A lány és fiúöltöző tágas és szagos helyiségeiből egyaránt vidám nevetés, ugratások és az öltözködés zajai szálltak kifelé a kihalt suli folyosóra. A zuhanyrózsákból egyre csak dőlt a forró víz, a pára benedvesítette a hűvös tükröket. Valaki leejtett valamit mire sikolyok és bariton hahoták zengtek össze. Kirepült egy focilabda a folyosóra, majd a dereka köré törölközőt csavart Noah kivetődött utána, elkapta és visszaiszkolt. Mezítlábas talpa fénylő lábnyomokat hagyott a kövön.
Minden diák fellélegezhetett. Még Noah is. A vizsgák ideje lejárt, a beadandók már a tanárok asztalán pihentek és az iskola épületét betöltötte a karácsonyt megelőző feszült fárakozás és mézeskalács-fűszer illata. Néhány lány már suttogni kezdett a februári hölgyválasz estélyével kapcsolatban, s az udvaron rendszeressé váltak a hógolyócsaták szutykosra olvadt, szürke hógolyókkal.
- Akkor ma este, Jacobs! - veregette meg Noah vállát az egyik focista fiú és a vállára lendítette felszerelésétől feszülő táskáját.
- Gyertek át nyolc felé - Noah a lábára húzta zokniját. Nem viselt mást, csupán egy fekete, koptatott és szegecsekkel díszített farmert, s azzal sem fáradt, hogy a sliccét felhúzza a zoknifelhelyezés előtt - A szüleim gépe csak reggel jön.
A fiúk összeröhögtek, a lépések zaja pedig halkulni kezdett a folyosón, jelezve, hogy Noah egyedül maradt, hiszen a legnagyobb ökörködést ő követte el öltözködés közben és a türelmetlen kamaszok közül senki nem szeretett volna akár csak egy perccel is többet vesztegelni az iskolában a szükségesnél.
A csapatkapitány sóhajtva felállt, magára húzta Aerosmith feliratú pólóját, melyet pont tavaly karácsonyra kapott ajándékba szüleitől, kik elintézték, hogy maga Steven Tyler szignózza - arra nem számítva, hogy egy kövér férfi nemiszervet és rajzol mellé - aztán hanyagul összeszedte holmiját és ő is követte a többiek példáját.
Vagyis... nem egészen... Az ajtóban járva kezével megérintette a félfát, vérfarkasérzékei kiélesedve fókuszáltak a különös, nyikorgó hangra a lányok terme felől. Mi a franc? villant át az agyán, s kíváncsisága dagadni kezdett mellében, Valakit a szekrényeknek támasztva döngetnek? Ezt látnom kell...
Magabiztosan megindult a ködszerű párán át, orrcimpái megmozdultak szimatolás közben, de az átható Axe szagban sikertelenül próbálkozott az itt jelenlévő beazonosításával. Lelkiismeretfurdalás nélkül lépett át a lányok öltözőjének kitárt ajtaján, s rögtön körbevette az édes parfüm és hajlakk bukéja. A nyikorgás folytatódott. Megkerülte a szekrénysort, majd perifériájába bekúszott egy nálánál jó negyven (!) centivel alacsonyabb sötét hajú lány képe, ki a szekrény fogantyúját rángatta.
- Na, mi van Stay C? - hangsúlyozta a két szótaggal szójátékká varázsolt nevet - Úgy elpicsázott a csapat, hogy nem bírod kinyitni a szekrényt?
A hagyományoknak megfelelően az utolsó edzésen a focicsapat és a pomponlány csapat egymás ellen küzdve kidobósoztak.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"