Hazudnék ha azt mondanám, hogy jól vagyok, még csak pár hónapja költöztem ide, és nem ismerek esnekit. A helyi étteremből eszek, és amikor szükségem van valamire és elindulok kocsival mindig fura tekintetek kereszttüzében érzem magam. talán paranoia, hogy ez a hely más. Tudom, hogy ez a város szinte mágnesként vonzott magához az utóbbi időben, de csak most volt elég erőm eljönni a megszokott biztonságos környezetből. Félelmetes minden, a hangok, az érzelmeim, a magány, ami itt körbevesz. Nem ismerek senkit és ezt egy darabig fenn is akarom tartani. Nem akarom magamra hívni a figyelmet, mert a felhajtás az nem mindig szül jót és ezt tapasztalatból tudom. Az estém pocsékol sikerült, Sasha állandóan zaklat telefnon, egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy nem tervezek visszamenni oda. Csúnyán léptem le, egyszer csak összeszedtem mindent és másnap ott sem voltam. Ma este telihold lesz és nekem készen kell állnom életem második egyedüli holdjára. Nem akarok bajt csinálni, még uralni sem tudom az életem ezen részét és máris itt van ez az egész újra és újra. Haza kellene mennem, hogy a szüleim tudják jól vagyok, de nem tudok, egyszerűen nem vagyok képes elszakadni ettől a helytől és azt sem akarom, hogy tudják egy szörnyeteg lettem. Így vannak ők biztonságban, néha jelet adok magamról, de ennyi jelenleg még bőven elég számukra. - Nem tudsz figyelni? - hörrenek rá a lányra, aki örömében, úgy ugrál, mint valami kislány, miközben simán nekem jön a hebrencs testével. Nem vagyok jó kedvemben, a kocsiban jelenleg is két üveg vodka van, és készülök este szétcsapni magam. Most nem kellene, lehet koncentrálnom kéne és akkor könnyebb lenne. Végignézek a lányon és megállok egy pillanatra, olyan ismerős, de biztos vagyok benne, hogy még sosem láttam, nem nagyon járok el a városban még sehova, pedig régebben eléggé a városi élet része voltam és ott voltam mindig minden fontos eseményen. Lehet ezen változtatnom kellene, de most nem agyalhatnék azon, mit akar a férfiasságom, sokkal inkább a közelgő estére kéne fókuszálni.
Kezdőlap
