Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (130 fő) Szomb. 20 Ápr. 2024 - 20:27-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


Archie morzejelei

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyArchibald Collins
Ma 18:53-kor


Besties Time.

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyLuna Wheatfield
Ma 16:49-kor


Hello there, sis!

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyAdmin
Ma 8:51-kor


Idegesítően idegesítő

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyNoah Jacobs
Tegnap 18:44-kor


The tragedy of loss

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyMaeve Fitzgerald
Tegnap 16:31-kor


Hey Beautiful!

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyAnders Morton
Tegnap 12:53-kor


Calories don't count on weekends?

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 12:53-kor


Friday night fun

Under the surface maybe I'm much nicer EmptyElodie Rhodes
Tegnap 12:24-kor

Megosztás
 
Under the surface maybe I'm much nicer
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyHétf. 6 Május 2024 - 12:45

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Under the surface maybe I'm much nicer Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyHétf. 6 Május 2024 - 12:43



To: Veronica








Amikor valami válság áll elő két ember kapcsolatában vagy házasságában, előszeretettel puffogtatja mindenki azt a közhelyet, hogy ez mindkét fél hibája, sosem lehet csak az egyiké, mindig sáros mind a kettő. De ha így is van, igazából én nem nagyon vagyok az a típus, aki hosszan tudná vagy egyáltalán hajlandó lenne ezt vesézgetni. Van annyi önkritikám hogy tudjam, hol csesztem el. Most sem akarok túlzottan belemenni a témába, már csak azért sem, mert Vera születésnapján nem erről kéne hogy szóljon a beszélgetés.

Persze, a magam módján szeretem a feleségemet, elvégre valamiért csak-csak ragaszkodtam ahhoz, hogy maradjunk házasok, hiába dobta be néha a válást, mint lehetőséget. Mondani persze nem mondtam, talán nem is mutattam eléggé. Kicsit összehúzom a szemeimet mikor látom Vera tekintében a könnyeket megjelenni. Valami rosszat mondtam? Ez fut át először a fejemen, de aztán legnagyobb meglepetésemre megölel - nem csak úgy futólag, hanem szinte belém kapaszkodva. Sután fektetem két kezemet a hátára, ezzel visszaölelve őt. Bár való igaz, nem a kedvencem másnál sem, amikor az ilyen jellegű kontaktot nyilvános helyen teszik meg az emberek, egy ölelés még nem a világ vége - az sokkal jobban kiborít, mikor azt kell néznem, hogy nyalják-falják egymást a párok. De ezzel most nincs gond. Türelmesen várom, míg Vera elégnek ítéli az ölelés, mellkasomban pedig megmagyarázhatatlan, furcsa érzést vált ki mikor azt mondja, ő is szeret. Hogy mivel érdemlem ki még ezt azok után amit vele tettem nem tudom. Nem is reagálok rá azon kívül, hogy párszor végigsimítok jobbommal a hátán.

Mikor tovább indulunk - valahogy kevésbé feszélyezve attól, hogy tesszük ezt egymásba karolva - még felteszek egy kérdést, bár azt hiszem, az előbbi kis vallomás után már előre sejtem a választ. Nem is lep meg végül. Bólintok. -Akkor próbáljuk meg. - fordulok felé séta közben, és fel sem tűnik, hogy szabad kezemmel egy rövid pillanatig végigsimítok belém kapaszkodó kézfején. Nem így terveztem ezt a napot. Szerintem Vera sem. De valami talán elindult, és bár nem tudom, hova fut majd ki - és ez a kontrollmániás felemet idegesíti is meglehetősen -, de talán még nem vagyunk elkésve azzal, hogy változtassunk és változzunk. Ha nem is gyökeresen, de egy kicsit. Csak a lényeges dolgokban. 




where do  your loyalties lie?

There's something wrong with your character, if oppotunity controls your loyalty.
Brian Duke
Az Alapítók Körének tagja
Brian Duke
Elõtörténet :
Titulus :
Rendőrfőnök
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető."

Play by :
Tom Welling
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer Lucifer-season-3-tom-welling
Under the surface maybe I'm much nicer 01j-1920x1080-ec8dff041e014cf9df8013f1d74954ff

༄ ༄ ༄

Moodboard
User :

