencsétlenkedését, én pedig együttérzést színlelve húzom félmosolyra a számat. Micsoda pojáca! Szemem lesiklik a foltra amit zoknijával tüntet el, de nem rovom fel neki. Legalábbis hangosan.
-Örvendek a találkozásnak, Nicholas. Elnézését kérem, amiért szemmel láthatóan alkalmatlan időpontban érkeztem. - álszerényen sütöm le a tekintetemet egy pillanatra, hitelesen eljátszva, hogy tényleg sajnálom. Válaszára Caprice-t illetően meglepődés színlelek.
-Ó, micsoda kár. Tudja…nem arról van szó, hogy nem bízom magában, de ezek igen bizalmas információkat tartalmaznak. Üzleti titkol, ha érti. - emelem meg picit a mappát, megjegyzésemmel félig szándékosan, félig pedig önkéntelenül kérdőjelezem meg értelmi képességeit. Tisztában vagyok vele, hogy egyetemi tanár, és mint olyan, elméletileg művelt ember, de jelenleg ezt nehéz róla elképzelni.
-Morton, igen. Talán már találkozott a nevemmel, ingatlanbefektető vagyok, a belvárosban vagy egy irodám. - hagyok neki egy kis időt feldolgozni az információt, és hogy helyére billenjenek agyában a fogaskerekek, de szóhoz jutni nem hagyom. -Ha nem veszi tolakodásnak, igencsak impozáns ez a ház. Gondolom nincs olyan szerencsém, hogy tervezik eladni? - megérintem az ajtófélfát, mintha tényleg annyira lenyűgözne az épület. Belejöttem már annyira az ingatlanbizniszbe az elmúlt két év alatt, hogy tényleg fel tudom mérni, mi az, ami befektetésre érdemes, bár a Baaiman házzal kapcsolatban azért kicsit füllentettem. Nem a legjobb vásár lenne, de azért valószínűleg nem is fürödnék be nagyon vele. Mindegy is, ezzel az egésszel azt próbálom elérni, hogy kicsit jobban megnyíljon, esetleg olyan információt kottyantson el, ami számomra hasznos lehet.
- Ó, hogy sülne ki az elektronikád, te vacak! - hőköltem hátra a bunkerfal vastagságú számítógép monitortól mikor a számból kikandikáló fogkeféről egy méretes, habos, nyálas fogkrémfolt landolt a billentyűzeten. A vírus egyen meg!, tettem hozzá gondolatban ahogy a hálószobánkhoz tartozó fürdőszoba felé siettem, majd kiköptem a fogkrém maradékát és öblítés nélkül, kezemben a fegyverként tartott fogkefével siettem vissza a félév közepét jelző vizsgalapokhoz. A számítógép idő közben teljesen elkékült, gépházából egyenletes búgás szűrődött ki.
- Ó, hogy Törppapa fosása állt beléd! Szent szar! - korholtam apám gépét és vadul kattintgattam a röhögésre méltó egérrel - azzal a fajtával aminek gyerekként mindig kiszedtem és eldugtam a görgőjét, apám meg megfenyegetett, hogy ha rálép és a bokáját töri akkor rám szabadítja a viharmadarat - majd...
- Ne, ne, ne! - ráztam meg a monitort, de a kékség helyén immár feketeség uralkodott, a törp-hasmenés szín eltűnt, a gép elcsendesült. Lehorgasztottam a fejemet.
- Humorodnál vagy, hogy téged is sikerült megölnöm - jegyeztem meg fájdalmas iróniával, aztán tíz másodperc után újra benyomtam a gép bekapcsoló gombját, ezzel megint fogkrémhabot hagyva a munkaeszközön. Eszembe ötlött, hogy éppen pár napja folytattunk le egy szenvedélyes vitát menyasszonyomról az illetékes őskövület sorsát illetően, miszerint Cap megfenyegetett, hogy ha hónap végéig nem mentem le a munkáimat a számítógépnek csúfolt kínzóeszközről akkor meghívja Alexander Lackwoodot teára.
A monitor csodák csodájára működésbe lépett.
- Ez az! - ujjongtam fel a levegőbe bokszoló ököllel és az elmentett dolgozat dokumentumát gyorsan a nyomtatás parancsával küldtem fizikai formátumba. Darabszám... százhúsz... áh, legyen harminc, annyian nem jönnek el vizsgázni. Ekkor csöngettek. Bosszúsan fordultam meg és hallgatóztam, de már nem volt itthon senki aki ajtót nyithatott volna. Úgy ahogy voltam, csálén begombolt inggel, félig felhúzott és lógó övű nadrágommal, fegyverként tartott fogkefémmel az ujjam közt lerobogtam a lépcsőn, feltéptem az ajtót és... a viharmadár - habár szellem volt - de kis híján arcomnak ütődött. Mi a...? bámultam utána olyan módon mint aki azt hitte, hogy Atent is utolérte a számítógépet gyötrő gyomorbántalom, majd a szélesebbre tárt ajtó mögött...
