- Ne felejtsd a biliárdasztalt. Ahhoz meg én ragaszkodom! - jelentem ki jövendőbeli Rose Harbor-i házunkkal kapcsolatban, közben pedig vizualizálom amit Clara lefest. Emiatt jó lesz visszamenni, állandó bázist kialakítani, bár én az utóbbi időben reménykedtem hogy mindezt Daricával teszem majd meg. Na mindegy, ez a hajó úgy tűnik elúszott, ideje alkohollal vigasztalódni, és kellemesen betompulni. Kicsit meg is feledkezem magamról, mert testvéremnél fájó pontra tapintok következő megjegyzésemmel.
- Bocs, bocs befogtam, ne ölj meg! - emelem fel megadóan a kezeimet, és küldök felé egy szeretetteljes mosolyt. Úgyis tudja, hogy nem akartam megbántani, csak kiszaladt a számon. Rövid ideig ezután csendben élvezzük a zenét és a klíma nyújtotta kellemes hűs levegőt, de aztán agyamba bekúszik a gondolat, hogy nekünk amúgy dolgunk van, ami ráadásul időponthoz kötött.
- Őőő...- nézek körbe hogy hol van a karórám, amit meg is találok az éjjeliszekrényen. Egy kis nyújtózással el is érem, és egy kis fókuszálás után (a meleg és a rövid időn belül elfogyasztott pia kissé tompította a látásomat) az időt is meg tudom állapítani. - Fél kettő. - válaszolom, majd Clara reakciójából ítélve nagy szarban vagyunk.
- Ahogy ismerem, jól le fog cseszni minket hogy nélküle rúgtunk be. - nevetek fel. A legjobb ivászatokat szerintem ezzel a két gyagyással toltam, akiket az ikertestvéreimnek hívok. Mindenesetre valóban szerencsés, ha hármunk közül legalább egy józan ember lesz a repülőn, bár azért bízom benne, hogy a róka koma elkerül. Na de előbb el kell oda jutni, és hogy ez megvalósulhasson, össze kéne rámolni a cuccaimat, ám én ennél lustább vagyok, így megpróbálom húgomat megvesztegetni.
- 50 dollár? Jaj de drága kurva vagy te. - röhögök fel, de mivel még így is kedvezőbb az ajánlat, minthogy nekem kelljen megcsinálni, ismét az éjjeliszekrény felé nyúlok, a fiókból kiveszem a tárcámat, és kiveszem belőle a bankjegyeket, majd feltornázom magam.- Áll az alku! - nyújtom felé a kezem, benne a pénzzel. Amíg ő nekiáll - amilyen módszerrel csak szeretne, megígértem, hogy nem szólok bele - mackómat lecserélem egy farmerra, sportcipőt húzok, felveszek egy sima fekete pólót, majd a fürdőbe megyek, hogy nagyjából rendbe hozzam magam. Kettőt beletúrok a hajamba, hideg vízzel lelocsolom az arcom, de azért elég szarul nézek ki. A nem alvás és az alkohol bizony süt rólam. Na mindegy, ez van. Visszaslattyogok a szobába, és körbenézek, Clara hogy halad ez idő alatt. Ha végzett, elismerően füttyentek egyet, majd vállamra csapom a sporttáskát, és kiterelgetem a lányt a szobából, bár egyikünk mozgása sem túl koordinált. Úton a kijárat felé átkarolom a vállát, és úgy kacsázunk a recepció felé.
- Kösz, hogy jöttél! Nem is tudom, mit csinálnék nélkületek ti lökött majmok. - mosolygok rá, és bár Philip jelenleg nincs itt, ez mindkettőjükre vonatkozik, én pedig hálás vagyok, hogy tudom, van két ember, akiben mindig, minden körülmények között megbízhatok.

Bólogatva értek egyet azzal, amit Clara mond az itteni emberekről, ezek nem is nagyon érdemelnek több szót. Csak néhány normális emberrel találkoztam, velük buliztam végig az egyetemet, az utóbbi két évben pedig itt volt nekem Darica is.
- Ez egyértelmű, szerintem egyikünk sem öngyilkos hajlamú, hogy a szülői házban akarjunk lakni közel 30 évesen. Főleg nem apával. - helyeselek, és Clara a tekintetemből kiolvashatja, hogy csak a szívemmel vannak jelenleg problémák, nem az agyammal. Az új sört elveszem, de nem nyitom fel, mert jött egy belső sugallat, hogy ennél hatásosabb alkohol kell, mert ez nem elég. Éppen kortyolom a tequilát, amikor a repülős komment elhangzik, minek következtében kis híján az orromon jön ki a rövidital, szóval rövid ideig köhögésbe vegyült röhögés következik. Mikor elsőre megfelelő mennyiségűnek találtam a szervezetembe pumpált tequilát, belekezdek lelkem kiöntésébe, na nem full nyálas módon, de hé, ki mondta, hogy egy férfinak nem lehetnek komoly és mély érzései, és nem viselheti meg egy szakítás? Ettől nem tartom magam kevésbé férfiasnak. Nem ezen múlik. Clara reakciója azonban egyáltalán nem lep meg.
