- Minden csak rajtad múlik - Kifejezetten élvezném, ha a pontszerzésre törekedne, úgy könnyebben kiismerhetném őt, ezzel azt is eldönthetném, mennyire szeretném komoly vanni a közeledését és talán az is kiderülne, valóban vannak-e szándékok a szavak mögött, amiket egymás mondunk, mint szimpla puhatolózó csevegés. - Nem zárkózom el semmitől, hiszen szórakozni jöttem ide ma este, de mindennek van határa, a tétek emelkednek és ezzel minden nyertes pont egyre elérhetetlenebbé válik. - Tisztázzuk a szabályok egy részét, mindezt ártatlan köntösbe bújtatott határozottsággal. Kifejezetten tetszik amerre haladunk, érzem az energiáit, sejteni vélem a gondolatait és élvezem a figyelmet, amiben sütkérezem. Archer megnyerő férfi, tudja, mit akar, kell ennél több? Azt hiszem, ma este remekül fogok szórakozni. - Azt megígérhetem, ha elég kitartó vagy, a fődíj minden várakozásod felülmúlja majd - sejtelmes mosoly mögött többféleképp értelmezhető szándék bújik meg. Levesz a lábamról figyelmessége, viszont keményebb fából faragtak, mintsem ennyitől ruhám cipzárja lefelé csússzon. Szeretem a macska-egér játékokat, a határfeszegetéseket, a váratlan fordulatokat, ma pontosan erre volt szükségem. Miért nem érti az a bolond, a könyveken túl is van élet? De még milyen, nem igaz? - Nem áll tőlem távol a vezetői szerep, de főként a saját életemet szeretem a kezemben tartani. Nincs, aki irányítson vagy beleszóljon a dolgaimba. Megpróbálták már páran, de - kis szünetet tartok - senkinek sem sikerült. Tudnék neked egészen testhezálló feladatokat adni, ha úgy alakulna. - belemegyek a játékba, miközben kezem, mintha csak falatnyi szoknyám igazítanám meg, lassú mozdulatokkal simít végig combomtól a térdem felé. A szám változik, miután egyik követte a másikat, s még mindig nem találtam meg a megfelelőt, akárcsak a személyt, végre mindkettő megérkezett. Ujjaimmal épp csak megérintem a kezét, így csúsztatom tenyerébe a sajátom, s finom mozdulatokkal felállok a székemből. - Lássuk - mosolyodom el. Hagyom, hogy a táncparkettre vezessen, ahol azonnal körülölel a ritmus.
Mindig öröm hallani – noha nagyon is tudatában vagyok az adottságaimmal –, ahogy a másik fél önszántából dicsér engem, flörtöl velem. A játszmák milyensége adja meg egy emberi kapcsolat dinamikáját, és a kissé diszkrét, valamelyest közönséges játszadozások a kedvenceim. A szőkeség pedig ért ehhez, megmozgat és könnyebben vetem le magamról a sznob, fellengzős attitűdöt. Féloldalas vigyor jelenik meg az arcomon, amikor a nevem ízesebbé, csábosabbá teszi. Ha pedig nevek és azok ízlelgetése, akkor hozzá hasonlóan kiejtem a nevét, kissé elnyújtva az „e” betűnél. Miután kikértem az újabb kört a pultostól, csak ezután folytattam tovább az előjáték előjátékát.
- Azért ne kímélj, Rachel! – válaszolom szórakozottan. – A dicsőség még szebbé is teszi a pillanatot… - fordulok felé, közben a pultlapján az ujjaimmal dobolok. - …illetve több pontot is bezsebelhetek így egyszerre, ugye?
Nem magyarázkodom. Mindketten tudjuk, hogy miért vagyunk itt és mit akarunk a másiktól. Én pedig tudom, hogy megadhatjuk egymásnak azt, amit akarunk. Bár szükségleteimet megoldhatnám a prostituáltaknál, netán élhetnék önkielégítéssel, de rám nézve lenne ez szégyen. Épp ezért is reménykedem, hogy Rachel nemcsak itt szeret dominálni, hanem az ágyban is. Egyedül csak a szexnél szeretek megalázkodni, minden mocskával és gyönyörével együtt. Az együttlét sohasem szép, netán romantikus, ahogy naivan a kamaszlányok elképzelik. A szex mindig ösztönös és vad, vágyaktól részeg és bizalomtól terhes. A szerelem pedig nem több egy szeszélyes illúziónál, a bolondok ópiumánál, ami egy újabb kapaszkodót adhat a halandóknak, hogy megtalálják az életük értelmét. Olykor én is beleesem a csapdába és keresem, hogy miért létezem… De minden lét egyszerűen értelmetlen! Az italomból kortyolok egyet, óvatosan bánok az ivászattal, mégsem akarom a pult alá inni magam.
