Hirtelen ötlet volt

- Akkor sem volt szándékos - Volt egy olyan érzésem, hiába magyarázkodom, tálalok elé egy halom érvet, nem fog olyan könnyen túllendülni a dolgon, mint szeretném. Rám is rám hozta a parát ezzel a "felfüggesztett" dologgal, mivel tényleg semmi rossz nem volt bennem, amikor megtettem. Ösztönös volt, aztán benne ragadtam a guanóban. És ahogy sokadjára elismételtem, nem direkt vontam bele, abszolút nem így képzeltem az újra találkozásunkat. Azt hittem, elsimíthatok mindent, visszamegyek Rose Harborba, megjelenek előtte és... és örülni fog nekem. Őszintén? Nem vagyok benne biztos, hogy ez most így van. Talán haragszik rám. Oké-oké, van alapja a dolognak, elvégre a rendőrségre kellett bejönnie kiszabadítani, mégis... Ahj, lesz egyszer olyan, hogy valami úgy alakul, ahogyan én szeretném?!
A kérdésére nem válaszolok azonnal, bár nem lepett meg, pontosan tudom, hogy megtette volna, ha arra kérem. Csakhogy... - Sosem szakítottalak volna el a falkádtól. Nem. - megrázom a fejem. - Azt terveztem, rövid időre meghúzom magam, míg kitalálom, mit szeretnék. Nem volt tervben sem az üldözés, se az, hogy ilyen szinten eltiltanak a várostól, tőled. Nem gondoltam át teljesen, bár azért tartom, kicsit durva büntetést talált ki az ex-alfa. Amúgy a mostani se kutya, kemény feje van, pfu,de még mennyire. Na, nem szó szerint, mert jól viselkedtem, esküszöm. - megint kicsit hadarok, túl sok mindent szeretnék elmondani egyszerre. A végére kissé kifulladok, vennem kell pár mélyebb lélegzetet, hogy helyre álljon tüdőmben a rend.
- Te tényleg azt hitted, hogy képes lennék megcsalni téged - leesik az állam, úgy meredek rá, mintha... nem is tudom, de ekkora képtelenségre csak döbbenettel tudok reagálni. - Erik te tényleg ilyennek gondolsz? Jesszusom, hát ennyire bíztál bennem? - érzem, amint a gőz ellepi a fejem. - A kapcsolatunk többet jelent nekem mindennél! Te voltál a támaszom, iszonyat nehéz volt elengedni, de azt éreztem, tönkreteszlek, ha nem lépek le egy időre, amíg elcsitulnak a dolgok a falkádban. Minden egyes nap gondoltam rád, azt tervezgettem, hogyan jöjjek vissza, eszembe sem jutott, hogy teljesen elvesszek. Hagytam neked egy levelet az istenért! - kifakadtam az utca közepén, elszállt az agyhelyem. - Elolvastad egyáltalán? Benne volt feketén-fehéren, hogy nem hagylak el,hogy visszajövök! Ha le akartam volna lépni Denverrel és új életet kezdeni, szerinted így csináltam volna? Ne, ne válaszolj, mert azok alapján, ahogy az előbb is reagáltál nem biztos, hogy hallani akarom. - széttárom a karom tehetetlenségemben. Közel állok hozzá, hogy elsírjam magam. Vagy sikítsak. Vagy sírva sikítsak, esetleg el is rohanjak. Ez a verzió köszönőviszonyban sincs azzal, amit elterveztem. Eszembe sem jutott, hogy a viszontlátás ilyen is lehet, valahogy boldogság felhőkre, szivárványra, boldogságra számítottam, nagy ölelésre, csókra... Erik olyan, mint valami jégcsap. A szemében látok valamit, amit nem tudok hova tenni. Örülne nekem, valami mégis meggátolja, és ott van valami más is. Mi történt vele, míg távol voltam?
- Nem vagyok éhes, pipa vagyok! - ökölbe szorultak kezeim magam mellett. - Képes lennél elsétálni és beülni valahova ezek után? - Átsuhan az agyamon, tényleg nem sok mindent ettem ma, csakhogy inkább halok éhen, mintsem ennyiben hagyjam ezt a dolgot. Egy lépést, talán kettőt tettem utána, aztán földbe gyökerezett lábbal meredek rá. - Addig sehova sem megyek veled, amíg ezt nem beszéltük meg! - határozottan cseng a hangom, keményen és a lehető legszúrósabb, legelszántabb nézésemmel nézek rá, talán egyenesen a szemébe.

