Marco is képes átesni néha a ló túloldalára, mikor túlféltésről van szó, de most akkor ezt szorozd meg hárommal, és megkapod a bátyáimat. Ez tuti a spanyol vér miatt van, és ilyenkor hálát adok, hogy bennünk csak apai ágról csörgedezik bennünk a latin virtus. Sokkal nagyobb perpatvar és kakasviadal lenne, ha anya nem amerikai hanem latina lett volna. Pedig beszólásokból most sincs hiány. Nem mondom, hogy a három jómadár le akart volna beszélni mindenáron az esküvőről, de Mateo még akkor is rákérdezett, biztosan hozzá akarok-e menni Marco-hoz, mikor belé karolva az oltár felé tartottam.

Én pedig biztos voltam, és a srácok is inkább profitáltak belőle, hiszen a Botero család és a Perez klán közötti szövetség megerősödött. Mindig jó, ha az illegalitás ingoványos talaján biztosan tudja az ember, hogy van aki bevédje a a seggét és kisegítse a saját, közvetlen rokonain kívül is. Mindettől függetlenül aktuális hangulatom dönti el, hogyha a négy latino bármilyen kombinációban egymásnak feszül, akkor közéjük állok, kapnak egy-egy taslit vagy hagyom, had meccseljék le.

Nem csoda tehát, hogy most, hogy úgy érzem, pofára lettem ejtve Marco által (elvégre nagyon nem szép dolog felizgatni aztán lógva hagyni az ember lányát), nem vagyok rest a srácokkal fenyegetőzni. A replikára viszont elnevetem magam. -Az a kölyök…javíthatatlan. Azzal dicsekedett, hogy még kis taknyos korában belém volt zúgva? - vigyorodom el, felidézve azt az időt, amikor kamaszként a szomszéd kissrácra vigyáztam némi zsebpénzért cserébe. Ezt a részét Marco is tudja, de az előbb említett tényt lehet, hogy ezidáig jótékony homály fedte.

Mindenesetre a férjem megérdemli, hogy kicsit eltávolodjak tőle, úgy téve, mintha szavait meg se hallottam volna. Nem adom meg magam ilyen könnyen, de gyanítom nem is számít erre. Megállom, hogy hátranézzek, de hamarosan meghallom a karcsapásokat, amivel megjelenik mellettem.

-Oké, ehetünk. Viszont…akkor addig sétálunk míg nem találunk olyan éttermet ahol csak női felszolgálók vannak? Mert akkor kényelmes cipőt húzok. - cukkolom egy kacsintás kíséretében, majd kihasználva, hogy itt mély a víz és nincs kapaszkodó, egy lendülettel rátámaszkodok a vállára és a víz alá nyomom. Édes a bosszú.

Mire feljön és kitörli a vizet a szeméből, én már a medence szélén tolom ki magam, majd felegyenesedve elindulok a napozóágyunk felé. Pont Marco kedvenc pincére mellett sétálok el, amikor a vizet kicsavarva a hajamból azt már-már színpadias, és tőlem teljesen karakteridegen módon dobok hátra a vállam fölött, ezzel ismét magamra vonva a fiúcska figyelmét - és valószínűleg felkeltve újfent Marco féltékenységét - természetesen előre megfontolt szándékkal. Tuti a pokolra jutok.

Egészen egyszerűen imádom ezeket a reakciókat, amiket kiváltok Marco-ból. Már a kapcsolatunk legelején is elég jól rá tudtam érezni, hogyan vegyem el az eszét, és ez kedvenc tevékenységeim egyikévé vált az évek során. Persze ő is képes ugyanezekre, pont ettől működik ennyire a kapcsolat, és fog működni a házasságunk is, minden eddigi és jövőbeli vitánk és veszekedésünk ellenére is - hiszen a jelenbéli idill senkit ne tévesszen meg, fogjuk mi itt még egymás haját tépni.
Most azonban inkább a játékosságon és az élet élvezetén van a hangsúly, bár az, hogy mindenféle felvezetés nélkül a hideg víz alatt találom magam, az azért annyira nem a legjobb, de jön még Marco az én utcámba. Bár látszólag nagyon jól szórakozik a kis heccén, nem vagyok rest egyből bosszút is állni. Hiába vagyok erősebb, mint sok nő, sajnos a férfi is sokkal erősebb mint a legtöbb társa, így lenyomni nem tudom a víz alá, ám ahhoz, hogy arcába fröcsköljek nem kell se magasság, se izom. 
Felnevetek azon amit mond, és hiába próbálnék ellenkezni ahhoz, hogy odahúzzom, a szárazföldön sem lenne egyszerűbb dolgom, nemhog itt a vízben. Az ő vezetéknevét hallani rám vonatkoztatva még mindig kicsit furcsán cseng a fülemnek, de hozzá tudnék szokni, nem véletlenül döntöttem úgy, hogy a sajátom mögé odabiggyesztem a Domínguez-t is az esküvőnk után.  
Ahogyan keze a fenekemet támasztja meg, én automatikusan ölelem át a csípőjét a lábammal, ezzel csökkentve még inkább a távolságot közöttünk, tekintetétől és szavaitól úgy érzem, pezsgőfürdővé változtatom hamarosan a medencét. Már-már mohón tapadnék rá ajkaira, ám ekkor elhúzódik, én pedig számba harapva szisszenek fel, majd kérdésére bosszúsan kifújom a levegőt, és csak hogy érezze a törődést, ismét arcába fröcskölök egy adag vizet. Nem adok hangot elégedetlenségemnek, reakciómból és kisugárzásomból úgyis érzékelheti, mi jár a fejemben.
- Csak üzenetet küldtem nekik. Mindhárman felnőtt férfiak, csak elboldogulnak nélkülem a házban. Főleg, ha végül tényleg kiköltözöm a Botero házból, gyakoroljanak csak.  - szándékosan fogalmazok feltételesen arról, hogy odaköltözöm hozzá - immár véglegesen, nem úgy, mint eddig, mikor csiki-csuki kapcsolatunk volt. Megérdemli az előbbi kis gonoszkodásáért. -Azt mondták, ha nem viselkedsz velem szépen, akkor ellátják a bajod...Azt hiszem, ma este jelentenem kell nekik. - ördögi mosollyal az arcomon rákacsintok Marco-ra, majd ellököm magam a medence széléről, és könnyed karcsapásokkal háton kezdek el úszni, egyre távolodva újdonsült férjemtől.