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyVas. 5 Május 2024 - 21:56




To: Brian


Nem számítottam arra, hogy pont ezen a napon fogunk beszélgetni a házasságunkról, de valahol örülök neki. Főleg annak, hogy ő kezdeményezte az egészet. Nem gondoltam volna, hogy ilyeneken agyal. De azt hiszem ezt vehetem jó jelnek nem?
Igaz a terhességem nem volt éppen zökkenőmentes, mint a legtöbb anyukánál és akkor talán tényleg valami megváltozott kettőnk között. Nem figyeltem már rá annyira, mint korábban. A gyerek, majd gyerekek körül kezdett el forogni az életünk. De ez tényleg okot adott neki arra, hogy inkább más nő társaságát választja?
-Sajnálom, ha úgy érezted, hogy hanyagollak.-Amint mondtam egy kapcsolat két személyen múlik, így nem hibáztatom csak őt azért mert elromlott valami közöttünk. Én is ugyanolyan hibás vagyok, csak én máshogy reagáltam le a dolgokat. Én inkább a lányokhoz menekültem a probléma elől és könnyebb volt ráfogni, hogy a gyerekekkel kell foglalkoznom, mint szembenézni az igazsággal.
Ha ő nem is én viszont megtorpanok, mikor kimondja, hogy szeret. Oké nem igazán úgy mondta, ahogy azt egy nő szereti hallani, de ennyi év után tőle ezt így hallani… Érzem ahogy a könnyeim vándorútra térnek. Felpillantok rá. Egy ideig csak a tekintetét fürkészem, majd gondolkodás nélkül bújok hozzá és ölelem meg őt szorosan. Nyilván az én erőm nem elég ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, így attól nem tartok, hogy összeroppanna a karjaim között.
-Én is szeretlek.-Suttogom halkan, azt sem tudom, hogy meghallja e, de nem ismétlem meg magam. Csak élvezem a közelségét, ami úgy hiányzott már nekem. Lassan engedem el őt. Tudom, hogy ő nem szívleli az ilyet, főleg ha nem otthon történik és sok szemtanú van, de most nem tudtam uralni az érzelmeimen.
Letörlöm a könnyeimet, majd ha ő is akarja folytatom a sétát mellette, továbbra is belé karolva. Boldog vagyok, hogy beszélgettünk erről és, hogy végre megnyílt nekem, de közben szomorú is vagyok kicsit. Sajnálom ezt a sok évet, amit így töltöttünk el. Már korábban megmondhattuk volna a másiknak, hogy mi nyomja a szívünket.
-Úgy vélem, ha mind a ketten akarjuk, akkor igen.-Pillantok fel rá egy halvány mosollyal a képemen. Remélem azt sejti, hogy én is akarom… Különben már rég nem lennék mellette.
Érzelmekkel teli egy születésnapom volt, de talán ez volt az egyik legszebb. Úgy érzem, hogy visszakaptam a férjemet és jól tettem, hogy kitartottam mellette. Még sokat kell dolgoznunk a házasságunkért és be kell vallanom a bizalmam is kissé megrepedt, de reménykedem, hogy hamarosan megint ugyanolyan bizalmam lesz felé, mint a legelején.


szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Veronica Duke
Városlakó
Veronica Duke
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Play by :
Reese Whiterspoon
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer 500full-reese-witherspoon
User :
Dekker

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyKedd 2 Ápr. 2024 - 19:32



To: Veronica








Amikor néhány órával ezelőtt elindultunk a szülestésnapi ebédre, nem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot vesz a dolog. Hogy a parkban sétálgatva fogjuk boncolgatni, vajon hol és miért csúszott félre a házasságunk. Aki nem hallja a beszélgetésünket, az kívülről valószínűleg csak egy békésen sétálgató párt lát. Nem érzi azt a fajta feszültséget, mely szinte vibrálóan körülleng minket.

Amikor beszél, van hogy ránézek, van hogy előre, vagy pedig a cipőm orrát. Abszolút kényelmetlen a téma, bár azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy szükséges rossz. Sejtettem, hogy tudja, házasságunk több, mint tíz éve alatt nem ő volt az egyetlen nő, akivel dolgom volt. Mégis, amikor félreérthetetlenül céloz rá, minden önuralmamra szükség van, hogy ne torpanjak meg egy pillanatra sem, hanem folytassam ugyanolyan tempóban a sétát. Természetesen nem fogom nyíltan beismerni. Talán sosem. Mégis, egy dolog sejteni és egy másik dolog tudni hogy tud a szeretőimről. Megköszörülöm a torkomat, de nem tudom mit mondjak. Egyelőre azonban nem is kell, mert Vera folytatja.

Magyarázatot vár, ami teljesen érthető a részéről. És ha már elindultunk ezen az úton, ha a lavina már elindult a hegy tetejéről, muszáj vagyok neki adni egyet. Nem lehet a teljes igazság, ez egyértelmű. Az összetörné. Anno Thorne lelövése indított el lefelé a lejtőn, aztán jöttek a gyerekek, én pedig, Brian Duke az állandó kontrollmániás mintha elvesztettem volna az irányítást a saját életem felett, és elbaszott módon sikerült csak helyrerakni. Ez azonban lehet csak spekuláció. Egy sima kis ürügy, hogy lehessen mire fogni, hogy egy hűtlen, családját elhanyagoló férfi vagyok. Nem tudom. Valamit azonban mondanom kell, így megtöröm saját hallgatásomat.

-Őszintén? Nem tudom. - na jó ez gyenge, makogjunk még valamit. - Fontos nekem a családunk, ezt tudnod kell. Deb és Vivi érkezése bár örömteli volt, de… mintha akkor valami félrecsúszott volna köztünk. - az utolsó pillanatban tartom vissza azt a mondatot, hogy ő is megváltozott, mintha ő sem lett volna annyira kíváncsi rám. Még ha így is van ténylegesen, nincs most arra szükség, hogy megpróbáljam őt hibáztatni, ráhúzni a vizes lepedőt vagy ilyesmi.

-Bármit megtennék a lányokért. Szeretem a gyerekeinket, és…- rajta, nem olyan nehéz ez, hiába volt ezer éve, hogy kimondtam, az elmúlt órákban bizonyítást nyert számomra. -…és téged is, Vera. - felé nézek, és ha találkozik a pillantásunk, akkor kék szemeimben tényleges őszinteséget láthat megcsillanni. Nem vagyok egy érzelgős alak, ezt mindenki tudja, így valahol magamat is megleptem a kijelentéssel, ám nem bánom és nem kívánom, bár visszavonhatnám.

-Szerinted megmenthető még a házasságunk? - ez itt a millió dolláros kérdés, amire csak a jövő adhat választ, mégis érdekel Veronica reakciója. Őt figyelem a szemem sarkából, hogy hogy reagál minderre. Vajon őszintén felel, vagy kegyes hazugsággal? Nem tudnám megmondani.





where do  your loyalties lie?

