Abraham arcát mély ráncok barázdálják, a homlokán és a szeme sarkában a legkifejezettebb, barna bőrén számos heg és sebhely viseli a Bárányok tevékenységének nyomát. Fekete hullámokban kunkorodó hajába ősz szálak vegyülnek, szinte állandó dús sötét szakállába is hasonlóan keveredik a korral járó világos szálak. Sötét, majdnem teljesen fekete szemét hosszú pillák keretezik, egy ideje szemüveget visel, hogy távolra is lásson. Széles orra alatt bújik meg a rózsaszínes szája, ajkai mögött hófehér, makulátlan fogsor ül. Egykoron kidolgozott felsőteste mára úgynevezett aputestté alakult, de nem pocakosodott el, nem hagyta el magát. 182 centi magasra nőtt, apjához képest igen alacsonynak számított.
Pulóverekben, farmerben jár a mindennapokban, ingeket preferálja a pólókkal szemben. Öltönyt akkor vesz fel, ha alkalma van, jól érzi magát benne. Általában bőr cipőkben jár, télen vesz fel bakancsot csak. Edzőcipője csak az a pár van, amiben néha az erdőt járja, abban jár el futni is heti háromszor.
Tetoválás, testékszer nem díszíti testét, karórát hord néhanapján, illetve egy apró aranykeresztet egy keskeny láncon a nyaka körül.


Jó tulajdonságok:
- Cél-orientált : Abraham amit kitűz maga elé, azt végrehajtja. Azt vallja, hogy a cél szentesíti az eszközt, és nem adja fel az első akadályoknál. Semmi nem térítheti el a célja elől, ami jelenleg Rose Harbor természetfeletti népességének szemmel tartása.
- Elbűvölő:  Mindig tudja mit kell mondania a nőknek, hogy elvarázsolja őket. Egy-egy apró gesztus, mosoly, bók, érintés, és a legtöbb naiv fiatal hölgy szívét megdobogtatja. Ezen képességét szégyentelenül ki is használja, nincs tekintettel senkire és semmire, főleg nem a családjára.
- Hűséges: A Bárányok iránt. A vele történtek megerősítették őt abban a tanításban, hogy a Szervezet szükséges, védi az embereket, megtisztítja a világot a gonosztól. Kiszolgálja a Szervezet igényeit, az idejét és energiáját a Bárányok oltárán áldozza fel.
- Figyelmes: Megfigyelőként mindent észrevesz, a legapróbb jelet is kiszúrja. Ez a dolga, ezt tökéletesítette az évek során. Mindent meghall, meglát, megérez – a gyanúnak pedig rendíthetetlenül utána is megy, hogy bizonyítékot szerezhessen, alátámasztva őt.
- Visszafogott: Nem feltűnősködik, szeret a háttérben maradni. A külvilág felé a tökéletes család képét közvetíti, a zárt ajtók mögött már nem ilyen egyszerű és a szép a helyzet. A városlakók többsége egy szelíd antikváriumosként ismerik őt, senki se sejti, hogy milyen szerepet tölt be a Bárányok között.

Rossz tulajdonságok:
- Előítéletes:  Az apja szelleme él benne továbbra is. Nem csak a természetfelettivel szemben, de a normálistól eltérő, nem megszokottal szemben negatív érzései vannak. Ha valaki szembesíti ezzel ő tagadja persze, racionalizálja a gondolatait, nem akarja elismerni, hogy messze nem keresztényi a gondolatvilága.
- Hűtlen: A feleségéhez. Egész életében nőcsábász volt, egyetlen ember mellett érezte magát teljesnek, aki mellett nem volt szüksége másra, de őt sajnos elvesztette. Ma is szeret nőkkel enyelegni, imádja az udvarlást, a szerelem első bimbózó kis érzéseit, a szenvedélyt, ahogy az ereiben száguldozik.
- Keserű: Az életről, a mindennapokról, az emberekről alkotott képe negatív, pesszimista, olyan, mint a gyomorban az epe. Megmar mindent, felold minden szépet, csak a mocskos, keserű, elviselhetetlen lét marad hátra a lelkében. A reménytelenség.
- Önpusztító: Az alkohol, a nők, a rossz döntések koktélja a lelkét és a testét egyszerre bontják le. Abraham akkor érzi, hogy él, ha fájdalom szorítja össze a szívét, az eufórikus pillanatok után a földbecsapódás hozza meg neki a megfelelő kielégülést.
- Rugalmatlan: Nem könnyű vele szót érteni, együtt élni, mert nem hajlandó alkalmazkodni. Mindennek olyannak kell lennie, ahogy ő azt eltervezi, más szempontjait eszébe se jut figyelembe venni.


