Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyVeronica Duke
Tegnap 23:47-kor


Put me up & put me down.

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 10:29-kor


Besties Time.

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 10:06-kor


Calories don't count on weekends?

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 9:45-kor


another mess. Archie&Lodie

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyElodie Rhodes
Tegnap 9:03-kor


it will not be easy

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyElodie Rhodes
Tegnap 8:38-kor


Weak spot

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyArchibald Collins
Szer. 30 Okt. 2024 - 14:59


Sherlock & Watson

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyKay Llewellyn
Szer. 30 Okt. 2024 - 13:51

Megosztás
 
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 22:44



Táncsak káprázik
a szemem
Ártatlanul elmosolyodtam. Én telefonbetyárkodni? Dehogy zargatnám fel abból a néhány órácskából, amit pihenni tud egyáltalán. Máskülönben könnyen meglehet nyúzott lesz utána napokig. Megszoktam már, hogy mi az az időintervallum amikor válaszol, leginkább a reggelek és az alvás előtti pillanatok szoktak írogatással eltelni egészen addig, amíg már nem válaszol. Olyankor egy halk "neked is jóéjzakát" megjegyzéssel szoktam letenni a telefont, miután meggyőződtem róla, hogy tényleg nem fog visszaírni. Persze aztán máskor meg még épp idejében köszönt el. Különös milyen hamar kialakultak bizonyos szokásaink, közös szokásaink.
- Mert nem vagy önző és soha nem vagy senki terhére. De ami a legfontosabb, könnyen megszerethető személyiséged van. - talán kicsit túltoltam ezt a megjegyzést, de ő kérdezte, én csak őszinte voltam. A felvont szemöldöke elgondolkoztatott, hogy vajon ezt a kérdést komolyan gondolta-e, mert kár lett volna ha indokolatlanul is alábecsüli magát. De talán csak a véleményem érdekelte, amit pedig cenzúra nélkül meg is kapott. Reméltem, hogy a kendőzetlen őszinteségem nem elriasztani fogja, de tőlem amúgy is már megszokhatta a pimasz megjegyzéseket.
- Igen, valahogy úgy. Megvannak a szükséges papírjaim, szóval... egy sétarepülőre legálisan is elvihetnélek. Csak egy szavadba kerül. - játékosan rá kacsintottam az utolsó mondatom kiejtése közben. Egyébként sem kellett nők közelében félteni, de Mara mellett igazán természetesen érezhettem jól magam. Semmi manír, semmi kamu, semmi megjátszás. És emiatt roppant mód hálás voltam neki. Szelíd mosolyt csaltak a szavai az arcomra. A tériszony rossz, ha valaki az, akkor nem kicsit nehezítette meg az életét. Volt olyan katonatársam, aki szabályosan rettegett odafent, pedig tudta mire vállalkozott. Vajon Mara is tudja mire vállalkozna velem?
- Akkor kezdheted elhinni. - csuklóból fordította vissza a szavaimat velem szemben, noha nem bántam mert legalább megtudtam, hogy mi az amit leginkább díjaz bennem. És mindez roppant vonzó volt a számára. Csoda hát, ha nyugodt szívvel nyitottam felé? Egyben pedig meg is lepett a merész kijelentése olyannyira, hogy egy ütemet a szívverésem is kihagyott, a szemeim pedig elégedett örömtől csillantak fel. Mégsem akartam látványosan belekapaszkodni ebbe, mert a következő pillanatban elnézett másfelé. Arcihe csak nyugalom, mindent a maga idejében.
Jobbnak tartottam feldobni egy ötletet, már ami a közös programokat illető. Sosem elég korai elkezdeni, mert annyi látnivalót lehet találni, mint égen a csillagot. Mind biztosan izgalmas a maga nemében, vele pedig igazából már az a bónusz. Rég éreztem ennyire jól magam bárki társaságában és ma még csak egy reggelit tudtunk le egy átlagos helyen. Bizakodva tekintettem előre.
- Ezt egy igennek veszem. Szóval kezdetnek mondjuk mesélhetsz majd a beosztásodról. - most már egyikünk sem bújhatott ki a tervezés tudata alól, nem mintha egy percig is szerettem volna. Fejben kezdhettem tervezgetni a következő napokat és előttem volt, ahogy teletolom linkekkel is a messenger beszélgetést.
- Ó, szóval a bor erejében jobban hiszel, mint a táncéban. - megengedtem magamnak egy kis incselkedést, ahogy a pohár felé fordult, hogy töltsön belőle. Sebaj, én még pár percig dülöngéltem a ritmusra amíg a kezembe nem adta a poharat. Nem lehet mindent egyszerre, nem? Nem baj, cseppet sem tört le, később még talán megpuhítom és addigra talán a gipsz sem lesz annyira zavaró tényező.
- Nekem is meg kellett tanulni, nem jön ez csak úgy. Még mankóval nem táncoltam, nézd el nekem. - nyújtottam közben a kezem a pohárért, ahogy azt felém kínálta és egyben meg is álltam. Ennyire még nem mankóztam profin. De tetszett, hogy a zenére visszakérdezett. Igaz ezek az első ötleteim voltak a mostani hangulatomat figyelembe véve.
- Akkor a leendő utazásainkra koccintunk? Én innék az ismertségünkre is. - a poharához érintettem épp csak halkan koccanba a poharam, majd a számhoz emeltem az üveget és beleszippantottam. Nem voltam nagy szakértő, más kérdés úgy teni, mintha... pár pillanatig mélyen Mara szemébe néztem, mielőtt az italba kortyoltam volna.
- Nem is rossz. De persze, üljünk. - nekem kicsit macerásabb volt a kanapéhoz jutni, de abban abszolút igaza volt, hogy most kifejezetten jól esett leülni mellé. Mély szusszanás tört fel belőlem, ahogy a támlának dőltem.
- Van valami, amiről régóta álmodozol, de még nem tetted meg?
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 17:37

Every nurse has that one patient that they'll remember forever.
ft. Archibald Collins
Elnevetem magam, mennyire lelkesen csap le arra a lehetőségre, hogy megkapja a telefonszámomat - végül nem a bőrére, hanem a telefonjába írom fel a számsort, de behajtom rajta az övét is. -De aztán nem telefonbetyárkodni az éjszaka közepén. - fenyegetem meg játékosan a jobb mutatóujjammal, noha valójában nem nézem ki belőle. Akárhogy is, hamarosan már lakáson belül vagyunk, míg odakint rákezd az - egyelőre - csendes eső, de a felhőkből ítélve lesz ez még csúnyább is. Csak addigra álljon el, mire vissza kell mennem a kórházba. Addig felőlem eshet, Archie-val itt is fel fogjuk magunkat találni. Ha a kórház falain belül illetve területén nem unatkoztunk, itt sem fogunk.

-Valóban? És miből vagy olyan biztos, hogy nem vagyok borzalmas lakótárs? - kérdezem ravaszkásan felvont szemöldökkel. Egyébként nem gondolnám, hogy az vagyok. Szó nélkül mosok, főzök, takarítok - nem véletlen, hogy Rick sem rohant kiköltözni még a családi házból. Nem is tudom mit csinálnak most, hogy egyedül maradtak. Mireliten és rendelős kaján élnek? Vagy valaki a falkából rájuk néz? Erre nem akartam sosem rákérdezni mikor velük beszéltem, így is néha előjön a bűntudat, hogy otthon hagytam őket.

-Vinnél? Mármint...hogy te vezeted a repülőt? - nézek rá kissé talán értetlenül - eddig ez az infó vagy elkerülte a figyelmemet, vagy nem merült még fel, de ez új. -Mindenesetre nem, azt hiszem azt kijelenthetjük, hogy nem vagyok tériszonyos. - nem csak ki-, hanem le is nézek, de semmi szédülés, semmi rosszullét - már tehát ezt is tudom magamról.

