- A születésnapom után nem sokkal - fuvoláztam Sora felé fordulva - Ami, hogyha igazán szívből szeretsz, ugye drága cuńada, akkor... mikor is...? - emeltem mutatóujjamat a magasba, mintha a gondolat ebben a pillanatban vált volna sikamlós és megfoghatatlan szappanná, majd ezzel a megemelt ujjal megvakartam a nedvességtől szerteálló hajkoronámat.

- Na... mondd már... - gesztikuláltam mímelve, hogy már éppen a nyelvemen is van a dátum a lányt heccelve, hogy vajon tudja-e a neves évforduló időpontját, avagy sem. Ez utóbbi persze egy cseppet sem keserített volna el. Sőt. Azon lepődtem volna meg, ha tisztában van vele, hiszen Marcóval olyan sok más érdekes témájuk akadt. Már amikor éppen cseverésztek sok más érdekesebb tevékenység helyett.

Eltűnődtem a születésnapomon. Megérem én a következőt...? csendesen elnevettem magam, mint bolond, ki olyan vicceket hall melynek csattanóját az őrület duruzsolja a fülébe, s tovább dagadó jó kedvvel figyeltem a szélvédőn át a kint igyekvő gyalogosokat és araszoló autókat.

- Úgy hangzik, hogy ez neked egy igen csak testhezálló feladat - vigyorodtam el Marco nevelésére és szembesítésére vonatkozóan - A primo jellemfejlesztéséhez az én csontjaim túl törékenyek, az arcom meg túlságosan jóképű. Egyiket sem szeretném e nemes cél oltárát feláldozni. Erre találták ki a nőket. Többek közt.

Frank mozgolódott a kabát mellrésze alatt, s hangos nyögéssel adta tudtunkra, hogy ínyére van a kifúvó nyílásokon kiáramló meleg levegő és az autó, mely elvégezte a helyváltoztatással járó fáradalmakat helyette. Megpaskolgattam az anyagon keresztül és figyeltem, amint Sora valóban közelíteni kezd a város kevésbé barátságos része felé. Az embertömeg ritkult, majd elnéptelenedtek az utcák. Betört ablakok, üres boltok és felborított kukák között a táj nem hogy hívogató nem volt, de egyenesen vonzóvá tette még azt a lehetőséget is, hogy Marco pépessé agyabugyál amiért élete szerelmével kettesben furikázom a városon át.

- Nem - ráztam meg a fejem kedvességgel a hangomban, a homlokom előtt táncot jártak a száradó barna tincsek - Nem segítesz. Illetve... ezzel a csodálatos fuvarral segítesz. Aztán megválsz látási, hallási, szaglási és emlékezési képességeidtől.

Mosolyogva kacsintottam jelezve, hogy azzal teszi a legjobbat, ha eltitkolja közös utunkat. Én is jobbnak láttam volna, ha el sem jön a Galagonya környékére. De a nők... a nagybetűs Nők! Visszatarthatatlanok. Ki vagyok én, hogy kalitkába kényszerítsek egy ilyen madarat?

- Takarítani fogok - közöltem olyan bájjal, mintha épp egy antik teáskészletet dicsérnék - Tudod - öklömet a levegőbe lendítve mímeltem a verekedés mozdulatait - Aztán ha megvan amiért a verés jár... Mehetünk inni és lehet, hogy még egy verseskötetet is hozok, hogy felolvashassak - ez utóbbit tényként közöltem - Itt húzódj le! - ráböktem az üres parkolóhelyre, pedig gyakorlatilag egy darab járművet sem láttunk már jó öt perce sem haladni, sem parkolni. Kicsatoltam a biztonsági övet, majd kissé komolyabban a lány felé fordultam.

- Az igazság az... hogy nem fognak előjönni - megkocogtattam az autó mennyezetét - A taxi miatt. A legjobb lenne ha otthon megvárnál. Vagy úgy tennél, mint aki hazaindult - kacsintottam tudva, hogy ha kissé távolabb megáll esetleg még ki is figyelheti a műsort anélkül, hogy hivatalosan tudnék róla, majd kipattantam a járműből és megindultam az egyik régi fodrászüzlet kapualja felé.

- Kalifornia után én még nyáron is fagyoskodom ebben a városban - vetettem vigyort Sora felé és ujjaimat az ülésem ablaka felette kapaszkodóba fontam. Frank elégedetten nyögött fel a kabát alatt, teátrális jóváhagyása volt a meleg autónak. Még akkor is, ha ő a rétegek alatti kellemes klímában gyakorlatilag nem érzékelhette a különbséget.

Az eltelt hónapok után még mindig nem tudtam megszokni, hogy Rose Harborban úton-útfélen ismerősökbe botlom. Kalifornia gigászi nagyságában jelentéktelenné vált az egyén, itt viszont ki sem tehette az ember a lábát az utcára anélkül, hogy ne köszöngetett volna újra és újra még a legrövidebb ügyintézés közben sem. Amennyire megszerettem, annyira vált veszélyessé az ismertség. Különösen valakinek, ki arcát az alvilágban egyszerre félték, gyűlölték és tisztelték. Ki tudja, hogy engem illetően milyen arányban.