- Mindenképp többet akarok gyűjteni, jól felhalmozni – jelentem ki pajkosan. – És a pontokon túl van fődíj is? – csillan fel a szemem.
A dominanciája újból teret kap, amikor kertelés nélkül rákérdez a táncra.
- Még várok a „számra” – hangsúlyozom ki a „szám” szót.
Ebben némi időhúzás is van, hogy kicsit kitisztuljon a fejem.
- Amúgy nem főnök vagy valahol? – kérdezem tőle vigyorogva. – Ha nem, akkor jól állna a főnöki pozíció – mosolyodom el. - Szívesen dolgoznék alattad... mint beosztott.
Nincs benne semmi gúny, inkább csak némi csipkelődés. Remélhetőleg nem veszi zokon. Miután helyre rázódtam, és egy számomra tetsző, szexi dallam üti meg a fülemet, egyből nyújtom felé a kezem.
- Ezért meg kellett dolgozni, de neked jók voltak az esélyeid - felelem játszi könnyedséggel és az ismeretlent vizsgálom, lehetőleg észrevetélenül, vagyis erre törekszem, miközben csinálom, mert határozottan kíváncsi vagyok rá, ki lehet. - Örülök a találkozásnak Archer - direkt kicsit másképp ejtem ki a nevét, épp csak, nem eltúlzóan -, Rachel vagyok. - Érdekes alak. Egyszerre érzek felőle áradni egyfajta feszültséget, és könnyedséget. Elengedi magát a társaságomban, de talán nem sokkal ezelőtt másvalakiében ez cseppet sem volt így. Az emberek is kiszámíthatatlanok, a démonok meg aztán... királyok korona nélkül. - Legyen így - követem a tekintetét a pultos irányába, aki rövid időn belül meg is érkezik hozzánk. Mikor rám terelődik a szó, lenézek a poharamra. Hm, hogyan fogyott el máris majdnem az egész? Kérek belőle még egyet, kihasználom a meginvitálás lehetőségét, s míg várunk a kiszolgálásra, elfogyasztom az első maradékát. Szavai meglepnek, magabiztos mosolyom azonban meg sem rezzen. Szóval vonzónak talál, ez jó, ez tetszik. Máris találtunk valami közös nevezőt, jól alakulnak a dolgok. - Van benned valami, ami azt sugallja, azok a plusz pontok nem is olyan elérhetetlenek - kezdek bele, miközben eltűröm előre hulló szőke tincsem a fülem mögé. Úgy teszek, mint, aki kissé elgondolkodik. - Hm, legyen, most kivételesen, egy pont elég egy tánchoz, de előre szólok, nem árt, ha gyűjtögeted ők, ha később is szeretnél belőle felhasználni. - hangomból egyértelműen cseng a kacérkodás, a játékosság, az, hogy semmit sem gondolok kőbe vésettnek de ne is higgye, hogy könnyen megkaphat. Lehet, ismétlen, lehet, hogy ma még történnek bizonyos dolgok, de ha arra számít, egyetlen tánccal levesz a lábamról, nos, korábban kellene felkelnie és az se ártana, ha inna egy pohár jeges vizet, hogy kitisztuljon a feje. Nem utcaszéli vagyok, ezt azért szögezzük le. Érzékelem a tekintetét, mire elégedettség is költözik az arcomon játsszó mosolyba. Nem hoz zavarba a bámulással, nézelődjön csak, ha akar. Miután elárulta, hogy tetszik neki a látvány, egyértelművé vált, nem fogja elszalasztani a lehetőséget, hogy megnézzen. - Máris beváltanád, vagy megvárod a megfelelő alkalmat, hogy felkérj? - elébe megyek a dolgoknak, szeretem, ha nálam van az irányítás, bár elnézve Archert, ez komoly harcokat jelent majd kettőnk közt.
