Ritkán lehetett bármilyen a többiek által "jó buli lesz" címkével fémjelzett eseményre elcsalni, így általában sem a házibulikon se a sulibulikon nem találtak meg. Elvétve ha jött valami rendezvény vagy ünnep a városba, akkor este engedtem az alkohol kísértésének, de igazából jól megvoltam anélkül, hogy mindenféle részeg sztorik résztvevője lettem volna. Kösz, a hányásban tenyerelő és felkelni nem bíró idióták titulust meghagyom azoknak, akik nem tudják hol vannak a határaik. De Lys már annyit piszkált a napokban amiatt, hogy soha sehova nem megyek el és nem írok listát arról, hogy az évfolyamon melyik csaj mennyire jó bőr - szóval most itt voltam. Lehet tök szokatlan lesz pont tőlem ez mindenkinek, kaptam is néhány meglepett pillantást némelyiküktől. De éppenséggel nem az a fajta voltam, aki ezen fennakadt. Megragadtam a lehetőséget, hogy a többiekhez is szólhasak ne csak ehhez a bazári majomhoz, aki majdnem minden nap nálunk lógott. Még amúgy is fújtam rá, hogy úgy emlegette a nővéremet, mintha tökéletes alanya lenne egy kósza numerának. Nem szerettem, amikor Lysander próbált közönségesnek tűnni, annyira hülyén állt neki. - De csak mert téged már ismernek itt. - nem tetszett, hogy Noah egyből pelusosnak hívott, de nem akadtam annyira fenn rajta, hogy sértőnek is érezzem. Noah Jacobs annak a fajta srácnak tűnt, aki olykor képes volt magára aggatni azt a világfájdalmas pofát, ami nekem is olyan ismerős volt és részemül jutott. Fogalmam sem volt igazából neki milyen démonai voltak, de a megfigyelőképességem általában nem szokott cserben hagyni. Mégsem firtattam soha, hogy a felgyülemlett indulat miért lobogott benne ennyire azon kívül, hogy vérfarkas volt. Azzal nekem ne magyarázza senki, hogy mert olyan és kész. Sokakat ismertem ahhoz, hogy tudjam nem csak ilyenek. Mellékesen az a kaliberű srác volt, akinek az ökle útjába még én sem szívesen kerültem volna. - Kezdetnek egy korsó sör megteszi. - nem akartam erősebbel indíytani, a múltkori borozás még ahhoz túl frissen égett az elmémbe, hogy töménnyel próbálkozzak. Egyébbként is Noah fellépni készült, nem? Pizza után is ráérek váltani. Nem tolongtam a szeletekért, ugyanilyen gőzölgő finomságot bármikor kérhettünk még ki, ha elfogyott. Így aztán a türelmetlenebbek után nyúltam egy még árválkodó szeletért. A hangulat jó volt, a zene választására pedig senki nem panaszkodhatott volna. Én sosem éreztem késztetést arra, hogy megtanuljak bármin zenélni, a színpad sosem volt a világom. Ha valamilyen díjátadón netán engem szólítottak, akkor is vonakodtam kimenni és hamar a végére akartam kerülni. Még a végén megtetszik, hogy a rögtönzött koncert mellett döntöttem. Így is felülmúltam magam, hogy eljöttem. Teljesen máshogy nézett volna ki az este. De ahhoz képest is máshogy képzeltem el a további menetét, mint történt. Noah már rég fent volt a színpadon, a második szelet pizza és sokadik korty után tűnt fel, hogy annak ellenére meg sem mozdul. Az arcáról azonban nem a lámpaláz sütött, hanem az undor. Mi van? Kizártam a fejemből a dumálást, amit a hátam mögött ejtettek meg a többiek a meccs eredményéről. Gondolom elkussoltak volna, ha megszólal a gitárakkord. Nem lepisszegni akartam mégsem őket, engem jobban érdekelt az, hogy Jacobs kit szuggerál ennyire. Tekintetemmel követtem az övét és valósággak belém fagyott a mozdulat a pizzaszelet felé. - Ezt meg ki hívta? - böktem oldalba Lyst, ahogy leraktam a korsó sört és hanyagul töröltem a kezem a nadrágomba, ahogy elindultam Kazinski felé. Naná, hogy rohadtul zavart a jelenléte, a gondolata szikráját se akartam itt látni. Mint egy kibaszott árnyék, mindenhová beteszi a lábát. - Szerintem húzz el! - sziszegtem oda neki, ahogy megtorpantam tőle pár centire. Nem tudom, hogy a sörtől vagy a társaságomtól bátorodtam fel, esetleg attól, hogy ketten is rühelltük a képét. De nem akartam, hogy itt legyen a szarkeverő haverjaival. - Mi az, a füleden ülsz?