 -Olyan szépeket mondasz, a végén még elhiszem. - elmosolyodom . Jól esik hallani - immár nem először -, hogy szeretne jobban megismerni. Ettől egyszerre leszek boldog és ideges - mert hát mi van, ha nem tetszik neki amit megtud? Tényleg nincs bennem semmi extra. -Szerintem nem vagy unalmas, eddig egyszer sem jutott eszembe, hogy ezt a jelzőt használjam rád. Szellemes vagy, intelligens, vicces, de ha kell komoly. Emellett van benned egy nagy adag merészség és kitartás, ezek szerintem mind tök jó és vonzó tulajdonságok. - vonzó? Tényleg azt mondtam, hogy vonzó? Érzem is, hogy önkéntelen szóhasználatom miatt elkezd némi pír kúszni az arcomra, igyekszem kicsit másfelé nézni, hátha Archie nem veszi észre.

Következő szavain meglepődök, egy picit valószínűleg az arcomra is kiül. -Tényleg? Vigyázz, mert szavadon foglak. - komolyan gondolta ezt vajon? Lelki szemeim előtt feldereng, ahogy tényleg elmegyünk felfedezni a környéket. Nem engedélyezek azonban magamnak túl sok ábrándozást - nem gyakori az ilyen hosszú kimenős napom. Talán ha jól sakkozok a műszakcserékkel, vagy ha bevállalok valahol többet...na jó, sok a HA. Meglátjuk hogy alakul - mindenesetre most Archie elültette a bogarat a fülembe. A gipsz még kb egy hónapig úgyis a lábán lesz.

Elvigyorodom, ahogyan táncolni hív, még régimódi úriasan a kezét is nyújtja, és bár van egy részem, amelyik szeretné magát ennyire elengedni és tényleg megmozdulni a zenére, a szégyenlősebb énem egyelőre dominánsabb. -Ó nem, még nem jött el az ideje, hogy ennyire hülyét csináljak magamból előtted. - nevetek fel, udvariasan visszautasítva a felkérést, és inkább kitöltöm a bort. -Ellenben te jól nyomod, szóval csak nyugodtan. - lesek oldalra rá, felé nyújtva az ő poharát. 

- Hmm, jó választások. Ezek szerint a zenén biztosan nem fogunk összeveszni mit hallgassunk. Tudod a kocsiban, amikor elviszel ide-oda. Mert most már tényleg behajtom rajtad. - koccintásra emelem a poharamat, majd az apró csing után iszom egy kortyot. Nem is ittam azóta, hogy egy kis búcsúpartit rendeztek nekem az otthoniak mielőtt indultam. Kifejezetten jól esik ez most. -Leülünk? - intek fejemmel a kanapé felé - kényelmesebbek mint a konyhai székek, és nem akarom, hogy a sok ácsorgástól Archie lába túlságosan megfájduljon. Lazaság ide-oda, azért az ápoló énem éber - csak kicsit jobban csendben van, mint szokott.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 296245
༄ ༄ ༄
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 14:18



Táncsak káprázik
a szemem
Kifejezetten tetszett benne, hogy nem vette magára egyetlen egy megjegyzésem sem, sőt mintha kifejezetten szórakoztattam volna. A kórházban nagy mankó volt a jókedv, kicsit talán tartottam is attól, hogy idekint minden egy kicsit komorrá válik. Mégis olyan könnyedén lendültünk át ezekbe a szituációkba. Nem szerettem volna, ha mindez ami alakult közöttünk rossz kanyart vett volna. Noha máskor lazán flörtölősre vettem volna a figurát a pultos csajszival, most olyannyira nem tudott érdekelni. Nem azért, mert Mara elszenvedője lett volna, hanem mert azt szerettem volna, ha ő maga lenne az alanya.
- Akár a karomra is. - a rögtönzés és a mosoly mögött megörültem, hogy ez egy határozott nem elzárkózás volt tőlem. Lehettem bármennyire laza és akármilyen szépen is adhattam elő magam, csak abban az esetben élvezhettem valaki viszont vevő volt az érkezésemre. Tudom, az egyenruha meg az, hogy jól éreztük magunkat egy dolog, de azt már sejtettem, hogy Mara nem az a nő aki csak úgy megkapható. Nem, ő az a fajta volt, akinek ha egy mosolyáért nem is kellett sokat dolgozni, de a megnyeréséért annál inkább.
Nem kell szerénykednie amiatt, hogy nem tudta volna elengedni magát, mert eddig olyan gond nélkül vett minden akadályt, hogy egy rossz szavam nem lett volna rá. Kifejezetten örültem neki, hogy velem tartott a lakás felfedezésében. De ami azt illeti még jobban alakult mindez, mint számíthattam volna rá.
- Szavadon foglak. - csaptam le az ajánlat felvetésére. Igazán? Tényleg vevő lenne erre vagy csak mondta? Hagytam, hogy tegye amit szeretne, erre a lakásra egyébként is ráfért már egy szellőztetés, de minimum egy átrendezés.
- Egyszer szívesen vinnélek fel a felhők fölé, láthatóan nem vagy tériszonyos.
- na nem villogni akartam ezzel a tudománnyal, a rengeteg fejlesztést sosem mások lenyűgözése miatt iktattam be, leginkább magammal nem voltam sosem elégedett. De ezt könnyű volt némi humorral elodzáni.
- Én sem kirándulni járok külföldre. De az, hogy nem jártál sok helyen még nem tesz unalmassá. Vagy csak másban leled örömöd, de ez is a része a személyednek. Tisztelem, amit teszel másokért és minden áldott nap vártam eddig, hogy egy kicsit többet ismerhessek meg belőled. Ha szerinted ez unalmas, akkor én is meglehetősen az vagyok. - engedtem meg magamnak újfent egy mosolyt. Még nem mutatta azt az oldalát, amelyik alábecsüli saját magát, igyekeztem a segítségére sietni, hogy kiküszöböljem a meglátását.
- Meg amúgy sem késő elkezdeni még, fiatal vagy. Ha leveszik a gipszet, kerítek egy kocsit és ha olyan kimenőid lesznek mint a mai, Atlantát nem is fogjuk látni. - ajánlottam helyette egy új opciót. Sosem késő a megújulásra.
- Az botlábú, aki elhiszi magáról. - én most egyébként kifejezetten az voltam balommal, mégsem zavartattam magam. Persze ha látom rajta a visszakozás jeleit, akkor abbahagyom. De nyújtottam neki a kezem. Kedvem támadt kipróbálni milyen vele táncolni, még mindig tartottam magam ahhiz, hogy a bornál is jobban megoldja az embert.
- Akár a tiéd is lehet, vagyis szabad egy táncra, hölgyem? - elővettem az udvarias figurát. Itt csak ketten voltunk, én pedig esküszöm nem fogom kinevetni.
- Hmm, talán a párját, az Uptown Funk is jó. De talán a Burnin' Love vagy a Sugar sugar. Általános feltételezés hogy mindenki az Eye of the Tigerre nyomja mindenki felénk.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptySzer. 24 Ápr. 2024 - 9:43

Every nurse has that one patient that they'll remember forever.
ft. Archibald Collins
-Eszemben sincs - rázom meg a fejem, és még pár másodpercre a kezeimet is felemelem mellkasom előtt. Nem becsülöm le, azt már megtanultam róla hogy ha valamit a fejébe vesz, akkor azt véghezviszi. Mint amikor egyedül akart a kerekesszékbe ülni, vagy az első sikertelenségek ellenére csak azért is "megszelidítette" a mankót, és megtanult vele járni. Nehezen tudom elképzelni, hogy létezik előtte lehetetlen. 

