- Elég betegek a japánok, legyen ennyi elég. Egyébként meg van vérük meg orruk, gondolom az a leggyorsabb út a vérveszteségre. Mindegy igazából – tártam szét a karjaimat mintegy jelezve, hogy egyébként nem vagyok profi anime-kukkoló. Igazából nagyon mindegy volt most ebben a helyzetben, mert mesélhettem volna a madarak násztáncáról vagy a pávák faroktoll reppentéseiről is neki, akkor sem hiszem, hogy előrébb lettünk volna. Az egyértelmű volt, hogy Nikko épp annyira volt ittas, hogy még a benne élő farkasa is másnaposan ténferegjen – ami mondjuk úgy, hogy elég aggasztó volt. Mert vagy kezdőszettet kapott a farkasából, vagy csak ennyire nem volt edzésben – többet kellett volna bírnia.
Colby szavaira felsóhajtottam. Nem azért, mert ne tudtam volna szavakkal is lereagálni, de úgy tűnt, hogy nőként a gyomrom többet bírt el, mint amennyit ő megengedett magának nőkkel szemben. New York borzasztó nagy tanulópénz volt, ahol nem mindig a kedvességgel találkoztam, a jóindulatról pedig sokan hallani sem akartak. Sajnos a tapasztalat azt mondatta, hogy megkeményedtem érzelmileg és nagyon mélyre kellett bennem vájni a karmokat, hogy az felszántsa az érzelmeimet és sebként vérezzenek azok megnyugvásért kiáltva. Mégsem tudtam azt mondani Nikko szavaira, hogy hülyeség. Logikus volt – társas lények voltunk, akik biztonságot akartak, szeretetet és megértést. A bátyámék voltak az élő példái annak, hogy igenis létezik életre szóló szerelem és ragaszkodás. Ellenben vele én nem tudtam ezzel szolgálni. Jobb volt így. Könnyebb volt az elutasítás, minthogy bárkit is közel engedhessek magamhoz. És ezért sem ragadtam le egyetlen gondolatmenetemnél sem, mert el akartam jutni oda, amiért érkeztem. Ezt mondjuk el se tudtam volna felejteni, mert a húgom már-már könyörgő pillantása tükrözte az aktuális beszélgetéseink témáit – a szex említésénél kigúvadt szemekkel, felháborodva nézett rám, Nikko gyengédségét jelző szavaknál pedig úgy nézett, mintha róla mintázták volna a még Slim Csizmás Kandúrt a bazinagy szemeivel.
- Te valahol leragadtál valamelyik poharad tartalmánál. Sör volt csak? Vagy keverted is? – meg sem próbáltam megmagyarázni neki a logikámat, de amikor az utalgatást hozta fel, összepréseltem az ajkaimat. előrébb dőltem, hogy alkarjaimmal támaszkodjak meg az asztallapon.
- Kezdem úgy érezni, hogy téged múzeumból szalajtottak, Nikko – kezdtem bele, de mielőtt még ezen felháborodott volna, folytattam is. – Nem tudom, nálatok milyen szokások voltak, de a mi részünkről itt.. teljesen természetes az, ha ruhátlanul látjuk a másikat. Én nem gerjedek be a főnökömre, ha mondjuk vetkőzik, és én sem bánom, ha nem álló cerkával rajzolgatnak rám a falkatársaim – ezt már úgy közöltem vele, mintha a bizalmasom lenne – hangomat lehalkítva, mert itt még a falnak is füle volt, konkrétan. El is néztem a pultok irányába hirtelen, mintha komolyan gondolnám az előző gondolataimat. – Hogy te kit és mit szeretnél, Nikko, csak rajtad múlik, de igen.. még mindig bejön minden nőnek, ha a fickók dobják be magukat. "Keményen és durván" – lazán mosolyodtam el, Colby mögött pedig Valencia csak enyhén dacosabban vágta hozzá az asztallaphoz a poharát. Jelzésértékűen, hogy ideje lenne tennem is valamit, amivel közvetítek. Megforgattam a szemeimet, pont akkor, amikor a szénhidrátok kerültek szóba.. vagyis annak változatai, ha a velem szemben ülőt nézzük. Még jó, hogy nem a dezoxiribonukleinsavat mondattam ki vele, istenem.. Nem hiszem el!
- Bocsi! -dőltem ismét neki a hátam mögött feszülő támlának, miközben a velem szemben ülőt néztem hosszan. Tényleg már csak arra lett volna szükségem, ha oldalra dőlve akkorát csattan a padlón, mintha egy tankot ejtettem volna le. Erre nem voltam felkészülve! Meg arra sem, hogy felkanalazzam. Lehet, hogy farkas voltam, de Nikko mellett akkora, mint egy kertitörpe, széltében és hosszában is. – Nem, nem, te nem iszol már több sört.. arról letehetsz. Sőt, én sem, mert én meg vezetek – törvénytisztelő állampolgárként inkább nem akartam szondát fújni csak azért, mert úgy vezettem, mint egy őrült. Ahogy szóba került ismételten az alku, kényszeredett mosollyal álltam fel, hogy Valenciáék asztaláról elvegyek egy bontott üveg vizet és azt Nikko elé pakoltam. Meg se kérdeztem a húgomat, sem pedig azt, aki elől eltulajdonítottam. Igazából Colbynak már nem számít, kinek a nyálát nyalja le a vízzel. A szavaira könnyedén elmosolyodtam, mert egyébként én sem tudtam volna megmondani, hogy bízhat-e a döntésemben. Vagy abban, hogy majd én szerzek neki barátnőt. Nem az, felőlem azzal jár, akivel csak akar, sőt, talán túlságosan is normálisnak tűnt a Hernandez famíliához, de.. üsse kavics, ráadásul Valencia nagyon is rápörgött, gondolom ebben benne volt Nikko személyisége is, nem csak az, ahogy kinézett.
- Mit szólnál ahhoz, ha az alkura később térnénk vissza? Egy duplahúsos hamburgerre mit mond az éhes farkas? Vagy.. mire vágysz? – újra felemelkedtem, de addig nem hagytam magára, ameddig nem bólintott rá az ételre, bármit is választott. – És talán a friss levegő sem ártana meg neked aztán. Mondjuk abban nincs szénhidrát, de alkohol sem. Aztán ha úgy érzed, hogy már nem csak azért vinnélek haza, hogy aztán rám vethesd magad, visszatérünk rá – mert tényleg nem azért akarnám hazavinni, hogy szex legyen a vége. Inkább azért, hogy ne a bátyja szedje ki a hulláját reggel, amiért véletlenül részegen gumikacsának nézte a vízen ringatózó ladikokat.
Ami pedig engem illet.. jobban szerettem a dominánsabb hímeket.

