Kamaszként nem igazán volt odáig érte, hogy a többi lány fölé magasodott. Mára ez már kicsit sem zavarja, de a maga 178 centiméterével azt lehet mondani, hogy könnyen észrevehető. A fodrásza szerint a haja inkább sötétszőke, de nevezhetjük őt barna hajúnak is. Sosem vágatja rövidre és ugyan átesett tiniként pár hajfestéses próbálkozáson, mára maradt az eredeti árnyalatánál. Ha alkatilag nézed, vékony, igen. De sosem diétázott, nem küzd étkezési zavarokkal, az apai ágán minden nő rokona hasonló felépítésű volt, mint ő. Igen, az 54 kg-s testsúlyt nem nevezhetjük soknak, de egy nő sosem lehet elég karcsú, nemde?
Egy tetoválást visel, egy mancsnyomot a nyakszirtjén, amit a haja miatt a legtöbben észre sem vesznek. Az exe a mai napig úgy gondolja, hogy a gyerekkorában elveszített kutyája emlékére készült. Édes naivitás.
A szeme zöld, de szürkületkor inkább kékes árnyalatúnak hat. Tetőtől talpig nő, ezt pedig a ruhatára is követi, bár határozottan rajong a motorokért, még ha az anyja szerint veszélyesebb is, mint az autók.


Jó tulajdonságok:
- céltudatos:Semmit nem bíz a véletlenre, jobb szereti ő maga irányítani az eseményeket és eljutni a végcélig. "A szerelemben és háborúban mindent szabad" elvet kibővítette azzal, hogy az üzletben is mindent szabad. A kapitalizmus végtére is nem a barátságról szól.
- családcentrikus: Mindig is rendezett családi körülmények között élt, ismerte mind a négy nagyszülőjét és az unokatestvéreit is. Fontos számára, hogy a családjában béke legyen, a szerettei biztonságban legyenek. Ugyanez igaz a falkájára is.
- Humoros: Sosem volt karót nyelt típus, értékeli a humort és keresi is. Egyszerűen a depresszió, az önvád és a negatívság nem az ő sajátja. Persze, a humorát nem mindenki értékeli, de hé, tudjuk mi a helyzet a véleményekkel.
- Simlis: Az exe mellett tanulta meg, hogy a törvény betűi egy túl hosszú ábécét alkotnak, aminek nem lehet a végére érni. Az állam pedig, mint szorgos behajtó, kegyetlenül elveszi a maga részét. Már, ha látja egyáltalán.
- Impulzív: Imád ösztönből cselekedni, megélni vágyakat, érzelmi hullámvasutakat. Sosem zárkózik el, emiatt elég jó vitapartner is (ami fajult már el furcsa módiban).

Rossz tulajdonságok:
- Hirtelen haragú: Ezt talán a farkas oldala is erősíti, de pillanatok alatt képes magát felmérgelni. Főleg akkor, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő kalkulálta.
- Csaló: A világ nem tankönyvi szabályok szerint működik, hát neki miért kellene? Érvényesülni csak úgy lehet, ha ezt-azt megkerülünk. Nem?
- meggondolatlan: Mivel túl gyakran bízza magát az ösztöneire, belelép olyan helyzetekbe is, amelyekbe nem feltétlenül lenne tanácsos. Ezért veszített csúnya summát fogadáson, ezért nem házas..



Könnyedén barátkozik - muszáj is neki - és igényli a társaságot. Kevésszer van, hogy egyedül találja magát a világban. Szereti, ha valakiben van kihívás, egy megfejthető rejtély, amiben addig áskálódhat, amíg rá nem akad arra, amit keres. A hosszútávú kapcsolatokban hajlamos elkényelmesedni és egy idő után unalmasként tekint rájuk, átveszi a megszokás lassú ritmusát. Az izgalmak pedig végül valahogyan mindig megtalálják. Szeret lazítani, bulizni, de azért harap, ha valaki a hozzá közelállókat bármilyen módon fenyegeti.

New Yorkban barátai vannak, de kapcsolata egy emberrel volt, akit a törvény szigora - és egy seggfej - elvett tőle. Aztán rájött, hogy talán így volt a legjobb, mert a sok hazugságot, amik kizuhantak a szekrényből, senki nem úszta volna meg ép bőrrel. (Ezt persze nem fogja bevallani. Hagyja, hogy azt higgyék, magába fordult egy kicsit és újratervez.)

Emberekkel dolgozik és kifejezetten hasznára volt egy boszorkány még a városban, akivel amolyan szívességbankot üzemeltettek egymás felé. Így a kis üzletük szárnyalt, az ellenlábasok pedig gyorsan meggondolták magukat.