Nem tartozom a különösebben féltékeny típusok közé. Minden okom meglenne, hogy esetleges versenytársnak tekintsem a pultoslányt: csinos, mosolygós, merész hiszen megadta Archie-nak ismeretlenül is a telefonszámát, és minden bizonnyal sokkal több szabadideje van, mint nekem. Mindezek ellenére én inkább jót mulatok, mintsem megjelenjen a zöld szemű szörny - okom sem lenne, hiszen bár tetszik nekem Archie, az egész még nagyon nagyon gyerekcipőben jár, egyelőre ismeretlen végkimenetellel - habár titkon van bennem egy optimista érzés ezzel kapcsolatban. 

Archie végül nagyon diszkrét diplomáciával oldja meg az ügyet. Visszakérdezésén elnevetem magam. -Szeretnéd, hogy én is ráírjam egy számlára? - vigyorodom el, és amúgy egészen eddig nem is esett le, hogy még ő sem tudja a telefonszámomat. Messengeren kezdtünk el beszélgetni - már ha annak lehet nevezni, hogy reggel meg este néhány kómás üzenetre futotta tőlem. Napközben nem igazán tudtam telefonozni a sok tennivaló miatt. Mindenesetre semmi akadályát nem látom, hogy számot cseréljünk.

-Majd igyekszem nyitott lenni.- igaza lehet ezzel a kontroll dologgal. Én magam elég szabálykövetőnek tartom magam, de talán tényleg kicsit lazábban kéne élnem. Kár, hogy 24 év megszokásait nem tudom csak úgy levetkőzni. Akárhogy is, erre a napra tényleg megpróbálom elengedni magam - eddig egyébként meglepően könnyű, és szinte semmi külön erőfeszítést nem igényelt. Valami lehet a kórházon kívüli atlantai levegőben vagy nem tudom.

-Akkor megfontolandó ajánlat. - persze csak humoros, elméleti síkon. A kórház melletti épületben, ahol a szállásunk ki van alakítva sem kell fizetnem semmit - ez hozzá tartozik a gyakorlati lehetőséghez. De viccelődni azért jó magával a lehetőséggel, ám aztán figyelmemet teljesen eltereli a látvány, amit a tizenharmadik emeleti lakás ablaka nyújt. Tiszta időben valószínűleg még szebb, de azért engem így is lenyűgöz, hangot is adok neki. 

-Nagyon tetszik! És nem, még sosem repültem. - rázom meg a fejem, a vállam fölött hátranézve rá. -De azt hiszem lassan neki kell állnom füllenteni ezekről, mert a végén el fogsz könyvelni egy halál unalmas személynek, akinek az eddigi legnagyobb kalandja az volt, hogy Atlantába jött ápolói gyakorlatra. - hangom viccelődő, de főleg azért, hogy elfedje a belsőmben motoszkálni kezdő érzést - hozzá képest tényleg egysíkú életet éltem eddig. Nem utaztam, nem repültem, kevés a szabadidőm...azért ezek nem a legvonzóbb tulajdonságok. 

A borra vonatkozó megjegyzésemet rágalomnak veszi, én pedig elnevetem magam, ártatlan arcot vágva. A zene viszont szintén egy jó ötlet, és Archie-nak sincs ellenvetése, így míg én poharakat kerítek elő, ő ezt el is intézi a hifinél. Még csak a törölgetésnél járok mikor meghallom felcsendülni az első dallamokat, amikor pedig Archie dúdolni kezd, elmosolyodom. Nem gondoltam volna róla, hogy dalospacsirta típus. Na meg ahogy nézem táncos is, már dölöngél is a zenére. Látom az ellazulással nincs problémája, nem egy szégyellős típus.

-Hmm, főleg otthon főzés vagy takarítás közben. Néha olyankor elkapom apát is vagy Ricket, bár utóbbi nem nagyon szokott örülni. Na, ha láttál már három igazi botlábút... - elnevetem magam az emléken, ami az agyamba tolul. Nagyon mókásan nézünk ki kívülről olyankor. Most azonban lehet nem kéne bemutatni a tudásomat - a végén még kiábrándul vagy ilyesmi. -Viszont úgy látom téged a törött láb sem tud megállítani. Akkor ez azt jelenti az egész üveg bor az enyém, mert téged eléggé ellazít a tánc? - rávigyorgok, közben a borért nyúlok és a fiókban talált nyitóval gyorsan kipattintom belőle a dugót, készen arra, hogy kitöltsem - természetesen mindkettőnk poharába, mert csak viccelek. -Ha neked kellett volna zenét választani, mi lett volna?



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 296245
༄ ༄ ༄
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyKedd 23 Ápr. 2024 - 20:06



Táncsak káprázik
a szemem
- Ne becsülj alá. - csak ennyit mondtam mintegy válaszul a felvetésére, hogy kihívás lesz az ő programjait megszervezni. Már ha csak néhány pillanatra sikerül is elrabolnom, megéri. Ide érzem. Fogalmam sem volt, mivel keltette tulajdonképpen fel az érdeklődésem. Több dolog is versenyzett, figyelmes volt, vicces, türelmes. Sosem voltam ahhoz egyszerű eset, hogy ilyen hosszú időn keresztül ennyire intenzíven fenntartsam valaki érdeklődését. Lássuk be nem volt alkalmam sehová sem elhívni, maradt a kórházi közeg meg a kíváncsi tekintetek.
- Oké, ezt nyerted. - visszavágott a saját lenyűgözően megcáfolhatatlan érvemmel és veszítettem ellene. Ezt el kell ismernem, hogy résen van. De engem újfent megnevettetett a cseles visszavágó.
Nem jöttem zavarba különösen a hölgyike próbálkozásától, de akkor ha már ilyen bátor volt kárpótoltam egy másik opcióval. Ez most a részemről egy jókora kapufa lett, de miért is gondolta volna úgy, hogy semmi szándékom nincs a mellettem ücsörgő nővel? Mara felvonta a szemöldökét, én pedig jót mosolyogtam ezen.
- És nekem megadod? - kaptam az alkalmon, jó is hogy felhívta rá a figyelmem. Nem akartam sosem az a tolakodó típus lenni, biztosan sokan próbálkoztak be ugyanúgy bejelölni őt bármilyen felületen ha sikerre vitték a nyomozást. Neki sem volt muszáj ezek közül bárkit visszajelölni. Igazából engem sem lett volna...
Értékeltem, hogy nem kezdett el erősködni. Talán belátta, hogy ez inkább egy ilyen gesztus volt, mint hogy tényleg mindent is állni akarjak. A mai világban egyébként is knnyű volt félreérteni, mindenki egyenlő félként szállt bele bárminemű kapcsolatba, ezt a nézetet én is vallottam. Sosem tetszett, amikor egyes katonatársaim úgy nyilatkoztak a nőkről, mint a tárgyakról, akiket feltesznek a polcra amikor hátuk mögött hagyják az otthont. Ez annál sokkal komplexebb. Egy ilyen életvitel mellett egyébként is nehéz lett volna összeegyeztetni.
Megmosolyogtatott a saját véleménye ütköztetése. Két ellentétes alternatíva, mégis passzolt.
- A kontrollt nem szabad elengedni, de ha valami csábít, annak nem szabad hátat fordítani. Lehet többé nem jön szembe.
Hagytam, hogy felnyalábolja a táskát, végtére is nem volt olyan nagyon nehéz és az imént pont arról volt szó, hogy ki mit fizet. Egyébként is volt két lefoglalt kezem, hogy ne akarjak egyből pattogni. A korábbi taxist viszont szívesebben láttam volna viszont. Lett volna így is pár kérdésem, de ezt inkább nem faggattam. Értékeltem, hogy Mara bízott a találékonyságomban, de most mindketten jól megszívtuk.