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉

Erik szedd össze magad.. képzeletbeli pofon vágás után kezdtem végre összeszedni magam és nem csak úgy egyhelyben állni mint egy fasz. Sok, túl idő telt el, hogy egy szó nélkül lelépett és még több, hogy legyen időm gondolkozni illetve ne legyen.

- Em.. bűncselekményt követtél el. Akárhogy is hiszek neked és próbálod el,-kimagyarázni mi történt. Ez a törvény. - hangom kicsit keményebb volt a kelleténél, nem szándékosan. - Tudom milyen vagy - ingattam meg a fejemet és talán még el is mosolyodtam kicsit. Hisz ezért szerettem beléd… de ezt már nem mondtam ki hangosan. - Már kezdek hozzá szokni  a belerángatásba- rántottam meg a vállamat. Remélem nem vette sértésnek a szőkeség mert nem annak szántam még ha úgy is hangzott.

-Hmmm - hangos hümmögés hagyta el a számat mikor közölte, hogy nem mondhatja el kivel tartotta a kapcsolatot a falkában. Gyanakodtam mert velem megtiltották a kommunikációt, sőt Emily ki lett tiltva a városból is. De ő még is talált valakit vagy valakiket akivel beszélt, de nem velem. Végül is csak egy bólintással vettem tudomásul, hogy nagyon sok mindent nem akar velem közölni.

Hosszan szuggeráltam a lány arcát a válaszra várva de amikor megszólalt keresnem kellett valami mást a környéken. - Tudom.. de.. ugye tudod ha megkérdeztél volna veled mentem volna?! - tekintetemet vissza szegeztem az alacsony szukára. - De eszedbe se jutott. És ne gyere azzal, hogy nem akartál bajba keverni. Akkor és ott már úgy is mindegy lett volna - horkantottam fel. Mérges voltam mert tényleg felrúgtam volna mindent érte. Csak most már azt nem tudom, hogy megéri e ez nekem??

Olyan érzésem van mintha valaki belenyúlna a mellkasomba és szorongatni kezdené a szívemet. Sokáig malmoztam rajta, hogy Emily vajon megcsal e mert elege van ebből az egészből és mert igazából kényszerből egyezett bele, hogy együtt legyünk és ez csak utolsó csepp volt a pohárba , hogy lelépjen. Viszont az a tény, hogy én tényleg megcsaltam… csak még jobban szorítani kezdett a szívem. - Sajnálom de már őszintén nem tudom miket kellene gondolnom - sóhajtottam majd én is beletúrtam a rövidre vágott hajamba.

- Gyere, elviszlek vacsorázni. Biztosan farkaséhes vagy az egész napos zárkában ücsörgéstől - ha nem ebben a helyzetben lennék biztosan jót derülnék a saját szóviccemen de most inkább csak biccentettem. Elindultam a kocsim irányába de néhány lépés után megfordultam, hogy jön e utánam Emily is. Nem tudom, hogy valóban jó szándék vezérel most vagy csak a hirtelen feltörő bűntudat szemétkedik velem.

