Amióta csak ma reggel Isaac autójával behajtottak Rose Harbor-ba, Rosier azon gondolkodik, hogy Mephistopheles miért ezt a kis porfészket választotta, hogy itt akar birodalmat építeni. New York-ból jöttek, ott ezerszer több a lehetőség - bár tény, hogy esetleg a konkurencia is. Talán a démonherceg megijedt a versenytől, azért választotta inkább ezt a világvégi kis kikötővárost? Nem lenne már a régi? Áh nem, ahhoz túlságosan öreg motoros már, és akkora hatalommal mint az övé nem valószínű, hogy túl sok félnivalója lenne. Nem, biztosan valami terve van ezzel, amit remélhetőleg hamarosan Rosier is megtud majd. Sietnie azonban nem szabad. Most, hogy végre Mephisto nyomára akadt, gondosan meg kell terveznie minden lépését.
Rosier! Elárulnád mit keresünk itt? Asha tuti nem itt van, miért pont ide az Isten háta mögé küldték volna az ő tapasztalatával? Abban egyeztünk meg, hogy megosztom veled a testem, de akkor együtt keressük meg őt. Nekem ez fontos, nem érted? Isaac Miller jelenleg elnyomott tudata lassan fejfájást okoz neki, ahogyan a fejében sipítozik. Asha így, a testvére úgy, neki küldetése van...Roppant bosszantó jószág, Rosier már számtalanszor átgondolta, biztosan jó ötlet volt-e pont őt megszállni, de a boszorkánnyal való kapcsolata miatt igen. Túl nagy adu ász lenne ezt kihagyni, hogy Isaac szinte kiköpött mása a halott öccsének, aki történetesen Asha pasija volt. Micsoda fordulat! Ha nem Rosierrel történne, bizosan nem hinné el. ROSIER!! Kezd rá megint Isaac, mire a démon nagyot sóhajt, az egyik mellette elsétáló járókelő még oda is fordul, olyan hangosra sikerült.
Ne picsogj már Isaac! Meg fogjuk találni, de van itt egy kis elintéznivalóm. Szerintem legfeljebb pár nap és megyünk, keressük tovább a kis szerelmedet. Nem az én szerelmem, hanem az öcsémé! Aha, persze. Gúnyos hangnemben reagál Isaac ingerült szavaira. Hozzáfér az emlékeihez és az érzéseihez, így pontosan látja, milyen beteg, plátói szerelmet táplál Asha iránt a férfi. Annyira megszállottá vált, hogy Rosier őszintén azon is meglepődik néha, hogy időnként Isaac nem Jack-ként mutatkozik be. Érdekes jószágok az emberek, de hát pont egy démon beszél?
Akárhogy is, megpróbálja kizárni a férfi hangját, és egy lámpaoszlopnak dőlve a telefonján böngészi Mephistopheles - vagyis hát a gazdatestének - a vállalkozását. Meg sem lepi, hogy befolyásos ingatlanbefektető lett belőle. A démonherceget mindig is vonzották az ilyen nagy hatalommal járó testek és sorsok. Régebben is, mikor Carnivean-nel őt szolgálták, rendszeresen választott ilyen embereket magának. Rosier-nek nagyon hiányzik a testvére, sosem töltöttek ennyi időt külön, most pedig már lassan 2 évszázad telt el. Addig viszont nem nyugszik, amíg ki nem szabadítja őt a Pokolból. Ehhez pedig kell az az átkozott telepata.
Apropó boszorkány, Rosier felé közelítő mágikus rezgéseket érez, a következő pillanatban pedig nem hisz a szemének, és ez arcára is kiül némi döbbenet formájában. -Asha Kendare...el sem hiszem, hogy lehet ekkora szerencsém! - ajka mosolyra húzódik, ahogy zöldeskék tekintetét végighordozza a fele szemben álló - kétségkívül ingerült - boszorkányon. Rosier! Ez tényleg ő! Had beszéljek vele! Megegyeztünk, hogy ha megtaláljuk, én beszélek vele először! ROSIER! Isaac rázza elméjének ketrecét odabent, mire Rosier sóhajt.-Majd még csevegünk drága, de valaki nagyon veri a tamtamot, hogy beszélni akar veled. - hangja nyugodt, nem reagál a "ki a fasz vagy" kérdésre. A magyarázkodást meghagyja Isaac-nek. Behunyja a szemét két pillanatra, amíg Isaac-el helyet cserélnek az irányítópultnál.