Nem voltam rest invitálni már csak azért sem, mert kíváncsi voltam a reakciójára. Megmosolyogtatott a válasz, noha valahol szomorú is volt, hogy ennyire nem értékelték az ő munkájukat. Pedig ők voltak a frontvonalban, nem az orvosok, ha a betegekről volt szó. Ők hallgatták mindenki kínjait, ők ellenőrizték napjában többször. De a világ sosem volt olyan, ami aszerint értékelt, kinek mennyire lényeges a munkája.
- Ilyenekkel nem kellene foglalkoznod. - azt már nem tettem hozzá, hogy amíg megkaptam, addig nekem is teljesen ingyen volt. Vagyis persze a számlákat majd kell fizetnem, de a szolgálati lakások mindig az ilyen sérülések esetére voltak időzíthetőek. Az én szolgálataimat így honorálta az állam, hogy minél hamarabb hadrafogható legyek. Rögvest nekiláttam körül nézni. Tetszett a hely, tágas, végre egy kis egyedüllét árgus szemek nélkül. Na nem mintha emiatt most rögtön szerettem volna Marát kipaterolni.
- Nem? És hogy tetszik? - megütötte a fülem a megjegyzése. Eszembe jutott, amikor nekem is ez volt a legmagasabb vagy talán egy kicsit alacsonyabb. Aztán jöttek a bevetések és a repülők.
- Sosem repültél? - bár ha nem igazán mozdult ki, valahol sejthető volt a válasza. Az egybe nyitott terek előnye, hogy bármiről lehetett közben beszélgetni.
- Én? Dehogy, ez aljas rágalom.
Már a kezemben volt az üveg, amikor megfordult az ablakból. Tényleg eléggé lenyűgözhette a látvány, kár hogy nem értem volna oda időben, hogy én is kinézzek. De könnyen meglehet hamar be is kell csukni, ha majd oda ver az eső. Eddig a másik oldalt fogta be.
- Akkor had szóljon. - elővettem a telefont és letettem az egyik mankót. A jó lábamra tudtam még nehezkedni, meg egyébként sem olyan kényelmes a kettőt használni. Oda ügyeskedtem magam a hifihez és rákapcsoltam a lejátszóm. Könnyűszerrel kerestem ki a zenét, majd nyomtam is rögvest rá egy kellemes hangerővel. A dallam könnyed, fülbemászó, én pedig dúdolni is kezdtem. Mara addigra előállt két pohárral. Még mindig dúdoltam, igaz elmosolyodtam hozzá. De válasz helyett csak kivettem a poharakat a kezéből és a ritmusra korlátoltan ugyan, de lépegetni kezdtem a zenéhez. Megmozdulni nem volt hozzá nehéz.
- Szoktál táncolni? Állítólag jobban ellazít, mint az alkohol.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyKedd 23 Ápr. 2024 - 16:54

Every nurse has that one patient that they'll remember forever.
ft. Archibald Collins
-Szóval felcsapsz a személyes programszervezőmnek? Remélem szereted a kihívásokat, mert a beosztásom tényleg kaotikus. - csak részben sikerül lepleznem az izgalmamat azt illetően, hogy Archie magától veti fel, hogy szervezkedik. Egyrészt azért, mert így talán tényleg lesz lehetőségem kicsit felfedezni az Atlanta rejtette lehetőségeket, másrészt pedig azért, mert ez arra utal, hogy egyelőre nem taszította el annyira a kórházon kívüli "civil" énem, hogy ne akarjon velem több időt tölteni. 

-Már nem vagy a betegem. - játékosan vágok vissza a saját szavaival, amiket nem is annyira nagyon régen még ő hívta fel az én figyelmemet. Még mindig nem a legetikusabb, hogy amivel az első napon még csak viccelődtem, a végére igazzá vált, de azzal nyugtatom a lelkiismeretemet, hogy a többiek is ugyanúgy megkapták a kifogástalan ellátást. Annyira azért nem kivételeztem Archie-val. -Kíváncsian várom. - elmosolyodom, és tényleg érdekel, milyen az, mikor meg akar győzni valamiről, amihez nekem elsőre nem feltétlenül van kedvem. Meg hogy lesz-e ilyen, vagy borzalmas színésznői képességeimmel el kell játszanom, hogy ellenkezek. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

A bizalom kérdése talán a kényesebb témák közé tartozik, ezért is oldom egy kicsit azzal, hogy felhívom Archie legújabb rajongójára a figyelmet. Nagyon érdekelt, vajon hogy vajon hogy reagálja le a csábítónak szánt pillantásokat és azt, hogy még a telefonszámát is megkapja a számlával együtt. Felvonom a szemöldökömet mikor a férfi felfirkant egy számsort, ám szavaiból az jön le, nem a sajátja volt. Hogy egy ismerőséé, vagy egy random szám, nem számít. Egyébként sem tartozik nekem elszámolással e téren. -Valahol mindig irigyeltem azokat, akik ilyen könnyedén tudják kezelni az ilyeneket. Mármint hogy csak lazán megadják a számukat annak aki tetszik nekik. Én ennyire bátor sosem voltam. - nem vagyok és korábban sem volt rám jellemző, hogy pasifaló lettem volna. Szerintem nem is lenne elég magabiztosságom se hozzá.

-Na jó. Egyelőre kvittek vagyunk. - nem vártam volna el, de azt hiszem ez az a pont, ahol jobb, ha egy lépést teszek hátra, és hagyom, hogy úgy legyen, ahogyan ő akarja. A továbbiakat pedig majd lemeccseljük, ha felmerül valami költség a találkozóink során. -Általában nem az a fajta vagyok, aki szereti elengedni a kontrollt, de igazad lehet, ez azt hiszem tényleg egy olyan dolog, amibe nem sok beleszólásunk van. - felé pillantok. Őszintén tetszik ez a komolyabb, időnként filozófikusabb énje. Kellemesen ellensúlyozza a bohóc felét, és szerintem ez egy jó kombináció. Ráadásul azokkal amiket mond ilyenkor általában egyet tudok érteni, és ez jó, mert ez azt jelenti, hogy sok dologban ugyanúgy szemléljük a világot, az életet. 

Ha nem ellenkezik, magamhoz veszem a táskáját - mégiscsak egyszerűbb így mankózni, mintha cipelnie kellene. Nem annyira nehéz, meg hát nem is kell nagy távot megtenni vele gyalog. Főleg, hogy a dolgok jelenlegi állása alapján az is lehet, hogy a szabadtéri program ugrott. -Sejtettem, hogy nem esel tőle kétségbe. - ismét rámosolygok, ma már nem tudom hányadszorra, de aztán a villámgyorsan megérkező taxira fókuszálok, segítek bepakolni, majd ugyanúgy a sofőr mögötti ülést foglalom el. Az autóban ordító zenétől belső farkasom hangosan nyüsszög, és nem mondom, hogy egy kicsit az én fejem is nem fájdul meg. Örülök, mikor végre kiszállunk, és már csak a forgalom zaja hallatszik. Az esőillat már egyértelműen érezhető - szerintem percek kérdése és leszakad az ég.

-Drága lenne a lakbér? Tudod, a kórházi munka nem a legjövedelmezőbb. - elvigyorodom. Az tud lenni - esetleg az orvosoknak. Az ápolónők azért annyira jól nem keresnek, mondjuk én nem is amiatt csinálom. Meg amúgy megvagyok én a kollégákkal egy szobában, úgyis szinte csak aludni járok oda. Első utam az ablakhoz vezet. -Szerintem sosem voltam még ilyen magasan. - kibámulok, de késztetést érzek, hogy ki is nyissam, így végül elfordítom a kallantyúját és kitárom az ablak egyik felét. 

