Ha minden a külsőről szólna minden annyival egyszerűbb lenne. Nekem! A szőke haj, ami mindig úgy áll, ahogyan éppen a kedvem tartja, összefogva, egyenesen, hullámosan vagy kócosan ha éppen vad hangulatban találsz, és azok az igéző szemek, sokan mondják, hogy már szinte bűn birtokolni, de ők mint a hatásom alatt álltak. Az orrom a kedvenc részem és a tökéletes bőröm, mert miért ne lehetne valaki örökké fiatal ha az akar lenni nem? Még az öltözködésem is azt súgja, hogy ha velem szóba állsz, akkor nem lesz jó vége, túl könnyen savarok bárkit az ujjaim közé, ami nem szép, de számomra szórakoztató. Az ajkam eredeti, hiába nézed, hogy kamu, mert nem az, nem használtam semmilyen bájitalt, csupán a biológia játszott velem és olyanra alkotott, akár egy modern Angelina Joliet. Fáj beismerni, de egoista énem, szinte azt súgja, hogy tökéletes vagyok, leszámítva egyetlen egy sebhelyet, ami a hasamon pihen. Az apám okozta seb örökre megbélyegzett és emlékeztet arra, hogy nem minden a külső, shizen a tökéletes megjelenés belül szinte roncsolt lelket és szenvedő múltat takar. De te csak kívülről látsz, először, aztán ha beszélgetni kezdünk, akarni fogsz, amint megismersz, már ha engedem rájössz, hogy mindez csak színjátéka annak aki vagyok, amikor meglátsz, de ha belülről megismernél rájönnél az óriási ellentéte, amit a belsőm és a külsőm mutat.


Jó tulajdonságok:
- ERŐS: Talán ez a legfontosabb tulajdonságom és amit mindennap elmondok magamnak. Igen kicsit durva maganról ezt állítani és nem a testem fizikai vonalai utalok, bár azokkal sincsen semmi gond. A lelkem az ami erős és tudom, hogy a megélt rossz tett azzá, aki vagyok. Nem tudnak megtörni egykönnyen, szinte mindennek ellenállok olyan mértékben tudom tartani magam a legrosszabb helyzetekben is és nem hajlok meg egy durvább szó, vagy tett miatt, pedig a mai napig kapok hideget meleget, de mindig mosolyogva távozok, még akkor is ha sírnom kellene.
- ZSENI: 12 éves voltam, amikor rájöttem, hogy nem csak az emberekhez értek, születésemnél fogva és a képességeim miatt, hanem a gépekhez és azok agyához is tökéletesen kifejlett agyam van. Képes voltam bármit meghackelni pillanatok alatt ha pénzre volt szükségem mert a város, ami sosem alszik, nem fogadta be és nem viselte el a hátán a csórókat. Autodidakta módon tanultam el a programozás mélyebb rejtelmeit is, és mire oda jutottam, hogy alkalmazni tudtam volna még durvább keretek között ütött be a szar az életembe és költöznöm kellett. De a tudás örök és fejlődök, nincsen szükségem senkire, aki segít benne, és nem is akarom, hogy legyen.
- JÓ TESTVÉR: A legjobb, bár a tesóimat nem láttam már 5 éve, mindig küldöm nekik a pénzt és amiben tudom segítem őket, hogy ők e jussanak az én sorsomra. Két kistesóm van, két srác, akik már a kamasz koruk hajnalát élik, ikrek, akik elviselhetetlenül lázadnának, ha nem lettem volna velük, amikor a legnagyobb szarban hagyott minket az anyánk. Nem én neveltem őket, ez talán kicsit erős lenne kijelenti, hiszen én is gyerek voltam, de együtt neveltük magunkat, és a mai napig mindent megteszek értük, pont ezért költöztem el tőlük messze, hogy még a baj közelébe se legyenek. Ami jelenleg számukra én vagyok és az életem.
- BÁJOS: Ez nem a tanult viselkedésem, csupán olyan a bájom, hogy mindenki oda van érte, még akkor is amikor az erőm éppen szunnyad. Nem véletlen alakult ki nálam az a képesség, ami, hiszen az emberek manipulálása még erő nélkül is megy, nemhogy azzal amivel születtem. Mindenkivel megtalálom a közös hangot és vigyorogva társalgok el velük, olyan kedvesen és olyan bájosan, hogy a végére még én is elhiszem, hogy olyan vagyok amilyen. Akivel nehezebb, azzal meg használom az erőmet.

