Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyVeronica Duke
Tegnap 23:47-kor


Put me up & put me down.

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 10:29-kor


Besties Time.

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 10:06-kor


Calories don't count on weekends?

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 9:45-kor


another mess. Archie&Lodie

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyElodie Rhodes
Tegnap 9:03-kor


it will not be easy

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyElodie Rhodes
Tegnap 8:38-kor


Weak spot

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyArchibald Collins
Szer. 30 Okt. 2024 - 14:59


Sherlock & Watson

Amúgy én itt dolgozom, és te? EmptyKay Llewellyn
Szer. 30 Okt. 2024 - 13:51

Megosztás
 
Amúgy én itt dolgozom, és te?
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyCsüt. 1 Feb. 2024 - 8:12

Befejezetlen játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Amúgy én itt dolgozom, és te? Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Amúgy én itt dolgozom, és te? B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyCsüt. 26 Okt. 2023 - 12:50

Friends shouldn't lie to each other
ft. Frederic Montgomary
A hideg víz a mosdóban kellően eltökéltté tett azzal kapcsolatban, hogy most színt vallok Freddy előtt, de azért jó egy kis whisky-vel is megerősíteni magam. Fogalmam sincs, hogy ha elmondok mindent, hogyan fog reagálni a másik, egyelőre inkább talán jobb, ha nem gondolok bele. Haladjunk lépésről lépésre. Ráemelem a tekintetemet, mikor elmondja, nyomozott utánam. Biztonságtechnikai céget vezet, nem lep meg, hogy ilyen eszközökhöz folyamodott, nem hibáztatom érte. Bármennyire igyekeztem, valószínűleg nem tudtam annyira észrevétlenül intézni mindent, mint azt kellett volna.

Bólintok. Sejtettem, hogy elsők között az tűnt fel neki, hogy a pénzügyekkel valami nincs rendben. Egyelőre azonban nem szólalok meg, inkább mikor megerősítést vár, ismét bólintok egyet, ám ezek után képtelen vagyok ránézni, szemeim a kezemben lévő laposüvegre fókuszálnak, amit azóta piszkálok némileg idegesen az ujjaimmal, amióta csak megkaptam. Most lenne a pillanat, hogy elkezdjem a beismerő vallomást, ám a torkomon akadnak a szavak, így épp csak egy másodpercre nyílik ki a szám, majd újra be is csukom. Nem tudom hogy lehetne ezt jól tálalni. Hol kezdjem? Vagy csak úgy in medias res kezdjek bele?

Sok éve ismerem Freddy-t, a sors és az idő barátokká kovácsolt minket, én pedig aljas módon szúrtam hátba a hazugságaimmal és a titkolózással. Egy részem azt súgja, Frederic megértette volna, mit miért tettem, én mégis úgy döntöttem, inkább hallgatok. Talán szégyelltem az egészet, elvégre egy bukott angyal, egy eredendően égi teremtmény nem kellene, hogy szánalmas alak legyen, én mégis azzá váltam. Hiába vagyok jóval idősebb nála, most, szavait és a vádakat hallgatva úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit a szőnyeg szélére állítanak és úgy kérnek számon. Nem jó érzés, de megérdemlem.

Nem mondom, hogy nem nehéz tartani a szemkontaktust tartani Freddy-vel, főleg utolsó mondata elhangzása után. Tudom, hogy el kell felejtenem Oliviát. Azon voltam az elmúlt hónapokban, és azt hittem, jó úton haladok, aztán jött az alig 15-20 perccel ezelőtti találkozó, és borult minden. Csalódtam magamban? Igen, de ez nem újdonság. Ami rosszabb, hogy a felem szemben ülő férfi is csalódott. És akkor még nem tud mindent. Ideje tehát színt vallani, majd vállalni a következményeket, legyenek azok bármilyenek is. Úgy egy percig nem szólalok még meg, amíg iszom még két kortyot a whiskyből, majd a laposüveget a kis asztalra helyezem. Ölemben összekulcsolom a kezeimet, azokat fixírozom, sóhajtok egyet és belekezdek. Innentől nincs visszaút.

-Nem Olivia miatt vettem ki több pénzt. Vagyis...csak részben. - sikeresen belekezdtem a közepével, megköszörülöm hát a torkomat, és egy nagy levegő után folytatom. -Tavaly tavasszal alkut kötöttem...egy démonnal. - nem nézek Freddy-re vajon mit reagál, és nem tartok szünetet. Muszáj egy lendülettel végig mondanom, így nem hagyok neki időt reagálni. -Nem vagyok rá büszke, de ez történt. Azt állította, képes szerezni egy angyalpengét, én pedig botor módon hittem neki, így alkut kötöttünk. Ő pénzt kért érte cserébe. Tudom, gyanúsnak kellett volna lennie, elvégre az angyalpenge nagyon ritka. -megrázom a fejem, szörnyen érzem magam, mennyire ostoba voltam. Ostoba és elkeseredett, hogy képes voltam egykori angyaként egy pokolfajzattal nemhogy szóba állni, hanem egyenesen üzletbe bonyolódni.