words ❖ youtube ❖ note: xx ❖ kredit

Hirtelen ötlet volt

- Felfüggesztett? De, hát nem is csináltam semmit! Jó, de... nálam volt a cucc, de... bepánikoltam. Tudod, hogy nem ilyen vagyok. Elvetemült? Őrült? Na, ezek igen, de nekem is megvannak a határaim. Annyira szerettem volna bizonyítani, hogy megint nyakig merültem a guanóban és kishíján téged is belerántottalak. - megdörgölöm az arcom, kisebb nyögés szakad ki belőlem. Szörnyű barátnő vagyok! Nem elég, hogy el kellett mennem és még csak nem is úgy, ahogy terveztem, hanem az a nyomorék, meg a hülye szukája üldözött el, mégis... El se kellett volna jönnie értem, nem kötelessége. Az is lehet, tökre jogosan, hogy már nem tekint a barátnőjének elvégre leléptem, vagyis... tudja, miért tettem, megérti, nem? Remélem, igen.
- Azt nem mondhatom el - apró fejrázás. Elég embert kevertem már bajba, azt a keveset nem fogom, akik még az ottani falkából szóba állnak velem. Hatalmas kommunikáció volt a hónapok alatt váltott körülbelül három, max négy üzenet. Meg az email Wardnak, hogy ne szedjenek szét, amikor felbukkanok a szomszédban. A régi alfának is írtam volna, csakhogy ő addigra nyekk, és őszintén bevallom, fogalmam sincs, most hányadán áll az ügy. Vajon ez az alfa is szeret szívózni?
Hagyom, hogy elragadjanak az érzelmek és mégiscsak Erik nyakába ugrom a magam kreatív módján. Azt hittem, ezzel megtört a jég, megölel, rendben leszünk. Kósza gondolatként villant át az agyamban, mi van, ha ellök magától és amikor megtette mintha kést döftek volna a szívembe. Szememet elfutották a könnyek, sűrűn pislogva igyekeztem lenyelni, tisztában voltam vele, megérdemlem, hogy ezt csinálja. Ettől azért még rohadtul fájt.
- Ha nem lett volna muszáj, nem megyek, te is tudod - meg kellett köszörülni a torkom, hangom el akart csuklani az első szavaknál. Egy huppanással leugrom a járda betonjára, még azt is látom, hogyan kavarodik fel a por egykor fehér sportcipőm körül, mielőtt felnéznék Erikre. - Valakivel? Ó, igen, Denver Westtel, de az egy majom. Sötét, mint a bátyja, csak neki nem dugtak karót a... Várjunk csak! - egyenesen a szemébe nézek - Te azt hiszed leléptem valakivel és én... Ne, Erik, komolyan, ezt ne! Úristen, tényleg megfordult a fejedben, hogy én bárki mással is...? Hát ez agyrém! - beletúrok zilált szőke hajamba és elfordulok tőle. Fújtatóan tör ki-ki belőlem a levegő, gondolataim cikáznak mindenfelé.

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉

Alaposan koncentrálnom kellett ahhoz, hogy eltudjam intézni a papírokat. Mennyi is.. fél éve nem láttam, nem hallottam róla?! És most egy ilyen hülyeség miatt került újra elő. Az egyik szemem sír a másik nevet. A bordaketrec mögötti farkas pedig izgatottan csóválja farkát és nyújtogatja nyakát mert érzi társa közelségét. Én egyelőre nem tudom mit érzek.. mindent.

Az egyik éjjel-nappali boltból lopott Emily egy üveg vodkát meg egy kis chipset.. Aztán mire a boltos kihívta a rendőröket addig ő egy autó körül lebzselt feltehetőleg elakarta lopni, de mivel nem érték tetten ezért csak kihágásnak minősítették. Szóval nèhàny hónapig jó lenne ha nem keveredne bajba mert akkor màr tényleges elzárást kap és bent lesz a rendszerben is.

Elköszöntem a kollégáktól majd megannyi lehetőséget lepörgettem a fejemben, mi mindent szeretnék mondani a lànynak. Azt kívántam bárcsak örökké tartani kijutni ebből az épületből mert amint kint voltunk az épületből és egymással szemben álltunk, hirtelen minden gondolatom kiszállt a fejemből.

Fel akartam emelni a kezemet, hogy ne szabadkozzon hisz mindketten tudjuk, hogy akarva akaratlanul mindig beleránt a dolgaiba. De mint mindig dőlni kezdett belőle a szó én pedig csak álltam és hallgattam. - Mindenesetre örülök, hogy nem a hullaházból hívtak fel - ráztam a fejemet. - és Szia - egy keserű mosolyt sikerült az ajkaimra húzni. Emily… - Tudom, hogy nem szándékosan csináltad de ha lehet most kerüld el az ilyen és hasonló helyeket is. Néhàny hónap felfüggesztettel el tudtam rendezni a papírjaidat de legközelebb már ügyvéd is kelleni fog - figyelmeztettem a szukát, nem volt semmi megdorgáló a hangomban inkàbb a szokásos aggódást fedezhette fel benne.

  - Szóval akkor hallottál a falka új helyzetéről - túrtam bele a hajamba majd lecsúsztattam a tarkómon ahol nèhàny pillanatig hagytam pihenni a kezemet. - Kitől? - kíváncsiskodtam, mert úgy rémlett Duncan anno elvágta Emilytől minden lehetőséget, a falkával kapcsolatban. Ezért se tudtunk mi se kommunikálni. De most itt van..

