Észrevetted a változásokat?
Levetkőzi a szőkeséget, a kislányosságait. Mintha nem volna olyan harsány. Mintha nem lenne olyan élénk.  Mintha kevésbé volna rózsaszín.
De nem mondhatnád, hogy megfakult, hogy ne volna ugyanúgy önmaga, sőt, mintha egyszerre volna most a leginkább önmaga és a legkevésbé. Valami a helyére kattant. Valami pedig összetört.
Többször visel sötétebb ruhákat, kevesebbet nevet, többször látod sétálni - a járása a macskáéra emlékeztet -, kevesebbszer használja az ikonikus rózsaszín rollert.
Aggódnod kéne érte?
Pedig nem tűnik kevésbé lelkesnek vagy buzgónak, ugyanazzal a lelkesedéssel vetette bele magát mindenbe  újra, mióta az iskolába visszatért, de néha... Néha, mikor a tekintete beláthatatlan távolba kalandoz, az írisze ragyogó türkize hirtelen elsötétül, szórakozottan tekergeti az ujja köré újonnan mélybarna tincseit, a vonásai megfejthetetlen kifejezésbe rendeződnek, úgy érzed... mégis csak aggódnod kéne.


Jó tulajdonságok:
- magabiztos : Ennek a lánynak tervei és céljai vannak és teljesen egyértelmű, hogy tűzön-vizen képes átvinni ezeket. Az önbizalma nem alaptalan, hiszen rendkívül fogékony, tanulékony, értelmes és nem utolsósorban szép is. A kitartása példaértékű, ha úgy érzi, jó célért harcol, nehéz megállítani vagy lebeszélni.
- aprólékos és figyelmes: Mindenre odafigyel, mindenkit meghallgat, minden apró kis részletbe belemászik, minden dolog minden oldala és minden történet minden szemszöge érdekli. Ha tervez, minden kis lépést a lehető legnagyobb odafigyeléssel gondol át, alaposan végzi minden munkáját és feladatát.
- maxmimalista: Mindenből és mindenkiből, magából és az egész környezetéből igyekszik a legtöbbet kihozni. Általában jól ráérez arra, hogyan lehet másokat motiválni, ügyesen érvel vagy hat mások érzelmeire, attól függ, mire érzékenyebbek. Nincs olyan, hogy lehetetlen, nincs olyan, hogy egy elé tűzött célt ne tudna teljesíteni, igyekszik mindig, minden körülmények között a legjobban teljesíteni és erre sarkallni a körülötte lévőket is.
- óvatos: Súlyos áron tanulta meg ugyan a leckét, de a bál éjszakáján történtek óta jóval megfontoltabb, jóval figyelmesebb. A döntéseit akár többször is átgondolja, igyekszik mérlegelni az esetleges követkeméznyekkel, hiszen nem akarja soha többé sem a családját, sem a barátait, sem önmagát abba a kellemetlen, fájdalmas helyzetbe sodorni, amibe sikeresen belekeveredtek.

Rossz tulajdonságok:
- magabiztos: És kibaszott idegesítő, nem? Mindenbe van képe belepofázni... De attól mert csinos pofija van, meg hát, meg kell adni neki, nem is teljesen hülye, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenhez ért. Meg egyébként is olyan, mint egy tank, ha úgy érzi, van egy jó ötlete - és mintha túl gyakran érezné ezt -, képes bármin vagy bárkin átgyalogolni. Az önbizalma egyébként is csak álca, nem gondolod? Mint aki csak a saját bizonytalanságát igyekszik palástolni.
- aprólékos, figyelmes: Teljesen szétszórttá tud válni emiatt. Könnyen elveszik a részletekben, olyan jelentéktelen apróságokra fókuszál rá és rágódik rajtuk indokolatlanul sokat, amin más ember azonnal továbblépni. Annyira rákoncentrál a részletekre, hogy nem képes az egész képet egyben látni (aminek az lesz a vége, hogy feltámaszt egy hullát, mert leragad annál a pontnál, hogy valahogy helyre kell hozni a dugába dőlt tervet, addig nem jut el, hogy talán rosszabb következménnyel is járhat, mint amit eddig okoztak)
- maximalista: Az őrületbe kerget. Nem lehet neki nemet mondani, megállíthatatlanul csörtet a céljai felé, mindenkit nyomaszt az elképzeléseivel, lelőni se lehetne. Arról nem is beszélve, hogy milyen elviselhetetlen ha bármi miatt nem tud tökéletesen teljesíteni, nem tud veszíteni, nem tudja elviselni, ha valami nem sikerül neki. (Aminek az lesz a vége, hogy feltámaszt egy hullát, mert nem képes elviselni, hogy dugába dőlt a terv.)
- óvatos: Talán túlságosan is az. Talán már annyira az, ami nem is óvatosság, inkább bizalmatlanság. Amiből persze nem árt, ha van az ember lányában, mert a naivitás mindig elnyeri a maga büntetését, de a túlzott óvatosság se mondható egészségesnek. Hajlamossá vált arra, hogy bezárjon, nehezebben nyílik meg, nehezebben fogad másokat a bizalmába, igyekszik önállóbbnak lenni, ha másért nem is, úgy legalább másokat nem húz magával, ha megint arccal előre landol egy akkora adag szarban...



