Halványan elmosolyodtam mikor az olvadó jégtáblák robajával Vinnie végre elnevette magát. Pedig a reakcióm ösztönös volt. El kéne ebbe a városba még néhány olyan szerzet mint én és akkor franchise-t lehetne nyitni ebből az unalmas nevű virágboltból. Vagy kellene még néhány másik Valentin nap az évben.
Érdeklődő élénkséggel biggyesztettem le ajkamat a nem várt bók elhangzására, ám aztán játékos fintor költözött az arcomra.
- Igen? Akkor mi a... - mondatomat kettévágták mielőtt befejezhettem volna. Pontosabban négy elsuttogott szótag vágta ketté, amit meg sem kellett volna hallanom ha nincsenek azok a kifent LaCroix gének amelyek még a szú motozására is ráállítják az ember összes idegszálát, hogy pontosan tudja mikor kell elpucolnia a bűntény helyszínéről.
- Te most tényleg azt mondtad, hogy Glenn Quagmire? - esett le az állam némi sértett meglepettséggel. A megbízás leírásában nem szerepelt, hogy egy fekete öves lélektiprótól kell visszaédesgetnem azt a kibaszott könyvet. A megjegyzés - ha valóban ez volt - valamilyen furcsán puha és sérülékeny részt talált el a gyomrom tájékán és félig színlelt - elvégre a másik fele valódi volt - bosszúsággal összefontam mellkasom előtt karjaimat.
- Na, húzz a fenébe, Meg és keresd meg a szemüvegedet ha ilyen rossz a szemed - szúrtam vissza és mentálisan akkorát nyeltem amekkorát csak tudtam, hogy lerázzam magamról a gúnyt ami ráadásul még csak nem is szándékosan mart belém. Amíg Vinnie eltűnt a bolt hátsó részében a szememet forgatva egy rövid pillantást vetettem a plafon felé melyen akár cseppekben meg is ülhetett volna a pára az idebent összegyűlt gőz meg vizes ruháim kipárolgása miatt, de aztán rendeztem vonásaimat és egy barátságos, de nem túl széles mosollyal fogadtam visszatérését, meg főleg a pokrócot amit lobogtatott. Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek sem a rajta található folt, sem a belőle áradó szag miatt, de mivel addigra kibújtam zakómból, a száraz holmi hívogatóbb volt mint egy esetleges tüdőgyulladást. Annyit tényleg nem ért ez a rohadt meló.
- Köszönöm - eresztettem le pengéimet a két csörte közötti szünetben és vállamra terítettem a pokrócot. A lány telefonja fölé hajolva megtekintettem az amúgy teljesen felesleges információul szolgáló mosoda helyet, elvégre mindent Loveday-ék rendeztek ami a mosást és vasalást illette és még sosem éreztem késztetést, hogy megkérdezzem Jo-tól ennek mikéntjét, ám csak hálásan hümmögtem egyet bajszom alatt és biccentve húzódtam hátra. Vinnie ekkor végre magától, persze lehet, hogy csak udvariasságból, de akkor is magától feltett egy érdeklődő kérdést és az elmúlt fél órában először éreztem, hogy megtérül az elázás okozta kényelmetlenség.
- Igen, a Migiri Légitársasághoz szerződtem - hagytam egy szívdobbanásnyi szünetet, hogy a poén landolhasson, majd rezzenéstelenül folytattam - Miután Joan meghalt, kellett egy kis változatosság. Bár, a főnökömet is Jo-nak hívják, szóval lehet, hogy fejben rossz kronológiai sorrendet állítottam fel. A boltotokba azért járok, hogy elcsábítsak egy Charmise nevű prostit akit félrészegen szívem szerint mindig feleségül vennék. Most végre tudod a titkom.
Így, hogy meglovagoltam a sértést már nem is fájt annyira. El kellett ismernem, Vinnie esze gyorsan vágott és a family Guy karaktere sajnos nagyon is találó volt rám nézve. Pajkosan elmosolyodtam.
- Igen, Kanadából költöztem amúgy le. A valódi nevem pedig sokkolóan nem Glenn és még csak nem is Quagmire, hanem csak unalmasan Vincent. Vincent LaCroix. A vezetéknevemet úgy kell ejteni mintha épp okádnál egyet. A következő bulidon kérlek gyakorold, hogy legközelebb ne kelljen megsértődnöm.
