Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

második felvonás EmptyTamara Mason
Tegnap 15:38-kor


Daniella Cartier

második felvonás EmptyAdmin
Tegnap 9:12-kor


Caleb Donovan

második felvonás EmptyAdmin
Tegnap 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

második felvonás EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


One hungry wolf

második felvonás EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


Speak of the devil

második felvonás EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Stroke it, don’t poke it.

második felvonás EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Rookie mistake

második felvonás EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:31

Megosztás
 
második felvonás
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Témanyitásmásodik felvonás EmptySzomb. 23 Szept. 2023 - 22:38

Véget ért a játék
   
Archíválásra került
Moderator
A staff
Moderator
Elõtörténet :
második felvonás B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
az élet írja
Titulus :
Elfogadó szép üzenet
Kapcsolatban :
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
User :
staff

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptySzomb. 23 Szept. 2023 - 22:36



Második felvonás
So you want to mess with a demon prince?
Már-már kezdhetném azt hinni, Miss DeVries-el sikerül zöld ágra vergődnöm, és felfogja, hogy nem érdemes szembeszállnia velem, mert a végén akkor is az lesz, amit én akarok. Talán nem ehhez van szokva, hanem ahhoz, hogy nők, férfiak és még akár a gyerekek is a magassarkúba bújtatott formás lábai előtt leborulva lesik minden kívánságát, és össze-vissza törik magukat, hogy a kedvébe tegyenek, ám tőlem ezt hiába várja. Talán ez az, amit kezd belátni.

Ettől függetlenül nem eresztek le, és dőlök hátra méregdrága irodaszékemben, mint aki jól végezte a dolgát, figyelmem továbbra is lankadatlan, így természetesen kiszúrom, hogy minden színjátéka ellenére valamit beletett a kávémba. Ha nem itt lennénk, nem ilyen körülmények között, most biztosan megkínoznám - még talán meg is ölném, és még élvezném is. Felháborító, hogy ilyen dolgokkal próbálkozik. Megmérgezni akart? Vagy mást? Akárhogy is, nem tűrhetem ezt szó nélkül, és nem is teszem.

Talán azt hiszi, hogy jól leplezi azt, hogy tart tőlem, és minden bizonnyal acélossá váló tekintete egy szimpla halandót meg is tévesztene, ám én nem ma kezdtem, így ha csak egy pillanatra is, de látom átsuhanni a félelmet az arcvonásain. Helyes. Féljen csak, Miss DeVries.

-Ó, ez közel sem volt fenyegetés. Ígéret volt csupán, vagy akár mondhatjuk tanácsnak is. - továbbra is közvetlenül előttem áll, bár fejemet le kell hajtanom, hogy szemébe nézve tudjam közölni vele, amit akarok. Olyan közel áll, annyira egyszerű lenne csak megfogni a nyakát, és addig fojtogatni, míg a mellkasa abbahagyná az emelkedés és a süllyedés szabálytalan ritmusát. Mindezt azonban nem tehetem, és akkor sem tehetném, ha nem lennének a kamerák. Yasemin DeVries alapító család sarja, és nekem, akinek közelébe kellene férköznöm a tűzhöz, nem szabad elkövetnem egy olyan végzetes hibát, minthogy megölöm az Alapítók Körének egy oszlopos tagját. Még ha kaján örömömet is lelném benne.

-Menekülhet, Miss DeVries, de még nem végeztünk egymással. Még hallani fog rólam. - lépek végül egyet hátra, utat engedve neki, hogy elhagyhassa az irodámat. Ó, de még mennyire, hogy nem végeztünk. Ki fogom deríteni mi a nő gyenge pontja - hisz' biztosan van neki. Onnan és akkor fogok lecsapni, amire nem számít, és ahonnan a legjobban fáj. Mert ezt kapja az, aki beleköp egy démonherceg levesébe.
—Hakrabi





I'm your worst nightmare or your wildest dream
Anders Morton
Démonherceg
Anders Morton
Elõtörténet :
Titulus :
Befektető ingatlanmágnás / Mephisto, a démonherceg
Karakter idézet :
"Ha lehetsz nagy hal egy kis tóban, akkor legyél egy nagy hal egy kis tóban, de ne engedd, hogy más halak kitúrjanak."
Play by :
Joe Manganiello
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Tumblr_inline_nxpz6ld1HF1rxlhrp_400
༄ ༄ ༄
második felvonás Tumblr_inline_nxpz7lNWys1rxlhrp_250
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 12:47

You think I'm such a flowerMy petals are poison, let you smoke on 'em
​​Ajkaimról erőszakkal sem lenne eltávolítható a negédes mosolyom, így nincs rám hatással az sem, amikor a megjegyzésével akár a büszkeségemet is elkezdhetné kicakkozni.

Nagyon igaz. Mr. Morton. Nagyon igaz – helyeselek inkább, csupán a tekintetemmel üzenve meg neki, hogy ez oda-vissza értendő.

Ha van valami, amit a javára írhatok, az egyetlen dolog: amikor szavát adja, elhiszem neki, hogy az ügyvédei tartani fogják a határidőt, ezért bár figyelmesen fúrom szemeimet az övéibe, csupán bólintok egyet, elfogadva az adott szavát. Nem azért szavazok neki bizalmat – ebben –, mert annyira becsületesnek tartanám, de épp elég dolgot tudtam meg róla – éppen a kérdéses cikk kapcsán –, hogy tudjam: az ügyvédek sem mernének ellenkezni vele.

Ez persze nem jelenti azt, hogy meggondolnám magam és lemondanék arról, amiért még idejöttem. A tervem tökéletes, a kivitelezés is gond nélkül bonyolódik le... de aztán belekerül az a bizonyos bűzös dolog a palacsintába, és még csak nem is értem, hogy hogyan. Egyrészről dühös leszek és gondolatban már a boszorkány nyakát tekerem ki, amiért – úgy tűnik – képes volt a szemembe hazudni, másrészről viszont először is el kellene kerülnöm, hogy az én nyakamat tekerjék ki itt helyben. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy Anders Morton meg tudná tenni és ha a egy kicsit is megtörnék, meg is tenné. Ha nem is most, akkor később.