A hűvös levegő megcsap,  jó hogy még nem vettem le a kabátomat. Picit nézelődök amíg Archie a konyhában tesz-vesz, de aztán becsukom az ablakot, majd kibújok a kabátból, és felakasztom az ajtó melletti fogasra. A lakásban kellemes idő van, így a pulcsimat is áthúzom a fejemen és a kabát ujjába fűzöm, majd a konyhapulthoz lépek, ahol már ott egy üveg bor - fogalmam sincs, honnan varázsolta elő. -Ha már a séta nem jött össze úgy döntöttél, megpróbálsz leitatni? -kérdezem viccelődve a pultra támaszkodva két tenyérrel, bölcsen magamban tartva, hogy az nem a legegyszerűbb, mert a szervezetem sokkal gyorsabban dolgozza fel az alkoholt, mint az embereké. 

Tekintetem követi az övét a hifi felé. -Nevetni fogsz azok alapján ahogy megismertél, de az első ami eszembe jutott Bruno Mars-tól a The Lazy Song. - felnevetek - rám abszolút nem jellemző amiről énekelnek benne, de a dallamosságát szeretem, az énekesnek pedig szerintem jó hangja van. Ha ő zenét kapcsol, én hasznossá teszem magam, és kinyitogatok pár szekrényt, míg meg nem találom a borospoharakat - pont kettő van, de kicsit porosak, így a csapnál elöblítem őket, papírtörlővel megtörlöm, majd az üveg mellé teszem őket a pultra. -Bocsi, hogy önállósítottam magam a te lakásodban, de nem szeretem a tétlenséget.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 296245
༄ ༄ ༄
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyKedd 23 Ápr. 2024 - 15:07



Táncsak káprázik
a szemem
Ártatlanul emeltem fel a kezeimet újfent magam elé. Dehogy akartam kötekedni, ellenben viszonoztam a mosolyát. Oké, egyfelől tudta hogy megy ez a dörgés, mert nem kezdte el védeni a gyógytornászt, másfelől pedig ez kellő elégtétel volt nekem, hogy ne ilyen irányba mozdítsam el a beszélgetést. Tehetek róla, hogy hozzászoktunk a csipkelődéshez? Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem és a jelekből olvasva egyébként ő sem volt ezzel máshogy. Remélem.
- Ez mind jó ötlet, de te tényxleg nem sok helyen jártál. Oké, ezen akkor most változtatunk. Ha jól szervezünk, lesz elég időd. Én tudok alkalmazkodni. - meglepett, hogy tényleg nem járt nagyjából sehol. Nem hogy sok helyen, sehol. Nem akartam egyelőre firtatni a miértjét, biztosan megvolt az oka rá. Ha most ilyen könnyedén jött el egy teljesen új helyre, akkor kétlem, hogy az újdonságokkal lenne problémája. Mindkettőnkre ráfért igazából az, hogy kicsit kimozduljunk és felfedezzük a környéket. Nerm feledkeztem el a begipszelt lábamról sem, de azt jelenleg nem láttam akkora akadályoztatásnak.
- A kedvenc beteged nem elég indok? - magabiztos, de pimasz vigyort eresztettem meg. Noha nem voltam már közel sem az, a titulust egyelőre nem adományoztam tovább. Némi kis szerencsével nem is fogom. Tetszett, hogy ezt elértem nála, pedig annyira sokszor hangoztatta, hogy nem tehet különbséget senki között. Mégis sikerült. Hogy ezt a munkálkodásom, a szimpátia vagy valami egészen más váltotta ki, azt pedig szerettem volna még felfedezni.
- De ha számítasz rá, az nem ér. Ígérem fogsz ilyet is látni. - esküdöztem győzködésre. Esküdüzni sok mindenre tudtam volna komolyan vagy komolytalanul is, jelen esetben inkább volt ez így praktikus. Sok mindent szerettem volna még mutatni neki, ennek a listának a vége igencsak távolinak tűnt.
Hümmögve egyeztem bele a felvetésébe, miszerint elég a lakás megnézése után eldönteni, hová menjünk. Valahogy kételkedtem abban, hogy ebédidőre megéhezzünk, így pedig sokkal szabadosabbnak tűnt ez a nap.
A bizalom olyan ajándék, amelyet nem könnyű megszerezni.
Tetszett, hogy valamelyest bizalmat szavazott nekem. Nem vártam azt, hogy négy hónap után vakon is megtegye. Határozottan tetszett, hogy nem kérte ki magának, hanem, inkább elviccelte. Valahol láttam azt a mögöttes tartalmat, amit nekem szánt. Ha nem így lenne, nem itt ücsörögne mellettem.
Figyelmemet elvonta a felfedezés, ami nekem fel sem tűnt. El is sandítottam a felszolgálólány felé, aki épp abban a pillanatban is szuggerált. Egy negédes mosolyt kapott tőlem, semmi többet.
Nem szoktam ennyire vaksi lenni ha valaki próbálta rám tukmálni magát, Egy katona alapvetően kellő nyitottsággal fogadta mások közeledését, ezt megszoktuk a bázison is, hiszen kimenőt rettenetesen ritkán kaptunk. De ha engem épp más érdekelt, akkor a többiek kalimpálhattak volna két kézzel is. Meglepett később a számlára felírt telefonszám. Eltűnődtem, vajon hagyjam-e lógva, rakjam el, de valami jobb jutott eszembe. Elemeltem a pulton hagyott tollat és felvéstem rá egy másik telefonszámot. Biztos voltam benne, hogy az illető értékelni fogja.
- Vagy vakrandira küldöm. De veled veszélyes fogadni. Könnyen meglehet, megnyernéd. - elégedetten raktam le a tollat és csúsztam le egyben a székről is. A mankók újból figyelmeztettek arra, mennyire a testem fogságában vagyok még, így annyira nem izeghettem mint szerettem volna.
- Ez a köszönet a sok csokiért és figyelemért amit bent kaptam. Így kvittek vagyunk? - nem kérdeztem sosem rá, hogy miképpen gondolja az ilyen költséges dolgokat. Igazából eddig mindig önköltségen kedveskedtünk egymásnak valamivel, viszont ha az egészet nézzük, ő jóval többet tett értem mint fgordítva. Szerettem volna meghálálni.
- Az ilyenek akkor érkeznek, amikor nem számítasz rá. Ha hihetünk a Murphy-féle megállapításoknak, akkor sosem befolyásolhatod, Oké, ez már túl filozófiai jellegű. Én is csak elméletben gondolom így. - ez utóbbit már kis mosollyal tettem hozzá. Attól túlságosan messze álltam, hogy még csak feltételezésekbe is bocsátkozzak a múltamban fordult-e ilyen elő.
Amíg összekészültünk, én berendeltem az újabb taxit és felkészítettem magam arra, hogy megint nem úszom meg a komplikált kocsiba hajtogatást. Jó lenne már csak mankó nélkül közlekedni, de annyira nem tehetem még le a lábam.
Elpillantottam az ég felé, kissé olybá tűnt mintha csak a város szmogja sötétítené be az eget, de bizonyára ott lapultak a felhők is valahol. Közel a télhez egyre egyszínűbbé váltak a város színei, ezt a beszürkülést pedig jó lett volna megelőzni.
- Akkor majd úgy tervezünk. - nem féltettem magunkat, hogy pont egy ilyen szituációban ne találtuk volna fel magunkat. Egyik nap pont így jártunk, amikor még javában gyakoroltam a mankóval, a vége a betegeknek fenntartott kis kiülő beszélgetős sarok lett, ahol darts táblára dobálás lett a nap vége.
Szerencsére a taxi hamar jött, mikor pedig a lakáshoz vitt minket már a vihar szele is lassan érkezett. Nem voltak olyan kilátástalanok a körülmények azért, eső még egy csepp sem esett le. De nem akartam megvárni. A taxis úgy ordíttatta a rádiót, hogy két szót nem lehetett volna vele beszélni a címen kívül. Valami indiai vagy arab zene mehetett, mert valami extrém éles hangzást adott és a kocsi is tele volt aggatva mindenféle bizsu cuccal.
Szerencsémre lift az akadt. A lakás pedig kellően tágasnak bizonyult a tizenharmadikon. Ha egyszer itt elromlik a lift, akkor majd megtanulhatok repülni. A cuccom mindenesetre kényelmesen dobtam le a leginkább garzonlakásra emlékeztető hely kanapéjára.
- Hát... üdvözöllek új hajlékomban. Ha besokallsz a szobatársaidtól, itt kényelmesen elférsz. - rögvest górcső alá vettem a konyhát és megnéztem, hogy mi mindenem lesz az alkövetkezendő hetekben. Tányér, kés, villa, kanál... hopp, egy üveg bor. Mire felpillantottam, már csak az ablakot elmaszáló kövér esőcseppeket láttam odakint.
- Mit is mondtam Murphyről? - olyan lazasággal pakoltam az üveget a pultra, mintha eredetileg terveztem volna megbontani. Most már nem a szabadtéri programon járt az eszem, hanem két poháron. Tekintetem elsiklott a kifi-torony felé. Lustán jöttek a gondolatok, hogy talán valami hangulatot is csiholhatnánk a háttérbe.
- Mondj egy számot, bármit amit szeretsz és elsőként eszedbe jut.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyKedd 23 Ápr. 2024 - 9:50

