Nem Clara McLeod az első kotnyeles nő, akivel karrierem során dolgom van, így bárhogy szuggerál, arcomról nem olvashat le semmit, amire esetleg kíváncsi lehet Paul Odell ügyével kapcsolatban.Még jó, hogy a feleségem nem ilyen, sokkal nehezebb lenne menedzselnem a mindennapokat, benne a korrupcióval és a számos szeretővel, mint most. Nem szép dolog, de Veronicával jól megvagyunk így. Amiről nem tud, az nem fáj neki. Mindenesetre a halántékomon halványan lüktető ér valószínűleg némileg elárulja, hogy ideges vagyok, nem igazán szeretem ha számonkérnek, főleg, ha azt olyan stílusban teszik, mint ahogyan a velem szemben ülő fejvadász. Na de mindegy, természetesen tudom kezelni ingerültségét, és próbálom a lehető legrövidebb úton rövidre zárni ezt a beszélgetést. Egyrészt mert semmi köze hozzá, miért nincs körözés alatt Parole, mikor igencsak megérdemelné, másrészt pedig mert nem szívesen vagyok vele egy légtérben. Van az a mondás, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, és Clarával valahogy mi is pont így vagyunk. Azért összeteszem a két kezemet, hogy nem rendőr, és nem itt dolgozik ő is az örsön. Bár akkor legalább a főnöke lennék, és talán kicsit nagyobb tisztelettel beszélne velem...habár vannak kétségeim. Mindenesetre úgy tűnik, a nyomozással kapcsolatban elhintett információ teszi a dolgát, és a fejvadász némileg hátrébb hívta az agarait. Helyes. Azért amikor cinizmustól csöpögő hangon megszólal, nagy erőt kell vennem magamon, és az orromon keresztül egy mély levegőt vennem, hogy ne akarjam azon nyomban páros lábbal kipenderíteni a nőt az irodámból, sőt az egész rendőrörsről is. Élvezi. Biztos vagyok benne, hogy élvezi, hogy táncol az idegeimen. - Szeretett városunk polgáraiért mindent, ha egy elveszett bárány bátorításra szorul, rendőrfőnökként kötelességem biztatni. - szólalok meg, előredőlve a székemben, szavaim mindegyikéből árad a tömény irónia, közben pedig a "bizonytalan lélek" szófordulatnál éppen csak sikerült visszafognom egy gúnyos horkantást. Ettől függetlenül "nagylelkűen" felajánlom, hogy fizetünk neki valamit, ne menjen üres kézzel, majd figyelem a reakcióját. Mikor az asztalra támaszkodik, nem hat meg, ha így próbálna dominanciát szerezni, esetlegesen nyomást helyezni rám, hát nagyon mellélőtt, határozott magabiztossággal emelem rá kék tekintetemet a nőre, majd gonosz-gúnyos mosolyra húzódik a szám. - És hol van ez a nagylelkű önfeláldozás, amikor a többi esetben tartod a markodat dollárjelekkel a pupilláid helyén? - dobom vissza a labdát, szándékosan nem reagálva arra, amit az Odell családról mond. Nem fogok felülni erre a vonatra, bármennyire is erre hajt a nő. - Mindent meg fogsz tudni, McLeod, amihez közöd van. Köszöntem a látogatást, egy élmény volt. - szólok utána szarkazmussal a hangomban, majd megkönnyebbülök, mikor látom távozni a kijáraton. Falra mászom tőle, de muszáj vagyok elviselni, már csak az apja miatt is. Na mindegy, amint a fejvadász elhagyja a teret, hátratolom a székemet, felhörpintem kávém maradékát, majd a kihallgató felé veszem az irányt, hogy megpróbáljam elsimítani az ügyet Odell-el. Nem lesz könnyű, Clara igencsak beleköpött a levesembe.
Igyekeztem a rendőrkapitány veséjébe látni, melyet hunyorgással és somolygással próbáltam ráhatással manifesztálni. Jó öreg Duke, szuggeráltam a mindig komor, amúgy kifejezetten sármos ér roppant elérhetetlen férfit. Ha nem lenne ilyen uncsi még vonzónak is találnám. Elvégre ember... A házasság meg úgyis a hülyék mániája.