There's something wrong with your character, if oppotunity controls your loyalty.
Brian Duke
Az Alapítók Körének tagja
Brian Duke
Elõtörténet :
Titulus :
Rendőrfőnök
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető."

Play by :
Tom Welling
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer Lucifer-season-3-tom-welling
Under the surface maybe I'm much nicer 01j-1920x1080-ec8dff041e014cf9df8013f1d74954ff

༄ ༄ ༄

Moodboard
User :

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyVas. 17 Márc. 2024 - 14:03




To: Brian


Tudom sok nő már az első alkalommal faképnél hagyták volna a férjeiket miután kiderül, hogy megcsalja őket. Valahol ez normális is, hisz a házasság nem éppen arról szól, hogy arra kalandozunk amerre csak kedvünk tartja. Egy házasággal megfogadjuk egymásnak, hogy tisztelni, szeretni fogjuk a másikat. Mindig ott leszünk mellette és hűségesek leszünk… De persze ez sok tényező miatt megváltozhat. Nem hiszem azt, hogy csak Ő a hibás a dolog miatt… Tudom, hogy valamit én is rosszul csináltam, csak azt nem, hogy mit. Jobb lett volna, ha inkább veszekedünk, de megtudjuk, hogy a másik félnek mi a baja a házasságunkkal.
A kérdése meglepett, de őszintén válaszoltam neki. Nincs mit titkolnom előtte, sőt… Nem is lenne szabad eltitkolnom az érzéseimet, ahogyan neki sem… De ez nem mindig könnyű, megértem… De most talán pont itt a lehetőség arra, hogy mind a ketten teljesen őszintén beszéljünk mindenről.
-Brian tudom, hogy nem csak egy emberen múlik egy kapcsolat, egy házasság. Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes… De… Én csak szeretnék több időt tölteni veled. Régebben sokkal többet beszélgettünk egymással és nem csak a lányokról… Tudom, hogy a munkád nem könnyű és sosem voltam rád mérges, ha amiatt maradtál ki esténként. Sose akartam az a feleség lenni, aki azért hisztizik mert a férje túl sokat dolgozik… De mind a ketten tudjuk, hogy sokszor csak kifogás volt.-Nem kell helyeselnie. Sőt nagyon is remélem, hogy erre nem mond semmit, mert az még jobban fájna nekem, ha most kijelentené, hogy igen… Több nővel is volt dolga.
-Szóval jó lenne több időt veled tölteni…-Nem arra van szükségem, hogy több pénzt költsön rám, hogy ajándékokkal halmozzon el. Én már csak annak is örülnék, ha együtt mennénk aludni, ha felébredek ő ott lenne mellettem, ha néha eljönnék kettesben sétálni.
Viszont nem igazán értem, hogy most miért is hozta fel ezt. Esetleg szeretne javítani a házasságunkon? De hogy tudnék ismét megbízni benne? Honnan fogom tudni, hogy ha felhív, hogy bent kell maradnia nem csak hazudik nekem?
-Viszont valami oka kellett lennie, amiért nem szívesen jártál haza az évek alatt. Elárulod végre nekem, hogy mi az?-Nem fenegető a hangom, vagy parancsoló. Továbbra is nyugodt vagyok, de őszintén érdekel, hogy mi váltotta ki belőle ezt. Már korábban meg kellett volna kérdeznem tőle, de talán nem mertem megtenni.


szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Veronica Duke
Városlakó
Veronica Duke
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Play by :
Reese Whiterspoon
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer 500full-reese-witherspoon
User :
Dekker

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyHétf. 5 Feb. 2024 - 17:12



To: Veronica








Egészen érdekes, hogy ami másnál normális, nálunk szinte különleges eseménynek számít. Ami régen természetes volt, most feszengéssel teli. Egy párokra szakosodott pszichológus Dagobert bácsi módjára látná a dollárjeleket a szemei előtt, már csak ha a felszínét kapargatni kezdenénk a házasságunknak - nem még ha mélyebbre ásnánk. Az összes pénzünket erre költhetnénk - nem mintha amúgy én hajlandó lennék ilyen helyre elmenni, nem fogok egy vadidegennek (se) lamentálgatni az életemről, az ok-okozatokról, meg hasonló szarságokról.
Nem, ha megmenjük Verával ezt a házasságot, akkor az azért lesz, mert van még benne potenciál, és nem azért, mert valami agyturkász több száz, ezer dollárokért összeeszkábálta ami romba dőlt. Részemről megvan a nyitottság (oké, ehhez is kellett egy kis seggberúgás, amit megkaptam az utóbbi hetekben), és ahogyan Veronica elfogadja a felé nyújtott könyököt és belém karol, úgy érzékelem, talán benne is. Érzem a feszültséget ami benne van - mindkettőnk számára szokatlan a szituáció.
Ő is egyetért abban, hogy rohan az idő, és olyan, mintha azóta, hogy először randevúzni vittem, nem is bő tíz év, hanem annál sokkal több telt volna el. Talán valahol normális, hogy így érzünk, elvégre sok minden történt, a lányok megszülettek, számtalan hullámvölgyön és válás közeli állapoton vagyunk túl - habár kívülre a Duke család szinte tökéletesnek tűnhet, mert teszek róla, hogy így legyen. Az pedig, hogy mi van a felszín alatt, az ránk tartozik.
A "megbántad-e" kérdésen úgy meglepődik, hogy megtorpan, én pedig másodpercnyi fáziskéséssel, de szintén megállok, úgy pillantok le rá - sokak szerint a köztünk lévő magasságkülönbség komikus, de én amúgy szeretem. Hamar kijön a "sokkból" és újra nekiindul, én pedig felveszem a tempóját, ami lassabb, mint az én átlagos sebességem, és bosszantani is szokott az ilyen, ám most nem foglalkozom ezzel, inkább hallgatom, mit válaszol. 
Valami furcsa, megmagyarázhatatlan szorító érzés jelenik meg a mellkasomban, amikor azt mondja magányos, és hogy hiányzik neki a férje. Ezt így talán még sosem mondta ki. Vagy csak nem figyeltem, vagy nem érdekelt eléggé, nem tudom. Most azonban meghallom, de nem tudom, mit kellene rá reagálnom, így időt nyerek azzal, hogy kicsit megköszörülöm a torkomat. -Én...sajnálom. -nyögöm ki végül, és bár ez is sokszor elhangzott már a számból egy-egy beszélgetés, vagy telefon/üzenet során mikor jeleztem, nem érek haza időben, ám most tényleg komolyan gondolom. Hogy ez mennyire hallatszik a hangomon, vagy érezhető a kisugárzásomból, nem tudom. 
-Mit kéne...vagyis... Mire lenne szükséged tőlem? - fordulok felé ismét, finoman terelve őt, hogy egy krétával rajzoló kislányt kikerüljünk a járdán. -Mármint...mitől éreznéd jól magad a házasságunkban? Velem? - hülye kérdés. Többet kéne vele foglalkoznom, gondolom minden nyavalyás párkapcsolati tanácsadó cikk erről szól - nem mintha fogyasztanék ilyen termékeket, de időnként hallom a tereferét az örsön. Mindegy, lehet neki másra van szüksége. Az sem biztos, hogy tudom teljesíteni. Nem gondolom, hogy teljesen párkapcsolati analfabéta vagyok, de azért sokat kopott a dolog - a szeretőimnél ilyen skilleket nem kellett hasznosítani.




