Ruth alig éri el a 170 cm-ert, néhánnyal van csak alatta. Szőke haja természetes, ami sosem látott még festéket még a hírhedt tinédzseridőszakában sem; valahogy mindig is kedvelte azt az árnyalatot, amit a sorstól kapott. A hozzá járuló szürkéskék íriszeivel és a családi hátterével könnyedén gondolhatná azt bárki, hogy egy elkényeztetett, luxus életstílust kedvelő nő.
Ennél távolabb senki sem állhatna a valóságtól. Ruth az egyszerűség és a kényelem híve. Elegáns, feszes ruhákban épp annyira feszeng, ahogy az anyag tapad a bőrére, a magassarkúk vékony hegyén két perc alatt képes lenne kitörni a bokáját, majd a nyakát is ezzel egy időben. Jobban preferálja a csizmákat, ha már magasságokba törekszik, azok vannak épp annyira vastagak, amit szívesen preferál.

A farmernadrág az egyik kedvenc viselete, ez az egyetlen olyan öltözet, amit nem tud megunni (sem a hosszú, sem a rövid, sem a kantáros fazont). Ezt tudja bármivel is kombinálni, ami az adott időszakára a leginkább jellemző. Póló, kötött pullóver, trikó, lenge blúz, kockás ingek sokaságai. Az otthonában szívesen hord melegítő és sportöltözetet, az útjai során pedig szintén a kényelmes, könnyen hajtogatható, kevés vasalást igénylő darabokat kedveli. Mivel az utóbbi években a világ számos táján járt a férje miatt igyekezett pratikussá válni e tekintetben.

Haját leengedve hordja, ez alól kivétel a munkája, ahol rendszerint felkötve viseli. Elengedhetetlen kellékének tartja a aviator szemüvegét.

Jó tulajdonságok:
- odaadó: szívvel és lélekkel viseltetik a kapcsolatai iránt és a végletekig lelkiismeretes tud lenni, legalább is a kapcsolatai elején mindig ez jellemzi; egészen addig a pontig, amíg rá nem jön, ez a fajta odaadás egyoldalú. Egyedül a lányával szemben tart ki, még ha ezt sokan nem is így látják, tekintve mennyit van távol és mennyit hagyja magára. Mégis milyen anya tesz ilyet? Hallja a kritikákat a rossz szájakból - és nem, nem az egykori anyósára gondol jelen pillanatban. . A szeretteiért a hozzá közel állókért bármit képes megtenni, bármit feláldozni, de igenis szükség van arra, hogy olykor viszonzásra találjon ez a gesztus, mert ha ez hiányzik az életéből hamar találnak magának egy másik utat.

- közvetlen: Könnyen tud másokkal beszélgetésekbe kezdeni, ez az életében soha nem okozott számára gondot. Még ha nem is ismer mindent az életben, mert ilyen fajta polihisztorrá nem kíván válni, a kérédései nyomán hamar a tág vizekre tud evezni bárkivel. Mindehez alapjáraton kedélyes, sokszor mosolyog és ez is közre játszik abban, kellemes társaságnak titulálják.

- vagány: Stílusos még ha nem is abban a irányban, amiben az anyja annyira szerette volna. Laza; sok mindenben az és sok mindenhez az életében így áll hozzá. Mind a két házasságába úgy ugrott bele, hogy majd lesz valami, nem gondolta túl a dolgokat. Az első alkalommal tudta, hogy a családi kötelesség ezt kívánja meg, a másodiknál... cseppnyi bosszúvágy hajtotta. És mindezekhez jön egy kellő mennyiségű magabiztosság látszata. Saját véleményét nem rest kifejezni, ha az élet úgy hozza és határozottan ki is tart mellette, kerüljön emiatt bármilyen nehéz helyzetbe is az életben. Került már. Nem egyszer.

- empatikus: Tekintettel van az emberek érzéseire és amennyire csak tőle telik igyekszik nem megbántani őket. Ez többször fullad kudarcba, mint, ahogy azt szeretné, de heves vérmérséklete nem segíti ennek a tulajdonságnak a tudatos irányítását. Ettől függetlenül mélyen átérzi a körülötte élők örömét, nehézségét, szomorúságát. Együtt tud sírni, sikítani, lelkesedni bármiről is legyen szó, mint férjének legújabb útjáról vagy épp kiállításáról, esetleg lányának a legújabb élményiről.