Fapofával hallgatott és erre csak még intenzívebben kezdtem el rázni csizmába bújtatott lábfejemet. Gyerünk már, öreg. Adj valamit... valami jelet... ez így túl unalmas... A sisak iránt táplált reményeim helyét szépen lassan átvette az egyre nagyobb bűzt eregető ügy szokatlansága. Duke-nak tapsikolnia kellett volna örömében, s persze ez nála nem jelentett többet a vakkantásnál és az ugatásnál, tapsikolni pedig utoljára nagycsoportos - vagy középső csoportos - korában tapsikolhatott, de kedvem lett volna az asztal alatt megsimítani sípcsontját, vagy épp tiszta erőből belerúgni, hogy ne úgy érezzem mintha a tulajdon apámmal vívnék némi zsebpénzért. Az kéne még, édes Krisztusom...
Válaszára az arcom megnyúlt, ajkam pedig elkerekedett, majd csak kisvártatva hagyta el bármilyen hang is a számat.
- Ó! - ennyi volt csupán a reakció mit együgyű ámulattal lőttem Duke felé és aprókat bólogattam a folyamatban lévő nyomozás hallatára - Nos, ez mindjárt más - tettem hozzá ártatlanul vállat vonva és magamban reméltem, hogy minden ideg nyaldosó pokla eszi a férfi utolsó épen maradt idegszálait, s hogy ha már pénzzel nem távozhatok, de épelméjűségét trófeaként a trónom alá csaphatom. Ennyi járt volna minden skalpként megszerzett nőért, kik acélos és hideg karjaiba omlottak.
- Milyen jó, hogy az igazságszolgáltatást segíthettem ezen a napon is - válaszoltam ugyanazzal a cinizmussal a hangomban amivel a "kedves" szót sziszegte felém, s arcomra olyan tenyérbemászó mosolyt erőltettem mi már korábbi tesztelések során bizonyította indulatkorbácsoló hatását - Már egy pillanatra úgy elszontyolodtam, hogy elismerés nélkül maradtam. Egy ilyen bizonytalan léleknek kell a bátorítás - érintettem meg mellkasomat ajakbiggyesztve, belsőm pedig pogány táncot járva rázta az enyves csörgődobokat.
Ha nem lett volna Odell ügye olyan gyanús, hát biztos, hogy magát az íróasztalt borítom a fejére és eljárom a tetejét a polkát. Gyorsan nyugalomra intettem magam, majd az asztalra pillantva egy másodperc alatt mérlegeltem, hogy a korrupciótól bűzlő ügy sérelméért cserébe mivel rúghatnék vissza a leghatásosabban, majd komótosan felemelkedtem székemből. Tenyeremmel megtámaszkodtam az íróasztal fáján és angyali mosollyal összeráncoltam orrom, majd gyorsan megráztam a fejem. - Áh!
Böktem ki a hangot mit akkor szokás mikor az ember csak legyint valamire. Szaros 33% ezért a...
- Nekem fontosabb a tudat, hogy az igazságszolgáltatás segítésével megvédhetem a város tisztes polgárait és segíthetem a megfelelő illetékesek tiszta és becsületes hatalomgyakorlását - búgtam és oldalra billentettem fejem - Nyugodtan utalják a jussomat az Odell család megsegítéséért létrehozott alapba. Biztosan szörnyű csapásként éri majd őket, hogy a fiúk ezt az utat választotta. De azért majd tájékoztass ám! Tűkön ülök... - az utolsó két szót már csak súgtam, majd egy kacsintással megtoldottam és igyekeztem kifelé venni az irányt mielőtt még a férfi a szemem láttára robbant volna fel ezer darabjára.
Szaros 33% ezért a munkáért mert valaki beetette ezt a...
Felkaptam a stukkert és a tárat az asztalról mielőtt még Duke-nak eszébe juthatott volna elkobozni, majd fürge léptekkel a kijárat felé szökelltem.
Was I stupid to love you?
Was I reckless to help?
Was it obvious to everybody else
That I'd fallen for a lie?