- Ezt azért mondod, mert amiatt a majom miatt már nem hiszel a szerelemben. -vonom meg a vállam, és nem célom régi sebeket feltépni, szóval nem is feszegetem tovább ezt a témát, egyszer elég volt kedvenc lánytesómat kirángatni a csalódás okozta gödörből.
- Hmm uhmm. - csak ennyi hangzik el részemről a következő kis monológjáról, egyrészt mert épp a számhoz emelt üveggel nyakalom a tequilát, másrészt meg nem is tudok mit mondani, csak a fejemet rázom meg. Én másképp gondolom, mint Clara, szerintem Daricát is hasonlóképp megviselte ez az egész, de hiába is mondanám húgomnak, amilyen borúsan lát minden romantikus dolgot, csak gúnyt űzne belőlem.
- Lakat a számon, ígérem! - nevetek fel, majd úgy teszek, mintha lezárnám az ajkaimat és eldobnám a kulcsot. Figyelem ügyködését a zenével, meg ahogy neki áll táncikálni. A fejem kellemesen eltompult már, picit félrerakom az üveget, amit éppen csak, de elkaptam, majd mivel készülök meggyulladni,  beüzemelem a klímát a szobában, majd hanyatt dobom magam, és fejem alatt összekulcsolom a kezeimet, lábamat pedig mozgatom a zene ritmusára.
- Te figyu, mikor is indul a gép? - Fordulok egy kérdés erejéig a testvérem felé, majd visszafordítom a fejem, és lehunyom a szememet. Nagyon nincs humorom összepakolni, de lassan muszáj lenne.
- Mennyi pénzért lennék hajlandó összeszedni és bepakolnina cuccaimat helyettem? - kérdezem cseppnyi reménnyel a hangomban, de nem számítok semmi pozitív reakcióra Clara részéről, de azért egy próbát megér.

Jól esik most a sör, Clara nagyon eltalálta, mi dobná fel kicsit a hangulatomat, de hát 29 éve boldogítjuk egymást, így hárman Philippel ismerjük egymást mint a tenyerünket
- Na igen, az olaszok aztán tudnak bulizni, sokkal jobban, mint az angolok, itt azért sokan be vannak feszülve. - idézem fel az egyetemista emlékeket, amikből van jó pár, nem csak innen, hanem természetesen az ikertesóimat is meglátogattam az ő kampuszukon, hogy felforgassuk a házat és adjunk az életérzésnek. Elég egy pillantást vetnem Clara arcára, hogy észrevegyem rajta a rosszallást, amikor a legutóbbi fejvadászatára terelem a szót a nyilvánvaló problémám helyett.
- Hogy van az, hogy mindig Philipnek vannak a legjobb fülesei? Számtalanszor kellett már nekem is osztoznom vele. - na nem mintha irigy lennék, és ezt a lány is tudja, csak időnként azért böki a csőrömet, hogy kiterjedt kapcsolati háló ide vagy oda, sokszor Philip a legjobban értesült. A beálló rövid csend már a levegőben hordozza a következő témát, én pedig nagyot sóhajtva húzom meg a dobozt, szinte teljesen kiürül, már csak az alján van pár korty. Arcomra grimasz ül ki, mikor megemlíti, hogy pont úgy nézek ki, mint anno ő. Jól tudom mire gondol, sok sok liter sör, tequila, vodka és egyéb alkohol szükségeltetett, hogy Clarát felkaparják a földről a szakítás után. Csak bólogatok, jelezvén, hogy tudom, hogy megígértük, de hirtelen nem találom a megfelelő szavakat. Mikor rám dörren, lehúzom a söröm végét, felé fordítom sötétbarna tekintetemet.
- Nekem ehhez valami erősebb kell. - jelentem ki határozottan, majd az üres dobozt összenyomva a kukába hajítom, és az ajtó melletti szekrényből kiveszek egy nagy üveg tequilát. Kábé a negyede hiányzik belőle, az utóbbi pár napban kissé rájártam. Visszahuppanok az ágyra, nagyot kortyolok az üvegből, majd Clara felé nyújtom. Só és citrom nincs, de az úgyis csak a puhányoknak kell.
- Én tényleg azt hittem hogy vele más lesz, hogy vele működni fog. - kezdek bele, és érzem, hogy nekem ehhez a témához még több alkohol kell, szóval visszaveszem a lánytól az üveget, és további 2-3 nagy kortyot gurítok le a torkomon. - Találkoztál Darica-val, tök szuper csaj volt, teljesen belezúgtam. Még azt sem zavart, amikor kiderült, hogy boszorkány. - tudom, hogy Clara inkább apánkkal ért egyet és megveti a természetfelettit, és cirka 26-27 éven keresztül én is ezt vallottam, de aztán megváltoztam. De amíg nem tudtuk meg, mi is ő, tudtommal Clara-nak is szimpatikus volt a lány.