◉ vol 3  ● you better drink ♪ ● it's like Tinder but not Tinder◉

Vannak azok a kijelentések, amiket nem feltétlenül illik hangosan is kimondani, mindenki füle hallatára. Szerencsére nem akkor hallgatott el a zene, amikor Nikko kijelentette a nyilvánvalót. Tudtam, csak szivattam, na, most az vesse rám az első követ, aki még nem kapott ilyen-olyan csipkelődő megjegyzést élete során a szexualitását illetően. Colby hangos, tiltakozón közbeékelt elutasításai és véleménye szórakoztató volt, akaratlanul is szélesedő mosollyal néztem a körülöttem kialakuló káoszt, ahol igazán csak le kellett pakolnom azt a bizonyos bombát, amit most itt rugdostak.. vajon kinél fog robbanni is?
- Van, aki erre bukik. Tudod, aki a romantikus maszlagot szereti és ilyen nyomorult anime-jellegű orrvérzéssel várja a szőke herceget meg a fehér lovat. Tudod, modern Barbiek és hercegnők - rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. Ha nekem bárki is virággal a kezében állítana be, biztos, hogy azzal csapkodnám meg, miután rálépek a lábára. Abszolút nem álltam a romantika sorában születéskor, és inkább a horrort részesítettem előnyben minden viszonylatban. Évekkel ezelőtt eldöntöttem, ha bárki is lesz annyira gyökér, hogy feleségül kérjen és én lennék annyira abnormális, hogy igent mondjak rá, fekete ruhám lesz. Ha ebbe nem megy bele a jövendőbeli férjem - teoretikusan, bizisten, hogy akkor szívtunk egy légtérben utoljára levegőt. Vannak prioritásaim. Meg kérdőrevonásokért sem kellett a szomszédig mennem, egy cseppnyi iróniával és legalább egy mázsányi szarkazmust anyám a torkomra spriccelt az anyatejjel, amit kaptam tőle. Ezért sose lehetek elég hálás neki.
Nem csak hogy Nikko káromkodása, de a kérdőrevonása miatt is felvontam a szemöldököm. Teljesen jogos lett volna.
- Mindig bocsánatot kérsz, ha véletlenül őszinte vagy? - vontam össze a szemöldökeim, de csak bősz bólogatással hallgattam az azt követő szavakat, mintha a pofon csattanó hangja akkor is ott lett volna köztünk, amikor a két hurrikán már kivakarta magát a pubból békét és nyugalmat hagyva maguk mögött. - Ráadásul ha meg csak szexet akarsz valakitől, azért sem kerülsz a pokolba, szóval még mindig nem értem, miért kell bocsánatot kérned. Maslow elég okos ember volt a szükségletek piramisba pakolásával, a szex meg elég előkelő helyet kapott. Ráadásul társas lények is vagyunk, vagy mi a tököm - rántottam meg a vállaim. Farkaséknál, no meg a falkában sem volt annyira kirívó, ha valakinek a pucér hátsóját láttuk, sőt.. annál többet is. Az ember megtanulta ezt kezelni és nem szexualizálta túl.. mert mindennek megvolt a maga helye és valahogy az orgiákat nem Rose Harborben szervezték. Még szerencse! Nem voltam teljesen biztos abban, hogy a gyors ritmusú szavaimat egyáltalán felfogta a velem szemben ülő, mert valljuk be, eddig sem hiszem, hogy a szűrt és forralt Atlanti-óceánt gurította volna le a nyelőcsövén. Mondjuk a felőle áradó enyhe alkohol szaga elárulta őt. No offense. Mindenki ivott már alkoholt. Az is, aki nem. Nikko pedig tényleg.
- Van egy alkum. Meghívhatsz egy italra, ha hagyod, hogy én meg kaját vegyek neked. Ha némi zsírt és szénhidrátot leküldtél a gyomrodba, akkor térünk csak a tényleges alkunkra, Nikko.. Mit gondolsz? - döntöttem oldalra a fejem némileg, hogy hagyjak neki időt a gondolkodásra. - Ha szeretnéd, akkor megfogom a hajad is, ha hányni akarsz előtte - ajánlottam fel neki gálánsan, szélesedő mosolyt villantva felé. - És ha jófiú leszel és nem rókázod tele a kocsimat, haza is viszlek. Sőt, ha akarod, le is vetkőztetlek - elutasíthatatlan ajánlat. Persze csak azért, hogy a zuhanyzójába állítva hideg vízzel legyen randevúja és kijózanodjon teljesen. Semmiféle szexuális felhang.
- Mit szólsz?