where do  your loyalties lie?

There's something wrong with your character, if oppotunity controls your loyalty.
Brian Duke
Az Alapítók Körének tagja
Brian Duke
Elõtörténet :
Titulus :
Rendőrfőnök
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető."

Play by :
Tom Welling
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer Lucifer-season-3-tom-welling
Under the surface maybe I'm much nicer 01j-1920x1080-ec8dff041e014cf9df8013f1d74954ff

༄ ༄ ༄

Moodboard
User :

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyCsüt. 11 Jan. 2024 - 19:10




To: Brian


Örülök neki, hogy beleegyezik a sétába. Remélem őszinték a szavai és nem csak kényszerből marad még velem egy kicsit… Bár, ha az elmúlt éveket nézem. Lehet jobban örülne egy idegen nő társaságának.
-Benne vagyok. A lányok is biztos élveznék.-Nem sűrűn megyek velük étterembe. Persze a gyorsbüféket ismerik és van, hogy nekem sincs kedvem főzni, de étterembe velük talán egy éve voltunk utoljára, az is egy rendezvény miatt, ahová Brian hivatalos volt. Az ebéd után jól esik egy kis séta ezért is választottam a szomszádos parkot, nah meg a régi kellemes emlékek miatt is. Igaz azóta sok minden megváltozott közöttünk, de ettől még azokat a közösen eltöltött pillanatokat nem fogom elfelejteni.
Az idő kellemes, így nem is meglepő, hogy sokan választották a parkot a kikapcsolódásra. Néha Brian felé pillantok és az egyik ilyen alkalommal veszem észre nagy szerencsével azt, ahogy eltávolódik a könyöke kicsit a testétől. Meglepődőm a gesztuson, de nem utasítom el. Óvatosan karolok belé. Nem, nem attól féltem, hogy fájdalmat okoznék neki, hisz hozzá képest én egy törp vagyok. Kellemes a közelében lenni és nem engedem, hogy az idegen nők most az agyamba férkőzzenek és elrontsák ezt a pillanatot. Tudom egy normális kapcsolatban normálisnak kellene lennie egy ilyen séta és nem egy különleges eseménynek, de mit érek vele, ha összehasonlítom a miénket másokéval? Én most örülök annak, ami jelen van. Pont.
Lehet furcsa, de tényleg meglepődőm mikor szóba hozza az első randinkat. Lehet már én képzelek róla túl keveset? Mégis miért felejtette volna el? Valamivel anno megfogtam őt én is. Nem olyannak ismertem meg, aki csak kényelemből választ párt magának. Pár tudom a munkatársaival sokkal ridegebben viselkedik, de mellettem mindig is nyitottabb és lazább volt.
-De igen. Sok minden történt azóta. Néha ijesztő mikor belegondolok, hogy mennyi év is telt el. A lányok is iszonyat gyorsan megnőttek.-A gyerekek előtt nem tűnt fel, hogy mennyire gyorsan rohan az idő. Még emlékszem mikor kis pelenkások voltak… Most meg?... Kettőt pislogunk és már ünnepeljük az érettségijüket.
Ha nem lett volna elég meglepetés mára, akkor most itt egy újabb. Egy pillanatra meg is állok és úgy pislogok fel rá. Ezt most komolyan kérdezte? A pillanatnyi sokk után végül ismét megindulok, de még nem válaszolok azonnal neki. Mégis hogy bántam volna meg?...
-Nem, nem bántam meg. Élveztem azt az estét, ahogyan az az utáni közös pillanatokat is. És annak az estének köszönhetem a lányokat is.-Nézek rá mosolyogva, majd megint kicsit komolyabbá válik a tekintetem.
-De tény sok minden megváltozott. Köztük mi is… és őszintén megvallva sokszor érzem magam magányosnak. Szeretem, imádom a lányaimat, de jó lenne néha nem csak velük lenni… Tudod hiányzik a férjem.-A hangom nyugodt és óvatos. Nem akarom kiborítani a bilit, de nem is akarok hazudni neki. Mindig is őszinte voltam vele. A lányok szeretnek elmenni otthonról és a testvéremnél, vagy a szüleimnél lenni, amit mi ketten ki is használhatnánk, de helyette általában egyedül vagyok otthon. De remélem nem hisztinek fogja ezt fel. Azzal sose volt bajom, ha munka miatt tért haza később… De mind a ketten tudjuk, hogy sokszor nem ez a valós indok.


szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Veronica Duke
Városlakó
Veronica Duke
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Play by :
Reese Whiterspoon
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer 500full-reese-witherspoon
User :
Dekker

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyPént. 5 Jan. 2024 - 11:20



To: Veronica








Bólintással nyugtázom a szavait, miszerint mindent kitalálunk majd és megtervezünk. Bár nem teljesen értek egyet azzal a kijelentéssel, miszerint mindenkinek arra van ideje amire akarja - hiszen annyi változó tényező van ebben az egyenletben, főleg ha valaki rendőr -, de megerőltetem magam, hogy jó képet vágjak ehhez az egészhez, még ha váratlan hidegzuhanyként is ért egy kicsit ez a hír most. De menni fog.
Az étkezés további része nagyrészt csendben telik, a finom ételek lassan eltűnnek először az én tányéromról majd Veráéról is, és a borospoharak is kiürülnek. Mivel ma még vezetek, másodikat nem kérek, és erősen kétlem, hogy Veronica így rendelne még egyet, így mikor ő is végzett, megkérdezem, mit szeretne. Válaszán azt hiszem meglepődöm - nem gondoltam volna, hogy további időt szándékozik velem eltölteni. Azt hittem, inkább önálló programot tervezne, és valamennyire ez lehet az arcomra is kiül valószínűleg, ám mindössze pár rövid másodperces töprengés után bólintok. -Jól hangzik. - még valami félmosoly-féleség is megjelenik ahogyan ránézek, ám ez hamar megtörik, mert épp mellettünk sétál el a pincér, akinek jelzem, fizetnénk.
Rendezem a számlát míg Vera elvonul mosdóba, még a kötelező borravalót is rászámolom, majd felkelek, és magamra kanyarintom a kabátomat. -Igen...szerintem is jó volt. - megköszörülöm a torkomat, nem vagyok a szavak embere továbbra sem, de egyébként tényleg meglepően kellemes volt az ebéd. -Majd...eljöhetünk a lányokkal is, ha gondolod. - vetem fel, és igen, ez egy gyenge próbálkozás annak kapcsán, hogy jó útra térek - vagyis hát megpróbálom.
Az étteremtől nincs messze a park, így úgy döntök, maradjon itt a kocsi, mert nem tudom, hogy ott hogyan tudnék parkolni - meg hát Rose Harbor-ban nem is igazán vannak távolságok, lévén ez egy elég kis város. Egymás mellett sétálunk, külső szemlélő, aki nem ismer minket, valószínűleg nem gondolná, hogy házasok vagyunk. Különböző emberek sétálnak el mellettünk és jönnek velünk szemben, ki egyedül, ki a párjával - utóbbiak egytől egyig egymásba karolnak vagy egymás kezét fogják. Fogalmam sincs, mikor mentem így utoljára Verával. Oldalra pillantok, őt vajon mennyire feszélyezi ez a dolog, majd teszek egy próbát, és miközben nem veszem ki kezeimet a kabátzsebemből, felé nyújtom a könyökömet ezzel kis lyukat formázva az oldalam és a karom között, így meghagyva neki az esélyt, hogy belém karoljon, ha szeretne. 2-3 másodpercet várok csak ha nem teszi, nem akarok teljesen hülyét csinálni magamból.
Hamar odaérünk a parkba, ahol - bár nem vagyok szentimentális - de eszembe jut, hogy itt volt az első randevúnk. Mintha nem is velünk történt volna mindez, teljesen olyannak tűnik. Ismét oldalra sandítok, próbálva kitalálni, vajon Verának is eszébe jutott ez most, hogy itt vagyunk, ráadásul kettesben, a lányok nélkül. Erre a gyerekek születése óta szerintem nem volt példa. Nem akarok csendben sétálni, így megtöröm a némaságot. 
-Mintha ezer év telt volna el, mióta először sétálgattunk itt, nem? - Kikerülünk egy fiát görkorcsolyázni tanító apukát, majd felé fordulok, és egy kissé talán magamat is meglepve hozzáteszek még egy dolgot: -Megbántad? - A kérdés vonatkozhat több dologra. Megbánta-e, hogy randizott velem, hogy hozzám jött, hogy velem maradt mindenek ellenére...Nem biztos, hogy jó ötlet volt ezt így megkérdezni, sőt biztosan nem volt az. Nem kéne felbolygatni a méhkast, attól, hogy az én fejemben most nagy a kuszaság az utóbbi hetekben történtek miatt, nem akartam addig nyilvánosságra hozni, amíg nem teszem rendbe magamban.




where do  your loyalties lie?

There's something wrong with your character, if oppotunity controls your loyalty.
Brian Duke
Az Alapítók Körének tagja
Brian Duke
Elõtörténet :
Titulus :
Rendőrfőnök
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető."