Ha nem nászúton lennénk, és nem lennék most szinte teljesen relaxált állapotban, akkor ez a “vak vagy” kijelentés biztosan felbosszantott volna. Így azonban csak megforgatom a szemeimet, és sóhajtok egyet Marco morgolódásán. Ez a túlzó birtoklási vágy és féltékenység az agyamra tud menni, de tudom, hogy ő ilyen, még ha emiatt gyakran össze is veszünk, mert ritkán tűröm szó nélkül. Ha valakinek csak elmesélnénk, mennyit és miken szoktunk veszekedni, minden bizonnyal megkérdőjelezné, miért is vagyunk együtt, ha ennyire nem jövünk ki. Azonban a mi esetünk különleges, nekünk ez valahogy az elejétől fogva a kapcsolatunk dinamikájának a része. Meg hát a békülős szexnél kevés jobb dolog van, bár a szomszédaink lehet nem osztják ezt a véleményemet.
-Használom az orrom, érzem is amit te, de nem érdekel. - mormogom bele az alkaromba. Ismerem a férfi minden rezdülését, így tudom, hogy ideges, és ha nem közösségben lennénk, akkor lekapná a pincért a tíz körméről. Bár ha a sóvár pillantásokon kívül egyebet is megkísérelne, akkor Marco-t már az sem érdekelné, puszta kézzel törné ki a nyakát. Ettől azonban nem tartok, nőként is érzékelem a belőle áradó dominanciát és “ne merj közelíteni” kisugárzást, emellé pedig egyéb módon is a nagyközönség tudomására hozza, hogy hozzá tartozom, csak egy öngyilkos merénylő próbálna így kikezdeni velem.
A csókunk közben mikor megragadja a csípőmet, önkéntelenül szakad ki belőlem egy apró nyögés, na nem azért mert fáj, épp ellenkezőleg. Nagy erőfeszítésbe telik elhúzódnom tőle, bár átfutott a fejemen, hagyom a fenébe a barnulás gondolatát, inkább vonuljunk vissza a szobába, de túl drága volt ez az út ahhoz, hogy kizárólag a négy fal között töltsük ágytornával.
-Por eso me amas, cariño. - válaszolom reflexből, mikor közli, megőrjítem, játékosan kinyújtom rá a nyelvem, majd kibontakozom karjaiból, hogy a vízbe menjek, apró fenékriszával csábítva magammal a férjemet is, de nem nézek hátra, sikerült-e, mert fejlett hallásomnak köszönhetően hallom, ahogy feláll ő is a nyugágyról.
Amire azonban nem számítok, hogy a lábaim elemelkednek a talajtól, és épp csak annyi időm van, hogy Marco nyaka köré fonjam a karjaimat, aprót sikkantsak a meglepetéstől, majd gyorsan vegyek egy nagy levegőt, mielőtt elnyelne minket a medence hűs vize. A nap melegétől felhevült testemnek nem a legjobb érzés hirtelen ekkora hőmérsékletkülönbség, a pórusaim szinte sikítanak a sokktól, de mire felérünk ismét a víz felszínére, már akklimatizálódtam is.
Valahol félúton felfelé elhagytam Marco-t így mire kisöpröm vizes tincseimet az arcomból és megdörzsölöm a szemem, ő már a kapaszkodók felé halad. -Gyere ide te gazember! Ezt megkeserülöd! - kiáltok utána, de hangom egyáltalán nem fenyegető, sokkal inkább játékos, miközben nevetve indulok meg felé. Kisebb testet kell mozgatom, mint neki, és jól is úszok, így hamar odaérek hozzá, majd a hátára ugorva megpróbálom bosszúból lenyomni a víz alá, ami ha nem sikerül, akkor a legegyszerűbb megtorlási módot választom, és az arcába fröcskölöm a vizet.
-Ezért még számolunk, Marco Domínguez! - fenyegetem meg felemelt mutatóujjal, de nem sikerül komolyságot erőltetnem magamra. Rég voltam ennyire felszabadult, és ez most nagyon jól esik.  

