Magasságra középmagasnak mondható, aki a tornasornak az első harmadában foglal helyet. Termete sportos, edzett, de nem izomkolosszus, egyszerűen csak jól tartja karban a testét. Haja érdekesen göndörödik, sötétszőke árnyalata már-már barna, melyet rövidre formáz és gondosan ügyel rá, noha hajlamos indulatában beletúrni és szétzilálni a kósza útra tévedő tincseket.
Energikus alkat, nem tud egy helyben megmaradni, folyamatosan jár vagy keze, vagy lába, ha egyik sem, akkor valószínűleg fejben pörög valamin. Szabadságvágyát szürke farkasa alakjában is ez jellemzi, folyamatosan mozgásban van, akkor éli ki igazán magát, ha szaladhat. Emberként is kedvenc sportága a futás, csak úgy hozzátenném.


Jó tulajdonságok:
- határozott: Nincsenek problémái a döntésekkel, ha két út van, rövidke mérlegelés után elindul az egyiken. Ritkán hezitál, általában előbb összeáll a fejében a válasz, mintsem a másik a kérdés végére ért volna. Ezzel a tulajdonságával együtt jár azonban az is, ha egyszer döntött, nehezen lehet megmásítani azt.
- vezéregyéniség: A puszta megjelenése tiszteletet ébreszt a körülötte lévőkben. Nem fél az élre állni, se felemelni a hangját a közösségért, aki figyel rá, hallgatja, érti és hisz benne. Nehéz út volt ezt kiérdemelni, de valahol mélyen mindig is megvolt benne mindössze formálódnia kellett az évek során. Nem zsarnok akar lenni, hanem valaki, akinek akkor is megtesznek bármit, ha a lehető legszendébben kéri.
- magabiztos: Nem aggódik túl semmit, nem hezitál. Határozottságával karöltve magabiztossága is remekül érvényesül jelleme teljességében. Laza magabiztosság munkálkodik benne, semmi tenyérbemászás, nem fitogtatja senkinek az erejét, sem azt, mire képes, egyszerűen árad belőle, miközben nem tűnik tőle nagyképűnek.
- védelmező: A falka az elsődleges, de a falkán túl is vannak személyek, akik kiérdemelték ezt tőle. Akik közel állnak hozzá azokért tűzbe is menne szó nélkül. Végletekig képes elmenni, hogy megvédje az illetőt.

Rossz tulajdonságok:
- lobbanékony: Dacára annak, mennyire összeszedettnek tűnik, képes hamar elveszíteni a kontrollt saját érzelmei felett. Döntéseire is valamelyest ez hatással van, de szerencsére nem az a fő befolyásoló tényező nála, már megtanulta valamennyire kezelni és elnyomni. Ennek ellenére pillanatok alatt fel lehet idegesíteni, ilyenkor a rossz berögzülése (képtelen mozdulatlan maradni) felerősödik, például ujjait ropogtatja.
- energikus: Menni, tenni, csinálni, ez a lényeg. Fut, hogy levezesse a felesleges energiáit, ha megáll is, keze, lába, valami mozog, ez az ő stressztűrő fegyvere, melyet még gyerekkorából ragasztott magára. Aki kicsit is megfigyeli, ezekből amúgy leszűrheti, mikor sok az energiája, mikor dühös, vagy hasonlók.
- szellemes: Ötletes, mindenre reagálni tudó személy, akit nehéz megfogni, szinte bármilyen helyzetből kihozza a legjobbat számára. Könnyed észjárású, alapvetően jó kedélyű természete van, szívesen vív apróbb szócsatákat azokkal, akik vevők rá. Ha azonban keményebbre fordulna a kocka, ott is ugyanúgy megállja a helyét.


Legszorosabb kapcsolata természetesen a falkával, s azon belül is a családjával van, habár nem nevezném azt felhőtlennek, soha nem is volt az. Nála afféle tipikus családi idill nem létezik, ő maga sem preferálja az effélét, nem is igazán tervezi, hogy ilyen példát mutasson a közösségnek. Persze, majd, talán, idővel, egyszer...
Addig is van bőven más feladata, élni is szeretné az életét, neki egyelőre nem fér bele komoly kapcsolat, netán eljegyzés vagy házasság. Felejtős.
Míg ezen a téren annyira nem, addig barátokból több is akad, akikkel szívesen tölti az idejét. Nehezen megnyíló típus, inkább hallgat, mint beszél, viszont a társaság hangulatfelelőseinek egyikét tisztelhetik benne ott, ahol felbukkan.
Nem érdekli ki kicsoda, micsoda, nő vagy férfi vagy valami harmadik, egészen addig, amíg a másik fél nem köt belé vagy a falkába, vagy abba, aki számára fontos. Onnantól, hogy ez megtörténik, képes másodpercek tört része alatt átkattanni, így szerzett azért pár rosszakarót is, sajnos még falkán belül se mindenki tudja száz százalékig elfogadni, ám összességében tisztelik, nem csak azért, mert ő lett az alfa.


