-Szóval mindent is? Oké de akkor egy szót se halljak mikor legközelebb úgy alakul, hogy behúzok egyet csak úgy. Vedd úgy, hogy azt is megérdemled. - vigyorgok rá mondat közben ökölbe szorítva a jobb kezemet és megmozgatom a csuklómat, demonstrálva az "eszközt", amit bevetnék ellene ha úgy alakul. Mondjuk...csak úgy valószínűleg nem húznék be neki, de amennyire fel tudja cseszni néha ő is az agyamat, nem kell valószínűleg sokat várni egy adandó alkalomra.
Na de a kis terveinkre visszatérve. Lily még akár működhet is, bár vannak kétségeim, mennyire belevaló valójában, és mennyi volt a megjátszás a múltkor azon a családi kajáláson. Cam nincs teljesen lenyűgözve - bár nem is vártam túl heves reakciót, max ha azt mondtam volna hogy valami katona a csaj -, de azért úgy látom, elgondolkodik rajta, mint lehetőség. -Tényleg elhitte? Vagy csak elhiteti veled? Ne merj pofára esni mert húzol magaddal engem is meg Dax-et is. - emelem fel fenyegetően az ujjam, bár valójában nem gondolnám, hogy a végén ne érnénk el a céljainkat. Mindössze jól kell kijátszanunk a lapjainkat - és  igen, szükség van még némi támogatásra, mert bár nagy a pofánk és határozottak vagyunk, a Duncan-pártiak jócskán előttünk járnak létszámban. És hát ez kurvára bosszantó, mennyire vakok egyesek.
- Jha, majd fonogatjuk egymás haját meg körmöt lakkozunk, mi? Pff...Faszom akar jókislány lenni. Ha nem bírja a gyűrődést akkor nem való közénk. - morranok fel, és tényleg rohadtul nincs kedvem megjátszani magam, de...jobb lesz lenyelnem a békát és elkezdeni beletörődni, hogy rohadtul nem lesz más választásom, mint egy kicsit bleh a gondolattól is hányok kedvesebbnek lenni.
Amikor bedobja az új embert akit elvileg bírnék jelentsen bármit is, kicsit előredőlök, szemöldökeimet megemelve várom, hogy folytassa, de erre nekiáll színpadiaskodni, széket kirúgni, a csülkét feldobni, ilyenek. Érzem, ahogy felmegy bennem a pumpa. -Most pont leszarom a picsát, majd lecsekkolod, de azért elsőre a farkadat hagyd a gatyádban, ne akard rögtön az elején megdugni mert jha, szerintem külsőre az eseted lenne. - Beleiszok a sörbe hogy lenyugtassam magam, amiért így lógva hagyott, na de én nem engedem el olyan hamar a témát, főleg, hogy pontosan tudom, hogy szándékosan táncol az idegeimen ez a pöcsfej.
 -Inkább te csicseregj, madárkám. Ki ez az új tag? Hadd ne kelljen emlékeztetnem, nem én vagyok a türelem mintaszobra. Szóval...? - lábamat feldobom az övé mellé, bár kicsit a bakancsommal odébb lököm őt, hogy kényelmesen elférjek. Jelentőségteljesen nézek Cameronra, tekintetemből látja, hogy nagyon gyorsan kezdjen el beszélni, vagy nem állok jót magamért.

Na, többek között ezért vagyunk jóban. A legtöbben ha váratlanul a pöcsükre markol valaki, főleg vezetés közben, minimum megrezzen, felkiált vagy akár félrerántja a kormányt, de nem ez a csávó itt mellettem. Épp egy kicsit látom csak szemeit megrezzenni, de egyébként meg se mozdul, ahogyan az kezem közé szorítom a becses koronaékszerét. A kezem után nyúl, és ismerem annyira, hogy rosszban sántikál, ám épp egy hajszálon múlik, hogy nem tudom elrántani ujjam a harapása elől.
-Pöcsfej. - intézem el finoman és nőiesen kicsit megrázva a kezemet, kirázva belőle a pillanatnyi fájdalmat. Nem vérzik, de Cameron fogai ott virítanak rajta szépen sorban. Másik kezemmel visszakézből verem tarkón, nem annyira, hogy lefejelje a kormányt, mégiscsak jó lenne, ha életben tartana mindkettőnket - na jó, főleg engem -, de azért kemény jelzésértékűen, hogy nem kéne kóstolgatnia. -Még egy ilyen, és én a farkadat harapom le. És ezt vedd halálosan komolyan, Ward. - emelem fel fenyegetően kissé még mindig lüktető ujjamat. Mondjuk úgy sem tesz majd úgy, ahogy kértem. Túlságosan nagyra van magával - és hát valljuk be, nekem se lenne kedvem az arcomat az alfeléhez túl közel tartani - nem még a fenyegetés további részeit abszolválni. Fujj. 