-Meg akartam halni. - válaszolom meg a fel sem tett kérdést, hiszen valószínűleg többek között ez járhatott Freddy fejében. Tudom, hogy lett volna egyszerűbb módja is, a lefejezés is ugyanolyan hatásos lett volna, ráadásul könnyebben kivitelezhető mégis... úgy éreztem, hogy egy égi dolognak kellene elvennie az életemet, megfosztani halhatatlanságomtól. A bukásom óta, mióta megtudtam, hogy Erica meghalt, mielőtt időt tudtunk volna együtt tölteni itt a földön azóta nem találom a helyem az emberek között. Nem vagyok már angyal, de ember sem igazán. És hiába telt el több, mint 100 év azóta, a helyzet nem sokat javult.

-Mondanom sem kell, átverés volt az egész, ez hamar kiderült, de addigra az alku megköttetett, nem hátrálhattam meg. Azzal fenyegetett, ha nem fizetek, megöl téged. Majd megismertem Oliviát, róla is tudomást szerzett, így ő is felkerült a listára. Nem tehettem mást...- épp csak egy pillanatra nézek fel Freddy-re, de le is sütöm ismét a tekintetemet. Most, hogy kinyílt az őszinteség csapja, meg kéne lovagolni ezt a hullámot, ám a rám törő érzelmek elszorítják a torkomat, nem tudok megszólalni. A levegőben ott lógnak a súlyos szavak, a vallomás, ami már régóta nyomta a szívemet. És hogy megkönnyebbültem-e most, hogy elmondtam? Azt hiszem...nem.
@mm
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptySzer. 25 Okt. 2023 - 19:38


   

   

   Frederic Montgomary

   

   

   
Egy ideig csak Castiel nyúzott és jámboran szomorkás ábrázatát figyeltem. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy szempillái összetapadtak. Sírt talán? Szemöldöke sörtéi között még nyirkosan csillogott néhány vízcsepp. Áh, nem erről volt szó... Megmosta az arcát. Nem olyannak ismertem őt mint aki a mosdóba zárkózva sajnálta magát és sorsát. Amelyik bukott így tett, az már nem tartózkodott a földön. Démonok és aljasok vadászták le.

Sóhajtottam és feljebb húztam térdemnél nadrágom szövetét, hogy az ne nyúljon ki az üléstől. Nekem nem adatott meg az empatikus képesség áldása, ahogy semmilyen más képesség sem saját tapasztalataim arzenálján kívül, de a laposüveget most meghúzó férfi látványára kissé kiengedtek várakozástól feszes vállizmaim. Most talán beszélni fog, figyeltem meg a savanyú mozdulatot amivel visszapattintotta az aprócska fedőt. És akkor nem kell végre tovább barkochbáznunk.

- Az az utolsó lépés volt - néztem le combomra fektetett kézfejemre és a körmöm vonalát fixíroztam - A pénzkivétellel hívtad fel magadra a figyelmet. El sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett pont az angyalketrec felállítása közben ami miatt titokban magadhoz vetted azokat a szép kis összegeket. Mi a felderítő egység voltunk, a mi elsődleges feladatunk nem a támadás hanem a megfigyelés és kivárás volt... - szemem felvetült és Castiel pillantását kerestem - ...ha még emlékszel rá.

Egy örökéletű lény talán képtelen is volt a felejtésre, elvégre idegkapcsolatai nem öregedtek, nem használódtak el. A kérdés természetesen nem a konkrétumokra vonatkozott. Tiszta vizet kellett önteni a régóta poshadtan álló pohárba és ennek része volt az is, hogy visszavezettem magam mellett az angyalt oda ahol minden kezdődött. A barátságunkhoz. Ahhoz, hogy ő meggyógyított engem és én óvtam az életét akkor amikor sokan mások, például Diego és odalett a ledobott bomba pusztításában.

- Nem csak a te titkodat őrzöm, Castiel - rezzenéstelen komolysággal próbáltam visszahúzni a tények és baráti védelem valóságos színterére a gyász és veszteség absztrakcióval és elhamarkodottsággal teli világából - Semmi mást sem csinálok, mint titkokat őrzök, titkokkal kereskedem. Azóta tudom, hogy mi történik, amióta a számládat figyelem amióta lekértem a biztonsági felvételeket onnan ahol a kártyáddal fizettél - emlékeztettem a megannyi bűnöző és besurranó lebuktatására alkalmas piti technikára. Lábamat keresztbe dobtam a másikon és eltöprengve elnéztem a heti agendát szemléltető whiteboard irányába. A tárgyalóból halkan szűrődött ki Olivia előadásának mormolása. Nem volt fontos, hogy mindezeket a férfi is tudja, kitalálta volna magától is amint megjön az esze a szerelmi csalódás után.

- Felejtsd el a lányt és ne hajszold tovább a halandókat - fordultam vissza és a lehető legkeményebben megszorongattam Castiel tekintetét a sajátommal. Hagytam, hogy a szavak megüljenek közöttünk.