A falka neki az elsődleges, mindent azért tesz, hogy összetartás és az abban rejlő erő jellemezze a közösséget.
Ebben a tekintetben egyetértett Duncannel, támogatása, hűsége, ha lehet, még inkább megkérdőjelezhetetlen volt. Viszont a módszereivel nem mindig értett egyet, s igyekezett ezt a meglátását érvényre juttatni, csakhogy tisztában volt azzal, nem dönthet az alfa helyett. Mikor az omegák, s főként egy, a bajkeverő szuka megjelent a városban, valami, az a bizonyos láthatatlan cérna elszakadt Zane-ben.
Fogta a hátizsákját és nekiindult a mérföldeknek, sziklát mászott, ám a szíve mindvégig visszahúzta. Indulatból cselekedett, de ezt sosem ismerné be. Elment "kiszellőztetni a fejét", s ez az indok áll talán legközelebb a valósághoz. Rövid távollét után, nem sokkal az első eltűnések előtt tért haza. Ismét teljes vállszélességgel kitartott az alfa mellett, teljesítette szó nélkül annak kérését, hogy a környéket járva gyűjtsön több információt, hátha kiderülhet, ki áll az egész mögött.
Magában, mélyen elnyomva egyet nem értését ott volt Duncan oldalán annak hirtelen haláláig végig. Ekkor érkezett el az ő ideje, s egy új lapot fejezetet akar nyitni a falka életében. Keményebb kézzel irányítaná a dolgokat, nem tűri meg az omegák végnélküli vándorlását, mindenről tud,, mindent figyelemmel kísér. Nála nincs pardon, , nála ha valamit mond, az úgy van, s ez igaz a megtorlásokra, büntetésekre is.
Meg akarja reformálni a falkát alapoktól kezdve.


Az emberek gyakran többre vágynak annál, amit kapnak. Sokszor nem értenek egyet másokkal, bírálják egymást, akarva-akaratlanul aláásnak a másiknak. Mindezt miért? Pénzért? Hatalomért?
A sorsunkat nem befolyásolhatjuk holmi kisstílű tettekkel. Nincs összecserélt dolgozat, utólag átírt statisztikai adatok, nincs semmi. Úgy fogja alakítani magát az élet, hogy a végén pontosan ott kössünk ki, ahol végeredményben lennünk kell.

Az erdő csendes volt. A fák lombkoronái is, melyek magasan az ég felé nyúltak épp csak lengedeztek. Szinte megállt az élet, minden békés volt és nyugodt. Így az árnyas fák alatt az ember szívesen töltötte az idejét, bakancsos lába nyomot hagyott az avaron, ám, ahogy tett egy újabb lépést, a letiport növényzet rendezgetni kezdte deformált tagjait. Ilyen is lehet az élet, egyszerű, ösztönös.
S, ha már ösztön, van, ami sokkal erőteljesebb, ámde tisztelettudóan hagy nyomot e természeti kincsben.
A bokrok közt szürkés villanás tűnik fel, előbb itt, aztán ott, folyamatos mozgásban. Szempár csillan a zöldellő ágak közt átszűrődő napfényben. Megfeszülő állkapoccsal, nesztelen léptekkel ered az idegen természetjáró nyomába az erdő éber őre, kinek senki és semmi nem kerüli el a figyelmét.
Felméri a középkorú férfit, látja a verejtékcseppeket kiülni annak homlokán, követi mély lépteit. ami arról árulkodik, a hátára erősített hátizsákban nem pusztán néhány szendvics és egy palack víz kapott helyet. Nem, valami sokkalta nagyobb súlyú csomagot cipel görnyedt tartásával. Mégis mi lehet útjának célja? Már egy ideje letért a turistaösvényről, ennek ellenére elég céltudatosnak látszik. A szürke farkas le sem vette róla a tekintetét, mintha attól félt volna, egyetlen másodperc alatt köddé válik, ha nem figyeli eléggé. Az igazság azonban az, ha megállna és percekig nem eredne ismét utána akkor is tudná, hol jár, ugyanis szaglása kifinomultságánál nyomolvasási készsége fejlettebb mindössze, majdhogynem a vérében hordozza e tehetséget. Egy letört ág, kitaposott fűcsomó is irányt mutatott volna, de elegendő volt valóban egyszerűen a levegőbe szimatolnia, az oda nem illő szag szinte látható vonalat húzott az idegen és a farkas közé.
Ki lehet ez a férfi? Sosem látta még ezelőtt, no meg, a kiránduló szezonnak is vége már. Nem, egyértelműen nem egyszerű bakancsos, tiszta levegőre vágyó valaki. Mostanában pedig kevés a véletlen egybeesés. Az összes helyi kószát ismeri, kötelességeinek egyike szemmel tartani ezeket, ha másért nem, saját megnyugvásáért.
 