A kórházban miután kikerültem a sok nyugtató és fájdalomcsillapító hatása alól, komolyan el kellett gondolkodnom, hogy nem csak álmodtam-e ami történt, de mikor megláttam az ágyam mellett Marco-t, eloszlott bennem minden kétely. Az alakváltó géneknek hála emberi mércével villámtempóban gyógyultam, mire pedig kiengedtek, az esküvő nagy része már meg is volt szervezve, aminek őszintén örültem, mert így néhány agyvérzéstől megkíméltek.
A lagzi nagyon jól sikerült, bár hogy meddig tartott pontosan arról csak meséket hallottam, nekünk újdonsült férjemmel sokkal fontosabb teendőink akadtak, pár nappal később pedig el is utaztunk a nászutunkra, természetesen valami meleg helyre, nem ám valahova a kanadai fagyokba. A spanyol vér ott csörgedezik mindkettőnk ereiben, így rövid időn belül a Dominikai Köztársaságban találtam magam, ahol all inclusive ellátással élveztük a pihenést, és persze egymást.
-Marco, azt hittem ezt a reggeli után megbeszéltük. Szegény csávó az italos pultnál csak udvarias volt, nem rám hajtott. -a férfi olyan csúnyán nézett a fiatal fiúcskára, hogy szegény bepánikolt, és magára borította a narancslevet.  Persze felérve a szobában jól összevesztem vele, a fejéhez vágtam, hogy hozzámentem feleségül, ez miért nem elég bizonyíték, hogy nekem nem kell más. Az a csirkefogó férjem viszont tudja, hogy űzze ki a düh vörös ködét a fejemből ilyenkor. Ha nem tudnék ilyen gyorsan regenerálódni, szerintem lábraállni se tudnék, az is csoda, hogy az ágyunk egyben van még.
Libabőrös leszek, ahogy arcával végigsimít a nyakamon, majd a fülemhez ér, testemet reflexszerűen önti el a jóleső forróság, szavai hallatán pedig belemosolygok az alkaromba, amin a naptejezés ideje alatt támaszkodtam. -Mi amor, senki nem fogja elhinni, hogy itt jártunk, ha nem csokibarnára sülve megyünk haza. - azon felül tudom, hogy csak a koktélokat szervírozó pincér szeme elől akar elrejteni, akinél én magam is beismerem, tényleg érdekes pillantásokat vetett rám, így Marco bosszúsága nem alaptalan. Én azonban olyan kellemesen ellazultam, miközben kente a hátamat, hogy jelenleg felhúzni se tudom rajta magam, inkább szórakoztat.
Egy könnyed mozdulattal a hasamról a hátamra fordulok, hogy a szemeibe tudjak nézni. Megigazítom nem túl sokat takaró fekete bikinifelsőmet, és az alkaromra támaszkodom.-Este viszont bepótolunk mindent. Prometo, mi esposo.- furcsán könnyedén gördül le az utolsó két szó ajkaimról. Nemrég még kikértem magamnak azt, hogy Marco tulajdona lennék. Na jó, most sem vagyok az, megvan a szabad akaratom és mozgásterem mindenben, ám a baleset, mikor majdnem elveszítettem őt rádöbbentett, hogy valahol igenis az övé vagyok, ő pedig az enyém. Kapcsolatunk minden tökéletlensége, és a férfi bosszantó tulajdonságainak ellenére is.
Egyik karomon támaszkodva, a másikkal pedig a nyakánál fogva magamhoz húzom, és az előbbi ígéretemet mintegy megpecsételve olyan hévvel csókolom meg, ami talán nem illendő emberek közé, de erre a pár másodpercre most mindez nem érdekel. A csók nem tart sokáig, elhúzódok, mielőtt elveszíteném a fejem, majd felállok.
-Megyek, mártózom egyet. Jössz? - kérdezem, majd válaszát meg sem várva elindulok a medence felé, egy kicsit riszálva a fenekemet, direkt bosszantva ezzel Marco-t, mivel kiszúrtam, hogy az a bizonyos pincér pont a közelben van, és néz. Lehet, hogy a pokolra jutok emiatt, de akkor is élvezem, hogy húzhatom a férjem agyát.