"Dreams are interesting, but everything important happens when you're awake."
Play by :
Timothée Chalamet
༄ ༄ ༄ :
User :
kaynemar
Kedd 23 Ápr. 2024 - 10:16
A végzősök
Noah szórakozott mosollyal hallgatta a záporozó jobbnál jobb válaszokat kérdésére és végignézett az Axe dezodortól és hajzselétől szagló végzős fiúk csürhéjén. Akadt közte vérfarkas, de rajtuk kívül csak Noah érezhette meg az illatok sűrű koncentrációját melyet általában a focicsapat öltözőjével azonosított, s most mégis az ő bárjában bukkant fel. Ma este Leyla nélkül zenélt, mert a lány lelépett néhány napra a városból és Noah nem vette a fáradtságot, hogy megtudakolja tőle miért, helyette csak kiélvezte a set-lista egyedüli összeállítását meg néhány olyan riff begyakorlását melyet a lány ki nem állhatott volna egyébként.
Noah néma figyelemmel nézte a két fiú közötti pengeváltást melyből nem érthetett túl sokat, de annak érdekében, hogy túltegye magát az egyik alakváltói és a másik boszorkányi mivoltán inkább nem forszírozta a dolgot. Egy estére még ő is félre tudta tenni, hogy nem falkatársaival ütötte el az időt. Nem, nem engedett a beismerésnek, de lelke jólesően zsibbadt az évfolyam megjelenésével.
- Az italokat majd én - lépett közbe hirtelen és ráhasalt a pultra - Egyrészt ti mind pelusosok vagytok hozzám képest, másrészt ez az én territóriumom - villantott cápaszerű mosolyt Lys-re. Magára vonta a sörcsapoknál várakozó férfi figyelmét majd annyi ujjat mutatott a levegőbe ahányan összeverődtek.
- Lehet narancslé, de akkor már valami vodkát rakjunk bele - szólt a többiek felé és ha azok ráhagyták az italválasztást, megrendelte az alkoholt. Azt nem engedhette meg magának, hogy még a fellépés előtt lerészegedjen, de inkább vállalta néhány félrefogott akkord szégyenét mint azét, hogy egyedül ő nem csapódhat a többiekhez. Vérfarkas volt elvégre.
A hely átrendezését habár bosszúsan, de Noah intésére tűrve viselte a csapos, így elférhettek a pizzák és a megérkező italok is. Noah rögtön három gőzölgő szeletet tömött magába és leöblítette, majd felállt a társaságból.
- Én fogok tüzet nyitni - intézte Kay-hez szavait az előbbi kérdésre reagálva és megragadta a gitártokot - Majd csatlakozom.
A raklapokból eszkábált kicsiny színpadra lépve bedugta az erősítőt a hangszer testébe és ellenőrizte a mikrofon magasságát aztán megkezdte a főleg rock klasszikusokból összeállított zenei lista lejátszását. A pizza és vodka-narancs kellemesen melegítette gyomrát odabentről és energikus vidámsággal dalolta el az első három számot. A hely ajtaja idő közben nyílt és csukódott, kezdték megtölteni a szórakozni vágyók.
