Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 126 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 126 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (130 fő) Szomb. 20 Ápr. 2024 - 20:27-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


it will not be easy

Wandering Witchcraft EmptyElodie Rhodes
Tegnap 10:37-kor


Put me up & put me down.

Wandering Witchcraft EmptyLuna Wheatfield
Vas. 15 Szept. 2024 - 18:36


Legacies FRPG

Wandering Witchcraft EmptyAdmin
Vas. 15 Szept. 2024 - 16:41


nothing is what it seems

Wandering Witchcraft EmptyLevana Moon
Szomb. 7 Szept. 2024 - 15:57


Rookie mistake

Wandering Witchcraft EmptyHeath Snyder
Szer. 4 Szept. 2024 - 9:13


when we first meet

Wandering Witchcraft EmptyZoey Woods
Szer. 4 Szept. 2024 - 8:25


Uborkaszezon uborka nélkül

Wandering Witchcraft EmptyClara McLeod
Vas. 1 Szept. 2024 - 19:09


Oh, the view!

Wandering Witchcraft EmptyBethany Montgomary
Vas. 1 Szept. 2024 - 9:24

Megosztás
 
Wandering Witchcraft
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
TémanyitásWandering Witchcraft EmptyHétf. 3 Jún. 2024 - 11:11

Félbehagyott játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Wandering Witchcraft Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Wandering Witchcraft B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Wandering Witchcraft Empty
TémanyitásWandering Witchcraft EmptyVas. 25 Feb. 2024 - 0:30



   
Szemöldököm magától rándult meg és kíváncsi félmosoly motozott szám sarkában. Nem ártó... A magasra tartott kéz talán némi túlzásnak is tűnhetett volna, de pillantásom levándorolt a deszkába döfött késhez és felmerült bennem, hogy a boszorkány netán azt hihette, hogy menten felé dobom azt. Milyen olcsó, milyen haszontalan manőver lett volna... valami olyasmi amit a bátyám, Cato művelt volna. Művelt is. Számtalanszor lehettem tanúja.

Cato sunyi vonásait azonban elfújta a tenger felől érkező meleg szél ami a nő fürtjeit és borzolta, talán épp úgy ahogy Shimza kendő alá rejtett haját rángatta meg néhány héttel ezelőtt. Talán a sors a szél segítségével gyűjtötte össze a boszorkányokat és terelte őket a táboromba. Norát, Shimzát, Madisont... most pedig az idegent. Igen... újabb jel volt ez csupán, hogy nem szabadott tábort bontanom és Shimza tarot kártyái minden este megerősítésül szolgáltak, ha a nyilvánvaló elől mégis húzódoztam volna. Pedig eszem ágában sem volt. Nem akkor amikor Norával sikeresen csatlakoztunk fel a Ley-re és mostuk meg arcunkat fogyhatatlan energiájában.

Szemöldököm újra megrándult, vonásaim teljesen ellazultak. Biccentettem és a boszorkány minden egyes szavával tovább szélesedett mosolyom.

- Chovexani - érintettem meg a mellkasomat helyeslően egyfajta köszönet jeléül. Az eszemet sem tudtam, hogy mióta nem próbálkozott gorja megszólalni a nyelvünkön. Ez a tiszteletadás egyik legőszintébb jelének számított népem számára. Elnevettem magam.

- A legtöbb motelbe tilos állatot vinni... nemhogy kocsilovat.


Shimza megértette volna, hogy a "motel" gondolatától miért meredezett az égnek valamennyi aprócska hajszálam mik a nyakamon ágaskodtak. Már a gondolat is kényelmetlenül hatott, hogy nem a szabad ég alatt húzta meg magát hanem egy lakás rabságában.

Állam kissé megemelkedett mikor a nő feltárta az üzlet mibenlétét, de csak azért, hogy sebtiben átgondoljam lehetőségeimet. Tenyeremmel betakartam az övét és kissé megszorítottam.

