A stewardess halk sóhaja fohászként csobbant bele a kabin csendes, távoli motorzajtól búgó légkörébe. A fohász elért célközönségéhez, mert az adrenalin úgy áramlott végig ereim úthálózatán mintha vasat öntöttek volna a neki szánt formába. Tagjaim megteltek energiával, fénnyel és erővel és Leyla bőrének íze eluralkodott ajkaim redői között. Míg ő sóhajtott, az én tüdőm mozdulatlan maradt a beszoruló levegőtől.

Elmosolyodtam ahogy a nő szót fogadott és remek csapatjátékosként esze ágában sem volt levenni tenyereit a műszerfal érzékeny berendezéséről, hogy szembe forduljon. Előttem a lemenő nap szabad égboltja VR-szemüvegként juttatott el egy szinte nem is létező, megérinthetetlen és lehetetlen világba, míg érzékeimet valami nagyon is valódi és élő izgatta.

Kapitány!

Összerezzentem a kintről érkező hangra és fogaim elengedték Leyla bőrét, nyakán sötétlő lilával ékeskedett a durva csók lenyomata. Kezem megdermedt öveim kicsatolásának mozdulatában és kizökkenve fordultam hátra vállam felett, nem mintha szükséges lett volna ezzel ráerősítenem a hang terjedésére az amúgy is szűkös cockpitban.

Bosszúságomra Leyla ekkor eleresztette a műszerfalat és testét a pilótaülés és saját húsom közé préselve megfordult, barna szemei valahogy megtalálták az enyémet. Az ő szájából elhangzó kapitány sokkal izgatóbb és kellemesebb csengést kapott mint a másik stewardess-től, majd ellazult félmosolyra húztam szám. Lábunk, csípőnk és felsőtestünk egymásba illő csavar és villáskulcs módjára fogtak össze valamennyi türelmetlen domborulatot.

Belekapaszkodtam a pilótaülés fejtámlájába amikor határozott mozdulattal befejezte övem kioldását és keze habozás nélküli becsusszanására meglepetten szorítottam meg a kapaszkodópontot. Ujjbegyeim elfehéredtek, hogy a kikívánkozó nyögést erőkifejtéssel magamba fojtsam. Pillantásomra olyan felejtést hozó köd borult, hogy szinte meg is feledkeztem a kint várakozó szőke nő kérdéséről.

- Nem...! - köszörültem meg végül a torkomat, majd egy másodpercnyi révült élvezet után mohón nekiestem Leyla blúzának és kis híján a szó szoros értelmében leszaggattam róla a feleslegessé vált egyenruhát - Mindennel el vagyok látva! - tettem még hozzá leplezett szuszogással, majd ölemet Leyla ügyes kezéhez nyomtam és a magam ujjai pedig felgyűrték szoknyáját. Hamar megtaláltam a vékony, szinte polgárpukkasztóan közönséges fehérnemű pántját és egy rántással eltéptem azt. A művelet sikerre vételével tenyerem máris megragadta a blúz alól már így is félig kikandikáló keblet és megszorítottam.

- Előfordul a turbulencia az ilyen kis gépeken - súgtam nyakszirtjére, majd megfordítottam a 360 fokban gördülő ülést és lehuppantam rá, Leylát félreérthetetlenül húzva magam után, hogy elfoglalhassa helyét ölemben.

A fülkét halványrózsaszín, egzotikus gyümölcsökre hasonlító okkersárga és fáradt lazacszín festette meg és néhány perc múlva a szélvédőn túli giccses álomvilág mintha lilává váltott volna az eufória tűzijátékainak kirobbanására. Nyögésemet vállába gyűrtem, hogy az még véletlenül se juthasson a kabinon túli utastérbe, majd elernyedve szorítottam meg még utoljára fenekét. Szívverésem közel kétszázas pulzust jelzett mellkasom belső feléről.

A rádió ebben a pillanatban berrent, de az elhangzott szavak kivehetetlenné váltak. Elmacskásodott nyújtózással leakasztottam a fejhallgatót és fülemhez tartottam.

- Megismételné? - ziháltam a mikrofonba, majd a torony utasítása még egyszer megérkezett a vonal túlfeléről. Fejemet nekitámasztottam a támlának, hogy oxigénhez jussak az igen csak elhasználódott levegőjű fülkében, pillantásom pedig megkereste a nőét.

- El kell kezdenünk ereszkedni - közöltem egy korty levegő után, majd nyeltem egyet és kisimítottam egy tincset a homlokomból - Szóval... most már ismeri a cockpitot, stewardess... Üdv a mile high klubban, az előfizetést érdemes havonta megújítani - vicceltem el a történteket, majd ha kikászálódtunk a székből, nekiláttam megigazítani ruhámat és felemeltem a földről a nő letépett bugyiját, majd az orra előtt szemérmetlenül meglóbálva az öltönyöm felső zsebébe gyűrtem.