Meglepődtem Emily ölelésén. Szívem egyszer csak kiakart ugrani a mellkasomból, viszont az eszem egy furcsa vészriadót fújt. Fura volt számomra ez a kettős érzés és ahelyett, hogy átöleltem volna a szőkeség derekát, gyengéden lefejtettem a nyakamból kezeit és egy lépést hátráltam. - Te is hiányoztál .. de.. - a kezeit még mindig fogtam - de fél évig nem tudtam rólad semmit. Én próbáltalak megtalálni.. annak ellenére, hogy megtiltották. Azt beszélték Vegasba mentél valakivel - ekkor elengedtem a kezét. A szívem még mindig hevesen vert de már koránt sem az miatt mint korábban.

words ❖ youtube ❖ note: xx ❖ kredit

Hirtelen ötlet volt

Izzad a tenyerem. Szénaboglyaként meredező hajszálaim az orrom elé lógnak, mire reflexből belefújok a levegőbe, de semmi értelme. Idegesen túrok a hajamba, közben fülelek. Loptam. Na, de mit? Kocsit? Motort? Piát? Matricagyűjteményt a cserkészkislánytól? Mégis mi a francot csináltam?!
Nekifeszülök a rácsnak, rántok rajta kettőt-hármat, de pechemre nem enged. Mikor ismét magamba roskadok felülkerekedik rajtam egy érzés, alig érte még fenekem az ágynak nevezett bolha-piacot, már pattanok is fel.
Erik! Nem képzelődtem, tényleg őt emlegették, vagyis én említhettem, amiből most az lett, hogy idehívták, ő meg tudni fogja, hogy rólam van szó és, ha rólam van szó megszegi a talán már érvényben sem lévő szabályokat, s ha megszegi.... Atom nagy bajban leszünk!
Szívem olyan hevesen dobog a mellkasomban, mintha ki akarna törni a mellkasomból. Nem elég a kutyaszorító helyzet, amiben találtam magam, még itt van Ő is, akit már hónapok óta nem láttam és csak arra tudok gondolni, milyen jó, megnyugtató érzés lenne nagy medveszerű ölelésébe bújni.
Ujjaim elfehérednek annyira szorítom a rácsot, viszont már nem préselődöm rá, ám még így is, amint Erik megjelenik, először hátrébb ugrom, aztán lefagyva bámulom, végül ismét a rácson csüngök.
- Annyira... - belém fojtják a szót, egyszerre hárman. Kb. csak annyit nem mondanak, duguljak el, mert a felnőttek beszélnek. Beszívom a levegőt, néhány másodpercig benn tartom mielőtt kifújnám. Alkalmatlan időpont ez a hisztire.
Kivisz! Igen, ez az! Ha valaki, hát neki biztosan menni fog!
A "felnőttek" eltűnnek a szemem elől, szinte átnyomom a fejem a rácsok közt akkor sem látom őket, így feladom. Hátrébb lépkedek, míg ismét az ágyon találom magam, ahonnan talán szó szerint is úgy ugrom fel, mint, akit megcsíptek. Hány féle élősködő állat fordulhat meg benne? Ó, te, jó, ég!
Fel-alá járkáltam, míg végre megint előkerültek, akkor megálltam. Tőlem szokatlan csendességgel vártam ki a sorom, mire végre kiléphettem a nyitott rácsos ajtón. El se hiszem!
Szedtem a lábaimat, elnyomtam a késztetést, hogy elfussak, helyette számra harapva felmértem a minket körülvevő terepet. Ciki, hogy nem rémlik semmi? Hogy a fenébe kerültem én ide be, ha minden ennyire idegen? Ennyi erővel egyből vihettek volna a hullaházba is... Öhm...
Tekintetem összeakad egy egyenruhás nőével, akinek bal szeme alatt lilás pandamackókra emlékeztető püffedt folt éktelenkedik. Néhány képvillanás és támad egy csöpp bűntudatom.
Bocsi. Remélem, látja a szememben, utólag megbántam ám, bár dunsztom sincs, mit.
A szabad levegőn első dolgom sóhajtani egy tisztességeset, felemelni arcomat az ég felé és megcsodálni, csukott szemmel, ami extra nehezítés, de na. Ez is valami.
- Először is, leszögezném, nem akartalak bajba keverni, egyáltalán nem - kicsit hadarok, régi rossz szokás, ha valamit nagyon el szeretnék mondani, neki nem újdonság -, tulajdonképpen fogalmam sincs, mi történt, én... Te jutottál először eszembe, mikor rájöttem, hol vagyok. Mérget nem vennék rá, valamit belepakoltak az italomba vagy tudja az ég, de én nem itt akartam kilyukadni. Egyáltalán nem így terveztem az újra találkozásunkat! Azt hittem, ha beszélek Warddal, hogy marhára más vagyok, mint anno, akkor szépen elsimíthatjuk a dolgokat. Erre... És még azt se mondtam, hogy szia. - mély, gyors levegővétel - Szóval... szia.
A régi énem a nyakába ugrott volna szinte egyből, az új sokkal érettebben közelítené meg a helyzetet, csakhogy utóbbi marhára nem tudja milyen, ha valaki újra találkozik azzal, aki ilyen hosszú időn át ennyire hiányzott neki. Úgyhogy sutba dobom a józan észt, fellépek az örs kőlépcsője melletti kőkorlátra (ami egyébként pont olyan magas, hogy térd alatt kellemesen elakadj benne és beess a lépcső melletti bokorba... cseles, meg kreatív, komolyan) veszek egy laza lendületet és Erik nyakába ugrom. Kissé lógok rajta, mert hát ő egy szekrény méretű medve én meg egy helyes kis kerti törpe, akinek a lába alá toltak némi magasítót.
- Annyira hiányoztál! - mormogom, ahogy a lehető legközelebb igyekszem bújni hozzá, már ha hagyja, és nem lök el, amit amúgy megérdemelnék, de az én medvém sosem tenne ilyet.... ugye?