Az olyan férfiaktól irtózik, akikben nem lakozik ott a lobbanékonyság, akik mindent ráhagynak. Szereti maga kivívni a helyét egy viszonyban - tudjuk ugye? Hogy ki van felül. - és rosszul van tőle, ha lenézik.


Született vérfarkas, aki a szülei lévén a New Yorkban székelő falka tagja jelenleg. Nem tudja milyen nem farkasnak lenni, tehát kiteljesedett benne és kihasználja minden előnyét, de a hátrányait is megszenvedi. Kapcsolataiban igyekezett elkerülni a farkas hímeket, nehogy egyikükhöz túl erős legyen az állati oldal vonzása és emiatt kiessen a kontrolljából.

Falkába született, falkában nevelkedett, sosem volt magányos sehol. Fiatalon küzdenie kellett, mint mindenkinek, hogy azt a rengeteg impulzust befogadhassa, megtanulhassa kezelni. Imád vadászni, imádja az erdőket járni és persze a könnyű áldozatokra felcsillan a szeme. Hajszolja az érzést, ami addig tart, míg a fogak feszes húsba nem mélyednek.

Uralja a farkast, de már megtanultak együttműködni, tehát át tudja ő maga is adni az irányítást, ha a helyzet azért kiált.


- Majd én mindent elintézek. Maradj anyával nyugodtan. - igyekszem meggyőző lenni, apám tekintetéből pedig sugárzik valamiféle megértés. Nem szeretem ezt a pillantást, mert azt hordozza magában, hogy sajnál. Sajnál mert sérült vagyok, megbántódtam, pedig csupán idegesít az egész. Az az idióta módszeresen és okosan vágott át hosszú időn keresztül és valahogy nem ejtettem könnyet, amikor kattant rajta a lakat. Persze a tárgyaláson nekem is részt kellett vennem, de felmentettek. Semmi közöm nem volt hozzá és semmit sem tudtam az egészről. Nem mondom, hogy nem került mérlegre, hogy kidobálok mindent, ami hozzá köthető, de..a fenébe is, azok az ékszerek csodálatosak - és nem foglalták le őket, úgyhogy teljes joggal az enyémek -.
Rose nagyira gondolok és megidéződik bennem az örökké fahéj illatú otthona. Nem tudom, hogyan csinálhatta, vagy mivel, de sehol máshol nem éreztem hasonlót. Az ő halála tényleg fáj, sosem gondoltam rá, hogy egyszer már nem lesz. A lelkiismeretfurdalás fájón lüktet bennem. Miért nem látogattam meg? Miért voltunk nála ilyen régen? Tudom, hogy nem díjazta túlzottan a szüleim házasságát és azt, hogy anyám ilyen messzire eljött otthonról, de én mindig szerettem ott lenni. Sokat tanultam a nagyapámtól és nem csupán emberként. A halála mindannyiunkat megrázott, mert nem voltunk vele eleget. És most már nem is lehetünk.
A bőröndökre nézek, elméletileg pár hét alatt sikerül majd mindent elrendezni, de tudom, jeleznem kell az ottlétem a többi farkasnak. Ismerték őt, tehát gyanítom, számítanak a megjelenésemre. Talán nekem is jót fog tenni a levegőváltozás.

******
- Mi az, hogy nem temethetem oda? Ki tiltja meg? - nézek a temetkezési vállalkozóra meglehetősen élesen. Nála kezdtem és alig tizenkétszer kellett felhívnom telefonon, míg végre képes volt adni egy időpontot. Mintha akkora nagyváros lenne, hogy napi 20 temetés jut rá. Az irodájában mindenféle telefonszámok, elérhetőségek vannak kiragasztgatva. Szabadkozik, ide látom, érzem, hogy izzad a homloka. Megijesztettem valószínűleg, de nem szeretem, ha a fejemben felépült ötletre egyszerűen valaki nemet mond. Aztán hebeg-habog valami engedélyekről. - Nézze, megcsinálhatjuk ezt okosan is. Kifizetem a temetést, a síremléket, amit akar. Csak üres koporsó kerül a földbe. - ugyanis tudok Rose nagyi kívánságáról, tudom, mit szeretett volna magának és az nem egy giccses márványlap egy béna idézettel. Erre felháborodik - nyilván - hogy én azt akarom, hogy hazudjon a városházán meg mindenhol máshol. Jöhettem volna kicsit felkészültebben is. Erős az ingerem, hogy ráborítsam az asztalát és egyszerűen elsétáljak. - Akkor felkérek valaki mást a szomszéd városból. - ragadozó mosollyal nézek rá, ka-pi-ta-liz-mus barátom, a piac így működik. - Nem maga az egyetlen temetkezési vállalkozó errefelé. - váltok át angyalian kedves mosolyra, ébredjen fel benne a pénz iránti vágy, a kivagyiság, az elv, hogy itt mindent ő rendez. Legyen férfi! Helyette meglegyint a porlepte törvényszerűség, mely szerint kérjek engedélyt a városházán erre és utána jöjjek vissza. Egészen..fantasztikus.
Nem távozom kedvesen, rávágom az ajtót.