Éppen ezért nem hagyom, hogy bármit is lásson rajtam. Egyedül a negédességet dobom el, azt is csak akkor, amikor már egyértelműen fenyegetni kezd nem csak szavakkal, de a fizikai fölényével is. Válaszul én magam is jéghideggé válok, csak a mosolyom olvad le, hogy átadja a helyét az acélos arckifejezésnek. A fenyegetései leperegnek rólam még akkor is, ha a felszín alatt igenis tartok tőle; tudom, hogy könnyedén kárt tehetne bennem, de hiba volt elárulnia, hogy kamera működik az irodában. Innen már biztosan tudom, hogy nem érhet hozzám. Egyelőre.

Eszemben sincs vesztegetni az időt – jelentem ki, pillantásomat keményen fúrva az övébe, miközben minden tartásomat és bátorságomat összeszedve nem csak leengedem a kezeimet a mellkasom elől, de fel is egyenesedem a fotelből. Egyáltalán nem zavartatom magam amiatt, hogy a fenyegető tartása miatt most olyan közel állunk egymáshoz, hogy a ruháink jóformán egymáson súrlódnak, rezzenéstelen arccal állom a tekintetét.

Több esze is lehetne annál, mintsem fenyegessen, Mr. Morton, ha már kamerák vannak – sziszegem magunk közé. – Önszántamból jöttem ide, hogy békésebben meg tudjuk beszélni a kettőnk ügyét, de úgy látom, talán így is túl sok bizalmat szavaztam meg Önnek. – Adok neki néhány másodpercet, szinte pislogás nélkül meredve rá felfelé, de ha nem távolítja el magát az intim szférámból, tenyereimet a mellkasának feszítve kísérlem meg eltolni magamtól. Ha sikerül, már lépek is oldalra, hogy határozott léptekkel és mozdulatokkal összeszedjem a táskámat és a kabátomat.

Csak hogy lássa, kivel van dolga, várni fogom az ügyvédei hívását és amennyiben meg tudunk egyezni, hajlandó vagyok megfeledkezni arról, ami most történt. Ha nem, nos... azt a képzeletére bízom – vetem még oda, aztán meg sem várva, hogy elköszönjön hozzám vágjon egy újabb fenyegetést vagy megpróbáljon fizikai erőszakkal visszatartani, feltépem az irodája ajtaját és úgy távozom, ahogy ő érkezett meg hozzám az első találkozásunk alkalmával.
Fuck that, let you choke on 'em
Vendég
Vendég
Anonymous

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 11:22



Második felvonás
So you want to mess with a demon prince?
Minő élvezet egy kemény tárgyalófél a sok töketlen után. Ráadásul egy nőtől egy igazán szokatlan a mai világban. Magabiztos és nem ijed meg a saját árnyékától, tartja a szemkontaktust, nem remeg meg a hangja akkor sem, ha szigorúbban vagy határozottan lépek fel, és más esetben ez akár még imponáló is lehetne.

- Ritkán tévedek, Miss DeVries. De elfogadom, ha némileg ferde szemmel néz a befektetői szakmára. Cipész maradjon a kaptafánál, ahogy azt mondani szokták. - villantok rá egy negédes mosolyt, és nem zökkent ki, ahogyan visszapasszolja a labdát, túl régóta csinálom már ezt, hogy egy ilyen kis megjegyzés meg tudja ingatni a magabiztosságomat.

A kávéval együtt a kérdéses dokumentumok átadása is megtörténik, én pedig aprót biccentek a nő megjegyzésére. - Az üzletben fontos az adott szó betartása. Én pedig szavamat adom, hogy egy héten belül az ügyvédeim fel fogják keresni Önöket. - jelentem ki határozottan, majd hátradőlve élvezném a kávét, ha nem válna nekem gyanússá a gőzölgő fekete ital. Gyanússá válik nekem az újságíró, így egyből kérdőre fogom, és hogy dominanciámat még jobban érvényesítsem, szinte fölé magasodok a néhai Anders Morton magas, izmos alakjával.

- Én pedig azért lennék hálás, ha nem hazudna nekem, Miss DeVries. Valamit beletett a csészémbe, ez világos, mint a Nap. Kap még egy lehetőséget, hogy elárulja az igazat, utána hivatom a biztonsági főnököt, és együtt szépen visszanézzük a kamerafelvételeket. - mellkasom előtt keresztbe fűzöm a kezemet. Dühös vagyok, szemeim szinte villámot szórnak, és bármennyire viszket érte a tenyerem, nem alkalmazok fizikai erőszakot. Ahogyan őt kompromittálhatja az irodámban elrejtett kamera felvétele, úgy velem is ugyanezt tenné, ha most engednék démoni vágyaimnak, és szépen a torkánál fogva felemelném úgy, hogy csinos magassarkúba bújtatott lábai centikkel a föld felett kapálóznának egészen addig, míg nem hajlandó elárulni az igazságot.

- Nos, Miss DeVries? Ne vesztegessük a drága időt. - kocogtatom meg drága órám számlapját a bal csuklómon, majd lángoló tekintettel nézek le a nőre, aki most az eddigieknél is apróbbnak tűnik. Ha Anders Morton lelke még mindig élne, valószínűleg most tombolna belső elmeketrecében, de hát már rég feladta, így Yasemin DeVries 100% Mephistopheles-el néz szembe, bár neki erről a leghalványabb fogalma sincs. Egyelőre.
—Hakrabi





I'm your worst nightmare or your wildest dream
Anders Morton
Démonherceg
Anders Morton
Elõtörténet :
Titulus :
Befektető ingatlanmágnás / Mephisto, a démonherceg
Karakter idézet :
"Ha lehetsz nagy hal egy kis tóban, akkor legyél egy nagy hal egy kis tóban, de ne engedd, hogy más halak kitúrjanak."
Play by :
Joe Manganiello
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Tumblr_inline_nxpz6ld1HF1rxlhrp_400
༄ ༄ ༄
második felvonás Tumblr_inline_nxpz7lNWys1rxlhrp_250
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 11:20

You think I'm such a flowerMy petals are poison, let you smoke on 'em
​​Az egész helyzet olyan, mint valami kiélezett, de közben kínosan negédes sakkjátszma. Mindketten próbáljuk felmérni a másik helyzetét és fegyverarzenálját, igyekszünk kideríteni a gyenge pontokat és az esetleges nyerő kártyákat, úgy, hogy a másik minél kevesebb lásson meg a mi nyerő kártyáinkból, ezzel biztosítva azok tökéletes bevethetőséget. Egy másik helyzetben talán még tüzesnek is találnám a helyzetet, különösen a férfi nyilvánvaló adottságaival, de ez nem az a vita, amit a drága íróasztalra fekve meg lehetne oldani.​

Higgye el, Mr. Morton, ha csak szavakkal akarnék dobálózni, nem jöttem volna idáig – biztosítom egy udvarias mosollyal.