✦✦
Hú de nem tudom megszokni ezt, hogy időnként fogoly vagyok a saját testemben, erre nem volt elég 2 hónap. Talán egy élet sem lenne elég. Akárhogy is, egy-két másodpercre szükségem van, míg újra tudatosítom, én mozgatom a saját tagjaimat, majd ránézek az előttem álló - minden bizonnyal teljesen értetlen - nőre. Szólásra nyitom a számat, de érzem, szemeimet csípni kezdik a könnyek. Nem törődök Rosier gúnyolódásával (Ha most sírni kezdesz, olyat művelek a testeddel amitől még én is zavarba jövök!), és mielőtt bármit képes lennék mondani, vagy egyáltalán gondolkodni, magamhoz húzom és átölelem Ashát.
-Te jó ég! El sem hiszem, hogy megtaláltalak! Én...már két éve kereslek Asha. - leblokkol az agyam, nem gondolok abba bele, hogy nem így kellett volna kezdeni. Ő bizonyára össze van zavarodva, hogy egy idegen ölelgeti - még ha az hasonlítok is az öcsémre. Nem, kiürül a fejem (ha nem vesszük Rosier sóhajtozásait), olyan szintű megkönnyebbülés van most rajtam. Látod Jack? Végül megtaláltam! Tényleg megtaláltam!
you hand me a shovel and expect me to dig my own grave
Asha meg sem próbálta leplezni a frusztráltságát, miközben hátratúrta arcából dús, fekete tincseit. Jelenleg még az a tény is idegesítette, hogy egyáltalán ki volt bontva a haja, de hát nem ő tehetett róla, hogy még az kibaszott szabadnapján is a úgy kellett pesztrálnia az embereit, mint a pelenkás gyerekeket. – Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy szívességet kértem a kedvéért, Stevens – közölte éles hangon, belemászva az őrmester arcába, akibe szorult annyi életösztön, hogy ne mozduljon, csak nyeljen egy nagyot. – Most pedig takarodjon haza és igyekezzen elérni, hogy úgy nézzen ki és a jövőben úgy is viselkedjen, mint egy tiszteletre méltó altiszt! – húzta ki magát, és miközben Stevens felváltva hadoválta, hogy yes, ma'am és thank you, ma'am, ő csak a szemét forgatva inkább taszított egyet a fickón, hogy megküldje a kocsija felé. – Ha holnap jelentést találok arról, hogy lekapcsolták ittas vezetésért, egy évig fogkefével fogja pucolni a fugát a közös fürdőben – szólt utána. Azt már korábban elmagyarázta neki, hogy ha még egyszer azért hívják telefonon, mert kocsmai verekedésbe került, nemhogy nem fog neki segíteni, de a rendőröket sem tartja majd vissza, sőt. Ő maga fog segédkezni a letartóztatásában. Főleg fényes nappal. Köszönömöt intett a járőrnek, aki épp beszállt a szolgálati autójába, aztán sarkon fordult, készen arra, hogy ő is visszacaplasson a sajátjához és folytassa, amit elkezdett... azaz elunja az életét ebben a koszos kis lyukban. Sóhajtva pillantott hátra a válla felett, mert hirtelen csábítóvá vált a gondolat, hogy ő is legurítson a torkán valami töményet, de tudta, hogy ezek a gondolatok az alkoholizmushoz vezető út első kövei, márpedig ő annál jobban tisztelte az agysejtjeit. Inkább tovább sétált, azon morfondírozva, mit kezdjen az elcseszett napjával, és már majdnem odaért a kocsijához, amikor megérezte azt a kellemetlen és eltéveszthetetlen érzést, amitől a mágiája égnek állította az apró piheszőröket a nyakán. Asha Kendare távol állt attól, hogy szent legyen és maga is meglehetősen közeli kapcsolatot ápolt a sötétséggel, azonban a pokolfajzatok általában még neki is rágósak és emészthetetlenek voltak. Szemei és érzékei egyszeriben élesen és