- Lendar. Foglalj helyet, kérlek - invitáltam a tűz irányába. Az üzletkötés rituálénak, igazi szertartásnak számított nálunk, így hamar előszedtem a bak alól a pókhálós borosüvegek egyikét, könnyű dolgom volt az egyik már megkezdett palackból a csészékbe töltenem egy-egy adagot, majd a megmaradt szakajtónyi bogachát is magammal vittem a tűzhöz. Úgy ítéltem meg, hogy a sündisznópörkölttel felesleges megkínálnom. A kezébe adtam a csészét ha elvette és könyökömmel megtámaszkodtam a háttámlául szolgáló rojtos párnák egyikén.

- Sastimos... - mormogtam a bajszom alatt ahogy először megemeltem a csorba porcelánt és utána beleittam - Az attól függ milyen amulettről van szó. A fizetségben csak akkor tudok megegyezni veled ha tudom, hogy pontosan mit kéne elkészítenem. Meséld el és mondd el ki vagy. Egyezségre fogunk jutni.


   
Emme


Somewhere between

life and death.

Lendar Swan
A Swan koven tagja
Lendar Swan
Elõtörténet :
Titulus :
kovács, bádogos, famíves
Karakter idézet :

"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."
Play by :
Yon González
༄ ༄ ༄ :
Wandering Witchcraft C83517cbcdf9313c2367b4f9c96de1cc4921c17f

Wandering Witchcraft 243ff4f0d9c13382c03c82179bf84d9ad3ee619f00dfc3c84de0ec24098abe83._RI_


User :

Wandering Witchcraft Empty
TémanyitásWandering Witchcraft EmptyCsüt. 11 Jan. 2024 - 22:32


Lendar & Leigh
A ley vezeti a lépteimet, a talpam alatt folyó energiaáramlat feltölt, szinte kinyúl értem, könyörög érte, hogy tegyek én is így… és annyira édes a csábítása. Az általa adott érzésekben megmerülnék, abban a hatalomban, amelyet átmenetileg nyújtana a számomra. Az erőt, amely azzal kecsegtet, soha nem fogyna ki az ujjaim közül.
A vágy erősen él bennem, még annak ellenére is, hogy a józan eszem tudja, milyen veszélyes játékot űzők minden egyes alkalommal, amikor engedek a csábításnak és mégis… nem tudom türtőztetni magam, hívó szavának szinte lehetetlen.
Ez az az energia, amely most is itt van velem, óvón ölel át, csalfa reménnyel hiteget: megvéd engem.
Kezeimet továbbra is magam mellett feltartva hagyom, amíg közelebb sétálok hozzá. Nem túl magasra, tenyerem a vállaim magasságában vannak, jelzésértékű a gesztus; nem kívánok neki ártani. A kés a vágódeszkában végzi – legalább nem felém repül, de éber maradok, a hirtelen támadást csak akkor tudnám kivédeni az erőmmel, ha odafigyelek minden apró mozdulatra.
Köszöntésére haloványan összeráncolom a szemöldököm. Ez a szó, hallottam már, nem ebben az országban, egy teljesen más világban.
- Szándékom tiszta – fejemet kissé oldalra billentem és ezen a kijelentésemen elgondolkodok egy pillanatig. – Nem ártó – javítom ki magam, az őszinteségemnek most teret adok. Fajtájának a mágiája sokrétű és bár a családom nem sokat tudott mondani róla, csak egy biztosat – ami miatt most itt is vagyok – és eszembe sincs magamra haragítani őket. Pontosan láttam mire lehetnek képesek, még akkor is, ha egyedül van.
- Kíváncsiság… és egy üzleti lehetőség – kezeimet leengedem végül magam mellé. Ujjaimmal játékosan dobolok a levegőben, mintha csak a ley finom húrján akarnék játszani. – Nem hétköznapi már az Államokban, hogy vándorló… hm… - hogy is mondták. Milyen szóval illették magukat, amely rám is igaz? – chovexani tábort verjen – erős akcentussal szólalok meg az ő nyelvén és sejtem, hogy még így sem jól ejtettem ki a minket jellemző szót. - Legalább is a motelek világában – vonom meg hetykén a vállam és a kíváncsiságomat nem is rejtem el a véka alá és amennyit látok tőle, szétnézek a táborában. Mint a filmekben és a könyvekben… és a távoli országokban.
- Az a hír járja, hogy remek amulettkészítő vagy. A jövetelem oka pedig csupán annyi, hogy mibe kerül üzletelni veled? – szélesre húzom az ajkamat. Nem kívánok kertelni, nincs értelme. Nem tudom, hogy miért van a városban, de nem kíván az itteni boszorkányközösség része lenni – legalább is az alapján, hogy itt él -, és mégis itt van. Talán megvan a módja annak, hogy megtaláljuk a közös hangot. - Leigh vagyok – nyújtok kezet felé.
Vendég
Vendég
Anonymous