Talán emlékszel még a mindig pezsgő, mindig cserfes, mindenlében kanál, harsány, mindig, mindenhol ott kell lennie, mindig mindenben részt kell vennie szőke kislányra. Nem mondanád, hogy az a lány nyomtalanul eltűnt, de kissé megfakult, csöndesebb lett, gyakran magába húzódik, halkabban nevet, kevesebb extrakurrikuláris tevékenységbe vágja a fejszéjét.
Nem barátkozik olyan könnyen, de nem is zárt be teljesen, ha ismerted régebbről, feltűnik, hogy kevesebbszer és nehézkésebben kezdeményez. Már nem válik olyan szívesen a társaság középpontjává, vagy legalábbis mintha nem vágyna annyira egyértelműen rá, hogy az legyen, sokszor csöndesen meghúzódik egy-egy eldugott zugban, olvas, rajzol vagy éppenséggel ír. Szívesen szóba elegyedik bárkivel, ha megszólítják - sőt, gyakran magától kezdeményez -, érdeklődő, kellemes természete megmaradt.
Jelenleg nem sok barátja van, és nem is tűnik úgy, mint aki minden igyekezetével azon van, hogy ezen változtasson, bár amúgy nagyon magányosnak érzi magát, de úgy gondolja, míg nem hajtotta teljesen az uralma alá a saját képességét, veszélyes lehet másokra nézve, így erőteljesen dolgozik azon, hogy jó boszorkány legyen. Mindeközben az egyetemi tanulmányaival is próbálja tartani a lépést... És egyre inkább kezdi azt érezni, hogy nem könnyű ennyi mindent egyensúlyozni; a természetfeletti erejét, a tanulmányait, a szociális életét, arról nem is beszélve, hogy egyre gyakrabban gondolja túlontúl sivárnak a - jelenleg nemlétező - szerelmi életét. Bármennyire is túl nagy kihívásnak tűnik ennyi mindennel zsonglőrködni, Hailey kitartóan állja a helyét a saját és mindenki más elvárásainak a kereszttüzében. Egyelőre legalábbis.  


A tavaly tavasszal történt incidens utána valami a helyére kattant benne. Milyen kár, hogy egy ártatlan lánynak az életét kellett áldoznia mindeközben... De a hatalomnak mindig is megvolt a maga ára, a kérdés csak az, hogy miután leróttad a tartozást, képes leszel-e őszintén örülni annak, amire eddig olyan mohón vágytál? Mert kétségtelen, hogy Hailey annyira, de annyira akarta, hogy végre saját ereje legyen, hogy néha azon gondolkodott, bármit megtenne, csak hogy sikerüljön egy súlyos mellékhatások nélküli főzete, ne forduljon a visszájára a bűbáj, ne legyen haszontalan az amulett, amit bűvölt. Azt hitte, ha végre jó boszorkány lesz, ha végre megfelel a családi elvárásoknak, ha nem bukik el több próbát, ha nem ront el több varázsigét, bájitalt, nem fogja annyi emberrel maga körül mégis magányosnak érezni magát. A többiekkel alapított kis kovenje mintha beteljesítette volna a hozzá fűzött reményeket, aztán azt erőszakkal feloszlatták - nem mintha hibáztathatná az Elsőket miatta -, ő pedig ugyanúgy egyedül maradt, ezúttal egy kicsit több szégyenérzettel a mellkasában.
A legtöbb szabadidejét a gyakorlásra használja, Madison pedig rengeteget segít benne, és ahogy egyre ügyesebbé válik, már többször el tudja hinni, hogy van helye a családjában, hogy tényleg büszkék rá. Még ha nem is lehet a családi koven tagja. Legalábbis egyelőre.
Mióta az aktív ereje megmutatkozott, egy amulettet kapott, amivel elnyomja azt, míg meg nem tanulja a képességet kontrollálni.
Familiárisa Vladimir, Nebelung fajtájú, nagytestű, hosszúszőrű, fekete macska.