gyanakvással mérték fel a környezetének minden részletét, miközben lassan oldalra fordult, hogy megpróbálja bemérni az érzés forrását. Arra apellált, hogy ha szerencséje van, a démon egyszerűen csak továbbáll, ő pedig úgy tehet, mintha soha nem is vett volna észre semmit – ennek a koszfészeknek egyébként is megvoltak a maga igazságharcosai. Valószínűleg így is történt volna, ha Ashának nem nyílik tökéletes rálátása a tőle alig néhány méterre álló alakra és ő nem felejti el, hogyan kell levegőt venni. Két keze sem kellett volna hozzá, hogy összeszámolja az alkalmakat, amikor valakinek sikerült kiváltania belőle ezt a hatást, de egyik sem ért volna fel ezzel. Úgy érezte, mintha istenesen gyomorszájon rúgták volna, vagy mintha valaki egyenesen felhasította volna az egész kurva testét, mert egy pillanatra az élet is képes lett volna kiszállni belőle. Az arca. A vonásai. Az állkapcsa vonala. A szája íve. A kibaszott szemei. Asha elnyílt ajkakkal, tágra nyílt szemekkel meredt a férfira, mert mintha ugyanazt az arcot látta volna, amelyik minden éjjel kísértette őt álmaiban, épp csak néhány évvel idősebben. A szemei. Azok a szemek jobban hasonlítottak Jack szemeire, mint ahogy Asha emlékei fel tudták volna idézni őket. – Hogyan... – lehelte maga elé. Aztán az agya végre képes volt kettes fokozatba kapcsolni és hirtelenjében rájött, hogy ez a felismerés és a dolog, ami az előbb megállította, összeköttetésben állnak. Megfordult vele a világ, az agyát pedig elöntötte némi szar, mert akárki is akart vele szórakozni, valami kibaszottul rossz viccet választott hozzá. Gondolkodás nélkül indult el a férfi felé, szemei dühtől villogva rejtették maguk mögé a fájdalmat. – Ki a fasz vagy te? – szegezte neki a kérdést cseppet sem kedvesen. Egy része sajnálta, hogy nem volt szolgálatban, így az egyenruhájával és a szolgálati fegyverével nem tudott vigyázzállást parancsolni, de egy pokolfajzattal szemben egyébként is inkább azért viszkettek tettre készen az ujjai, hogy az amulettjéhez nyúljon.
even if it hurts me
even if I can't sleep show me the way
Zenedoboz :
I guess it goes to show, does it not?
That we've no idea what we've got until we lose it and no amount of love will keep it around if we don't choose it.
And I don't know what's got its teeth in me but I'm about to bite back in anger; no amount of self-sought fury will bring back the glory of innocence.
Karakter idézet :
I can't drown my DEMONS,
They know how to SWIM.
Play by :
Anya Chalotra
༄ ༄ ༄ :
Whoever fights MONSTERS should see to it that in the process he does NOT become a monster. And if you gaze long enough into an ABYSS, the abyss will gaze back into YOU.
even if it hurts me
even if I can't sleep show me the way
Zenedoboz :
I guess it goes to show, does it not?
That we've no idea what we've got until we lose it and no amount of love will keep it around if we don't choose it.
And I don't know what's got its teeth in me but I'm about to bite back in anger; no amount of self-sought fury will bring back the glory of innocence.
Karakter idézet :
I can't drown my DEMONS,
They know how to SWIM.
Play by :
Anya Chalotra
༄ ༄ ༄ :
Whoever fights MONSTERS should see to it that in the process he does NOT become a monster. And if you gaze long enough into an ABYSS, the abyss will gaze back into YOU.
Kezdőlap