Wandering Witchcraft Empty
TémanyitásWandering Witchcraft EmptyVas. 7 Jan. 2024 - 16:57



   
Tekintetem a meghámozott krumpliról a kést tartó kezemre siklott. A remegés lökésszerűen rohant végig az inak hálóján, nyomán kidudorodtak napbarnított bőröm alatt az erek, végül a reszketés a kés hegyén a semmibe illant el. Sóhajtottam és a krumplit az üst vizébe ejtettem, majd tenyeremet magam felé fordítva az ott meghúzódó vonalak és barázdák beszédes mintázatát fürkésztem. Olyasmi volt ez mikor az ember suttogást vélt hallani a sötétben, de a gyertyát meggyújtva egyedül találta magát az éjszakában. Valósággal győzködtem magam, hogy az iménti bizsergető érzés valóságos emlék volt.

A guggolópozícióból lehuppantam a tűz köré elhelyezett szőttesek és párnák puha ágyára, tekintetem fókuszt nem keresve révedt a pirosló nyugati horizont felé. Anélkül is éreztem, hogy pulzusom meghajtott fogatlóként vágtat bordáim indarejtekében, hogy mellkasomra tapasztottam volna kezemet. Valahol egy fácán udvarolt tyúkjának és a nyári meleget élvező verebek beszédesen csacsogtak a közeli borókaágakon. Baktalo nem volt köztük, egy tapodtat sem mozdult volna Shimza mellől. Mégis minden verébről Baktalo jutott eszembe. Egész hadseregnyi pártolt a táborhoz most, hogy rendszeresen odavetettem nekik a száraz kenyeret.

Lennadrágom zsebébe nyúltam és előhúztam a hüvelykujjam simításától szinte simára kopott pénzérmét, mi egyik oldalán egy koponyát, a másik oldalon a fogyó holdsarlót ábrázolta egykor. Az arany hallgatott. Sem Nora, sem Shimza nem szólított rajta keresztül, de eltűnődtem, Nora vajon megérezte-e a Ley húzását az imént. Azóta csalogatott minket magához, hogy néhány hete egymás felügyeletében rácsatlakoztunk erejére. Az árnyak hosszabbak, az éjszakák világosabbak, a titkok súlyosabbá váltak azon nap óta.

Meggondoltam magam és inkább nem üzentem egyik boszorkánynak sem. Shimzának nem tehettem, elvégre Nora Lackwood és a Ley titka rejtve maradt előtte, míg varázslásóráit heti rendszerességgel velem töltötte. Így is nehéz volt a kettős élet, mintha csak Holdként kellett volna elmenekülnöm az égboltról valahányszor a minden sötétséget megvilágító Nap megjelent az égen.