Felegyenesedik és kinyújtóztatja tagjait, karját szélesre tárja, ejt pár vállkörzést, nyakcsigolyái kellemesen roppannak, mikor egyik oldalról a másikra dönti a fejét. Mély lélegzetet vesz, lassan fújja ki orrán át, s ezt elismétli még párszor. Ez afféle berögzültség nála, mint egy mantra, egy lazító levezetés a portya után. Eredményesként könyveli el magában a mai alkalmat, habár valami belül azt súgja neki, az ügyet nem mozdította előrébb, sőt, inkább bosszantania kellene, hogy nemcsak egy helyben toporognak, még bővült feladatköre egy újabb megoldandó problémával.
Miután belebújt az avartól kissé piszkos farmernadrágjába, kiveszi annak zsebéből a mobiltelefonját és a készülék egyetlen gomb megnyomásától életre kel. Belebújik fekete edzőcipőjébe, áthúzza nyakán a sötétkék pólót és megindul az erdő emberlakta széle felé. Ideje visszatérni a civilizációba.
Mikor térerőt talál, kikeresi a nevet és már indítja is a hívást.
- Megtaláltam, amit kerestél. - kezdi mindenféle köszönés nélkül, kemény, szilárd hangján. - A jó hír az, hogy majdnem biztos vagyok benne, tiszta, a rossz, hogy minden igyekezetem ellenére, aligha lép le még ma este.
- Omega? - hallatszik a kérdés a vonal túlvégén.
- Mi más lenne? - felsóhajt, szemeit az ágak közt áttűnő kék égre emeli.
- Mit csináltál vele? - óvatosság érződik a hangjából, noha megbízik a másik fél ítélőképességében, hogy nem tenne olyat, ami ellenkezik saját elveivel.
Az immár emberbőrbe bújt farkas elgondolkodik a válaszon. Hogyan is fogalmazhatná meg az erdőben történteket? Követte, mígnem az omega visszafordult és szinte a szemébe nézett, miközben felnevetett. A farkas ösztönök azt súgták, torolja meg ezt a szemtelen viselkedést, vegye fenyegetésnek, kezelje ellenfélként. Egyre erősödő morgással lépett ki rejtekéből, szemtől szembe állt a férfival. Füleit lelapította, egész testtartásából sütött a feszültség. Az ismeretlen ismét nevetett, kezeit védekezően maga elé emelte. Azt magyarázta, semmi rossz szándéka nincs, egyszerű átutazó, ám a farkas továbbra is gyanakvó maradt. Minden mozdulatára élesen figyelt, miközben az idegen tovább magyarázott ezzel tovább húzva a másik pattanásig feszült idegeit. A farkasnak minden önuralmára szüksége volt, a benne megbúvó ember higgadtságára támaszkodva nem esett csak a torkának.
Előrébb lépett egyet, aztán még egyet, füleit hátracsapva, fogait kivillantva akarta meghátrálásra késztetni a szemtelenül magabiztosnak tűnő omegát. Célját valamelyest elérte, az illető meglepődött, ámde nem hagyott fel a szűnni nem akaró beszéddel. A farkasnak élesebb morgásból kiinduló vicsorgást kellett hallatni, hogy elhallgattassa. A húr vékonyodott, egyre vékonyodott, amit szeme villanásából amaz is észrevett, ezért szabadkozva ígérte meg, amint teheti tovább áll. Azt mondta, engedje útjára és másnap jelentkezik az Alfánál a kérésével, miszerint rövid ideig tartózkodna mindössze a területükön. A farkasnak nem volt ínyére az ötlet, mégis meg volt kötve a keze. Nem dönthetett az Alfa helyett, nem csinálhatott semmit a saját szakállára, holott bőven meg lett volna a véleménye az egészről.
- Pusztán megmutattam neki, hol a helye - felelte egyszerűen, válla megemelkedett a rántástól. További részletekbe nem avatta be, megoldott egy problémát, ennyi a lényeg nem igaz? - Holnap keresni fog. Ja, és Duncan... - kivette farzsebéből a kocsikulcsát, miközben megállt a fényes fekete autó mellett. - Tartom, hogy ideje lenne átgondolni az omega-kérdést.


Alec Ward JÁTÉKOS KARAKTER (becks) - vérfarkas-  unokaöccs
Cameron Ward JÁTÉKOS KARAKTER - vérfarkas -  unokaöccs
Alice Ward NJK - vérfarkas -  sógornő
Tamara Mason JÁTÉKOS KARAKTER (niky) - vérfarkas -
Richard Mason NJK - vérfarkas -  
id. Richard Mason NJK -vérfarkas -  egykori béta