Abraham neveltetése miatt barátai sosem voltak, ezt a köteléket a bajtársiasság, az összetartozás váltotta fel az életében. Elmúlásig hűséges a Bárányokhoz, bármit megtenne értük, csak kérniük kell. Jobban bízik bennük, mint a családjában. Meghalna bármelyikükért. Még akkor is, ha az apjával, aki beavatta őt a Bárányok Szervezetébe, viharos, csalódottsággal fűszerezett, gyűlölettel átitatott volt a kapcsolata.
A nőkhöz való viszonya komplexebb. Az első felesége, Sheila volt a mindene, mellette megtapasztalhatta az igazi szeretet, család, melegség érzését, amit azóta is kerget rendíthetetlenül. Keresi a fiatal hölgyek társaságát, szeret flörtölni, udvarolni, élvezi ezt az izgatott, óvatos kalandot, ami az első pár ágyba bújásig tart. Folyékonyan hazudik a feleségének, nincs rá tekintettel, szinte az orra előtt folytat viszonyt minden jött-ment leánnyal. Elridegült házasságban él, többet beszélnek az antikváriumról, mint a kapcsolatukról, a gyermekeikről.
Legidősebb fia, Adam az egyértelmű kedvence. A kedvében jár, igyekszik mindent megadni neki, cserébe hatalmas terhet ró a vállára – elvárja a tökéletességet, a fókuszt, az elköteleződést. Azt, amit ő nem adott meg a saját apjának. Bűntudatát is szeretné a fia sikereivel elcsitítani, enyhíteni.
A kisebb gyerekeivel hideg a kapcsolata, alig tölt velük időt, egyenesen idegesítik őt. Nem szerette volna megtartani őket, de az utcán, hogy a boldog család látszatát megtartsák, hasznos kis kellékeknek bizonyulnak. Nem tud semmit az életükről, a világukról, nem érdeklődik irántuk.
Az idegen emberekkel szemben kedves, de távolságtartó. Gyanakvó mindenkivel szemben, megteremti a normális családapa álruháját, de nem kerül senkihez közeli viszonyba, aki nem a Szervezet tagja.


Abraham Bizalmas a Bárányok Szervezetében. Apja avatta be őt a természetfelettiek világába, a Tanoncként pedig a Szervezet teljes könyvtára, tudása kinyílt előtte. Gyűlölet bugyog benne a természetfeletti lényekkel szemben, Megfigyelőként követi a bestiák életét Rose Harbor határain belül. Kötelességének érzi, hogy megvédje az embereket a rejtett világ veszélyei elől, az életét is feláldozná azért, hogy még egy civil ne eshessen áldozatul.
A városban végigsöprő eltűnési- és gyilkossági hullámokról tudja, hogy a Bárányok egyik volt embere lehetett az elkövetője, méltatlannak gondolja a Szervezetre nézve azt, hogy játékként van beállítva az egész, azonban jótékonyan nem vesz róluk tudomást, nem tett róluk jelentést, mondván nem hallott vagy látott semmit.
Takargatja mások elől, hogy mennyit tud, a városlakók számára egyszerű embernek tűnik. Egy kedves antikváriumosnak, aki a könyvekben lakó szörnyekben hisz, másban nem.


Tradíció.
Család.
Küldetés.

Apám mindig úgy nevelt, hogy ezek a legfontosabb dolgok az életben. Abban a pillanatban, hogy a világra jöttem, célja volt velem. Nem árulhatta el senkinek, de ahogy az édesapja sok évvel ezelőtt őt is, így engem is a Bárányok szolgálatába állított már csecsemőként. Az első fiú gyermekét. Fontos voltam számára. Hiába ellenezte apám a nők felvételét, nem tudta megakadályozni, hogy ellepjék a szervezetet. Annyit tudott tenni, hogy várt a saját igaz örökösére, a két nővérem létezését pedig elfelejtette. Anyámat bezáratta pszichiátriára, a lányokat pedig árvaházba adta, amint túléltem a csecsemőágyat. Nem sok emlékem van róluk, édesapám magas alakjáról, horgas orráról, fáradt szemeiről pedig annál több.