- kommunikatív: Beszélgetni kell? Meg kell törni egy kínos helyzetet? Valakinek meg kell mondani a véleményét, ami a másik személynek nem fog tetszeni? Hívjátok Rutht és ő szívesen megteszi. Beszél, akkor is, amikor nem kellene és ritkán marad csendben. Ez épp annyira pozitív, mint negatív tulajdonság is, a maga részéről mégis az előbbihez sorolná. Miért is? Mert a beszéddel sok helyzet megoldható és ha megértő fülekre talál, akkor maguk a csodák is megtörténhetnek az életben. Ebben akar a legjobban hinni, még ha a józan esze és a tapasztalatai nem ezt mutatják a számára.

Rossz tulajdonságok:
- impulzív: Ingerlékeny, szenvedélyes és nem csak a jó értelemben. Szívvel és lélekkel veti bele magát a veszekedésekbe is, ha az igazságérzetén csorbát érzékel. Gyorsan és azonnal reagál a helyzetekre és a megfontoltság ritkán járja át ilyenkor az elméjét. A kockázatvállalástól nem riad vissza és sokszor hozza meg az adott érzelmei alapján a döntéseit, életének minden fontos mérföldkövében ez jelen volt...

- hirtelenharagú: Úgy tűnhet, hogy nagyon hirtelen fel tud csattanni mindenen, valójában nagyon sokáig képes tűrni, ám ha ezt a határt átlépik és a változás csodálatos érzete nem tölti meg az életét, akkor már minden is az idegeire tud menni. Gyorsan és intenzíven reagál a helyzetekre, meggondolatlanul beszél és bármennyire is azon van a józan énje, hogy legyen tekintettel másokra, ezek azok a pillanatok, amikor ez valahova nagyon mélyre szorul az elméjében. A szíve és az érzései vezérlik a szavakat. Többször bánt már meg kimondottakat, mint azt bárkinek is bevallaná.
A lánya érkezése változtatott ezen, a gyereknevelés próbálta őt is megnevelni abban, ne reagáljon ilyen hevességgel... talán vele szemben képes erre egyedül.

- makacs: Csökönyösen, akár egy rossz szamár. Ha kitalál valamit, azt végig is viszi, kerüljön ez bármibe, arra pedig nagyon kevesen képesek, hogy ilyen esetekben a józan ész erejével érjenek el nála célt. Az a fajta nő, akinek ha azt mondják, hogy valamire nem képes, akkor képes megmutatni ennek az ellentétjét, a munkája során erre szüksége is van, hiszen amikor még elkezdte a pályáját, akkor a női mivolta inkább hátráltató tényező volt, mint előnyös. A makacsságának köszönheti, hogy nézték valakinek. De a makacsságának köszönheti, hogy a magánélete mindig is egy két lábon járó katasztrófa.

- független: Nehezen tudja igazán elkötelezni magát egy kapcsolatban. Bármit meg tud adni a másik félnek, ameddig érezi a viszonzást és ha érzi, hogy szabadon szárnyalhat a világban. Amint ennek az érzetét kihúzzák a lába alól úgy érzi, hogy egy láthatatlan kötél fojtogatja. Szabadulásra, önállóságra vágyik. Képes megállni a két saját lábán, ezt több ízben is bizonyította is már az életében és lám, most mégis ott van, ahol van. Húszas évei közepe óta midig függ valakitől, amitől egyszerre szabadulna és képtelen ezt megtenni úgy igazán.

- terhelhető: Minden tekintetben; a családjában magára vállal minden szerepet, övé az anya, a feleség, a háziasszony, a bejárónő, a szakácsnő, a kertész, az aki a sütivásárra a legtöbb muffint készíti, aki mindig tisztán és ragyogóan tartja a lakását, kocsiját, kertjét, kamráját. Mindent megtesz azért, hogy a másik fél a sok munkától fel tudjon lélegezni, hogy a gyermekének a tanulmányai könnyebbek legyenek. A munkájában mindig bevállal minden plusz órát, műszakot, feladatot, amit csak rá osztanak. Szeret aktív és értékes tagja lenni annak, amiben éppen él. Az egyedüli hátránya ennek, hogyha már túl soknak érzékeli a rá rakott terheket, képes hamar felrobbanni és annak mindig tornádószerű következménye van.


Bárkivel kijön, nyitott és társasági személyiség, évei folyamán nem tapasztalta volna azt, hogy lenne olyan embertípus, akit ne kedvelne. Konkrét személyek vannak, akik nem tartoznak a kedvencei közé, de ezek egytől, egyig tettek azért, hogy ide kerüljenek. A lista legelején példának okáért az egykori anyósa áll, akinek a házának a küszöbét nem lépheti át évek óta; mintha ez valaha visszatartotta volna őt igazán attól, hogy meg is tegye. Megtette. Nem egyszer.