◉ vol 2  ● you better drink ♪ ● it's like Tinder but not Tinder◉

Öt nappal korábban

- De most nézz rá! - inkább a szemeimet forgattam ahelyett, hogy a fickó vonásain legeltettem volna azokat - Tudod, azon gondolkodtam, hogy veszek egy tacsit.. nem is.. mi annak a briós-farkú kutyának a neve? Fajtája.. tök mindegy - megfojtom, ha a vérfarkas létemet le meri egyszer is yorkiezni. A pulzusom az egekbe szökött, az idegrendszerem meg inkább a roncstelep felé vette az irányt. Én erre nem vagyok felkészülve, hogy kiházasítsam a húgomat. Még magamat se vagyok hajlandó, nála meg nem akarom elképzelni azt, hogy valakivel is beindulna a gólya-hozza-a-gyereket akció. Inkább felkötöm, miután megfojtom.
- Shiba, Valencia.. Shibának hívják a briós farkút. De komolyan egy kutyával akarsz kezdeni? Három éve temetted el Napoleont - a plattija jobbnak látta, ha elhalálozik. Nem véletlen mindez, még a kaktuszai is inkább feldobták a talpukat, mintsem a lány mellett léteztek volna.
- Akkor még nem voltam felkészülve. Most már összeszedtem magam.
- Egyértelműen, aha.
- Te most csak ironizálsz.
- Aha, egyértelműen - ha nem hajoltam volna el, akkor a mostohaanyám egyik ocsmány párnája éppen az arcomba csapódott volna - azt meg azért sem akartam, mert az a mostohaanyámé volt és inkább meghúztam a határaimat vele kapcsolatban. A mai napig a nevén szólítottam és nem voltam hajlandó rá anyámként gondolni. Csak egy olyan nő volt, akit apám kedvelt. - Miért pont ő? De komolyan... Mit látsz benne? - én és a férfiak. Nem voltam felkészülve Valencia érvelésére. Leginkább azért sem, mert olyan védőbeszédet kaptam és olyan marketinges elszólásai voltak, hogy én adtam volna hozzá a pacákot.. papi hacukában.
Húsz perccel és tíz deka sajttal később alkut kötöttem a húgommal.

Nem kellett volna.