You were never on my side
Fool me once, fool me twice
Are you death or paradise?
Now you'll never see me cry
There's just no time to die
Zenedoboz :
The blood you bleed
Is just the blood you owe
Karakter idézet :
"Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!"
Clara McLeod csak annyira hiányzott még a mai napomhoz, mint egy dupla púp a hátamra. Na mindegy, megpróbálom lerázni, hogy aztán folytathassam a félbehagyott munkát, de úgy tűnik, egyelőre nem igazán szeretne távozni. Francba. Némileg meglep, hogy nem reflektál arra, amit a taníttatásáról mondok, bár arcmimikájá elárulja, bosszantják szavaim, és valószínűleg nehéz is visszafogni a szavakat, de engem nem hat meg. Ha kifakadt volna, akkor sem dőltem volna a kardomba, de azért örülök, hogy a szidalmak (egyelőre legalábbis biztosan) megmaradnak csak a fejében. Az asztalomon összefűzött ujjakkal hallgatom eszmefuttatását, arcom nem sok érzelmet árul el, pókerarc képessége egy olyan dolog, ami egy rendőr, főleg egy rendörfőnök repertoárjából egyszerűen nem hiányozhat. Józan paraszti ésszel belegondolva, Clarának teljes mértékben igaza van. Semmi nem indokolja, hogy ne adjunk ki körözést Parole ellen, akinek a bűnei listája bizony nem csekély, míg egy szimpla sikkasztó ellen gond nélkül rábólintottam, de itt ez másképp működik. A pénz nagy úr, márpedig az Odell család bőkeűen támogat, bár tény, hogy kezdenek visszaélni a dologgal. Valamit ki kell találnom, de először Clarát kell elintéznem és lekoptatnom. - Úgy gondolom, nem tartozom neked különösebb magyarázattal. - kezdek bele egy mély lélegzetvétel után. - Már csak azért sem, mert folyamatban lévő nyomozásokról nem adhatunk ki információt. Parole ellen pedig zajlik egy. - ez nem hazugság, valóban elindult egy szál, más kérdés, hogy "véletlenül" megakadt, ám ez csak rám és az illetékes nyomozóra tartozik. - Ha már voltál olyan kedves - némi cinizmussal a hangomban súlyozom a "kedves" szót - és becibáltad Paul Odell-t, ki fogjuk hallgatni. - jelentem ki határozottan, majd mivel ismerem már a nőt annyira, hogy szinte látom a dollárjeleket villogni a szemében, így bármennyire nem fűlik hozzá a fogam, kénytelen vagyok egy további mondattal megtoldani a mondandómat. - Csak hogy lásd, kivel van dolgod, nemes fáradozásaidért - ismét némi szarkazmus csendül szavaim mögött - hajlandó vagyok az ilyenkor szokásos fejpénz harmadát kifizetni neked. - hátradőlök a székemen, kezemet a karfán pihentetve pillantok rá a velem szemben ülő nőre, és úgy várom a méltatlankodását, ami valószínűleg pillanatokon belül rám zúdul majd.
Akár nő akár férfi állította volna, hogy nehezen találom meg a hangot a tesztoszteronfelhőben leledző emberekkel az szánalmasan bohócot csinált volna magából. Férfiuralomban nevelt fel anyám és apám megtanított férfimódra gondolkodni, harcolni, az érzelmeket eltemetni. A nők messzire kerültek el és Olivia is csupán azért tűrt meg maga mellett mert valamilyen érthetetlen és felesleges oknál fogva még mindig remek kapcsolatot ápolt Philippel, a gimnázium alatt megélt közös szép emlékek pedig ellágyították, ugyanakkor megacélozták a boszorkányokra tett megjegyzéseimmel szemben. Nem támadt hiányérzetem, hogy otthonunkban a vécéülőke többször maradt felhajtva mint amennyit én lehajtva használtam. Ha kellett egy nyelvet beszéltünk és én mégis megőriztem azt az életmódot melyre anyám tanított. A svédasztalból a legfinomabb csemegéket választottam ki magamnak.