A kinyújtott tenyérre meredtem és önkéntelenül elnevettem magam, a nyálas fogkefével megindult markom az idegen irányába, majd magamra eszmélve inkább visszahúzódtam és zavaromban még egy nevetés távozott felőlem. Megszégyenülve biggyesztettem le alsó ajkamat és vicsorítottam kínomban, miközben önkéntelenül elhessegettem a megint körülöttem legyeskedő viharmadarat. Maradj már!
- Öööö, igen, nos, nem tudom, hogy mennyire híres... - motyogtam és zoknimmal szétkentem a bejáratra cseppent fogkrémhabot, de ezzel talán csak még inkább felhívtam a bakira a figyelmet. Végül égő füllel balomat nyújtottam a markáns arcú férfinak és óvodásokat szégyenbe hozó mozgáskultúrával ráztam meg ujjait.
- Nicholas Baaiman... Doktor! De... Inkább csak Nicholas... - aztán üres fejjel és a világ legegyügyűbb ábrázatával a magas alakra meredtem. Anders Morton? A kirakósdarabok lassan indultak mozgásnak.
- Ó, igen, a menyasszonyom említett valamit - füllentettem, mert hát Caprice valóban részletesen beszámolt mindenről, de hogy megjegyeztem-e...? - Sajnos nem tartózkodik itthon, de átveszem helyette, ha megbízik bennem.
Zavarni kezdett a fogkefe és ahogy megdörgöltem a szám sarkát rájöttem, hogy egy adag hab végig ott ringatózott a borostámon.
- Mortont mondott, ugye? - úgy ki kellett csavarnom fejemet, hogy a fickó szemébe nézhessek mintha magát Góliátot helyezték volna elém. Ez meg mitől nőtt ekkorára? morfondíroztam. Biztos nem ekkora a fogkeféje, sandítottam a szerszámra.
Amennyiben Morton elfogadta az ajánlatot, hogy átvegyem a dokumentumokat, beljebb invitáltam őt a Baaiman ház nappalijába, de ha nem kívánta odaadni nekem a mappát, hát maradtam az ajtókilincset... meg a fogkefét szorongatva.
Coincidence. That's an explanation used by fools and liars.
Ujjaimmal a fekete X5-ös BMW-m kormányán dobolva mérem végig Nicholas Baaiman és Caprice Decker otthonát. A ház előtt parkoló autó egyértelműen bizonyítja, csak a férfi és az anyja tartózkodik itthon, ami megegyezik a korábbi forrásaimmal, miszerint Caprice-t ma a városon kívülre szólította a munka, és csak az esti órákban várható vissza.
Mrs. Baaiman kilép a házból, hogy könyvklubba vagy valami hasonló helyre menjen, informátoraim elárulták, hogy ebben az időpontban mindig elmegy valahova. Ránézek méregdrága karórámra, délután fél négy van, így van időm a kis tervemre. Megvárom, míg a nő 4-5 házzal odébb jár már, ezután az anyósülésről felemelem a fekete dossziét, majd kiszállok a kocsimból, és egy csippanással aktiválom a központi zárat.
Begombolom minőségi, rám szabott fekete öltönyömet, ami alatt hasonlóan drága fehér ing, sötétszürke nyakkendő látható. Teljes mértékben üzletembernek nézek ki, de ez is a cél így Anders Morton bőrébe bújva. Öles, határozott léptekkel haladok a ház felé, majd becsöngetek. Végigsimítok gondosan fésült hajamon, és egy kőszobor magabiztosságával várom, hogy Nicholas Baaiman ajtót nyisson.
Amikor ez megtörténik, megjátszott, ámde őszintének ható meglepettség ül ki az arcomra. -Üdvözletem. Ön minden bizonnyal a híres Nicholas Baaiman. Anders Morton. - nyújtom felé a kezemet, hogy egy határozott kézfogással pecsételjem meg a bemutatkozást, majd ismét szólásra nyitom a számat, hogy mély, kellemes basszusommal magyarázatot adjak látogatásomra. -Miss Decker itthon van esetleg? Tartozom neki néhány bizalmas irattal, és úgy gondoltam, inkább személyesen adnám át. - emelem meg kicsit a bal kezemben tartott dossziét, melyben valóban az említett papírok vannak, ám közel sem voltak olyan sürgősek, hogy emiatt felkeressem őket személyesen. Erről azonban Nicholas-nak nem kell tudnia, abban bízom, az udvariasság, és a tudat, hogy elvittem vacsorázni (még ha az üzleti is volt) a menyasszonyát korábban elég motivációt ad neki, hogy beinvitáljon.
Caprice Decker nem mondott túl sokat, pusztán néhány információt osztott meg, nekem viszont feltett célom minél többet megtudni az alapítókról és az elsőkről, így Miss Decker tökéletes kapcsolódási pont az egyik Elsőhöz. Kisugárzásom udvarias, nem sürgető, abszolút professzionális, szóval nem gondolnám, hogy kifejezetten gyanút ébresztenék benne, Anders Morton porhüvelyében rejtőzködő démoni kisugárzásomat is elrejtem, hogy az őrszelleme se érzékelhesse. Felkészülten érkeztem, és nem csak A tervem van, ha nem akarna magától beinvitálni, hát van még a tarsolyomban egyéb dolog is, ám egyelőre nem vetem be őket.
Kezdőlap