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉

Elteltek a napok, hetek, hónapok. Semmit nem tudtam Emily-ről. Itt van-e a környéken, végleg megszökött, él-e még egyáltalán. Semmit. Sydney, a nővére se hallott róla semmit, sőt ő is elment a városból.
Semmit nem tudtam a lányról, akiért feladtam szó szerint az elveimet, sutba dobva a falkát és annak szabályzatát, a saját bőrömet kockáztatva miatta.. De semmi, Duncan annyira elvágta tőlem, hogy az ég világon semmit sem hallottam felőle.

Éltem az életem, dolgoztam és dolgoztam. Duke örömére több túlórát vállaltam mint amennyi egészséges lenne egy személyre, habár maga a túlóra fogalma is már szitok szó egyeseknek. De én csak így voltam képes elterelni a gondolataimat a lányról… Az éjszakai műszakokat ezért is élveztem kifejezetten. Este több erőszakos bűncselekmény is történik és ilyenkor a kutya nem szokta megkérdezni, hogy szegény fickónak mikor tört be az orra.

Nem hivatalos de a wilmingtoni rendőrőrsről telefonáltak, hogy van egy személy a fogdájukban aki érdekelhet minket, engem. Nevet nem mondtak, semmit csak azt, hogy kifejezetten nekem kell oda mennem.  A telefonbeszélgetés után felvont szemöldökkel fordultam a recepciós csajokhoz, hogy ez szabályos e, ők pedig nem látták akadályát. De mivel nem hivatalosan és sok információt nem adtak meg így csak a műszakom után tudtam elindulni.

Egész Wilmingtonig vezető úton azon gondolkoztam, hogy ki lehet az aki fontos lehet, de mèg se annyira hogy nem hivatalosan kell érte mennem. Rengeteg név felmerült bennem. Régi barát, egy bajtárs aki rossz útra tévedt, vagy az egyik rendőrségi téglánk. Tényleg minden megfordult a fejemben és egészen addig zakatolt is az agyam amíg le nem parkoltam a szürke mazdát a kapitányság melletti utcában. Nyakamba akasztottam a jelvényemet majd miután bezártam a kocsit megindultam az épület felé. A recepción közöltem, hogy miért jöttem majd a pult mögötti idős hölgy közölte, hogy telefonál egyet addig üljek le ha gondolom. De megráztam a fejemet és az ujjaimmal idegesen doboltam a pulton amíg történik a telefonálás és a várakozás.

Néhány perc múlva megjelent az egyik kolléga aki intett, hogy kövessem.  - Elárulnád végre mi folyik itt? - követeltem a választ. - Ha nem tudnám, hogy milyen hónap van azt feltételezném meglepi bulit akartok csinálni - horkantottam fel. Zárkák felé sétáltunk miközben végre kinyitotta a száját a fickó, aki egyébként szintén vérfarkas. - Hallottuk mi történt Rose Harborban az omegával - kezdett bele én meg eleresztettem egy Csodás szócskát némi szemforgatással. - Szóval amikor láttuk, hogy kit hozott be az éjszakás, úgy gondoltuk téged érdekelhet - megállt majd intett az egyik cella felé. Kételkedve, lélegzet visszatartva sétáltam a cella felé. Nem hiszek a szememnek.