Barátságban hűséges, kitartó és megbízható. Könnyedén ad és ritkán kér viszonzást ezért cserébe. Ennek ellenére elmondható, hogy közeli barátaiból nagyon kevés akad. A kapcsolatainak a legnagyobb része felszínes, vagy nem túl mélyre ható. A lelkét gyötrő problémáit kevesekkel tudja megbeszélni, de a mindennapi élet által kínált lehetőségeket és dilemmákat könnyedén osztja meg és szívesen hallgat meg másokat is, hátha képes tanácsot adni. Kéretlenül ezt csak ritkán teszi meg, de ha kérdezik zokszó nélkül veti bele magát az ilyen jellegű társalgásokba.
Ruth az a személy, akire lehet számítani, a munkájában, a kötelességeiben. Az iskolában, ha kérést intéznek hozzá megteszi és még túl is teljesít.

A magánélete mégsem egyszerű.
A lányát a holdig és vissza imádja. Nem könnyű egy tinédzser lány nevelése, a határokat meg kell húznia elég élesen, de ez nem jelenti azt, hogy a saját olykori szigora vagy döntései ne szaggatná meg a szívét elég rendesen. Ennek ellenére megpróbál a lehető legjobb kapcsolatban maradni vele és mindent megtenni azért, hogy biztonságban legyen. Nyitottan áll hozzá és a kéréseihez és amennyiben azok észszerűek soha nem látja okát annak, hogy ne tegyen a kedvére. Tudja, hogy keveset volt otthon az elmúlt években és nem tett jót Bethnek, hogy ennyi időt töltött egyedül, hogy mások vigyáztak rá, nem ő, de a jövőben ezen változtatni akar.
A párkapcsolatait leginkább úgy lehetne jellemezni, mintha egy szélvihár sepert volna át a vidéken. A kapcsolatai elején a végletekig képes elmenni szeret és támogat és nem mondja ki, de elvárja, hogy hasonlóképp viszonozzák ezt; ami egyenlő a lehetetlennel. És ha ezt nem kapja meg? Akkor harcol, szenvedéllyel, ami mindaddig működik, amíg a viták végén az ágyban – vagy épp máshol – kötnek ki, de amint megmakacsolja magát? Ember legyen a talpán aki képes nyomon követni azt a logikát, amellyel a döntéseit meghozza.  


Alapító család tagjaként idejekorán megismerte mi is húzódik a világ színfala mögött és amit látott az nem igazán tetszett neki. Nem arról van szó, hogy inkább élné az életét a homokba dugva, ahogy oly sokan teszik, de annak a ténye sem tetszik, hogy annyi lény járja a világot, akik többek nála. Cseppnyi irigység önti el a szívét, ha rájuk gondol, amiért ő nem születhetett egynek közülük, közben pedig a lehető legtávolabb akarja őket tartani a lányától. A paradoxon, amit képtelen magában feloldani és amiről nem tud még tulajdon családja sem.

Családja miatt gyorsan a kötelezettségekké akarták változtatni az életét, csakhogy ő ebből nem kért. Nem abban a dinasztikus formában, amiben a nála jóval idősebbek elgondolták. Meg akarja védeni az embereket a természetfelettitől, ezért is vált belőle vadőr, de nem hisz a családok közötti elitista elvekben, még ha az első házassága nem is erről árulkodik. Annak vége óta tudatosan megy szembe a családjával az elavult nézeteik miatt. Olyan mértékű szerepet nem vállal, amit ők akarnak, ehelyett valami teljesen mást választott.

A természetfeletti felé naturalista módon áll; amíg neki nem ártanak ő sem árt nekik. Vadőrként a természet körforgását és összhangját akarja megtartani, amibe néhány átváltozni képes élőlény könnyen beleszólhat. Kevesen tudnak velük szemben sikerrel felvenni a harcot, de őt kifejezetten erre képezték ki.