Noah gitárjáról épp elhalkult a Nirvana szám utolsó akkordja amikor az ajtóban egy ismerős arc tűnt fel. A pengető megállt a húrok felett és megfagyva nézett farkasszemet a megjelenő Greg Kazinskivel. A srác egyelőre nem vette észre és kezét dzsekije zsebébe süllyedve valamin felröhögött haverjaival. Noah Kay és Lys felé rebbent és továbbra sem kezdte el a számot. Nem, amíg ez a seggfej itt tartózkodott.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Van egy olyan érzésem, hogy mindenki előbb lazulna és utána enne valamit, de próbálok hatni rájuk, hátha van még egy olyan éhenkórász, mint én s, szerencsére akad is. Nincs az az isten, aki egy éhezőből ne csinálna többet, főleg, ha az társaságba is van. Na épp feldobtam volna a lehetőségeket, amikor Noah csatlakozott közénk és ismertettem volna a jelenlegi állást, szóra is nyitottam volna a szám, ha nem folytja belém Kay érkezése. - Szóval a terv az, hogy rendelünk húsimádó pizzát sok hússal, kevés zöldséggel. Zöldséget majd esznek a nyulak. – itt gyorsan körbepillantottam, hogy nincs-e valaki nyúlféle a közelben, nehogy meghallja, mert amilyen bátor még idejön és belénk köt, vérnyúllal meg inkább nem találkoznék, a Gyalog galoppos vérnyúl elég szemléletes volt miért nem érdemes velük újat húzni. Na jó csak viccelek. Semmi bajom sincs velük. - Nekem édes mindegy, hogy kire. Tudod, hogy az édesanyádra is bízhattál volna. – röhögöm el a végét, ugyan ki gondolná, vagy hinné el. Mindegy. Nagy hangsúlyt erre most nem fektetek. - Most, hogy Kay is megjelent, reméljük nem narancslevet akarnak majd adni, mondván, hogy kicsik vagyunk mi bármilyen italhoz is. De kikérem én. – ha sikerül levenni valaki csimpaszkodó karját rólam s, még így próbál kezet fogni a többiekkel. Istenem… - Mit innátok? – kérdezem azért meg, a biztonság kedvéért, hátha nem mindegyikük csak sört vagy shotot szeretne először inni, hanem egy kicsivel hosszabbat. - Hamarosan kiderül. – válaszolok Kay kérdésére, nem lőve le a poént, hogy Noah fogja birtokba venni a terepet majd. Azt mondták jó hangja van, a csajokat pedig nem kérdőjelezem meg, főleg, ha van bennük egy kis farkas vér is. Na akkor… akkor pláne nem. Olyankor nincs kivel beszélni, meg foglalkozni se sokat. A jó szándékot is flörtnek hiszik és jönnek a morgással meg acsarkodnak, megkeseríteni az életem nem akarom én se. Az eszem még a helyén van. Még. - Kérek öt óriás pizzát, az kezdésnek jó nem? – elférni persze nem fog, de nem baj, én idetudok hurcolni még két asztalt, maximum alaposan szemügyre vesz, minket a pultnál lévő, hogy mi csak ne rendezzük át a helyet, de ha bármi ilyesmibe beleszólna, megesküszöm neki, hogy minden olyan lesz, mint előtte volt, mielőtt távoznánk. Rendes bagázs vagyunk mi! Csak nem látszik ez még rajtunk. Főleg miután egy elég erős parfümű bige elsétál előttem, ide nem kell jó orr, anélkül is utána pillantanék, hogy ez most mégis mi a csoda volt, édes istenem, inkább fürdött volna meg rendesen és hagyta volna ezt az illatfelhőt otthon, de nem. Most megtelt az orrom vele és szerintem másé is, mert hiába léptem a pulthoz még mindig érzem. Le is adtam – nem vártam meg, hogy odajöjjön bárki is az asztalunkhoz, addig a nappal is eljön – a rendelésünket, megvártam szépen, ha kézhez adták, hát hoztam is főleg, ha felpakolták szépen egy tálcára, mint valami úri pincérgyerek hoztam az asztalokhoz. - Tessék. Szolgáljátok ki magatokat, én idáig elhoztam. – el is emeltem az egyik italt, meg se néztem, hogy mit. Várnom kellett volna a pizzával, de mindegy most már. Nem vagyok kisgyerek. - Pff most látom, hogy van darts meg biliárdasztal is! – nem nagy felfedezés ez, de eskü nem pörgök rá, ha látom, hogy nincs rá vevő.
A középsuli egy olyan hely, amely képes kiszívni az emberből az utolsó csepp életerőt is, hogy aztán aszott múmiaként kóvályogjunk hazafelé, ahol csak pár vödörnyi alkohol képes minket visszahozni az életbe. Legalábbis így érzem magam Dixon professzor előadása után. Ez a fickó maga a kaszás, csak fekete lepel helyett pink inget és egy beazonosíthatatlan színű, talán madárürülék, nadrágot hord. Bajszán élénken csillog az ápoló olaj, amitől igazán igénytelen hatást kelt. Így csak a mexikói szappanoperákban néznek ki a szívtipró vénemberek. Legalábbis azt feltételezem, hogy az új külsejéhez egy hasonló sorozat adhatott ihletet, mert más magyarázatot elképzelni sem tudok erre az ocsmányságra. A hátsó sorokban már fogadásokat kötöttünk arról, hogy a bajsza hegyén himbálózó olajcsepp vajon még az előadás vége előtt földet ér vagy majd csak a folyosó kövezetét tiszteli meg vele. Összesen 13 percet és 4 másodpercet bírt ki a kis olajgömb mielőtt a porba, azaz a prof ingére hullna. Szóval, sikerült megnyernem a mai italra valót. Lys szerint többször kellene lazítanom, ezt így gondolta, nem? Bár az sem lepne meg, ha füvezni akarna... A délutánt végtére is a nővérem boltjában töltöttem, újabb zsebpénz reményében pedig még rendre fel is söpörtem. Nem győztem a kuncsoegó pillantásokat vetni felé. Meg a na légyszi ne legyél ennyire kegyetlenül fukar, mindjárt hétvége dumákat lenyomni. Nem akartam én annyira eszeveszettül rohanni, de amikor kaptam egy messenger üzit attól a marhától, felütötte a fejét bennem, hogy tényleg kellene valamit kezdenem magammal már ahelyett, hogy gubbasztanék a négy fal között. - A terv az, hogy engem sem hagytok ki. - na nem rohantam én annyira, hogy becsatlakozzak, amíg Enide kocsiba dobott, leinformáltam Lyst hol van, majd ígéretet téve, hogy én bizony teljesen vállalhatóan megyek haza, már a srácok sarkában is tobzódtam. Francnak kellett az alkohol, nem az hiányzott. Inkább az, hogy kicsit átlagosnak érezhessem magam. - Lys remélem felkészültél, hogy a nővéremre testáltalak. - oltottam be mindjárt a lehetőséget mergaradva szőke barátomat, miközben a nyakába akaszkodtam, nyújtva a kezem a többiek felé. Nem volt ez olyan egyszerű mutatvány, az itt megjelentek zömmel még nálam is magasabbra nőttek, pedig én sem voltam egy apróság. - Kay, akinek még nem mutatkoztam be. - sosem voltam egy nagy haverkodós és nem tudtam kinek mennyire maradtam meg, sosem lógtam ezekkel az arcokkal. Tekintetem aztán megakadt a gitártokon. - Ki fog a hallgatóságra tüzet nyitni?
"Dreams are interesting, but everything important happens when you're awake."
Play by :
Timothée Chalamet
༄ ༄ ༄ :
User :
kaynemar
Vas. 1 Okt. 2023 - 14:32
A végzősök
Ahogy közeledtek a májusi és júniusi vizsgák, Noah nyakán úgy szorult a hurok és egyre inkább hasonlított olyan vadállatokra, kiknek ketrecét folyamatosan egyre kisebbre és kisebbre vették. A fogyó élettérben a benne gyűlő feszültségnek sem maradt már több hely az eloszlásra és a fociedzéseken az utóbbi időben többször használta az öklét mint bármilyen technikát a labda megszerzésére. A büntető fekvőtámaszok és futások mellett a otthon gyakoribbá váló és egyre hosszabb szülői percek várták, a Jacobs ház pedig zengett az üvöltözéstől, ez jelezte a Jacobs házaspár városban tartózkodását. Távollétükben Noah pánikszerűen kapaszkodott bele motorjába és gitárjába, ám szabad ideje legnagyobb részét mégis farkasalakban, valahol az erdőben bujkálva ütötte el. Szinte megváltásként érkezett el minden péntek este és azon volt, hogy még azelőtt a küszöbön kívül tudhassa magát mielőtt édesanyja és édesapja rámorranhatott volna - a szó legszorosabb értelmében, hiszen vérfarkasokról beszélünk -, hogy az Ivy League nyolc egyeteméből mégis melyikre méltóztatik bekerülni és ezen kívül meg mégis mi a helyzet a sportösztöndíjjal... Noah-t átfutotta a hideg valahányszor bevágta maga mögött a krematóriumszerű ház vaskos ajtaját, s nem azért, mert a hosszú tél után a márciusi esték még mindig csípős levegőjükkel ölelték körbe hatalmas alakját. Noah amúgy sem fázott, elvégre fűtötte a vérfarkasok és meg nem értett tinédzserek perzselő vére. A fiú azonban gyakorlatilag már rég nem volt tinédzser, huszonegyedik születésnapja pedig majdnem csupán fél év távolságra volt tőle. Egy karnyújtásnyira - mégsem érezte, hogy elég hosszú lenne karja, hogy elérhesse a megváltást. Gyalog sétált el a pubig és lendülettel lökte be az ajtót. Szemöldöke vadul indult meg megint túl hosszúra nőtt tincsei irányába és talán az a bizonyos lendület egy másodpercre meg is tört amint megpillantotta végzős évfolyama tesztoszteront termelő felét a pult körül. Sikertelenül nyelte le az arcára kiülő vigyort és öles léptekkel levágta a távolságot maga és barátai között, majd a válluk felett áthajolva dörgő hangon megszólította őket. - Na, mi van, nem tudtam, hogy ide már ilyen arcokat is beengednek. Pisiseknek nincs gyerekmegőrző - aztán pacsira lendítette tenyerét és letámasztotta gitártokját a söntésnél. Bőrdzsekijétől megszabadulva mohón beszívta a konyhában készülő pizza illatát. - Engem is számoljatok bele és kérjünk valami piát is, mert már a f*sz kivan az élettől - nevette el magát és a rendelés leadása után ledobta magát az egyik hangosan nyösszenő bárszékre. Mellkasában különös melegség áradt szét és a vállát nyomó őrületes teher varázslatos módon kámforrá lett. Az utóbbi megfeszített időszakot meghazudtoló nyugalommal pislantott végig az összegyűlt társaságon. - Akkor mi a terv mára?
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Újabb péntek este, amikor úgy döntök, hogy nem otthon ücsörgők és videójátékozom, hanem kilépek a házból és szórakozom egy kicsit, vagy valami hasonló. Anyának azt meséltem be, hogy Kay-al és Enide-el lógok – nem csak Kay szokott elterelésnek szánni engem, hanem én is őt, és mostanában Enide-el is beszélgetek éppen eleget ahhoz, hogy most már őt is egy plusz okként tudjam megnevezni. Persze valójában nem velük vagyok, meg is írtam azért a biztonság kedvéért, hogyha az én egyik szülőm érdeklődne, akkor tudják mit kell mondani, hogy épp kimentem a mosdóba és ezért nem tudom átvenni a telefont. Bármilyen rám jellemző szöveg, amivel egy kicsit is el lehet mulasztani a gyanút, hogy bizony én nem is vagyok ott náluk. Megint valami családi nagy tevékenység van, amiben nem vehetek részt – nem mondták ki konkrétan, de éreztem én, hogy valami nagy takarításnak bélyegzett egyéb dologról van szó. Nem is faggatóztam sokat, később úgyis kiderül így vagy úgy. A belváros egyik pubjában beszéltük meg a találkozót néhány végzős társammal, ahol elvileg Noah is fellép és azért jöttek, hogy kiröhögjék őt. Nem amúgy. Van annyira tekintélyt parancsoló a srác, hogy ne nevessenek rajta és kímélik is az arcukat az öklöseitől. Különben is mi srácok tartsunk össze, mintsem széthúzzunk. Néha példát vehetnénk a lányoktól, akik nem egymás kibeszélésével foglalkoznak, hanem minket beszélnek ki, hogy mi mennyire rosszak vagyunk. Igaz ez most még elképzelhetetlen, de hétfőn úgy érzem valami olyasmi lesz a téma, hogy bezzeg azért siettünk haza ma pénteken, hogy beülhessünk egy pubba a nap végére és ne is jöjjünk ki onnan zárásig. Eredetileg nem ez volt a célom, de ha már hamarabb ideértünk, akkor nem féltem kérni valamit, amivel, amiért ki nem dobnak innen, hogy csak foglaljuk a helyet és az igazi vendégeknek adjuk át a helyünket, akik fogyasztanak is valamit. Éhes is voltam egy kicsit, nem mintha nem úgy indultam volna el otthonról eleve, hogy ettem valamit, de út közben annyit beszéltek mellettem, hogy megéheztem. Különben is már tudom, hogyha buliról van szó, akkor előtte jobb, ha nem éhgyomorra iszom valami erősebbet a narancslénél és kólánál. Hogy ne csak egyedül tegyek így megpróbáltam a többieket is hasonlóra rávenni, egyedül nem jó enni-inni. Én pedig nem tudok mit tenni, ha kinézik a számból is az ételt nemcsak a kezemből, szóval érthető miért tettem nekik egy javaslatot mondjuk a pizzára. Az elég egyszerű, jut belőle több szelet és jól is lehet vele lakni, bár valószínűleg előbb beüt a kajakóma, mint más. - Tudjátok már milyet kértek? – kíváncsiskodom, mert én már tényleg túl lennék a rendelésen is.