 - Emily - dermedtem kővé szinte és lehet, hogy még a szám is tátva maradt. Nem hittem a szememnek és ezzel szerintem más is így volt. - Mit? … Mit keresel te itt?? - kerestem a megfelelő szavakat de csak makogtam össze-vissza mint egy zavarba jött tinédzser. - Kiviszlek innen - jelentettem ki határozottan még mielőtt Emily bármibe is bele kezdhetett volna. - Hol vannak a papírok? - fordultam a kollégám felé aki egy pultra mutatott. Két lépésből az asztalnál teremtem és neki láttam a paksaméta kitöltésének. Írás közben sokszor észre se vettem de a cella felé pislogtam. Nem tudtam elhinni, hogy ennyi idő után itt van.

Mikor végre végeztem a papírokkal(bele tellett nèhàny percbe) végre kattant a cella zárja és Em ki sétàlhatott. - Menjünk - böktem a fejemmel az ajtó felé. Vissza kisértek minket a recepcióhoz majd onnan kisétáltunk az épület elé. - Arra van a kocsim - mutattam a szomszéd utca felé de nem indultam el ha Emily se. Nem tudtam, hogy mit tegyek vagy mit mondjak. Annyi.. annyi minden történt, hogy fogalmam sincs mit mondhatnék neki. - Merre voltál? - kérdeztem végül.

words ❖ youtube ❖ note: xx ❖ kredit

Hirtelen ötlet volt

Ó, édes Istenem, hogy kerültem én ebbe a helyzetbe? És egyébként is, miért pont azt mondtam, amit?! Nem tudok logikus magyarázatot adni a történtekre és az agyam is annyira ködös, hogy szinte a szememen nem látok ki rendesen. Mi a fenét pakoltak az italomba? Vagy az alkohol ártott meg? Hol az az összeszedett lány, aki eddig voltam?
Én nem vettem el semmit!
Az elmúlt hónapokban, miután az alfával beszéltem, aztán meg a másikkal és mindeközben próbáltam elboronálni az életem és azt hittem, lassan helyre fogom tudni rázni.... francokat!
Megrázom a cella rácsát, ami nem mozdul, pedig tudat alatt még egy kis extra erőt is bevetek, de ez tud mindent, bírja a strapát. Fáj a fejem.
Utolsó ködös emlékem órákkal ezelőtti lehet, mikor abban a bulinak látszó helyzetben belém kötött a csaj, akit aztán jól kiosztottam, majd emlékeim szerint elindultam vissza a szállásomra, de... Nem érkeztem meg. Ködös az egész. Helyette itt ébredtem, rácsok között egy kemény, ágynak nevezett valamin, s az egyetlen dolog ami áthatolt a ködön az a név, amit az egyenruhás zsernyák a másiknak mondott. "Russel" Jézusom, ugye nem mondtam ki hangosan, hogy ismerem?! Megtiltották! Duncan azt mondta, nem találkozhatunk... Azóta más szelek fújnak, de... Eriknek nem lehet baja miattam!
Ismét megrázom a rácsot, aztán ellököm magam tőle és leülök a priccsemre. A pokróc szúrja rövidnadrágba bújtatott lábam és a cellatársaim nagyon furán néznek rám. Tagbaszakadt, reményvesztett emberek, nincs mitől félnem. Az azonban, hogy nem egészen emlékszem, mi történt az elmúlt pár órában és csak az érzékeny hallásomnak köszönhetően tudom, lopással vádolnak, nem segít túl sokat a helyzetemen. Annyira jól megvoltam az elmúlt hónapokban! Szépen építgettem a dolgokat, hogyan tálalom Sydney-nek például, hogy mik a terveim, meg ilyenek... Rácsapok magam mellett a kemény matracra!
Duncan azt mondta, változnom kell. Apa azt mondta, döntenem kell. Nehéz súlyokat pakoltak rám és... és most fogok elbukni?
Basszus! Felugrom és szinte a rácshoz préselődöm. Tényleg az ő hangját hallom vagy csak képzelődöm?

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