Dühből csapom rá a telefont, a fali tartóba szinte erővel helyezem vissza a kagylót, minden reményem ebben a pillanatban abban van, hogy hallja a csattanó hangot a túloldalról.
- Seggfej – sziszegem a fogaim között, miközben az ideg végig cikázik az ereimen keresztül egész testemben. A feszültséget érzem a lábujjam hegyétől egészen fejem búbjáig.
Rémlik, hogy mibe házasodtál be? Szinte hallom a hangját visszhangozni az elmémben és ez az egyetlen mondat, kérdés mérhetetlen módon húz fel mostanra. Mert ezt használja mindenre, kifogás gyanánt. Hogy nincs itthon, nem foglalkozik a lányával, nem törődik velünk. Nem ér rá szinte soha, semmire és nem a lehetetlent kérem tőle, csak azt a minimumot, amivel egy kapcsolat jár. Legyen itt. Ebben a házasságban ketten kellene, hogy legyünk. Ketten! Nem azért lett gyerekünk, hogy aztán teljes mértekben magamra hagyjon.
Öt ujjammal túrok a hajamba, hátraseprek minden tincset, ami arcomba akarna lógni jelenleg és hogy megnyugodjak valamennyire ott is tartom a kezem, fogságban tartom saját koponyám, enyhén szorítva azt, mintha ettől a bennem dúló harag bármennyit is csökkenne.
Bee életem középpontja, de fáradt vagyok, konstans; kimerült és még így is a legjobbat nyújtom magamból, neki, miért is? Hogy kényelmesebbé tegyem a munkáját!? Ha most nincs jelen, akkor mégis mi a garancia, hogy később megteszi majd?
Kérdések, amelyek egyre többször kavarognak elmém tekervényes ösvényén és amelyre választ nem találok. A hűtőhöz megyek és egy üveg sört veszek ki belőle, a tetejét hagyom, hogy a letekerést követően a pultra hulljon, csengő visszhangot hagyva maga után.
Nagyobbat kortyolok a keserű nedűből, de ezúttal ez sem segít megnyugodnom.
Az asztalon hagyom és a gyerekszoba felé veszem az irányt. Fény a lakásban egyedül a konyha-nappaliban ég, az onnan nyíló folyosót gyéren világítja meg, ahogy lányom szobáját is. Nézem az alig hároméves cseppség milyen nyugodtan és gondtalanul alszik és a mérgem szép lassan száll el. Tehetetlenül döntöm vállamat ajtófélfájának, kezeimet keresztbe vonom magamon, így szemlélem őt.
Az alig néhány napos hívásra gondolok, ahol az egykori főnököm érdeklődik afelől mikor térek vissza hozzájuk. Normális körülmények között az anya egy fél év után már vissza megy dolgozni és bár megtehetjük, hogy ez ne legyen kötelező, érzem, hogy mennék. Visszavágyok az erdőbe, a természetbe, felnőtt emberek közé. A bölcsöde opció lehetne, számomra. De nem, mert a hagyományos családi szerepköröket be kell tartani és ebben én vagyok az, akinek mindent fel kellene áldoznia és lenyelnie a keserű pirulát.
Cseszd meg Artie. Tudod, hogy mikor fogom én ezt elviselni!?
Beth megmozdul takaróját jobban felhúzza magára, amíg a másik lábát kinyújtja alóla. Ajkamra szelíd mosoly költözik. Óvatosan lépek hozzá közelebb, leülök az ágy mellé, könyökeimmel támaszkodom meg a keretén, egy kósza tincset kisimítok a hajából.
- Neked boldogságot ígértem - emlékeztetem magam arra az ígéretre, amit a szülői ágyon tettem, amikor először tarthattam a kezemben. Igen. Ő miatta. Ő miatta képes leszek elviselni.
Figyelek. Mindig figyelek.
Figyelem ahogy a szöveg megérkezik a túlfélre, látom, amikor elolvassa és összeszoruló szívvel figyelem azt a három pontot, amely a választ jelzi.
Holnap is írsz?
Elmosolyodok és egy pillanatra felpillantok a készülékről, hogy végignézzek Coopon, aki a csomagját nézi át még utoljára, mielőtt elindulnánk holnap a svájci Alpokba.
Mindig, amikor tudok. Most pedig sipirc aludni! Jó éjszakát!
Jó éjt! Szeretlek!
Én is szeretlek, Kincsem!
Egy ideig még bámulom a telefonom, elolvasta ugyan az üzenetem, de nem válaszol már többet. Szót fogadott és elment aludni, vagy mással társalog inkább. Nehéz sóhaj születik meg a tüdőmben és sokkal vészjlóslóbbnak érződik, amikor elhagyja ajkaimat.