Tradíció.
Család.
Küldetés.

Az első szavak, amiket megtanultam. Öt évesen már olvastam, rengeteg feladatot kaptam, amiket meg kellett csinálnom. Akkor is, mikor mások a parkban fociztak, nyalókát ettek, hintáztak. Apám kirakott a könyvtár előtt, és írt egy listát, mit kell kikeresnem. Néha csak leírt szavakat, amiket nem értettem meg, így kellett kikeresnem egy-egy forrást, adatot. Tilos volt segítséget kérnem, volt, hogy napokig kutattam a megjelölt téma után. Ha úgy jöttem haza, hogy valami hiányzott, aznap nem vacsoráztam. Akkor is, ha hetekig nem jutottam egyről a kettőre. Gyenge kisgyerek voltam, sokszor beteg. Satnya.
Vasárnapi iskolába jártam, kívülről kellett mondanom az Igét, amit a hétre szánt nekem. Tanulnom kellett, művelődni, a történelmet az iskolapad előtt már ismertem. A periódusos táblát is betéve kellett tudjam, tízévesen az emberi anatómia mélységeivel ismerkedtem meg. Aztán a sztorijait is hallgatnom kellett – mesébe illő történetek ijesztő szörnyekről, démonokról és bukott angyalokról. Bűnbe esett lelkekről, akik elfeledték, hogy a tradíció, a család és a létünk küldetése az, ami éltet minket. Ezek nélkül csak szépen díszített örök szenvedést élhetünk át.


Tradíció.
Család.
Küldetés.

Megszállottan gyűlölte a boszorkákat, alakváltókat, azokat a bestiákat, akik ártatlan emberekkel táplálkoztak. Ezek nőket falnak fel, szüzeket áldoznak fel, csecsemők vérével hívják a Földre Lucifer hadseregét, köpködte mindig. Bennem is fellángolt a gyűlölet fáklyája, és a mai napig egyetértek ezzel. Időzített bombák, amelyik bármelyik pillanatban robbanhat, készen arra, hogy emberi életek árán táplálkozzanak. Ettől függetlenül megláttam apám szavaiban az ellentmondást is: A család csak addig tartott számára, még az utódját nemzette. Azután kidobott mindenkit, aki nem férfi volt. Szép frázis a gyenge, védtelen nők és az éjszakában ólálkodó farkas harca, de édesapám a kisujját se nyújtaná az utcán kolduló éhező nőknek és gyerekeknek.


Tradíció.
Küldetés.