Sikerül meglepnie azzal, amikor a magamfajtákat vádolja a saját módszereivel, de cseppet sem bánom, hogy nyíltan reagálok erre a nevetséges kijelentésre.

Meglehet, hogy az ön szerény véleménye összekeveri az újságírói szakmát a befektetőivel – viszonzom a nyájas mosolyát a hanghordozásával együtt, könnyedén adva vissza a ketyegő bombát.

Komolyan gondoltam viszont, amikor azt mondtam, hogy nem csupán a felesleges szócséplésért jöttem, ezért amint megkaptuk a kávéinkat, akcióba lendülök. Több okból is. Érzem magamon a tekintetét, de nem zavar, minden mozdulatom nyugodt és megfontolt, akárcsak a szavaim. Amikor azt mondja, hogy ne nézzem amatőrnek, egy pillanatra a sötét szemekbe pillantok. Nem mondok semmit és ezúttal nem is mosolygok; az igazság az, hogy kevésbé tartok attól, hogy itt és most cafatokra szaggatja a dokumentumokat, mint attól, hogy én végzem darabokban valaki csomagtartójában.

Ezt viszont nyilván nem fogom megosztani vele. Inkább a dosszié átadására koncentrálok, meg arra a kis mellékesre, amivel remélhetőleg könnyen rövidre fogom tudni zárni ezt az egész helyzetet. Márpedig ezt annyira akarom, hogy még csak nem is mosolygok elégedetten, amikor az egészből nem vesz észre semmit.

Természetesen – biccentek, miközben visszalépek a fotelhez és újra leereszkedem rá, keresztbe téve a lábaimat, karjaimat kényelmesen a karfára fektetve a két oldalamon. – Az egyezség az egyezség, Mr. Morton, a kölcsönös egyenesség az alapja, nemde? – vonom fel a szemöldököm. Róla természetesen pont nem ezt hallottam és láttam, de nem hiszem, hogy be fogja ismerni, ugyebár. – Használják ki az időt és értesítsenek, ha döntésre jutottak.

Ráérősen nyúlok a saját csészémért, míg Morton a dokumentumokat futja át és belekortyolok a kávémba. Szinte a győzelem ízét is érzem a számban a kávééval együtt, de uralkodok annyira magamon, hogy ne figyeljem élénken, amikor ő is az ajkaihoz emeli a csészéjét. Csak épp... nem kortyol bele. Megőrzöm a hidegvéremet, amikor a kezemre, majd a szemeimbe néz és egyszerűen csak kérdőn felvonom a szemöldököm. Bízom a bájitalban, a boszorkány azt mondta, hogy szagtalan és én sem éreztem rajta semmi különösebbet.

Aztán a szemöldököm még feljebb kúszik, amikor már vádlón szól hozzám.

Parancsol? – kérdezek vissza. A gyomrom bukfencezik egy aprót, de nem hagyom, hogy bármilyen érzelem kiüljön az arcomra; nem reped meg az álcám, csak meglepetéssel vegyes értetlenséggel nézek rá.

Még fel is áll a székéből és elém sétál, nyilvánvalóan fenyegető testtartást véve fel.

Azt hittem, távol áll öntől az alaptalan vádaskodás, Mr. Morton – jelentem ki hűvösen, egyértelműen a fenyegetésre reagálva ejtve le magamról a negédesség álcáját. Nem mondom, hogy nem tartok tőle, hiszen pusztán a fizikai adottságaiból következik, hogy ha akarna, nagyon is tudna ártani nekem. Pont ez segít viszont abban, hogy kitartsak; ha bármit tesz velem, máris megvan az eszköz kezemben ellene, ezt pedig ő is tudja, magyarán ha valóban tudna is valamit sem tehetne semmit. Patthelyzet. Ismét.

Leteszem a csészémet magam mellé és védekezőn összefonom magam előtt a kezeimet.

Semmit nem tettem a kávéjába, úgyhogy hálás lennék, ha eltávolítaná magát a személyes teremből.
Fuck that, let you choke on 'em
Vendég
Vendég
Anonymous

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 11:16



Második felvonás
So you want to mess with a demon prince?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem üdítő változatosság végre egy olyan "ellenféllel" szembe kerülni, aki magabiztos, és nem ijeszti meg határozott fellépésem, vagy épp kimeríthetetlen pénztárcám. Így amellett, hogy természetesen roppantul bosszantó, hogy Miss DeVries olyan dolgokba üti bele az orrát, amibe nagyon nem kéne, közben valahol szórakoztatónak is találom ezt a kis huzavonát köztünk.

Kiélesedett érzékekkel figyelem minden mozdulatát, keresem az árulkodó jeleket, megpróbálva előre kitalálni, hogy vajon mit forgat a nő abban a csinos kis fejében, de hasonlóan pókerarccal néz a szemeimbe, mint ahogyan én is az övébe.

Gondosan megválogatott szavak hagyják el ajkaimat, elvégre nem lenne szerencsés, ha bármi kompromittálót mondanék, de nem ma jöttem le a falvédőről, sokkal régebb óta űzöm ezt a bizniszt, mint a főszerkesztő.

- Mindenképpen meg fogom fontolni, de gondolom megéri, hogy ehhez feltétlenül szükséges látnom is, miről van szó, mert addig csak a szavakkal dobálózunk. - nagyon szép körmondatokat kerítünk az ügynek, de lassan ideje, hogy Miss DeVries ne csak a mézesmadzagot próbálja az orrom előtt elhúzni, hanem konkretizáljuk is a terhelőnek vélt dokumentumokat. Nem áltatom magam, ha jól beleásta magát, akkor minden bizonnyal szerzett valóban bizonyítékot nem épp száz százalékig tiszta módon űzött tevékenységeimről, viszont hosszú a lista, így mindenképp tisztán kell látnom, mik a konkrét tények, amikről beszélünk. Szavaim amikkel az újságírók munkáját jellemzem megtörik a pókerarcát és megjelenik rajta a meglepettség, ami elégedettséggel tölt el, lám, igenis ki lehet zökkenteni a nőt.

