Barna haja kuszán, kissé hullámosan össze-vissza áll szinte mindig, mivel gyakran túr bele, ha feszült a légkör, amúgysem érné meg dolgozni vele a tükör előtt. Utóbbira egyébként is egy-egy pillantást vet, vág egy grimaszt és megy tovább.
Nem egy langaléta, de alacsonynak sem nevezhető, olyan átlagos a maga 182 centiméterével. Testalkata szintén átlagos, szeret futni az erdőben, hogy kiengedje a felhalmozódott gőzt, viszont cserébe az étkezésére abszolút nem figyel, szóval még "szerencs", hogy a genetikája mellett az egyensúlyt is valamiféleképp szinten tartja.


Jó tulajdonságok:
- eltökélt: mit eldönt, annak úgy kell lennie, úgy kell történnie és erre törekszik teljes erőbedobással. Nincs helye bizonytalanságnak, se meghátrlásának. Nehezen mondd le a céljairól.
- kíváncsi: Nem fog a kulcslyukon át leskelődni, se a zárt ajtóra füllel rátapadni, ám ha megüti fülét valami érdekes, vagy úgy látja, a közelében egy-két vendég valami érdekfeszítő társalgást folytat, hirtelen asztalt kell törölgetnie vagy előrébb vennie a szomszédos asztalok egyikénél ülők kiszolgálását.
- magabiztos: Tudatalatt vagy szándékosan, de odateszi magát, ha kell és néha kissé nagyképűnek tűnhet, eszébe sem jut meghátrálni, sőt, az élre törve oldja meg a dolgokat. Mert ő képes rá és kész.

Rossz tulajdonságok:
- hangos: Megszólal, amit az étterem másik végén is tisztán hallanak. Nem igazán tud suttogni, se normál hangnemben beszélni, ahhoz nagyon bizalmas témát kell feldobni, hogy ez összejöjjön és rengeteg koncentrációt igényel tőle.
- önző: Ami az övé az az övé. A gimiben, ha ő látta meg először a lányt, de más is szemet vetett rá, még verekedésbe is tudott torkollni a nézetelrés. Ha valamiből előnyt tud kovácsolni maga számára, szemrebbenés nélkül megteszi. Mióta felnőttesebb fejjel gondolkozik, kezdi ezt leküzdeni valamennyire, ám messze áll attól, hogy jól tudja kezelni.
- bunkó: Kimondta. Néha megbánja, néha nem. Inkább legyen egyenes és mondja a másik szemébe úgy, ahogyan jön, mint hallgassa el vagy hazudjon róla. Sokan nem kedvelik ezt az oldalát.
- könnyen dühbe gurul: Ennek általában az oka az, amit magában elnyomott, de más előhozakodik vele, a mágia. Semmilyen formában nem akar róla tudomást venni, mégis élete része, ha akarja, ha nem és ettől hamar begőzöl. Ezen kívül is vannak érzékeny pontja, de ez a legerősebb, ha egyet ki kellene emelni. Először terel, ha a másik kardoskodik, és csak kardoskodik, akkor elgurul a gyógyszere. Jó esetben otthagyja szó nélkül, ajtót tokostul kitörve, a másikat inkább nem is említem.


Aki nem kötözködik, áll bele, azokkal némi távolságtartással, de elvan. Egy-két barátot is tud maga mellett, akikkel szeret összejárni. Kollégái közt is van egy ilyen, ha egy műszakba kerülnek, meg tudnak bolondulni egy-egy lazább napon pukkadásig röhögve heccelik egymást. Pláne, ha cincoghatnak, mint az egerek. Amúgy is jó kedélyű, kedves srác, nem nehéz szeretni, fel tudja dobni a hangulatot, ha akarja.
 A nőkkel csöppet rámenősebb, pontosan azért, mert a kiszemeltjét meg akarja kapni, az nem úgy megy, hogy nézi a sarokból, aztán lesz, ami lesz. Párkapcsolatai viszonylag rövidek, amik eddig annak nevezhetőek voltak maximum 1-2 hónapot éltek meg, mert hajlamos jobban rátelepedni a másikra, mint kellene.


"Nem vagyok boszorkány!"
Na, hát ő valahogy így áll hozzá a világ ezen részéhez. Megveti a mágiát, azt okolja minden baj forrásának, minden rossznak, ami az életében vele történt. Ugyan történt vele egy incidens még régen, mikor felgyújtott egy függönyt, de akkor az érzelmi káosz munkálkodott benne és ez azóta sem ismétlődött meg. Az egészet mélyen eltemeti magában, szíve szerint beszélni sem beszélne róla soha, s a húga érdeklődését látva komoly aggodalmat érez.
Amúgy a természetfeletti nem érdekli, vannak, tőle lehetőleg távolabb és így ennyiben ki is merül. Talán, mert az a fajta gyűlölet, ami a mágia felé irányul elnyom minden mást benne, hogy egyáltalán érdeklődést mutasson a többiek iránt.