Valami legbelül azt súgja, hogy ez a nő tisztábban lát a kelletténél. Ez pedig borzasztóan felcsigáz… Olyan, akivel el tudnék képzelni egy hosszú szenvedélyes éjszakát; gátlástalanul és fesztelenül. A whiskey-s poharamat szorongatom, miközben én is fejtegetem a társaságom, bár ez nem sokáig tart, mert inkább a vonásaimban veszek el.
- Már az is jó, ha nem mínuszból indulok – vigyorodom el a megjegyzésén.
A maradék italomat felhajtom, melegséggel tölt el és hirtelen valamennyire fejbe vág. Kicsit jobban ellazulok, talán fel is oldoztam a sznob, folyton elmélkedő lényem, amit még régen teremtettem.
- Archer – most csak egyszerűre veszem, ha már ő is elhagyta a magázódást. – És benned kit tisztelhetek?
Ezután odaszólok a pultosnak, aki várakozásra int. Minden figyelmem ismételten a társaságomé.
- Szalasztottam el? – ingatom meg a fejem. – Úgy gondolom, hosszú még az éjszaka és meg tudom változtatni azt a női megérzést – mosolygok rá. – Mondjuk…
Ekkor idejön a pultos, kérek még egy kör whiskey-t, majd a nőre pillantok.
- …mondjuk még egy kör itallal, amit te választasz!
A társaságomhoz hasonlóan én is játékos vagyok, követem a példáját és belemegyek a játszmáiba.
- Nem kertelek: vonzónak talállak! – nézek bele kék, örvénylő íriszeibe. – És akarok sok plusz pontot! Van valami limit, hogy pontonként mit kapok? Egy pontért esetleg táncolsz velem? – kacérkodom vele.
Tökéletes alkalmam lenne, hogy megérintsem őt és megteremtsem azt a pillanatot, amikor megcsókolhatom. Azért a nők ennyiből komplikáltabbak, kell az előjáték előtt is előjáték, olykor még ezelőtt se árt az előjáték, mert jól be kell indítani a fantáziájukat. A nők érzések után vágyakoznak, a férfiak pedig a test után. Az igazság félúton van; egyszerűen a megközelítés más a két nemnél, ha szex és szerelem. Amíg a nő válaszára várok, addig megint megpróbálok kevésbé feltűnően végignézni rajta. A fények és a sötétség játéka pedig még kívánatosabbá teszi őt, ahogy megbújik az árnyakban, a nő sziluettjében a sejtelem és a rejtelem. Fel akarom őt fedezni magamnak!
- Olyannyira nem, hogy külön jó pontot is adok a választásért - Már akkor mosolyt varázsolt az arcomra a gesztussal, mikor megkaptam az ajándékot, aztán megjelent és ez a mosoly ott ragadt, miközben igyekeztem észrevétlenül felmérni a társaságom kilétét. Milyen meglepő, nocsak. Többen szaladgáltok a városban, mint gondoltam. Elég volt épp csak kiereszteni a mágiám egy aprócska nyulványát, közelsége lévén azonnal érzékeltem, egy démonnal futottam össze. Valamiért, mintha vonzanám őket, bár nem riadok meg tőlük, egyáltalán nem érdekel különösebben, míg nem életről van szó. Itt pedig, ha mégis, nos, egyelőre egészen jó értelemben vettnek tűnik. Mikor ma elindultam felfedezőútra kellőképp elegem lett a felelősségből, a Stacey miatti problémázásból, meg a többiből. Aranyos lány, komolyan, remek gimis barinő lehet, de az állandó bizonytalankodásával néha próbára teszi az idegrendszerem. És akkor ott van Mads, aki finoman érdeklődik, meddig bírom még a mentorkodást, de az egészre a koronát az az öntelt majom teszi fel, aki miatt végül eldobtam mára mindent, kicsíptem magam és nekivágtam a városnak. Mondanám, hogy hallani sem akarok hozzá hasonlókról, de épp itt ül mellettem egy újabb, aki talán kevesebbet papol és fenyegetőzik nekem, amivel tökéletesen ki tudok jelenleg egyezni. Belekortyolok az italomba, ujjaim a pohár nyakán maradnak miután visszateszem azt az asztalra. Kíváncsian pillantok a férfire, szeretném hinni, hogy észrevétlenül mérem végig a vonásait, azt, milyen külsőt is kölcsönzött magának a bent lakó démon. Van ízlése azt meg kell hagyni. - Kinek köszönhetem megtisztelő figyelmed? - szólalok meg szemrebbenés nélkül átlépve a magázódás udvariaskodós formáját. - Úgy sejtem, nem is tudja, milyen kellemes társaságot szalasztott el, nevezzük női megérzésnek. - játékosság bújkál mosolyomban, kacérság és incselkedés. Azért jöttem, hogy jól érezzem magam és ha már női megérzés, ebben ez a férfi még segítségemre lehet.