   

   @

   
Frederic Montgomary
Jegelt karakter
Frederic Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
A Montgomary Biztonságtechnikai Kft tulajdonosa
Karakter idézet :
"I saw things in Iraq that didn't line up with what it means to be a soldier.”
Play by :
Tom Hiddleston
༄ ༄ ༄ :
Amúgy én itt dolgozom, és te? QBa
User :

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyKedd 17 Okt. 2023 - 19:23

Friends shouldn't lie to each other
ft. Frederic Montgomary
Nem szeretek hazudni, ám mégis, az utóbbi hónapokban úgy görgettem magam előtt több füllentés fonalgombolyagját, hogy a szálak összekuszálódtak, lassan minden kihatással volt mindenre. Nem voltam őszinte Olivával szemben, de hazudtam Freddy-nek is, kockáztatva hosszú évek barátságát. A mosdó tükrébe nézve azonban eldöntöttem, ma tiszta vizet öntök a pohárba. Mindent el akarok mondani Frederic-nek. Az Oliviával közös dolgaimat - bár ezt gyanítom sejtette már eddig is -, de azt is, hogy miért vettem ki majdnem egy éven keresztül több pénzt a vállalkozás számlájáról, mint az járt volna. Ha ezek után látni sem akar majd, fájni fog, de meg fogom érteni. Valószínűleg én is megszakítanék magammal minden kapcsolatot. A barátoknak nem kellene hazudniuk egymásnak, ám én nem tartottam be ezt az aranyszabályt.
Halovány mosolyt erőltetek az arcomra, amikor Freddy barátságosan köszönt. Lehetne akár dühös is, ám nem ezt látom rajta, és angyali empatikus képességeim is sokkal inkább megértést súgnak, mintsem egyéb negatív érzéseket. Egy biccentéssel beljebb lépek, tekintetemmel figyelem, ahogyan feláll az asztaltól, és elém sétál. Ritkán iszom, ám mikor az a bizonyos laposüveg a kezembe csúszik, végül elfogadom, és kissé darabos mozgással a kanapék felé megyek. Árulónak érzem magam, ahogyan ő barátságosan a vállamat fogja és itallal kínál - és valljuk be, az is vagyok, emiatt pedig borzalmasan érzem magam.
Leülök az egyik fotelba, és gépies mozdulattal pattintom le a kupakot, hogy igyak két nagy kortyot a whiskyből, ami végigmarja a torkomat, de most az egyszer nem bánom. Még ennél is nagyobb tüzet érdemelnék, egyenesen a pokolból, szeretettel. A laposüveget szórakozottan piszkálva hallgatom megjegyzését. Nagyot sóhajtok, majd ráemelem a tekintetemet. -Mióta tudod? Hogy jöttél rá, hogy Olivia és én...szóval hogy közös múltunk van? - kérdezem, és tudom, hogy ezzel elodázom a témát amiről valójában beszélnünk kéne, de tudni szeretném. A fejemben lévő kirakós még hiányos, és talán Freddy helyére tudja tenni a hiányzó puzzle darabkákat. Utána pedig jöhet a feketeleves.
 
@mm
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyKedd 3 Okt. 2023 - 15:48


   

   

   Frederic Montgomary

   

   

   
Tollamat kattintgatva meredtem a megnyitott excelltáblázatra, percek óta egyetlenegy nevet vagy számot sem diktáltam be a gépbe. Gondolataim messze jártak. Tisztában voltam vele, hogy a folyosó végi helyiségben legjobb barátom és a város egyik leghatalmasabb kovenjének üdvöskéje most a Pokolban érzi magát. Igen, talán mindkettőnek meg volt még rá az esélye, hogy egyszer oda kerüljön, de a tortúra szükséges volt. Castiel maga gyógyította meg az Irakban szerzett sebesüléseimet, de most rajtam volt a sor, hogy a szívességet viszonozzam. Tiszta alkoholt öntöttem az elfekélyesedett, régóta nem gyógyuló sebbe és tudtam, hogy a felharsanó üvöltés hátborzongató, de egyszer csak elmúlik. Amint a szesz égetése is megszűnik és a sérülés gyógyulásnak indul. Átéltünk már ennél nagyobb veszteségeket is a társammal.

Az elhomályosított üvegfal mögött egy égimeszelő, vállas alak jelent meg, kopogás harsant és ledobtam az amúgy is idegesítően csattogó tollat. Hisz' erre vártam. Ezért nem haladtam a délelőtti munkával és ezért rágtam ajkamat addig ameddig az ki nem cserepesedett

- Sokkal több is - válaszoltam és a hangomban bujkáló melegség elárult. Kihúztam íróasztalom egyik titkos rekeszét, majd a mindig feltöltve várakozó laposüveggel a kezemben felálltam asztalom mögül, Castielhez léptem és bajtársiasan ragadtam meg a vállát. Akkor is a kezébe nyomtam a whiskyt ha nem akaródzott elvennie, majd félre nem érthető mozdulattal az oldalt elhelyezett kanapék és fotelek irányába intettem és ha helyet foglalt ott, hát én is megtaláltam szokásos pozíciómat.