- Ugyan, Miss DeVries. Ez egy általános ténymegállapítás volt, amivel szerény véleményem szerint ötből három átlagember egyetért. Távol álljon tőlem az alaptalan vádaskodás. - küldök felé egy negédes mosolyt, hangom már-már nyájas, mint aki szinte kikéri magának az ilyen feltételezés gondolatát is.

A rövid intermezzo után, ami a kávék érkezésével jár, rátérünk végre a megbeszélésünk tényleges tárgyára, kávémba kortyolva hallgatom a nőt, tekintetemmel pedig követem, amikor feláll, és a táskájában kezd el kutatni.

- Miss DeVries, kérem ne nézzen ennyire amatőrnek. - döntöm enyhén oldalra a fejem, már-már szinte sértetten, hogy ennyire kispályásnak néz, hogy esetleg megsemmisíteném a dokumentumokat, mint valami zöldfülű, aki azt hiszi, az eredeti és egyetlen példányt kapja meg a papírokból. Kinyújtom jobb kezemet, hogy átvegyem a dossziét, majd magam elé helyezem az asztalra, kinyitom, és belelapozok.

- Gondolom nem vár azonnali választ tőlem. Az ügyvédeimmel átnézem a dokumentumokat, meggyőződve azok valódiságáról, illetve esetleges terhelőségének tényéről. - pillantok fel rá, visszacsukva a dossziét. Mindenképp egyeztetnem kell az ügyvédekkel, mert csak így átfutva már megláttam egy olyan pénzmosással kapcsolatos ügyet, ami bizony valós vád, de nem hagyom, hogy bármiféle érzelem ezzel kapcsolatban kiüljön az arcomra.

Ismét a kávémért nyúlok, jólesően beszívva a minőségi kávé aromáját, ám megcsapja az orromat némi fanyar illat, ami az előző kortynál még nem volt ott. Homlokomat ráncolva nézek a csészére, majd a főszerkesztő kezére, végül tekintetem megállapodik az arcán.

- Ha jót akar magának, akkor pedig most azonnal megmondja, mit tett a kávémba. - hangom határozottan cseng, nyoma sincs kedvességnek. Nem kérek, hanem követelek, ezt érzékelheti. Nem kérdés, hogy valami belekerült a csészémbe, ami korábban nem volt ott, és a dossziét minő véletlen, pont az italom fölött adta át, nem kérdéses hát, hogy Yasemin DeVries valamilyen módon ki akart játszani. Hogy méreggel vagy valami egyéb szerrel, azt ajánlom, hogy nagyon gyorsan bevallja. Azért, érzékeltessem vele, hogy nem viccelek, felemelkedek a székemből, megkerülöm az asztalt, és elé lépek, mellkasom előtt keresztbe fonva a karjaimat, sötétbarna szemeimmel vonásait és reakcióját fürkészem.  
—Hakrabi





I'm your worst nightmare or your wildest dream
Anders Morton
Démonherceg
Anders Morton
Elõtörténet :
Titulus :
Befektető ingatlanmágnás / Mephisto, a démonherceg
Karakter idézet :
"Ha lehetsz nagy hal egy kis tóban, akkor legyél egy nagy hal egy kis tóban, de ne engedd, hogy más halak kitúrjanak."
Play by :
Joe Manganiello
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Tumblr_inline_nxpz6ld1HF1rxlhrp_400
༄ ༄ ༄
második felvonás Tumblr_inline_nxpz7lNWys1rxlhrp_250
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 11:13

You think I'm such a flowerMy petals are poison, let you smoke on 'em
​​Nem igazán változnak a körülmények a legutóbbi találkozásunk óta, de persze nem is igazán számítottam rá. Én mondjuk udvarias érkezést tudhatok magaménak az ő múltkori belépővel szemben és most az ő irodájában is vagyunk, de az szemernyit sem változott, hogy mindketten töretlen magabiztossággal állunk a szituációval – és egymással – szemben. Ebből még azzal sem tud kizökkenteni, amikor alaposan megnéz magának, épp csak átfut a fejemen, hogy vajon forgathat-e valamiféle ördögi tervet a fejében, aminek talán köze van a méregetéshez.

Helyet foglalok vele szemben, a​ felvett testhelyzetemmel is töretlen magabiztosságot sugallva – ahogyan ő is –, és megtisztelem azzal, hogy nem rabolom az idejét feleslegesen. Rögtön a lényegre térek, felállítok neki egy csapdát is, de persze nem sétál bele. Túl egyszerű lett volna. Mégsem keseredek el, ennél azért én is felkészültebb vagyok. Amikor azonban visszakérdezve terhelőnek vélt dokumentumokról beszél, negédesen elmosolyodom.

Természetesen mindent elhoztam, ami a magam részéről az egyezségünk megkötését támogatja – gesztikulálok egyik kezem felemelt tenyerével könnyedén a táskám irányába. – És biztosíthatom, Mr. Morton, ezek a dokumentumok nem pusztán gyanút keltők. Ezt persze ön is megláthatja, amennyiben hajlandóságot mutat a megállapodásra – teszem hozzá. Nem vagyok ostoba, addig nem fogok vele megosztani semmit, míg ő a maga oldaláról nem mutat hajlandóságot.

A következő szavai, vagy egyenesen vádaskodása hallatán meglepetten kúszik feljebb a szemöldököm, az utolsó kijelentésére pedig egyenesen egy rövid, halk nevetést is hallatok.

Igazán hízelgő, hogy mit ki nem néz belőlem, Mr. Morton – billentem kissé oldalra a fejem. – Feltételezem ezt nem valódi vádnak szánta, hiszen bizonyítékok hiányában ez ugyebár nem lenne túl bölcs dolog – teszem hozzá könnyedén elmosolyodva. Nem esik nehezemre kimondani ezt, hiszen én már bevallottan azért vagyok itt, amit nem tudok egyértelműen bizonyítani, ráadásul nincs félnivalóm Mortontól ebben a tekintetben. Kettőnk közül nem nekem áll érdekemben másokat fenyegetni és zsarolni.

