Hacsak a lányok nem döntenek úgy, hogy megfordulnak, és mégiscsak bejönnek a temetőbe körülnézni, akkor tiszta a terep, bár ha őszinte akarok lenni, ettől az eshetőségtől nem igazán félek. A csajok többsége fosik a temetőktől éjszaka, mert szellemek, zombik, szörnyek, akármi előfordulhat ott. Ó, ha tudnák, hogy egy olyan sráccal feküdtek le, aki igen gyakran rója négykézláb Rose Harbor utcáit, főleg egy bizonyos ház környékét, hiszen hiába csinálom már évek óta, egyszerűen nem tudom megunni Mrs. Montgomary idegeinek nyúzását. Ezen jókedvűen elvigyorászok magamban, a botlás zökkent csak ki, meg hát ismét eljut a tudatomig, hogy nem vagyok egyedül. 
Feltett kérdésemmel úgy tűnik szórakoztatom, én meg csak megfonom a vállam lazán. Még ilyen állapotban is mókás vagyok, valamit nagyon tudok. Válaszára elvigyorodom. - Hát figyelj, még akár valamiféle perverziód vagy fétised is lehet ez az egész éjszaka a temetőben dolog. Vaagy... jobb kezem mutatóujjával párszor szórakozottan megböködöm valahol a kulcscsontja környékén. -...nem, nem vagy szellem. Zombi sem lehetsz, mert ahhoz túl ápolt vagy, szóval...-kitárom a karjaimat, majd visszaengedve nekicsapódik kicsit farmernadrágba bújtatott combomnak. 
-Ha már így alakult meg segítettél, hogy ne legyek ágyelő...Rod vagyok. - intek neki, de aztán az agyam rejtekéről előjön, mi ilyenkor az illem, és drága jóanyám szavai csendnek hirtelen a fülemben, így felé nyújtom a kezem, hogy röviden, de határozottan megrázzam az övét, majd szépen vissza is húzom.

A temető végülis egy menedék...nem? Jó, oké a holtaknak, de most kivételesen én is elbújhatok itt, asszem. Bár lehet nem túl etikus, a fene tudja. Nem vagyok egy nagy vallásos, a lelkem egy része elismeri, hogy a temető szent hely meg ilyesmi, de mondjuk azt, hogy a cél most szentesíti az eszközt. Na jó ennek semmi értelme, inkább ne próbáljak meg filozofálgatni csak a jó ég tudja mennyi vodka és tömény után, amit még az alakváltó léttel járó gyors anyagcsere sem tudott elég tempósan feldolgozni. 
Ha a hajam nem is (hiszen a nem sokkal korábbi tevékenységtől illetve a "meneküléstől" a tincseim alapból mindenfelé meredeznek), de minden más szőrszálam az égnek áll, ahogyan az idegen férfi hangja megy pillanatra megrémiszt, ahogy megszólal a sötétből. Gyorsan és akadozó nyelvvel pisszegem le, és egy néma köszönömmel fejezem ki hálámat az égnek, hogy a csávó jófej, és tényleg előbb hallom meg a levelek zizegését a fán, mint hogy ő ott van, habár a megforduló szélirány miatt most már szaga is elért az orromig. Vérfarkas, ami azt jelenti, hogy ő maga is ki fogja szagolni, hogy mi vagyok, de sebaj, nincs nekem konfliktusom a farkasokkal, haverjaim is vannak akik falkatagok. 
Továbbra is a sírkő fedezékéből kilesve várom meg, hogy a két csaj továbbálljon, és mikor már a hangukat se hallom, felegyenesedek, és megropogtatom a guggolástól elgémberedett lábaimat. -Huh haver, kösz, életmentő volt. - lépek hozzá oda, éppen csak kicsit botolva meg egy kiálló betondarabban, de azért a reflexeim egész jók, meg a testemben dübörgő adrenalin szépen fokozatosan dolgozza fel az alkoholt.
-Te amúgy mi a fittyfenét keresel éjnek évadján a temetőben? Itt dolgozol, vagy ez valami furcsa perverzió a részedről? - kérdezem, némileg talán pimaszul, bele sem gondolva, hogy a férfi az apám lehetne, sőt, lehet idősebb is nála, elvégre a szüleim fiatalon vállaltak gyereket, és jómagam is még csak 16 vagyok. Mondjuk...józan állapotomban sem vagyok a tisztelet mintapéldánya, és úgy tűnik, nem jön elő belőlem a gentleman ittasan sem. No sebaj.

Én egy istencsászár vagyok, de tényleg! Egy buli alatt két bomba csajt sikerült megdöntenem, mindössze néhány óra leforgása alatt. Na nem egyszerre, bár az sem lett volna túlságosan ellenemre, hanem kis különbséggel, de akkor is...király vagyok, most mondja azt valaki, hogy nem.
Mondjuk az már más tészta, hogy épp az út szélén parkoló autók mögött bujkálok, mert kiderült, hogy a két szőke szépség akikkel eltöltöttem némi kölcsönösen kielégítő időt, hát...szóval legjobb barátnők. Yikes, tudom, elég ciki, főleg hogy eltökélt szándékuk meglincselni engem emiatt. Hallom, ahogyan kiáltoznak utánam, de én osonok autóról autóra. Már azt hinném, hogy elmennek végre másik irányba, amikor meghallok egy "Ott van!" kiáltást, és realizálom, lebuktam. 
Az elfogyasztott alkoholmennyiségtől kissé még instabilan, és döntésemet nem biztos hogy jól átgondolva vágódok be végül a városi temetőbe, hogy egy kicsit beljebb szaladva lekuporodjak egy sír mögött. Kösz, Mr. és Mrs. Smith az elrejtésért, majd hozok virágot holnap. futtatom végig a tekintetemet, kinek a sírkövét is sikerül menedéknek használnom. Elég kopott, és a "lakói" is már közel egy évszázada meghaltak, csak nem bánják, hogy most itt vagyok, csak egy pár percet.
Érzékeim teljesen kiélesedtek a két gimis csinibabára, akik szerencsére nem ide járnak Rose Harbor-ba hanem Wilmingtonból jöttek át barátaikhoz egyet bulizni, így nem kell félnem attól, hogy a suli utolsó hónapját fej nélkül kell végigjárnom, már amennyiben megúszom ezt a mai estét. Néha szívás tud lenni, hogy a kisRod nem tud nyugton maradni...Na jó, kit áltatok? Imádok ezt az életet. Csak vannak kellemetlen részei, előfordul.
A sírkő takarásából látom, ahogyan a lányok elsétálnak a temető bejárata előtt, én pedig kezdenék megnyugodni, de ekkor egy férfi hang zökkent ki a sötétből. Annyira a csajokra koncentráltam, hogy nem mértem fel, vajon van-e más is az éjszakának eme késői óráján a sírkertben. Körbeforgatom a fejem és fejlett érzékeimnek köszönhetően ki is szúrom a magas alakot. -Psszt, maradj csendben haver! Lebuktatsz! - a nyelvem az ittas állapottól még ebben a rövid mondatban is összeakad, de remélhetőleg érti az idegen, hogy most kis túlzással élet-halál szitu, hogy megtalálnak-e itt.