Nem tűrte az ellentmondást. A hazugságokat se a titkokat. A teljes figyelmemet követelte, azt akarta, a lelkemet a Bárányok Szervezetének oltárán áldozzam fel. Megvetette azokat a lányokat, akikre rápillantottam, de otthon bátorított, hogy hamar házasodjak, hiszen utódot kell nemzenem. Edzenem kellett, mikor elértem egy bizonyos kort, vívni tanított, dolgoztam mellette a nyomdában, amit ő vezetett. Az árnyékává kellett válnom, hogy ember lehessen belőlem. Ekkortájt már megkérdőjeleztem a jelszavait. A kis házban, amiben meghúztuk magunkat a nappaliban hímzett falitakarón néztek vissza rám ezek a szavak. Tradíció. Család. Küldetés.
Hol a családom? Ez a kérdés megingatta a kettőnk kapcsolatát. Apám arca eltorzult, és régi bőrövével ma is égő sebeket hagyott a hátamon. A család nem az anyámat jelentette, hanem a Bárányokat, hozzájuk pedig haláláig hűséges volt. Számomra a család a jövőmet jelentette, Lucy-t, Jane-t, Mary-t. A csinos fenekeket, okos pillantásokat, cinkos mosolyokat.
Számos alkalommal szöktem ki lányokkal. Egy erdő mellett laktunk, és a fák sűrűjében egy elhagyott fakabin rejtőzött, dédnagyapám egykori vadászlese. A testi gyönyöröket a hideg, nyikorgó padlón fedeztem fel, majd mikor az aktuális lány elaludt, otthagytam őt. Nem bírtam ránézni többé azokra, akiket megrontottam. Apám szerint az a nő cafka, aki a házasság kötelékén kívül testét adja férfinak.
Egyik este apám keresett. Lógtam az iskolai szakkörről, asztronómiáról. Nem érdekelt a fizika, a kémia, a csillagászat, egyetlen tudomány se. Moziba vittem Avát, aztán a kabinba. Éppen finom puha mellének vonalát követtem végig az ajkaimmal, mikor apám kicsapta az ajtót, letört az egyik zsanér is, annyira hevesen csapódott a falnak a kilincs. Dühvel torzult arccal trappolt felém, nyakamnál fogva megragadott, a sarokba dobott, mintha egy zsák krumpli volnék. Vérben forgó szemmel a lányt vette aztán célba, elmondhatatlan dolgokat művelt vele… Ava nem élte túl. Hiába kérleltem, ugrottam a hátára, vertem őt egy darab fával, fejbe vert, eszméletlenül hevertem, amíg meggyalázta a lány testét. Mikor magamhoz tértem csak a vért láttam meg apám árnyékba boruló alakját, ahogy a begyújtott kandallónál melegszik, nekem háttal. Mintha megérezte volna, hogy ébredek, megszólalt. – Szóval bukott angyalokkal és démonokkal hálsz? Hagyod, hogy elcsábítsanak?
Tudtam, ha még egyszer megteszem engem is megöl.


Tradíció.
Küldetés.

Mikor pedig tizennyolc lettem Tanonccá váltam.
Tanoncként a történelmet és földrajzot tanultam főleg. Az alkímia nem ment annyira, apám rettenetesen szégyellt is engem emiatt. Orvost akart belőlem faragni, olyasvalakit, aki kiemelkedik a Bárányok kutatásaiban. Aki megfejti az alakváltó mocskok titkát, a boszorkányok erejének forrását, bukott angyalokat boncol, hogy megtalálja az angyali szálat, ami halhatatlanságot kölcsönöz nekik. Anno ő is orvosnak készült, de hamar megmutatkozott az oktatáshoz való affinitása, hamar beválogatták Tanítónak. Büszkék voltak rá a Bárányok, akkoriban sorban álltak a Bizalmasok, hogy utódjaikat vegye a szárnya alá. Én lettem volna a főműve. Tanítóként kutatót szeretett volna nevelni belőlem, valakit, aki előre viszi a Bárányokat végső céljuk elérésében. Feleséget is kerített nekem, az egyik Bárány lányát, Sheila Patrickot. Bár kényszerből vettem el, szerelmes lettem belé, ezt nem lehet letagadni. Nem láttam még nála szebb nőt, magas volt, mégis törékeny, kedves arcú tünemény. Hangja csilingelő volt, okosnak és műveltnek tűnt. Odaadó volt, könnyen kijöttem vele. Huszonhárom évesen elvettem, apámtól nem messze telepedtünk le. Ő ugyan nem tudott a Bárányokról, csak azt tudta, hogy én csodálatos jövőt biztosíthatok neki.
Édesapám remélte, hogy most, mivel nem nőzöm többé, jobban odafigyelek a fejlődésemre. Csalódást okoztam neki újonnan, inkább Sheila kegyeit kerestem a Bárányok archívumai, tudományai helyett, és már abban sem volt biztos apám, hogy Bizalmassá szeretne engem avatni.

És akkor megjelent Cecelia.


Tradíció.
Küldetés.

