A legidősebb, és legkeményebb Decker testvér, aki még Gabrielt is képes fülön ragadni és sarokba állítani, ha úgy akarja. Ha eddig Caprice volt a mumus, akkor most megérkezett maga az ördög! Vagy valami olyasmi...
Eltökélet Alapító, aki örömmel vállalt fontosabb szerepeket a közösségben, jelenleg ő a vizsgálóbizottság egyik tagja.
Maggie kemény nő, kíméletlen üzletasszony, és valódi anyatigris, ha a gyermeklről/gyermekeiről van szó. (Ava volt eddig említve, de ha valaki látna benne fantáziát, esetleg hajlandó vagyok tárgyalni további lurkókról.) A lánya halála miatt egy ideig visszavonult a közéletből, de ez nem jelenti azt, hogy már soha nem térhet vissza a sakktáblára. És mi lenne nyomosabb ok rá, mint a bosszú? Okolhatja a boszorkányokat, vagy éppen magukat az Alapítókat, szóval nagyon széles skálán építhető és mozgatható. Imádnám, ha kisded játékai még inkább felkavarnák Rose Harbor vízeit.
Eredetileg házas. A férje Thomas Morris, aki az üzletben éppen úgy társa volt, mint a magánéletben, de a tragédia megtörhette ezt a szövetséget, ebben sincs kikötésem, mivel Maggie eddig nagyrészt szellemkarakter volt, és így nincs sok konkrétum vele kapcsolatban.
A családi vállalkozás: A Decker család bevételeinek egy jelentős részét egy fakitermelő vállalkozás adja, amit még valamelyik felmenőjük alapított. Nemcsak kitermeléssel, de értékesítéssel is foglalkoznak, illetve ehhez tartozhat egy fűrésztelep, ahol a kitermelt fát végső felhasználásra készítik elő (bútoralapanyag, építőipari kellékek stb.) Margaret az üzleti részét viszi, de ez nem kell, hogy azt jelentse, hogy nem lát bele a tényleges folyamatokba.
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Szomb. 9 Szept. 2023 - 14:54
Én is kereslek!
A legidősebb, a legerősebb!
Információk
Sosem volt erősségem, hogy bocsánatot kérjek. Ismersz. Tudod. Inkább nevetek, és arrébb állok, bízva benne, hogy a másik majd megbékél. Hányszor hagytad rám te is a dolgaimat... Emlékszel, amikor főiskoláskoromban még a gatyámat is eljátszottam egy pókermeccsen? Az utcai fülkéből hívtalak fel, te pedig jöttél, hogy kiments. Kifizetted az adósságomat, hozzám vágtad a váltásruhát, és hazáig papoltál a felelősségről, amiből szerinted egy csepp sem szorult belém.
Az évek alatt sokszor futottam hozzád, ha pénz kellett, ha bajbakerültem. Papoltál. Szidtál. De sosem mondtad azt, hogy nem segítesz, amikor szükségem volt rád. És én cserbenhagytalak. A lehető legszörnyűbb módon, ahogy csak tehettem. És nem kértem bocsánatot... Nem tudtam.
A lányod meghalt, mert elhibáztam. Nem figyeltem eléggé. Egyikünk sem. Tudom, hogy haragszol. Talán gyűlölsz is. Szeretném helyrehozni, de nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Bárcsak megmondanád.