Amikor a férfi asszisztense újra megjelenik, elhallgatok. Megvárjuk, míg leteszi a kávékat és a különböző ízesítési lehetőségeket. Megköszönöm neki a saját részemet, és a magam részéről kevés tejet öntök a csészébe, a cukrot és az édesítőt azonban kihagyom. Amikor Morton újra megszólal, némileg mintha türelmetlennek tűnne, de én csak halványan elmosolyodom, és befejezem a kávé összekeverését a kiskanállal.

A felajánlásom már elhangzott, Mr. Morton. Amennyiben eltekint az ügy bíróságra vitelétől, hajlandó vagyok megjelentetni egy korrekciós cikket a Naplóban, kizárólag azokra a pontokra vonatkozóan, amelyekre csupán közvetett bizonyítékokkal rendelkezem. – Továbbra is nyugodtan beszélek, a domináns kisugárzásával nem tud megrémíteni. Miközben beszélek elengedem a kiskanalat, majd a fotelből felállva a táskámhoz lépek, hogy elővehessem belőle az odakészített mappát. Egyszerű, átlátszó irattároló, nem vehet észre rajta semmi gyanúsat, mert nincs is. Nem ott van.

Mivel épp háttal állok neki, nem nehéz elrejtenem a mozdulatot, amivel mintha csak megigazítanám a blézeremet, de közben a kézfejem árnyékában az ujjaim közé vándorol a kis fiola, azzal a begyakorolt csuklómozdulattal, amit a saját irodámban már tökélyre fejlesztettem. A kis zsinegre fogva könnyű azt a csuklóm belsejéig csúsztatni, a blézer ujja alá, hiszen a gravitáció elvégzi a dolgot helyettem is. Az egész nem több két pillanatnál, pont, míg előhúzom a dossziét, amivel a kezemben aztán visszafordulok felé. Könnyedén sétálok vissza az asztalhoz, és nem sétálok át az ő oldalára, megállok a saját térfelemen, vele szemben.

Ezek a dokumentumok mind bizonyító erejűek lehetnek egy tárgyaláson. Mielőtt még a megsemmisítésükre apellálna, szeretném, ha tudná, hogy mindezek csak sokszorosított másolatok, tehát felesleges ebben bíznia megoldás gyanánt. A többi másolat hollétéről pedig nem csak én tudok – teszem még hozzá, de azt nem magyarázom meg, miért tartom ezt fontos közlendőnek, hiszen nem ismerte el a zsarolást és a megfélemlítést bevett módszeréül – még –, én pedig nem vádolhatom meg vele. Mivel az asztala széles, kissé előrehajolok, hogy elé tudjam csúsztatni a dossziét, de nem csak ennyit teszek. A mozdulat közben másik kezem ujjaival a fiola aprócska dugóját tartó zsinegre fogok, hogy azt az üvegcséből kihúzva a fiolában fekvő néhány cseppnyi átlátszó bájital utat találhasson a férfi kávéscsészéjébe.
Fuck that, let you choke on 'em
Vendég
Vendég
Anonymous

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 11:02



Második felvonás
So you want to mess with a demon prince?
Sötétbarna tekintetemmel szemérmetlenül nézek végig Yasemin DeVries alakján, ahogyan belép az irodámba és helyet foglal. Igencsak dekoratív teremtés, kár volna tagadni, ha más helyzetben lennénk, nagy valószínűséggel ki is használnám mindezt, ám jelenleg nem vagyunk ezt megengedő szituációban. Sok démontársammal ellentétben én vissza tudom fogni magam, és mérlegelni, hogy egy-egy testi öröm milyen kockázatokat ér meg.

A nő testének és ruházatának végigmérése nem pusztán a külsejének szólt, sokkal inkább azt próbáltam felmérni, visel-e bármilyen lehallgatókészüléket. Nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy milyen módszerekkel dolgoznak az olyanok, mint ő. Egy modern nő, aki nem mellesleg a városi lap főszerkesztője, így teljesen tisztában vagyok vele, hogy látogatásának oka nem csak egy ártatlan csevely. Sokszáz év tapasztalat után azonban én sem ma jöttem le a falvédőről, még ha ezt ő nem is tudja. Addig jó, míg abban a tévhitben ringatja magát, hogy egy lépéssel előttem jár.

Kihagyom a felesleges köröket, a Miss DeVries-el, eddig kialakított kapcsolatom dinamikájában valahogy életidegen lenne a bájcsevely. Annyira azért tiszteljük mindketten a másikat, hogy nem élünk vissza egymás idejével, emellett lássuk be, nincs is semmi értelme. Tartom a korábban felvett pozíciómat, magabiztosan tartom a szemkontaktust, amit felvesz.

Különböző módokon igyekezett meg is támogatni. Hmm, hát igen, mondhatjuk így is, de ha azt várta, önként és dalolva beismerem korrupciós és egyéb zsarolos módszereimet, az igencsak amatőr dolog lenne. Nem, van annyira intelligent a nő, hogy inkább csak szerette volna a fejemre olvasni, hogy mit tud. Bizonyítani viszont nem tudja, szóval mehetünk is tovább.

- Ez így általánosságban véve pompásan hangzik, Miss DeVries, viszont szükségem van konkrétumokra. Mi az, amiről úgy gondolja, bizonyítani tudja? Mert ezek így csak üres szavak. Felteszem hozott magával terhelőnek vélt dokumentumokat? - dobom vissza a labdát, teljes mértékben nyugodt és kimért hangon. Cseppet sem aggódom, remek ügyvédeim vannak, valamint kimeríthetetlen anyagi forrásom, amivel hiába alapító család sarja a nő, még ők sem rendelkeznek ennyivel.

-  Ami pedig a szóbeli források tanúskodástól való félelmét illeti, teljes mértékben megértem őket. Ne vegye sértésnek, de mindannyian tudjuk a Napló, és hozzá hasonló lapok működési elvét. Egy jó sztoriért mindenre képesek. Ki tudja, mivel tartották őket sakkban, amikor az első cikk megíródott. Szerintem nem én vagyok, aki miatt félnek tanúskodni. - jelentem ki egy negédes félmosollyal az arcomon, miközben hátradőlök az irodaszékemben.

A beszélgetésünkbe némi szünet áll be, amikor az asszisztensem megjelenik a kávéval, gyorsan és hatékonyan dolgozik, leteszi a két csészét a különböző édesítési lehetőségekkel valamint tejjel egy kis tálcán, majd pedig már itt sincs. Úgy néz ki, végre sikerült normális munkaerőt felvenni, az előző után ez kész felüdülés.