Play by :
Tom Welling
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer Lucifer-season-3-tom-welling
Under the surface maybe I'm much nicer 01j-1920x1080-ec8dff041e014cf9df8013f1d74954ff

༄ ༄ ༄

Moodboard
User :

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyCsüt. 7 Dec. 2023 - 22:42




To: Brian


Örülök neki, hogy nem akadt ki és nem azt kezdte el hajtogatni, hogy szó sem lehet róla. Az biztosan nem segítene a kapcsolatunkon. Talán neki is jót fog tenni ez az idő, hisz többet lehet majd a lányokkal. Most még szeretik a szüleik társaságát. Ezt az időt kell kiélvezni. Utána majd úgy könyöröghetünk nekik, hogy maradjanak kicsit otthon is.  
-Rendben. Addig is lesz időnk mindent átbeszélni, megtervezni.-Amúgy sem miden este leszek távol. Így leginkább azokon a napokon fog kelleni a segítség, mikor be kell mennem az egyetemre… Meg persze a tanulásra is kell időt szakítanom, hisz magától nem fog bemászni a fejembe a tananyag.
Én nem eszem olyan gyorsan, mint ő, de nem is kezdek el kapkodni, mikor észre veszem, hogy ő befejezte. Persze nem szándékozom órákig elhúzni az ebédet, de őszintén elég kellemes itt lenni. Igaz most megint kisebb csend telepedett közénk. Amit kellett megbeszéltünk. Most kéne elkezdeni átlagos dolgokról beszélgetni, ahogyan azt az emberek szokták.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer a férjemmel lesz a legnehezebb beszélgetnem. Még a lányokkal is több témám szokott lenni. De csak jön majd az. Az sem jó, ha túl erőltetnénk a dolgot. Az is tud kellemetlen pillanatokat okozni.
A kérdésé kicsit meglepődöm. Azt hittem ez után csak haza akar vinni és nem tudom, bemegy az örsre, vagy leül a tévé elé. De ha már így megkérdezte most önző módon ki kéne használnom, hogy velem van és a maximumot kihozni ebből. Ki tudja mikor lesz rá ismét alkalmam.
-Öhm… Esetleg elmehetnénk egyet sétálni a Rose parkba. Tudod, ami itt van nem messze.-Figyelem a tekintetét érdeklődve. Kíváncsi vagyok, hogy vajon emlékszik e arra, hogy ott volt az első randink. A parkba beszéltük meg a találkozót. Akkor még rengeteg dologról tudtunk beszélni egymással. Aztán, hogy utána mi legyen, nem tudom. Majd talán jön magától. De ha nem az sem gond. Már annak is nagyon örülök, hogy ezt a kis időt kettesben tölthettük el.
Lassan én is befejezem az ételem és a poharam is kiürül. Desszertet nem kérek, hisz otthon vár rám a torta, mit férjemtől kaptam. Az nekem bőven elég lesz. Mielőtt viszont elindulnánk kiszaladok a mosdóba, majd felveszem a vékony kabátomat, hisz azért még nincs olyan meleg odakint.
-Köszönöm az ebédet. Jó volt újra visszajönni ide.-A szavaim őszinték hozzá, nem csak az illem beszél belőlem. Ha rá bólintott a sétára, akkor mellette haladva el is indulok a park felé. Nem fogom meg a kezét, bár őszintén szólva szívesen megtenném sőt… Szeretnék közelebb húzódni hozzá, belekarolni a karjába úgy, mint régen. De nem merem megtenni. Így csak a megszokott távolságban sétálok mellette.


szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Veronica Duke
Városlakó
Veronica Duke
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Play by :
Reese Whiterspoon
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer 500full-reese-witherspoon
User :
Dekker

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptySzer. 15 Nov. 2023 - 10:44



To: Veronica








Azt hittem, sokkal kínosabb lesz ez az ebéd, és már a felénél megbánom, hogy szerveztem egy ilyet Vera születésnapjára. Gördülékenynek azért nem nevezném a beszélgetést, de találunk témákat, mondjuk ez a mostani olyan, amire nem számítottam, ám már csak a jeles nap alkalmából is igyekszem elővenni a támogató férj énemet. Bólintva veszem tudomásul, hogy augusztusban indul a képzés. Most április van, szóval van időm, hogy megszervezzem a dolgokat, kialakítsak egy új rutint. Biztos menni fog, elvégre elnavigálok egy egész rendőrörsöt, ez ilyen nem foghat ki rajtam. Még ha a kollégákkal sokszor egyszerűbb is, mint a tulajdon családommal.
Szavai azzal kapcsolatban, hogy nem sokat beszélgetünk akár lehetne vádló is, de ő nem ilyen típus, még ezt is úgy mondja, mintha neki kellene bocsánatot kérnie, mikor mindketten sárosak vagyunk benne - ki jobban, ki kevésbé. Csak felemelem egy kicsit a tenyeremet, hogy jelezzem, nem haragszom, amiért nem szólt előre. -Tudom, hogy sokat  dolgoztam az utóbbi időben, és kevesebb idő jutott az otthoni dolgokra. - na jó, ez elég barokkos túlzás, hogy csak a munka miatt nem töltöttem a családommal a szabadidőmet. Van benne igazság, mert tényleg sokat túlóráztam, de azért tudtam volna faragni az időből, meg hát sokat időztem itt-ott a szeretőimnél. Sebaj ez most így jobban hangzott.
-Lehet, hogy néha szükség lesz rájuk, de igyekszem majd megoldani. Elvégre az én lányaim.- fűzöm még hozzá, és megpróbálok egy biztatónak szánt mosolyt küldeni Veronica felé, mielőtt olyan gondolatok fordulnának meg a fejében, hogy mégsem volt jó ötlet a képzésre jelentkezni vagy ilyesmi. Talán ez az egész még jól is jön, hogy megpróbáljak egy új fejezetet nyitni az életemben és megváltozni. Már ha képes vagyok rá egyáltalán. A megszokott kényelmesből váltani nem a legegyszerűbb.
Folytatjuk az evést, én pár perc alatt végzek, valószínűleg előbb, mint Vera, de kisugárzásom most nem sürgető, bármennyire nem vagyok türelmes fajta. Inkább iszom egy kicsit a boromból, kinézek az ablakon, majd lopva a feleségemre pillantok. Tényleg szép nő, aki lelkiismeretesen vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket, emellett pedig még azt is eltűri, lényegében szó nélkül, hogy keveset vagyok otthon, illetve tudom, hogy gyanítja a többi nőt is. Az eszemmel tudom, hogy nem azt érdemelné, amit tőlem kap. Talán a Georgine testébe bújt pokolfajzat által okozott sebek és kisebb trauma hatására, de ebben a pillanatban válik biztossá, hogy megpróbálom rendbehozni a házasságomat. Ha működik működik, ha nem, akkor pedig elengedem majd Verát, más mellett lehet boldogabb lenne. Én meg majd megeszem, amit főztem.
- Az ebédig terveztem meg a napot, van valami, amit szeretnél ezután csinálni? - nem akartam mindent előre meghatározni, nem tudhattam, hogy sül el ez az egész. Lehet ennyi kettesben töltött idő elég is neki, és a délután többi részét inkább egyedül, a csendet kiélvezve töltené, esetleg találkozna a családjával, hogy velük is ünnepeljen egy kicsit. 