Duke-kal szemben sem volt semmilyen olyan kifogásom melyet megfogalmazhattam volna. Nem akart leszerződtetni és fakabátot csinálni belőlem, fizetett és nem panaszkodhattam szószátyársága miatt sem. Nem tartozott kiemelt érdeklődési köröm szűk mezsgyéjén belüli területhez. Ám a mai napon a szokottnál is gondterheltebb volt mire ráérősen lóbálni kezdtem keresztbe fektetettem lábam lábfejét a levegőben és vártam, hogy átfussa a feljelentést, majd a kassza csilingelése után a hátam mögött hagyhassam a sovinizmustól és korrupciótól dögszagú őrsöt.
McLeod. Tudtommal az édesapád nagyon sok pénzt és energiát szánt arra, hogy taníttasson. Az értő olvasás kimaradt a listából? Ismered a "feljelentés" szó definícióját?
Szemöldököm egy pillanatra megindult lefelé, s függőleges ránc kezdett barázdát szántani bőrömbe, de... aztán ellazítottam arcizmaimat és acélos állhatatossággal nyeltem le a nyers otrombaságot melyet kiböffentett. Taníttatott hát. Többe került egy nap azon a nyomorult bolognai egyetemen mint a te havi fizetésed. Oldalra biccentettem és olyan bájos mosolyt küldtem felé amilyen csak telt tőlem. Közben pedig válogatott szitkokkal átkoztam örök pokolra.
Tekintetem lassan a kiemelt körözési lapra siklott, majd vissza a hátradőlő és elégedettnek tűnő rendőrfőnökre és bal szemöldököm olyan kihívással rezdült meg, hogy a mozdulat élességével akár ketté is metszhettem volna öntudattól duzzadó testét.
- Szóval - rövid hatásszünet után leemeltem combomat a másikról, a szék szélére csúsztam, könyökömet megtámasztottam az asztallapon, ujjaimat pedig összefontam szám előtt, majd lassú töprengést tettetve székéhez szegeztem pillantásommal Duke-ot - Jóváhagytad a körözést ezen személyre vonatkozóan - daraboltam ezer szótagra a mondatot és közben az előbb példaként meglibbentett papírosra sandítottam - Feljelentés alapján - néztem rá kérdően holott pontosan tisztában voltam az eljárás menetével - Házon belül sürgős ügy esetében ez nem lehet több... tegyük fel, hogy huszonnégy óránál...? - ajkamat lebiggyesztettem és vállat vontam a hasraütésszerű hanglejtést csak drámaibbá téve - Képzelem mit követhetett el szegény szorult helyzetben lévő nő - csóváltam meg fejemet - Biztosan még ennél a stricinél is nagyobb strici lehetett - megsimítottam szignójának helyét, majd visszahúztam kezem és újra összefontam ujjaimat. Sokatmondóan méregettem a férfit. Akartam azt a sisakot. Nem voltam hajlandó üres kézzel távozni. Ez a nő nem lehetett annyira sáros mint Parole. Nem hiába nem érdekelt túlzottan a kiadott körözés.
- Mintha láttam volna az adatbázisban - vakartam meg halántékomat a megvilágosodás élményét tettetve - Ó, igen. Sikkasztás volt talán...?
Ciccegéssel utaltam a két bűnös tetteinek összemérhetetlen erejére. Ugyan már... Ki neked ez a fickó? próbáltam veséjébe látni. A levegő vibrált a ki nem mondott szavak súlyától. Az általam felsorolt bűncselekmények nem csak hossza de súlyossága is indokolttá tette volna, hogy Parolét előzetes letartóztatásba helyezzék, én pedig kitömött bukszával itt hagyhassam a kihallgatóban, majd elolvashassam az újságban nőfuttatásból eszkábált szomorú karrierjének bukását.
Szóval...? pislogtam Duke felé Ne merj hülyének nézni.
Was I stupid to love you?
Was I reckless to help?
Was it obvious to everybody else
That I'd fallen for a lie?
You were never on my side
Fool me once, fool me twice
Are you death or paradise?
Now you'll never see me cry
There's just no time to die
Zenedoboz :
The blood you bleed
Is just the blood you owe
Karakter idézet :
"Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!"