Rossz tulajdonságok:
- KÉTSZÍNŰ: Szemben lehet nagyon kedvellek és azt is mondom, de közben meg lépes vagyok a legnagyobb ellenségemnek beállítani és meg sem rebben a pillám. Nem tudom ez honnan fakad, de egy biztos, még azon is képes vagyok átnézni így, aki már évek óta azt hiszi megbízhat a szavamban, de nyugi, másnap mással leszek ugyanolyan, senki sem különleges, de mellettem annak hiheti magát, aztán majd csalódik, vagy nem.
- FÉLTÉKENY: Nem szeretem az érzelem ezen formáját, hiszen gyengévé tesz, de nem tudom elültetni magamban, hogy mennyire utálom, hogy ha valaki arra pályázik aki vagy ami nekem kell. Képes vagyok egy szexi kocsiért is harcba szállni és hisztérikusan elővenni a rosszabbik énem, mint egy féltékeny barátnő. Sosem voltam igazán szerelmes, kedveltem embereket, és nem tetszett, amikor az elválásunk után másra találtak, de ez elmúlik, de addig képes lennék a másik felet felgyújtani.
- CSALÓ: Mit is mondhatnék ez az életem, ebből áll egy sima napom, hogy embereket verek át, hogy éljek, hogy úgy éljek ahogy és azt tegyem, ahogy nekem jó. Nem szépítem, simán átverek valakit ha szükségem van egy nagyobb összegre, a pasik annyira naivak én meg egy igazi picsa tudok lenni.
- RETTEGŐ: Egy dologtól félek, amit nem tudtam leküzdeni és az az, hogy az apám rám talál. Nem tartom magam alapvetően egy félős embernek, hiszen minden adott, hogy a világ mellém álljon, de egy dolgot sosem tudtam elengedni, ami végig fog kísérni az életem során, még akkor is ha az a barom már elpatkol egyszer, a rettegés, amit kiskoromba rakott belém, mintha egy kötelező elvárt viselkedés lenne néhány férfi jelenlétében. De már ha nincs a közelemben akkor is rettegek, hogy megtalál, ha nem lennék az aki, akkor azt mondanám, hogy ez lehetetlen, de valóban az lenne?


Távolságtartó vagyok ha olyan lesz a helyzet, hogy komolyabbá válik. Nem akarok függeni senkitől, így igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy mások függjenek, vagy akarjanak függeni tőlem. Kierőszakolom, nem éppen durva módon, hogy én legyek, akit akarnak, nem válogatok nemek között, nincsen számomra különbség férfi és nő között egy a lényeg legyen elég fogékony arra, amit nyújtani tudok, ha nem akkor megoldom másként. Kihasználom, aki kedves velem és rettegek attól aki nem, ugye milyen jó kombó. Az utóbbit persze nem mutatom ki, nem akarom, hogy bárki rájöjjön arra, hogy én nem az a kemény lány vagyok, akinek mutatom magam. Nem is tudom, hogy van e olyan ember az életben aki tudja valójában milyen vagyok. Nem mutatom ki, nem mélyedek bele senkivel komolyabb beszélgetésbe, és sosem tárom ki a lelkemet senkinek.
Barátaim vannak, felületesek, nem túl mélyek, nem túl régiek, ha valaki túlságosan sokat kér vagy akar tőlem még ezen kapcsolati vonalon is a legegyszerűbb mód arra, hogy ne engedjek, hogy megszakítok minden kapcsolatot vele. Ez nem jó módszer, tudom, hogy nem tudom, hogy képes leszek e valaha máshogy élni, vagy akarok e, kényelmes a független lét, szabad vagyok, már amit láttak, belül már régen bilincsbe vertek az érzelmeim.


KÉPESSÉG: Érzelem manipulálás - Képes vagyok olyan érzemet beléd rakni, amit lehet sosem éreztél volna. Maga a kisugárzásom is elég néha, nem kell az erőmet használni, de vannak nehezebb esetek, amikor kénytelen vagyok és nem is vagyok rest az önös  érdekeim érdekében megtenni.
FAMILIÁRIS:  Dobermann - Sentimental alias ‘Mental
Született boszorkány vagyok, anyám és apám is az volt, a biológiai megcsinálóim leghelyesebb értelemben, így a tesóim is azok. Akkor jöttem rá, amikor egy bolti lopáson majdnem rajta lettem kapva. A szó legszorosabb értelmében végülis rajtakaptak, de két perc volt és máris elengedtek, az eladó szerint megérdemlem a darabot amit loptam egy esti bulira. Pontosan azok pattantak ki a fejéből, amit akartam, hogy kipattanjanak, aztán kutatni kezdtem és kihallgattam anyámék beszélgetését,még mielőtt elhagyott volna minket, azzal az elmebeteggel.
Sosem akartam tanulni, de egyszer észrevette apám,hogy használom az erőm, már nem emlékszem milyen okból történt, de megtettem és majdnem ott maradtam. Túlságosan is sokat akartam kihozni a helyzetből és lehet ott abban a helyzetben apám mentett meg, de ugyanakkor ő is vitt bele az egész rejtelmeibe. Apám a sötét mágia rabja lett, én nem akartam vele tartani ezen az úton, ami nem tetszett neki és ennek meg is adta a hangot.
New Orleansben egy nagy koven tagja voltam, belekényszerültem abba a közegbe, de soha többet nem szeretnék olyan közeg része lenni, nem volt jó tapasztalatom velük, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek jó kovenek, sőt. Talán titkon azért jöttem Rose Harborba, hátha itt magamra találok és nem én leszek a Moon lány, aki ellenszegült az apjának, aki nagy embernek számít ott ahol él, de nem számomra.