Leyla incselkedő válaszára szusszanva elmosolyodtam és felvillanyozódva engedtem be a szűk pilótafülkébe. Persze, ki ne ínyenckedett volna egy sor szellemes oda-vissza történő pengeváltásnak egy-egy magát kérető stewardess-szel, de ott akkor abban a pillanatban mindketten tudtuk volna, hogy a másik mit szeretne és ez annyival megkönnyítette mindkettőnk dolgát. Egyúttal élvezetesebbé is tette. Néhány szende pillantású, az egyenruháját idegesen gyűrögető újonc szórakoztató macska-egér játszmának bizonyult az egész éjszakás járatokon, de semmi másra nem vágytam, mint, hogy pár perc erejéig éljek és valaki más is attól keljen életre, hogy érintéseim áramot vezetnek belé.

Elégedetten fontam össze mellkasom előtt karomat, a pilótaegyenruha zakója csendesen surrogott a beálló csendben. Nem okozott volna gondot ha Leyla azt válaszolja, már gépet is vezetett egy japán kamikaze pilótákat istenítő pilóta mellett, de lemaradtam volna az arcára kiülő döbbenetről ami megunhatatlan jutalomként járt e csekély erőfeszítésért. Megéreztem simítását az övemen, a nadrág pedig egyszeriben túl szűkké volt. Csinos profilját fürkészve magamat meghazudtoló türelemmel hagytam, hogy kibámészkodja magát a kézzel festett díszlettel is felérő felhőhabokon és csak akkor fűztem hozzá:

- Akkor nem sok előzékeny pilótával repülhettél eddig - csentem el tekintetét a fellegekről és elmosolyodtam. Félreérthetetlenül.

Szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet amikor tenyere megindult a műszerfal irányába, de mikor két keze megtalálta gyakorlatilag azt a két kizárólagos pontot ahol akár sört is bonthatott volna és a gép nem zuhan le, észrevétlenül kiengedtem a meglepettségtől bentregedő levegőt. Vigyorom kajánabbá, elégedettebbé vált és még csak a fáradtságot sem vettem, hogy megnézzem melyik pontra bökött rá a megannyi gomb és kapcsoló közül. Teste úgy kínálta fel magát előttem mint nektárvirág a kolibri előtt.

- Az egy nagyon fontos funkció - válaszoltam szórakozottan, szememet le sem véve a miniszoknya nem sokat takaró idomairól - És szörnyen nehéz megtanulni...

Mondatom már nem fejeződhetett be, mert ujjaim kutakodva indultak meg jobb combjának külső oldalán, épp csak annyira érintve, hogy ne legyen több pajzán gondolatnál. Fejemet kissé lehajtva a kifújt levegő orromon keresztül megborzolt néhány kontyból elszabaduló hajszálat a tarkóján.

- Le ne vedd a kezed a műszerfalról - súgtam a fülébe, ajkam súrolta fülcimpáját, majd ujjaim fürge kíváncsisággal húzták fel a makulátlanra vasalt kis szoknya anyagát és találták meg övem kapcsolóját is. Ajkaim először csókot leheltek nyakára, aztán fogaim határozottan haraptak bőrébe. Késő volt visszakozni.

Az út nem tett ki másfél órát, a késés diktálta sietség akkorát harapott le a kilencven percből így is, hogy nem sok időt töltöttünk utazási magasságban, fél óra múlva ereszkedésnek kellett indulnunk. Kedveltem a rövid járatokat, mert a pilótának szinte folyamatosan dolga akadt a cockpitban és nem álltak felesleges percek a rendelkezésére, hogy unatkozni kezdjen. Nem kellett megvívni az ostoba utasokkal akik magasról leszarták a biztonsági öv bekötését kérő jelzést... egyszóval minden tekintetben ideális volt. Főleg egyedül, Lucious vagy Jo nélkül.

Nekitámaszkodtam a falnak és karba tett kézzel vártam, hogy a vonzó stewardess megjelenjen az ajtó túloldalán. Pillantásunk hosszasan összefonódott amint velősen bemutatkoztunk egymásnak és semmi sem lehetett volna egyértelműbb üzenet Leyla kigombolt egyenruhájánál, ami miatt még a tag-jét és útiokmányait sem kértem számon rajta. Még a végén lecserélik valami banális hiba miatt...

Kopogtak és óvatosan résnyire nyitottam az ajtót.

- Megfelelően ellátta az utasokat, stewardess? - kérdeztem és az ajkára kiülő fojtott somolygás az enyémen is szikrát gyújtott. Lustán megtámaszkodtam a vállamon és kivártam a választ.