- Igazán irigylésre méltó, hogy milyen hévvel izzik bennetek a spanyol nap melege - válaszoltam egyszerre a karomat ért játékos lökésre és az alakváltó mondatainak tartalmára - A te megélhetésed nem függ úgy a kedves kuzinomtól, mint nekem, ezért mindig elérkezünk egy adott ponthoz ahol rádöbbenek, hogy jobban szeretem a fejem fölött a fedelet és a tányéromon az ételt, mintsem, hogy rábizonyítsam, hogy esetleg igazam lehet - kacsintottam - Ezért Marco inkább csak mondja meg, hogy mit tegyek. Es un hombre muy peligroso.

A kocsi lassan gurult tovább. A havas eső hirtelen megbénította a város forgalmát és a járművek csigatempóban araszoltak előre. Mély sóhajjal szívtam be a rácsokon kiáramló meleg levegőt és nekidöntöttem borzas fejemet a kapaszkodón lógó karomnak. Sűrű időszakot tudhattunk a hátunk mögött.

- Ami azt illeti... Ez a legkedvesebb és legfigyelmesebb invitálás amiben az elmúlt hónapokban részem volt - fordultam vidáman a lány felé, tekintetem melegséget lövellt felé, majd visszafordultam a szélvédőn túli hideg felé - Sajnos épp a kedves primónak vagyok szalajsztott futára. A Galagonya köz felé tartok... - elhallgattam. Taxisként Sora teljesen tisztában lehetett az említett helyszín és annak környezete biztonságával. A lány által elém festett baráti borozás és a délután kellemes eltöltése pontosan ellentétben állt azzal amit el kellett végeznem. Takarítás. Marco valóban megelégelhette, hogy néhány alkalommal leálltam cseverészni Vicky-vel, ugyanis egy kifejezetten undok feladat elvégzésével látott el.

Feszülten az ajkamba haraptam.

- Ha megkérlek, hogy dobj el, akkor már egyenesen mehetek is a temető felé és felravatalozhatom magam, hiszen Marco úgyis golyót repít az agyamba - böktem meg mutatóujjammal a szanaszét álló barna tincsek alatti koponyámat - Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha kettesben megiszom veled egy üveg bort akkor nem tesz hasonlóképp - mondjuk a férfiasságomra célozva - de megéri, hogy kiderítsük. Rakj ki a következő lámpánál és egy óra múlva szalonképesek leszünk.

Megsimítottam a kabát alatt megbúvó kupacot, mely történetesen a kuksoló eb volt.

- Ménykű és pokol - hajoltam le aggódva a járdán mozdulatlanná merevedett Frankhez - Te szó szerint a földhöz fagytál, cimbora.

Felemeltem a jégcsappá dermedt dakszlit, testének vacogását még a világos, elegáns kötésű kutyapulóveren keresztül is éreztem. Hideg orrát frissen borotvált arcomhoz nyomta, s szinte megszólalva könyörgött, hogy hagyjuk el a sötét és zord utcákat és térjünk inkább vissza a házba, ahol Marco legnagyobb bosszúságára a kanapé közepén átmelegedhetett volna a fagyhalál közeli állapotból.

- Ne haragudj, szerelmem, de nekem akkor is találkoznom kell azzal a fess úriemberrel - dörzsölgettem a tacskótestet és Frankkel a karjaim között folytattam a töretlen előremenetelést Rose Harbor kevésbé elegáns negyede felé, hol egy aprócska csomag megkaparintása után valóban visszatérhettünk majd a Perez házba.

Az állatot elegáns szövetkabátom kigombolt nyakán keresztül a rétegek alá juttatva igyekeztem meleget biztosítani, fejemet pedig kissé lehajtottam, hogy kivédjem az arcomba vágó havas eső metsző csókjait. Átkozott kaliforniai meleg, hol vagy most...?!

Szinte saját emberi füleimen éreztem, hogy hiúzom hallásért felelős bolyhai megrándulnak és a hátam mögül érkező autóhang felé rezzennek. Izmaim pattanásig megfeszültek a pillanat törtrésze alatt és a bestia úgy kuporodott össze ugrásra készen belsőmben, hogy a levegő puszta kifújása is elegendő parancsnak bizonyult volna előhívására. Arcom komorrá torzulva fordult az engem követő járgány irányába, csak hogy az ismerős lámpák első képénél már el is öntsön a megkönnyebbülés feloldozása, s az ismerős taxis lány kaján mosolyához méltó párt állítva vigyorogjak vissza. Közelebb lépve rákönyököltem a lehúzott ablak helyére és félig behajoltam a meleget ontó járgányba.

- Ennek a "cicának" nincs, de bár lenne - böktem a mellkasomra és az ott lapuló Frankre, félreérthetetlenül utalva unokatestvéremre - Ismerek viszont egy primo gatót akinek van.

Tekintetemben felcsillant a hiúz borostyánsárga pillantása, majd feltéptem az ajtót és bevetettem magam az anyósülésre. Hajamból ezernyi esőcsepp és hópehely szóródott csillogva szerteszét. Áthajolva csókot nyomtam Sora arcára, majd felnyögve megpaskoltam Franket.

- Drága cunada - fuvoláztam megvárva, hogy Sora visszasoroljon a forgalomba - A mi Marcónk mostanában a maga megszokott temperamentumához képest is zabos. Egészen lehengerlő tud lenni. Csak nem miattad vált morcos kandúrrá? Kegyetlen nőszemély!