Tudtam, hogy mi vár ma rám, tudtam, hogy ha nem jelenek meg a találkozón, akkor apám olyat tesz velem, amit sokszor máskor is megtett már. A pince dohos szaga, a nedves padló és a sötétség már szinte beleégett az emlékezetembe és minden rémálmom helyszíne. Félek, félek,hogy nem leszek elég jó,hogy a tesóimnak ne kelljen ezt megélniük, félek attól, hogy ha megszökök akkor megtalál és közben azon áll bosszút, akiket szeretek. Tudom, hogy meg kell jelennem, így magamra veszem a fekete ruhát. A karkötőt a kezemre veszem, aminek az érintése is fáj, a mágia amivel át van itatva, szinte tépi a lelkemet ki, de viselem, mert ennek tudatában tudom, hogy a testvéreim biztonságban lesznek.
- Levana, indulunk. - hallom apám érces, szigorú hangját és letörlöm a könnycseppet az arcomról és elindulok lefelé a lépcsőn. Hallom az önfeledt gyermekkor hangjait a szomszéd szobából, a videójáték hangos lövöldözését, a hangos örömök hangját, hogy nem haltak meg egy játékban.
- Fiúk elmentünk, tudjátok,hogy hol találkozunk ugye? - már tudom,hogy este nem jövök haza, a tervem tökéletes, és lesz segítségem, először életemben nem vagyok a családomra utalva, arra az egy személyre, aki kénye kedve szerint bántalmazott, mert nem akartam olyan lenni mint ő. A fiúk csak bólintanak, de még kicsik, mit sem tudnak az életről, mit sem tudna arról, hogy kik ők és mik ők, főleg nem azt, hogy az apjuk egy álnok kígyó, aki képes a saját lányát a sötétségbe taszítani, annak ellenére, hogy minden porcikámmal ellenkezek ennek az egésznek. Meg akarunk szökni, a nagynéném, ki anyu testvére sokáig nem is volt része a családunknak, mert ő ellenezte ezt a házasságot, ami anyámék között létrejött, és nem akart részt venni abban, amit apám képvisel. De egy hete felkeresett, elmeséltem neki mindent, és ha minden jól megy, másnap már messze leszünk ettől az egésztől, messze a szörnyetegtől, aki az apának hívja magát és messze mindentől, ami fáj és ami a múltam jelentős részét megkeserítette. A testvéreimnek is ez a legjobb, bár azt még nem mondtam nekik, hogy én nem tartok majd velük, leszakadok, mert tudom,hogy az apám az én képességemre hajaz az én erőm kell neki, és nem a fiúké, bár nem tudom miért és nem tudom mit akar kezdeni vele. Követni fog, és nem akarom, hogy rátaláljon a fiúkra, de majd szépen csendben lelépek, hagyok ott egy levelet és pénzt, és sosem fogom őket cserben hagyni. Fel kell szívnom magam és a sarkamra állni, ezúttal egyedül, tudva, hogy nekik nem esik bajuk, a koven amihez a nagynéném tartozik vigyázni fog rájuk, majd megtanulják a képességeiket használni és megtapasztalják milyen egy szerető családban élni.
Én menekülni fogok ezt tudom, de már van egy hely, ami jónak bizonyul, amiről nem tudhat az apám, nem gondolja, hogy oda fogom elbújni előle és ott fogok élni, mint egy titokzatos, rejtélyes idegen, aki látszólag ezer baráttal rendelkezik és mindenki meg fog kedvelni, de ez csak a játék része lesz, az életem egy része, amiből tudom, hogy egyszer ki kell szakadnom majd ismét, ha akarom ha nem.


Demos Moon: NJK (még…) - boszorkány - biológiailag az apja
Dhalia Moon: NJK - boszorkány -  szülőanyja, mert másra nem volt alkalmas
Lewis Moon: NJK - boszorkány -  egyik kisebb fiú testvér
Landon Moon: NJK - boszorkány -  másik kisebb fiú testvér
Agatha Winch: NJK - boszorkány -  anyai ágról nagynéni