Every nurse has that one patient that they'll remember forever.
ft. Archibald Collins
-Jó, de az más. Mindenképp kötekedni akarsz velem? - vigyorgok rá játékosan, egyáltalán nem magamra véve, hogy kicsit kiforgatja a szavaimat - vagyis pontosabban szólva valahogy visszafordítja ellenem. Nem bánom, szórakoztat. Ahogyan biztosan az állatkert is az lenne, ha tényleg elmennénk - bár nem a kedvenc tényem ,hogy bezárva tartják az állatokat, de tudom, hogy vannak olyan fajok amik már csak így tudnak fennmaradni, illetve sok állatkert befogad sebesült példányokat, akiket már nem lehet visszaengedni a szabadba. Tehát ambivalens érzéseim vannak, de talán inkább pozitív felé hajlik.

-Hmm...voltam párszor moziban, az számít? Néha egy-két pohár borra is beülünk barátokkal. - sokan a húszas éveiket végigbulizzák - nekem ez a szakasz valahogy kimaradt. 18 voltam mikor anya meghalt, és a nyakamba szakadt a háztartás, aztán ápolónő lettem...nem épp olyan életmód, amibe beleférne a féktelen partizás vagy hogy minden másnap kimozduljon valahova az ember. Wilmingtonnál messzebb nem is voltam még egészen mostanáig. Talán egyszer ezt még bepótolom, ha úgy hozza az élet a lehetőségeket. -De szívesen felfedezném a várost. Bár sok szabadidőm itt sincs, de ha van egy jó indok, akkor csak-csak megoldom valahogy. - sejtelmesen mosolyodom el, egy korty kávé fölött gondolkodva, vajon tényleg milyen lehetőségeket rejt még Atlanta. Április vége még messze van, talán tényleg nem kéne úgy hazamennem, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány helyen jártam.

-Maximum amiatt, mert érdekel, hogyan próbálnál meggyőzni. - ártatlanul pislogok rá párat, ami aztán rövidke zavarba megy át érintése nyomán, ám visszairányítom az agyamat a helyzet gyakorlatias oldalára: vagyis hogy mit csináljunk majd a nap további részében. -Oké. Nézzük meg egyáltalán milyen környéken van a lakás, aztán ott majd kitaláljuk. - városismeret nélkül nagyon okosat úgysem tudnék most mondani, a telefonomba pedig nem akarok belebújni, hogy a Google-t hívjam segítségül. Azt majd ráérek akkor is, ha egyedül leszek. Addig maradjon a spontaneitás.

A bizalommal kapcsolatban kifejtem egy kicsit a véleményem - persze nem hosszan - visszakérdezése viszont meglep, nem számítottam rá. -Hmm... bizonyos szempontból máris bízom benned, hiszen bíztam abban, nem ütsz le a mankóddal és raboltatsz el valakivel mihelyt elhagyjuk a kórház területét. - egy kicsit muszáj vagyok elviccelni - a teljes bizalmamat nem egyszerű elnyerni - ösztönösen tartok valahol attól, hogy visszaélnek vele, és sérülök. Túl sok rossz tapasztalatom nincs, inkább ez amolyan megelőző védekező mechanizmus szerintem. 

Szavaitól érzem, hogy kicsit elpirulok, de igyekszem nem kizökkenni. -Még a nap nagy része hátravan, ez még változhat. Például nem tudom észrevetted-e, de a pultoslány is nagyon szívesen lenne a napod fénypontja. - kicsit közelebb hajolok, bizalmaskodva jegyezve meg, hogy a fiatal nő, aki ránézésre nagyjából velem egykorú lehet, azóta alig veszi le a szemét Archie-ról, hogy beléptünk, amikor pedig hozta a kávékat még a heves szívverését is hallottam. Nem hibáztatom, Archie tényleg játszi könnyedséggel tud ilyen reakciókat kiváltani. Ahogy a számlát elénk tolja, az alján kiszúrok egy telefonszámot. Rávigyorgok a férfira. -Na ugye, megmondtam. - bökök a számsorra, nem mondom, hogy diadalittasan, de ha eddig nem hitte el, hogy van egy rajongója, hát most itt a bizonyíték.

-Van értelme belemenni a vitába, hogy felezzük a költségeket, vagy egyezzünk meg annyiban, hogy a következőt én fizetem? - nem vagyok az a típus, aki elvárja, hogy mindig a férfi fizessen. Szeretem ezt felesben megoldani - vagy alkalmanként, vagy felváltva állva a költségeket. Ha most Archie ehhez ragaszkodik, akkor nem fogok erősködni, de így vagy úgy, menetkészek leszünk perceken belül. 

Felé fordulok saját kérdésére adott válaszán, és önkéntelenül sóhajtok talán egy picit nagyobbat. -Az biztos nagyon jó érzés lehet. Talán egyszer nekem is lesz ilyen szerencsém. - hangomban nem teljesen tudom leplezni azt az enyhén álmodozó színt, amit maga a gondolat vált ki. Voltam már kapcsolatban, ha nem is nagyon sokszor - mégsem éreztem soha ezt. De azzal nyugtatom magam, hogy még fiatal vagyok, ráérek. Csak néha jó lenne megtalálni ezt a fajta embert akit Archie lefestett - bár tudom, saját magam ellensége vagyok azzal a beosztással, ami szerint az életemet élem.

Habár érdekelne a válasz, nem érzem úgy, hogy alkalmas lenne rákérdezni, Archie-nak volt-e már hasonló az életében, nem is biztos, hogy válaszolna. Ez a múltnak olyan szintű felpiszkálása lehetne, amivel egy szép napot is el lehetne rontani. Azt meg nem szeretném, ráadásul gondolatmenetemből kizökkent egy messziről felhangzó égdörgés. A levegőben egyelőre nem érzem a jellegzetes esőillatot, bízom benne ez így is marad. -Hajjaj. Remélem kegyes lesz hozzánk az időjárás.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 296245
༄ ༄ ༄
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyHétf. 22 Ápr. 2024 - 21:26