Hihetetlen ez a nő, ha egyébként nem lenne jó abban, amit csinál, biztosan kivágnám az örsről, mint macskát szarni, aztán boldogulhat ahogy akar a szakmájában. De mivel a családja ugyanúgy alapító família, illetve jó érzékkel kapja el a körözés alatt álló természetfeletti lényeket, de a stílusa...számomra bicskanyitogató. Most is ahogy szavaim hatására csak vigyorog, érzem, hogy háromszázon a vérnyomásom. Kiadom az utasításokat, majd az irodámba vonulva számon kérem Clarát, fejemben válogatott jelzőkkel illetve a nőt, de ezeket egyelőre megtartom magamnak, arra jó mindez, hogy az első ideget valamennyire levezessem belső morgolódásommal. Szemöldököm megemelkedik, amikor azt mondja, hogy igenis van körözés Paul Odell ellen. Tudtommal itt rajtam kívül nem jogosult más körözést kiadni, így ha kiderül, hogy mégis ez történt, oltári nagy balhét fogok csapni, ki mert szembe menni velem. Elveszem a papírt, és végigfuttatom rajta a szemem, de közben Clara fel is olvassa ami rá van írva. Röviden megmasszírozom orrnyergemet a jobb kezemmel, behunyt szemmel veszek egy mély levegőt, majd kinyitom, és lassan kiürítem a tüdőmet. - McLeod. Tudtommal az édesapád nagyon sok pénzt és energiát szánt arra, hogy taníttasson. Az értő olvasás kimaradt a listából? Ismered a "feljelentés" szó definícióját? - kérdezem, ujjamat végighúzva a szón, illusztrálva is azt, mintha egy csökkent értelmi képességű ülne velem szemben, holott tudom, hogy nem így van, csak épp...szereti sajátosan értelmezni a szabályokat. - Egy körözés így néz ki. - mondom némi gúnnyal a hangomban, és a fiókomból előveszek egy papírt, amin nagy betűkkel ott virít a "Körözés" szó, alatta pedig egy középkorú nőről egy fénykép, akit sikkasztás miatt keres a rendőrség, tegnap hagytam jóvá az ügyet. - Ha azt gondolod, hogy ezért bármit is fizetni fogunk, nagyon tévedsz. Feleslegesen törted magad. - dőlök hátra a székemben, nagyjából nyugalmat erőltetve magamra, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a nő nem fogja ennyiben hagyni. Ő annál sokkal makacsabb teremtés, minthogy elengedjen egy ilyen dolgot, kötni fogja az ebet a karóhoz, amitől meg felmegy majd bennem a pumpa. - Dicséretes a szorgalmad és a proaktivitásod, de szépen megkérlek, tartsd magad ahhoz, amiről a szerződésünk szól. A körözött személyeket kell behoznod, azért jár a fejpénz. - erőteljesen hangsúlyozom a "körözött" szót, ezzel nyomatékosítva, mit is várok el tőle. Karjaimat összefonom a mellkasom előtt, úgy nézek rá, várva, van-e bármi hozzáfűznivalója.
Vigyorogva tekintettem körbe az elnémult aktakukacok, szabadnapos járőrök és íróasztaluk fölé görnyedő nyomozók sokaságán, de nem azért, mert az ő kárukra mulattam volna. Egyrészt azért, hogy Duke ne a képébe vigyorgó ábrázatomat bámulja, legalábbis ne premier plánból, csupán profilból, másrészt mert egy kacsintással jeleztem, hogy elviszem a balhét. Hiszen azért vagyok itt, próbáltam telepatikusan üzenni.
A lift csilingelve nyílt ki, megjelent El, a kávé, Parole és igyekeztem akkorát nyelni ami lent tarthatta a feltörő nevetést. Isten áldja az instant kávét, a ránctalanító krémet és a gyorskötözőt. Meg persze Amerikát amiért ennyivel több barom van itt mint Európában. Egészen megnyugodtam, hogy találtam annyi nyúznivaló természetfelettit amennyi kárpótolhatott a hazatérésért. Logan agyalágyult amiért felhagyott ezzel az élvezettel.