A Tanítók egy csoportja felfigyelt Cecelia Gordonra, született Cecelia Mulligan néven. Az idősebbik nővérem orvosnak tanult, már az egyetemen kiemelkedő volt a tudása, készségei, kíváncsisága. Semmi sem volt elég morbid számára, és a végzés évében etikai botrányba keveredett. Nem úgy tűnt, hogy érdeklik őt a szabályok, a humánus viselkedés, a gondoskodás, őt jobban megfogta az újdonság, a kísérletek, vitte előre a bizarr kreativitása. Kollégiumi szobájában feljegyzéseket találtak, amik emberi embriók majom spermiummal történő hibridizálásának lehetőségét részletezték, kidolgozott módszerek alapos leírásait ijesztő részletességgel. A Bárányoknak gyorsan kellett cselekedniük – a Tanítók és kutatóként dolgozó Bizalmasok nagy része akarta őt, szükségük volt rá. Apám őrjöngött, bevetette minden befolyását, de végül leszavazták őt, Ceceliát megmentve a lejáratástól és orvosi tevékenységtől való eltiltástól beavatták a Szervezetbe, és megkezdte a Tanonc éveit. Mikor apám először találkozott vele szívrohamot kapott, és aznap este el is hunyt. Nem bírta elviselni, hogy nő került a szervezetbe, az ő véréből, aki a fiánál sokkal sikeresebb volt.


Küldetés.

Bizalmasként fejeztem be a Tanonc éveimet. Így, hogy apám nem akadályozhatta meg, teljes jogú taggá avatták, a Washington állambeli Leavenworth kisvárosában letelepedett bukott angyalok megfigyelése lett a küldetésem. Megnyitottam a Mulligan Antikváriumot, ami álcául szolgált, ott dolgozott Sheila, és Bernard, egy idősebb Bárány, akit mellém rendeltek.
Nehezen jött a gyermekáldás számunkra. Sheila mellett egyetlen másik nőre se néztem, vissza sem kellett fognom magam, nem vágytam senki másra, azonban méhébe nem sikerült életet lehelnem. Nem bűnöztünk, minden vasárnap templomba jártunk, kedves, hétköznapi emberek látszatát keltettük. A megfigyelői feladatomat könnyen elláttam, senki nem sejtett semmit.
Több, mint tíz évig próbálkoztunk a babával, már fel is adtuk titkon a dolgot, mikor 36 éves koromban apa lettem. Sheila egy kisfiúval ajándékozott meg, ragaszkodtam hozzá, hogy bibliai neve legyen, így született meg Adam. Feleségem aggódott, vajon nem lett-e túl későn anya, hisz 33 évesen már iskolába hordták a csemetéket, nem pedig szoptatták őket. Nyugtattam őt kedvesen, hogy bőven időben van, ne aggódjon, semmi nem fogja elvenni tőle az élményt, hogy egy nap kézen fogva vigye iskolába a fiunkat.


Bosszú.

37 éves volt, mikor egy vérfarkas elragadta tőlem Sheilát. El akartuk kapni a Bárányok egy kis csoportjával, a területünk határain belül támadott a bestia emberekre. Nem voltunk a legügyesebbek, a legképzettebbek, de Washingtonban akkoriban kevés volt a vadász. Sheila a tudtom nélkül meglesett – félt, hogy megcsalom, a sok késő esti kiruccanás, mikor a farkast követtük gyanút keltett benne. Ugyanúgy követett engem, ahogy én tettem ezt az alakváltókkal, boszorkányokkal, angyalokkal.
A szemem előtt tépte szét apró cafatokra a feleségemet, hagyta, hogy végignézzem, amint a világomat teszik tönkre. Rubinpiros vér pöttyözte az arcomat, a könnyeim folyót vájtak a fémes maszkomba. Ma sem tudom felidézni pontosan mi történt. Egy hatalmas kő zúzta össze a lelkemet, a testem megbénult, csak könnyeimen átszűrve láttam az undorító jelenetet. Meg akartam halni. Odavetettem magam a farkasnak, hogy vessen véget a létezésemnek Sheila nélkül, de belém se mart; Rám se nézett. Bernard rángatott el, cipelt haza, térített észhez.
Két nappal később levadásztam a farkast. Emberi formájában ugyan, de lelőttem, az ezüstgolyó egyenesen a szívén hatolt át. Apám tanított meg vadra lőni. Felnyársaltam, lenyúztam, élveztem minden egyes mozdulatot. Bernard talált rám, aki a síró gyermekemet szedte össze az iskola elől kicsöngetés után két órával. Szótlanul eltűntette a bűnöm nyomait, hazavitt. Némán telt az út, de láttam arcvonásaiban, a megránduló állkapcsában, hogy visszavonhatatlan, amit tettem. Mennem kellett innen. Elintézte, hogy áthelyezzenek Leavenworth városából, egészen Delaware-ig küldött, összepakoltam mindent, fogtam a gyerekemet, és a Mulligan Antikváriummal együtt Rose Harborba költöztünk, a természetfelettitől buzgó kikötővárosba.


Küldetés

Gyűlölettől bugyog a gyomorsavam mindig, mikor az utcára lépek. Tele van a hely bukott angyalokkal, bűnösökkel, torzszülött bestiákkal. A gyilkosság vágya azóta sem csillapodott, de nem tettem meg újra. Felesleges, hiszen nem lett tőle jobb. Vándorolni meg nem akarok.
A nők ölelő karjaiba vetettem magam inkább.
A pillanat, mikor csukott szemmel szeretkezek valakivel, a másodperc tört részére visszahozza Sheila lelkét, ahogyan az én lelkemmel fonódik össze, és elillan, mikor izzadt mellkassal borulok az aktuális nő meztelen testére. Újraházasodtam hét éve, mert az egyik nőcskét, Judith-ot véletlenül felcsináltam. Mindenáron megakarta tartani a gyereket, és jó keresztény álcám megőrzése érdekében elvettem őt. Hannah, a lányom bíbor fejjel, hangosan süvítve jött a világra, és a kerek arca meg a család szentsége sem tántoríthatott attól el, hogy fiatal nőkkel háljak Judith háta mögött. A második fiam négy éve született, a Lucas nevet kapta. Be kell vallanom, rossz apjuk vagyok. Ritkán foglalkozok velük, csak arra emlékeztetnek, ami nem lehetett a mienk Sheilával.
Adam azonban a főművem, ahogy egykor én voltam apámé. Benne él Sheila, látom a szemében, a mozdulataiban, tudom, hogy igazán jó és hasznos Bizalmas válik belőle. Egy éve avattam be, és most, hogy mindjárt 18 lesz megkezdheti a Tanoncok rögös útját. Szükség van ebben a városban az utánpótlásra, a jó erőre, mert az utóbbi években egyre nagyobb az aktivitás, a magunk részéről is botrányos esetek sorának szolgált helyszínéül. Bárányokhoz méltatlan. Rendet kell tartani, készen kell állni. Ehhez pedig ügyes Bárányokra van szükségünk. Adam teljes figyelmére van szükségem.
Judith hiába veszekszik velem, hogy nekem csak Adam a gyermekem, és a másik kettőre tojok, ezen nem változtathatok. Küldetésünk van ezen a világon, és ez a nő sosem fogja megérteni a létezés mélységeit. Nem is akarom törni magam, hogy megértse. Csak árulja az ócska régi könyveket, takarítsa az antikvárium feletti picike lakásunkat, nevelje a két ördögfiókát, akit az akaratom ellenére hozott világra. Viselje a súlyát annak, hogy a feleségem akart lenni.
Én meg viselem a nők kényelmét, ölelését, szerelmét az ellopott éjszaka sötétjében. Titkokat fecsegnek, mesélnek, és a tekintetem is távolabbra ér így. Látom az angyalokat, a farkasokat, a boszorkányokat, tudom az erdő mely szegletét kell elkerülnöm, melyek azok, amiket figyelemmel kell kísérnem. Kik azok, akik a városi hatalmat gyakorolják, akik összefogják a nem evilági démonokat.
Meg fogom tisztítani ezt a világot. Meg fogjuk szerezni a tudást, ami ahhoz kell, hogy az emberek is birtokolják ezt az erőt. A Bárányok nem alszanak.


Abraham Micheal Mulligan: NJK - ember (Bárány, halott) -  apa
Mary Josephine Mulligan (née Travers): NJK - ember -  anya
Cecelia Gordon (née Mulligan): Keresett - ember (Bárány) -  nővér
Heather Mulligan: NJK - ember-  nővér
Sheila Gabriella Mulligan (née White): NJK - ember (halott) -  volt feleség
Adam Mulligan: Keresett - ember (Beavatott Bárány Tanonc) -  fiúgyermek
Judith Mulligan: Keresett - ember -  feleség
Hannah Mulligan: NJK - ember -  lánygyermek
Lucas Mulligan: NJK - ember -  fiúgyermek