- Ideje volt, már, barátom - jegyeztem meg felvezetés nélkül és tekintetemet rezzenéstelen türelemmel függesztettem a férfira. Nem szóltam többet, csupán megvártam amíg maga kezd bele. Hogy minek volt ideje: Olivia elengedésének vagy a köztünk készülődő beszélgetésnek, rá bíztam. Részemről már hónapok óta készültem mindkettő eljövetelére.

   

   @

   
Frederic Montgomary
Jegelt karakter
Frederic Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
A Montgomary Biztonságtechnikai Kft tulajdonosa
Karakter idézet :
"I saw things in Iraq that didn't line up with what it means to be a soldier.”
Play by :
Tom Hiddleston
༄ ༄ ༄ :
Amúgy én itt dolgozom, és te? QBa
User :

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyKedd 3 Okt. 2023 - 15:38

Összeszorítottam állkapcsomat, hogy alsó ajkam remegésén csillapíthassak és addig álltam Castiel mélységes szomorúsággal teli tekintetét amíg nem éreztem, hogy alsó szemhéjam kosarában könny gyűlik, így visszafordultam a papírok felesleges rendezgetéséhez és csak akkor emeltem fel újra a fejem mikor már nem éreztem őt magam mellett. A terem idő közben megtelt a cég alkalmazottaival, a helyiséget kitöltötte a halk mormogás, néhány elsütött viccre felharsanó nevetés és a kávésbögre porcelánjának ütődő kanalak hangja. Aktív erőmet csak másokon, magamon természetesen sosem használtam még az életben - talán mostanáig. Egész hús-vér valómat szétszaggatta az a kín amibe vertem magam azzal, hogy dühvel rengettem el magamtól a mindig jóságos, mindig kedves, gyengéden szerető és végtelenül bölcs angyalt. Kezem megállt a papírok tologatása közben mikor megállt az ajtóban és visszafordult felé. Egy hatalmas, kövér könnycsepp esett szememből jegyzeteim közepére és anélkül tudtam, hogy elmosódott a nyomtató festéke, hogy odanéztem volna. Pillantásom kérlelhetetlenül kapaszkodott Castielébe, aztán a bukott kint tudta magát az üvegajtón és döbbenten maradtam egyedül magányommal.

Kézfejem gyorsan végighúzta azt a vonalat ahol a könnycsepp végigvándorolt, majd mesterkélt mosolyt öltöttem arcomra és energikusan a hallgatóság felé fordultam. Hogy úgy éreztem most végre a Redwine család oldalára álltam? Hogy azt tettem amire a kovenünknek szüksége volt? Hogy megtaláltam azt az Oliviát akire mindenki számíthatott? Kesernyés íz terjedt szét a számban, hogy csupán nemleges válaszokra leltem magamban.
Olivia Redwine
cactus
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptySzomb. 23 Szept. 2023 - 23:14

And you broke me in all the ways I loved you
ft. Olivia Redwine
Az elmúlt hónapokban számtalanszor elképzeltem már, milyen lesz majd, ha ismét szemtől szemben állok majd Oliviával. Tudtam, hogy fájdalmas lesz, de azt nem, hogy ennyire. Tompítana az egészen, ha nem érezném a jeges ellenállást és a magasra épített falakat áradni felőle.nekem. 
-Igen. Épp munkaügyben jártam Wilmingtonban, amikor felhúzták az angyalketrecet. - bólintok, megerősítve, hogy jól rakta össze fejben a történtek idővonalát. Jogos lehet a kérdés, miért nem mondtam el neki, mikor számtalan esélyem lett volna rá. Az ok azt hiszem hasonló lehet, ami miatt ő sem volt teljesen őszinte saját magával kapcsolatban. Mindketten önzők voltunk, és szerettünk volna magunknak a boldogság tiltott gyümölcséből. 
Nem tudom visszafogni magam és nem rákérdezni, színjáték volt-e csupán a részéről. Heves reakciója - amit kimondania sem kellett - meglepett, de közben valahol azt hiszem számítottam is rá. Becsapva érzi magát, hiszen elhallgattam előle információkat, vádjára azonban megrázom a fejem. -Az érzéseim őszinték voltak veled szemben mindig is. - állom a tekintetét, bár úgy érzem, mintha éles jégcsapot szúrnának minden egyes porcikámba. Fáj, hogy így érez, de nem kezdem el tovább bizonygatni a magam igazát. Feleslegs. Olivia már döntött kettőnkkel, de mindenekelőtt önmagával kapcsolatban. Immár nem kíváncsi rám, én pedig távozásom előtt ezt egy bólintással nyugtázom, bár ő ezt aligha láthatta, hiszen figyelmét a jegyzeteire irányította.
Az ajtóból még visszanézek, az angyali léttel járó empatikus készségem öntudatlanul kiéleződött a boszorkányra, így szinte arcul csapásként ér a hirtelen beálló érzelemhullám, ami elönti Oliviát. Szomorúság. Szívemet és lelkemet mintha valaki kegyetlenül összeszorítaná és megforgatná, ahogyan mindez tudatosul bennem. Néhány másodpercig még habozok visszamenjek-e, ám végül nem teszem. Határozottan kifejtette az álláspontját velem, velünk kapcsolatban, én pedig ezt tiszteletben tartom. Fáj, és fájni is fog még jó ideig, de el kell engednem Oliviát. Mindössze néhány hét boldogság járt.