Táncsak káprázik
a szemem
- Gondolod a gyógytornász majd nem dolgoztat meg? - kérdeztem vissza kíváncsian. Mertem előtte csak úgy lazázni, hülyéskedni, ha úgy volt bolondot csinálni magamból. Valahol úgy gondoltam, ha eddig nem sokallt be, akkor ez után sem fog. A válaszára én is elmosolyodtam csak és megcsóváltam a fejem. Lefogadom ha meg lenne kérve rá, hogy ne szóljon ilyenért, akkor is megtenné. Megszokás. Ismerős barát volt ez a megszokás, amit nehezen lehetett levetkőzni.
Meglepett, hogy így visszakérdez az állatkertre. De valahogy annyira nehezen tudtam volna elképzelni azt, hogy ennyire rég volt. Hiszen szerette az állatokat, valamikor csak szakított volna rá időt... Igaz, nem biztos, hogy így bezárva szerette őket látni. De addigra már feltettem a kérdést, hogy végiggondoltam volna. Mindenesetre nem láttam rajta ellenkezés nyomait, így kaptam az alkalmon.
- Azért mondd, hogy voltál kikapcsolódni valahol az elmúlt években. De ha nem, akkor nem csak az állatkertbe megyünk el, hanem még kitalálom hová menjünk. Elképesztő, hogy itt van ez a nagyvárros, mi pedig egy hónap után sem ismerünk itt semmit.  - megfordult a fejemben, hogy tényleg nem sokfelé járt. Végtére is az ő munkája tényleg fárasztó volt a nap végére, embert próbáló és ő tényleg komolyan vette a túlóráit. Új célokat vettem a fejembe. Egy jó darabig mellőznöm kellett a munkám még ahogy a lábam elnéztem és az kifejezetten tetszett, hogy más irányt kell váltanom. Tetszett ez az elgondolás.
- Szeretnéd kéretni magad? - somolyogtam rá az ajsó ajkam egy kissé beharapva. Ugye nem kell kérlelni és jön velem? De most hogy kérdezi, igazából nem lettem előrébb a mai nappal. Pedig esküszöm elkezdtem törni a fejem rajta, csak épp hasztalan. Elvonta a figyelmem a kenegetéssel és a maszatolással. Igaz, én is maszatoltam. Mintha libabőrt vettem volna észre, de lehet csak képzeltem.
- Előbb lepakolhatnánk, egyszerűbb lesz nekem is. Utána javasolhatsz te is valamit. - nem feltétlenül akartam felrángatni a lakásra, de nekem mindenképp egyszerűbbé válna a közlekedés, ha a sporttáskát valahol ott hagyhatnám. Nem fogom elvárni tőle, hogy cipelje egész nap.
- Van valami hely, amit szívesen megnéznél? - érdeklődtem inkább tovább. Azt valóban említette már, hogy nem sok helyen járt itt, de csak most realizáltam, hogy nagyjából csak az élelmiszerboltokat ismerhette meg ahol az alap holmikat be lehetett szerezni. Ez esetben ezen rögvest változtatnunk kell.
Hosszasan eltűnődött. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert fogós kérdés vagy azért, mert valami személyesbe nyúltam bele. Inkább utóbbi, de addig is volt alkalmam megenni a nutellás palacsintát. Tényleg hiányzott már egy ekkora cukorbomba. A kórházban igyekeztek valami egészségeset adni mindig.
- Miért, bennem megbíznál? - ha már így kérsezett vissza, lecsaptam a lehetőségre. Egy ilyen beszélgetésből végtelen más irányba el tudtunk volna menni. De érdekes volt amit kifejtett. Elfogadtam az okfejtését, bár én olyanokkal voltam sokszor körülvéve, akikre az életem kellett rábíznom. Az más. Azt a helyzet szülte, de mi most másképp voltunk itt. Nyilván nem voltam családtag, de most nekem sokat jelentett a jelenléte. Bólintottam egy aprót a szavaira, de rögvest mosolyt csalt az arcomra a visszakérdezéssel.
- Feltétlenül. Te pedig a nap fénypontja vagy. Még mindig hihetetlen, hogy a társaságom választottad a mai napi bent lehúzott órák helyett. - rögtön meg is indokoltam, hogy miért gondoltam ezt így. Aztán csak elővettem a pénztárcát és a pultosra pillantottam, aki vette a lapot. Úgy terveztem meghívom Marát a reggelire. Aztán hívok egy taxit. Hosszú még a nap.
- Szerintem van az a személy, akivel egy nap rájössz, hogy mennyi mindent megosztanál.  A perceid, a napjaid, az éveid. Mindened. Ez az én válaszom.
Mara & Archie
[/b]




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyHétf. 22 Ápr. 2024 - 17:13

Every nurse has that one patient that they'll remember forever.
ft. Archibald Collins
Rámosolygok. Javíthatatlan. -Természetesen nem utasíthatlak semmire, de kötelességemnek érzem megkérni illetve figyelmeztetni, hogy csak fokozatosan terheld a lábat. - nem tehetek róla, hiába nincs rajtam az uniformis, azért vannak olyan helyzetek, mikor nem tudom kikapcsolni az ápolónő énemet. Ez is egy ilyen, de együtt megyünk sétálni, akkor legalább talán egy icipici befolyásom lesz rá, hogy ne erőltesse meg túlságosan. Hátha akkor majd hallgat rám.

-Állatkert? Szerintem általános iskolás korom óta nem voltam. - meglepődök, hogy pont erre gondolt, de egyébként nincs ellenemre. Szeretem az állatokat, bár néha furcsán viszonyulnak hozzám, mikor megérzik a bennem élő farkast. Valamelyik távolságot tart, elbújik, valamelyik viszont agresszívabban reagál. Vannak semlegesek is, ez sem ritka, összességében szerencsém van, mert a bordaketrecem mögötti bestia relatíve jámbor természet, nem tartozik a domináns nőstények közé. De már csak azért is jó ötlet, mert ott sok pad van - ha túlságosan megfájdulna a lába, le tud ülni - nézzük a gyakorlatias oldalát is a dolgoknak, ezt azonban inkább megtartom magamnak, a végén még a szememre hányja, hogy megint nem kapcsoltam ki az ápolót magamban. 

Hamarosan viszont mégiscsak eltűnik a nővér-Mara, és marad a játékos, amiben Archie is tökéletes cinkostárs. A kajacsata azért erős túlzás lenne a szituáció leírására, de valami olyasmi történik. Miközben a telefonomat bámulva tisztítom az arcom, nem számítok az érintésére, viszont mikor végigsimít az arcom egy kis szakaszán, érzem, hogy a karom libabőrös lesz, a farkasom pedig izgatottan topogni kezd a lábával. Le se tagadhatná, hogy az elmúlt hetekben ő is megkedvelte Archie-t. Nem hibáztatom. 

-Elrablásnak számít, ha önként megyek? Vagy szeretnéd, hogy ellenkezzek egy kicsit? - elvigyorodom, a mosoly mögé rejtve, hogy mégis mennyire vagyok izgatott attól, hogy ennyi időt együtt tudunk most tölteni, ráadásul anélkül, hogy árgus szemektől kellene tartanunk, és úgy lopnunk magunknak a perceket. -Terved is van, vagy a mai nap a spontaneitásról szól? - kérdezem, de van egy olyan érzésem, inkább utóbbi. Nem volt betervezve se az hogy eljövünk ma, se az, hogy ide jövünk - talán afelett is elengedhetjük a kontrollt, hogyan alakul még a nap.

Kérdése elgondolkodtat, nyammogok is az utolsó falatok egyikén, mielőtt válaszolnék. -Úgy érted hogy általánosságban ha lenne ilyen ember, akkor miket mondanék el neki? Vagy hogy ebben a pillanatban van-e olyan, amit elmondanék neki? - többféleképp is értelmezhető a dolog, nem tudom, melyikre gondolhatott. - Talán furcsán hangzik, de többekben is bízom feltétel nélkül. Apa, Rick, az egyik unokatesóm Alec... viszont szerintem attól, hogy teljesen megbízol valakiben, még nem jelenti azt, hogy mindent meg kell osztani, és nem lehetnek saját titkaitok, amiket megtartotok magatoknak. - ez kicsit talán nyakatekert gondolatmenet, így rásandítok, hogy vajon érti-e mire gondolok. 