Nem vagyok hajlandó arra reagálni érdemben amit a velem való dugásról mond, mindössze egy nem túl nőies horkantást hallatok, és nem is szólok az út hátralévő részében egészen addig, amíg a drága whiskyt ki nem kérem.  - Ne picsogj már, mi vagy te, hercegnő? - boxolom ismét vállba Cameront, hogy szedje már össze magát, és ne nyüsszögjön itt nekem azért, mert ki kell fizetnie egy italt. Sokkal több zsét el szoktunk szórni egy-egy ilyen estén, szóval nem kell, hogy játssza itt nekem a primadonnát.
-Mert nem érdemled meg, azért. -vonom meg a vállam a kérdésére, és iszom egy kicsit a whiskyből, mielőtt magam elé csapnám a poharat az asztalra. Na de hogy értelmes dolgokról is szó legyen, bedobom Lily érkezését a közösbe. Ahogy sejtettem, lát abban potenciált, hogy behálózzuk. A falka nagy része még mindig Duncan mellett áll, ami tök faszság, a vak is látja, hogy alkalmatlan Alfának. Na mindegy, majd megdöntjük a hatalmát.
-Egyelőre ideköltözött. Anyámék odavannak érte, rendszeresen hívják hozzájuk kajálni meg minden. - horkantok fel rosszallóan, magamba döntve még egy kis whiskyt mielőtt folytatom. -Belsőépítész... hangomból kiérződik a gúny, ami ezt a munkakört illeti. Tipikus picsa munka. -De szimatoltam utána. A régi falkájában, Monaco-ban a nővére meg annak a faszija az Alfa pár. Szóval ismerheti a dörgést milyen az "élen", az "elitbe" tartozni. Még dolgozom azon, hogy több infót szedjek ki az ottani falkából, velük kapcsolatosan, hogy kiderítsem, inkább Duncan vagy a mi elképzeléseinkhez hasonlít a vezetői stílus. Még jópofiznom kell vele, hogy több infót szedjek ki belőle. Kár, hogy kurvára rühellek jópofizni...- elhúzom a számat, és hogy leöblítsem a bájcsevely még csak gondolatát, ami keserű ízt okozott a számban, magamba döntöm a whisky maradékát. Hát ez nem tartott sokáig. Odakiáltok Georgie-nek hozzon egy nagy korsó sört, olyan jól letettem ide a seggemet, hogy nincs kedvem most megmozdulni, hogy én menjek a pulthoz.

- Hmm, igen, azt hiszem azt imádnám. A lelkem a pokol tornácán inná a legerősebb piákat, és élvezettel nézném Lucifer haverommal a káoszt, amit okozok. Viszont nem értem a királyi többest, ide a rozsdás bökőt, hogy előbb dobod fel a talpad, mint én. - - nyomom az ujjamat a mellkasomra egy vigyor kíséretében. Nem fejtem ki, hogy miért, de pontosan tudja hogy az, hogy belefolyik egy-két sötét ügybe, ráadásul szervezkedik az Alfa ellen, nem épp egy életbiztosítás. Mondjuk én is vásárra viszem a bőrömet azzal, hogy természetesen teljes mellszélességgel támogatom, de na, a fő célkeresztben akkor is a drága jó Cameron lesz. 
Kekeckedő szavaira ördögi csillanás jelenik meg egy pillanatra a szemeimben, bár ezt ő nem láthatja, mert épp nem rá nézek. Alig fejezi be a mondatot, én mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, bal kézzel a nadrágja felé nyúlok, és 2-3 másodpercig közepesen határozottan rámarkolok a férfiasságára (bízva a reflexeiben, hogy nem rántja árokba az autót emiatt), majd visszahúzom a kezem, és arcomra ábrándozó tekintet költözik. 
-Ó Cam, érzem már! Csak te kellesz nekem, teljesen oda vagyok érted. Száguldj el velem a naplementébe, szerelmem! - még a hangomba is lágyságot csempészek - mindezt természetesen színészkedve, de aztán gúnyosan röhögök fel, és visszatér az igazi Pepper. -Álmodik a nyomor, mi? Igazából te akarsz engem megdönteni, csak félsz, hogy nem vagy elég férfi. Egyszer talán megkönyörülök rajtad. - bököm meg a felém közelebb eső vállát cukkolva. Valójában igencsak kicsi az esélye, hogy valaha is szexelnék Cameronnal, az olyan... nem is tudom milyen lenne, mintha valami unokatestvérrel vagy ilyesmivel kefélnék, az annyira nem vonz. Na mindegy, ugorjunk. Nincs kedvem Cam farkáról agyalni, épp elég volt ennyi, meg hogy időnként látnom kell át- vagy visszaváltozáskor.