Megigazítottam magamon a pokrócot és sóhajtva élveztem ki a pillanatot amikor kissé átfagyott vállaim végre melegedésnek indultak. A pillanatnyi csend beálltában már épp úgy gondoltam, hogy ideje szednem a sátorfámat mielőtt társaságom túlságosan terhessé válna a boszorkánynak, ám meglepetésemre még egy kérdést szegezett nekem. Persze némi odaszúrással.
- Mi a baj a Mekivel? - kérdeztem vissza őszinte kíváncsisággal - Mindenki szereti. Gyors. Van fagyi. Nem kell feszengeni. Te nem mennél szívesen randizni a Mekibe?
Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké... még az ördög is restell kezet fogni vele!
Vinnie tisztában van vele, hogy az elmúlt egy hónap történései után a nap huszonnégy órájában ébernek kéne lennie, hisz Melindát lehet lelassította Vinnie Rose Harbor-ös húzása, de semmiképp nem állította meg. Tisztában van vele, viszont képtelen rá. Az egyetem, a színházi gyakornokság és a virágboltos állás teljesen felemésztették a szabadidejét, így egy lassú nap végére még egy Vincent-féle vásárló érkezése is izgalmasnak számít. Társasági lényként a férfiról alkotott véleményétől függetlenül örül, hogy végre van kivel kitölteni az üzlet párás és nyomasztó csendjét. A pénzszámolással járó komolyságból a Judge Judy referencia rántja ki, meglepetten nevet fel, mintha nem számított volna a férfitól ilyen találó és gyors válaszra. - Áh! - emeli kezeit a levegőbe játékosan szabadkozva - Viccelsz? Te vagy az egyetlen vásárló, akinek megjegyeztem a nevét. - ajkai mosolyra húzódnak, szemeivel a fülledt szoba sarkába sandít. - Glenn Quagmire. - suttogja. Először a férfi elegáns lakkcipőjének nedves lábnyomait veszi észre, csak ezután látja a ruhák állapotát. Szemeit forgatva vonul el a bolt hátsó helyiségbe, ahol pár perc kutakodás után valóban talál egy pokrócot. Egy két foltot leszámítva tisztának tűnik, "Jobb, mint a semmi" gondolja vállát megrántva. Az ilyen pillanatokban sajnálja, hogy még nem volt alkalma bővítenie ismert bűbájai listáját. Legszívesebben Enide-hez fordulna pár hétköznapi praktikáért, viszont nem tudja, hogy esetleg udvariatlannak számít-e ilyesmi kérdezni egy másik boszorkánytól. - Arra szerintem nem lesz szükség - mosolyog, miközben átadja plédet. Szemei elidőznek a férfin, próbálja belőni pontosan a korát. - Sajnos én sem vagyok jobb tájékozottabb nálad, sőt, egy hónapja érkeztem a városba. - azért igyekezett látványosan morfondírozni, majd generációjához híven azonnal rákeresett a városban található mosodákra. - Őőő, azt hiszem két utcával arrébb van egy. Itt - fordítja a képernyőt Vincent felé. Időt hagy a térkép értelmezésére, majd kezét visszahúzva a pultra teszi a készüléket. - És téged mi szél hozott ide? - néz vissza Vincentre az esőfelhők kémlelése után. - Légitársaságot váltottál?
Vinnie gyomra halkan kordulva emlékezteti a lányt, hogy a reggelire vásárolt müzliszelet óta egy falatot sem evett. Gondolatban végigfutja az otthon sorakozó konzervek és instant ramenek listáját, de egyik sem hozza igazán lázba. - Amúgy - töri meg a pillanatnyi csendet - Találtál valami jó éttermet a városban? - ajkait összepréseli, mintha küzdene a mondat második fele ellen - Gondolom nem a Mekibe szoktad meghívni a randikat. - túl gyenge, nem bírta ki.
Vállon veregettem magam az első akadály sikerrel vételéért és Vinnie utasításait követve egyik virágot hoztam be a másik után a párássá és nehéz illatúvá váló bolt belső helyiségébe. Egyenruhám elnehezülve és kényelmetlenné válva tapadt rám vállamnál és combomnál ahogy még egy kis vizet szívtam be magamba a cipekedés közben. Lelki szemeim előtt az otthon rám váró kád és kiadós alvás incselkedett és örömmel csaptam volna a lány orrára a vidám motívumokkal díszített ajtót, hogy elinduljak ideiglenes szállásom irányába.
