Idézet :

– A mamád orvos lesz, ugye tudod? – kérdeztem Sage-től aznap este, miután boldog kajakómában feküdtünk mindketten. Rám nézett és elmosolyodott, de tudom, hogy csak azért, mert én is mosolyogtam. Hogy a fene vinné el, hogy lehet nem rajongani érte, amikor ennyire pici és aranyos? – Bizony. Jó példa leszek neked, úgy ám. Nem kell ártani másoknak ahhoz, hogy túléljünk.
Kiad valami hangot nyögés és gurgulázás között, amit egyetértésnek könyvelek el. Óvatosan végigsimítok az apró orrán. Nem tudom elképzelni, hogy elhagyjam, valaha is. Képtelenség, ha egyszer így néz rám.
– Megoldjuk, mi ketten, ugye? Egy csapatként.

Mika tizenhat éves volt, mikor megtudta, hogy terhes. Ez minden tini számára elég nagy sokk, de neki főleg akként jött, mivel pár héttel előtte döntötte el, hogy ott hagyja a családját Rose Harborban, távolság mögé rejti mindazt a mocskot, a sok rosszat, amit róluk gondolt. Az szóba se jöhetett, hogy az "ígéretes apuka" tudjon róla, szóval az egyetlen személyhez fordult, akitől még remélt valakit: a saját anyjához. Aki aztán elküldte.
Kétséges, képes lett-e volna felnevelni a lányát, ha nem talál rá Maude csoportjára, aki tinianyáknak nyújtott nem csak menedéket, de munkalehetőséget és fizikai és lelki támogatást is. Ott maradtak, míg Mika egy év késéssel megszerezte a középiskolai diplomáját, és Sage elég nagy lett ahhoz, hogy másokra bízhassa, míg  dolgozni megy. Nagy álmokat dédelgetett a jövőre, szeretett volna orvos lenni, mások vélt megsegítésével vezekelni a bűnökért, amiket elkövetett a családja nevében gyereklélekkel. Egyik pofont a másik után kapta New York Cityben, előbb a munka, tanulás és gyereknevelés hármasa fárasztotta le annyira, hogy ne csak szociális élete, de ép idegszála ne maradjon, aztán el kellett fogadnia, hogy az orvoslétről szőtt álmai pénzmag hiányában elszállnak, majd Sage kezdett egyre rebellisebb lenni. A figyelemfelkeltő rosszalkodásból hamar viták és már-már javítót pedzegető húzások tömkelege lett.
Nehéz úgy, hogy az ember nem ismeri a családját. Sage hamar elkezdte érezni, hogy más, mint a kortársai, nem csak alakváltó léte miatt – abban talált hasonszőrűeket –, hanem mert úgy érezte: háttér, család, rokonok nélkül az éterben lebeg, mint aki nem is létezik igazán. Először óvatosan kérdezgette az anyját, aztán egyre kevésbé volt hajlandó lekoptatni hagyni magát, mígnem a vitákat követően úgy döntött, saját kezébe veszi az irányítást. A születési papírjai alapján nem volt nehéz megtalálnia a család néhány tagját, onnantól pedig már csak buszjegyre gyűjtött - némileg illegálisan.
Mika, tekintve, hogy egyébként is utolsó idegszálait táncolta rongyosra, és mindig is úgy érezte, nem ad eleget a lányának, hiába gürizik, nem látott más lehetőséget maga előtt, minthogy behódoljon az akaratának. Egy kicsit. Az igazi mozgatórugó az volt, hogy meglátott egy álláshirdetést az újonnan alakított Rose Harbor-i körzetre. Égi jelnek vette, és bár a fogát szívva, de elkezdte elintézni, hogy visszatérhessen a városba – egyel többen.

Sage jelleme nem túl kiforrott, tinédzserről lévén szó, és Mika egyébként is a saját szemszögéből látja csak, de megjelenik az ET-ben is. Úgy képzeltem, hogy elég furcsa anya-lánya dinamikájuk van, lévén, hogy ennyire közel állnak egymáshoz korban; valahol mélyen rettentően ragaszkodnak egymáshoz, hiszen csak a másik volt nekik az állandó, biztos pont az életben az elmúlt tizenhat évben, de Mika újabban szinte csak az anyja rossz tulajdonságait látja, a pesztrálását szenvedi, és alig várja, hogy kitörjön. Aztán persze a valóság általában mindig csúnyább és kellemetlenebb, mint azt egy tinédzser elképzeli.
A PBhez nem ragaszkodom, de nagyon szeretem és sok anyaga van, mindenesetre bármilyen legalább részint latina hölgy a kb. korcsoportban megteszi. Várom nagyon!