Csak a szememet forgatom, mikor nem tetszik neki, hogy a cigije odakint landol, de az én autóm, az én kurva szabályaim, ha nem tetszik neki, akkor futhat a kocsi után amíg én előtte hajtok. -Játszogassak a pöckömmel? Cam, tényleg kezdem azt hinni, hogy valójában te vagy beindulva rám, és nem fordítva. Felejtsd el haver! - röhögök fel ismét, majd épp csak egy kicsit terelődik el a figyelmem az elsuhanó tájat szemlélve, ez a baromarcú máris kötekszik. Aztán majd csodálkozik ha megfojtom.
A pszichológusra vonatkozó megjegyzése egy zsibbasztót érdemel a vállába, de további szót erre nem fecsérlek, minél előbb el akarom felejteni, hogy Hazel beférkőzött a tudatomba. És ha ehhez az kell, hogy a szart is kiverjem az egyik legjobb barátomból csak azért, mert nem bírja ki, hogy ne kötöszködjön, akkor ezt fogom tenni. De egyelőre mivel vezet, megkímélem a szaros kis életét. Na de ha már élet, akkor úgy jó ha adnak mellé egy jó piát, így hamarosan már a lepukkant lebuj falai között szívhatjuk magunkba a cigifüstös, izzadtságszagú és alkoholban úszó levegőt. 
 -Tudod mit? Nyaljál sót Cameron. Georgie, legyen dupla az a whisky. És számolj rá minimum 20% jattot, amiért ekkora pofája van ennek itt. - bökök fejemmel a mellettem álló anyaszomorító felé, mire a pultos nem igazán mer velem ellenkezni, így inkább csak bólint és járni kezd a keze. Amint megkapjuk az italokat, le is vágódok hátra egy asztalhoz. 
 -Hogy miért? Mert kurva jó arc vagyok, azért. - vonom meg a vállam lazán egy cápavigyorral, majd belekortyolok a whiskybe. Egetrengető különbséget tényleg nem érzek eközött meg az olcsóbb fajta közül, de Cameron elérte, hogy megrövidítsem ennyivel, szóval szépen úgy teszek, mintha valami isteni nedű került volna a poharamba - ami amúgy még akár igaz is lehetne, tényleg jó cucc.
 -Azt mondtam, hogy valami faszomtudja milyen fokú rokonom a városba jött? Elsőre úgy-ahogy még mondható belevaló picsának. Még nem sokat tud a helyi viszonyokról, megpróbálhatnánk magunk mellé állítani. Tesztelhetnénk vagy ilyesmi. Még mielőtt beáll Duncan féle bólogató-jánosok közé. - dobom be a közösbe, mert bár még nem tudtam teljesen megítélni, Lily Rose Parker passzolhat-e a terveinkbe, de friss húsként a városban talán befolyásolható lenne. Még mielőtt tényleg valamelyik talpnyaló lecsapna rá. Egy próbát lehet, hogy megérne.

- Ja, ja tudom, a jó szívem fog sírba vinni. - villantok rá egy cápavigyort. Mindketten tudjuk, hogy kedvességgel engem nem igazán lehet vádolni. Az egykor tündéri, engedelmes és cuki Penelope-t, aki óvoda környékén voltunk kíméletlenül eltette láb alól a kamasz Pepper, aki rájött, sokkal mókásabb úgy élni az életet, ha az ember szembe köpi a szabályokat. Nem mintha Cam nem lenne hasonlóan romlott. Ő rontott meg. Vagy...együtt rontottuk meg egymást hárman Dax-el, a fene tudja már, akárhogy is, jó ez így.
-Köpj, ha meguntad a szexet. Merthogy utána fixen kiheréllek. - vonom meg a vállam, hangom szinte olyan közömbös, mintha csak azt állapítottam volna meg, hogy az ég kék, a fű meg zöld. A második kijelentésére viszont kis híján félrenyelem a saját nyálamat, és gúnyosan horkantok fel. -Kell a faszomnak SugarDaddy. Van egy kurva jól fizető szakmám, ha meg dugni akarok, akkor megvannak az embereim. - tudom, hogy csak a véremet szívja, de akkor is...SugarDaddy? Tényleg arra játszik, hogy kiheréljem ma, vagy minimum belefojtsam a sörébe, bár ahhoz el is kéne indulni, így jobb lenne, ha nem csak a szája járna, de szépen a gázpedált is lenyomná, ha már ennyire ő akart vezetni.