Atyám, megtanulom valaha a leckét?! Nem létezik valódi, tartós boldogság számomra, hiszen cserben hagytalak. nézek pár pillanatra a mennyezet felé, Istenhez szólva néhány perccel később, a szünet végeztével kiürült férfimosdóban, miután jéghideg vízzel megmostam az arcom. Szükségem volt néhány percre, míg összeszedem magam, hiszen megpróbáltatásaimnak még nincs vége. Ha már elkezdtem letépni a ragtapaszt és felszínre hozni a hazugságaimat, ideje, hogy még egy tartozást lerójak, és ez nem lesz kevésbé kellemetlen.
Mély levegőt veszek, kifelé menet még egyszer ránézek némileg talán szánalmasnak tűnő ábrázatomra, amit a tükör ver vissza, majd Freddy irodájához masírozok, ahol kopogtatok az ajtaján - akkor is, ha nyitva van. -Van rám pár perced? - kérdezem, hangomban felcsendül némi bizonytalanság. Ha nem hajt el, akkor belépek, magam után pedig becsukom az ajtót. Amit mondani tervezek kollégámnak, barátomnak, az csupán kettőnkre tartozik. 
 
@mm
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyPént. 22 Szept. 2023 - 17:29

A csend örökkévalóságig nyúlt és ha Castiel nem köszörüli meg a torkát, hogy végre mondjon valamit, hát biztos engedek a szorító és izzasztó késztetésnek, hogy tovább zúdítsam rá szavaimat. Mondj már valamit! Mondd, gyerünk! akartam kiáltani, de sem megmaradt energiáim, sem a hely és idő nem engedte meg nekem ezt a kirohanást. Nem, hiszen én már nem csináltam ilyesmit. Ahogy régen, most is inkább fegyelmezetten felszegtem államat, hogy a jóval magasabbra nőtt férfi tekintetébe kapaszkodhassak. Olivia nem kiabál, nem balhézik, nem hisztizik, nem szúrja el, nem adja fel. Nem hibázik - szinte sorra kellett számolnom a mantra tégláiból épített fal kockáit melyhez minden egyes nappal hozzátettem az elmúlt fél élvben, így az erődítmény bevehetetlenné és ledönthetetlenné vált. Még Castiel sem fért ledöntéséhez, akkor sem, ha a való életben messze elláthatott a fejem fölött, vagy empatikus képességével nyitott könyvként olvasott bennem. Annál jobb, bizonygattam magamnak.

Néhány felgyorsult szívdobbanásnyi ideig márványból faragott arcába meredtem és már nyelvemen volt, hogy visszakérdezzek. Korábbi feltétlen bizalmam illóolajként párolgott el bensőmből és nem tudtam kiverni a fejemből: a bukott egyszer már elárult. Hosszan és folyamatosan árult el méghozzá, úgy, hogy minden nap megadatott neki a színvallás lehetősége. Még akkor sem tette amikor egy búcsúlevéllel a lábtörlőjén Wilmingtonban hagytam őt. Volt lehetősége. Nem élt vele.

- Várjunk csak... - szinte kibukott belőlem az önkéntelen három szótag és karjaim tehetetlenül fonódtak egymásba a mellkasom előtt. A hónapok vizuális naptárként peregtek le lelki szemeim előtt, a számok összeadódtak és más alakot öltöttek, míg nem... - Te az angyalketrec miatt voltál Wilmingtonban. Connor mesélt róla... - ez utóbbit már csak magamnak súgtam és pillantásom a szürke padlószőnyegre siklott. Villámcsapásként áramlott át rajtam a felismerés. Ide kötődik, akár csak én... egyszerűen kiszorult a városból...

Felemeltem fejemet, szavai ostorként martak a húsomba és alsó ajkam megremegett. Arra vágytam, hogy a képébe üvöltsem: hogy mersz ilyet feltételezni rólam? De hamiskásan csengett volna minden szó. Nyeltem egyet, az ajkamba haraptam, megráztam fejem, de nem... A kifakadás bent maradt és ott is volt a helye, hiszen mégsem volt makulátlan a lelkiismeretem és most először nem a családom cserbenhagyása miatt. Mégsem tudtam volna megmondani, hogy akkor mégis miért.

- Aki kettőnk közül színjátékot rendezett az nem én voltam, Castiel.


Olyan kimérten és lesújtóan küldtem felé a végzetes mondatot, hogy szinte érezni véltem amint lelkem kiszakad a testemből és a modern épület mennyezetén keresztül az égbe távozik. Lassan az asztalra fektetett előadásjegyzetemért nyúltam, majd a papírokat rendezgetve - habár azok tökéletes rendben voltak - csak ennyit tettem hozzá:

- Most folytatnom kell az előadást.