- Tehát. Miss DeVries, hajlandó végre konkretizálni, milyen egyezségre gondolt? - kérdezem némileg talán száraz hangon, de eleget kerülgettük a forró kását, most már vágjunk a dolgok közepébe. Felemelem a kis fekete csészét, majd mindenféle ízesítés nélkül belekortyolok egyet, majd visszateszem az asztalra, és karjaimat a karfán pihentetve, egyértelműen dominanciát sugározva nézek a velem szemben ülő nőre.  
—Hakrabi





I'm your worst nightmare or your wildest dream
Anders Morton
Démonherceg
Anders Morton
Elõtörténet :
Titulus :
Befektető ingatlanmágnás / Mephisto, a démonherceg
Karakter idézet :
"Ha lehetsz nagy hal egy kis tóban, akkor legyél egy nagy hal egy kis tóban, de ne engedd, hogy más halak kitúrjanak."
Play by :
Joe Manganiello
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Tumblr_inline_nxpz6ld1HF1rxlhrp_400
༄ ༄ ༄
második felvonás Tumblr_inline_nxpz7lNWys1rxlhrp_250
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 10:54

You think I'm such a flowerMy petals are poison, let you smoke on 'em
​​Nem zavar a telefonbeszélgetés tömörsége. A lényeget megbeszéltük, és még ha meg is lepett ezzel a gyors rendelkezésre állással, hülye lennék hangot adni neki, inkább kihasználom a​ lehetőséget. Így talán neki is kevesebb ideje lesz csapdát állítani... bár ezt a lehetőséget inkább gyorsan le is szavazom. Előbb kinézném belőle azt, hogy a csapdát már akkor felállította, amikor decemberben kiviharzott az irodámból. Nem terveztem megadni neki a lehetőséget arra, hogy ezt esetleg ki is használja, nem akartam megadni neki az örömet, hogy esetleg mégis felkeresem, de túl mocskosan játszott. Én pedig untam már az állandó fejfájást emiatt.
Indulás előtt még szánok pár percet arra, hogy szóljak Charlesnak, mert nem akarom, hogy ne tudjon róla, hová megyek, de nem vagyok hajlandó vitába szállni vele azzal kapcsolatban, hogy ez jó ötlet-e. A tervem bizonyos részeit egyébként sem oszthatom meg vele, és anélkül nehéz is átlátni a kerek egészet - a döntést pedig már egyébként is meghoztam.

Amikor megállok a férfi irodáját is rejtő épület előtt, már nem ellenőrzöm az elrejtett kis üvegcsét, mert tudom, hogy minden készen áll. Talán paranoiás vagyok, de sok mindent kinéznék Mortonból, még azt is, hogy kamerán nézi végig, mit csinálok a kocsimban kiszállás előtt. Magamon veszem a táskámat, kiszállok, bezárom magam mögött az autót, majd a slusszkulcsot a táskámba süllyesztve, határozott léptekkel indulok meg a célom felé. Gyorsan megtalálom az irodát, jobban mondva a vörös hajú, fiatal asszisztenst, de én – Mortonnal ellentétben – betartom az alapvető társadalmi normákat, és ahelyett, hogy rátörném az ajtót, bemutatkozom a lánynak és elmondom, miért jöttem, aztán türelmesen várakozom odakint.

Amikor a lány jelzi, hogy bemehetek, töretlen határozottsággal indulok el, a táskámhoz és a kabátomhoz illő fekete tűsarkú határozott koppanásai által kísérve.

Mr. Morton – biccentek, és az udvarias mosoly az arcomon marad még akkor is, ha kedvem lenne azt gúnyossá faragni a "szerény" jelző hallatán, vagy épp azért, mert arra sem veszi a fáradságot, hogy ő udvariasságot mímeljen és felálljon a székéből. Elég gyorsan körbepillantanom az irodájában, hogy tudjam: az minden, csak nem szerény. – Köszönöm, hogy időt szakított rám – fejelem meg a jelenetet még több udvariassággal, nyájas mosollyal, megőrizve a méltóságbeli fölényemet.

Hagyom, hogy az asszisztense lesegítse rólam a fekete kabátot, és kérek egy hosszú kávét, feketén. A szemeim nem csillannak fel annak hallatán, hogy nem csak én kérek kávét, annál azért jobban uralom az érzelmeimet; inkább csak leülök a bőr fotelbe, amire a férfi az imént mutatott, a táskámat elérhető közelségbe helyezve - hiszen benne vannak a dokumentumok másolatai -, de azért nem feltűnően közel - mielőtt ő is paranoiássá válna. Ő is ugyanúgy belevág, mint én tettem a telefonban, de egyáltalán nem zavar, hiszen a felvétel már megy, és először egyébként is magam teszteltem volna, mennyit hajlandó elmondani ösztönzés nélkül.

Azért jöttem, mert egyezséget akarok ajánlani Önnek – jelentem ki egyszerűen, de határozottan. Kényelmesen hátradőlök a fotelben, lábaimat keresztbe teszem egymáson, kezeimet azonban nem fűzöm össze, hanem könnyedén a kartámaszokra fektetem magam mellett, ezzel is könnyed magabiztosságot sugározva. – Gondolkoztam a... hm, kedves felajánlásán, amit legjobb tudomásom szerint azóta különböző módokon igyekezett meg is támogatni. – Tekintetem áthatóan fúrom az övéibe, hiszen mindketten tudjuk, miről beszélek, de nem én fogom kimondani, hogy fenyegetőzik és zsarol, ha kimondjuk egyáltalán. – Hajlandó vagyok bizonyos engedményeket tenni. A Napló nem fog teljes egészében bocsánatkérő cikket közölni, de megegyezhetünk egy korrekciós cikkben, kizárólag azokra a pontokra koncentrálva, amelyeket nem tudok közvetlenül bizonyítani. A szóbeli forrásaink közül meglepő módon sokan félnének Ön ellen tanúskodni – jegyzem meg szárazon, a szokásos mosolyommal. Nincs ebben semmi meglepő, de ezt sem én fogom kimondani. Ami azt illeti, egyelőre nem is mondok semmit, tekintetem türelmesen emelem rá, várva, hogy milyen reakciót vált ki belőle az ajánlatom.
Fuck that, let you choke on 'em
Vendég
Vendég
Anonymous

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 10:49



Második felvonás
So you want to mess with a demon prince?
Számítottam rá, hogy Yasemin DeVries fel fog keresni. Ismerem már annyira az embereket, ezen belül pedig a nőket is, hogy pontosan felismerjem, ha a másik túlzottan önérzetes és makacs ahhoz, hogy átengedje a győzelmet vagy az irányítást. A Rose Harbori Napló főszerkesztője egyértelműen ebbe a csoportba tartozik.