Elégedetten hümmögtem ahogy Parole következő úti céljául a kihallgatót jelölték és karba fontam kezemet, az egyikben még mindig a pisztoly, a másikban a tár nyugodott. Láttam egy neccharisnyás csontvázakkal díszített designer Harley bukósisakot egy wilmingtoni kirakatban, idéztem fel a botrányosan közönséges és giccses kelléket, mire áhítattal felsóhajtottam, Nem tudom ma kit viszek haza, de a sisak is megteszi.
Hogy kinek juthatott eszébe az a végtelenül idióta ötlet, hogy neccharisnyát tegyen csontvázfigurákra, nos... nekem meg eszembe jutott behozni Paul Parole Odellt, méghozzá a fülénél és nemes testrészénél fogva, tehát tökéletesen megtette.
Végre, gondoltam mikor követhettem a rendőrkapitányt irodájába, s úgy vetettem le magamat az íróasztalához húzott vendégszékre mint aki szeretné a világ összes macskáját szégyenbe hozni. Átvetettem lábamat térdemen, majd könyökömet megpihentettem a karfán miután a két részbe szedett fegyvert az asztal sarkára fektettem. Szórakozottan piszkáltam mutatóujjam körmét hüvelykujjam begyével, majd a kérdés létjogosultságát erősítve biccentettem.
- De van - közöltem könnyed egyszerűséggel - Hová is tettem... - bőrdzsekim zsebéhez kaptam, mely talán túlzottan is közel esett az anyag alól átdomborodó mellemhez, majd végigsimítottam oldalamat nadrágom zsebéhez érve, aztán... - Aha! - ütögettem meg halántékomat és kissé oldalra húzódva a székemben kihúztam farzsebemből egy összehajtott papírost - Szeretnék feljelentést tenni Paul Odell, az alvilágban "Parole"-ként ismert egy nyolcvan magas, világos komplexumú kaukázusi férfi ellen - széthajtottam a papírt és Duke elé csúsztattam, tenyeremmel végigsimítottam és lassan húztam vissza - Fegyverekkel kapcsolatos bűncselekmények, szexuális bűncselekmények, bűnügyi szexuális érintkezés. Azaz a csávó egy büdös strici és regisztrálatlan fegyvere van. A lista megy még tovább, de tök felesleges tovább húznom. Szemtanúként... - ujjammal a lap aljára böktem - ...ajánlom magamat. Több hölgy hajlandó tanúvédelem ellenében beszélni.
Na, ezért, néztem rá kihívóan és hátradőltem székemben, lábfejem szórakozottan járt.
- Akkor? Csin-csin - utánoztam a pénztárgép semmivel sem összetéveszthető hangját.
Was I stupid to love you?
Was I reckless to help?
Was it obvious to everybody else
That I'd fallen for a lie?
You were never on my side
Fool me once, fool me twice
Are you death or paradise?
Now you'll never see me cry
There's just no time to die
Zenedoboz :
The blood you bleed
Is just the blood you owe
Karakter idézet :
"Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!"
Könnyebb összeszámolnom, amikor ez a nő nem okoz nekem fejfájást, mint fordítva. Már a jelenlététől is érzem, hogy ugrál az ideg a halántékomon, most sincs ez másképp. Mikor meghallom Hunter-től, kit ráncigált be Clara, pár pillanatra lehunyom a szemeimet, veszek egy mély levegőt, bent tartom, majd kifújom. - Mindenki fogja be a száját! - kiáltom el magam, mert a fejem már zsong ettől a nyüzsitől amit a fejvadász nő okozott. Beosztottjaim egyből ellhallgatnak, remélhetőleg Clara sem tesz másképp. Nem ajánlom neki. A lift ekkor csilingel, és látom meg a kikötözött Parole-t, amitől még inkább felmegy bennem a pumpa. - Oké. Hunter, kísérd kérlek Mr. Odell-t a kihallgatóba. Hamarosan érkezem. - fordulok először a kolléga felé határozott hangon, majd a nő felé fordítom a tekintetemet, ráemelem félig kinyújtott jobb karom mutatóujját, és hasonló erővel szólok hozzá is. - McCleod, az irodámba. - hangom ellentmondást nem tűrő, ha kell a karjánál fogva rángatom be. - Mindenki vissza a dolgára! Azt a sarat pedig valaki legyen szíves feltakarítani! - intek fejemmel a Clara csizmájáról leverődő latyaknyomokra, majd egy erőteljes mozdulattal becsukom irodám ajtaját, a székemhez sétálok, és miután rámutatok az asztalommal szemben lévő ülőalkalmatosságra, jelezve, hogy Clara üljön le, majd én is helyet foglalok. - McCleod. Elmondanád, miért hoztad be Paul Odell-t? Nincs ellene körözés, szóval? Mi ez a magánakció? - kérdezem, igyekezve nyugalmat erőltetni a hangomba, ami többé-kevésbé talán sikerül is. Nagyon nem jó helyre tenyerelt bele a fejvadász, most majd takaríthatok utána. Parole apja Morton üzlettársa, mindkettőjük... hmm... hogy is mondjam, hozzájárulnak a lányaim egyetemi alapjába. Emiatt hajlandó vagyok néhány dolgot elnézni a fiatalabb Odell-nek. Erre jön McCleod és kérés nélkül megkötözi és behozza. Hihetetlen.