Most
A pubtól egy saroknyira találtam helyet az autóval. Ahogy leállítottam a motort, újra felvillant a telefonom képernyője. Meg fogom fojtani - most már biztos. Úgy szenvedtem ki magam a kocsiból és hagytam őt magára, csak hogy megjelenjek ott, ahol Valencia is iszogatott - meg az a jómadár, aki az alkunk tárgyát képezte. És nem, végül elvetette Valencia a kutya-futtatós projektjét, vért-verejtéket követelő ellenérvekkel tettem róla. Most mégis az ajtón belül találtam magam, tüdőmbe engedve mélyen a helyiség alkoholmámoros bűzét, a pálló izzadságszagot, a sörkorcsolyák különféle illatát, az orrfacsaró kölnik és parfümök elegyét, de leginkább a dobhártyámat kellett kukáznom és nem a hengerőt miatt, hanem azért, ami éppen szólt - valami borzalmas kilencvenes évekbeli förmedvény. Legszívesebben azonnal kifordultam volna, de Valencia hirtelen ugrott fel a boxában és kezdett vadul mutogatni az előtte lévő Colby felé, aki neki háttal ült. Mintha nem éreztem volna a farkasának jelenlétét.. mintha nem tudtam volna, hogy tényleg itt van és bizonyítékra lett volna szükségem. Csak hát.. hogy hozzá eljussak, át kellett verekednem magam egy kétajtós hegyomláson és a mellette lévő, mini retikülként szolgáló - minden bizonnyal csak és kizárólag - hőhullámát élő nőn, akin annyi ruha sem volt, mint egy átöltöztetés alatt álló próbababán. Melléjük lépve elnézést kértem volna, hogy elfoglaljam a helyet, de a civakodásuk idegesítőbb volt, mint az a tény, hogy kerítőnő vagyok épp. Három bocsánat és kettő elnézést után kínosan mosolyt villantva a kezem fonódott a lány felkarjára, és ha már ő nem ment el az utamból, tettem arról, hogy én rakjam arrébb - kedvesen.
Valencia a háttérben akkora szemekkel nézett, hogy azt hittem, inkább el is párologna, de a cél szentesíti az eszközt, szóval becsusszantam Nikkoval szemközt a megüresedett boxba, de köszönés helyett csak végignéztem rajta.
- Melyiket akartad volna ágyba vinni? Csak mert nem mernék fogadni, hogy a kettőből melyik... szemrevalóbb - nem, kicsit sem halkítottam le a hangom, pont csak annyira hangosan, hogy Cassie és Mr. Hegyomlás meghallhassa. Nem tudnám megmondani, hogy melyik mozdult előbb, de a pillantásom aztán lekicsinylően siklott rájuk egy olyan mosollyal, ami mindez bizonnyal a fickó önértékelését kissé megtépázta. Mert hát ő volt a férfi. Az, aki a nadrágot viselte, ő volt az állat és az isten - senki nem szólt neki az LGBTQ terjedéséről? Megértem, hogy az isten háta mögött élünk, de ne már...
- Mit mondtál? - tehénkedett két kézzel az asztalra, mégis nyugodtan Nikko felé néztem el.
- Csak megdicsértem, ahogy kinéztek.. Jól álltok egymásnak - mutattam el Cassie felé, mintha tálcán kínálnám éppen ennek a hegynek. Úgy fújtatott, mint Ferdinand, a virágszagoló bika, nekem pedig csak az volt a dolgom, hogy igazán bájosan mosolyogjak rá. Pár másodperccel később újra úgy ragadta meg Cassiet, mintha a világ legocsmányabb miniatűr retikülje lenne.
- Ez a szaralak ráhajtott a nőmre! - fröcsögte. Nem tudtam, hogy egymást szidjuk partit tartunk.
- Tényleg így volt? - fordultam Colby felé, nem mintha az én dolgom lett volna, de ha már itt tartunk, legalább megtudom, hogy milyen az ideálja. És hogy a Valenciával kötött alkumat itt és most felrúgom, ha Nikkonak az ilyen nők jönnek be.
- Jeff, eressz el. Megmondtam már, hogy nem vagyunk együtt! Tegnap szakítottam veled, nem érted meg? - lassú bólogatással néztem még mindig Nikko felé.
- Wow.. tegnap - csak félhangos morgással éltem..
- De.. beszéljük meg, Cassie! Ne itt.. bezzeg tőlem nem kellett rózsa! Tőle meg elfogadod? - vonta kérdőre felettünk Jeff Cassiet és már csak a popcorn hiányzott volna az ingyen mozihoz. - Te rózsával készültél? - suttogtam Nikko felé csak a miheztartás végett. Mondjuk az talán takarhatott volna a lányon még három centit.
Jeff arcán úgy csattant Cassie pofonja, hogy szívem szerint megérdemelt volna egy tapsot és előbb a lány, majd Mr. Cupboard viharzott ki a pub elé, csak hogy ott folytassák a vitájukat. Egy idő után megunta volna az itteni személyzet is.
- Nem tudtam, hogy elvégezted a brazil szappanopera szakot - ez is Colbynak szólt.. megkérdőjelezhetném az ízlését.. De nem teszem. Direktben nem.

◉ vol 1  ● you better drink ♪ ● time to stitch you up◉