Vinnie pár másodpercre telefonja képernyőjére szegezte pillantását és ezt az alkalmat használtam ki, hogy gyors, de alapos pillantással felmérjem a bolt trópusi esőerdővé váló terét. Megállapodtam a pultra halmozott bankjegyeken és feltornyozott aprón és a zsákmány mágneses vonzereje azonnal feledtette velem testi kényelmetlenségeimet. Halk ciccegésemet reméltem, hogy csak én hallom, hiszen önkéntelenül csúszott ki ajkaim közül miközben csípőre tettem kezem. Másodjára bántam meg, hogy elvállaltam a felkérést. Az alkalom tálcán, koktélcseresznyével és idétlen napernyővel a tetején kínálta magát és olyan pofonegyszerű lett volna megrövidíteni a virágüzletet néhány dollárral, hogy el sem fáradtam volna benne, de... az nem hogy elárult volna, de aláírtam volna Vinnie örök bizalomvesztését is. Pedig ez nem lehet kevesebb, mint kettő, háromötven, négy... sebesen elkaptam tekintetem az épp megbecsült pénztoronytól ahogy a lány megszólalt és kedves mosolyt erőltettem magamra. A pénztárfiók kattanása felért egy ostorcsapással. Kissé elnevettem magam, ezúttal őszintén, majd összefontam mellkasom előtt a karomat. A merevvé váló egyenruha tiltakozott a feszülés ellen.
- Vettem a célzást, Judy Judge - bólogattam somolyogva - De épp egy virágos korhol meg ezért? Mit szólna Enide ha tudná, hogy arra célozgatsz a leghűségesebb vásárlója jobban tenné ha felhagyna a szenvedélyével? Ugrott a hónap dolgozója cím.
Magam is némi meglepettséggel követtem Vinnie tekintetét, de amint realizáltam, hogy csupán elázottságomat konstatálja - végre, az Isten szerelmére -, vállat vontam és leeresztettem karba tett kezemet.
- Szép jóvátétel a beszólásért - szóltam utána heccelően, ha megindult a pokróc keresésére, majd ahogy végre megkaptam a zöldlámpát, kibújtam a zakóból és a bőrönd húzójára tettem. Alatta az ingem második bőrként tapadt rám amitől megborzongtam. A hőmérséklet szempillantás alatt hűlt le a megérkező eső hatására.
- Felravatalozhatsz pár fehér krizantémmal ha más nincs - ugrattam az épp becipelt virágokra sandítva, majd kilestem a bolt ablakán azt méregetve, hogy vajon mikor hagy alább annyira, hogy elindulhassak.
- Van errefelé valami mosoda vagy ilyesmi? - kérdezem mint aki számít a lány helyismeretére - Június óta még mindig lövésem sincs, hogy mit van ebben a városban. A virágbolton kívül... - vetettem lapos pillantást mint aki várja a visszaszúrást.
Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké... még az ördög is restell kezet fogni vele!
Vinnie általában nem reagált jól a hirtelen érkező felelősségekre, viszont Enide kérése, hogy egyedül vezesse a boltot pár órás távollétében, különös büszkeséggel töltötte el. Leplezetlen mosollyal arcán görgeti végig a főnöke által küldött listát tennivalóiról, miközben kedvenc dalát dúdolja a Wickedből. A főutca ilyenkor általában iskolából kiszabadult diákok lézengő hordáitól hemzseg, de ma egy vihorászó csoportot sem lát a kirakat előtt elsétálni.