****
A kopogásom halk, a verandán ácsorgok, mintha valamiféle idegen lennék. Előbb hallom meg nagyapám lépteit, mintsem kinyílna az ajtó. - Nagyapa! - ölelem meg, neki nem fahéj illata van, hanem fenyő és tűlevél, erdei frissesség, amit szintén nem éreztem még máson. Tízezer közül is felismerném. - Jöttem, amint tudtam. - látom a szemei alatt a barázdákat, a szeretett társ elvesztésének fájdalmát. Hamarabb kellett volna jönnöm, annyival hamarabb. Egy önző dög vagyok, aki csak magával foglalkozik meg az otthoni életével. Annyira evidensnek vettem, hogy ők elpusztíthatatlanok, hogy elsodródtam az érzéstől, amit jelentenek nekem. Csak az ő ölelésében tudom útjára engedni a saját fájdalmam. A nagyapám ismer és megért és akit szeretünk, azelőtt sosem kell szégyellni, hogy vannak érzéseink és az élet, ami tegnap még a lehetőségek tárházát jelentette, holnapra csak egy sáros lyukat fog jelenteni a földben. Beenged és az illatban megint olyan érzésem van, mintha itthon lennék és a másik életem lenne egy ködfoltos hazugság csupán. Hoz nekem is egy sört és ezen elmosolyodom. - Szóval semmi szörp? - mindig azt kaptam eddig, mert szerinte csak taknyos kölyök vagyok, nem felnőtt és taknyos kölykök ne igyanak alkoholt. Szipogok még egy kicsit, mielőtt leülünk. A bőröndjeimre egyelőre legyintek, ráérnek. Senki nem fogja kilopni őket a csomagtartóból. Az agyam le van blokkolva és csak üres frázisok kaparásznak benne arról, hogy hiányzik Rose nagyi hangja, csendes a ház... - Nem, én...én itt akartam lenni. - nehogy azt gondolja egyetlen percig is, hogy ez teher, hogy nem akarom. Akarom. Segíteni szeretnék neki és bűnbocsánatot nyerni magamnak. A meddig kérdésre viszont csak a vállamat tudom megvonni. - Ameddig kell, papa. - minden más megvár és ha nem vár meg, akkor nem fontos.

****
- Parancsolsz? - nézek rá meglepetten - De nagyapa, ez a TE házad és a kocsma is a tiéd, én..én nem értek hozzá. - összezavarodom, már mondogatta párszor az elmúlt napokban, hogy maradjak itt vele és segítsek neki. De hogyan tehetném? Nekem is van egy életem, New Yorkban ott vannak a többiek, ez igazán...hülyeség így. De ő is el akar menni, meglátogatni anyámat, aztán a nagynénémet, akiről amúgy pontosan nem is tudjuk, hogy merre él. Vagyis én nem tudom. - Csak úgy nem.. - kezdek bele a szerinte kifogásba, szóval megegyezünk végül. - Jó, legyen. Pár hét. - de Rose mamát a héten el kell temetnünk. Nem is tudom min aggódom jobban, hogy családlátogatást tervez, vagy hogy azt akarja, maradjak itt helyette és vigyázzak mindenre. Kicsit abszurd a dolog. - Ha csődbe mész, ne hibáztass! - megölelem, hogy mondhatnék neki nemet? Hogyan? De azt sem tudom mihez fogok kezdeni, bár talán vehetem úgy, hogy egy hosszabb..nyaraláson vagyok. Végeredményben erről van szó, nem? Csak nem történik itt semmi kirívó..


Fabien Brooks njk - vérfarkas - nagyszülő
Rose Brooks elhunyt - vérfarkas -  nagyszülő
Timothy Stanton njk - vérfarkas - apa
Olivia Brooks-Stanton njk - vérfarkas - anya
Anne Brooks-Lear njk - vérfarkas - nagynéni