Just no

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az egyik kukkolót majdnem letámadtam. De csak majdnem. Képzeletben már párszor a falhoz csapkodtam a tagot, hogy hordja el magát a lakásom elől, de végül csak egy oda-vissza beszólogatásban merült ki a dolog. Bármennyire szerettem volna elodázni, hogy felvegyem a kapcsolatot a falkával, Marának abban igaza volt, hogy itt úgysem bújhatok el előlük. A magánszférát pedig felejtsem is el. A reggeli kávé és az akta olvasgatása után már fixen tudtam, hogy az utam nem haza vezet, de ezt még a munkaidőm végeztével sem várom meg. Számos alfát láttam már az utam során, mikor hová helyeztek át és hol húztam meg magam akár egy hétnél tovább, ott megmutatkozott ez a visszás kapcsolatrendszer. Vagy a tagja vagy, vagy elhordhatod magad. Én egyiket sem szerettem volna.
Most pedig elhatároztam magam, hogy ideje bemutatkoznom is.
A tűzoltóállomás légköre olyan volt, mintha most készülne mindenki a következő riasztásra. Valaki evett, valaki a kocsinál szerelt, biztosan erősít is valaki vagy kint szívja a cigit. Lehet még én is társulnék hozzá egy pár percre, de nem akartam túlságosan húzni az időt. A helyettest kerestem, őt pedig nem itt lelem meg.
- A kölcsönös partnerség végett. - már nem közöttünk, hanem a tűzoltóság és a rendőrség között. Akár egy járőrrel is átküldethettem volna és gyanítom ezt ő is pontosan tudta. Nem olyannak tűnt, akit a fejére ejtettek, mi több tiszteletet sugárzó megjelenése volt, és egyszerre tűnt feszültnek és valahogy nyugodtnak is. Biztosan érti a dolgát itt, hogy működnek az omegákkal az elbeszélgetések.
- Köszönöm, elfogadom. Sima feketét, cukor nélkül. - ha pedig már itt tartottam, nem akartam elhátrálni a lehetőség alól. Így is megkönnyítette a dolgom, hogy ő ajánlotta fel, ki is húztam magamnak a széket. Egyértelműen érzékeltem, hogy ha nem nyújtja a kezét, akkor nem nekem szükséges azt meglépni, eszem ágában sem volt provokálni őt.
- Szeretnélek biztosítani arról, hogy nem bajt keverni jöttem. Sem hozzád, sem a városba. A rendőrségi szolgálataimat felkínálhatom, de semmi több. Az itt tartózkodásom átmeneti és szigorúan szakmai.

Zane & Archie

Just no

Az utóbbi teliholdas éjszaka ismét magukkal hozta a vadászat izgalmát és a belső feszültséget, ami mindig is jellemezte az ilyen időszakokat a farkas miatt. Még mindig nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy érezze a szabadság ízét. A múlt heti események súlyosan nyomták vállaimat, ahogy a telehold fénye alatt újra és újra előtört belőlem a bestia és mintha még a korábbinál is erősebb volt az ő jelenléte. Tudtam, hogy ezt nem hagyhatom figyelmen kívül, hiszen minden apró részletnek jelentősége van, amikor a sötétség szelídebb oldalát próbálom fenntartani.
Az utcákon járőrözve éreztem a város minden rezdülését, és tudtam, hogy a falkák  és a magányos farkasok közötti feszültség sosem volt hanyagolható, hiszen ahol tudomást szereztek rólam, ott sokáig nem volt maradásom. Nem voltam tagja a helyi vérfarkas falkának, amelynek alfája a tűzoltóparancsnok helyettese volt, de most szükségem volt egy ürügyre, hogy találkozzak vele.
A napokban befejeztem egy jelentést egy kisebb incidensről, amely bár lezárt ügy volt, mégis elég hivatalos okot szolgáltathatott, hogy beszélhessek vele négyszemközt. Felöltöttem az egyenruhámat, összeszedtem a papírokat, és elindultam a tűzoltóság felé.
Ahogy az épülethez közeledtem, éreztem az enyhe füstszagot, amely fél évvel korábban talán ennyire intenzíven sosem tudtam volna kiszimatolni. A falak között egy különös nyugalom uralkodott, amely egyáltalán nem volt összhangban a bennem tomboló érzelmekkel.  Még nem jártam erre, de már annyira ismertem a járást, hogy sejtsem merre vannak a vezetői irodák, mégis inkább egy itt dolgozó tűzoltót néztem ki magamnak. Hivatalos ügyben jöttem, lássák csak. A farkas elégedetlenül dohogott. Esze ágában nem volt partner lenni és asszisztálni nekem ebben az egész csevegéssel. De nem provokáló szándékkal érkeztem és ezt vele is éreztetni akartam.
Néha muszáj lenyelni a büszkeségünket, az övét is. Neki is.
- Jó napot! Archibald Collins vagyok, a rendőrségről jöttem. - kezdtem, egyenesen az első delikvensnek, aki nem tűnt annyira elfoglaltnak éppenséggel. Bizonyára az épp ügyeletes csapat egy tagja, hiszen ilyenkor későn már talán nyugodtabb a helyzet a városban is. - Befejeztem egy jelentést egy kisebb incidensről, és úgy gondoltam, hogy személyesen adom át a parancsnoknak. - ha jól értesültem, akkor ő már nem tartózkodott bent, ellenben Ward igen.
Miközben beszéltem, éreztem, hogy az aggodalom egyre inkább hatalmába kerít. Nem csak a hivatalos ügyek miatt, hanem mert az utóbbi időben egyre többször vettem észre a falka tagjait az otthonom körül ólálkodni. Tudtam, hogy megfigyelnek, és ez kezdett egyre jobban frusztrálni. Mindenképp beszélnem kellett most már az Alfával és nem akartam megvárni, hogy valami kellemetlen meglepetéssel találjon be bárki is.
A parancsnokhelyettes most az irodában van. Elkísérem - szerencsére készségesen válaszoltak és én követtem őt a hosszú folyosón, próbálva elfojtani az idegességemet. Nem szabad, hogy hiba csússzon a rendszerbe. Szerencsére mire megálltunk az ajtó előtt, már teljes nyugodtságot sikerült erőltetnem magamra. Csak a papírok miatt jöttem.
Ahogy bekopogtam, a tűzoltó pedig távozott, már be is nyitottam. Egy pillanat alatt sikerült annyira felmérni a helyzetet, hogy itt bizony nem lehet szarozni. Nem éltem sztereotípiákkal, hogy milyen alak várhat rám, az alfa ereje sosem abban rejlett, milyen alkat és mennyire okos. Persze mindegyik fontos, de a tekintély méginkább. A farkas legbelül mélyen lapult, ami lassan táplálni kezdte a bizonytalanságom. De hé, direkt nem az otthonában kerestem fel, hanem szándékosan semleges terepen. Nem vagyok hülye.
- Parancsnokhelyettes úr, jó napot. - köszöntöttem tisztelettel. - Van itt egy lezárt jelentés, amit szerettem volna személyesen átadni.
Megemeltem a kezemben a doksit és az asztalra csúsztattam, figyeltem, ahogy átnézi-e  őket vagy én érdekesebb leszek-e neki. Éreztem, hogy minden pillanatban nő a feszültség, de nem hagytam, hogy ez elterelje a figyelmemet. A szívem mélyén tudtam, hogy nem csupán a probléma megoldása motivált, hanem az is, hogy találkozhassak vele, és talán megértést találjak a falkával szembeni helyzetemben. Roppant bosszantó, amikor a tarkómba valaki mindig lyukat éget.

Zane & Archie