Megtiltottam magamnak, hogy megkérdezzem, mégis miért menne el a városból. Vagy azt, hogy felszólítsam: ne fogadkozzon többet, hogy nem találkozunk. De makacsul bámultam a papírt és reméltem, hogy mire felemelem a fejemet a férfi eltűnik a teremből és az a kövér, magányos könnycsepp csupán akkor gördül végig arcomon.
Olivia Redwine
cactus
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyPént. 15 Szept. 2023 - 18:39

And you broke me in all the ways I loved you
ft. Olivia Redwine
Mintha egyszerre égetne a Pokol tüze és zúdulna rám jeges víz a Mennyekből, úgy érzem magam most, hogy itt állok Oliviával szemben, akihez még csak a bukottsággal járó empatikus képességet sem kell használnom, hogy megállapítsam, mit érez. Egyszerre akarnék megannyi dolgot elmondani neki, de közben a legtöbb szó és gondolat az ajkaimra fagy dühös vádjait hallgatva. Jogos, hogy így érez. Én sem voltam vele teljesen őszinte, nem árultam el neki, hogy Rose Harbor-ban lakom, bár tény, akkoriban ha akartam se tudtam volna visszajönni a kikötővárosba a varázslat miatt. Mindezt azonban nem tudom neki elmondani, és talán nem is lenne értelme. 
Önkéntelenül fordítom én is arra a fejemet, amerre Frederic távozott, de aztán ismét megállapodik Olivia arcán. Bár ugyanolyan gyönyörű mint volt, kétségtelen, hogy valami megváltozott. Komolyabbnak tűnik, határozottabbnak, akinek mintha nem csak a váratlan felbukkanásom okozta bosszúság okozná összeráncolt homlokát. Keresem azt az Oliviát, aki a nyáron volt, akivel eltöltöttünk egy csodás napot a tengerparton, akinek csókjai a hűs vízben szinte felforralták a véremet. Akivel önfeledten nevettünk, nem gondoltunk semmi másra, csak élveztük egymás társaságát.
Vajon a dac és keménység álcája alatt még mindig ott van ez a nő? Vagy röpke színjáték volt csupán? Atyám újbóli leckéje, büntetés, amiért anno egy halandó szerelmét választottam angyali feladataim helyett? Talán sosem tudom meg. Szavai tőrt döfnek a szívembe, és kegyetlenül megforgatják azt. Tehát az én hibám. Aprókat bólintok határozott szavaira. Hallottam dolgokat a Redwine kovenről, jókat és rosszakat is, ám nem tisztem és nem is áll szándékomban beleavatkozni a boszorkányok dolgába. Éppen eleget tettem azzal, hogy beleszerettem egybe. 
Jeges tekintete szinte felnyársal, mégsem tudom elfordítani a szememet. Nem, amikor nem tudom, látom-e valaha még ilyen közelről őt. Ismét bólintok, tudok a gyilkosságról, és azt is tudom, hogy a Redwine-okat is érintette ez, így Oliviát is. És mára már az is egyértelművé vált, hogy a baj idején miattam hagyta cserben a családját, emiatt pedig mióta csak megtudtam, mardos a bűntudat. 
Beáll a csend, én pedig pár másodpercig nem tudok megszólalni, de aztán megköszörülöm a torkomat, és mély levegő után belekezdek. Nem akarom rabolni sokáig az idejét, elvégre az elrendelt szünet is véges. -Nem áll szándékomban az utadba állni. A család mindennél fontosabb. - némileg képmutató dolog, hogy ezt pont én mondom, aki bő 100 évvel ezelőtt könnyűszerrel hátat fordított atyjának és testvéreinek. -Ha Freddy nem hív ide ma, nem is találkoztunk volna. ismét némi füllentés, hiszen időnként igenis megkerestem őt, de csak távolról figyeltem őt, meggyőződve arról, jól van.
 -Ígérem, mindent megteszek, hogy ez a jövőben is így legyen. Egyébként is...könnyen lehet, hogy hamarosan végleg elmegyek a városból. - kicsúszik a számon egy plusz információ, amit még senkinek nem mondtam el hangosan. A történtek fényében talán az lenne a legokosabb, ha tényleg itt hagynám Rose Harbor-t. Évek óta ez a bázisom, és lassan feltűnő lesz, hogy nem öregszem. Sokan tudják, hogy Frederic-kel érkeztem együtt anno, és míg barátomon látszanak az eltelt évek, én ugyanolyan maradtam. 
Gondolatmenetemet az ajtóban megjelenő kolléga zökkenti ki, aki pár pillanatra megáll az ajtóban, de látva, hogy még nem folytatódott az előadás, továbbáll, én pedig az ajtótól visszafordítom a boszorkány felé a tekintetemet. -Csak egyet árulj el, Olivia. Az egész köztünk...csak színjáték volt? - nem akartam, de kiérezhető a félelem a hangomból, bármennyire is semlegesnek szántam a kérdést. Ez foglalkoztat azóta, hogy azt a levelet megtaláltam a lábtörlőmön. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ami történt, csupán a boldogság illúziója volt. Most is mellkasomat szorítja ez az érzés, kezemet tördelve várom a válaszát, bár attól félek, bármit is mond, belül össze fog törni engem. 
@mm
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyPént. 15 Szept. 2023 - 17:06