Telefonbeszélgetésünk lényegretörő, teljesen felesleges játszmáznunk egymással. Az ügyvédeimmel és tanácsadóimmal már a látogatását követő napon megbeszéltünk mindent, még egy nappal később pedig már számtalan forgatókönyvet kidolgoztunk, így Miss DeVries nem igazán tud meglepni. Pontosan emiatt állok rendelkezésre már akár ma is.

Nem szólok közbe, hagyom, hogy átgondolja, de tudom, hogy nyert ügyem van. Bár biztosan tagadná, a nő türelmetlen, ezért túl akar lenni rajta, méghozzá azzal a tudattal, hogy legyőzött. Kis naiv, még nem tudja, kivel áll szemben. - Tökéletes. Akkor délután, Miss DeVries. - köszönök el, majd bontom a hívást. Az utam maradékát az ügyvédeimmel töltöm konferenciahívásban. Mindenképp tudniuk kell a nő érkezéséről. Biztosítottak, hogy az irodámban elrejtett kamera tökéletesen működik, szóval minden pontosan úgy alakul, ahogy én azt elterveztem.

Az irodámba érve még van fél órám, amiben végignézem a jelentéseket, amiket az asszisztensem készített az asztalomra a távollétemben történt eseményekről. Pontosan négy órakor kopog be a huszonéves vörös hajú asszisztensem azzal, hogy megérkezett a vendégem. Intek, hogy engedje be. - Miss DeVries. Üdvözlöm szerény irodámban. - nem állok fel fekete bőrszékemből, ellenben a hatalmas bükkfa asztalommal szemben elhelyezett bőr fotelre mutatok, hogy foglaljon helyet.

Miután az asszisztensem lefutja a kötelező köröket, mint kabát lesegítés és kávé/tea kínálás, kezeimet összekulcsolva pillantok a nőre. - Nos, miről szeretett volna beszélni? - fűzöm össze ujjaimat, alkarommal az asztalra támaszkodva. Öltözékem kifogástalan, lecseréltem az autózástól összegyűrődött öltönyt egy másikra, fáradhatatlan démonként pedig se egy karika, se egy táska a szemem alatt, amik ott lennének, ha sima emberként toltam volna végig a mai napot. A kért presszó kávét sem a fáradság ellen kell, szimplán csak szeretem az ízét, egyéb hatással nincs rám.
—Hakrabi





I'm your worst nightmare or your wildest dream
Anders Morton
Démonherceg
Anders Morton
Elõtörténet :
Titulus :
Befektető ingatlanmágnás / Mephisto, a démonherceg
Karakter idézet :
"Ha lehetsz nagy hal egy kis tóban, akkor legyél egy nagy hal egy kis tóban, de ne engedd, hogy más halak kitúrjanak."
Play by :
Joe Manganiello
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Tumblr_inline_nxpz6ld1HF1rxlhrp_400
༄ ༄ ༄
második felvonás Tumblr_inline_nxpz7lNWys1rxlhrp_250
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 10:47

You think I'm such a flowerMy petals are poison, let you smoke on 'em
​Különösen nehezemre esik felemelni a telefont és beütni azt a számot, amit megfogadtam, hogy sosem hívok fel, a névjegykártyáról, amit egyszer már összetépve a kukába hajítottam, és ezen a legkevésbé sem segít a tény, hogy ezt a vonal  másik felén levő alak is nagyon jól fogja tudni. Talán tisztelnem kellene Anders Mortont azért, mert képes nekem ilyen hosszantartó fejfájást okozni – ez csakugyan ritka képesség –, de túl sok minden szól ellene ahhoz, hogy ilyen pozitív dolgokat szavazzak meg neki. Erre a hívásra is egyedül a gondosan összerakott tervem tud rávenni.

Azon talán meg sem kellene lepődnöm, hogy már eleve úgy veszi fel a telefont, hogy pontosan tudja: én hívom. Máskor valószínűleg imponálna is, hogy előre elmentette a telefonszámomat, de sajnos tisztában vagyok a mögöttes szándékaival, és abban nincs semmi impo​náló. A kellemes meglepetés hallatán csak negédesen hümmögök egy kicsit, és inkább nem jegyzem meg, hogy remélem, az én hívásom a napja legkellemesebb pontja.

Közlöm vele, hogy miért hívom, elkerülendő a felesleges udvariassági köröket, a válaszával azonban sikerül meglepnie. Na nem a nyájas hangnem okoz meglepetést, annak pontosan értem az okait, de nem zavar – higgye csak, hogy nyerésre áll. Még az is egyértelmű volt, hogy nekem kell majd elmennem hozzá, hiszen éreztetnie kell, hogy kettőnk közül nekem kell vezekelnem előtte – szerinte. Az lep meg, hogy máris képes lenne megejteni azt a bizonyos beszélgetést, ugyanis előbb számítottam volna arra, hogy csak valami jóval későbbi időpontot ajánl fel, ezzel is éreztetve velem, hogy ő van a nyeregben és ő diktálja a feltételeket.

Nem válaszolok rögtön. A táskámra pillantok, ami az irodám szemközti oldalán pihen az asztalon, és már ott van benne a kis fiola, amit elővigyázatosságból jócskán előre beszereztem. Amikor ezt megtettem, még azt hittem, a paranoia dolgozik bennem, de most kiderült, hogy nagyon is jól tettem.