Gondolkodtál már rajta, milyen érzés meghalni?

Mint egy idegen lakásban éjszaka a legmélyebb álmodból tűzriadóra ébredni.
A legnagyobb sötétben csupa idegenség. A testben teljes a pánik, a szív kalickába börtönzött, szabadulni vágyó kismadár, a tudatnak sokára sikerül csak felismernie a helyzetet.
Akkor felkapcsolják a villanyt.
Amikor pillanatok vannak csak hátra, az idő lelassul. Minden töredékmásodperc, minden utolsó tompa szívdobbanás az eddigi legnagyobb jelentőséggel bíró. Színes emlékképek robbannak szét, minden egyszerre látható és hallható, egyszerre csodálatos és borzasztó, jólesik és fáj, üresség és csordultig tele. Anya mosolya, apa nevetése, az első jól sikerült ugrás, a tenger sós illata, feltépett sebhelyek, rózsaszín biciklin copfos kislány, lehorzsolt térd, whisky-ízű napfelkelte, málnaízű csókok, cigarettafüst, ütés, simogatás.
Csend.  


Gondolkodtál már rajta, milyen érzés félni?

A saját sorsod feletti tehetetlen, megbénult izgalom. Az ítéletre várakozás fekete türelmetlenség, a bírók előtt állni a vihar előtti utolsó csöndes másodperc.
Mi lesz velünk, ha elveszik az erőnk? Ha kitoloncolnak a városból? Kik leszünk a boszorkányságunk nélkül, egy idegen helyen, egy idegen környezetben, idegen emberekkel, félig még gyerekként?
A gyomor összeugrik, a szív a torokba csúszik, súlyos aggodalom feszíti a mellkast, megnehezítve a levegővételt. Mint korhadó függőhídon sétálni át a tátongó szakadék felett, a bizonytalanság savanyú szürkeség, örökkévalóságba húzódik a pillanat, míg el nem dől: lezuhansz vagy átjutsz a túloldalra.

Gondolkodtál rajta, milyen érzés szeretni?

Lebegés.
A bolygókat pályájukra állító napok, a holdakat magukhoz vonzó bolygók gravitációja. Narancssárga, lila, rózsaszín virágmező, puha illatok, pillangószárny-rebbenések, reggeli madárcsicsergés, forró kakaó.
Önfeledés. Átváltozások. Kihívás, vereség, győzelem. Tavaszi szélben libbenő szoknya, szivárványszínű halpikkely. Szárnyak nélküli repülés.
Zuhanás.

Sóvárgás. Undor. Kéj. Fájdalom. Nyugalom. Gyűlölet.
Minden érzést ismerek.
De volt-e valamelyik valaha a sajátom?



Marcus Redwine: NJK - született boszorkány - édesapa
Annabella Redwine: NJK - tanult boszorkány -  édesanya
Olivia Redwine: játékos karakter (Mary) - született boszorkány -  legidősebb nővér
Adrian Redwine: játékos karaktert (Kittina) - született boszorkány -  báty
Melody Redwine: keresett karakter  - született boszorkány - nővér
Dominc Redwine: NJK - született boszorkány -  nagybácsi, a Redwine-koven vezetője
Connor Redwine: NJK, kanon - született boszorkány -  unokabáty
Zachary Redwine: játékos karaktert (Lyn) - született boszorkány -  unokabáty