Norához sem szólhattam. Nem szeghettük meg a szavunkat, miszerint csakis adott helyen és időben találkozhattunk. Önmagában az is halálos kockázatokkal fenyegetett, hogy az egyik érmét felajánlottam neki.

Shalaye felkapta fejét, dús üstöke magasra libbent méretes fülei között. Mágikus csápjaim vízikígyóként lőttek ki a tábor határain túlra és tapintva keresték a jövevény energiáját. Ez egyszer hamarabb pillantottam meg az idegent annál, hogy a láthatatlan karok elérhettek volna hozzá. Olyan közel járt, hogy még a válla felett repkedő barna tincsek is jól elkülönülve szálltak az óceán felől érkező esti szélben.

Abban a másodpercben tápászkodtam fel, hogy köszönése betöltötte a tűz ropogásával és tücskök ciripelésével bő tábor levegőjét. Késemet a vágódeszkába szúrtam amelyre annak a kukoricának látképét faragtam ahol jó háromnegyed éve húztam meg magam, majd barátságos szelídséggel feleltem az üdvözlésre.

- Sastimos, idegen -
köszöntöttem népem nyelvén és éber rebbenéssel figyeltem, hogy közelebb merészkedik a befőttesüvegbe rejtett szentjánosbogarak fényével megvilágított táborba. Nem kerülte el figyelmemet a védekezően feltett kéz amelyből szinte forró vízpermetként spriccelt elő a boszorkánymágia.

Megráztam fejem, mire hosszúra nőtt fürjeim egyike a homlokomba omlott.

- Feltételezem, hogy jó szándékkal jöttél hozzám, akkor nem is zavarhatnál, igaz? -
kérdeztem a jogos kérdést, majd a szívélyes fogadtatás jeleként megkerültem a rojtos, színes párnák halmát és a nő elé léptem.

- Mi hozott a táboromba? - a tegezéssel elfújtam minden barátságtalanságot amit akár csak óvatlan is feltételezhetett rólam.


   
Emme


Somewhere between

life and death.

Lendar Swan
A Swan koven tagja
Lendar Swan
Elõtörténet :
Titulus :
kovács, bádogos, famíves
Karakter idézet :

"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."
Play by :
Yon González
༄ ༄ ༄ :
Wandering Witchcraft C83517cbcdf9313c2367b4f9c96de1cc4921c17f

Wandering Witchcraft 243ff4f0d9c13382c03c82179bf84d9ad3ee619f00dfc3c84de0ec24098abe83._RI_


User :

Wandering Witchcraft Empty
TémanyitásWandering Witchcraft EmptyVas. 7 Jan. 2024 - 14:12