Mivel az utóbbi egy órában egy megrendelést felvevő futáron kívül senki sem járt a boltban, gyakorlásképp nekikezdett a kassza elszámolásának. Többször neki kellett futnia, végül a telefonja számológép funkciója segítségével sikerült csak feljegyeznie a pontos összeget. A bankjegyek apró kupacokban sorakoznak a pulton, ám mielőtt még visszapakolná őket elindul kinyitni a bejárati ajtót, hogy a helyiségbe szorult párás levegőt kiszellőztesse. A küszöbről kihajolva az ég felé fordul hunyorogva kémlelve a sötétszükre felhőkkel foltozott eget. Egy kövér esőcsepp gördül le arcán, amitől azonnal pulton pihenő telefonjáért indul. Előkeresi az esőre vonatkozó részt Enide üzenetében, majd nyöszörögve konstatálja, hogy bizony be kell őket hozni ilyenkor, mégpedig gyorsan. Ha ez nem lett volna elég ok a nyűgre, mire visszaemeli szemeit a kint sorakozó cserepekre, már köztük ácsorog a virágbolt leghűségesebb vásárlója, Glenn Quagmire. A valódi neve még nem ragadt meg Vinnieben, azonban a pilótaegyenruha, a nőcsábász tendenciák és az idegesítően éles állkapocs kombinációjától a férfit a Family Guy karakter után keresztelte el fejében. - Szia! - mondta erőltetett derűvel, elvégre mégis csak Enide-et képviseli a bolt beosztottjaként - Persze azzal sokat segítenél, köszönöm - elmorzsol egy képzeletbeli könnyet, elbúcsúzva a korai zárástól és csatlakozik a virágmentésbe. - Azokat a nagyokat kint lehet hagyni, jót fog tenni nekik egy kiadós zuhany.
Amint az utolsó cserép is elfoglalja helyét az üzlet padlóján, Vinnie küld egy rövid üzenetet Enide-nek, beszámolva a fejleményekről. A szinte azonnal visszakapott válaszból beigazolódott alány félelme, miszerint az eső főnöke távollétét is meghosszabbítj. Pár kellemetlen másodperc erejéig csak látványosan kerüli a férfi pillantását, mintha a kirakatra csapódó cseppekből szeretné kiolvasni az időjárásjelentést. - Köszi megint a segítséget. - a pult felé fordul, a kiporciózott bankjegyek láttán a fejéhez kap és elindul visszapakolni őket. - Bocsi, de már éppen zártam a kasszát. - füllenti. - Ha esetleg szeretnél valamit venni is, csak kártyával tudsz fizetni. - a bankjegyeket tároló fiók halk kattanással bezárul. - Vagy igazából mivel törzsvendég vagy, akár fel is írhatom a következő vásárlásig. - Vinnie játékosnak szánta hanglejtését, ám mögöttes tartalmának élét nem sikerült elpalástolni. Elszégyelli magát a személyeskedéstől, lesütött szemeit a férfira emeli. - Hűha. - szalad ki belőle, az esőtől hozzátapadt ing láttán. - Alaposan átáztál... Őő... - eszébe jut, hogy tulajdonképp semmi sincs a kéztörlőn kívül, amivel szárítkozhatna - Körbenézek, biztos van valahol egy pokróc, vagy valami.
- A nővérem hajtotta el, jól gondolom? - hajtottam le fejemet, hogy a pilótasapka elrejtse kárörvendő mosolyomat. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy a pofámat csodásítsam a reptér millió figyelőkamerája előtt, így a biztonságifelvételen az sem látszódhatott, hogy a széksor másik oldalán ücsörgő nő meg én néhány szót váltunk egymással. Nem értem be azzal az elégtétellel, hogy a megbízó túlélte a lepattanást Aurora sarkköri jégből kovácsolt pajzsáról és megtalálta a módot, hogy a rossz nyelvekre hallgatva megtalálja az utat hozzám. Éppen itt, az LAX reptéren.
- A csaj kiskorú - sepertem le komolytalan nevetéssel a nő ajánlatát - Van már lista arról, hogy miért mehetnék börtönbe, de a liliomtiprásért magáncella jár.
Tizenkilenc éves.
- Oké, tizenkilenc. Nem kiskorú, de nem huszonegy - támasztottam meg bokámat a térdemen és kilestem a kalap karimája alól, hogy érkezik-e már a golfkocsi. A nő olyan velősen adta elő a történetet amennyire csak a rendelkezésére álló tíz perc motiválhatta erre. Felvéstem a lány nevét, a grimoire kinézetét és a paraméterek továbbiját mentális lexikonomba és amikor a golfkocsi felbukkant a duty free boltok folyosóján, felálltam és végighúztam tenyeremet a sötétkék egyenruhán. Nem mintha gyűrötté vált volna a hotelből idevezető úton.