Az életben nem lehet hibázni - hányszor éreztem így Redwine-ként és hányszor hajtott a perfekcionizmus magasabb és magasabb babérok learatására miközben úgy tetszett, nem hibázni egyszerűen nem is dicsőség, hanem emberszámba vételem kezdete. Aztán hibáztam. Hibám ott magasodott előttem a maga 185 centijével és megértettem, hogy aki egyszer rosszul választ, azt utána bumeráng módjára örökké kísérti majd a tette. Korábbi magabiztosságom illóolajként szívódott fel a fojtogatóvá váló légben és nem maradt más fegyverem - amúgy nagyon is hatásos aktív erőmön kívül - mint szétrobbant szíve szilánkjai, melyeket most egyenesen Castielbe állítottam.

Elkezdte, de nem folytatta. Türelmetlenül hajoltam előre, de nem azért, hogy közelebb férkőzhessek a minden idegvégződésemet apró kisülésekre bíró angyali testhez. Türelmetlenül és ellenségesen vártam, hogy végre felfedje magát. Az elárultság érzete összegyűrt szőnyeg módjára rendezte át a bőrt a homlokomon.

Végül a porcikáimban gyűlő feszültség kiengedett. Már évek óta Freddy-vel együtt dolgozom itt a vállalatnál, és itt élek Rose Harbor-ban - tekintetem kétségbeesetten kereste az előbb minden diszkréció nélkül mégis diszkréten távozó Frederic alakját, de az üvegajtó nyílása üresen ásított. Szerettem volna ha megcáfolja vagy megerősíti. Bármelyik megtette volna, mert egyszeriben a zavar nem engedtette meg nekem, hogy elhiggyem a bukott szavait. Megráztam a fejem. Nem, az nem lehet. Nem akarom, hogy így legyen.


Castiel mindig is titok volt. Az én édes titkom, hiszen az ember mindig is igyekezett eltusolni ha hibázott. Nem vesztem meg mikor engedve az ellenállhatatlan vonzásnak viszonyba kezdtem az örökéltű férfival. Egyszerűen csak életemben először megengedtem magamnak a könnyebb és ezáltal helytelen utat.

A férfiból végre kiömlött minden mit válaszként nyújthatott nekem korábbi kérdéseimre és újra megráztam a fejem. Nem tudtam mire mondok nemet, de legszívesebben mindenre tettem volna.

- Én... - kezdtem úgy ahogy ő az imént, de én befejeztem a gondolatot - Nekem itt komoly felelősségem van. Egy nap én leszek a Redwine koven vezetője. Nem hibázhatok és számítanak rám, számítanak a képességeimre, a tudásomra. Arra, hogy tovább építsem azt amit kockáról kockára építettem életem során és hogy ebből erős vár legyen a családom számára, mi állja az idő és a világ viharait.

Sosem beszéltem előtte így és ezekről. Megacéloztam magam és olyan mélyre fúrtam magam az ismerős szarkalábak keretezte szempárban, hogy megértse: komolyan beszélek és minden szavam ultimátum.

- Ezt várják el tőlem és ezt várom el én is magamtól. Gyilkosság történt Rose Harborban, de ha tényleg itt dolgozol akkor tudnod kell, hogy ez milyen biztonsági kockázatot jelent minden természetfelettinek.

Mély levegőt vettem.

- Ami köztünk történt azt le kellett zárnom amikor a húgom belekeveredett Ava ügyébe. Én előbb vagy Redwine boszorkány mint bármi és bárki más.

Azzal a beállt csöndben elmormoltam egy imát, hogy kibírjam összeomlás nélkül azt míg válaszol és távozik.
Olivia Redwine
cactus
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyKedd 8 Aug. 2023 - 15:39

