Miben több az alapítócsaládok tagjainál? Semmiben. Képességeit és lehetőségeit tekintve valószínűleg még korlátoltabb is náluk. Hogyan lett akkor mégis polgármester belőle? Talán pont emiatt. Lauren legfeljebb annyiban különbözik a kertvárosi, egyedülálló anyukáktól, akik magukra maradva nevelik a gyermekeiket, miután a - hangsúlyozottan - volt férjük lelépett egy fiatalabb nőcskével, hogy a polgármesteri cím elnyerésével a természetfeletti új és ismeretlen világa is feltárult előtte. A nagyszülők hátszélként támogatják ugyan, ám legyen szó az anyaságról vagy a hivataláról, nincs az a probléma, amit Lauren talpraesettsége és tettrekészsége, na meg egy üveg jó minőségű vörösbor ne oldana meg.

Sokaknak beletört már a bicskája abba, hogy akár a magánéletében, akár szakmai körökben megpróbálják megpuhítani, ám ez mit sem csitítja az Alapítók iránta táplált ellenszenvét. Nem elég, hogy egy tudatlan ember került a város élére, kilökve ezzel az alapítócsaládokat a vezetői pozícióból és arra kényszerítve őket, hogy a város titkait megosszák egy egyszerű halandóval, ráadásul még egy olyan minden lében kanál, fontoskodó és makacs nőnek is kell lennie, mint Lauren! Akár az iskolai jótékonysági ünnepségre kell süteményt sütni, akár a vérfarkasok territóriuma feletti rendelkezéseket kell megvitatni, Lauren mindig mindenben százhúsz százalékot nyújt.

Mindenről tudni akar, mindenhol ott akar lenni, mindent jobbá akar tenni, és valami különös csoda folytán mindezidáig kimagasló sikerrel és fáradhatatlan erőbedobással kormányozta a város életét. Más kérdés, vajon milyen sokáig lehet mindkét végén égetni ugyanazt a gyertyát, mielőtt teljesen leég.