A történelem:
Születésed óta ismerlek. Valószínűleg fogalmad sincs, hányszor fogtalak a karomban még akkor is, amikor a szüleid életben voltak; ott voltam a születésednél, segítettem az első otthon töltött napjaidnál és megannyiszor vigyáztam rád, majd később rátok a húgoddal, hogy a szüleiteknek legyen lehetősége egy kicsit kettesben is lenni. Az anyátok a nővérem volt, és mire te megszülettél, egyben az utolsó valódi családtagom is; a legjobb barátom. Mi, Tuckerek nem igazán voltunk jók az ilyesmiben, a családunk múltja fájdalommal volt teli, de Sammy és én az utolsó pillanatig összetartottunk és nem hagytuk, hogy ti ebből bármit is érzékeljetek.
Azon a napon is én vigyáztam rátok.
A Snyder család, ahová Sam beházasodott, az apátok családja, egy igen neves wilmingtoni boszorkánycsalád volt, saját kovennel, erős boszorkányokkal és híresen széleskörű felhalmozott tudással. Házasságuk révén az anyátok is meghívást kapott a kovenbe, ám a nagyobb gyűlésekhez ti még túlságosan aprók voltatok, ezért mindig velem voltatok, amikor őket szólította a boszorkány-kötelesség. Játszottunk, mesét néztünk, aztán fürdés után addig meséltem nektek, míg el nem aludtatok.
Azon a napon viszont nem a szüleitek jöttek haza az éjszaka közepén.
A Snyder-koven azon az éjszakán megszűnt létezni. Senki nem tudja pontosan, mi történt; a rendőrség valami mondvacsinált okra fogta a mészárlást, hogy lezárhassa az ügyet, a koven természetfeletti szövetségesei pedig inkább hátat fordítottak a történteknek, nehogy ők legyenek a következők. A Wilmington külvárosában fekvő Snyder-kúriát porig égették és a koven minden egyes tagjával végeztek. Családirtás volt.
Azon a napon elveszítették a szüleiteket és tulajdonképpen az egész családotokat rajtam kívül. Senki nem tudta, hogy két apró Snyder-gyermek megúszta a mészárlást, mert azon az éjszakán a nagynénjükkel voltak; a rendőrség nem hozta nyilvánosságra ezt a tényt a ti érdeketekben, és egyben meg is könnyítették számomra az örökbefogadási procedúrát azzal a feltétellel, ha elviszlek titeket a városból és soha nem nézünk vissza.
Tess akkor még alig volt másfél éves és te is csak annyit értettél meg, hogy valami borzalmas történt, ami miatt soha többé nem láthatod a szüleidet. Én mindössze tizennyolc éves voltam, de az anyátokká kellett válnom, a ti érdeketekben.

A jelen:
Rose Harborban kötöttünk ki, az én nagymamám régi, erdőszéli házában, amit rám hagyott. A saját két kezemmel újítottam fel mindent, hogy nektek minden a legjobb és legkényelmesebb legyen, és az egész életemet körétek szerveztem. Ti voltatok a két fényes csillag az életemben, és akármit is hisztek, ez a mai napig nem változott. A sajátjaimként szeretlek titeket - bár sosem állítottam be magam az anyátoknak, hiszen én csak Lola vagyok, a nagynénétek -, legszívesebben óvnám minden lépéseteket, de én is követtem el hibákat, mert messze nem vagyok tökéletes.
Annyira kétségbeesve óvtalak titeket attól, hogy a múlt utolérjen minket, hogy a mágiát szinte teljesen kizártam az életünkből. Gyakran készítettünk közösen amuletteket, figyeltük, hogyan töltődik fel a holdvíz energiával, elkísértetek engem gyógynövényeket szedni...
Aztán felnőttetek és két olyan ellenpólussá váltatok, ami miatt a mai napig csak magamat hibáztatom.
Míg Tess makacsul és kétségbeesetten kezdte űzni a mágiát, a saját aktív erejét, addig te ugyanolyanná váltál, mint én: úgy vagy boszorkány, hogy közben nem vagy boszorkány. Megveted a mágiát és a természetfelettit, az aktív erőd rég megjelent, de elnyomod magadban és soha nem használod; egy-két alkalommal tört csak elő, de akkor is csak azért, mert érzelmileg túlfűtött állapotba kerültél és nem voltál ura a cselekedeteidnek.
Egy darabig egyfajta titkos szövetség volt köztünk az, hogy igyekeztünk óvni Tesst saját magától - még akkor is, ha úgy hiszem, részben te is engem hibáztatsz ezért -, viszont azok után, amit Tess a közelmúltban elkövetett, stratégiát váltottam. Ahhoz, hogy megtaláljam vele a közös hangot, fel kellett oldanom a saját fenntartásaimat a boszorkánysággal kapcsolatban, még akkor is, ha tudom: ezért egészen biztosan meg fogsz vetni engem.
Tess tizennyolcadik születésnapjára visszahoztam neki Wilmingtonból apátok grimoire-ját, amiről csak én tudtam, hol és hogyan rejtették el. Aztán még azt is megtudtad, hogy szerelembe estem egy vérfarkassal. És miközben én az egyensúlyt keresem kétségbeesve az életünkben, fogalmam sincs, nálad mikor és hogyan telik majd be a pohár.


Egy kicsit terjedelmesre sikeredett a szövegezés, de a fentiek inkább tények, amelyekre fel lehetne húzni egy izgalmas karaktert, mintsem szigorú határvonalak. Heath látásmódja valamelyest kiütközik a hozzáállásából, de a személyisége szabadon formálható, ahogy nagyon sok minden más is a kedves megalkotó kedvére formázható vele kapcsolatban. Kor tekintetében is mindössze egy intervallumot adtunk meg, ahogy *az arc is szabadon választható. (Lehetőségként eszünkbe jutott még esetleg Hero Fiennes, Tiffin, Steven R. McQueen vagy Andrew Garfield, de ezek csak ötletek; az egyetlen kérésünk az, hogy a korának megfelelő és azért színekben a testvéréhez passzoló pb-t válassz a karakternek.)  Ugyanígy szeretnénk szabad kezet adni abban, hogy mivel foglalkozik: lehet még akár tanuló, egyetemista is, vagy vállalhatott valamilyen munkát Rose Harborban. A karakter egyszer már megalkotásra került, akkor aktív ereje a tűz volt, de ezen is nyugodtan lehet változtatni.
Gyere, nagyon várunk!