- Nincs ez rendjén - szólalok meg csendesen de nem tekintek fel férjemre.
- Micsoda? - ő sem tekint rám, túlságosan elfoglalja, hogy az objektívek akként kerüljenek be a helyükre, hogy azokon egy árva karc se keletkezzen.
- Hogy nem vagyok Beevel. Mellette lenne a helyem.
- És mégis mit tehetnél? Hazamész? - hangja hitetlenségtől cseng. Azzal a fajtával, ami még csak azt sem feltételezi mást is tehetnék, minthogy jó kiskutya módjára követem, ahova ő megy.
- Miért is ne!? - csattanok fel hirtelen és felállok az ágyról. - Holnap nem muszáj veled mennem tovább, pont ki is tudnék menni a reptérre és az első géppel hazamehetnék!
- Ne nevettesd ki magad, Ruth. Te is tudod, hogy nem teheted meg - tekint fel rám, de mindössze a szemeit mozgatja, fejét továbbra is abban a pozícióban tartja, mint az előbb, tökéletesen kimutatva, mennyire nincs ínyére ez a beszélgetés és szívesebben foglalkozna továbbra is a csomagolással. Hosszú út várna ránk holnap.
- Miért is nem? Mégis miért kell nekem itt lennem? Egyedül azért, hogy társaságot nyújtsak neked, lássuk be. Ennyi az egész. De ő a lányom, látod mi lett a vége, hogy egyedül hagytuk - a kétség, amely azóta is él bennem, egyre jobban erősödik. Nem vagyok jó anya, mégis ki hagy otthon egy tizenévest egyedül, miért is? Hogy járja a világot?
- Ott van az apja, nem igaz? Meg a te családod, figyelnek rá - egyszerűen csak odahányja félvállról a szavakat. Szívem szerint odamennék hozzá, a gallérjánál fogva rántanám meg. HÁT NEM ÉRTED, HOGY FENEVADAK KÖZÉ KÜLDTEM? ordítanám a képébe... mégsem teszem meg, mert ő nem tudja. Nem kell tudnia, ahogy a lányomnak sem, ez volt a megállapodásunk az apjával.
- Ami pont nem olyan, mintha az anyja vele lenne. Épp elég gond volt így is körülötte, de most kiszakadt egy környezetből, amit ismert, idegenek között van.
- Mire célzol? - karba tett kézzel egyenesedik ki, végre figyel rám.
Mély levegőt veszek.
- Hazamennék, hazaköltöznék Rose Harborba. A vadőrség  megkeresett, hogy emberhiányban vannak. Így ott lehetnék vele.
- Vissza akarsz menni dolgozni? - vonja fel a szemöldökeit kérdőn... deja vu érzésem van és a bennem nyugvó haragot ez egyre inkább táplálja. Újra mélyen szívom be a levegőt és nagyon, nagyon lassan fújom ki.
- Megoldás lehet. Kialakítunk neked ott egy helyiséget a házon belül, hazajöhetsz hozzánk, amilyen gyakran csak szeretnél és pont, ahogy Beevel beszélek mindennap, veled is megtenném - hangom meglágyul, közelebb lépek hozzá, szinte hozzásimulok, amivel elérem, hogy kezének keresztezését feloldja, helyette engem öleljen át.
- És közel lennél Hozzá - az utolsó szót jobban megnyomja, amire akaratlanul is szemöldökráncolásra késztet.
- Mire célzol? - rajtam a sor, hogy tisztán beszéljünk.
- Nem tetszik a gondolata, hogy a közelében légy. A kelleténél többet - hangja elmélyül, ezt akkor csinálja, amikor ellenez valamit. Nem akarja megtiltani, mert tudja, ezt nem teheti meg velem, de erősen érezteti, mit is akar valójában.
- És szerinted vagyok annyira ostoba, hogy visszamegyek hozzá? - kétkedő pillantást vet rám. - Persze, megcsaltam veled és ezt fordítva is eljátszom? Ennyire hülyének nézel? - ennyire vagyok hülye, de neki ezt nem kell tudnia, inkább a felháborodásra koncentrálok, ami a hangomban foglal helyet.
Korán terveztünk ma lefeküdni de ehelyett a lehetőségeinket beszéltük át, melynek egyetlen egy vége lett.
Hazatérek hozzád Bee.
Anya már jön, tarts ki.


Bethany Montgomary : Játékos karakter; Becks - ember - egyetlen lánya
Coop Walker: NJK - ember - második férj
Arthur Montgomary: Játékos karakter; Cori - ember -  első férj
Julia K. Heavonford: NJK ember/alapító, sógornő
Christian Heavenford: NJK - ember - unokaöcs
Samantha Heavenford: Játkos karakter; Lyn - ember/alapító - unokahúg
Jamie Heavenford: keresett karakter - első - unokaöcs