- Nem tudom, jó döntés volt-e apára hallgatni és szakítani vele. Szerinted?  - nézek rá, újabb nagy korty tequila után. Tekintetem elég szomorú, és a rövid időn belül megivott sör és nem kevés tequila után kissé fátyolos is. Ma még szerintem nem is ettem, ha így folytatom, csúnya vége lehet. De talán ez most nem is érdekel igazán.

Békésen hortyogok, kissé még a nyálam is kifolyik, de amikor valaki iszonyat erővel az ajtóra csap, riadtan emelem fel a fejem. Egy káromkodást elfojtva tápászkodok fel, az ajtó felé sétálva kézfejemmel letörlöm a számat, de arra már nem veszem a fáradtságot, hogy kócos tincseimet is rendbe hozzam, szóval bárki is jött, egy félmeztelen, kusza hajú férfival találja szembe magát. Kómásan tárom ki az ajtót, ahol szembe találom magam egyik kedvenc ikertesómmal.
- Hé, hát így kell köszönteni imádott bátyádat? - csattanok fel felháborodást színlelve, mikor beleüt egyet a karomba. Természetesen nem fáj nagyon de 30 másodperce még aludtam, így azért túl jól se esett a gesztus, szórakozottan simítok végig a zsibbasztó helyén. Na de Clara már csak ilyen, becsukom mögötte az ajtót, mert jó vendég lévén nem vár invitálást, hanem már el is terpeszkedik az ágyon.
- Kösz, ez a specialitásom. -vigyorgok rá a lányra a kuplerájt illető megjegyzésével kapcsolatban. Picit megütögetem az arcom és megdörzsölöm a szemem, hogy felébredjek, amire szükség is van, mert csak perifériámból látom, hogy egy doboz sör repül felém. Szerencsére jók a reflexeim, így simán elkapom, de húgom kap egy csúnya nézést tőlem.
- Teljesen felráztad, tudod hogy utálom a sörhabot. - szídom le, és egy grimasz jelenik meg, amikor látom, hogy a saját sörösdoboza tetejéről leszürcsöli a habot. Fujj.
- Így jár az ember, ha egy egyetemvárosba jön, itt mindenki alkoholista. - rántom meg a vállam, és én is felnyitom a dobozt, várok egy picit míg lehabzik, majd enyhén megemelve Clara felé, mintegy "Egs" jelentéssel belekortyolok. Igen, úgy tűnik erre volt szükségem, fojtsuk le a szerelmi bánatot némi alkohollal. Lehuppanok mellé, és sejtem, hogy a kapcsolatomról akarna beszélni, de nem biztos hogy most a cukkolása a legjobb megoldás, így próbálom első körben terelni a témát.
- Sikeres volt a küldetésed? Hol is voltál most, Párizsban? - kicsit még fel kell ráznom az agyam, és ehhez segítségül hívom a jó hideg sört, aminek a felét most egy szusszra le is húzom, majd a feleslegessé vált szénsavat egy mélyről jövő öblös böfögéssel engedem ki.

Hát nem ez életem legjobb napja, az már biztos. Tegnap szakítottam a barátnőmmel este, ami egyáltalán nem volt könnyű. Nagyon sokat agyaltam rajta, mi lenne a helyes döntés. Eszem és a szívem kelt versenyre egymással, és végül a szív maradt alul. Elhittem, hogy apa tudja, hogy mi a jó nekem, de most már vannak kétségeim efelől. Éjszaka nem sokat aludtam, így ma nagyon nyúzott vagyok. A szobám egy merő kupi, pedig hamarosan utaznom kell Rose Harbor-ba.
A telefonomról bekapcsolok valami laza hip hop zenét, miközben egy szál szürke mackóban  járkálok fel-alá a szobában, próbálok egy stratégiát kialakítani, hogyan pakoljak össze a lehető legrövidebb idő alatt. Csak néhány napra érkeztem, mégis mintha hetek óta itt lennék, a szoba minden sarkán és pontján megtalálható valami személyes holmi, ruha.Beletúrok a hajamba, és nagyot sóhajtva ácsorgok a szoba közepén.
Végül lehajolok, hogy felvegyem a lábamnál heverő pólót, ám amint meglátom, hogy ez melyik (egy szürke póló, rajta egy oroszlánnal, meg egy vidámpark logójával), megrohamoznak az emlékek, és leülök az ágy szélére. Ezt Tőle kaptam, az egyik randink alkalmával vidámparkba mentünk, és ott lőtte valamelyik standnál. Nagyon jól éreztük magunkat, szívem szerint visszatekerném az időt. Talán mégsem volt jó döntés apára hallgatni?
A pólóval a kezemben a telefonomhoz lépek, és megcsörgetem őt, de egyből kisípol, nem kapcsolható. Amint bontom a hívást, a zene visszakapcsol, én pedig eldőlök az ágyon, hasra fekve, fejem a párnába fúrva. Picit el is szundítok, így a kopogást a bejárati ajtón nem is hallom, halkan hortyogok tovább.