- A lányát fogdossa össze magának, én intézem a grimoire-t.
Lehajoltam bekötni az előbb fürge mozdulattal kioldott cipőfűzőt, mire leguggoltam a papírba tekert dollárköteg landolt is nadrágom száránál. A kabinpoggyász titkos rekeszébe rejtettem, majd felálltam és felpattantam az épp megálló golfkocsi hátsó ülésére. A karima alól a nőre lestem. Majd jelentkezem, üzente apró biccentésem, a golfkocsi sofőrje pedig beletaposott, hogy elérjem a Philadelphiába induló járatot... ami amúgy sem indult volna el nélkülem.
***
Már akkor megfogant fejemben a terv mikor a repülő recsegő rádióján bemondtam Philadelphia időjárását az utasoknak. A pilótafülke szélvédőjén keresztül bámultam a gomolygó esőfelhőket és kapkodva csaptam össze a repülési naplót, hogy mielőbb a várakozó kisbuszban tudhassam magam.
- Ne sajnáld a gázt! - adtam ki az utasítást a sofőrnek. Nimbus fején csilingelt egyet a sipka bojtja amikor a férfi százötvennel felhajtott az autópálya felvezetőre. Türelmetlenül kémleltem újból és újból a koraőszi tájat és a pára szépen lassan belehelt minden üveget a kisbuszban. Nem fogunk odaérni, ráztam lábamat és nyomtam lábfejemmel a képzeletbeli gázt.
- Itt húzódjon félre! - csattintottam ki az övet. A sofőr kérdőn nézett hátra a válla fölött és vészvillogóval megállt a főutca első épülete előtt. Természetesen a mozgássérült parkolón.
- Mi lesz már? - mormoltam magamnak egyfajta fohászként, majd azzal a lendülettel vágódtam ki a járműből amit a motorháztetőn csattanó első kövér esőcsepp is megirigyelhetett volna. Kirángattam a húzós bőröndöt.
- És mi lesz a madárral? - kérdezte halálra váltan a férfi és a hárpiát rejtő csomagtartó felé lesett.
- A kalitkát tegye le az eresz alá. Senki nem fog hozzányúlni, nekem elhiheti - és az orrára vágtam az ajtót. A hárpiasas nem olyasmi volt amit őrizetlenül hagyva féltenem kellett a tolvajoktól.
Az eső minden hangszerével rázendített az özönvíz szimfóniájára és arcomat az ég felé tartva hagytam, hogy a víz átáztassa a hajamat, az ingemet és a cipőmet. A kívánt hatás elértével lendületes léptekkel megindultam az idő közben elnéptelenedett főutca járdáján és az utolsó pár bolt előtt kocogásra váltva futottam be a virágbolt napernyője alá. Aggodalmat színlelve fixíroztam a felhőket. Az ajtó résnyire nyitva volt, így számításaim szerint a boltban dolgozó lány - Vinnie, a célpont - már elkezdte behordani a vihar elől az árut. Felkaptam az egyik rózsákkal teli vázát majd térdemmel belöktem az ajtót és víztől csöpögve beléptem az üzlethelyiségbe.
- Szia! Reméltem, hogy ha behozok pár vázát akkor megvárhatom itt amíg alábbhagy az eső.
Ha nem ellenkezett túlságosan, úgy segítettem neki becipelni még néhány virágot, s az utolsó letevésével letöröltem kezemmel a homlokomon megülő esőcseppeket. Megérte végigsétálni a főutcán, gyakorlatilag egy perc alatt bőrig áztam.
A helyzet egyszerre alakult bosszantóan és kedvezően. Ha előre tudom, hogy a megbízó pont a virágboltos lány kirablására kér akkor nem jövök ide kétnaponta és küldetek virágot Sylvie-nek, Francescának, Jessie-nek... Szóval mindig másnak. Magánéletem szempontjából mondhattam volna, hogy éppen közepes magasságból szartam le, hogy mit gondoltak, elvégre fizettem és megkaptam a VIP vendégeknek járó extra diszkréciót is, de Vinnie bizalmának elnyerése szempontjából ez ordas hiba volt. Hendikeppel indultam.
Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké... még az ördög is restell kezet fogni vele!
Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké... még az ördög is restell kezet fogni vele!
Kezdőlap