- Hatos asztal, hé! - erős lökést érzek a vállam és a lapockám közt, kis híján, előre bukom, de megtart a pult, amire rátámaszkodom. Szívem hevesen dobog, szükségem van néhány pillanatra, hogy magamhoz térjek.
Mostanában mintha kicsit többet méláznék a múlton, felsejlenek emlékfoszlányok, érzések, amiket nehéz ismét eltemetni. Régen könnyebb volt. Az idő nekem dolgozott, gyerekként valahogy a halál gondolata inkább kíváncsi kérdések formájában jelent meg, mintsem a fájdalomban, melyet azóta megtanultam valóságában érezni.
Elvesztettem a szüleimet, mikor még alig fogtam fel, mi is történik körülöttem. Azt hiszem, nem is értettem igazán csak... "elfogadtam", hogy ők már máshol vannak, mi pedig Lolához kerültünk, aki azt ígérte, vigyáz majd ránk. Ez olyan egyszerűen hangzik. Tényleg ilyen egyszerű lenne?
- A négyes várja a számlát! - újabb lökés, de erre már reagáltam, karom lendült és gyomorszájon vágtam az idiótát, aki a munkatársamnak nevezi magát. Ha nincs bent a főnök, simán átveszi a helyét, mert szerinte ez normális, szerintem meg előbb-utóbb elszakítja a húrt és úgy pofán vágom, hogy ketté nyílik a feje.
Oké, tény, visszaugrasztott a valóságba, s szétnézve a Byron's méretes helyiségében rájöttem, hol a helyem. Dolgozom, immár nem is tudom, hány hónapja vagyok itt, egy örökkévalóságnak tűnik viszont az előzőhöz képest mérföldekkel jobb.
Úgy éreztem, muszáj váltanom, főként miután az események körülöttem, nos, elég határozott fordulatot vettek. Az, amit Tess művelt, amibe azok az átkozott kölykök belevonták, meg aztán Lola terve, miszerint ideje jobban megismerkednünk az erőnkkel... Az egésztől felfordul a gyomrom.
Szeretném megóvni a húgom ettől a sok **arságtól, a "boszorkányságtól",  de úgy érzem, már kicsúsztak a kezeim közül a dolgok, ő belépett a Redwine kovenbe és szép lassan elfelejt embernek lenni. Egyszerű embernek. Mindig is vonzotta ez a világ, ám ezzel az egésszel, azzal a  báli éjszakával, meg, ami előtte történt... Tess szinte megszállottan kutat, elmélyülten tanulmányoz mindent és Lola hagyja neki. Sőt, szerinte nekem sem kellene elnyomnom magamban a mágiám, de ez őrültség. Én ember akarok lenni, pusztán halandó lény, hogy ne sérüljön meg más azért, mert a mágia tönkretesz mindent és mindenkit. A szüleimet ez vitte el, ez szakította el tőlünk. Tényként merem kijelenteni, mert így is gondolok rá. Nem áldás, hanem átok, színtiszta rossz és nekünk el kell viselnünk, csak azért, mert ebbe születtünk. Hogyan is lehetne ennek örülni?
Nem azért harcoltam az életemben gyerekkoromtól a gimiig, hogy aztán húzzak egy sorszámot és beálljak a többiek mögé, mert arra születtem, hogy varázsigéket tanuljak. Tess ezt nem érti.
  Élete legnagyobb hibáját követte el és én nem tudtam megakadályozni. A falról leomlott a vakolat és lángra kapott a függöny a semmiből. Előbbi nyomát az öklöm hetekig magán viselte, törés nélkül megúszva, utóbbi olyan mélyről jött, legszívesebben még egyszer belebokszoltam volna a fehér mázolt téglafalba. Amikor az egész történés a feje tetejére állt és Tess konkrétan ki lett téve mindannak, amitől annyira óvni akartam, a haragom tovább nőtt, arra vágytam, bosszút álljak az összes kis rohadékon, aki belerángatta őt ebbe. Az én bolond, védtelen húgom! Hányszor, de hányszor elmondtam neki, nem csinálhat ilyen őrültséget, felejtse el, amit érez, idővel ugyanúgy menni fog neki, ahogyan nekem is megvalósult. De ő nem engedte el és ez lett a veszte.
  Míg én poharakat és tányérokat pakolok le a vendégek elé, ő ki tudja, mit csinál épp és ez nem hagy nyugodni, kattogok, zavart vagyok, ha tehetném ideláncolnám az egyik székhez, míg itt vagyok az étteremben, aztán hazacibálnám és bezárnám a szobájába. Miért nem lehet minden ilyen egyszerű a fenébe is?
- Heath, már lilul a feje - rápillantok a lányra mellettem és egy pillanatra nem értem, miről beszél. Aztán leesik. Én még mindig a pultot támasztom, az asztalaim felől türelmetlen pillantásokkal találkozom, ideje tehát megmozdulnom. Ellököm magam a pulttól, még egy utolsó gondolatfoszlányt engedek meg magamnak egy sóhaj kíséretében, majd elindulok a hatos felé visszarázódva kötelességem béklyójába.


Lorelei Su Tucker JÁTÉKOS KARAKTER (Lana) - boszorkány -  nagynéni & nevekőanya
Tess Snyder JÁTÉKOS KARAKTER (Mary) - boszorkány -  lánytestvér (húg)