A szórakozóhelyek valahol visszataszítóak is nekem. Önszántamból ritkán fordulok meg ilyen helyeken, nagyon ki kell éheznem, hogy esetleg itt keressek magamnak partnert az éjszakára. A túlzott iszogatás sem jellemző rám, de van, amikor nem vágyom másra, csakhogy az agyam eltompuljon. Mondhatni ezzel tudom leállítani a gondolataimat, így tudok megállni és pihenni egy kicsit. De most a munkát keverem a szórakozással, mert egy megbízóm azt akarta, hogy itt találkozzunk. Érthető valahol, hiszen a helyet a kliensem vezeti és az irodájában nyugodtan beszélhetünk a részletekről… A beszélgetés pedig pont azért tud nyugodt lenni, mert az iroda falain túl hangosan ordít a zene. Az utcára is kihallatszik, hogy milyen hatalmas buli van itt. Belépek a szórakozóhelyre, egyből a pultoshoz megyek, aki fejbiccentéssel jelzi, hogy mehetek a vezetőhöz. Mrs.Coleman már olyannyira várt rám, hogy az irodája ajtaja előtt ácsorog és bagózik. Kinyitja az ajtót, követem a nőt majd a mahagóni íróasztalával szemben, a bőrfotelben helyet foglalok. A kint tomboló zaj megszűnik, ahogy bezárul az ajtó, a falak hangszigeteltek. Mrs.Coleman az asztalra félig felül, hosszú szoknyája alól, ahol a combjánál felsliccelt kilátszódik pőre bőre. A szememmel elkalandozom egy darabig, majd megemberelem magam és az ügyre koncentrálok. A nő tárgyilagosan beszél, és azért keresett fel, hogy tusoljam el az egyik drogban meghalt fiatal ügyét. Hogy miért? Azért, mert ennek a szórakozóhely környékén vannak dílerek és mivel Mrs.Coleman áldását adta erre, így ő is lát valamennyit a pénzből. Ami fontosabb, hogy újfajta dizájnerdrogról van szó, és kaptak már el fiatalt ezen a részen, aki ugyanezt a szert fogyasztotta. Most pedig mindent képes megmozgatni a vezető, hogy ne mocskolódjon be a szórakozóhely neve. Nem hiányzik a nyakába a rendőrség, a nyomozások sora. Szokásosan elkérem az előleget az ügyfelemtől, amit meg is ad, sőt, felajánlja, hogy ma két-három kört ingyen ihatok. Nyomban meg is jön a kedvem, hogy kicsit iszogassak. Eleve, kiérdemeltem Ms.Brandt után! Nem lennék a szeretője, mert szinte biztos, hogy alkoholista lennék mellette. Betérek a férfi mosdóba. A hajamat megigazítom, ezután a bőrdzsekimen a cipzárt teljesen lehúzom. A póló, a farmer és a bakancs mostanra jó döntésnek bizonyul, holott nem rajongok az ilyen lezser öltözetért. Legalább így könnyűszerrel érem el a rosszfiús imázst, a többi már csak a viselkedésemen múlik. Zsebre vágott kezekkel sétálok vissza a pultoshoz, majd ülök fel az egyik bárszékre. Egy kör whiskey-t rendelek, közben pedig végigpásztázom a tekintetemmel a nőket és a férfiakat. A neonfények és a sötétség kavalkádjában egy szőke hajú nő kelti fel az érdeklődésem. A pultosnak odaszólok, hogy egy martinit küldök a tőlem nem messze ülő szőkeségnek. Miután odaadja a nőnek az italt, csak akkor merészkedem közelebb hozzá.
- Remélem nem veszi zokon, hogy meghívtam egy italra – mosolyodom el.
Kezdőlap