-Mondtam már, hogy az én kocsimban nem szívod azt a szart. Az én autóm nem fog úgy bűzölögni, mint egy hamutartó. - csattanok fel, mikor hallom kattanni az öngyújtóját, majd szépen odanyúlok, kiveszem a szájából a cigit, lehúzom az anyósülés ablakát, és kihajítom. Felőlem hisztizhet akármennyit, ebben a járgányban a kárpit nem fogja beszívni a füstöt, az hétszentség.
Azt viszon megengedem neki, hogy az új mocijáról beszéljen. A leírásra gonosz mosoly jelenik meg az arcomon. -Annál a kettőnél? Annál nem nehéz áramvonalasabbnak lenni. -cukkolom, és rohadtul meg is érdemli az előbbi SugarDaddy-s beszólása miatt. Leírás alapján viszont jónak tűnik a motor, felveheti a versenyt az én kis Ducatimmal. -Ellopom majd egy körre. - nem kérdezem, hanem kijelentem. Nem fogok engedélyt kérni, ha nemet mondana, akkor is megoldanám, megvannak a módszereim, és ezt ő is nagyon jól tudja. Jobban jár tehát, ha nem ellenkezik.
Épp csak egy rövid időre bambulok ki az ablakon, már érzem is öklét a combomon. -Pillangókon meg a virágokon. Mégis mi a tököm vagy te, pszichomókus? - némileg talán nagyobb fokú passzív-agresszív stílusban morranok rá, mert felcseszi az agyamat, hogy már megint Hazel felé kalandoztak el a gondolataim. Fene essen abba a gyerekbe, az lenne a legjobb, ha soha többet nem mennék Wilmingtonnak még csak a közelébe se, elfelejthetném, hogy kipottyantottam magamból 14 évvel ezelőtt. Cam-nek talán nem tűnik fel az ingerültebb hangvétel, elvégre megszokhatta már, hogy szeszélyes vagyok. Nem is fűzök hozzá több megjegyzést, már csak a felcsendülő zene miatt sem.
Ő kezdte el megszervezni a saját temetését ezzel a nyáltengerrel, így magára vessen, minden tiltakozása ellenére üvöltöm a fülébe a dalt, aminek csak és kizárólag azért tudom a szövegét, mert a rendőrségen az egyik csajnak ez volt a csengőhangja, és napjában milliószor keresték. A telefon a harmadik napon loccsant a wc-be, ismeretlen elkövetőnek köszönhetően. A zene végül elnémul, én pedig megrántom a vállamat panaszkodására.
-Te kerested a bajt, ne picsogj. - ütöm el a kezét amivel a fejemet tolja arrébb, majd lazán az ablak szélére könyökölök. Ahogyan Cameron fokozza a sebességet, az autóm motorja fantasztikus búgással hajt fejet a kérés előtt, észrevehetetlenül simán gyorsul, nem épül bele kényelmetlenül az ember az ülésbe. Kár, hogy Rose Harbor kis város, és nem élvezhetjük ki sokáig a száguldást, mert hamarosan rá kell fordulnunk a kikötői sétányra, de sebaj, mert ez azt jelenti, hogy jöhet a pia.
Ha Cam leparkol, őt meg sem várva vágódok be a lebuj ajtaján, ahol a szokásos lecsúszott alakok vannak. Nem a legelőkelőbb hely, de nincs is rá szükségünk, itt nyugiban lehet beszélni bármiről, mert egy falkatag sem tolja pont ide a képét. A pultra könyökölök és a bagót rágó pultosra nézek. -Adj egy pohárral a legdrágább whiskeyből. Ez a majom fizet. - bökök az ekkor megérkező Cameron felé, aki megvillanó tekintetemből láthatja, komolyan gondoltam, hogy az első kör az ő kontójára megy, és nem csapvizet fogok kérni.

A szüleim kifejezetten nem kedvelik a barátaimat. Nem mintha sok lenne, pontosan kettő, de már kamaszkoromban is jobban örültek volna, ha más társaságban töltöm az időmet Cam és Dax helyett, de ahogy most se, úgy akkor se érdekelt. El tudom dönteni, hogy kivel érzem jól magam, és előbb rágtam volna le a saját karomat, minthogy pizsipartira meg babázni menjek valamelyik hozzám hasonló korú kiscsajjal a falkából. Bleh már csak a gondolatra is hánynom kell. 