- Húzd el a függönyt! - biccentettem fejemmel a kabinfolyosó és pilótafülke közötti textildarabra, majd ha megtette, úgy kitártam az ajtót annyira, hogy bepréselhesse magát rajta és magunkra zártam a csupán belülről nyitható cockpitot. Egy hosszúra nyúlt másodpercig alaposan magamba szívtam az egyenruha lazán kioldott felsője alól kivillanó nyakat és sokat sejtető dekoltázst, majd megnyálaztam alsó ajkamat és a szélvédő felé fordultam.

- Jártál már valaha cockpitban? - húztam el a mézesmadzagot. Ha nem ellenkezett, úgy intettem a mutatóujjammal és csalogatóan közelebb édesgettem a műszerfalhoz. Az üvegen túl a naplemente kékes hűvössé fakuló színei pacsálták romantikussá a bárányfelhőket, melyek csúcsán csillagszóróként világlott a nap utolsó fénye. Öklömet a zsebembe süllyesztettem és fejemet kissé lejjebb hajtva magamba szívtam a Leylából kiáramló édeskés, ugyanakkor különös illatot. Ha megnyúztak volna sem tudom megmondani, hogy pontosan miféle szerzet lehetett, de a fülke levegője elnehezült. Persze nem csak a természetfelettiek jellegzetes kipárolgásától.

A tenyerembe röhögtem a hír hallattán.

- Hogy mi a fasz?

- Ellopták az egyenruháját - ismételte meg feszülten a földi irányító - Küldjük a kolleginát stand-by-on. Komolyan az emberek...

Összecsaptam magam előtt a tenyeremet mint aki legszívesebben megtapsolná az illetőt aki meglovasította az atlantai szálloda mosodájából a stewardess egyenruháját, mire néhányan idegesen a hang irányába fordultak. A terminál zsúfoltságig telt utazókkal, néhányan feszülten fixírozták a wilmingtoni járat kapujánál feltüntetett "késő járat" feliratot. Bontottam a hívást a Loveday Aviation alkalmazottjával és még mindig jól mulatva a fejembe húztam a pilótasapkát, majd kabinbőröndömet magam után húzva megindultam a kisgéphez vezető úton. Még csak két hete dolgoztam a cégnek és eddig egyetlen percet sem töltöttem megbánással. Joanna Loveday szerelemtől savanyú arcát épp annyira élveztem még nyomorúságosabbá tenni közös repüléseink alkalmával mint amennyire felüdítő volt a közös tapasztalatszerzés a kabinszemélyzet többi tagjával. Túlságosan szívesen megismerkedtem volna az egyenruha tolvajjal ahhoz, hogy pillanatnyilag sajnáljam az eddig nem ismert Georgia Howitt távolmaradását. Talán Aurora és anyám kevésbé, de én mégis csak elismerhettem egy másik tolvaj sikerét. Ki más tapsolta volna meg ha nem egy LaCroix?

Jo némi hűvös fenyegetőzéssel a lelkemre kötötte, hogy ne legyen malőr ezen a járaton. Talán kínai, talán japán, talán valami más ázsiai üzletemberekből álló bagázs lépdelt fel vontatott lassúsággal az odakészített hídon és magamra erőltettem egy savanyú mosolyt míg elsétáltak mellettem. Természetesen egyetlen pillantást sem pazarolva rám, ki a légiutas kísérő helyett szobrozott a gép ajtajában. Karattyolásuk felőlem valóban lehetett kínai, japán, bármi egyéb olyan ázsiai nyelv melynek puszta létezéséről sem tudtam, s egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem ki mikor végre eltűntek a madár gyomrában, hogy berendezkedjenek és folytassák diskurzusukat... gondolom a rizsfőzésről vagy az anime pornóról.

A Loveday Aviation egyenruhájának lobogását már messziről kiszúrtam. Kaján vigyorral keresztbe fontam mellkasom előtt karjaimat és oldalra biccentett fejjel mustráltam a lépcsőn felkapaszkodó sötét hajú szépséget.

- Ez gyors volt - hunyorogtam a naplemente lapos fényében és egyik kezemmel beárnyékoltam homlokomat, hogy szemérmetlenül felmérjem a kollegina testi egészét, majd jobbomat nyújtottam neki - Vincent. Na, csapjuk össze a melót.

A pilótafülkébe zárkózva olyan gyorsan vittem fel a gépet utazási magasságba amennyire azt a szabályzat meg a turbinák erőkifejtése engedte. A hatalmas test ráfeküdt a légtömegre és kikapcsoltam a biztonsági öv becsatolását jelző ikont. Kihasználva a giccsbe burkolódzó felhők vattapamacsait lőttem pár fényképet a telefonommal és húsz perc elteltével - ennyi idő alatt még egy zöldfülű stewardessnek is végeznie kellett - megnyomtam a hívógombot és az ajtóban állva vártam a kopogást.