A ribillió a liftbe lépésemkor vette kezdetét. A csupán aktatologató háttérmunkát végző lány, ki fekete műbőr magassarkújában szorongva topogott a rövid emelkedési szakasz alatt úgy robbant ki a széttáruló ajtókon túli szabadságba, mintha egyenesen attól félne, hogy őt szeretném vérdíjért cserébe beszolgáltatni a fakabátosoknak. Kaján vigyorral kísértem végig menekülését, majd kezemet a megadás nemzetközi metakommunikációs jeleként a magasba emeltem.
- Oké, oké, tudom, srácok - csicseregtem tele a december délelőtt unalmas szürke jegyeivel bíró irodát, majd unott szemforgatással megnyomtam a tárat elengedő gombot a stukker oldalán és szabad kezemmel elkaptam a kieső alkatrészt mielőtt az a földön koppanhatott volna - Nincs éles fegyver az irodában - mutattam fel a két különálló darabot a lassabb felfogásúak kedvéért úgy, ahogy azt régi tanáraim csinálták alsó tagozatban (mondjuk akkor nem fegyverrel, hanem mondjuk egy ceruzával, vagy olyasmivel amit az iskolákban használni szoktak... gondolom), majd megálltam az elém siető Hunter előtt, ki rendszerint fogadja a leszállított "árut", majd a zsernyák-kasszát felcsapva kipengeti a fejadagot.
A napfényes és tágas termen végigfutott a morajlás, majd hallani véltem ahogy a lift bezárja ajtajait mögöttem és csilingelve megindul valamelyik másik emeletre.
- Clara... ez meg mi a franc...? - rebegte Hunter pontosan olyan hangon ahogy már hallottam Duke előtt kúszni-mászni, én pedig hüvelykujjam frissen manikűrözött körmével megkapartam egy olajfoltnak tűnő pacát a stukker markolatán.
- Paul "Parole" Odell - közöltem unottsággal a nyilvánvalót és egy erőteljes toppantással lezavartam magassarkú csizmámról egy ott éktelenkedő latyakdarabot. A szétfröccsenő fáradt hó felkenődött az egyik közeli íróasztal lábára.
Néhányan összesúgtak. Kaján mosollyal tekintettem hátra a vállam fölött keresve, hogy vajon hányan görnyedhettek éjszakánként már olyan ügy felett, melyben találkozhattak Parole helyes, de klisés becenevével, majd vállat vontam és visszafordultam a fejben a végrendeletét komponáló Hunterhez.
- Parole...? Kibaszott Parole Odell...? - formálta a szavakat olyan arckifejezéssel, hogy kedvem lett volna képet készíteni róla és csatolni a mobilom névjegyzékében lapuló számhoz, hogy ritka, ámbár tartalmas csevegéseink során gyönyörködhessek ábrázatában, de sajnos válaszolni nem volt időm. Duke irodaajtaja kivágódott, s a kirontó kapitány látványára az embersokaság úgy rezzent szét, mint úttesti galambok kamion jöttére. Mi ez a hangzavar? McCleod! Magyarázatot!