And you broke me in all the ways I loved you
ft. Olivia Redwine
Meg voltam róla győződve, hogy említettem Freddy-nek Oliviát, ám most elbizonytalanodtam. Talán csak akartam mondani? Biztosan szándékomban állt, de nem voltam önmagam mikor visszatértem Wilmington-ból, és lehet, hogy kiment a fejemből. Remélhetném, hogy nem tudja, nem sejti, ám az a tekintet, amit felénk lövellt, mielőtt távozott a tárgyalóból, nem ezt sugallta. Épp csak egy biccentéssel tudtam rá reagálni, annyira a szituáció hatása alá kerültem.
Borzalmas barát vagyok, muszáj beismernem. Először az az ügyem azzal a démonnal aki zsarolt, és aki miatt muszáj voltam kicsivel több pénzt kivenni a cégből, mint ami járt volna. Beavathattam volna Freddyt, elvégre rajta kívül nem sok embert mondhatok barátomnak, sőt. Azonban szégyelltem magam, ahogyan az értetlenségen, némi sértettségen és szomorúságon kívül akkor is volt bennem szégyen, mikor Olivia elhagyott. Mert életemben másodszorra hittem azt, hogy megtaláltam a boldogságot, hogy egyáltalán érdemes lehetek boldogságra itt a földön, bukott angyalként, de másodszorra is belebuktam. És igen, ezt szégyelltem Frederic előtt, valószínűleg ezért maradt el végül, hogy beavassam.
Nagyon hamar le kell ülnöm vele és mindenről színt vallani, mert ez így nem tartható tovább, ám előtte a boszorkánnyal kell beszélnem. A bűntudat a bajtársam miatt és a sokk amit Olivia megjelenése okoz hirtelen olyan erővel nyomja a mellkasomat, ami szinte már fájdalmas épp csak kicsin múlik, hogy nem kezdem el úgy kapkodni a levegőt, mint aki vízben fuldoklik, bármennyire is kezd elhatalmasodni rajtam ez az érzés, főleg mikor hallom következő szavait.
-Én...- hirtelen annyi kérdést tett fel, nem is tudom melyiket válaszoljam meg. Meg hogyan. Fejemben kavarognak a gondolatok, de végül behunyom a szemem, veszek egy mély levegőt, picit bent tartom, majd kifújom, közben pedig zöldesbarna tekintetem az ő szemeibe fúrom, ami nem biztos hogy jó ötlet volt, mert pár pillanatra a saját nevemet is elfelejtem, de végül megköszörülöm a torkomat, és végül képes vagyok megszólalni.
- Akkor még semmit nem tudtam sem rólad, sem a családodról, csak amit te megosztottál velem. -kezdek bele, és ezekből leszűrheti, hogy idő közben azért szert tettem némi ismeretre a Redwine kovennel kapcsolatban. -Viszont igen, már évek óta Freddy-vel együtt dolgozom itt a vállalatnál, és itt élek Rose Harbor-ban. - jaj de bonyolult ez az egész! Sokkal jobb lenne ha nem itt, nem ilyen körülmények között kellene erről beszélnünk. Gyűlik bennem az ideg, 2-3 másodpercenként helyezgetem a testsúlyomat egyik lábamról a másikra.
-Viszont szó sincs arról, hogy titkokat csaltam volna ki belőled...A szándékaim őszinték voltak, az érzéseim valódiak. Én szer...-szerettelek akartam mondani, de még időben észbe kapok, és egy torokköszörülést követően gyorsan korrigálok. - ...szeretném, ha hinnél nekem. - fejem továbbra is teljesen kusza, kezeimet tördelem, ami igencsak fura látvány lehet annak, aki esetleg odakintről benéz. Idebent határozott fellépésű vagyok, főnökként gyakran hívom segítségül katona énemet, egyszerűbb így végezni a munkát ám most... nemrég láttam a Superman című filmet, ahhoz tudnám hasonlítani. Úgy tűnik, nekem Olivia a kriptonitom.  
@mm
Vendég
Vendég
Anonymous

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? EmptyKedd 8 Aug. 2023 - 12:42


   

   

   Frederic Montgomary

   

   

   
Nem bántam, hogy Castiel elkésik. A lényeg az volt, hogy megjelenik és így különösebben nem is foglalkoztatott pontatlanságának oda. A tárgyaló ajtajában állva már a perifériámon láttam, hogy nyílik a liftajtó és kitölti a gigászi termetű bukott angyal. Karomat összefonva csak a szemöldököm rándult meg belépésekor és onnantól kezdve nem vettem le róla a pillantásomat. Olivia Redwine megakadása és Castiel ábrázata igazolta minden korábbi kutatómunkám eredményét.
Kivártam a megfelelő pillanatot a tetemrehívásra. Meg kellett várnom amíg Olivia elhelyezkedik Rose Harborban. Nem kelthettem feltűnést. Abban is meg kellett bizonyosodnom, hogy Castiel nem vette fel vele a kapcsolatot visszatérése óta és persze jó néhány hónapnyi gondolkodási időt biztosítottam, ha netalántán magától szándékozott volna fellibbenteni a leplet titkáról.
A helyiség kiürült és még egy ideig az ajtóban maradtam. A kávékonyha és étkező megtelt energikus és vidám hangokkal és el kellett ismernem, a boszorkány szakértelmére és előadásmódjára igazán nem lehetett panasz. Ellöktem magam az üvegtől és mélyet sóhajtottam.
- Az irodámban leszek ha kellenék - lövelltem jelentőségteljes pillantást feléjük és nem vettem a fáradtságot arra, hogy becsukjam magam mögött az ajtót. Nem akkor amikor a bajtársam, a barátom és munkatársam ilyen titkot rejtegetett a hátam mögött.

   

   @

   
Frederic Montgomary
Jegelt karakter
Frederic Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
A Montgomary Biztonságtechnikai Kft tulajdonosa
Karakter idézet :
"I saw things in Iraq that didn't line up with what it means to be a soldier.”
Play by :
Tom Hiddleston
༄ ༄ ༄ :
Amúgy én itt dolgozom, és te? QBa
User :

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
TémanyitásAmúgy én itt dolgozom, és te? Empty

Ajánlott tartalom

Amúgy én itt dolgozom, és te? Empty
 

Amúgy én itt dolgozom, és te?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next