Nem, nekem már akkor is kellett az izgalom, az adrenalin, a fesztelen hülyéskedés, rohadtul nem voltam vevő sem az aktuális divat kitárgyalására, sem pedig arról pletykálni, hogy ki, kivel és mikor kamatyolt, meg szemérmesen csevegni a szexről. Tök faszság az egész, én inkább azzal sokkoltam őket, hogy 14 évesen már elvesztettem a szüzességemet, ráadásul egy tök idegennel valami lebuj mosdójában. Jó szar volt, de nem értem miért kell ezt az egészet túlmisztifikálni. 
Azt persze nem árultam el nekik, hogy sikeresen bekaptam a legyet, és 16 évesen kipottyantottam magamból egy kölyköt, majd örökbe adtam. Erről csak két ember tud - az orvosokon és a titkos örökbefogadást intéző személyeken kívül -, az egyik idióta pedig most épp azzal hitegeti magát, hogy el tud kapni futás közben. Hallom a fogait csattanni ahogyan hiába kap utánam, farkaspofám vigyorra húzódik, de aztán vége a mókának. Jólesően nyújtóztatom meg magam én is az öltözés előtt, aztán magamra kapom a gönceimet. 
Egy morranással jelzem csak, hogy egyetértek az esőt illető megjegyzésével, aztán egy bólintással nyugtázom, hogy a piálásban is benne van. Még jó, valószínűleg elhordtam volna mindenféle puhapöcsnek, meg puncinak ha lekeveri az ötletet, de ismer már annyira, hogy szerintem ezt pontosan tudja is. Koptatott le párszor anno azért, mert épp Vickyt ment töcskölni meg hasonló dolgok. Lehet szar barát vagyok hogy ezt mondom, de én speciel kifejezetten örülök, hogy dobta őt a csaj, a legkevésbé sem illettek össze, de hát a pina hatalma ugyebár, Cameronnak aztán lehetett beszélni, ő csak koslatott a kis szuka után. Na mindegy.
- Az nem démon volt, hanem én. De aztán megfordultál, elkezdted szopni a hüvelykujjadat, én meg jó Teréz Anya módjára megkönyörültem rajtad. - villantok rá egy cápavigyort, miközben lecsukom a csomagtartót, miután minden ki-és bekerült, ami kell, illetve nem kell. Szemeim ördögien villannak meg, mikor azt mondja, hogy ő vezet - mikor az én! kocsimmal jöttünk.
-Oké, de akkor te fizeted az első kört, ha már te vezetsz. És csak hogy tudd, nem valami ócska, olcsó piát fogok kérni. - játékosan kacsintok rá, aztán beülök az anyósülésre, most az egyszer nem kardoskodva sokat a volánért. Odabent hátratolom az ülést teljesen, lábaimat pedig szépen felrakom a műszerfalra. Megbízom Cameron vezetési képességeiben, hogy hiába nem ajánlják, hogy így üljön az ember, magasról leszarom. 
-Na, végre sikerült farkat növesztened és venni egy motort? Mesélj, milyet. - fordulok felé, szándékosan cukkolva. Én úgy fél éve ruháztam be egy szép és erős kis járgányra, akkot Cam még nem akart, én meg persze nem győztem szívni a vérét emiatt. Mire valók a barátok, ugyebár? Hiányzik még a körből Dax, de ma valami programja van, így nem is próbálom elérni, hogy tolja szépen a seggét a törzshelyünknek számító krimóba piálni velünk, pedig akkor lenne az igazi. Talán holnap.
Bámulok kifelé az ablakon, oda se nézve, ahogyan Cameron rádiót kapcsol, egészen addig, míg meg nem hallok a nyálat szólni belőle. Felháborodottan csapom bakancsos talpaimat az autó padlójára, és felé fordulok. -Ez most komoly? Oké, te akartad. - gonosz mosolyra húzódik a szám, ahogyan a hangerőszabályozó felé nyúlok, és szinte maximumra tekerem. Erőteljesen bántja a fülemet a hányingert keltő Taylor Swift szám, de tudom, hogy ezt Cameron sem szereti. Kezeimmel megtámasztom magamat az ülésen, majd szépen a férfi füléhez hajolok, hogy teli torokból énekeljem a szőke picsával együtt a dalt. 
- You'll be the prince, and I'll be the princess. It's a love story, baby, just say yes. -spoiler: a hangomra nincs jobb szó, mint hogy erotikus. Tudjátok, bassza a fület. Szóval Cam most valószínűleg azt is megbánja, hogy megszületett, nemhogy azt, hogy ezt az undormányt kapcsolta be.