Lendar & Leigh
Gyalog keltem útnak, nem is olyan régen. A nyári melegre való tekintettel laza ruházatban; farmer rövidnadrág, fekete felső, felfogott haj. Persze az óceán szele nem tartotta vissza a tincseimet attól, hogy egy jó része kiszabaduljon a fogságból. Sebaj, ha így jobban tetszik, nem igazán zavar. Távolodom a masszív víztömegtől és a város másik fele felé tartok. Sétám során szinte érzem, ahogy talpamat csiklandozza a ley-vonal, mely egyre inkább hívogat magához. Mélyen szívom be a levegőt a tüdőmbe és nem engedek a kísértésnek, amely egészen gerincem mentén húzódik végig, majd annak alján, valahol a derekam tájékán ül meg. A vágy, hogy elmerüljek ebben az energiában szinte égeti a bőrömet.
Most mégsem adok magamnak időt arra, hogy ezzel foglalkozzam. Pontosan úgy söpröm le elmém asztaláról, mint minden más fontos dolgot, amivel márpedig igenis foglalkoznom kellene.
Ugyanis ma teljesen más ügy foglalkoztat és valami teljesen másnak akarok utána járni.
Húgom besegít a családi vállalkozásban. Részben a turistáknak nyitotta anyám a boltot, amelyben boszorkány kellékeket árulnak – hogyan rejtőzz a felszínen hadműveletét láthatjuk – és amely valahol ellátója is azon koveneknek, akik hajlandóak másokhoz is hozzászólni. A bolt az utóbbi években döcög, legalábbis ami a fizikai valóját jelenti, mióta felfedezték az online vásárlások lehetőségét számtalan hamis boszorkányos tárgyat, gyertyát vagy épp gyógynövényt el tudnak adni.  Az legalább megy nekik, már csak arra kellene rávenni őket, hogy a TikTok és az Instagram világában, hogy tudnának még több embert elérni…
Na de, egy szónak is száz a vége: húgomtól halottam a város határában megbúvó boszorkányról. Nem tartozik a városhoz – bár arra nem tudott válaszolni, hogy a városi természetfeletti politikába bele szól-e – viszont már egy jó ideje itt állomásodzik. Vándorlónak tartják és ebben a pillanatban másra sincs szükségem!
Még csak most tértem haza, de tudom, hogy nem életbiztosítás a városban maradnom, miután tettem arról, hogy néhány befolyásos személy ne kedveljen. Nagyobb terveimbe nem akarok belefogni, amíg a megfelelő előkészületeket meg nem tettem. A pletyka úgy tartja – ha már tényszerű információkat nem tudok kiszedni a családomból, legalább ezt megtudják adni –, hogy akad köztük olyan személy, aki pont abban erős, amire szükségem van.
Amulettek.
A világot járva számos kovent megismertem és számos boszorkány volt a segítségemre, hogy sikeres tudjak lenni abban a szakmában, amibe évekkel ezelőtt fejest ugrottam. Az írás egy dolog, ez tanulható, látjuk, hogy mennyien kapnak képesítést erre a szakmában, na de hogy tényleg fel tudj tárni olyan titkokat, amelyeket jobban szeretnének az árnyékban tartani? Vélhetőleg vannak olyanok, akik képesek erre önerőből is, de ha már tudom, hogy ezt lehet máshogy is, miért ne alkalmazzam őket? Nem azért vagyok boszorkány, hogy ne használjam a képességeim… vagy ez esetben másokéit.

A kukoricás mellett sétálok teljes nyugalomban, a nap lenyugvó fényének aurája nyaldossa a táblás tetejét. Napszakom választása nem véletlen: remélem ilyenkor találom itt a tábor lakóját. Napközben ki tudja, hogy mit és hol csinál– nem is tartozik rám – de estére csak visszatér oda, ahol biztonságban érzi magukat.
Befordulok az egyik táblás végén és a távolban megpillantom a tábort. Lépteimet lelassítom, de határozottan felé közelítek, noha nem tudom, hogy miként viszonyul az idegenekhez. Egyszer élünk, nem igaz?
- Hello – köszöntök hangosabban a tűznél ülő férfinak. Kezeimet megadóan emelem meg, jelezve neki, hogy nem ártó szándékkal érzekezm. Noha, ez még nem lenne biztosíték ahhoz, hogy ne is ártsunk egymásnak, de reménykedem, hogy nem mindenkiben a rosszat látja. - Zavarhatom egy rövid ideig? - sétálok továbbra is közelebb. Talán meg kellene állnom, talán ha szól így kellene tennem… De az nem én lennék, így egészen addig sétálok, amíg a tűz melege már el nem éri fedetlenül hagyott lábam.
Vendég
Vendég
Anonymous

Wandering Witchcraft Empty
TémanyitásWandering Witchcraft EmptyVas. 7 Jan. 2024 - 13:49

Lendar & Leigh
Wandering Witchcraft

A városon kívül, 2022 július


Vendég
Vendég
Anonymous

Wandering Witchcraft Empty
TémanyitásWandering Witchcraft Empty

Ajánlott tartalom

Wandering Witchcraft Empty
 

Wandering Witchcraft

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal