Sose tartottam túlságosan is fontosnak a külső megjelenést. Persze az ember egy kis odafigyeléssel, sminkkel sokat dobhat a kinézetén, de mindig is úgy véltem, hogy az olyan, mintha az ember álarcot tartana az arca elé.
Egy dologgal nem tudtam a mai napig megbékülni... Mégpedig a magasságommal. Nem nehéz engem túlnőni. Mindössze 156cm magas vagyok. Nem mondom sokszor jól jött, de általában csak a problémám van vele. A boltokban rendszeresen keresnem kell egy magasabb személyt, hogy segítséget kérjek tőle. Kissé kellemetlen, de mr hozzá szoktam. Őszintén abban bízom, hogy a gyerekeim inkább az apjuk genetikáját örökölték és nem maradnak olyan picik, mint én. Ám az apró és törékenynek tűnő testalkatom ne tévesszen meg. Ha kell oda tudok ám csapni! Pici a bors, de erős. Nah ez pont rám vall. Bár tény én inkább béke párti vagyok.
Szőke hajfürtjeimet édesanyámnak köszönhetem. Nem igazn szoktam festeni. Egyszer kipróbáltam milyen is lennék barnán, de nem igazán tetszett, így azóta se próbálkoztam mással.
A szemeim színe a vizet idézik fel bennem. Szeretem a tavakat, tengereket. Mindig is vonzott a víz. Ennek köszönhetően sokat is járok úszni. Egyik igen nagyon kedvelt elfoglaltságom.




Jó tulajdonságok:
- Gondoskodó: A családja a mindene. Imádja a gyerekeit, szereti a férjét, a sok rossz mellett is. Mindig ott van mellettük, támogatja őket. Mind e mellett a diákjaira is próbál odafigyelni. Észre veszi, ha valamelyikükkel valami probléma van. Szívesen ül le velük négyszemközt beszélgetni. A diákok is bizalommal fordulnak hozzá.
- Érdeklődő: Sokat olvas és nem csak regényeket. Szeret minél többet megtudni a világról. Szinte minden is érdekli őt, de leginkább a természet, az utazás. Annyi tudással a fejében nagy eséllyel egy kvíz versenyt is könnyen megnyerhetne.
- Kedves: Mondhatni, hogy kedvessége határtalan. Még azokkal a kollégákkal is kedvek, kikkel nem igazán jön ki jól. Még ha mérges is az illetőre inkább elfolytja magába és ugyanolyan vidám mosollyal pillant rá. Néha talán nem mindig előny ez a kedvesség, hisz könnyen kihasználható, de annál ő sokkal okosabb.
- Okos: Nem csak művelt, de a józan esze is teljesen a helyén van. Gyerekkorában is remek tanuló volt. A logikájával sosem volt problémája. A szülei azt hitték orvos lesz belőle, de ő végül a tanári pályát választotta.
- Erős: Ahogy mindenki másnak is, az ő élete sem tökéletes, de mégsem engedi meg magának azt, hogy összezuhanjon. Az erőt leginkább a gyerekei adják neki.

Rossz tulajdonságok:
- Csendes: Nem szokása panaszkodni, vagy puffogni. Ha valami bántja, ha valami feldühíti azt inkább magában tartja. Persze a gyerekeknél más a helyzet. Velük szemben cseppet sem csendes. Ha kell bizony ki tudja engedni a hangját, de akkor sem az ő érzéseiről beszél. Azokat inkább elfolytja mélyen.
- Ügyetlen: Amit lehet kiejt a kezéből, amit lehet lever az asztalról a polcról. Minden alkalommal mikor kést használ főzéskor megvágja magát. Még a saját lábában is képes megbotlani. Sok csontja tőrt már az évek alatt. Ő maga már meg sem lepődik azon, ha valamije ismét gipszbe kerül
- Nyugtalan: Ritkán képes kikapcsolni, egy helyben maradni. Egy jó könyv, egy remek színházi előadás az, ami alatt képes megállni és kicsit élvezni a pillanatot, a nyugalmat. Máskor viszont mindig talál valami tennivalót. A munkából hazatérve elkezd főzni, mostni, vagy akár takarítani. Foglalkozik a gyerekekkel, a kutyával. Vendégségben is nehezen viseli el azt, ha nem tud segíteni a házigazdának.
- Rendmániás: Egy könyv nem úgy áll, a szőnyeg kicsit ferde, vagy éppen nem akulátlanul csillog minden evőeszköz. Nem bírja elviselni a rendetlenséget. Persze két gyerekes anyukaként ezt nehéz lehet elképzelni, de azok az idők számára is nagy megpróbáltatások voltak.


Nem szereti a hazug emebereket. Pedig az egyik legfontosabb személy pont olyan, ki bátran, a szemébe nézve ferdíti el az igazságot. De nem volt mindig ilyen és Veronica pont ezért sem hagyta még el őt. Na jó egyszer felvetette a dolgot, hogy váljanak el, de végül Brian elérte, hogy kergesse el ezt a gondolatát.
De ő az a személy akiről azt lehet elmondani, hogy tényleg mindenkivel kedves. Beszólhatsz neki, sérheted, mindaddig míg nem a gyerekit, a családját bántod szavakkal, vagy akár tettekkel. Akkor előjön az a bizonyos anyatigris és amilyen pici a természete olyan hangos tud lenni.
Mindenki ugyanúgy kezel bármilyen is legyen az a személy. Na jó... talán ha egy gyilkos állna előtte, akiről tudná is, hogy az nem biztos, hogy kedves mosollyal a keblére ölelné.

Férjének köszönhetően tud a természetefelettiekről, de nem ítéli el őket, mondjuk nem is tudja  megkülönböztetni a sima emberkeet a többiektől. Utánuk olvasott, már amennyit tudott a régi feljegyzéseknek köszönhetően. Nem fél tőlük. Bízik abban, hogy tényleg meg tudnak lenni békességben és hisz abban, ha fenyegetést jelentenének akkor a férje se lenne ennyire nyugodt.


A legtöbb lány arról álmodik kiskorában, hogy eljön a szőke herceg fehér lovon és boldog élnek, míg meg nem halnak. Én is hittem kicsiként ebben a mesében, de végül az élet igazsága arcon pofozott engem.
Megvolt a nagy szerelem, a rózsaszín köd, a repülés, az izgatottság, a madarak a gyomromban és még sorolhatnám. Emlékszem az első randinkra, az első csókra, táncra, együttlétre.... Boldog voltam és bíztam abban, hogy mind ez ha kicsit alább is hagy, de megmarad nekünk...

Első alkalommal azt hittem csak képzelődöm, hogy az orrom átver engem. Próbáltam is elhessegetni a gondolatot, hisz mi oka lenne rá arra, hogy másik nő társaságát válassza helyettem? Persze erre a kérdésre jó magam is tudom a választ. Hisz miért ne választana egy fiatalabb és szebb lányt helyettem?
A figyelmemet a gyerekek vonták el. Minden időmet rájuk kezdtem el szentelni, megpróbálva tudomást se venni a férjem félrelépéseiről. Minden este mikor későn ér haza rettegek attól, hogy megint új illat csapja meg az orromat. Sokszor szoktam megvárni őt jó feleségként, de az utóbbi időkben inkább úgy teszek már, mint aki alszik.
Egyszer mertem rákérdezni, de tagadást kaptam tőle. Nem értem őt. Ha annyira boldogtalan mellettem mégis miért akarja továbbra is, hogy a felesége legyek? A város lakosait pont nem érdekelné, hogy elválunk. Hisz a mai világban ez teljesen természetes és elfogadott. Nem minden házasság tart örökkön örökké.
Persze a gyerekeknek nehéz lehet egy ilyenn válás, de vajon ezzel nem teszünk rosszat velük? Ők sem ostobák. Látják, hogy anya és apa nem sűrűn vannak együtt. Alig csinálunk családi programokat.
Viszont az is gond, hogy mind ennek ellenére még mindig szeretem őt és talán ezért is fáj ennyire a megcsalása. A jelek szerint ő már nem viszonozza ezeket az érzéseket. De valahol legbelül mégis abban reménykedem, hogy még megmenthető a házasságunk, hogy egyszer végre észhez tér és visszatér hozzám. Tudom, hogy a gyerekit ő is szereti, hogy nem tudna csak úgy lemondani róluk. De hosszú távon már ez sem tartható. Ha nem tudja ott hagyni őket, ha nem akar küzdeni értük, akkor kénytelen leszek mégis kezdeményezni a válást, bármennyire is fájna nekem.

A mai nap sem jött haza időben, pedig megígérte, hogy ma együtt fogunk vacsorázni. A kedvencét készítettem el. Szépen megterítettem még kicsit ki is öltöztem, de mind hiába. A gyerekek megvacsoráztak, befeküdtem melléjük az ágyba, felolvastam kedvenc meséjüket, majd boldogan néztem, ahogy elnyomja őket az álom. Egy idejig mellettük maradtam, végül elvonultam a szobámba, ahol átöltöztem a pizsamámban.
A fürdőszobában megálltam a tükör előtt. Egy fáradt, szomorú, kissé ráncos nő nézett vissza rám. Csak egy estét szerettem volna kapni tőle.
Amint meghallom a bejárati ajtó cspódását kisietek a fürdőből lecsapva a villanyt, hogy az ágyamba siessek. Nem volt kedvem végig hallgatni az újabb hazugságát. Abból már kaptam bőven. Neki már nem olyan fontos eltöltenie velem egy kis időt. De azt még rosszabb látni, hogy ma este nem csak engem, de a gyerekeit is eldobta.

Vajon ez fog változni, vagy ha nem lépek, nem zárom végre le ezt a kapcsolatot örökre ilyen marad?


Brian Duke:Játékos -ember (alapító) -  férj
Deborah és Vivienne Duke: NJK - ember -  8 és 10 éves lányai
Kevin Simons: Keresett karakter - ember -  testvér