Ó, nem, nem szükséges – kúszott az arcomra egy mosoly, amikor azt mondta, ha ma nem, akkor legfeljebb jövő héten. Ez már sokkal inkább egyezett azzal, amit vártam volna, de ha már ilyen kegyesen felkínálta a lehetőséget... Minél előbb túlesünk ezen, annál jobb. – Mindenképpen személyesen szeretnék beszélni önnel, de szerencsére a ma délutánom nekem is szabad. Akkor 16 órára az irodájánál leszek. – A határozottságom nem változik, de hangom is ugyanolyan megjátszott negédességet őriz, mint az övé. Több kellemetlenséget okoz nekem ez az egész, mint szerettem volna, de megijeszteni továbbra sem tud, és egyébként is felkészülten megyek majd, csak épp ezt ő nem tudja.

Remélem, sokat utazott ma és megteremti nekem a szükséges lehetőséget.

Amennyiben nem táncol vissza és tesz úgy, mint akinek mégis közbejött valami, nyájas udvariassággal megköszönöm neki a rendelkezésre állását, aztán bontom is a vonalat, mondván hamarosan találkozunk. Leteszem a telefont az asztalra, majd az órára pillantok. Nincs sok időm felszívni magam, de sebaj, talán jobb is így. Kiadom Francisnek a határozott utasítást, hogy mondja le az összes délutáni programomat, aztán küldök Yarának egy sms-t, hogy ma mégsem tudok érte menni. Kinyomtatom a bizonyítékként felhasználható dokumentumok másolatát, mint amolyan tárgyalási alapot, aztán a táskámért megyek, hogy belesüllyesszem a mappát, mielőtt hozzá látnék a tervem... mocskosabb részleteihez.

Előtúrom a fiókomból az aprócska és észrevehetetlen, de annál jobb(nak ígért) hangrögzítő kütyüt, amit el tudok rejteni a táskám belső cipzáras zsebében, a varrás mögött, aztán megnézem magamnak a kis fiolát is. Nem szívesen szavazok bizalmat sem idegeneknek, sem boszorkányoknak, pláne nem idegen boszorkányoknak, de ezúttal kénytelen leszek rá, ha Mortonnak szüksége lenne egy kis löketre ahhoz, hogy beszélni támadjon kedve... Az apró üvegcsét jobb híján a dekoltázsomban rejtem el, biztonságosabb és kevésbé feltűnő, mint ha a táskámban kezdenék majd turkálni a megfelelő pillanatban, ami talán tényleg csak egy pillanat lesz.

Veszek egy mély levegőt, aztán magamra kapom a kabátomat és egyik kezemmel felmarkolom a kocsikulcsot, a másikkal pedig a táskámat. Így utólag belegondolva minden összeállt a mai napra: apám végre nem erőltette rám a sofőrszolgálatát, és még az a tűzpiros nadrágkosztüm is tökéletes az ütközetre, amit reggel találomra kiválasztottam.

Még egyszer ellenőrzöm az időt, aztán el is indulok. A pontosság nagy erény, ez a beszélgetés pedig nem volt erényekben bővelkedni... legalább ezzel tiszteljük meg.
Fuck that, let you choke on 'em
Vendég
Vendég
Anonymous

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás EmptyCsüt. 21 Szept. 2023 - 17:19



Második felvonás
So you want to mess with a demon prince?
Az egész napomat Wilmingtonban voltam nyélbe ütni egy üzletet, illetve találkoztam az egyik ottani démonnal, aki információkkal látott el. Produktív nap volt, így elégedetten vezetek visszafelé Rose Harbor-ba, de az utat nem csendben töltöm el, folyamatosan telefonokat bonyolítok le.

- Igen, kérlek vedd magad mellé Haurust, és nézzetek utána. Diszkréten, de gondolom mondanom sem kell. - adom ki az utasítást hűséges jobbkezemnek, Morgenath-nak, amikor is meglátok egy bejövő hívást, minek láttán megemelem a szemöldökömet, és apró mosoly ül szám szélére. - Le kell tennem. Ha visszajöttetek, jelentést kérek. - ezzel a kihangosított telefonhoz nyúlok, majd váltok is a két hívás között.

- Miss DeVries. Micsoda kellemes meglepetés. - szólok bele, mert bár még egyszer sem beszéltünk, természetesen megvolt a telefonszáma, és szépen el is mentettem a kontaktok közé, így be sem kell mutatkoznia. Decemberi látogatása óta nem hallottam felőle, Duke-ot ugyan némi fenyegetéssel ráküldtem a nyakára, de ő sem tudott egyelőre áttörést elérni. Ha nem lenne hasznos számomra a rendőrfőnök korrupt személyisége és munkája, már rég kiszivárogtattam volna róla mindent, amit Thorne haláláról kiderítettem, de egyelőre még a széfem alján lapul minden kompromittáló dokumentum.

- Ha telefonon nem lehet lebonyolítani, akkor fél óra múlva érek az irodámba, és lemondták a 16:00 órás megbeszélésemet, így akár ma is tudok időt szakítani Önre. - a hangom szinte már nyájasnak mondható, mintha elfelejtettem volna, milyen hangnemben kommunikáltunk a legutóbbi találkozásunk alkalmával, de Yasemin DeVries bizonyára van olyan intelligens, hogy átlát ezen a színjátékon.

- Ha ez nem megfelelő, akkor viszont csak a jövő hetet tudom felajánlani. - teszem még hozzá, majd hagyom reagálni. Van még szabad időpontom holnapra és holnaputánra is, de bízom benne, hogy szeretne túllenni a beszélgetésen, bármit is tervezett, így inkább eljön ma, minthogy várjon még több napot. Az egyértelmű, hogy neki kell az én irodámba jönnie, ebből nincs az az isten, hogy engedjek, és ezt bizony neki is el kell majd fogadnia, ha tetszik, ha nem.
—Hakrabi





I'm your worst nightmare or your wildest dream
Anders Morton
Démonherceg
Anders Morton
Elõtörténet :
Titulus :
Befektető ingatlanmágnás / Mephisto, a démonherceg
Karakter idézet :
"Ha lehetsz nagy hal egy kis tóban, akkor legyél egy nagy hal egy kis tóban, de ne engedd, hogy más halak kitúrjanak."
Play by :
Joe Manganiello
༄ ༄ ༄ :
második felvonás Tumblr_inline_nxpz6ld1HF1rxlhrp_400
༄ ༄ ༄
második felvonás Tumblr_inline_nxpz7lNWys1rxlhrp_250
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

második felvonás Empty
Témanyitásmásodik felvonás Empty

Ajánlott tartalom

második felvonás Empty
 

második felvonás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next