where do  your loyalties lie?

There's something wrong with your character, if oppotunity controls your loyalty.
Brian Duke
Az Alapítók Körének tagja
Brian Duke
Elõtörténet :
Titulus :
Rendőrfőnök
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető."

Play by :
Tom Welling
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer Lucifer-season-3-tom-welling
Under the surface maybe I'm much nicer 01j-1920x1080-ec8dff041e014cf9df8013f1d74954ff

༄ ༄ ༄

Moodboard
User :

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptyHétf. 23 Okt. 2023 - 20:56




To: Brian


-Igen. Köszönöm! -Én is veszek az ő ételéből, de csak egy nagyon keveset, az íze kedvéért. Az övé is nagyon finom. Örülök neki, hogy a hely nem veszített semmit az értékéből. Sőt talán még jobb is az étel, mint amire emlékeztem. De most jelenleg nem is ez a legfontosabb.
Tudom, hogy illett volna még a jelentkezésem előtt megbeszélnem vele a dolgokat, hisz ez nagyban érinti őt is. De őszintén szólva volt bennem egy olyan, hogy lehet felesleges hűhót csapnék körülötte, hisz az sem volt biztos, hogy felvesznek. Még én is meglepődtem rajta. Régen sokkal határozottabb voltam és fel sem merült bennem, hogy nem sikerül az, amit elterveztem. De sok év eltelt azóta és sok mindenben változtam, ahogy Brian is.
-Köszönöm. -Bár nem ezért mondta el neki. Nem a dicséretére vágytam, még ha jól is esik nekem. Csak tudom, hogy egyedül nem fogom bírni a lányokat és a tanulást, iskolába járást.
-Öhm augusztus elején indul majd. -Válaszolok a kérdésére, majd picit zavarba jövök. Igen, nem meséltem neki róla. De őszintén szólva nem is tudom, hogy mikor tehettem volna meg. Reggelente én a lányokkal foglalkoztam, hogy időben beérjenek a suliba, nah meg utána én is. Este meg Brian elég későn ér haza. Akkor általában már alszom, vagy legalább is úgy teszek. Nem szívesen szembesülök azzal, hogy megint egy újabb nőnél volt az este. Ritkán ér haza időben, de akkor sem sokat beszélünk egymással. A lányok ilyenkor egy percre sem hagyják őt békén, ami teljesen érthető. Szeretik az apjukat, így mikor lehet kihasználják az időt, hogy bolondozzanak vele.
-Nem akartalak kihagyni belőle csak… Csak tudod elég keveset beszélgetünk és nem akartalak ilyennel zaklatni feleslegesen. Gondoltam csak akkor szólok, ha van miért. -Nézek fel a szemeibe. Megértem, ha dühös lett rám és most inkább haza menne… vagy az egyik szeretőjéhez.
-Persze nem várom el, hogy minden feladatomat átvedd. Sőt… Tudok szólni anyukámnak, vagy a testvéremnek is. Biztosan szívesen besegítenek. A lányok is szeretnek velük lenni. Nem akarom, hogy e miatt a munkádat hanyagolnod kelljen. -Persze biztos vagyok benne, hogy a lányaink annak örülnének a legjobban, ha néha a délutánjukat az apjukkal tölthetnék el. De szerencsére még van időnk ezt megszervezni így, ha szívesen besegít a lányoknál akkor ő is át tudja gondolni a dolgokat.
Visszaveszem a kezembe az evőeszközöket, majd folytatom az evést. Kissé megkönnyebbültem, hogy túl vagyok már ezen. Féltem, hogy hogyan is fog reagálni a dologra. De úgy tűnik nem mérges rám. Ez már jó pont.


szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Veronica Duke
Városlakó
Veronica Duke
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Play by :
Reese Whiterspoon
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer 500full-reese-witherspoon
User :
Dekker

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer EmptySzomb. 14 Okt. 2023 - 9:54



To: Veronica








Ha már így felmerült az utazás ötlete, egy rövid időre elgondolkodom, mikor is voltunk utoljára négyesben bárhol, de őszinte leszek - fogalmam sincs. Tavaly vagy tavaly előtt úgy volt hogy elmegyünk az Erie tóhoz, de nekem annyi munkám lett az őrsön, hogy nem tudtam elutazni. Azt hiszem Vera egyedül ment a lányokkal. Vagy ők is kihagyták? Nem, talán elmentek. De már nem emlékszem. Egy részem undorodik saját magamtól, hogy ennyire elhanyagoltam a családomat. Hogy a lányaim is miért szeretnek, őszintén nem tudom, de addig örülök, míg így van.

Nincs rá garancia, hogy meg tudok változni. 46 éves vagyok, és ezzel az élettel, ilyen szakmában azt hiszem kijelenthetjük, hogy már a B oldal forog. Vajon már késő erőfeszítéseket tenni? Nyugodjak bele, hogy elcsesztem? Passz. Nem való nekem ez a lelkizés, inkább teszem impulzívan majd azt, ami jön. Mondjuk…pont így kerültem legelőször is más nő ágyába a feleségem helyett, de ez más kérdés.  

A gyerekekről beszélgetni szerencsére könnyű, bár sok momentumról lemaradok. Például arról, mennyire tehetséges Vivi a zongorában. Veronica kérdésére elgondolkodom, de aztán megrázom a fejem. -Nem tudok róla. A szüleimnek repedt fazék hangjuk volt, az esti altatásnál inkább éberebb lettem, mint álmosabb. -osztok meg egy nosztalgikus információt Verával. Nem ismerhette már a szüleimet, autóbalesetben haltak meg még 22 éves koromban, jóval a megismerkedésünk előtt. Így a családban esetlegesen lappangó muzikalitásról sem tudom már megkérdezni őket, de igazából nem is olyan lényeges. Vivi tehetséges benne, és amíg élvezi is, más nem számít.

Beszélgetésünket kicsit megrekeszti az, hogy megérkezik a rendelésünk. Ilyen gyorsak voltak, vagy csak az idő telt sebesen? Fene tudja, mindenesetre gyomrom alig hallhatóan megkordul, ahogyan orromat megcsapják az illatok. -Jó étvágyat. - viszonzom a jókívánságot, majd belevágok a lazacba, kicsit megfújom, és megkóstolom. El kell ismernem, az ízek tényleg a régiek. Jó választás volt ide jönni.  

-Persze, miért ne? - válaszolom egy pillanatnyi meglepettség után, mikor Vera megkínál a kacsás raviolijából. A villámmal elveszek egy falatot, néhány másodpercig ízlelgetem, majd elégedetten hümmögök. -Valóban finom. Kérsz a halból? - ajánlom fel én is, majd ha megkóstolja, ha nem, folytatom az evést. Ahhoz vagyok szokva, hogy gyorsan eszem, és közben nem sokat beszélek, általában mindig ezer a dolog és rohanok valahova, így mikor a perifériámból érzékelem, hogy Veronica leteszi a villáját, én is felpillantok. Ha most közli be, hogy válni akar, tuti lenyelem a villát.

Nem erről van szó, ám szavai hallatán nem kicsit döbbenek meg, és valamennyire ez bizonyára az arcomra is kiül. Leteszem az evőeszközöket, és iszom egy kicsit a borból, ezzel is kis időt nyerve, hogy megemésszem a hallottakat. Továbbtanulás? Tanítani az egyetemen? Meglep a dolog. Azt hittem meg van elégedve a jelenlegi munkájával, hogy gimiseket tanít.

-Én öhm…gratulálok. - mosolyt varázsolok az arcomra, bár az agyam még mindig dolgozza fel az elhangzott információkat. Ez teljesen felborítja a megszokott rendet. Többször maradnak rám a lányok. Össze kell szerveznem a munkámat a gyerekek napirendjével. És azt hiszem, a szeretőim látogatása is meg fog csappanni, bár mostanában egyébként sem voltam egyiküknél sem. Önző vagy, Duke   villan be az agyamba a tény, ami lássuk be, igaz. Örülnöm kellene, ehelyett azzal vagyok elfoglva, mennyire fogja megborítani az én megszokott, jól bejáratott kis életemet.

Így ahelyett, hogy reflexből azt kérdezném, hogy “mennyi idős a képzés”, ezzel azt sugallva, hogy az igazi kérdés, hogy “mennyi ideig kell felborítanom az eddigi menetrendemet”, újrafogalmazom a dolgokat. -Mikor kezdődik a képzés? Nem is mondtad, hogy fontolgatsz ilyen terveket. - hangomba érdeklődést csempészek, de egyébként tényleg érdekel. Mondhatnám hogy rosszul esik vagy meglep, hogy a feleségem ilyen, egész családot illető terveibe nem avatott be már az elején, de igazából megértem. A Georgine- eset előtt fogalmam sincs hogy reagáltam volna rá. Most sem igazán tudom, hogyan kellene kezelni ezt az egészet, de tudom, hogy ha rendbe akarom hozni a családunkat és a viszonyunkat, akkor most igenis a támogató férjet kell játszanom. Vajon megvan ez bennem? Meglátjuk.


Brian Duke
Az Alapítók Körének tagja
Brian Duke
Elõtörténet :
Titulus :
Rendőrfőnök
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető."

Play by :
Tom Welling
༄ ༄ ༄ :
Under the surface maybe I'm much nicer Lucifer-season-3-tom-welling
Under the surface maybe I'm much nicer 01j-1920x1080-ec8dff041e014cf9df8013f1d74954ff

༄ ༄ ༄

Moodboard
User :

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
TémanyitásUnder the surface maybe I'm much nicer Empty

Ajánlott tartalom

Under the surface maybe I'm much nicer Empty
 

Under the surface maybe I'm much nicer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next