Fellazítom hát az esetleges komolyságot. -Ha pedig most kéne megosztanom egy kulisszatitkot valakivel, valószínűleg az lenne, hogy amióta itt vagyok Atlantában, ez a legjobb napom. Ezzel választ adtam a kérdésre? - rámosolygok, majd eltüntetem az utolsó falat gofrit, és leöblítem a maradék kávéval. És ha már jó nap, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik majd.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 296245
༄ ༄ ༄
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyHétf. 22 Ápr. 2024 - 14:48



Táncsak káprázik
a szemem
Aprót mosolyogva bólintottam az észrevételezésére. Valóban hasonlítottunk ebben, noha azt talán nem tudta, hogy neki mégis mekkora köze volt az én általános viselkedésemhez. A szavak leginkább arra voltak jók, hogy megerősítsék az embert abban, amit lát. Mara nem próbálta meg ihgazán akkor sem leplezni az eredeti reakcióját, amikor annyira igyekezett. Talán ha eleget próbálkozna, talán el tudná kendőzni a valódi ézéseit. De igaza volt, nem szerette ebben kibontakoztatni magát. Jobban tetszett az a természetes viszonyulás, amelyet folyamatosan egyre jobban elém tárt. Tetszett ez a hozzáállás és én sem szerettem volna más képet festeni magamról, mint amilyen voltam. A maga pozitív vagy épp kevésbé pozitív részleteivel, hiszen egy hónap alatt biztosan sok hátrányos dolog is rendre kiütközött.
- Miért, addig szigorúan ágynyugalomra parancsolsz? Úgy ismersz, mint aki megfutamodik néhány nehezítő tényezőtől? - elcsíptem ám, hogy már megint így gondolkozott, de idekint más szabályok voltak érvényben, immáron nekem is szabad döntési jogom volt. A zárójelentés is egyértelműen azt prezentálta, hogy az ésszerűség keretein belül úgy közlekedek, ahogy csak akarok.
- Kezdésképp mit szólnál egy állatkerthez? - én is feldobtam az ötletet, kíváncsi voltam mit szól hozzá., Az állatokra nehezen mondhat nemet, márpedig számos alkalommal emelte ki, hogy mennyire szereti őket. Kivéve a macskákat.
Jó volt látni, hogy a láncok amiket a kórházban hagyott mégis mennyire felszabadította. Ezt csak akkor láttam, amikor kint ücsörögtünk a padon és senki nem látott minket. Akkor nevetett a legtöbbször önfeledten és akkor volt a legaktívabb résztvevője is nem csak a beszélgetésnek, de a cselekvésnek. Most ugyanezt a felszabadultságot véltem felfedezni és kissé el is időzött rajta a tekintetem, ahogy lecsekkolta magát a telefonnal.
- Biztos? Én mintha látnék itt... vagyis most már nincs. - mutattam egy pontra, de inkább csak simítottam meg gyengéden az ujjammal az arcát, mint lett volna ott tényleg bármi más. Persze nem időzhettem el egy örökkévalóságig, így aztán feldobtam egy témát. Tetszett, hogy ennyire lelkes.
- Ami azt jelenti, hogy ha lepakoltunk estig el is rabolhatlak. - kaptam az alkalmon, de meghagytam a választás jogát, ha bármikor meggondolja magát, nem fogok megsértődni. Belegondolva ennyi időt még egy huzamban nem is töltöttünk el egymás társaságában, de ettől volt annyira hívogató az elképzelés. Annyira tetszett a feltett kérdése, hogy nem is győztem minél hamarabb letukmálni a falatot. Egy kortyot még ittam a kávéból, aztán félig újból felé fordultam.
- Ha lenne valakid akiben feltétlenül meg tudnál bízni, mit osztanál meg vele?
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 EmptyHétf. 22 Ápr. 2024 - 13:39

Every nurse has that one patient that they'll remember forever.
ft. Archibald Collins
-Ebben hasonlítunk, én sem vagyok túl jó színésznő. Bár én azt hiszem nem is nagyon akarnék megtanulni blöffölni, az igazságot valahogy mindig jobban kedveltem. - vannak persze kegyes hazugságok, vagy olyan igazságok, amiket inkább elhallgat az ember. Mindez más lapra tartozik, legalábbis az én értelmezésemben. A kártyajátékok egyébként sem annyira az én műfajom - akkor inkább már valami társas, vagy kvíz.

-Ha rendbe jön a lábad, talán felfedezhetnénk Atlantát ilyen aspektusból is. - vetem fel ötletként, mert egy jó sétára nem tudnék nemet mondani. Az agyamba befurakodni készülő gondolatokat arról, hogy nem kellene túl hosszú távra terveket szövögetnem, elhessegetem. Tudom, hogy egyikünk sem lesz itt sokáig, mégis, most próbálom kiélvezni a jelent, nem aggódva a jövő miatt. Akkor is, ha később ezt esetleg megbánom.

Viszonzom a mosolyát - ábrázatom, és szerintem az egész kisugárzásom egyértelműen üzeni azt, én sem bánom, hogy így alakult. Maradásának ténye szinte teljesen el is felejtette velem az elmúlt napok rosszkedvét, ami rám telepedett a mai nap miatt. Nem tudom, mikor volt rám ilyen hatással bárki, azt meg pláne nem tudom, Archie hogy csinálja, de sokszor szinte elfelejtek gondolkodni az ő társaságában, csak sodródom az árral miközben önmagam adom. A hivatalos kereteken kívül már sokkal egyszerűbb.

Általánosságban véve az a típus vagyok, aki feleslegesen nem keresi a feltűnést - azzal viszont hogy tejszínhabot kenek Archie orrára, valószínűleg mégis ezt teszem, azonban azt hiszem, ezt most nem bánom. Ez nem Rose Harbor kisvárosa, ahol ha egyet tüsszentesz, másnap már az a pletyka járja, hogy halálos fertőző betegségben szenvedsz (persze túlzok). Most valahogy ez esik jól, nevetésemet pedig nem tudom visszafogni. Kérdésére csak vigyorogva bólogatok, de egyebet nem tudok reagálni, mivel ki kell térnem az alattomos nutella támadás elől. Csak a kacagás miatt nem tudok időben elhajolni, így az arcomra kerül egy csík a sötétbarna cukorbombából. -Na jó, azt hiszem ezt megérdemeltem. - vigyorogva törlöm le egy szalvétával az arcomat, a zsebemből egy pillanatra előkapva a mobilomat, hogy a képernyőjét tükörnek használva ellenőrizzem, teljesen lejött-e.

-Nos, elengedtek mára, szóval hacsak nem jön a telefon, hogy beüt a krach, akkor szabad vagyok. - az utolsó pillanatban nyomta be az agyam a vészriadót, mert majdnem azt mondtam, hogy a "tied vagyok", de ez igencsak félreérthető lett volna. Így is az elmúlt percekben szinte végig azt érzem, hogy egy nagyon vékony jégen táncolunk, már ami az ártatlan és kétértelmű csipkelődéseket és beszólásokat illeti. -Mi az, amit szeretnél rólam tudni, de eddig nem merted megkérdezni? - egy kis falat gofrit a számba lapátolva felé fordulok, arcomra őszinte kíváncsiság ül ki, hogy vajon kérdez-e. Szerintem biztosan volt olyan dolog, amin csak magában elmélkedett, de szerette volna tudni. Hogy ez komoly kérdés lesz vagy vicces, általános vagy személyes, rá bízom. Eldöntöttem, hogy őszintén fogok felelni bármire.



No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 296245
༄ ༄ ༄
Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
TémanyitásTán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty

Ajánlott tartalom

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie - Page 7 Empty
 

Tán csak káprázik a szemem - Mara & Archie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

 Similar topics

-
» Te itt? - Mara & Archie
» Itt csak a csoda segíthet
» Csak egy pillanatra, légy szíves!
» Te csak ne fenyegetőzz!
» Csak óvatosan