Vállat vontam és Hunter - talán szignózva azt a fiktív végrendeletet - szembefordult főnökével és enyhén remegő kezét tördelve megtette azt a szívességet, talán nem önszántából, hogy tájékoztatja a nehéz természetű férfit a fejleményekről.
- Clara behozta Parolét - nyüszítette minden hisztériás nőt szégyenbe hozó hangtónussal és tekintete ide-oda járt köztem, a Duke és a lift között.
- Nem akartam összekoszolni vele azt a sok ál-Prada magassarkút amit a karácsonyi bónuszból vesznek a csajok - böktem állammal az íróasztalok mögött kuporgó említettek felé. Hatásszünetet tartottam, majd a megoldásra büszkén kihúzva magamat a felvonóra mutattam a tárat tartó kezemmel - Szerintem ott jön.
A lift csilingelt, az alumíniumajtó kitárult. A szűk helyiségben először El, a mindenes, de leginkább kávéért szaladgáló zöldfülű gyakornok állt, ki sajnos húsz centivel alacsonyabbra nőtt egy átlagos rendőrnél, viszont húsz kilóval több zsír és húsz kilóval kevesebb izom függött testén, mi alkalmassá tette volna a pálya befutására. Megszokott feladatkörének eleget téve zavartan szorongatta a hat kávét tartalmazó papír pohártartót két reszkető kezében... és még nem szállt ki a liftből.
- Meghoztam... a kávét... - cincogta bizonytalanul, majd oldalra fordult a gyorskötözővel a korláthoz erősített Parole felé, ki felpeckelt szájával nem tudta sem megerősíteni, sem cáfolni a kijelentést. Nem csak az izzasztó hajsza miatt csillogott kopaszodó homloka. Jó néhány kört járt már be a legfelső emelet és pince közötti vonalon. El hangosan csuklott egyet.
Was I stupid to love you?
Was I reckless to help?
Was it obvious to everybody else
That I'd fallen for a lie?
You were never on my side
Fool me once, fool me twice
Are you death or paradise?
Now you'll never see me cry
There's just no time to die
Zenedoboz :
The blood you bleed
Is just the blood you owe
Karakter idézet :
"Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!"
Bosszúsan verem le a havat bakancsom talpáról, mielőtt belépek a rendőrösrse. Reggel 7 óra van, nincsenek bent, csak az éjszakai ügyeletesek. - Jó reggelt kollégák. - biccentek nekik komoran, majd az irodám felé veszem az irányt, ahol felakasztom a kabátomat, leteszem a táskámat, majd a konyhában töltök magamnak egy dupla kávét feketetén. Az asztalomon tornyosul a papírmunka, ezért is jöttem be ma korán. Hogy ne zavarjanak, becsukom az irodám ajtaját, amin nagy betűkkel ott virít: Brian Duke, Rose Harbor Rendőrfőnök. Remélem, ez még sokáig így is marad. Mivel üveg az ajtó, és a hozzá tartozó ablak is, mindent látok, ami kint történik, de belemerülök az aktákba. Nincs bajom a papírmunkával, bár az éles helyzeteket jobban szeretem. Azonban rend a lelke mindennek, kicsit megcsúsztam ezekkel a feladatokkal, de most bepótolom. Az óra szerint már fél 10, amikor legközelebb felnézek, akkor is csak amiatt, mert éktelen lárma üti meg a fülemet odakintről. Nem tűröm a rendbontást, így mérgesen csapom le a tollamat, egy lendülettel hátratolom gurulós székemet, és szinte feltépem az ajtót, és a zsivalyt túlkiabálva felcsattanok. Idő közben több ember is megjelent az örsön. - Mi ez a hangzavar? McCleod! Magyarázatot! - nézek a bejáratnál álló nő felé, aki bedolgozik fejvadászként a rendőrségnek, de nekem rendszeres bosszúságot okoz. Az ajtófélfának támaszkodok, szemeim szikrát szórnak, Clarának van körülbelül 15 másodperce, hogy felvázolja a káosz okát.
Kezdőlap
